Zsigmond Győző
NÉPI GOMBÁSZAT A SZÉKELYFÖLDÖN
Zsigmond Győző
NÉPI GOMBÁSZAT
A SZÉKELYFÖLDÖN
PÁLL AS -AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ
Csíkszereda, 2011
Cartea a aparut cu sprijinul
Administrapei Fondului Cultural National
ÖM
A könyv megjelenését támogatta:
Hargita Megye Tanácsa Hargita Megyei Agrárkamara
Lektorálták:
Pál-Fám Ferenc, Péntek János.
A képeket, rajzokat készítette:
Bagi István, Bakó Mihály, Bányai Éva, Hodobay Mária, Érdy Lea,
Kakas Zoltán, Krebsz János, Málnási András, Pál-Fám Ferenc,
Petrovits Győző, Roussel Bertrand, Téglás Zoltán,
ifj. Sántha Tibor, Sylvester Lajos, Szilvásy Edit,
ifj. Zoltán Sándor, Zsigmond László, Zsigmond Győző.
Összefoglaló angolra fordítása:
Pieldnerné Orosz Judit
G>
COMMUNITAS
ALAPÍTVÁNY
Alapította az HMDSZ ^0
Communitas Alapítvány
Első kiadás, 2011
© Zsigmond Győző, 2011
© Pallas-Akadémia, 2011
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,
a nyilvánoselőadás, a rádió- és televízióadás,
valamint a fordítás jogát az egyesfejezeteket illetően is.
Tartalom
Bevezetés Székelyföld népi gombászatába 7
A gomba a kárpát-medencei magyar népszokásokban 23
A gomba a székely népi gyógyításban 37
A gomba székelyföldi helyneveinkben 53
Dunántúl - Székelyföld. A reneszánsz etnomikológiája,
az etnomikológia reneszánsza 59
A sepsikőröspataki gombakirály 69
A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius Fr) a magyar
néphagyományban 77
A szarvasgomba (főképp Tuber sp., Elaphomyces spp., Choiromyces sp.)
a magyar néphagyományban 81
Az ízletes vargánya (Boletus edulis) és más vargányák (Boletus spp.)
a magyar néphagyományban 87
A galócák (Amanitaceae) a magyar néphagyományban 105
A csiperkefélék (Agaricaceae) a magyar néphagyományban 119
A mezei szegfűgomba (Marasmius oreades) a magyar néphagyományban 127
A kucsmagombák (Morchella spp., Ptychoverpa spp.)
a székely néphagyományban 131
A keserűgomba (Lactarius piperatus, Lactarius pergamenus)
a magyar néphagyományban 137
A pisztricgomba (Polyporus squamosus) a magyar néphagyományban 145
A tövisaljagomba (Entoloma clypeatum) a magyar néphagyományban 149
A májusi pereszke (Calocybe gambosa) a magyar néphagyományban 153
„A világon sehol máshol, csak Korondon csinálják.”
A bükkfatapló és a nyírfatapló a magyar néphagyományban 157
A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) a magyar néphagyományban .... 185
A júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae)
a magyar néphagyományban 187
A fenyőpereszke (Tricholoma terreum) a magyar néphagyományban 191
A téli fülőke (Flammulina velutipes) a magyar néphagyományban 193
A szürke pohárgomba (Cyathus olla) a magyar néphagyományban 195
A ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius) a magyar néphagyományban .... 197
A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) a magyar néphagyományban 199
A fehércsokros álpereszke (Lyophyllum connatum)
a magyar néphagyományban 203
A gyilkos galóca (Amanita phalloides) a magyar néphagyományban 205
Világraszóló székelyföldi, háromszéki érdekesség: a harapégésgomba
a magyar néphagyományban 211
A szívgomba a magyar népi gyógyításban 217
Más a Székelységben használt gombák rövid leírása, elnevezéseik
itt és máshol, valamint rövid leírások népi gombás ételekről 223
Függelék 243
A székelyföldi gombanevek tájegységenkénti jegyzéke 243
A székelyföldi magyar népi gombanevek jegyzéke 271
A Székelyföldön ismert, népi névvel rendelkező gombafajok jegyzéke 275
Székelyföldi és környékbeli adatközlők vázlatos jegyzéke 283
Irodalom 289
Rezumat 305
Summary 311
Helynévmutató 316
Bevezetés Székelyföld népi gombászatába
A kutatás előzményei
A gomba és a népi kultúra kapcsolatát
vizsgálva sok érdekességet kell számba
vennünk, kiváltképp, ha a vizsgált táj-
egység a Székelyföld.
A kutatástörténet szempontjából is
fontos hely illeti meg e vidéket. Nem-
rég közölt e témában ifj. Sántha Tibor
(2009), aki részletekbe menő könyvésze-
tet ad meg az erdélyi etnomikológiát il-
letően is. Benkő József révén már XVIII.
századi szakszerűen közölt népi gomba-
neveket is ismerünk innen (Benkő 1780,
1783). Az első, magyar nyelvű, nagyobb
számú etnomikológiai közlést tartalma-
zó mű valószínűleg a székelyföldi orvos
K. Mátyus István munkája, az O és új
diaetetica (1787-93), amely a gombák-
nak főleg a gyógyászatban meg a táplál-
kozásban való felhasználását említi.
Levéltári adatok és főképp a Cziráky-
féle összeírás a XIX. század első feléből a
gomba itteni táplálék- és jövedelemkiegé-
szítő szerepének jelentőségéről szólnak.
Főleg a csíki falvakról szóló részek bővel-
kednek gombamegnevezésekben. László
Kálmán a brassói és a sepsiszentgyörgyi
piacon árusított gombákról írt mikológi-
ái tanulmánya már etnomikológiainak is
tekinthető, s háromszéki helységről szól
az első magyar nyelvű, kifejezetten et-
nomikológiai írás, Sepsikőröspatak etno-
mikológiai felmérését, népi gombaisme-
retének bemutatását tartalmazza, utalva
a kutatás kiterjesztésének, a tudomány-
ág megalapozásának szükségességére. 1
Jelzi ez a munka, hogy nem csupán an-
nak a vizsgálata lenne fontos - a hallu-
cinogén gombák és a gombák mitológiai
hátterének, s ritkán a gyógyítás meg a
táplálkozás néhány gombás vonatkozá-
sának az elemzése - ami a nemzetközi
szakirodalomban hangsúlyos -, hanem
a népi kultúra, a kultúra egészében ké-
ne kutatni a gombák (mindenekelőtt a
nagygombák) szerepét, kitérve jelenlét-
ükre a népköltészetben, a szokásokban,
7
a népi mesterségekben, felhasználásuk
sokféleségére és mindennek a társadalmi
hátterére stb . 2
Szerencsére alulírottnak még három-
széki társa is akadt az újféle etnomiko-
lógiai kutatások folytatásában. Sántha
Tiborék alapos felmérést végeztek Gelence
népi gombaismeretéről . 3 Kicsi Sándor
Andrásnak, aki elsősorban nyelvészeti
szempontú etnomikológiai munkáiban
gyakran tér ki háromszéki vonatkozá-
sokra is, szintén háromszéki (dálnoki)
gyökerei vannak . 4 Persze mások is szol-
gáltak fontos adalékokkal, foglalkoztak
érintőlegesen székelyföldi etnomikológiai
vonatkozásokkal néprajzi, etnobotani-
kai munkákban (például Gazda Klára,
Gub Jenő, Rab János, Pálfalvi Pál, Pén-
tek János, Szabó T. Attila, Tarisznyás
Márton ). 5
Sajátos és érdekes, különleges a székely néphagyományban
Terepmunkám a Bánságban végezve
találkoztam először a népi gombászat szé-
kely jellegzetességeivel. Végvárra s Ótelekre
menet is utazó helybeliekkel hozott össze
eleinte a sors, kikre rá is kérdeztem, milyen
gombákat ismernek, szeretnek. Szívesen vá-
laszoltak mindahányszor, de szinte minden
alkalommal félbe kellett szakítanom őket:
- Maguk nem idevalók! - Mi bizony igen
- mondták vagy nem, én azzal folytattam,
hogy rájuk fogtam székelyföldi illetőségük,
s ők nem is tagadtak, csak csodálkoztak,
hogy hát én honnan tudom. Hát onnan
tudtam, hogy magukkal vitték tudásukat,
hiedelmeiket, neveiket, s próbáltam aztán
kiszűrni adatközlőim közül legalább a
nemrég betelepedetteket, több-kevesebb si-
kerrel. Olyan is történt, hogy az erdőben áll-
tam szóba ugyancsak gombászó ismeretlen-
nel, s rövid szóváltás után megleptem azzal,
hogy megmondtam neki, Udvarhelyszékről
került ide Sepsiszékre, mert ott szegfűgom-
ba az, ami erre csirkeláb. Szóval lehet szó
sajátosról, a gyakorlat is bizonyította. A
továbbiakban rátérek annak részletezésére,
hogy például milyen gombás érdekességei
vannak a székely régiónak. Kezdjük egy
világraszóló helyi különlegességgel, amely
a gombászat és a néprajz szempontjából is
kivételes jelentőséggel bír és egy likacsos-
gomba-féléhez kapcsolódik.
A mikológus ifjú Sántha Tibor próbál-
kozik először a gelencei barapégtegomba
szakszerű meghatározásával, azonosítá-
sával, amelynek tudomásunk szerint csak
Háromszéken van népi neve (az említetten
kívül: barapégő, harapégőgomba, barapé-
gés, barapégésgomba), nem ismert és nem
fogyasztják máshol (sem a Kárpát-meden-
cében, sem azon kívül). Ritka, hogy egy
gombáról, amely ráadásul Háromszék
több falujában közismertnek és közked-
veltnek mondható, máshol semmilyen né-
ven ne legyen ismert. Természetesen ez a
Polyporus sp. még meg nem határozott faj-
ra érvényes, ami pedig az elnevezést illeti,
az mindenképp sajátosan és kimondottan
e vidékre jellemző csupán. Előfordulhat -
Siller Irén közlése -, hogy nem egészen új
faj, csupán változata a Polyporus meridio-
nalé nak, amelynek olaszországi előfordu-
lásáról van adatunk.
Harapégés(gomba), Polyporus sp.
Málnási András rajza
Maga a név is háromszéki székely tájszó.
A harap nem más, mint leégett cserjés, bok-
ros terület, főleg erdőrész, tehetnénk hozzá.
Termőhelyéről kapta tehát nevét a gomba,
amelyről csak az utóbbi években derült ki,
hogy bizony mikológusaink eddig nem is-
merték, azonosítása folyamatban van. Már-
mint a gelencei harapégte gombáé, mert a
harapégés, harapégő lehet, hogy csak erre
is vonatkozott vagy csak az ízletes kucsma-
gombára Háromszék más falvaiban.
Nagyra tartották és tartják a harapégés-
gombát, annyira, hogy - talán - áldozatai
lettek a gomba előcsalogatásáért gyújtott
erdőtüzeknek, ezért is intézkedtek (és épp)
Háromszéken már a XVII. században ar-
ról, hogy „...erdőkön harapot égetni sza-
bad ne legyen. . ,” 6 Ma is tiltják az erdőben,
erdő közelében való égetést, s e tiltásoknak
tudható be jórészt, hogy ma már kevésbé
ismert maga a barapégésgomba is, mint
volt régebb, például a XX. század első
felében, amikor a vidéken szcép számmal
voltak magánerdők és közbirtokosságiak,
amelyekben a kisebb, biztonságos égetés
gyakrabban előfordult.
A nagy változást a negyvenes évek, az
államosítás jelentette. Attól kezdve csak
kevés helyen és ritkán merték elősegíteni
az emberek a barapégésgomba termését.
A szájhagyomány szerint közvetlenül az
államosítást követően volt a legtöbb ba-
rapégésgomba- termés Dálnokon, mert
sok volt akkor a gyújtogatás: ba már erde-
ink elvették, legalább barapégésgombánk
legyen, mondták.
Nagyon megszigorították az erdők fel-
ügyeletét, a tűzokozók büntetését. Jelen-
leg csupán Gelencén és Zágonban tudunk
arról, hogy szedik a különleges, titokza-
tos finomságot.
A barapégésgombá t ínyencségnek tart-
ják mindenhol, ahol fogyasztják. Nép-
hagyománybeli szerepének vizsgálatával
külön tanulmányok foglalkoznak . 7 Előbb
azonban annak a vázlatos áttekintése kö-
vetkezik (főként saját terepmunkámra ala-
pozva), hogy milyen más etnomikológiai
érdekesség kapcsolható a Székelyföldhöz.
Harmatgomba néven Sepsikőröspatak-
ról került elő az első adat egy viszonylag
kevéssé ismert ehető gomba számon tar-
tásáról: Melanoleuca subalpinaként azo-
nosítottam a barmatgombának nevezett
példányokat, még László Kálmán segítsé-
gével. E gomba ismert, kedvelt tápláléknak
számít a magyar nyelvterület legkeletibb
Melanoleuca subalpina
székelyföldi részein, Gyergyóban is, ott
magyarajjá nak (mogyoróaljának) hívják,
és előfordulhat, hogy a lasagomba név is
rá vonatkozik Csíkban, Gyimesben (azo-
nosítása még nem történt meg biztosra,
megnyugtatóan). Először gombakirály-
tól hallottam róla, de aztán mások, még
gyermekek is bizonyították rá vonatkozó
tudásukat. A magyarok - főleg a Székely-
földön, de például Beregben is - azt a sze-
mélyt nevezik máskülönben gombakirály-
nak, aki valamely helységben kitűnik, mint
jó gombaismerő, kiváló gombász. Amúgy
a sepsikőröspataki és siménfalvi gomba-
király is székely jellegzetességnek számít,
ugyanis csupán ők cigány származásúak
a számon tartott gombakirályok közül a
magyar nyelvterületen, és ráadásul nők,
mert a többség férfi. Nő gombakirállyal
azért máshol is, például Kárpátalján és az
Ipoly mentén is találkoztam.
A szultángomba elnevezés alig egy
évtizede ismert csak a háromszéki Kom-
mandón, úgy lett az, hogy alulírott és
egyik gombásztársa ismertette, ajánlotta
többek közt ezt a nevet is neki. Jelenleg a
magyar nyelvterületen Gyergyóban, Csík-
ban, Gyimesben is számon tartják (az
említett vidékek népe eszi, s tinótorty nak
Catathelasma imperiale
Szultángomba. Kép: Zágoni Imola
nevezi e fajt: az anyaországban védett Ca-
tathelasma imperialét).
A cserepes gerebent csak a Székely-
földön (Csík, Gyergyó, Gyimes) ismerik,
használják, nem csupán ételbe teszik,
de orvosságként is élnek vele a határvi-
Sarcodon imbricatus. Kép: Pál-Fám Ferenc
déken, Gyimesben, hol épp a betegség a
névadó, amely esetében igénybe veszik
szarvasmarhák kúrálásakor (a reszfugról
- a tehén tőgyének megbetegedése - a
reszfuggomba tehát). Más népi nevei vala-
milyen állathoz kapcsolják: szarvasnyelv,
szarvasgomba, marbanyelv, ökörnyelv,
őznyelv, őzgomba. Legrégebbről fenn-
maradt neve: Tövisseshasugomba. s Más-
honnan csak egyetlen baranyai adatunk
10
van, amely csupán feltételesen, de össze-
függésbe hozható ezzel a - főleg fűszernek
való - hegyi gombával: lehetséges, hogy ő
a baranyai Zengővárkonyban marhaszá-
júnak nevezett gomba . 9
A szívgomba , a Corydalis cava, od-
vas keltike és a Corydalis solida, ujjas
keltike - olyan virágos növény, ame-
lyet egyértelműen gombának tartanak,
noha tudják, hogy virágos növénynek
a része. A magyar nyelvterületen el-
sősorban (szinte kizárólag) a moldvai
magyarok körében s a Székelyföldön is-
mert. Itt megbecsült orvosság szívbán-
talmakra . 10
A tüskegomba (Polyporus umbella-
tus) alig ismert - és nem csupán a ma-
gyar nyelvterületen - a nép körében,
Polyporus umbellatus
Háromszéken viszont Oltszem és Mál-
nás árusított gombái között találkoz-
hatunk vele nyáron: püspökgombaként
kínálják. A magyar nyelvterületen még
Palócföldön, Muraközben és Kárpátal-
ján tartják számon.
A hungaricumnak, siculicumnak szá-
mító toplászat, a bükkfatapló és a nyír-
fatapló népi feldolgozása a Sóvidéken,
Korondon lett csupán külön népi mes-
terség, népművészeti ág, de a kiállítás,
illetve annak anyaga, mely ezt bemutat-
ja, Sepsiszentgyörgyön van (korondiak
és alulírott révén) a Székely Nemzeti Mú-
zeumban . 11
A sárga gereben (Hydnum repandum)
népi nevéről csak a Székelységből és az
Őrségből (s közvetlen környékéről) van
több adatunk. Háromszéken három néven
Hydnum repandum
11
is nevezik, Sepsikőröspatakon farkasró-
kagomba, Torján szőrös róka, s Étfalván,
Gidófalván csürkegomba, csirkegomba a
neve). Máshol a Székelységben csak kivé-
telesen ismert, így Borszéken őszi róka a
neve. Külön érdekesség, hogy két szomszé-
dos faluban különböző a megítélése. Csak
Étfalván s Gidófalván tartják ehetőnek, a
szomszédos Sepsikőröspatakon már mér-
gezőnek, bolondgombának vélik.
A piruló galóca (Amanita rubescens)
talán sehol sem oly közkedvelt tájainkon,
mint épp a Székelyföldön. Háromszéken
a legismertebb tájegységeink közül, itt
népi neve szinte mindenhol: borsgomba.
Háromszék szomszédságában a barca-
sági Krizbán ugyancsak számon tart-
ják: péterpötű(gomba) ott a neve. Sava-
nyúságot csinálok belőle, ha kicsike,
tokánynak, prézlibe s tojássá, ha nagy.
Volt úgy, mondom mejek péterpötüér. S
egy Péter nevű falubéli szokta monda-
ni nekem: - Ne menj, me a szára nálam
van! ( JI). A brassói piacon László Kál-
mán gyöngygomba néven találkozott
vele, de ez a név azóta sem került elő sem
a környékről, sem máshonnan.
A keleti szomszéd Moldvában piros
pulinyica a neve, a déli szomszéd Szász-
földön ismert szárgomba elnevezése
(Zernyest). Ismert még pirosszárú néven
a Nyárád mentén és gyűri gombaként
(Erdőszentgyörgy vidékén). A Székely-
földtől távolabb kevés helyen ismert. Az
Őrségben például nem tudnak róla. A
mokánysági Verespatakon tulikánnak
nevezik, a Szilágyságban darugombának,
a medvesalji Ajnácskőn pedig szamóca-
gombának, Kárpátalján főképp őzláb-
nak, Muraközben bagugombá nak, a
Dunántúlon Veszprémben s Baranyában
Amanita regalis. Kép: Pál-Fám Ferenc
bagógomba, bagolygomba neve ismere-
tes, Vas megyében pirula, Nyitra vidékén
bagógombának, sehol sem oly népszerű
és közkedvelt, mint Háromszéken.
Csak Háromszéken és Csíkban külön-
bözteti meg népünk a barna és a piros
légygombát, amelyeket egyaránt használ-
tak - inkább régen - légyölésre. A népi
nevek valószínűleg két fajra vonatkoznak:
az Amanita muscariára és az Amanita
regalisra.
A nyírfa-szőrgomba és népi nevei csak
a Székelyföldön ismeretesek, itt viszont
Csíkban, Gyergyóban és Háromszéken is
találkozhatunk számontartásával. Sep-
sikőröspatakon szedője megrendelésre
szállította, étkezéshez igényelték.
Sehol máshol nem szokták azt monda-
ni, hogy csikkajoznak (miképp Sepsikő-
Calocybe gambosa
12
Polyporus squamosus
röspatakon), ha májusi pereszkét ( tavaszi
csikkajx) szednek, és végképp nem, ha
márványos pereszkét (Lepista panaeola).
Ez utóbbi népi neve: őszi csikkaj és a ke-
véssé ismert gombák egyike, de azért - más
néven - tudnak róla például Kalotaszegen
is. A háromszéki magashegyi településen,
Kommandón immár emberemlékezet óta,
hogy szokás összeállni legényeknek, fér-
fiaknak s többnyire csoportosan és nagy
mennyiségben szedik a bükkösökből (élő
és holt fáról egyaránt) a piszpirice t (pisz-
tric, Polyporus squamosus), s főleg sava-
nyúságnak teszik el.
Közkedvelt a faluban, s persze tudják,
hogy jól meg kell főzni, s csak az a fel-
használandó, amelyik még friss, fiatal,
könnyen megy belé a kés. Gyakran a hely-
színen (ahogy a kései laskagomba eseté-
ben is) rögtönöznek megfelelő eszközt a
fáról való leverésére, ha magasan termett.
Élezett karót készítenek, a fejsze nem hiá-
nyozhat, ha piszpiricésznek.
A suskagomba, süveggomba, péter-
faszú gomba (Háromszék), sapkagomba,
kucsmagomba (általános) nevek mind a
gomba alakjára utalnak. így Sepsikő-
röspatakon suskázni szoktak. Van azért
olyan falu (például Kommandó), ahol a
Redős pap sapkagomb a,
Gyromitra esculenta
redős papsapkagombát is kucsmagom-
bának, ehetőnek tartják, s annak elle-
nére, hogy a szakirodalom mérgezőnek
tartja e fajt, nem tudunk általa itt oko-
zott mérgezésről. Az egyik magyarázat
valószínűleg az, hogy kis mennyiséget
fogyasztanak belőle. Csak a Székelyföl-
dön fordul elő, hogy népi névvel utalja-
nak, külön névvel az olykor ősszel meg-
jelenő kucsmagombákra, papsapkákra,
Borszéken, Gyergyóban nevezik őszi troty-
íyosnak őket.
A termőhelyre vonatkozik egyik sep-
siszéki feltételezett elnevezése a kucsma-
Morchella esculenta. Kép: Pál-Fám Ferenc
13
gombának: a Háromszék- szerte egy Al-
batrellus-féle gombára használt barapé-
gésgomba név. Tud róla a szakirodalom,
hogy bizonyos kucsmagombák valóban
kedvelik a valamikor felégetett, hamvas,
égetéses helyeket.
A fehér csokros álpereszke (Lyophyllum
connatum) és a redős (óriás, vörösbarna)
papsapkagomba ehetőségének tudomá-
nyos megítélése vitatott, viszont a Székely-
földön (például a háromszéki Komman-
dón, hol födi lasa az említett pereszke és
fülgomba, suskagomba a papsapkagomba
- például a Gyromitra esculenta - neve)
egyöntetűen jó, ehető gombáknak tartják
őket azok, akik ismerik, s emberemlékezet
óta nem tudnak mérgezéses esetről, pedig
nem csupán frissen, de savanyúságnak él-
tévé szintén fogyasztják a födi lasá t. Fül-
gombából viszont csak keveset esznek.
Lyophyllum connatum
Istenke vékája, véka néven emlegetik
Háromszéken (például Maksán) a szür-
kés pohárgombát (Cyathus olla), melyről
kevés bár az adatunk, de azok a Kár-
pát-medence különböző részeiről valók,
s mindegyikük arról tanúskodik, hogy
termésjósló szerepet tulajdonítanak neki.
Mintha kis magocskák lennének ben-
ne, úgy néz ki, s ha sok ilyen van, abból
jó termésre szoktak következtetni . 12 A
Nyárád mentéről előkerült jézuskenyér-
gomba, a Gyimesből pedig Isten kosara
elnevezése is, Nagyenyed mellől pedig az
Isten pobárkája név.
Biztos, megerősített adataink minded-
dig csak Háromszékről vannak egy talán
sehol máshol annyiféle néven nem nevezett
gomba vadászatban való felhasználásáról
(fnggomba, lófing, lópoc, lópocogó, lópo-
cok, lópocor, lóporc, lóporcogó, lóposz,
lóposzogó, lópurc, lótrotty, lúdorda, posz-
szantó, puffancs, purcigomba, tinótrotty,
üszöge, vakító). A pöfeteget (Lycoperdon sp. )
- valószínűleg főleg a már öregedő, magából
port kibocsátó bimbós meg körtealakú pö-
feteget (Lycoperdon perlatum, Lycoperdon
pyriforme) - használták, használják vidé-
künkön a szél irányának a megállapítására.
Calvatia utriformis
A sárga fagomba, sárga laska(gomba)
Háromszéken a sárga gévagomba (Lae-
tiporus sulphureus) magyar népi nevei.
Érdekességként említem meg, hogy a
Kovászna megyei hídvégi románok - kik
a magyaroknál kevésbé ismerik máskü-
lönben a gombákat burete unguresc
‘magyar gomba’ néven emlegetik ezt a
gombát.
14
A medvegomba (Háromszék, Csík) név
leginkább Háromszéken elterjedt, általá-
nos, a gomba alakjára utal. Háromszék
egyes falvaiban nagyon szedik és eszik
(például Sepsikőröspatakon, Gelencén,
Kommandón), de alig, inkább egyáltalán
más falvaiban ugyanazon tájegységnek
(például Albisban, Dálnokon). Egyediek,
csak székelyföldiek a medvesegg, med-
vetalp, mátégomba, örménygomba, né-
Boletus edulis
metgomba nevek is vargánya jelentésben,
máshol szórványosan fordulnak elő és
nyilvánvalóan székely hatásra (Moldva,
Szászföld).
Több olyan gombafajra utalnak, se-
hol máshol elő nem forduló névvel a
Leccinum versipelle. Kép: Pál-Fám Ferenc
székely közösségekben, amelyeket nem
vagy alig ismernek máshol a néphagyo-
mányban. Ilyen a lila pereszkére (Lepista
nuda) utaló kék vagy lila árpaalj meg a
tüskegombára (Polyporus umbellatus)
utaló püspökgomba elnevezés például. A
püspökgomba név még csak az Őrségből
ismeretes, hol kucsmagombát jelöl.
A Székelyföldön általánosnak mond-
ható a színváltó gombáktól való óvako-
dás. A Dunántúlon, a Felföldön, Kárpát-
alján többnyire élnek néhány színváltó
ehető gombával is.
A fehér fenyőalja név egyike azok-
nak, amelyek csak a Székelyföldön (Fel-
csíkon) jelölnek gombafajt. Ez esetben a
rizikéről van szó (valószínű több fajáról
is, elsősorban a lucfenyvesiről - Eacta-
rius deterrimus - és az ízletesről - Eac-
tarius deliciosus -. Hasonlóképp csak
a Székelységben fordulnak elő például
a következő népi gombanevek: csokros
szengyörgy gomba, farkasróka, haran-
gozógomba, tinótorty, trottyosgomba,
valamint sok már említett és még em-
lítetlen népi gombanév. A Székelyföldre
jellemző az is, hogy - más elnevezések-
hez hasonlóan - a gombák neve se ma-
rad ki az itt szokásos kicsinyítésből, be-
cézésből. Az egyik példát a székelyekre
amúgy jellemző egyik gombás humo-
ros történetből idézhetjük: medvegom-
bacska, hozzátéve azt, hogy olyan válto-
zatát is hallottam a történetnek, amely-
ben medvecské t emlegettek (Részletek
következnek kötetünk kifejezetten a
vargányákhoz kapcsolódó írásában).
A legtöbb gombás falucsúfoló valószí-
nűleg szintén Székelyföldről került elő.
Tulajdonképpen mindegyik inkább a
falu lakóit csúfolja, nem magát a falut.
15
Tulajdonképpen ez már alig, vagy egyál-
talán nem számít jelenleg csúfolásnak, és
természetesen azzal függ össze, hogy a
helybeliek foglalkozásai, foglalatosságai
közül gyakran emelnek ki ebben a mű-
fajban egyet, amelyet általában - ha nem
is most - valóban gyakoroltak az otta-
niak.
Egyetlen falucsúfolóról tudunk eddig,
amely a gombafajra is utal: faszkók nak
Cseh kucsmagomba kosárban
mondták régebb (lehet, hogy olykor ma
is) a csíkszeredaiak a zsögödieket, akik
csúcsidényben nemegyszer hoztak kucs-
magombát a szeredai piacra (az említett
szó a kucsmagomba helybeli népi elne-
vezése).
Az egyik kézdiszéki falu lakóiról két-
féle mondás is fennmaradt: Bélafalviak
- gombások, illetve: gombások és salá-
tások. Tudunk egy Fekete-Körös menti
falu esetében is arról, hogy az ottania-
kat gombásoknak nevezték, a nyégerfaji
(nyégerfalvi) burécok ról van szó, kik
esetében a buréc ’gomba’ jelentésű ro-
mán szót használják.
A legtöbb gombás találós kérdés a
Székelyföldről került elő, Ráduly János
kibédi gyűjtése kilenc gombásat és négy
taplógombásat tartalmaz. 13 Jellegzetes
tréfás találós kérdések ugyancsak előke-
rültek a Székelységből:
1 .
- Miről lehet megismerni a bolond-
gombát ?
- All az erdő szélén és veri földhöz a
kalapját... (Sepsikőröspatak, 1992)
2 .
- Melyik gomba olyan, mint a fejérnép ?
- A galambgomba pont olyan, mint a
fehérnép. Általában mindenik jó és fel-
használható. De vannak kivételek. Ame-
Szépségversenyre benevezett piros galamb-
gomba taplón. Árkos, 2010. július
lyik túlságosan cifra, azt ne vedd le. Ame-
lyik rikító piros, s alulról is piroslik, azt
sem ajánlatos leszedni. Amelyik túlságo-
san fiatalon szétterül, kiterül, azt se tépd
le. (Csíkszereda, 1994)
3.
- A fejérnép melyik gombát szereti
legjobban?
- A faszkót. (Ez főleg Csíkban - ahol
a kérdést lejegyeztem - a kucsmagomba
neve.) S bújj a valagomba.
Sima kucsmagomba (Ptychoverpa
digitaliformis) Sepsikőröspatakról
16
Közlekedési rendőr
Olyan tréfákat is sorolhatnánk, me-
lyek találósnak is megfelelnek. Ízelítőnek
íme egy:
- Hogy gombászik a rendőr?
- Megkeres egy gombát, s azt addig
üti-veri, amíg a társai is előjönnek...
(Zabola, Orbaiszék, 1998)
Tudtommal egyetlen olyan tájegysé-
günk a Székelyföld, ahol a „gomba” szó-
nak 'rendőr’ jelentése is van, mert ugyebár
nagyon szaporák tájainkon, gombamód
nő a számuk, annak ellenére, hogy álta-
lában kevesebb itt a dolguk vagy semmi-
vel sem több, mint az ország más táján.
A közlekedést irányítóknak külön név is
jár, ők a csiperkék.
Kevés olyan tájegységünk van, ahol
gomba kerül hímes tojásainkra. Alul-
írott birtokában kilenc ilyen van (az esz-
Húsvéti tojások gombadíszítéssel
tergomi B. Szendrő Csillának köszön-
hetően), nagyrészt gyimesiek, de van
moldvai - székelyes csángók által ké-
szített is, pusztinai - közöttük. Tudo-
másom szerint őriznek, őriztek ilyen
gombás húsvéti tojásokat a sepsiszent-
györgyi Székely Nemzeti Múzeumban és
a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban.
Sehonnan nincs annyi adatunk gom-
bával való festésre, mint épp a Székely-
földről. Nem csupán a tojást, de főleg
a textíliákat, a bőrt szokták festeni, de
más sajátos eset ugyancsak előfordul. A
következő gombafajok ilyetén felhaszná-
lásáról van eddig tudomásunk: almafa-
gomba ,? (bőrfestés: Csík), diófagomba ,
Polyporus squamosus (bőrfestés: Csík,
Kalotaszeg, festés: Székföld, Három-
szék), epörgomba, ? (bőrfestés: Szeged
és vidéke), ganyégomba, Coprinus co-
matus (festés feketére: Székföld, Három-
szék), légygomba, Amanita muscaria
(sajtfestéshez, Gyimes), szilva fagomba,}
(bőrfestés: Csík), tapló, Fomes, Polypo-
rus sp. (Kalotaszeg), vadalma(fa)topló,
Phellinus igniarius (bőrfestés barnára:
Sóvidék).
Nem eléggé kutatott még a gombás
díszítő-motívumok szerepe, megléte a
— r| jjí — a
Falvédő a Székely Nemzeti Múzeumban
17
Gombás fal a Székely Nemzeti
Múzeumban, 2008
magyar népi díszítőművészetben, ezért
erről keveset mondhatunk. Hogy asz-
talterítőkön, falvédőkön, különféle bú-
tordarabokon (főleg ládán, fogason)
megvannak a Székelyföldön is, erről
tudunk, de a tárgyi bizonyítékok össze-
gyűjtése, tanulmányozása még a jövő
feladata. Nemrég (2008 áprilisában)
egy falvédő-kiállításon láthattunk több
gombás mintát, sőt falat is így festve a
sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Mú-
zeumban.
A nagyon kevés történeti jellegű népi
gombanév-magyarázatok fő lelőhelye
ugyancsak a Székelyföld: németgomba,
királyné(gomba). Előbbit a I. vagy a II.
világháborúhoz kapcsolják, a másodikat
pedig ahhoz, akinek a neve a nagy őz-
lábgombára utal Kárpátalján, Erzsébet
királynéhoz, mert nagy és szép. Az emlí-
tetten kívül még csak egy gombánk neve
utal uralkodóra, a mezőtelegdiként (Bi-
har) lejegyzett Mátyás király gombája
(korallgombaféle neve, Ramaria spp.).
Összesen 148 (98 különböző) gombás
magyar helynevet tart számon alulírott
a Kárpát-medencében. Közülük 17 (11
Gombásbérc. Kép: Kakas Zoltán
különböző) székelyföldi, s ezeknek túl-
nyomó része - 12 (9 különböző) - há-
romszéki. A 98 különböző elnevezés 145
tájrészt jelöl. Közülük 122 (79 külön-
böző) kapcsolódik általában a gombá-
hoz, 13 pedig bizonyos gombafajtákhoz
(négyféle gomba nevéhez). A legtöbb
helynevünk (11, 8 különböző név) egy -
a Székelyföldön elő sem forduló - gom-
banévhez, a vargányához (Boletus edulis
és B. reticulatus, ízletes és nyári vargá-
nya) kapcsolódik (ennek más elnevezései
ismertek itt: medvegomba, hirib, né-
metgomba, örménygomba, mátégomba
stb.), de kapcsolódnak helynevek a csi-
perkéhez is (Agaricus campestris, mezei
csiperke), mégpedig négy (2 különböző
Gomba, Nemere-hegység.
Kép: Kakas Zoltán
18
Gomba, Bodoki-begység.
Kép: Kakas Zoltán
név, 2 ejtésváltozat), s ezek például mind
székelyföldiek (egy kivételével három-
székiek).
Külön szólnunk illik egy tudtunk-
kal csak a Székelyföldön előforduló népi
gombanévről, helynévvel kapcsolatos
névtípusról. Növénynév és földrajzi név
általában úgy kapcsolódik egymáshoz,
hogy a hely viseli a növény nevét. 14 Ugyan-
ez a helyzet a gombák esetében. Tanúság
erre a „gombás” helynevek lajstroma.
Ahogy a növények esetében is, általában
a gomba ad nevet a helynek (Csiperkés,
Vargánya utca stb.). Van azonban gomba
is, nem csupán növény (henye boroszlán,
Daphne cneorum), amelynek a neve for-
dított szabály szerint alakult. A gomba
viseli termőhelyének a nevét. A hely neve
köznevesül, és -i képzővel vagy anélkül
válik a gomba nevévé. így lett a felcsíki
Csíkszentmihályon egy még biztosra nem
azonosított galambgombaféle (Russula)
neve: ködi-, illetve ködgomba. Ködnek
nevezik azt az erdőt, ahol ez a gombafaj
terem. Elnevezői úgy tartják, hogy más-
hol nem lelhető fel a ködi gomba. Ez a
vélekedés egyúttal sejteti, magyarázza a
névadás indítékát.
Valószínűleg egyetlen más néprajzi tá-
junkon sem nevezik annyiféleképp a gom-
ba részeit, mint a tágabb értelemben vett
Székelyföldön (részei: Aranyosszék, Ma-
rosszék, Udvarhelyszék, Gyergyó, Csík,
Háromszék, Erdővidék, Kászon, Gyimes).
Összegezésként megállapíthatjuk, hogy
az itteni tájszóláshoz hasonlóan, az egyik
leglényegesebb jellemzője a székelyföl-
di népi gombaismeretnek a sokszínűség,
a változatosság, és több esetben fordul
elő olyasmi megléte, mi máshol egyál-
talán nincs meg. De olyan is van, hogy
bizonyos gombáknak a Székelységben
(tudtunkkal) nem fordult elő eddig népi
neve, máshol viszont igen, bár elég kis
számban és kevés helyen. Ilyenek a kö-
vetkezők: májgomba (Fistulina hepatica),
ágas tapló vagy bokrosgomba (Grifola
frondosa), ízletes tőkegomba (Kuehne-
romyces mutabilis), petrezselyemgomba
(Hericium coralloides és Hericium flagel-
lum), rozsdasárga tölcsérgomba (Lepista
inversa), kajsza lisztgomba (Clitopilus
prunulus), valamint a szarvasgombák -
Tuber spp., Elaphomyces spp., Terfezia
spp. - valószínűleg a nyári és főleg a fehér
kivételével).
Összesen körülbelül 130 fajnak van
400-on felüli népi neve, több esetben bi-
Májgomba
19
Gombaárus Oltszemen
zonytalan, kétséges az azonosítás, ezért a
számok csak hozzávetőlegesek. Ezek kö-
zül a dombos-hegyes területtel, erdővel
is rendelkező székelyföldi tájakon cent-
rálisak a következik: 1. sárga rókagom-
ba (Cantharellus cibarius); 2-3. fehértejű
és zöldülőtejű keserűgomba (Lactarius
piperatus, Lactarius pergamenus); 4-5.
mezei csiperke (Agaricus campestris, A.
bisporus); 6. nagy őzlábgomba (Macrole-
piota procera); 7. kékhátú galambgomba
(Russula cyanoxantha); 8. varashátú ga-
lambgomba (Russula virescens); 9-10.
ízletes és nyári vargánya(Boletus edulis
és B. reticulatus); 11. mezei szegfűgom-
ba (Marasmius oreades); 12-15. pöfeteg
(Langermannia gigantea, Calvatia utri-
formis, Bovista plumbea, Lycoperdon
perlatum); 16. tapló (Fomes fomentari-
us stb.).
A perifériálisak, kevésbé ismertek, de
fontosabbak közé tartoznak például: 1-2.
kucsmagomba (Ptychoverpabohemica,
Morchella elata stb.); 3. kései laskagomba
(Pleurotus ostreatus); 4. kenyérgomba
(Lactarius volemus); 5. gyűrűs tuskógom-
ba (Armillaria mellea); 6-7. sárga és ró-
zsáságú korallgomba (Ramaria flava és
R. botrytis); 8. nagy őzláb (Macrolepiota
rhacodes); 9. májusi pereszke (Calocybe
gambosa); 10. tövisaljagomba (Entoloma
clypeatum); 11. kései laskagomba (Pleuro-
tus ostreatus); 12. sárga gévagomba (Lae-
tiporus sulphureus); 13-15. tintagombák
(Coprinus atramentarius, C. comatus);
16-17. erdei és lomberdei csiperke (Agari-
cus silvaticus, A. haemorrhoidarius). Az
előbbiek közül főleg az elsőkként említet-
tek a székelységen belül is centrálisnak
számítanak egyes vidékeken, a tájegység
több helységében.
Egyféle összegezésként megadom a
továbbiakban, hogy melyek a gombák
funkciói, jelentései általában, illetve a
magyarságnál. A magyar néphagyo-
mányban is (múltban, jelenben) meg-
lévők közül kiemeltem (dőlttel) azokat
(tizenötöt), amelyek a Székelyföldön (va-
lamiképp legalábbis) ugyancsak érvénye-
sülnek.
1. étel (fűszer; ínyencség stb.);
2. méreg: ember, illetve állat szá-
mára 15 ;
3. áru ( pénzforrás );
4. nyersanyag (festék 16 ) dísz- meg
használati tárgyak, ékszerek, tűz-
gyújtó valamint játék készítéséhez ;
5. (tej) oltószer 17 ;
6. díszítőmotívum 1S ;
7. jelkép: a férfi nemiséget idéző (iko-
nikus jelként), a halhatatlanságé,
a termékenységé, szaporaságé 19 a
léleké 20 stb.;
8. gyógyszer;
9. időjárásjelző;
10. tisztító, fertőtlenítő, rovarirtó;
11. füstölés ( méhek és szúnyogok füstö-
lése);
12. hallucinogén, kábító, hódító
szer 11 ;
20
13. illatosító 22 ;
14. halászok árvízjelzője (meggyújtott
taplót használnak e célra a Duna
mentén, például a Tolna megyei
Decsen 23 ;
15. kenőanyag 24 ;
16. táblatörlő (Moldva, Bahána, vala-
mint Göcsej 25 );
17. állatriasztó ként, a vad (medve, far-
kas) elűzésére használták - jószágőr-
zés közben - a hosszú rúdra kötött,
meggyújtott taplót (A gyimesi Fehér-
mezőn például.) 26 ;
18. időzítőként robbantáshoz bükkfa-
taplót is használtak (aranybányában
Verespatakon);
19. irányjelző (Székelyföld) 27 ;
20. trágya (a föld, a talaj feljavítására,
Moldva, Klézse);
21. tömítés (hajópadlóé 28 , pajzsé 29 );
22. talizmán 30 ;
23. szellem(ek) befolyásolása 31 ;
24. magyarázata (oka, eredete) termé-
szeti jelenségeknek 32 ;
25. apbrodisiacum 33 ;
26. egyféle istenség, varázserejű lény 34 ;
27. fogamzásgátló (ekként éltek vele pél-
dául Moldvában).
Megjegyzem, hogy a 15. és a 25. funkció
jelenlegi érvényesüléséről nincs adatunk.
Tréfásan mondják a férfiasságot segítőnek
például a bükkfataplót Korondon.
Kevés olyan magyar néprajzi táj van,
melyről oly sok minden mondható el et-
nomikológiai vonatkozásban, mint ép-
pen a Székelységről, s világszerte is párját
ritkítja az olyan jelenség (etnomikológiai
adat), mint a harapégésgomba vagy a top-
lászat, amelyekről (és másokról is) bőveb-
ben is szólunk ebben a kötetben.
Jegyzetek
1 Zsigmond 1994-5.
2 Zsigmond 2009a.
3 Sántha 2003.
4 Kicsi 1998, 2005, 2009 stb.
5 Lásd még: Irodalom.
6 TESZ II.: 56, és Tagányi 1896: 1. 617.
7 Sántha 2002, Zsigmond 2004, 2009a.
8 Benkő 1780: 84.
9 Nyilassy 1951a.
10 Zsigmond 2005.
11 Zsigmond 2006a.
12 Zsigmond 2006b.
13 Ráduly 1990: 107-108, 236.
14 L. Péntek 1997. 429-430.
15 Lásd a vadászatban való felhasználásáról
Újfalvi 1982: 233.
16 Jaccottet 1973: 21-22, Pálfalvi Pál köz-
léséből (2000) szereztem tudomást arról,
hogy a Gyimesben a légyölő galócát hasz-
nálják a sajt sárgítására.
17 Gunda 1979: 291., Gunda 1966:
34-35.
18 Lásd még Sinkó 1980: 11 stb.
19 Toporov 1988: 82.
20 Chevalier-Gheerbrant 1991: 205.
21 Toporov 1988: 82-83; Wasson 1986.
22 Jaccottet 1973: 22.
23 Andrásfalvy 1975: 209.
24 Dömötör 1952a: 4.
25 Lásd Gunda 1990:178.
26 Gunda 1989: 59.
27 Mi vadászok, gyakran a pöfeteg porából
állapítjuk meg a szél irányát. (Sepsiszent-
györgy)
28 Csaplovics 1829: 107, Radványi 1912.
29 Thoen 1982: 310.
21
30 Az amerikai indiánok egyik törzsénél olyan
talizmánként tartanak számon bizonyos
fagombát, mely szerencsét hoz a játékban
(Lévi-Strauss 1973: 276).
31 Lásd például: Lévi-Strauss 1973:
277.
32 Egy példa: a visszhang okának, eredetének
egy gombát látnak a szkuamis indiánok.
Lásd Lévi-Strauss 1973: 276.
33 Hollós 1911: 120, 177., K. Mátyus 1797: II.
484., Brillat-Savarin 1845: 99.
34 Toporov 1988. 1.: 82.
A gomba a kárpát-medencei
magyar népszokásokban
A gomba a magyar népszokásokban
betöltött szerepe szorosan összefügg a
neki tulajdonított jelentésekkel, funk-
ciókkal, a vizsgált közösség vallásával,
hiedelmeivel, társadalmi berendezke-
désével, életkörülményeivel. A jelzett
összefüggések taglalására a szokáscso-
portok tárgyalása során térek majd ki.
A csoportosítás - noha átfedéseket tar-
talmaz és a valóságban meg nem lévő
elkülönítéseket úgyszintén, azért - se-
gít eligazodni világunk gombás vonat-
kozásainak számbavételében.
Természeti, gazdasági, társadalmi körülmények
és gombaismeret a magyarságnál
A magyar nyelvterület egészének
néprajzi tájegységeit sorra véve vé-
geztem terepmunkám 1980 és 2009
között, saját kérdőívet is használva. 1
Mérsékelt égövi területen tehát, rend-
kívül változatos felszíni formájú tája-
kon. Többnyire mikoftl vagy közöm-
bös, de helyenként mikofób magatar-
tással is találkoztam. Általánosságban
közepesnek, jó közepesnek mondható
adatközlőim gombaismerete. Alföldi
tájakon átlagban 4-8, domb- és hegy-
vidékieken pedig 20-30 gombafajt
ismertek. A gombakirályok (egy-egy
helység gombász specialistái) termé-
szetesen ennek akár több mint kétsze-
reséről is tudtak.
A gombaszedés a múlt században, a
Ceau§escu-féle kommunista diktatúra
idején élte virágkorát Erdélyben, Ro-
mániában, ahol a megélhetési nehéz-
ségek miatt még a mikofób szászok is
ráfanyalodtak erre a szegények s poli-
tikailag megbízhatatlanok számára is
hozzáférhető élelemre. Azóta is tart Ro-
mániában ez az időszak, amelyet nem a
kis ideig tartó gazdasági fellendülések,
de a tartós nyomor, a nincstelenség ha-
tároz meg. A nyugati jóléti társadalmak
is jótékonyan hatottak a Kárpát-meden-
ce magyarságának gombakultúrájára,
de ami a gazdagabb kortársaknál hob-
bi, itt ritkán az, vagy csak az.
23
Vallás, hiedelmek és a gomba a magyarságnál
A kereszténység felvétele előtt a ma-
gyarság több sámán hitű néphez hason-
lóan valószínű élt a légyölő galócával
(Amanita muscaria) mint az égiekkel
való kapcsolatteremtés eszközével. Tehát
nálunk magyaroknál - ha közvetetten is
- bizonyos vonatkozásban szintén kap-
csolható az istenség fogalomköréhez a
gomba . 2 Valamikor táltosaink valószí-
nűleg jóslás, gyógyítás, az égiekkel való
kapcsolatteremtés érdekében éltek légy-
ölő galócával. A jóslás szokásának gya-
korlása olykor ma is gomba igénybevé-
telével történik. A szürke pohárgombát
a magyar nyelvterület egész különböző
részeiben egyaránt használják a várható
termés kikövetkeztetésére.
Már első keresztény remetéink, szerze-
teseink, az élő elpusztításától, a húsevés-
től óvakodó különféle hitű magyarjaink
egyik fontos eledele lehetett a gomba, me-
lyet nem termesztettek, mégis termett; hi-
hették: a gondviselés nyilvánvaló jeleként.
Isten ajándéka tehát a gomba, mondják
Szent Kozma és Szent Damján
így keletkezett a gomba. Reich Károly rajza
régóta: nem vetik, mégis terem. Van ahol,
arról is szól a néphagyomány, hogy ki
veti. (Szent) Péter veti a gombát, mondják
például a Zempléni-hegységben.
Az Isten adta a gombákat, mondják
ezt ma is többfelé, nem tudni miből let-
tek. Jó, hogy vannak, bár nem kis mun-
ka begyűjteni, értékesíteni őket. A gom-
bászóknak is van védőszentjük: Szent
Kozma és Szent Damján (mogyoróskai
- Zemplén-hegyvidéki - magyarázat
szerint a gombaszedőket védték a mérge-
ző gombáktól ), 3 tehát ez az ősi foglala-
tosság a kereszténység megbecsülését is
messzemenően kivívta. Moldvában mi-
kor mondókákra kérdeztem rá, melyeket
gombászáskor mondanak, hogy minél na-
gyobb legyen a zsákmány, nem a szokásos
„Apád, anyád ide jöjjön!” volt a válasz. Ha
hajnalban gombásznak, akkor a hajna-
li, ha később, akkor a regveli imádságot
mondják el, hogy legyen szerencséjük, se-
gítse meg őket az Isten. A magyar néphit a
gomba keletkezését többnyire Krisztus és
24
Szent Péter földi vándorútjával hozza kap-
csolatba. Az útközben kéregető vándorok
élelmet (túrót, lángost, cseresznyét, liba-
combot, kenyeret, galuskát) kapnak. Jézus
arra kéri Pétert, hogy várjon még, egyelőre
ne egyék. Péter csak nem tudja megállni,
s beleharap a koldult elemózsiába. Jézus
épp ekkor szól hozzá, és, hogy válaszolni
tudjon, Péternek ki kell köpnie a szájába
vett falatot. A kiköpött darabkákból lett
eszerint a gomba, az ennivaló így - a Jóis-
tennek köszönhetően - nem ment kárba. 4
Naptári ünnepek és gombák,
jeles napokra utalás gombanevekben
Január 1.
Újévi szokásként csak a Barcaságban,
szász hatásra fordult elő, hogy légyölő
galócát ábrázoló rajzzal, képpel kíván-
tak boldog új évet. A gombaételek közül
főleg a gombaleves számít az ünnep tar-
tozékának a magyar nyelvterületen (pél-
Gombakolbász és gombás gyertya
évbúcsúztatón. Kép: Sylvester Lajos
dául Palócföldön, Kárpátalján), újévkor
is szokták készíteni.
Gombás jóslatok is ismertek a magyar
szájhagyományban, mindenekelőtt az új
évvel kapcsolatosak ezek. A Felvidéken
jegyezte le a következőket Szendrey Zsig-
mondi sok gomba, szűk termés (Kassa),
sok a vargánya, nagy hó lesz (Kapuvár,
Győr-Sopron m.).
Március 1.
Ma - a 2000-es évek elején - mindenek-
előtt az apró kis kézműves, háziipari ter-
mékre vonatkozik márciuska szavunk. A
Balkán-félszigeten nem csupán a románok,
de a bolgárok is ajándékozzák (főleg a fiúk,
férfiak a lányoknak, asszonyoknak) márci-
Márciuskák festetlen biikkfa-
és nyírfataplóból.
us elsején, a hagyományos mezőgazdasági
év első napján, a tavasz egyik ünnepén.
A magyarság általában nem vette át a
szokást, noha vegyesen lakott vidékeken
előfordul, hogy magyar is visel (kap és
ad) márciuskát, tükröződik ebben a má-
sik tisztelete, megbecsülése. Nem lényeg-
telen, hogy a maguk módján a magyarok
is hozzájárultak, hozzájárulnak a Baba
25
Árusításra előkészített marásotok
Korondon
Dochiához is kapcsolt ünnep kellékei-
nek az előteremtéséhez. Igaz, számuk-
ra ez mindenekelőtt kereseti lehetőség.
Régóta készítenek elsősorban Korondon
márciuskákat.
A toplászok a márciuskák előállítá-
sához szinte csak nyírfataplót (Pipto-
porus betulinus) használnak, az általuk
leggyakrabban használt bükkfataplónak
(Fomes fomentarius) a márciuska-készí-
tésben alig van szerepe, csak kivételesen
élnek vele, például megrendelésre.
Farsang
A karácsonyon és a böjtön kívül a far-
sang a másik szokás, amely alkalmával
a gomba is szerepelhet. Ezt valószínűsíti
a következő őrségi adatunk: Farsangba
szoktak felöltözni gombának, leginkább
pöttyösnek. (HSTK, Szalafő)
Böjt
Főleg a húsvét és karácsony előtti s
nagypénteki meg adventi böjt szoká-
sos eledele egyes vidékeken a gomba, a
gombás étel. A Nyitra környéki falvak-
ban viszont a bablevesbe száraz szilvát
és gombát is tettek karácsonykor. Léde-
cen gombalevest készítettek meg mákos
pupácskát. 5 Baranyában, Pécsváralján
jegyezték le a következőket: „...régen
hétfőn volt a hústalan nap, akkor vit-
tük Pécsre a gombát és igen sikerünk
volt vele”. 6 Medvesalján elmaradhatat-
lan böjtkor, de főleg karácsony böjtjén
a szepés káposzta. 7
Szent György napja (április 24.)
Egy sepsiszéki történetben a kincs-
keresés a gombászással és az e napon
kivételes jelentőséggel bíró kígyóval kap-
csolódik össze. 8 Máskülönben több gom-
bát is szentgyörgygombának neveznek
(így a kucsmagombát és a májusi peresz-
két, mert ekkortájt terem, ekkor szokás
szedni).
Az említett székelyföldi hiedelem-
monda szerint a Szent György-napkor
hétévenként szokásos kígyókirály-vá-
lasztáson a szerencsést a hozzáértés, az
ügyesség, a bölcsesség juttathatja a kí-
gyó fején lévő aranyhoz.
Boszorkányszombat talán nyolc is
van (február 1., március 21., április 30.,
június 21., augusztus 1., szeptember
21. október 31. vagy november 1., de-
cember 21.). 9
További kutatások szükségeltetnek
ahhoz, hogy megállapíthassuk, magyar
sajátosságnak tekinthető-e, s mennyiben
függ össze a sámánizmussal az az elkép-
zelés, amelyre egy szegedi boszorkány-
perben történik utalás: a boszorkányok
táncának helyén csak piros gombák te-
remnek, semmi más. 10 A boszorkánytánc
idejét általában boszorkányszombatra
teszik.
A magyar néphagyomány, a magyar
boszorkányhit szintén számol a boszor-
kánykörrel, boszorkánygyűrűvel.
26
Tündérek tánca a gombánál, a
tündérhalom” mellett. Angol fametszet
Nálunk nem szokás, mint a lengye-
leknél például a húsvétkor gombás leves
készítése, 14 de Gyimesben s Moldvában
is találkozhatunk gombás mintájú hi-
ntés tojásokkal (mintegy tízfélével), ezek
többféle gombát is mintáznak (kucsma-
gombát, légyölő galócát például), két-
ségtelen, hogy a gomba megbecsültségét
jelzik a vidéken.
Pünkösd
Húsvét
Algyőn (Szegedhez csatolt település)
gyűjtött adat szerint a boszorkányok
telihold idején, éjfélkor tartott talál-
kozójuk helyén, ott, ahol körben tán-
colnak, másnapra kör alakban kinő a
gomba. 11
Részlet egy háromszéki boszorkány-
perből:
„...Izsák Boldizsárné azt feleli, azaz
vallja: ennek előtte egy néhány eszten-
dőkkel a zágoni Cserében gombáért
akarván menni, a Cserében találkoz-
tam Sándor Mihálynéval, mostani fog-
ságban levővel, ki karját megfogván
kijjebb vezette. Hát egy dudás és egy
hegedűs vagyon ott. Volt legalább száz
boszorkány asszony, kik táncoltatnak.
Őt is táncba vitték. Egész estvéig tán-
coltatták annyira, hogy alig mehetett
haza esze nélkül. (...)” 12
A következőt vallja egy szegedi bo-
szorkányper tanúja 1728-ban: „Ahol
táncolnak, sehol fű nem női, hanem csak
vörös gomba, azzal is élnek.” 13
Gyimesközéploki adatközlőtől (AE)
hallottam a következőt:
Szépasszonyok, boszorkányok tán-
colnak, a fü elégett, ott lesz őszi pitric,
kerítésbe.
Gombanevek utalnak ezen ünne-
pünkre: pünkösdi tinóri (Kárpátalja,
Máramaros, Técső, Visk),
pünkösdi vargánya (Muravidék).
Péter és Pál napja (június 29.)
Van ahol, arról is szól a néphagyo-
mány, hogy mely naptól kezdve igazán
érdemes gombászni. (Szent) Péter veti a
gombát, mondják például a Zempléni-
hegységben.
Legismertebb és legelterjedtebb ere-
detmagyarázó mondája a gombának épp
Szent Péterhez kapcsolódik, pontosabban
Krisztus és az ő földi vándorlásához.
A Péter, Jancsi nevek a magyar nyelv-
terület nagy részén a hím nemi szervre
is utalhatnak. Eufémizmusként hat a
székelyes csángóknál (Bahána) előfor-
duló szentpéteri gomba neve. Valószínű-
leg a szomszédos Gorzafalván használt
péterkegomb a változataként, szentesíté-
seként.
Anna-nap (július 26.)
A magyar nyelvterületen egyetlen
gombát, a „bolondgomba” légyölő galó-
cát sem használják hallucinogénként, ré-
vület, bódultság előidézésére, legalábbis
hagyományt követve nem. A kivételről
27
2003-ban szereztem tudomást. Erdélyben
(elsősorban) a Szent Anna-tó mellett éltek
a légyölő galócával úgy, mintha kábító-
szerrel tették volna, mégpedig egy nem
hagyományos, nem népi, hanem kivéte-
les, művészeti és tömeg jellegű megnyil-
vánulás alkalmával, az ún. performance
gyakorlása idején. Hasonlóképp élnek
ezek a tudtunkkal nem nagy számot
képviselő légyölő galócát fogyasztók a
gombával, mintha kábítószerrel tennék.
Élvezetet, önkívületi állapotot kerestek, s
talán találtak is valami ilyesmit, mégpe-
dig anélkül - a légyölő galóca esetében -,
hogy függőekké váltak volna. 15
Szent Mihály napja (szeptember 29.)
Több gombanév is utal arra, hogy mit
volt szokás ekkor, illetve e napot követően
szedni. Ezek mind a gyűrűs tuskógomba
(Armillaria mellea) népi nevei: miháli-
gomba (Felső-Szigetköz, 16 mihálkagomba
(Ipoly mente), mihálykagomba (Három-
szék, Zoborvidék), szemmih álgomb a,
(Felső-Szigetköz (Kovács 1987: 39), szent-
mihálygomba, szemmihálygomba (Zemp-
léni-hegység, Kőszeg vidéke).
Szent Kozma és Damján napja (szep-
tember 26.)
A gombászóknak is van védőszentjük:
Szent Kozma és Szent Damján (mogyo-
róskai - Zemplén-hegyvidéki - magya-
rázat szerint a gombaszedőket védték
a mérgező gombáktól), 17 tehát ez az ősi
foglalatosság a kereszténység megbecsü-
lését is messzemenően kivívta.
Szent Márton napja (november 11.)
Kapcsolódik Márton naphoz a ludas-
kása készítése. Ez az étel gombát is tar-
talmaz. Hozzávalók (4-6 személyre) 60
dkg liba- vagy kacsaaprólék. 20 dkg sár-
garépa, 15 dkg fehérrépa, 15 dkg gom-
ba, 10 dkg zeller, 2 kis fej vöröshagy-
ma, petrezselyem, zellerzöld, bors, só,
50 dkg rizs. A laktató étek elkészítését
részletezi például a Szabó Kerttechnika
2006-ban megjelent egyik száma. 18
Advent
Taplógomba felhasználásával készül
koszorú például Aranyosszéken, a Me-
zőségen.
Taplógombás adventi dísz,
Aranyosgyéres, 2008
Karácsony (december 25.)
A gombaleves elsősorban a karácsony,
a szenteste és olykor a böjt velejárója,
valószínűsíthető a szláv hatás. Évszázad-
ok során a jobbágyok (majd zsellérek,
Gombás karácsonyi mézeskalács.
Kép: Téglás Zoltán
28
szolgák) gombával is tartoztak megadni
jussát uruknak. Ezt például a munkácsi
uradalom XVII. századi összeírásából
is tudjuk . 19 Legtöbbször szárított kucs-
magombából - például Gyergyóremetén
két singnyit - épp karácsonykor szoktak
ajándékozni a földesúrnak, aki ezt az
ajándékot általában busásan meg is há-
lálta . 20 Újabb adataink is vannak arra,
hogy például a kárpátaljai magyarok
szentestén gombás káposztalevest szok-
tak enni . 21
A hétköznapok szokásai és gomba, gombászás
A gyermekek, unokák hazalátogatá-
sa mintegy fél évszázada esemény- sőt
ünnepszámba megy falun. Történhet ez
hétköznap is, például vakáció, szabad-
ság idején, de leggyakoribb hétvégeken.
S ilyenkor elég gyakran kerül gomba
az asztalra, ünnepinek számító, de leg-
alábbis sajátságos, hazai ízeket jelentő és
jelképező ételként.
Régóta szokás a baksis, borravaló
adása, illetve a különböző alkalmakkor
való ajándékozás. Több esetben tudunk
róla, hogy gombát adnak ajándékba s
nem pénzt, italt például (olykor a felso-
roltak mellett adják). Orvosnak, szere-
lőnek, ritkán látott jó barátnak, kedves
vendégnek, szomszédnak sokfelé jár egy
kis gomba attól, aki szokott gombászni.
Hagyománya van annak, hogy bizo-
nyos gombafélékkel tartozott kedves-
kedni jobbágy, illetve szolga az urának,
bizonyára nem csupán karácsonykor
(erre régi levéltári adataink is vannak),
de akkor is, mikor jó gombaszezon kö-
szönt be (főleg vargányával, rókagom-
bával, kucsmagombával a magyarság
esetében).
Az ajándék gombáért rég szokás fa-
luhelyen más élelmet, ruhaneműt adni
viszonzásként, illetve lehetőséget jelent a
Gombaárusok Élőpatakon
gombaáru szükséges dolgok beszerzésé-
re pénz nélkül, cserébe.
A piaci, vásári gombaárusítás ugyan-
csak régóta fontos jövedelem-kiegészí-
tési lehetőség a magyar hagyományos
társadalomban is. Nem véletlen, hogy
gombaárusok kikiáltásából közmondás
is kialakult: Minden gomba jó gomba,
csak az ember goromba . 11
29
Munkához, mesterséghez kapcsolódó szokások és gombák
Dolgozni szokás is, szükséglet is.
Részben már az előző fejezetben tár-
gyaltak is kapcsolódtak bizonyos mun-
kákhoz, munkálatokhoz, a továbbiak-
ban a kifejezetten munkához kapcso-
lódó gombás szokásokat kívánom em-
líteni. Kiemelten magát a gombászást,
amelyet, noha több helyen lenéznek,
szegények foglalkozásának tekintenek,
máskor meg úri hóbortnak éppenség-
gel, de eléggé általános munkának,
nem ritkán nehéz munkának való el-
ismerését. Jellegével függ össze, hogy
noha a magyarságnál elsősorban nyáron
űzik, azért azt tartják, hogy - a mold-
vai magyarokat idézve mindenekelőtt
- akkor kell gombászni menni, mikor
gombászóüdő van. Természetes, hogy
Szénégetés Zalánpatak mellett
hiába indul valaki kucsmagombáért
nyáron, vagy egyáltalán gombáért szá-
razság idején.
Szénen sütni a gombát a magyar
nyelvterület több részén is szokásos,
de különösképp egy bizonyos mester-
ség gyakorlásával szokott együtt járni,
a szénégetésről van szó. Például Vár-
mezőn beszéltek erről nekem ottani
szénégetők. Nem részletezem a kony-
hai munka, a sütés-főzés, valamint a
táplálkozási szokások gombás vonat-
kozásait, fontosságát viszont jelezni
kívánom . 23
A gyógyítás elsősorban orvosi munka,
viszont hagyományosan sokan mások is
végzik. A gombás gyógyítási módokat,
medikusi eljárásokat nem részletezem
ezúttal . 24 Kiemelek néhányat azok közül,
amelyek végrehajtása leginkább szokásos-
nak tekinthető. Ilyen a kórokozó legyek
elleni küzdelem (a középkorból is vannak
adataink légyölő galóca ilyen célra való
felhasználásáról), az óvszer használata
(sok más mellett gombával is próbálkoz-
tak a moldvai magyarok), a vérzéscsilla-
pítás (taplógombával, pöfeteggel példá-
ul). Méhcsípés ellen régóta bevált eljárás
a füstölés, gyakran taplógombával.
A különféle élőlényekhez kapcsoló-
dó munkálatok során ugyancsak szokás
gombákhoz folyamodni. A halász Tolna
vidékén szokott taplót használni árvízjel-
zőként, a pisztrángászok immár világszer-
te kezdtek ugyancsak taplót használni a
csali törléséhez, szárításához. A vadászok
állatméregként gombát ugyancsak rég
igénybe vesznek, de a szél irányának meg-
30
állapítása is szokás elszáradt pöfeteggel.
Tehenek legeltetésekor a keserűgombával
szokás számolni, azt tartják róla például
Háromszéken, hogy apasztja a tejet és
gyomorfogó, ezért szokás termése idején,
júliusban, úgy hajtani a teheneket, hogy
az erdőt kerüljék ki, ha lehet. A jobb ter-
més érdekében trágyázni szokás a földet
mindenhol, de csak a moldvai magyarok-
nál találkoztam eddig a légyölő galóca e
célra való felhasználásával.
Erdőlés, szénacsinálás, szénégetés és
más gombatermő helyeket érintő mun-
ka végzésekor régóta szokás a szünetet
is hasznosan tölteni, evés-iváson kívül
például gombaszedéssel. A mikofób
vagy alig mikofil része a magyarság-
nak (például Háromszék több faluja:
Dálnok, Lécfalva, Árkos stb. székely
népe) általában csak ilyenkor szed
gombát, mellékesen tehát, és kifeje-
zetten gombászni ritkán mennek. De
például Korondon nem csupán ehető
gombáért szokás többször is elmen-
ni, de bükkfa- és nyírfataplóért is a
toplászok esetében. A taplógomba-fel-
dolgozás mesterei játékszert ugyancsak
készítenek a maguk sajátos nyersanya-
gából. Egér (féreg) és labda is készül
Fomes fomentariusból, azaz bükkfa-
taplóból (toplóból).
Nagyobb gyermekek, a nagyleányok
és nagylegények játékának kelléke az
egér. Régen, főként a mára divatjamúlt
fonóban használták elég gyakran. Je-
lenleg bálban, táncos mulatságokon
veszik igénybe olykor a legények: ijeszt-
getik vele a lányokat. Megpróbálják az
egeret a lány kebelébe ejteni, dobni.
A játékos ijesztgetések e válfaja mást
is céloz. Segíthet közelebb férkőzni a
kiszemelt leányhoz. Ugyanis a tűvel
I
Toplóféreg
ellátott egeret a legény igyekszik ki-
emelni, kisegíteni onnan, ahova jut-
tatta, a kebel, a szív közeléből. Las-
san, tapintatosan, hogy meg ne sértse
a lányt, de azért foglalkozhasson vele
minél tovább. Ha a színlelt vagy való-
di ijedtséget meg a derülést követően
a leány mellébe tűzi az egeret, az már
egyféle siker, jele annak, hogy nem
zárkózik el a játékból ijesztgető legény
közeledésétől, folytatódhat az ismer-
kedés. Nem csupán háziipari eszkö-
zös ügyességi játék, kézműves játék a
toplóegérrel való ördöngölés - ahogy
Korondon mondják, így hallottam
például (a 97 évesen elhunyt) Máthé
Vince toplászmestertől -, hanem egy-
féle párválasztó társasjáték, tréfás ját-
szadozás is egyben. 25 Érdekes lenne
megtudni, hogy a szolnoki múzeum-
ba került tobozegeret használták-e a
taplóegérhez hasonlóan. 26
Az egérkészítés a toplász számára
többnyire játszi munka. Áruként nem
sokat adnak érte, de azért elég sok ege-
ret szoktak készíteni. Lehetőség nyílik
így a taplóhulladék hasznos felhaszná-
lására, érvényesülhet a törekvés, hogy
semmi ne menjen kárba. 27
31
Az emberi élet fordulói és a gombák
A születés kapcsán említettem már
gombát, de nem a születés, a kereszte-
lő ünnepével kapcsolatosan, hanem a
szegénység mérséklését, a túlszaporo-
dás elkerülését szolgáló fogamzásgátló
gomba kapcsán, melyet nem véletlen,
hogy nem sikerült még azonosítani,
mert nem épp törvényes és kétséges ki-
menetelű, eredményességű tiltott eljárás
során veszik, de inkább vették igénybe
(Moldvából az adat).
A lakodalomhoz gomba ritkán kap-
csolódik a magyarság esetében, de lehet-
séges, hogy ünnepi ételként előfordul,
hogy gombásat is felszolgálnak ilyen-
kor. Erről nincs tudomásunk egyelőre,
Ebben tartották a tíízgyiíjtáshoz
előkészített taplót
arról viszont igen, hogy régi (XVIII.
századi) bakonyalji menyegzői versben
ugyancsak előfordul a fontosnak tekin-
tett (ősidők óta tűzgyújtásra használt)
tapló : 28
Én pedig taplóval fogok kedveskedni
Melyet vény cserfárul erdőn szoktam
szenni
Atzél és tűz kövét táskábul ki venni
Vő Legény Uramnak eleibe tenni.
A temetéssel, halállal ugyancsak ösz-
szefüggésbe hozható a gomba. Főleg a
halálos ítélet végrehajtása előtti szoká-
sos utolsó kívánság teljesítése révén. Ez
ugyanis több viccben, tréfában, igaztör-
ténetben úgy fordul elő, hogy a gomba-
evést emlegeti az elítélt. Szoktak félni a
gombamérgezéstől, és méltán. Baranya
svábok lakta vidékén (Vókányban) je-
gyeztem le a mondást, hogy: Láttam én
már olyat, hogy több sírkőn is ugyanaz
volt a dátum!
Tréfás sírfeliratról is tudunk (valószí-
nűleg fiktív), még Budapesten is:
Csak későn tudtam meg, hogy vad a
gomba,
Amit anyósom főzött adagomba . 29
Gombás koszorú, gombás temetődísz
meglétét Krebsz János közlésének, fény-
képének köszönhetően jelezhetem Bara-
nyából.
Taplós virágkoszorú a siklósi temetőben.
Kép: Krebsz János
32
Szokványos kifejezések és gombák
A nyelv szokás jellegű, hagyományos
használatáról szólva mindenekelőtt szó-
lásmondásainkat és neveinket kell ki-
emelnünk.
Szólások
Több gombás szólás (legalább 23!) is
járja. 30 Az ilyenek, mint „bolondgom-
bát evett”; „nő, mint eső után a gomba ”
elégséges nyomatékkai jelzik: a gomba,
gombászás jelentései, szerepei révén szer-
ves részei élő néphagyományunknak, a
népi (és nemcsak népi) kultúránknak. A
taplón kívül főként étkezésre használt
gombáink szerepelnek név nélkül, de
név szerint is olykor: jó helyen van, mint
a gomba az ecetben; úgy áll a kalapja,
mint a keserügomba; fonnyadt, mint a
vargánya; olyan a galambgomba, mint a
fejérnép; olyan, mint a pöfeteg; ma szü-
letett, mint a rókagomba stb.
Közmondások
Öt olyan magyar közmondásról tu-
dunk, melyben a gomba szó szerepel.
Legismertebb gombás közmondásunkat
a gombaárusok kínáló kikiáltásként
ugyancsak mondják: Minden gomba jó
gomba, csak az ember goromba. 31
Szép számmal van gombával kapcso-
latos gazdaregulánk, szólásszerű csak
helyileg ismert kifejezésünk is: - Esik és
újra a hold (‘újhold van’), 'valószínűleg
most már van gomba, terem a gomba’
(Izsnyéte, Munkácsi járás, Kárpátalja);
- Egyél egylábú tokányű 'egyél (róka)
gombatokányt’ (Háromszék); - Kigyütt
a gomba a trágyadombra 'időváltozás
lesz’ (Szalafő, Őrség); - Sok gomba,
nagy tél (Visk, Kárpátalja); - Sok a gom-
ba, kevés lesz a tengeritermés (Izsnyéte,
Kárpátalja); - Sok a paszuly, sok a gom-
ba, szegény a tél (Muzsaly, Kárpátalja);
- Sok tinórigomba, jó kukoricatermés
(Técső, Kárpátalja); - Sok gomba, szűk
termés (Kassa); - Gombával álmodni,
betegséget jelent (Péterfalva, Kárpátal-
ja); - Sok a vargánya, nagy hó lesz (Ka-
puvár, Győr-Sopron m.) stb.
Helynévanyag 32
Összesen 148 gombás helynévről tu-
dunk eddig. 33 A 98 különböző elneve-
zés 145 tájrészt jelöl. Közülük 122 (79
különböző) kapcsolódik általában a
gombához, 26 (19 különböző) pedig bi-
zonyos gombafajokhoz (négyféle gom-
ba nevéhez). A legtöbb helynevünk (11,
8 különböző név) tehát a vargányához
(Boletus edulis és B. reticulatus, ízle-
tes és nyári vargánya) kapcsolódik, de
külön nevek jutnak a taplógombának
(Fomes, Polyporus- 8, 6), a csiperkének
(Agaricus campester, mezei csiperke -
4, 2 különböző név, 2-2 ejtésváltozat)
és a gévának, gilvának nevezettnek (?
Pleurotus ostreatus, kései laskagomba
- 3, 3). 19 különböző név utal 16 mai
és 3 néhai településre, 4 egyúttal telepü-
lésnév és 2 csak városrésznév vonatkozik
6 településrészre (több közülük egykor
helységnév volt; egyikük - Gomba - két
másik - Kisgomba, Nagygomba - tele-
pülésrészt foglalt magába, majd maga
is településrész neve lett a helység Mar-
calihoz csatolását követően. A „gom-
bás” dűlőnevek jórészt dunántúliak és
székelyföldiek, valószínűleg azért, mert
33
elsősorban e vidékeken nézett utána
alulírott a tárgyalt kérdésnek, és mert
Zala, Somogy és a Székelyföld sokféle
gomba szedésére alkalmas terület, ahol
szép számmal gombásznak is. A jelen-
legi „gombás” helységnevek a magyar
nyelvterület különböző részeiről valók
és többnyire a Kárpát-medence határain
vagy a szélek közelében találhatók, ott,
ahol gombában gazdagabb a vidék.
Személynévanyag
Gomba szavunk szláv jövevényszó,
amely még a X. század előtt került nyel-
vünkbe. Első adatolása mint személy-
nevet említi, csak később fordul elő (a
Besztercei Szójegyzékben) közszóként. 34
Régi magyar egyelemű neveink közt
több gombás vonatkozásút is találunk:
Gomba, Cseperke (Csiperke). Az első
férfinévként, az utóbbi női névként
fordul elő. Előbbi viszonylag gyako-
ri családnév lett később, amely ma is
él, és amely helynevekben sem ritka,
az egykori tulajdonosra utal. Persze a
puszta helységnévből lett családnevek
közt is ott a „Gomba”. Képzős alak-
ban szintén előfordul: Gombai, Gom-
bás, Gombási, 35 Gombaszögi 36 . Már a
XVII. században előfordul családnév-
ként, 37 de lehet ragadványnévi eredetű
is. Csiperke (Csípi alakváltozatban is)
diákragadványnévről ugyancsak tu-
dunk. 38
Gombanevek
Első jelentős magyargombanévanyagot
közlő könyvünk Carolus Clusius műve.
Ugyancsak fontosak Benkő József népi
gombaneves közleményei. Az első alapos
munka, mely a magyar gombaneveket
vizsgálja Gregor Ferenc nevéhez kapcso-
lódik. A magyar népi gombanevek első
nagy gyűjteménye csak nemrég jelent
meg. 39 Ebben alulírott körülbelül 4000
népi nevet közöl tájegységenként sorolva
őket.
Egyféle összegzésként elmondhatjuk,
hogy kiemelten szokásokhoz kapcsolódó
gombafajok a magyarságnál a követke-
zők: vargánya, kucsmagomba, kései las-
kagomba. Jóval nagyobb a gomba jelentő-
sége szokásainkban, táplálkozásunkban,
mint azt általában gondolják mifelénk.
Ez a kutatás eddigi hiányosságai és a mé-
dia, valamint a mikofób, illetve a gombák
dolgában közömbösnek számító vidékek
lakói körében általános vélekedés miatt
van így.
Jegyzetek
1 Zsigmond 2009a: 102.
2 Kicsi 2003, Voigt 1975, Diószegi 1967,
Vértes 1990.
3 Kicsi Sándor András közlése.
4 MN V.: 130-131., Kálmány 1882: 142.,
Lammel-Nagy 1995: 192., Benedek 1989:
311., Pócs 1980: 319, 581., Bernát 1982: 55.
(mesetípusa: AaTh 774L)
5 MN VII.1990: 245.
6 Nyilassy 1951a: 47.
7 Zsupos 1985: 34.
8 Zsigmond 1997: 106.
9 http://boszorkany.ning.com/page/az-ev-
kereke-a (2008. szept.)
10 Reizner 1900: 392, lásd még Pócs 1989:
146.
34
11 Marton Gabriella adata 2002-ből.
12 Bogáts 2000: 78.
13 Pócs 1989: 146.
14 http://www.utikalauz.hu/indexphp?p =
folap&id=943 (2009. okt.)
15 Zsigmond 2009: 67.
16 Kovács 1987: 39.
17 Kicsi Sándor András közlése 2007 októ-
berében.
18 http://www.kerttechnika.huindexphp
?page=cikk&page2=cikk2&id=97 (2009.
okt.)
19 Gunda 1960: 215.
20 Cziráky 1820.
21 http://www.karpatinfo.net/articlel5771.
html (2009.okt.)
22 O. Nagy 1999:240.
23 Lásd Zsigmond 2009: 12-23.
24 Lásd Zsigmond 2009: 33-41.
25 Lásd még: Dankó 1996:51, Gazda
1980:465 stb.
26 Gulyás 1996:103.
27 Lásd még Zsigmond 2009: 56.
28 Gunda 1990: 178.
29 Elmondta Szentiványi Tibor Budapesten
2001. nov. 29-én.
30 íme közülük 23: - durva, mint a tapló
’nagyon’ (Siklós, Baranya) - felnőtt, mint
a bolondgomba 'tudatlan maradt’ (O.
Nagy 1999: 95); - fonnyadt, mint a var-
gánya 'nagyon' (Dunántúl); - főzi a taplót
‘tűnődik, töpreng’ (O. Nagy 1999: 662); -
fülében van (már) a tapló 'már gondolko-
zik azon, mire eredeti szándéka ellenére rá
akarták venni’(0. Nagy 1999: 225);-hosz-
szú lábú, mint a bilib 'vastag a lába, nagy
a combja’ (Klézse, Moldva); - jó helyen
van, mint a gomba az ecetben (Szatmár)
'megfelelő helyen’ (Bura 1987. 40); - mai
gomba, benne a féreg 'gyorsan csinált kar-
riert, de hitvány ember’ (O. Nagy 1999:
240); - ma született, mint a rókagomba 'a
tudatlanra mondják, le akarják csúfolni’
(Csíkszentmihály, Felesik); - nem ér (nem
adnék érte ) egy ütet taplót (sem) 'semmit
se ér’(0. Nagy 1999: 662); - nem ettem
bolondgombát 'nem vagyok bolond’ (O.
Nagy 1999: 95); - nő (terem, szapora),
mint (eső után) a gomba 'gyorsan nő, gya-
rapszik’ (O. Nagy 1999: 240); - olyan a
galambgomba, mint a fejérnép 'általában
mindenik jó és felhasználható, de ame-
lyik túlságosan cifra, rikító piros, túlsá-
gosan fiatalon szétterül, kiterül, azt nem
ajánlatos leszedni’(Csíkszereda); - olyan,
mint a bolondgomba 'nem beszámítható’
(Kémes, Ormánság); - olyan, mint a pö-
feteg ‘jól megkelt és szépen kisült kenyér,
tészta’ (O. Nagy 1999: 566); - olyan, mint
egy keserűgomba 'kiment a formájából -
a kalap -’ (O. Nagy 1999: 355, változata:
úgy áll a kalapja, mint a keserűgomba)-,
- száraz, mint a tapló 'száraz és ízetlen
v. ehetetlen; rideg, érzéketlen’jO. Nagy
1999: 662); - taplós a füled ? ’nem hal-
lod?’ (O. Nagy 1999: 225); - taplót a
fülébe, dugót a seggibe 'alaposan el van
intézve, ki van készítve’ (Maksa, Három-
szék); - (tüzes) taplót tesz (dug) valakinek
a fülébe 'készteti, hogy töprengjen azon,
mire rá akarja venni, erős érdeklődést kelt
benne valami iránt’ (O. Nagy 1999: 662);
- terem az ember, mint a gomba 'szapora’
(O. Nagy 1999: 173); - tüzmentes, mint a
Manódli taplója ’nem gyullad meg, nem
ég el’ (O. Nagy 1999: 465, Gunda 1990:
178); - úgy megvágom, kiduvad mind a
rókagomba! (Vargyas, Erdővidék).
31 Lásd még O. Nagy 1999: 240: könnyű a
gombát letaposni / letapodni (közmondás:’
könnyű a védtelent, illetve az ismeretlent,
alig ismertet félreismerni, lebecsülni’) - A
gomba mag nélkül is (megterem ’ami nem
különösebben értékes, abból sok van, ha
35
nem szaporítják is’ rég - Nem gomba a vi- 34 TESz
téz, hogy minden ganéban (meg)teremjen 35 Kázmér 1993: 414.
'kevés az igazán vitéz ember’ rég- A gom- 36 www.szineszkonyvtar.hu/.../f-j/
ba nem gombóc ’nem szabad a rosszat a gombaella.htm
jóval összetéveszteni’ táj 37 Kázmér 1993: 232.
32 Zsigmond 2009: 89-94. 38 Kovácsné 1997: 220.
33 Zsigmond 2009: 89-94. 34 Zsigmond 2009: 103-154.
A gomba a székely népi gyógyításban
Előbb röviden arról szólok, hogy ré-
gen mire használták a gombát a népi
orvoslásban. Aztán a jelenlegi helyze-
tet mutatom be, összegezek, utalok hi-
edelmek és tudás összefonódottságára
(kölcsönhatására ez esetben), valamint
néhány adatra más tájegységekből, illet-
ve a szomszédos meg távolabbi népek
köréből. Függelékben közlöm a korpuszt
(adattárat) és a köny vészetet. 1
A gombák régóta használatosak a
gyógyszerészeiben. 2 Noha ma sem merült
feledésbe egészen a nagygombák gyógy-
hatása, ennek napjainkban nem tulaj-
donítanak akkora fontosságot, mint az
ókorban és a középkorban. A századfor-
duló gyógyszerészei még árusítottak or-
vosságként különféle gombákat, ez ma
tájainkon aligha fordul elő. 3
Például szembaj okra júdásfülegombát,
vérzéscsillapítóként bükkfa- és parázs-
taplót. Az ún. Agaricumot (Laricifomes
officinalis) a századfordulón mifelénk
már csak állatok kezelésére használták,
viszont az ókorban Plinius és Diszko-
ridész hajtóként s a tüdőbetegek verejté-
kezése ellenszereként írta elő; 1578-ban
Melius Juhász Péter (még tud magyaror-
szági árusításáról (“patikáriusok” által),
és felhasználásáról így ír:
„Ha egy drachmát, azaz hat pénz nyom-
ónk borban megiszol, vagy mézes vízben,
az gyermek minden belöl betegségét meg-
gyógyítja. Örögembernek méhserben adj
Hordozható gyógyszertár taplótapasszal
Montpellier gyógyszerészeti múzeumában.
Kép: Roussel, Bertrand
két drachmát, azaz tizenkét pénz nyom-
ónk. Ismét végy Agaricomat két drach-
mát, fél drachma gyömbért, azaz három
pénz nyomónk, Colochintist, azaz a vad-
töknek az belső bélit fél drachmát, törd
öszve ezeket, vess azután fél drachma
Mastixot, saffránt két pénz nyomónk,
ez porokat csináld borral tésztává. Ebből
csinálj pilulákat egy borsószemnét. Végy
egyszer tizenegyet, avagy tizenhármat
hozzád. Ez igen jó fualkodás ellen, lép-
nek, szűnek fájássá ellen. Vízkórságot
37
meggyógyít. Hideglelést is hasban valót,
férget kiűz ez Agaricum ő maga is.”
A részegesség ellen használt gombá-
ról még a XVII. század elejétől maradt
fenn receptünk: a „szőlőtőkén termő
gombát” kellett megszárítva, megtörve
borban beadni. 4 Ugyanerre az eljárásra
1654-beli boszorkányperből is van ada-
tunk. 5
Egy XVII-XVIII. századi recept-
gyűjtemény is tanúsítja, hogy egykor a
különböző (részben ma már alig vagy
egyáltalán nem azonosítható gombákat)
igen változatos betegségek ellen javal-
lották: fogfájás 6 , „szívfogás” 7 , vérhas
ellen 8 ; 1677-ben a pecérkegomba hurut
ellen való orvosságként szerepel 9 .
Napjainkban valószínűleg ritkábban
használják a gombát a népi orvoslás-
ban, de a múltra vonatkozó adataink
kis száma illetve feltáratlanságuk oka
lehet annak, hogy mégis többet írhatok
a gombák a népi gyógyászatban való mai
felhasználásáról, mint a régebbiről.
Amanita spp.
A muszkarin nevű hallucinogén
anyagot (is) tartalmazó légyölő galócá-
ból (Amanita muscaria), amely talán a
szórnának is alapanyaga hallucinációt
előidéző italt készítenek a sámán típusú
kultúrákban (amilyen valószínű a ma-
gyar is volt egykor). 10 Bódító szerként
Szibériában és Észak-Amerikában éltek,
élnek vele. 11 Napjainkban az obi-ugor
és a szamojéd sámánok az istenségekkel
való kapcsolattartás megteremtéséhez
nyersen és szárítva is használják a légy-
ölő galócát. 12 A kereszténység felvétele
előtt őseink szintén élhettek vele mint
a természetfelettivel való kapcsolatte-
remtés elősegítőjével. 13 Eddigi adataink
alapján magyar nyelvterületen egyetlen
gombát, a „bolondgomba” légyölő galó-
cát sem használják hagyományosan hal-
lucinogénként, révület, bódultság előidé-
zésére. Nagyon régen és egészen újabban
találkozhatunk bódítószerként való fel-
használásával a magyarságnál. Régi, ősi
ilyetén felhasználása a magyar sámánok,
a táltosok által történt legutóbb valószí-
nűleg majdnem ezer éve, a mai pedig az
utóbbi évtizedekben csupán, sok évszá-
zados kihagyást követően. Bizonyára
nem kizárólag a Székelyföldön, ahonnan
adatunk származik, és bizonyos, hogy
nem a hagyományos értelemben számít
ez népi felhasználásnak (például a Kisal-
földön is). 14 Valószínűleg német hatásra
folyamodtak a légyölő galócához, főleg
fiatal meg középkorú emberek Erdélyben
is, éppenséggel nem hagyományos, nem
népi, hanem kivételes, művészeti és tö-
megjellegű megnyilvánulás alkalmával,
az ún. performance gyakorlása idején
a Szent Anna-tó mellett (legalábbis el-
sősorban). Hasonlóképp élnek ezek a
tudtunkkal nem nagy számot képviselő
légyölő galócát fogyasztók a gombával,
mintha kábítószerrel tennék. Élvezetet,
A Szent Anna-tó gombásszal.
Kép: Szilvásy Edit
38
Amanita muscaria Amanita regalis. Kép: Pál-Fám Ferenc
önkívületi állapotot kerestek, s talán ta-
láltak is valami ilyesmit. 15
Viszont több helyen és hagyományos
légyölőként használatos az Amanita
muscaria. Magyar viszonylatban nem
tudunk egyetlen galóca emberi betegsé-
gek gyógyítására való használatáról, sem
őstinktúra formájában, sem másként. 16
A légyölés is tekinthető gyógyeljá-
rásnak: a különböző kórokat terjesztő
legyek irtása számottevő megelőző mód-
szer. Már Clusius említi az 1601-ben
megjelent Fungorum in Pannoniis obs.
brevis Históriában, hogy a légygombát
Frankfurtban árulják légyvesztő gya-
nánt a parasztasszonyok. 17
1684-ben is tudnak Magyarországon
a légyölő galócáról, mint légyölésre hasz-
nált gombáról. 18
Napjainkban a magyar nyelvterület
majdnem egészén ismeretes, ha nem is
használatos már a gyakran épp légy-
gombának nevezett Amanita muscaria
tányérba téve (egészben vagy felvagdal-
va), cukrozva vagy sem, tejjel, vízzel vagy
mézzel. 19 Moldván és a Székelyföldön kí-
vül inkább csak nevében él légyölésre való
használatának az emléke. Kivételesen, az
Őrségben az is előfordul, hogy másféle
rovar irtására tartották, tartják jónak e
gombát 20 . Csíkban és Háromszéken meg-
különböztetnek barna (Amanita regalis
vagy - és - ? Amanita pantherina) és piros
(Amanita muscaria) légygombát . 21 Ennek
alapján feltételezhető, hogy a párducgaló-
cának is van légyölő hatása. Az sem zár-
ható ki, hogy adatközlőim tulajdonkép-
pen csak barna galócát (Amanita regalis)
használtak fel légyölésre a légyölőn kívül,
ez esetben nem volt elég pontos a leírás és
kép alapján való azonosítás.
Cantharellus sp.
A Cantharellus cibariust, sárga ró-
kagombát májbetegségek gyógyítására
ajánlották Aranyosszéken. A várfalvi
Jobbágy Miklós szerint májnak kell,
hogy használjon, élesebb. 12
Corydalis spp.
A (?) Corydalis cava, odvas keltike -
szívgomba, szagomba olyan virágos nö-
vény, amelyet egyértelműen gombának
tartanak, noha tudják, hogy a szügomba
burjánbó lesz. 23
Moldvában: Kék virágocskájú a férfijé,
az asszonyé fejér. Kiássák a fődbő, kiás-
nak tizet, megkapnak egyet. 24
Héját levéve megtörik, egy pohár
vízbe tartják úgy fél órát, aztán kiska-
39
nállal kavargatják, pálinkáspohárba te-
szik, feltöltik vízzel, és naponta három-
szor isszák. Reggel étel előtt, délben
meg este étel után. Nem véletlenül kell
háromszor bevenni ezt a csodaszert, ér-
vényesül a bűvös számok (ezúttal a hár-
mas) szimbolikája . 25 Fontosnak ítélik,
hogy aztán reá kell feküdni a szívre, így
hat igazán ez a szívnek jó orvosság . 26
Háromszéken is híre van a szűgom-
bának:
A szűgombának nagy gyógyereje volt.
Orbán Ferenc háza véginél nőtt, mondják,
mintha élő lett volna, olyan volt. Például
a Kása Ferenc nevű vásárhelyi mézeskalá-
csos attól gyógyult meg. (Bélafalva, BE)
Nem kell tehát csodálkoznunk azon,
ha régebbi újságban, a Székely Nem-
zetben, tárca főhőseként találkozunk
a szűgombáv al . 27 Már a múlt század
elején kihalófélben lévő szónak tartja a
szerző (valószínűleg Barátosi Bibó Jó-
zsef rejtőzik az álnév mögött), főképp
zágoni, papolci és barátosi öregasz-
szonyoktól hallotta emlegetni. Pontos
megfigyelésre vall, hogy papolci ember
nyomán jelzi: „Kétféle, az egyik likas
belü, a fejérnépnek való, a másik tömött
belü, e férfiúnak való orvosság. A kinek
a szive fáj, egy szűgombát porrátörve
vízbe vagy pálinkába igyék bé s meg-
könnyebbül tőle. Jó orvosság, próbálták
sokan.”
Borivó hivatkozik Borbás Vincére, ki
azt írja a keltikékről, hogy „Több faja
officinalis. Többnyire gumójuk van, Oláh-
és Moldvaország népe burgonyamódjára
elkészítve eszi.”
Csíkban még többet hallani jelenleg a
szűgombá ról, mint Háromszéken: A szív-
gombát tejbe kell tenni, s jó a szívre, máj-
ra, epére (Csíkborzsova, GM). Ezúttal
nem a bal (női) és a jobb (férfi) jelképes je-
lentése szerint járnak el, amint azt Mold-
vában tették . 28 Csíkszentdomokoson a
szívgomba három napig vízben áztatott
levét szíverősítő hatásáért asztma ellen isz-
szák. Savanyútejjel összefőzve szívrehoma
ellen használják . 29
Udvarhelyszéken gyermek ijedtsége
ellen javallják (ónvízbe téve itatják) a
tévesen szarvasgombának vélt gumót . 30
Gyergyóból és Gyimesből is adatolt a
szívgomba ismerete . 31
Fomes spp.
Tudomásunk van róla, hogy a Ba-
konyban, Nyitrában és Sóvidéken élnek,
éltek a taplókkal mint vérzéscsillapítók-
kal . 32 A Fomes fomentarius* a bükkfa-
tapló sebtapaszként szolgál olykor ma is
a Székelyföldön . 33 Fejfájás, izzadság, sőt
aranyér elleni felhasználásáról a mai ma-
gyar népi gyógyászatban köröndi adatok
tanúskodnak . 34
A Vajdaságban ismert igénybevéte-
le a rovarok (például szúnyogok) elleni
füstöléskor . 35 Nyitrában marhavészkor
az istállókat diófán termett taplógom-
bával füstölték . 36 A Székelyföldön a mé-
hek füstöléséhez napjainkban is gyakran
használják . 37 A Felvidéken, Nyitrában
tudunk róla, hogy taplófőzetet ittak gyo-
morgörcs ellen és azt tartották, hogy a
szélütött ember orra alá (tehát agyvérzés
esetén) jó égő taplót tartani . 38
Pontos helyhez nem köthető régi ada-
tunk a tapló gyógyításban való felhasz-
nálásáról a következő: Váradi Lencsés
György a XVI. században azt ajánlja
„gyomor böfögése ellen”, hogy „ Egy ne-
hezék taplót, agaricomot egyél meg ”. 39
A bükkfatapló sebtapaszként szolgál
olykor ma is a Székelyföldön. A távo-
40
labbi franciák, észak-amerikai indiánok
pedig a magyarokhoz meg osztjákokhoz
hasonlóan ugyancsak élnek vérzéscsil-
lapítóként a bükkfataplóval. 40 A nyír-
fatapló szeleteinek hemosztatikus célra
való felhasználásáról is tudunk Angli-
ában, ugyanott a vele készített szénnek
fertőzésellenes, fertőtlenítő hatást is tu-
lajdonítottak egyes - Surrey tartomány-
beli - falvakban. A tudósok máskülön-
ben antibiotikus jellegű savat vontak ki
belőle. 41
Lactarius spp.
Lactarius piperatus, fehértejű keserű-
gomba, PLactarius pergamenus, zöldülő-
tejű keserűgomba
Csak a máramarosi Técsőn (Kárpát-
alja) jegyeztem le giliszták aj tóként (bél-
férgesség ellen) való felhasználását em-
bereknél. Fogyasztását sütve ajánlják. 42
Székelyföldi, csomakőrösi (Orbaiszék)
adatunk van arra, hogy ott a keserű
gomba szárát kankó (tripper) ellen hasz-
nálták. 43 Selmecbányán megaszalva or-
vosságnak elteszik és szükség esetén a
dagadt testrészekre rakják. 44
Tudunk róla, hogy Háromszéken el-
lenjavallják a juhoknak és a teheneknek,
mert úgy tartják, hogy csökkenti a tejho-
zamot. 45 A gyergyói Heveder nevű tanya-
településen állatok hasmenésének a gyó-
gyítására használják. 46
Laetiporus
Laetiporus sulphureus, sárga géva-
gomba
Szent Hildegárd apátnő (1100-1178)
korában például reuma és epilepszia
kezelésére használták. 47 Bánvölgyén (a
Bükk vidéke, Borsod) a ló egerére pirí-
tott fűzfagombát kötnek. 48 Felcsíkon azt
állítják, hogy a gévagomba vagy fűzfa-
gomba jó gyomorbetegeknek. 49 Ez utób-
bi esetben ételként ajánlják. Az említett
adaton kívül csak egy gyergyóiról és egy
gyimesiről tudok még: Borzonton a ló
kehessége ellen javallják, hogy megszárí-
tott fűzfagombát kell az orra alá füstöl-
ni. 50 Hasonlóképp használják a gyimesi
Kósteleken is (Vaszi Mátyás közlése
2011 májusában).
Lycoperdon spp .,_ pöfeteg
Langermannia gigantea, Calvatia ut-
riformis, Bovista plumbea, ...
Régen a pöfeteggombákat fungus chi-
rurgorum néven vérzés csillapítására
használták, főleg állatoknál. 51
Hogy igénybe vették őket a közel-
múltban s napjainkban, 52 tanúsítja ezt
például bihari, háromszéki adat: Sarkad-
Mezőségi (magyarszováti) férfi bortválkozás
után használt szárított óriáspöfeteggel
keresztáron, ha a tarló megszúrta a lábat,
pöfeteggel kössük be. 53 Háromszéken aki
vérbe esik, lóposzogót (gonika faj) pálin-
kába tesznek s azt megitassák. 54
Vasas Samu írja, hogy Kalotaszegen
használják a lúfingot égés, forrázás il-
letve kelés okozta (nyílt, nem vérző) seb
gyógyítására. 55 A gomba belső, húsos
41
részét borítják a sérülésre. Csíkban elő-
fordul, hogy pálinkával leöntve. 56 Péntek
János és Szabó Attila pedig azt tudatják,
hogy ugyanazon vidéken külső vérzésre
tettek pöfeteget. S7 A Mezőségen porát
tették a vágásra. 58
A pöfeteggomba pora szerte Erdély-
ben 59 , Moldvában 60 , Kárpátalján és az
Őrségben vérzéselállító. 61 Kárpátaljai
népi neve (vakítógomba) is figyelmeztet
arra, hogy árthat is, amennyiben a por
a szembe kerül. A Székelyföldről csupán
Gyergyóból került elő hasonló neve a pö-
fetegnek (vakító), ez azonban nem álta-
lánosan használatos még ott sem.
Udvarhelyszéken a pebeteget, lófingot
hasmenés ellen is használták. Vízbe ázta-
tott porát itatták. 62
Gyimesben úgy tartják, jó torokfájás-
ra, s miko a mandulája összedagad az
embernek akkor is. 63
Kárpátalján gyomor- meg epebántal-
mak esetében tartják hatásosnak. 64
Állatnak is adják Gyergyóban gyo-
mormenés ellen. 65
Hasonlóképp a Langermannia gigan-
tea, a banyaposz pora marhának orvos-
ság a dunántúli Cserszegtomajon úgy-
szintén. 66
Phallus sp.
Phallus impudicus, szömörcsög
A háromszéki Alsócsernátonban és
Futásfalván is használták a szömörcsö-
göt gyógyításra, reuma ellen. 67 A termé-
szetbúvár Kakas Zoltán segítségével si-
került 1995 novemberében egy erre valló
ottani adatra rábukkanni. 68 Hogy nem
egyedi esetről van szó, ezt alátámasztja
egy bányavidéki közlés, amelyet főképp
azért idézek, mert pontos használati uta-
sítást is ad: „
Van egy bolondgomba, nagyon bü-
dös, azt meg szoktam szárítani, össze-
töröm, s szeszbe teszem. Bedörzsölni
használom reuma ellen”. 69
A székelyföldi adatok számát szapo-
rítja egy egerszéki, csinódi adat (Úz-
völgye), mely szerint nem csupán reu-
ma, de hűlés esetében is hatásos ez a
gomba: Használják hülésre, rehomára,
megvágják, kékszeszbe teszik, s pet-
róleumot is hozzá egy kicsit. (PFA,
Csinód)
Sepsibükszádi és moldvai adatunk van
arra, hogy nemrég kelés (furunkulus)
gyógyításához ugyancsak igénybe vet-
ték, mégpedig szárának a szárítmányát
tejbe áztatva. 70
A Sóvidékről ugyancsak ismeretes az
ott poroncsolatgombának nevezett szö-
mörcsög gyógyításra használata. A tehén-
tőgyet füstölik vele, sebének gyógyítása
végett. 71 A szomszédos Nyárádmentén
is ismert a felhasználása például lófasz-
gomba néven a tehén tőgyének a gyulla-
dására. 72
Kalotaszegen fájós fülre teszik. 73
Az ókorban és a középkorban hasz-
nálták aphrodisiacumként. 74 Erre mai
adatunk nincs.
Phellinus
Phellinus igniarius* parázstapló
A népi állatgyógyászatban való felhasz-
nálása a Sóvidékről adatolt. 75 Szakadáton
a füszfatopló t megreszelve és almaecetbe
téve a hasmenéses szarvasmarhába töltöt-
ték vagy füstölték vele a begyulladt tehén-
tőgyet. Nem kizárt, hogy Korondon ösz-
szetévesztik a szilvataplóval. 76 A kérődzés
elakadásakor itt a gombát összetörték,
abrakba tették, s pirított kenyérrel együtt
megetették az állattal.
42
Phellinus tuberculosus, szilvatapló
Koronáról jelezték ennek a gombának
az állatgyógyászatban való igénybevétel-
ét. Kehesség ellen használják, füstölik
vele a beteg lovat. 77
Psilocybe
? Psilocybe merdaria (trágya-harmat-
gomba),
? P. semilanceata (hegyes trágyagomba)
Kevesen ismerik a Sóvidéken. Fenyő-
kúton azt tartották, hogy ha bekenik
vele a szemölcsöt, az hamar leszárad. 78
Ramaria
Ramaria (flava, botrytis), korallgom-
ba (sárga, rózsás)
Néhány népi neve egymagában is
jelzi, hogy tudatában vannak hashajtó
hatásának, és szükség esetén élnek is
vele. Ez a helyzet például a háromszéki
Kommandón, hol hívják gyomorgom-
bának (Bereckben szintén) meg fosató-
gombá nak is. 79
Sarcodon imbricatum, cserepes gereben
Egyetlen tájegységünk a Gyimes, ahol
felhasználását lejegyezték. A tehén tőgyé-
nek megbetegedése, gyulladása esetén ve-
szik, vették igénybe a cserepes gerebent.
A betegséget reszfugnak mondják, így e
gomba neve ott nem csupán ökörnyelv,
de reszfuggomba is. 80
Suillus luteus, barna gyűrűstinóru
Csak a Kászonokból van tudomásunk
a népi gyógyításban való alkalmazásá-
ról. Jakabfalván ugyanúgy használják,
ahogy az Úz völgyében lévő Csínodon a
szömörcsögöt, azaz a megtisztított, fel-
szeletelt gombát kékszeszbe teszik, egy
kis petróleumot is adnak hozzá.
HasználtákKászonbanrehomára.Ahol
fáj, ott bekenem. Itt nem eszik, csak egy
largucai használta Kászonba rehomára,
most már többen azóta. (PCÉ). Az adat-
közlő (2010 őszén) meg is mutatta nekem
a hiribnek nevezett gombát, így azt teljes
bizonyossággal sikerült azonosítani. Az
is kétségtelen tehát, hogy moldvai erede-
tűnek számít Kászonban ez a gyógymód,
csángó faluból (Máriafalváról) került a
Székelyföldre.
Fungus
A gomba gyakran okozója betegségek-
nek. Sok történetet meséltek el adatköz-
lőim bolondgomba előidézte különféle
bajokról. Ezekből csak néhányat vettem
be az adattárba. 81
A gombamérgezés többnyire helyes ke-
zelésével találkoztam. Általában forró tejet
itatnak a mérgezettel, meghánytatják. 82
Perifériális eset, alig érintkezik a népi
gyógyászat kérdésével az, amit egy hava-
si településről való adatközlőim mond-
tak, hogy náluk nincs szilvapálinka, ők,
ha valamit intézni kell, főleg az orvosok
esetében, gombával (Fungi) fizetnek, s a
meg- s lefizetettek annak jobban örül-
nek, mintha (a szokásos fizetőeszközt)
pénzt kapnának.
43
Egyféle összegezésként következzék egy
táblázat, amely XX. századi adatok (kevés
a XXI. század elejéről való) alapján tartal-
mazza, hogy a magyarság milyen gombát
vagy gombának tekintett növényt, mikép-
pen és minek orvoslására használt. Zá-
rójelben a betegségek tudományos nevét
közlöm. A székelyeknél nem jelzett adato-
kat dőlttel adjuk meg, a kizárólag náluk
megtalálhatókat pedig félkövérrel.
Gomba
Használati mód, eljárás
Mire jó (betegség)?
Agaricus campestris
pálinkába áztatva isszák
nehéz légzés (dyspnoe)
felfőzött gomba levét inni
hörghurut (bronchitis)
Agaricus xanthoderma
Kenőcsben
fej gombásodása (mycosis)
Amanita muscaria
tányérban egészben v.
felvágva, leöntve v. sem vízzel
v. tejjel, cukorral v. mézzel v.
édesítetlen
kórmegelőzés légyirtással
(praeventio)
Amanita regalis vagy (és)
? A. pantherina
tányérban egészben v.
felvágva, leöntve vízzel v.
tejjel, cukorral v. anélkül
kórmegelőzés légyirtással
(praeventio)
Auricularia auricula-
judae
vízben áztatva, borogatásként
szemfájás (opbtalmodynia)
porrá törve
kóros daganat (oncos
malignus)
Boletus edulis
levesbe főzve
disznó gyomorrontása
(gastritis acuta),
étvágytalansága (anorexia)
levesbe főzve
másnaposság
Cantharellus cibarius
ételként megkészítve
májbetegség (hepatopathia)
Corydalis cava (és solida)
vízbe v. tejbe téve isszák
(ritkán szenteltvízbe vagy
pálinkába)
szívbetegség (cardiopathia)
vízbe áztatva
asztma (asthma)
ónvízbe téve itatják
ijedtség (anxietas)
Elapbonryces asperulus
porát vízzel isszák
szívbaj ( cardiopathia )
porát édes borban
aphrodisiacum
Elapbomyces granulatus
porát borssal árpalében vagy
asszonyi tejben
ha kevés az anyatej
(galactostasis)
elégetve, füstölve vele
méh fájdalma (metropathia)
Elaphomyces muricatus
zsírtalan káposztával főzve
isszák
bélférgesség (helminthiasis)
Elapbomyces muricatus
vízzel isszák a porát
szívbetegség (cardiopathia)
főzetét isszák
gyomorgörcs (gastralgia)
Fomes, Polyporus spp.
füstölnek vele
fertőtlenítés, kórmegelőzés
marhavészkor (desinfectio)
orr alá tartják meggyújtva
agyvérzés (apoplexia cerebri,
parapoplexia)
44
Gomba
Használati mód, eljárás
Mire jó (betegség)?
Fomes fomentarius
rátétként, kötszerként
seb, vérzés (vulnus,
haemorrhagia)
füstölnek vele
méhszúrás elkerüléséért
és részben az atkák ellen
(praeventio)
füstölnek vele
aranyér (nodus
haemorrhoidalis)
belőle készült sapka viselése
nyáron
fejfájás (cephalalgia)
izzadtság ellen (sudatio)
Ganoderma lucidum
kanálként használni evéshez
arcidegbémdás (paresis
ubrifacialis)
kanálként használni evéshez
agyvérzés (apoplexia cerebri)
porrá törve
kóros daganat (oncos
malignns)
Hysterangium fragile
pálinkába téve isszák
gyors szívverés (tachycardia)
Lactarius piperatus és ?
L. Pergamenus
ételként, sütve
bélférgesség (helminthiasis)
ételként
állatoknak hasmenés ellen
(diarrhoea)
szárát használják
kankó (gonorrhoea)
megaszalva rátétként
dagadt testrészre (oedema)
Laetiporus sulphureus
ételként, felfőzés után
gyomorbetegség (gastropathia)
rákötik a beteg testrészre
a ló “egerére” (fültőmirigy
gyulladása (parotitis) és ?
patavilla-gyulladás)
szárítmányával füstölnek
kehességre
Lycoperdon, Bovista
porát hintőporként
ember v. állat vérzése
(haemorrhagia)
porát hintőporként
állat hasmenése (diarrhoea)
Lycoperdon, Bovista
nyers szeleteit rátétként
ember v. állat vérzése
(haemorrhagia)
nyers szeleteit rátétként
nem vérző sebre (vulnus)
pora mészbe kavarva
külső vérzés (haemorrhagia)
pora mészbe kavarva
torokgyulladás (angina,
pharyngitis)
pora mészbe kavarva
mandulagyulladás (tonsilitis)
Lycoperdon, Bovista
porát pálinkába téve inni
ember vérzése (haemorrhagia)
porát vízbe téve inni
ember hasmenése (diarrhoea)
ételként (főzve, sütve )
gyomor- és epebaj
(gastropathia, cholepathia)
Phallus impudicus
füstölnek vele
tehéntőgy sebére
?
reuma (rheuma)
szeszes szárítmányával
dörzsölni a fájó testrészt
reuma (rheuma)
rátétként a fájós fülre
fülfájás (otalgia)
szárítmányát tejbe áztatva
rátétként
kelésre (furunculus)
45
Gomba
Használati mód, eljárás
Mire jó (betegség)?
füstölnek vele
tehéntőgy gyulladása
Phellinus igniarius
almaecettel vegyítve itatják
szarvasmarha hasmenése
összetörve kenyérrel együtt
etetik
kérődzés elakadása
Phellinus tuberculosus
füstölnek vele
kehesség ellen
? Psilocybe merdaria
besúrolták vele a gyógyítandó
felületet
szemölcs (papilla veruca)
? Psilocybe semilanceata
besúrolták vele a gyógyítandó
felületet
szemölcs (papilla veruca)
Ramaria (Hava, botrytis)
?
székrekedés (constipatio)
Sarcodon imbricatus
nyersen
tehéntőgy gyulladása
Sullius luteus
szeszben áztatott szeleteivel
kenik a fájós testrészt
reuma (rheuma)
Tuber aestivum
pálinkával isszák
vérhas ellen (dysenteria)
véres vizelet esetében tehénnek
? szépasszonygomba
?
disznó “szívfogása” (Pnitrát-
nitrit-mérgezés)
Azonosítatlan gomba
nők vették be nyersen vagy
aszalva
fogamzás ellen
Tehát összesen harmincnál több gom-
bát használnak, használtak úgy 35 féle
kór gyógyítására illetve megelőzésre a
magyar népi gyógyításban (mintegy 26
emberi és 9 állati betegség esetében). Eb-
ből csak 12 gombafaj nem lelhető fel a szé-
kely népi gyógyászatban, a többség igen,
viszont azok közül, amelyek megvannak
a székelyeknél, 8 nincs meg máshol.
Egy-egy adatközlő viszont csak egy-
két gomba orvoslásban való felhaszná-
lásáról tud.
Majdhogy általánosan ismertnek te-
kinthető az Amanita muscaria (a kórok
légyöléssel való megelőzésére) valamint
a pöfetegek, Lycoperdon spp. használata
(vérzéscsillapításra).
A Székelyföldön és Moldvában vi-
szonylag elterjedt a gombának tekintett,
szügombának nevezett virágos növény
csodaszernek tekintése. Már-már alig
tudnak a többi említett gomba gyógyha-
tásáról, noha 40-50 éve még elég gyak-
ran élhettek legalábbis Erdély-szerte pél-
dául a Phallus impudicusszal.
Állatok és emberek gyógyításában még
mindig használatosak nagygombák. Talán
megérné a fáradságot a pontosabb, alapo-
sabb tudományos, farmakológiai szem-
ügyre vételük. Annál is inkább, mert min-
den esetben megerősítették adatközlőim,
akik többnyire jó gyógynövényismerők és
asszonyok voltak. Főleg a hagyományőr-
zőbb vidékekről származók. A leggazda-
gabb, legszínesebb XX. század végi anyag
a Székelyföldről gyűlt össze, ezen belül is
a Sóvidéken lejegyzett a legszámottevőbb.
Itt külön foglalkozás is kialakult, amely-
nek nyersanyaga a gomba (a toplászás).
Nemegyszer kötődik a gombás gyógy-
mód a vele élők hitéhez, hiedelmeihez, 84
életviteléhez. 85 Érdekes, hogy a szépasz-
szonyok okozta baj orvoslása végett a
mezőségi Széken épp az említett hiedelem-
46
lényről elnevezett gomba - evőeszközként,
kanálként való - használatát ajánlják. 86
A moldvai magyarok meg a székely-
földiek körében a társadalmi, nemi el-
különülés mondhatni mágikus analó-
giájára külön nőnek meg férfinak való
szügombát tartanak számon, amelyet
naponta háromszor - a három a leggya-
koribb bűvös szám - kell bevenni. 87
Természetes, hogy a nagygombák sze-
repéről a népi gyógyításban más népek
is tudnak. Hogy mennyit, mit; általában
adós még a válasszal a tudomány.
Például a magyarsággal valamennyire
rokon osztjákok meg a más nyelvcsalád-
beli, de szomszédos románok, 88 egyaránt
használják a pöfeteget vérzéscsillapító-
ként; a távolabbi franciák, 89 észak-ame-
rikai indiánok 90 pedig a magyarokhoz
meg osztjákokhoz 91 hasonlóan élnek
ugyancsak vérzéscsillapítóként a bükk-
fataplóval.
A légyölő galóca légyirtásra haszná-
latáról nem tudnak a távoli osztjákok, 92
viszont igen a franciák 93 és a Kárpát-me-
dencében egymás mellett élő románok 94 ,
szászok 95 , magyarok.
Az osztjákok és románok úgy nyolcfé-
le gombát használnak orvoslásra az eddi-
gi felmérések alapján. 96 Nem sokkal, de
nagyobb fokú a nagygombáknak a gyó-
gyításban való igénybevétele a mikofób
(finnugor, török, germán) meg mikofil
(szláv, latin) népek hatásának egyaránt
kitett magyarságnál. Az eddigi hiányos
kutatások alapján állíthatom ezt.
Adattár
Amanita muscaria
1. A légygombát kicsi tányérba tettük
bele, tejet öntöttünk rá, kicsi cukorra
beszórtuk, és a legyek mentek rá, s meg-
dögöltek tőle. (Korond, MJ)
2. A légygombára ecetet, cukrot tet-
tek régebb. A legyek rászálltak, megdö-
göltek. (Zeteváralja, JM)
3. Van aki használta a légygombát légy-
ölésre. (Gyergyószárhegy, GFKM)
4. A legygombát tányérba tették,
amelyikbe tejet es töltöttek. S akko a
legyek rámentek, s megdögöltek. (Csík-
szentmárton, BL)
5. Van barna (Amanita regalis, ?Ama-
nita pantherina) és piros (Amanita mus-
caria) légygomba. Használtuk legyek
ellen. Tányérba tőtöttünk tejet, legyek
reászálltak, s megdögöltek. (Borszék,
TSzJ)
6. A légygombát (Amanita muscaria
és Amanita regalis) felvagdalva tányérba
tették, vizet rá, s jó volt légyölésre. Lehet
most is használják. (Csíkszentmihály, UH)
7. A cukros vízbe tett légygomba (Ama-
nita muscaria és Amanita regalis) jó legyek
ellen. (Csíkszentmihály, UH 2)
8. A legyek ellen tányérba teszik a légy-
gombát, s rá tejet, cukrot. (Borszék, SM)
9. A tányérba a légygombára cukrot tesz-
nek, s jó légyirtónak. (Kászonújfalu, BL)
10. A légygombára egy tányérba te-
jet és cukrot vagy mézet tesznek. Attó
megdögölnek a legyek. (Csíkborzsova,
EA)
11. A légygombát cukrozták a legyek
ellen. (Gyimesközéplok, MB)
12. Van egy piros, fehér pettyes bolond-
gomba, azt légyölő gombának mondják.
(Homoródszentpál, GJ)
47
13. Egy házaspárral történt. Táncol-
tak bolondul a táncgombától, bolond-
gombától. Úgy (19)32-33 -bán történt
itt a faluban. A légygombától volt ez.
(Csíkborzsova, EA)
14. P.E. ette például és más szent-
györgyiek az Annart alkalmával a Szerit
Anna-tónál. Megszárították, porrá tör-
ték, s pipába tették, szívták. Úgy négy
éve történt (1999-ben) huszonévesek-
kel. (Sepsiszentgyörgy, ?Sz)
15. Édesapám a kertbe hányta bé a
kígyógombát, trágyának. (Klézse, DA)
16. Úgy gondolom, azé nevezték így,
me avval irtották ezt a csótányféle boga-
rat. (Szalafő, HK)
17. Tejet öntöttek, cukrot szórtak
rá. Elpusztította a legyeket. (Velem,
MPSM)
18. Emlékszem, egy öreg néninek
volt egy üvege, karimás, vízzel odatette
a légyölőt. Cukrot is rakott rá. Bolond-
gombaként ismerik a legtöbben. Szép
nagyon, de a szép tinórugombának nincs
párja. (Mogyoróska, KGyE)
? Amanita pantherina vagy regalis
5. Van barna (Amanita regalis és ? A.
pantherina) és piros (Amanita muscaria}
légygomba. Elasználtuk legyek ellen.
Tányérba tőtöttiink tejet, legyek reá-
szálltak, s megdögöltek. (Borszék, TSzJ)
6. A légygombát felvagdalva tányérba
tették, vizet rá, s jó volt légyölésre. Lehet
most is használják. (Csíkszentmihály,
UH)
7. A cukros vízbe tett légygomba (Ama-
nita muscaria és PAmanita regalis) jó le-
gyek ellen. (Csíkszentmihály, ASzV)
8. A legyek ellen tányérba teszik a
légygombát, s rá tejet, cukrot. (Borszék,
SM)
14. A fehér pettyes borsgomba vagy
légygomba megcukrozva jó a legyektő.
(Sepsikőröspatak, MK)
(P)Corydalis solida, ujjas keltike -
szívgomba, szagomba
17. A szagomba burjánbó lesz. Májba
(‘májusba’) terem, erdőbe, fenyősbe s bik-
kesbe. Miko a szengyörgyi saláta virágzik,
akkor ez is. Síkos a lapija. Kék virágocskájú
a férfijé, az asszonyé fejér. Kiássák a fődbő,
kiásnak tizet, megkapnak egyet.
Megtörik, egy pohár vízbe tárcsák.
Fél órába, aztán kalánkáva összeke-
verik, héját leveszik, pálinkáspohár-
ba teszik, feltöltik vízzé, s megisszák
étel előtt réggé, délbe s este étel után.
S reáfeküsznek a szívhez. A szüvitől jó
uruság a szagomba. Lapija, mind a ha-
rangvirágé. (Gorzafalva, Dl)
18. A szívgombát tejbe kell tenni, s jó a
szívre, májra, epére. (Csíkborzsova, GM)
19. A szügombának nagy gyógy ereje
volt. Orbán Ferenc háza véginél nőtt,
mondják, mintha élő lett volna, olyan
volt. Például a Kosa Ferenc nevű vásár-
helyi mézeskalácsos attól gyógyult meg.
(Bélafalva, BE)
Fomes fomentarius, bükkfatapló
20. A bükkfatopló puha részit ré-
gebb kötszernek is használták, jó sebre.
(Korond, MJ)
21. Fájin a vágásra a topló. (Korond,
LUS)
22. A méhek füstölésire az a topló is jó,
ami nem jó a toplásznak. (Korond, MA)
23. A bükkfatopló sokáig ég a füstö-
lőben. Füstölnek vele mikor kiveszik a
mézet, tavasszal, mikor megnézik, van-e
elég ennivalójuk a méheknek, mikor meg-
pucolják a kaptár fenekit.
48
A füstölés a mébeket csillapítsa, ne
szúrjanak annyira. Az atkákat - olyan
tetüszerűek - is pusztítsa, ami a fásítást
öli meg. Nyolc napra kel ki az atka, a
méh csak huszonegy napra. (Sepsikőrös-
patak, PL)
24. A méhészek füstölésre használják
a taplót. A méhkaptár kezelésével, ami-
kor a mébeket ellenőrzik, mézet vesznek
el, a fásítást, az anyaméheket vizsgál-
ják. Akkor ez a legfnomabb, legköny-
nyebb, mert ebből kevés kell, s kellemes.
(Korond, SzL)
25. Jó a tapló (bükkfatapló) aranyér,
izzadság, vérzés és fejfájás ellen. Árulá-
sakor azt szokták mondani, hogy: nyá-
ron hűt, télen füt; fűztől, víztől őrizni
kell. (Korond, SzL)
26. Volt olyan, aki azt mondta:
- Tanító úr, szégyellem elmondani.
Saját pisimmel mostam három hétig a
végbélnyílásomat. Borsónyi sebek vol-
tak rajta. Tökéletesen meggyógyultam.
A sapkából visszamaradt fnomabb tap-
lót egy rossz fazékba kell betenni, és
egyet belőle meggyújtani. S erre az
enyhe taplófüstre kell ráülni. Legalább
két hétig csináljuk esténként. A füst
is gyógyít. Ezt először Tót Misinek az
édesapja mondta nekem. Én is kipró-
báltam. (Korond, SzL)
27. A taplósapkát fejben viselni is
egészség. Én nagyon fejfájós voltam ré-
gebb. Ha nyárba felteszem a taplósap-
kát, a fejem nem fáj. (Korond, SzL)
28. A taplósapka a fejizzadságot fel-
szívja. (Korond, LUS, MV, SzL)
(P)Ganoderma lucidum, pecsétviasz-
gomba
29. Használták a szépasszonykalánt,
avval kellett egyék-igyék egypár napig
az, akinek félre volt menve a szája a szép-
asszonyok miatt. Megkeményedett, ka-
nálhoz hasonló fagomba ez. Jó gutaütés-
re is, főleg az asszonyok lettek jól tőle,
amennyiben vele kanalazták az ételt.
(Szék, JKR)
Lactarius piperatuSi fehértejű kese-
rűgomba (borsos tejelőgomba) és (vagy)
Lactarius pergamenus, zöldülőtejű kese-
rűgomba
30. Szokták a platón sütni a keserű-
gombát. A gilisztát hajtja ki az embe-
rekbő. (Técső, BI)
31. Kőrösön a keserű szárát használták
kankó és tripper ellen. (Csomakőrös, AI)
Laetiporus sulphureus,. sárga géva-
gomba
32. A gévagomba vagy fűzfagomba jó,
ehető. Jó gyomorbetegeknek. Megkészí-
tés előtt megpucolom, forrázom 15-20
percig. (Csíkborzsova, GM)
Lycoperdon, pöfetegek
Langermannia gigantea, Calvatia ut-
riformis, Bovista plumbea,_...
33. A lófng a legelőken terem. Kerek.
Kipukkasztotta az ember, vót benne vala-
mi fekete por. Ezt tették a vágásra. Ezt s a
(meszes) falat. (Magyarszovát, AMISE)
34. A puhatag a vérzést elállítja. (Csík-
borzsova, GM)
35. Hallottam, a fnggomba pora jó
sebre. (Borszék, SM)
36. A lópocnak vagy pocnak vagy
ahogy Almáson mondják a tinótorty-
nak jó megérve a pora sebre. (Homoród-
szentpál, GJ)
37. A lóposzogó jó akármilyet i seb-
nek. Adják a marhának is, sebre hintve
a porát. (Gorzafalva, Dl)
49
38. A puhatagot sebre teszik mikor
megbámul. Kerek a puhatag, megnő
egész nagyra. (Gyimesközéplok, MB)
39. Házi mészbe kell kavarni a po-
rát, jó torokfájásra, s miko a mandulája
összedagad az embernek, és ha valaki
elvágja a kezét, a vágásra tegye reá, há-
rom-négy napig hagyja ott s meggyógy-
ul. (Gyimesközéplok, MB)
40. A lófinggombát nem eszik, apám
eltette, hogy ha evágja a kezét, ráte-
szi a port, s a seb azonnal gyógyul.
(Magyarvalkó, KMLE)
41. Sarlóval arattunk, s olyankor vit-
tünk magunkkal sebre való szeleteket
szárított puhatagból. Vagy ha a kasza
elvágta, az elvágott kézre rátettük a szi-
vacsos szeletet. (Csíkszentmárton, NM)
42. A lófing porát teszik vágásra.
(Várfalva, FM)
43. A pöfeteg porát állatnak adják
gyomormenés ellen. (Gyergyószárhegy,
GFKM).
44. A kicsi lóposzogó sárga porát
szokták sebre tenni. (Sepsikőröspatak,
MIC)
45. Mondták az öregek, kellett a va-
kítógomba, hogy a vérzés álljon el, ahol
kiharapta a pianc (főleg ha az ínba talált
harapni). Elhasították úgy fehéren, s rákö-
tötték a sebre. Szegény Bakó Joli három
éves volt, s meg kellett neki halni, me nem
lelt senki vakítógombát, pedig mindenhol
összekeresték. (Beregújfalu, TBE)
46. Eszem a fiatalabb lúfingot, a
gyomortul s epétül jó. (Visk, HHE)
47. A lúfingnak ha fecsap a pórja,
kimarja a szemed, monták az öregek.
(Técső, BRJ)
48. A pöffeteggombát szedik egyesek
mikor fiatal. A körte formájút s a göm-
bölyűt. A pora jó sebre. (Izsnyéte, BJ)
Phallus impudicus, szömörcsög
49. Kisebb gyermekek voltunk, mi-
kor nagyanyámmal mentünk az erdő-
re gombáért. Az Avasba. Nagyanyám
gombát árult, különben szegény asz-
szony volt. Kaptunk az erdőn egy gom-
bát, annak azt mondta, hogy faszgom-
ba. Olyan büdös volt, hogy messziről
érezte a szagját; addig kerestük, amíg
megkaptuk.
A zsebkendőbe belécsombolygatta.
Ekkorka volt, így. Mintha egy tök es
lett volna, egy tojásbó jött ki. És vitte,
azt mondta odaadja valakinek, mert egy
öregnek fájt a lába. (Csernáton, GJ)
50. Van egy bolondgomba, nagyon
büdös, azt meg szoktam szárítani, ösz-
szetöröm, s szeszbe teszem. Bedörzsölni
használom reuma ellen. (Koltó, BB)
51. Ha a tehén tőgye megdagad, jó a
poroncsolatgomba.
Vaslapátra parazsat tesznek, arra
hintnek gombát, s szérűéit cikót (‘bar-
kát’), és ezzel füstölik a tehén tőgyit. Jú-
lius-augusztusban terem. Büdös erősen.
(Korond, IE)
52. A büdösgomba jó kelésre. Mikó
megnő, megszárad egy kicsit a helyin, le-
szedték, szárították a tornác fáján. Utá-
na tejbe áztatták s a furunkóra reáborí-
tották, használt. (Sepsibükszád, FL)
60. Bubujad csinálódik, kifakassza,
kihúzza a rosszságot. (Gajdár, FM)
61. A büdösgombát a csomóra (ke-
lésre) reákötik, megérleli. Meg is szárí-
tották, hogy legyen télbe is. (Pusztina,
NyCI)
63. Használták a tehén tőgyének a
gyulladására. (Vármező, TA)
64. Használják hűlésre, rehomára,
megvágják, kékszeszbe teszik, s petróle-
umot is hozzá egy kicsit. (Csinód, PFA)
50
Phellinus tuberculosus, szilvatapló
53. A szilvafataplót, szilvafagombát
használták a lovaknál keh esség-füstö-
lésre. A fán terem, olyan taplóféle,
mint a bükkfatapló, de nem nő nagy-
ra. (Korond, IL)
Ramaria (flava, botrytis), korallgom-
ba (sárga, rózsás)
54. gyornorgomba (Bereck, Komman-
dó), fosatógomba (Kommandó)
Suillus luteus, barna gyűrűstinóru
65. Használták Kászonban rehomára.
Ahol fáj, ott bekenem. Itt nem eszik,
csak egy largvtcai használta Kászonba
rehomára, most már többen azóta.
(Kászonjakabfalva, PCÉ)
? ismeretlen kalaposgomba
62. K. néne volt a gombakirály, sok
volt a gyereke, ő biztos megpróbálta
ez, hogy ne legyen több neki. (...) Nem
olyan gomba volt mind a kinyérgomba,
olyan kicsi volt, mind egy bimbócska,
vagy csak olyant szedtek fel, a nyír és
nyárfák alatt szedték. Hasonló a kicsi
barnahátú galambhoz is. Soha nem volt
kifejledve úgy, hogy a kalapja kinyíljon.
(...) Megaszalták és port is csináltak be-
lőle. A férfiaknak ez tilos megtudni még
a névit is. (Klézse, DA)
(Fungi, gomba)
55. Egy házaspárral történt. Táncol-
tak bolondul a táncgombától, bolond-
gombától. Úgy (19)32-33-ban történt
itt a faluban. A légygombától volt ez.
(Csíkborzsova, EA)
56. Csíkrákoson egyszer, nejn es
olyan régen, valami gombától megbo-
londult valaki s mind azt mondta: „A
buglyák mennek, a buglyák mennek”.
(Csíkborzsova, EA)
57. Kimentek valami atyafiak szénát
csinálni. Gombát szedtek, megkészítet-
ték. Aztán kiállt az egyik a Bolondmező-
re s irányította a vasúti forgalmat, mint
született forgalmista. (Ozsdola, GH)
58. A gombamérget általában tejje lehet
közömbösíteni. (Csíkszentmárton, NM)
59. Ha mérgezés van, orvoshoz kell
menni, hamar tejet kell adni. (Homo-
ródszentpál, GJ)
Jegyzetek
1 Lásd még Zsigmond 2009a: 33-41.
2 Lásd még Jaccottet 1973.
3 Veress 1982: 16.
4 Hoffmann 1989: 103, C 429,-198, D
257;318, 1 335.
5 Schram 1970: 454.
6 Hoffmann 1989: 319, 1 345.
7 Lm. 482,0 119.
8 Lm. 391, K 742; 437, L 14.
9 Lm. 308,1 159.
10 Wasson 1986,
11 Kutalek 1995.
12 Balázs 1954: 418-420, Vértes 1978: 382-
383.
13 Voigt 1975, Diószegi 1967, Vértes 1990.
14 Kovács 1987: 39.
15 A 14.
16 Rosenbohm 1995: 21.
17 Istvánffi 1900: 40.
18 Hoffmann 1989: 431, K 1404.
19 Például A 1-12.
20 A 16.
51
21 A 5-8,16.
22 Keszeg 2000.
23 A 17.
24 A 17.
25 Laplantine 1978: 121.
26 A 15, L. még szívfájásra: Bosnyák 1973.
27 Borivó 1902.
28 Bosnyák 1973.
29 Pálfalvi 1999: 32-33.
30 Mészáros 1998: 419, 461, 462.
31 Lásd még Rab 2001: 130, 140.
32 Kalmár 1982: 146-7., Sztancsek 1909:
107., A 18,19, 23.
33 A 20, 21.
34 A 25-28.
35 Kovács 1982: 75.
36 Sztancsek 1909: 96.
37 A 22-24.
38 Sztancsek 1909: 102, 110.
39 Forrás: Szabó & Biró 2000, Ars Medica
Electronica, Budapest-Kolozsvár-
Szombathely-Veszprém. Kézirat címe:
Lencsés György (1530-1593), Ars Medica
- Egész orvosságról való könyv, Gyulafe-
hérvár. Receptszám: *1338; Kötetszám és
lapszám: I. 136b.
40 Seignolle 1980: 359, Thoen 1982: 294-5,
Saar 1991: 177.
41 Thoen 1982: 295.
42 A 30.
43 A 31
44 Istvánffi 1909: 441.
45 Márk Miklós sepsiszentgyörgyi erdőmér-
nök közlése. Bükszád, 2000. május 20.
46 Köllő 2000: 79.
47 Veress 1982: 8.
48 Szendrey 1922-63: 664.
49 A 32.
50 Kölló 2000: 52
51 Beke 1935: 19.
52 Lásd még Gregor 1973.
53 Bondár 1982: 50.
54 Balázs 1942: 114.
55 Vasas 1985: 107,154,161,187.
Miklóssy 1980: 61.
Péntek-Szabó 1985: 154.
A 33.
A 33-36, 38-42.
A 36.
A 45, 48., ill. Szendrey 1922-63: 664.
Gub 1993: 102.
A 38.
A 46.
A 42.
Vajkai 1941: 236.
A 49, László 1976: 216.
A 49.
A 50.
A 52, A60.
Gub 1994b: 197, Gub 1996: 83, Gub
1999: 49, István 1980: 49, A 51.
A 63.
Péntek-Szabó 1985: 308.
Veress 1982: 141, Krébecz 1988: 183.
Gub 1996. 84.
Vö. Phellinus tuberculosus.
A 53.
Gub 1996. 85.
A 54.
Pálfalvi Pál székelyudvarhelyi biológus
közlése 2000. szept. 23-án.
A 49-51.
A 58-59, Vajkai 1941. 241, Zsigmond
1994. 33.
ÚMT
A 17,29.
A 20,22,25,40,49.
A 17.
A 17.
Drágulescu 1981: 44.
Seignolle 1980: 359, Thoen 1982: 294-5.
Erdoes-Ushte 1993: 187, Thoen i.h.
Saar 1991b: 177.
I.h.
Rolland 1967: 139.
Drágulescu i.m.
Zsigmond 1994: 44.
Saar i.m., Drágulescu i.m.
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
52
A gomba székelyföldi helyneveinkben
1998-ban csupán 26 gombás hely-
névről tudtam, 2007-ben majdnem 100-
ról, jelenleg 148 (98 különböző) gombás
magyar helynevet tart számon alulírott
a Kárpát-medencében. Közülük 11 szé-
kelyföldi, s ezeknek túlnyomó része - 9
- háromszéki. 1
Mindeddig kevéssé kutatott, hogy
a gomba szónak és gombaneveinknek
van-e és mi a szerepe, jelentősége hely-
névhasználatunkban. Ennek a kérdésnek
a részleges megválaszolását kísérelem
meg a továbbiakban.
Gomba szavunk szláv jövevényszó,
amely még a X. század előtt került nyel-
vünkbe. Első adatolása mint személy-
nevet említi, csak később fordul elő (a
Besztercei Szójegyzékben) közszóként. 2
Sajátosan magyarnak tekinthető - és
elég gyakori - helynévadási eljárás volt
az, amelynek során puszta személynév-
vel neveztek meg helyet, helységet. 3
Gomba helységnevünk a régi magyar
Gumba személynévből (1138/1329) ke-
letkezett. 1337 óta adatolt ilyen nevű
település Pest megyében, Monortól észak-
keletre. 4 Eltűnt helységnek is volt Gom-
ba neve a Szilágyságban. 5 Városrésze
Marcalinak, régen falu neve volt, amely
másik két faluból lett (Kisgomba, Nagy-
gomba). A bányavidéki Rozsaly-hegység
csúcsán Gomba nevű sziklát tartanak
számon. 6 Téglavető, gödör neve a somo-
gyi Kazsokon. 7 Italárusító hely a sümegi
(Veszprém m.) Népkertben, 8 élelmiszert
árusító pavilon Révfülöpön (Veszprém
m.), 9 tájékozódási pont, épület a pesti
Örs vezér téren, buszmegálló épülettel
Jászapátin (Szolnok m.) 10 , presszó Gyön-
gyösön (Heves m.). 11 És a sor bizonyára
folytatható.
Mi a helyzet a Székelyföldön? 12 Há-
romszéken Étfalva határában tehát Gom-
ba nevű erdőről van tudomásunk. 13 Szik-
lákat neveznek így a Bodoki- és a Ne-
mere-hegységben. 14 Régi vendéglő neve
Szovátán (Marosszék, Sóvidék) 15 és ital-
árusító hely a sepsiszentgyörgyi központi
parkban (Háromszék).
A továbbiakban - pár kivétellel - álta-
lában a gombára utaló székelyföldi hely-
neveket mutatok be, aszerint csoporto-
sítva őket, hogy képzett vagy összetett
szavak-e.
Mielőtt erre sor kerül, hadd szóljak a
kivétel névről, amely szerkezet szerint a
Gomba helynévhez hasonlóan egy har-
madik típust képvisel, az egyetlen morfé-
mából álló, nem képzett szavakét.
Ez esetben nem biztos, hogy a helynév
gombához kapcsolható: háromszéki falu
(Kovászna m.) Hilib. Hilibnek, biribnek
is mondják a Székelyföldön is az ízletes
meg a nyári vargányát (Boletus edulis,
B. reticulatus). Neve mégsem valószínű,
hogy összefügg a hilib népi gombanév-
vel, inkább személynévvel, illetve fanév-
vel hozható összefüggésbe. 16
53
Képzett szavak:
Cseperkés nevű dűlőnévről a felső-
háromszéki Lemhényből van adatunk,
e név egyik alakváltozata ( Csüperkés )
szintén határnév az orbaiszéki Teleken.
Az említett két történeti adat mai meg-
felelőiről egyelőre nincs tudomásunk. 17
Csiperkés dűlőnév él ma is például az
udvarhelyszéki Csehétfalván. 18
Gombás. Lakott hely Váctól északra
(egyik részét Kisgombásnak, a másikat
Öreggombásnak hívják). Szlovákiában
(az egykori Liptó vármegyében; szlo-
vák neve: Hubová) és Kárpátalján is
van Gombás nevű helység, így hívják a
beregi járás egyik faluját (ukrán neve:
Hribivci). A név jó gombatermő helyre
utal. 19 Háromszéken csupán dűlőnév-
ként való előfordulásáról tudunk.
A kézdiszéki Torján erdő és kaszáló
elnevezése 20 Valószínű az eddig ismert-
nél több helység határában is van Gom-
bás nevű határrész.
Gombászó. Többszörösen képzett szó.
A háromszéki Dálnok határneve volt.
1714-ből adatolt. A közelmúltban még
ismerték, használták, de napjainkban
már kihalt névnek számít csakúgy, mint
a Gombászóút határnév. 21
Összetett szavak (illetve több szóból
álló nevek):
Batizgombásnak is nevezik Gombás-
tanyát. Ez Batizhoz (Botiz) tartozó kis
település (Szatmár m.). Román neve:
Ciuperceni.
Csicsógombás az egykori Szolnok-
Doboka vármegye, ma Szilágy megye
települése. 22 Román neve: Go§tila.
Marosgombás falu Alsó-Fehérben, a
mai Fehér megyében, Nagyenyed közelé-
ben. Román neve: Gámba§. A Székelyföl-
dön nincs ilyen típusú helységnevünk.
Gombásbérc. Kép: Kakas Zoltán
Csiperkésdomb lemhényi dűlőnév,
amelynek (ugyancsak történeti adat
alapján) Csüpörkésdomb alakváltoza-
ta is fennmaradt. 23
Gombásbérc hegytető neve Három-
széken Kászonfürdő, Gyertyános (csán-
gó telep) és Esztelnek határában.
Gombásné gödre: kaszáló (Kászon-
jakabfalva, Hargita m.) 24
Gombás-patak nevű ma is élő hely-
névre Torjáról (Kézdiszék) és Vác vidé-
kéről van adatunk. 25
Gombás-sejmék: erdő és legelő (Sik-
lód, Udvarhelyszék,) 26
Gombászórét beszélő név Eresztevény
egyik határrészére utalt egy 1737-beli
feljegyzés szerint. 27
Gombászóút (1776) a háromszéki Dál-
nok határneve volt a már említett Gom-
bászóv al együtt. 28
Gombászút lemhényi dűlőnévről 1801-
es adat tanúskodik. 29
A felsorolt „gombás” helynevek közül
egynek a kapcsolata a gombával nagyon
is megkérdőjelezhető (Hilib) ezt nem is
vettem be alábbi statisztikámba. Beke-
rültek viszont olyan kétségtelenül gom-
bás vonatkozású nevek, melyek esetleg
- olykor bizonyosan -, csak közvetve
kapcsolódnak a gombához, általában
54
azért, mert a névadás indítéka valószí-
nűleg nem a gomba, hanem a róla elne-
vezett, gombás vonatkozású nevet viselő
személy (Gombásné gödre), ezek lenné-
nek az álgombás helynevek, a többiek a
valódiak.
Valószínűleg több gombás helynevünk
nem került bele adattáramba, remélhető-
leg ez tovább fog gazdagodni, akár új,
akár történeti - eddig fel nem fedett -
nevekkel.
íme a Székelyföld mely tájain van
gombás vonatkozású helynévről tudo-
másunk (zöld folt jelzi ezeket az alábbi
térképen):
Összesen tehát 148 gombás magyar
helynevet tart számon alulírott a Kár-
pát-medencében (egyelemű: 47, közülük
11 különböző név), két- vagy többele-
mű: 101, 87 különböző). Közülük szé-
kelyföldi: 17 (11 különböző név). A 98
különböző elnevezés 145 tájrészt jelöl.
Közülük 122 (79 különböző) kapcsoló-
dik általában a gombához, 26 (19 kü-
lönböző) pedig bizonyos gombafajokhoz
(négyféle gomba nevéhez). A legtöbb
helynevünk (11, 8 különböző név) egy
a Székelyföldön elő sem forduló gomba-
névhez, a vargányához (Boletus edulis és
B. reticulatus, ízletes és nyári vargánya)
55
A gomba
a Kárpát-medcncc magyar helységneveiben
KJi.iiiiml.il „
U^Ijpblb
Gcmotf
S»Hpnbi hHixiPbb(OgnU(tiqi)
ÍISSUÍ - 1 ih
G mn M’Q^m b*k k k (
Mm
M
Ncp yiimhí, KjiKPm^,
GUriah
•npr
inuk
Kr.jin!j[hDnil>ii
kapcsolódik (ennek más elnevezései is-
mertek itt: medvegomba, hirib, német-
gomba, örménygomba, mátégomba stb.),
de külön nevek jutnak a csiperkének
(Agaricus campester, mezei csiperke) - s
ezek mind székelyföldiek! - és a tapló-
gombának például (Fomes, Polyporus).
Noha ez utóbbi gombát jól ismeri a szé-
kelység, sőt hungarikumként a világon
csak itt ismert (a sóvidéki Korondon) a
tapló (Fomes fomentarius és kisebb mér-
tékben a Piptoporus betulinus) felhasz-
nálása népi mesterség, népművészeti ág
nyersanyagaként: helynévben való elő-
fordulásáról még nem került elő adat.
18 név utal 20 településre, 5 név 5 tele-
pülésrészre, de egyikük sem székelyföldi
település.
77 különböző név (ebből kettő -
Gomba, Gombás - helységnek is neve!)
119 másféle helyre, főként határrészre
vonatkozik.
A több objektumra utaló székelyföl-
di helynevek a következők: Gomba (5),
Csiperkés (3). Két gombás helynév ese-
tében tudunk ejtésváltozatok meglétéről
(Cseperkés - Csüperkés, Csiperkésdomb
- Csiipörkésdomb).
A „gombás” helységnevek - egy sem
székelyföldi! - a magyar nyelvterület kü-
lönböző részeiről valók (Erdély - Romá-
nia: 9 - ebből 2 név egyazon helységre
vonatkozik, + 2 név, mely ugyanazon
egykori helységre vonatkozik, + 4 mely
csak feltételesen nevezhető gombás vo-
natkozásúnak -, Szlovákia: 5 - egyikük
56
tulajdonképpen kárpátaljai falu neve,
mely újabban Szlovákiához tartozik
Magyarország: 3 és + 3 egykori telepü-
lésre vonatkozó név 30 + 6 településrész
neve 31 , Ukrajna: 2 és többnyire a Kár-
pát-medence határain vagy a szélek kö-
zelében találhatók, ott, ahol gombában
gazdagabb a vidék. Bizonyára nem vélet-
lenül van ez így.
A dűlőnevek jórészt dunántúliak és szé-
kelyföldiek, valószínűleg azért, mert első-
sorban e vidékeken nézett utána alulírott a
tárgyalt kérdésnek, és mert Zala, Somogy
és a Székelyföld sokféle gomba szedésére
alkalmas terület, ahol szép számmal gom-
básznak is.
Mindaddig nem vonhatunk le mesz-
szebbmenő következtetést a gomba fontos-
ságáról a magyar névadásban, amíg példá-
ul valamely növény vagy állat (illetve neve)
helyneveinkben betöltött szerepéről nem
készül tanulmány, mert csak az összeha-
sonlítás elvégzését követően bocsátkozha-
tunk becslésekbe a helynévanyag alapján.
És természetesen folytatni kéne a gomba és
a helynevek kapcsolatának a vizsgálatát.
Jel, tanúbizonyság az említett gombá-
val kapcsolatos helynév- valamint gom-
banévszókincs. Adalékot jelent, amely
elősegíti népi kultúránk megismerését,
amelynek egyik része sajátos örökséget
jelentő gombakultúránk.
Jegyzetek
1 Zsigmond 1998, 2007b, 2009a.
2 TESz
3 Kálmán 1989. 152-156.
4 FNESz
5 Szabó T. 1994. 38.
6 Dávid-Metz-Soltz 1995.84.
7 Papp-Végh 1974. 392.
8 Balogh-Ördög 1982. 62.
9 Balogh-Ördög 1982. 201.
10 Farkas 1986. 119.
11 Pelle 1988. 128.
12 Dávid-Metz-Soltz 1995.84.
13 Etfalvi falujegyzőkönyvek 1825. A név
ma is él, főleg nyírfákból álló erdő neve.
14 Kakas Zoltán szóbeli közlése
15 Málnási András szóbeli közlése 2007 au-
gusztusában.
16 Lásd még FNESz.
17 Bogáts 1929. 64, 70.
18 http://www.szekelykapuk.hu/csehetf.htm
19 FNESz
20 Lásd Hints 1997. 34.
21 Lásd Bogáts 1929. 58-59.
22 Szabó T. 1994. 38.
23 Bogáts 1929. 64.
24 Hints 2000. 22.
25 Hints 1997. 34.
26 Janitsek-Szőcs 2002. 24.
27 Bogáts 1929. 59.
28 Bogáts 1929. 59.
29 Bogáts 1929. 64.
30 Jelenleg ezek településrészek nevei.
31 Köztük van az előbb említett 3 név is, me-
lyek egykor külön helységre vonatkoztak,
e helységek más helységhez csatolással te-
lepülésrészekké lettek.
57
Dunántúl - Székelyföld. A reneszánsz
etnomikológiája, az etnomikológia reneszánsza 1
Etnomikológia és megújult etnomikológia
Gomba és népi kultúra kapcsolatának
kutatására jött létre századunk ötvenes
éveiben az etnomikológia. 2 Alapítójának
az amerikai G. R. Wassont tekinthetjük,
aki orosz felesége hatására kezdett fog-
lalkozni a témával. 3 Főképp a hallucino-
gén anyagokat tartalmazó gombáknak
a mitológiában játszott szerepére tért ki
tanulmányaiban (1968). Munkáját töb-
bek közt a híres etnológus Lévi-Strauss
is elismerte, ösztönözte. A mikológusok
közül valószínűleg Roger Heim ismerte
fel először a népi gombaismeret vizsgá-
latának fontosságát, a népi kultúrák, a
mitológia kutatóival való együttműkö-
dés szükségességét. 4
A mikofób meg mikofil hagyomá-
nyok földrajzi váltakozása miatt marad-
tak túlságosan a háttérben a gombák
és konnotációik mindmáig. A nemrégi
felfedezés, hogy a mexikói indiánoknál
gombakultusz volt, lehetővé tette az új-
raértékelést, figyelmeztetett más hasonló
(például ókínai, paleoázsiai) hagyomá-
nyokra is. Az eltérő kultúrákban éles
különbségek figyelhetők meg a gombák
tekintetében (görög szóval ‘istenek ele-
dele’, az aztékoknál ‘istenek húsa’, míg
a mikofób népeknél ‘ördög kenyere’, ‘ha-
lottak eledele, széklet’, a “gomba” szó
jelentése).
A Wasson-féle etnomikológia a tudo-
mányág megújulásáig főképp a halluci-
nogén anyagokat tartalmazó gombákra
Gomba alakú istenszobor,
Costa Rica, Kr. n. V. sz.
és azoknak a mitológiában játszott sze-
repére tért ki.
Etnomikológiai tanulmány, közlés ma-
gyar viszonylatban alig jelent meg. Gre-
gor Ferenc írása (1973) nyelvészeti, név-
tani feldolgozás, a magyar népi gomba-
névanyagot elemzi. László Kálmán ala-
pos mikológiái munkája (1976-77) két
város és vidéke gombaismeretéről szól,
piacaik gombakínálata alapján. Péntek
és Szabó (1985) kalotaszegi etnobotani-
59
kai monográfiájukban viszonylag keve-
set írnak a gombavilágról: 23 nemzetség
mintegy 30 faját veszik számba, megad-
va népi neveiket.
Kicsi Sándor András elsősorban nyel-
vészeti, névtani írásaiban értékes néprajzi
adalékokkal is szolgál, különösképp Né-
hány népi gombanevünkről című mun-
kájában. 5
Következésképp eddig elsősorban a
népi táplálkozásról, a gyűjtögetésről szól-
va, meg a névtani vizsgálódás során esett
szó a magyar szakirodalomban az etno-
mikológia kérdésköréről. Kifejezetten
etnomikológiai tanulmányt közölt alul-
írott 1994-ben, amely elődje előadásként
hangzott el 1993 májusában egy a Kriza
János Néprajzi Társaság által Székely-
udvarhelyen szervezett etnobotanikai tu-
dományos tanácskozáson. A háromszéki
Sepsikőröspatak etnomikológiai vizsgála-
ta kiindulópontot jelentett csupán, azóta
kutatásaimat kiterjesztettem a magyar
nyelvterület nagy részére, persze a legtöb-
bet az erdélyi helyzet felmérésén dolgoz-
tam. 1999-ben a Francia Mikológiái Tár-
saság lapjában közöltem a gombáknak
a magyar népi gyógyászatban betöltött
helyéről.
Mondhatni kisebb munkaközösség is
alakult (és bővülésre vár), amelynek tag-
jai, két nyelvész (Kicsi Sándor András
Budapestől és Bagladi Orsolya a veszpré-
mi Pannon Egyetemről), egy mikológus
(Sántha Tibor) és egy néprajzkutató (Zsig-
mond Győző) összefogtak a siker érde-
kében. Kicsi Sándor Andrásnak idevágó
tanulmányai jelentek meg 1995 és 2009
között, utóbbi évben tanulmánykötetet
is közölt e témában. 6
Sántha Tibor (ifj. és id.) munkája pedig
Gelence népi gombaismeretéről 2003-
ból való (ezt megelőzte - megjelenését,
de nem megírását illetően - Sántha a
harapégtegombá ról írott munkája 2002-
ben). Ugyanő (ifj. Sántha Tibor) 2009-
ben tudománytörténeti áttekintésre is
vállalkozott, melyből az etnomikológiai
vonatkozások sem maradnak ki. Bagladi
doktori disszertációját a magyar népi
gombanevek nyelvészeti feldolgozásá-
ból írja, de előtanulmányai már jelentek
meg az utóbbi időben. Kicsi és Zsigmond
etnomikológiai kisenciklopédia, kézi-
könyv közös megírását tervezi (Nagy-
részt már elkészült a korallgombák és
népi kultúra témájú együtt írt tanulmá-
nyuk).
A jövőbeni feladatokat illetően a népi
gombanevek (a hivatalos és a tudomá-
nyos névhez társítottan) összegyűjtését,
a történeti anyag rendezését, a magyar,
román, német és finnugor, török, szláv
és más gombanevek, etnomikológiai
60
tudások közti viszony tisztázását, a
teljesebb (például kérdőíves sokrétűbb,
szakszerűbb gyűjtést emelem ki. Úgy is
mint fontos, hiánypótló, érdekes elvég-
zendőket. A gyakrabban vizsgált terüle-
tei az etnomikológiának a következők:
gombanevek, gombák a népi gyógyí-
tásban, gomba és mitológia, gomba és
táplálkozás. Eredményeink is ezeken a
területeken számottevőbbek, noha még
mindig elég hiányosak. Mai hiedelmek s
ismeretek a gombáról, gomba és népköl-
tészet, gomba és szokás, a gombászás
mint foglalkozás, gomba és népművé-
szet, a gomba népi felhasználása, gom-
ba és játék - ez utóbbiakról mindmáig
vajmi keveset mond a szakirodalom,
többnyire még kiaknázatlan érdekes
kutatási témák csupán.
Megjegyzem, hogy a gyűjtő felszere-
lése, kérdőíve, az általa mutatott képek
mennyisége és minősége is befolyásolja
a végzett munka eredményét. Úgy, hogy
a jövő feladatai közé sorolom a minél
tökéletesebb, a pontos összehasonlítást
lehetővé tevő etnomikológus-kellékek
előteremtését is.
A gyűjtögetés (és annak kiemelt fon-
tosságú része, a gombászás) egyfelől
primitív fejlődési fokot jelent, ősi meg-
határozója az ember és az élővilág többi
része összhangjára irányuló törekvé-
sünknek, másfelől beépült a mai és -
bizton állítható: - a jövő fejlett társa-
dalmaiba. A gomba, gombászás és az
ember, a kultúra szövevényes kapcso-
latának kutatása számos tudományág
számára szolgáltatna újabb adatokat,
lehetővé tenné a nyitást, a továbbfejlő-
dés más lehetőségeit.
Alulírott nemrég megjelent könyve
(Gomba és néphagyomány. Etnomikoló-
giai tanulmányok, 2009) az első alapozó
összegezés, az első magyar etnomikológiai
tanulmánykötet.
61
Az etnomikológiai témákat (kutatási foglalkozás, a gomba népi felhasználása
területeket) a következő csoportosítással (táplálkozás, méhészet, népi mesterség
jelzem: gomba és mitológia, gomba és stb.), gomba és játék, gomba és szokás,
népi gyógyítás, gomba és népköltészet, ismeretek és hiedelmek a gombá(k)ról,
gomba és népművészet, a gombászás mint gomba és népnyelv.
A reneszánsz etnomikológiája
A reneszánsz volt a legutóbbi korszak
a magyarság történetében, amikor az
ország gazdaságilag és kulturálisan is
Európa és a világ élvonalához tartozott.
Pontosabban ennek is csak a Mátyás ki-
rály uralkodásának idejére eső része.
Az ókori Róma vacsoráinak méltó
örököse volt a reneszánsz lakoma. A
humanista szemlélet a gasztronómia új-
jászületésének is kedvezett. Magyaror-
szágon Mátyás király idejében indult
hódító útjára a kifinomult és változa-
tos étkezés.
A bőséges étkezések közül feljegyez-
ték, hogy Mátyás és Beatrix lakodalmán
1476-ban huszonnégy fogásból állt az
ünnepi menüsor! Ettől kezdve az udvar-
Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum,
I. nemzetközi etnomikológiai konferencia
2008 . április 28 -án
bán az olaszos ízlés került előtérbe. Nem
kizárt, sőt valószínű, hogy a mikofil ola-
szok több gombafajjal is megismertették
a magyarokat. Bizonyára az itáliai kony-
hának jelentős szerep jutott a gombafo-
gyasztás elterjesztésében minálunk. A
Mátyás király gombája népi gombanév
megléte akár ennek az emlékét is őrizhe-
ti. Már a XVI-XVII. századból ismert,
hogy a magyarok kedvelték a sütve, főz-
ve vagy párolva elkészített gombaétele-
ket, borssal, faolajjal ízesítve, rántottá-
val dúsítva. 7 A helyzet lényegében máig
nem változott, a kedveltség maradt, az
elkészítési mód kissé módosult, a sült,
főzött, tojásos gomba ma is népszerű,
ha nem is annyira, mint a tokány meg a
paprikás.
Sok minden újjászületését jelentette
a reneszánsz, de több egészen újat is
hozott. Gondoljunk csak a földrajzi fel-
fedezésekre, s nem utolsósorban a nép-
rajzi, a folklórgyűjtésekre és a mikoló-
giára.
Az első könyvben megjelent azono-
sítható gomba ábrázolása is e korszak-
ból való, az olasz Mattioli könyvéből
(1554). Maga a gombászat tudomány-
ként ekkor jött létre, mégpedig Ma-
gyarországon, a Batthyányak dunántúli
birtokán, magyar segítséggel (ez első-
62
C4bUru Helui c.rpi, m
i f, Tt. f-ilt-Dií bí
AZ
EKNI^C NÍVtutOuTtaMÉ^ETEJC-
tál. (» íhif njiíóli |||n h npí Ihhhí . íi fi
KiJyJtt iudu U ÍJndo löt ítnn^i^ul
ii lloik il ;!. _j {cár.
Részlet Corvinából Melius Juhász Peter: Herbárium
sorban Beythe Istvánt jelenti ezúttal),
atyja, megalapozója a németalföldi Ca-
rolus Clusius.
No de a kezdetnek is vannak előzmé-
nyei: gombászati, elsősorban etnomiko-
lógiai adatok fellelhetők már előbb is.
Számottevő jórészt néprajzi előz-
ménynek számít a botanikus prédikátor
Beythe István munkássága is (Clusius-
szal működött együtt), meg a Lencsés
Györgyé. Magyar nyelvű kéziratos orvo-
si nagymonográfiájában Lencsés György
(1530-1593) mintegy 30 gomba-adatot
közöl, az ő esetében egyről sem tud-
juk kétségtelenül, hogy az a szerző sa-
ját „etnomikológiai” gyűjtéséből való-e
vagy sem.
Melius Juhász Péter református lel-
Carolus Clusius kész könyve - Herbárium. Az fáknak és
63
füveknek nevekről... (Kolozsvár, 1578) lényegében német füveskönyvek (főleg
- az első magyar nyelvű botanikai, gaz- Lonicérus) átültetése magyarra, de el-
dasági és orvostudományi munka, ebben sóként sorol fel magyar növényneveket s
közli az első adatokat Magyarország szól több gomba gyógyhatásáról is.
(Debrecen környéke) flórájához. Könyve
Carolus Clusius (1526-1609) és az etnomikológia
Clusius humanista botanikus 1564-
től természetkutató utakra ment, be-
utazta Spanyolországot, Portugáliát,
Belgiumot, járt Angliában. 1573-1587
között a bécsi botanikus kert prefektu-
sa, majd Frankfurtban s Leydenben a
botanika és a matéria medicina profesz-
szora. A század talán legkitűnőbb ma-
gyar orvos-botanikusával, a költőként
is neves Purkircher Györggyel (1530-
1578) Párizsban ismerkedett meg. Ké-
sőbb a Felvidéken együtt tettek botani-
kai kirándulásokat. Minthogy (feltehe-
tően protestáns vallása miatt) Bécsben
nem folytathatott orvosi praxist, egyre
gyakrabban és egyre hosszabban ven-
dégeskedett tudománykedvelő magyar
főuraknál, főleg Batthyány Boldizsár
németújvári főúrnál. Itt (a Dunántúl
nyugati részén) is gyűjtött növényeket;
a virágos növényeken kívül főként a
gombákat tanulmányozta.
A Németújváron gyűjtött gombákat
valakivel lefestette. Ez a gombaakvarell-
sorozat „Clusius-codex” néven szerepel a
növénytani szakirodalomban. Ezt az ak-
varellgyűjteményt, amelyről maga Clusius
is azt hitte, hogy elveszett, a leydeni egye-
tem kézirattárában találták meg. Istvánffy
Gyula (1860-1930) botanikus, mikológus
és szőlész lemásolta és egy tanulmány kí-
séretében 1900-ban kiadta. 1601-ben je-
lent meg a Pannónia nagygombáiról írott
monográfiája, amelynek név- és képanya-
gát Batthyány Boldizsár, Beythe István és
mások segítségével az egykori Vas megye,
nagyobbrészt a mai Ausztriában fekvő
egykori Várvidék (Burgenland) területén
gyűjtötte össze.
Régebb néha túlbecsülték a magyar-
ság gombaismeretét, és a Clusius-kódex
64
leírásai alapján Magyarországot a gom-
baevés egyik központjának tartották.
Úgy vélem, Gregor Ferenc viszont alá-
becsülte a magyar népi gombaismeretet
a szláv és latin népekhez viszonyítva (az
Erdélyben élő románok esetében a gom-
banevek tanúsága szerint is a délszláv
hatás volt rendkívül nagy. Ez egybevág
Gregor megállapításával és Drágulescu
adataival például a román gomba- és
növénynevek etimológiáját illetően. Az
északibb területeken élő szlávok nagyobb
gombaismeretének nincs különösebb jele
a románság népi gombaismeretében,
amely - a magyarságéhoz hasonlóan -
közepesnek, mérsékeltnek mondható.
Sajnos, a finnugor népek és a török né-
pek gombaismeretéről keveset tudunk.
Valószínűnek tartom, hogy a Kárpát-
medence magyarsága - lévén, hogy mikofil
és mikofób kultúrák hatásának egyaránt
ki volt téve (szlávok, németek) - egyféle
köztes magatartást alakított ki magának a
Kárpát-medencében, és ezt a nem túl nagy,
de nem is túl kevés gombanév, az ismert
gombák száma is tükrözi a mai napig.
Amanita caesarea. Málnási András rajza
Hasonló a helyzet a gombaételek tekin-
tetében is. A gyakran és sokféle gomba-
ételt készítő szláv és latin népek ugyanúgy
hatottak ránk, mint a tőlük élesen elkülö-
nülő, kevés gombát fogyasztó németek.
A gombás étel sajátosan magyarosnak
számít. Ez egyrészt Clusiusra visszave-
zethető régi hiedelem továbbélésének
is tekinthető. Máskülönben például a
keserűgombát vagy harapégésgombát
tartalmazó ételeink esetében elmond-
hatjuk, hogy gombaételeink népi kony-
hánk jellegzetességei egyúttal. Nyomaté-
kosításául annak, hogy a magyarságnál
hagyománya van az úrgombából való
leveskészítésnek egy XVI. századbeli
történetet és egy receptet idézek Clusius
tollából.
A történet: „Emlékszem, hogy 1584-
ben, mikor szüret táján Batthyány Bol-
dizsár vendége voltam, (mert ő éven-
te kétszer-háromszor kocsit küldött
utánnam Bécsbe) Nemet-Wywari erős
fellegvárában -, mikor ép asztalnál
ülénk s ebédelénk - egy tál levében úszó
Vrgombát hoznak elibénk, - én ki gom-
Morchella esculenta. Málnási András rajza
65
bával alig élek, nem tudván, hogy a sáf-
rányszínű folyadék a gombának leve vol-
na, franciául kérdést intéztem a házigaz-
dához aziránt. Ő kedvesen nevetett s az
asztalnál ülő magyar urakhoz fordulva
közli velük az esetet, hogy mint megjárá
Clusius Vram az imént mert azt hitte,
hogy sáfránytól sárga a leves!” 8
A recept: „A magyarok úgy készítik
el, hogy megtisztítva megabárolják, az-
tán felaprítják s tejfelbe vetik, apróra
vagdalt petrezselyem levelet és borsot
adván hozzá. Más: megtisztítván, nyelü-
ket levágva, hátukkal parázsra vetik, s
tojássárgával megpirítják. Más: Frissen
nyelüktől megfosztva serpenyőben ösz-
szekevert tojással s vajjal megpörkölék,
amit a németek Eyerschmalznak hívnak.
De még megaszalva is elkészítik, aztán
akár a tojást, megfőzik, vagy vízben fel-
áztatják, végül akárcsak mint a másik-
nál láttuk (Boletus bulbosus), levéből
pirított kenyérrel eresztéket főznek, azt
ecettel, borssal, gyömbérrel s szegfűpo-
rával élvezik.” Clusius azt írta róla, hogy
„Magyar neve Vr gomba, a magyarok
legkedvesebb gombája.” 9
Carolus Clusius és Beythe István szó-
jegyzékeiben a kucsmagomba (Morchella
spp.) zömiircbök, szemerchyek, Szent Gye-
wrgi gambaia neveken szerepel (1584).
Benkő Józsefnél nevei: süveg gomba, feke-
te gomba, szömörtsök , Sz. Györgygomba
(1778, 1783). Mátyus István süveggomba
néven említi (1787). Kucsmagomba elne-
vezése csak a XVIII. század végén jelenik
meg, akkortól azonban gyakori. 10 Népsze-
rűségét mindmáig megőrizte a magyarság
körében.
A népi gombanevek általában találó-
ak, érzékletesek. 11 Ismeretük segít ben-
nünket jobban megismerni az elnevezet-
teket. Szerencsére, a magyar hivatalos,
tudományos gombanévanyag jó része népi
eredetre megy vissza, nem vagy nem egé-
szen művi. Ez a helyzet a kucsmagombák
esetében is.
A légyölés is tekinthető gyógyeljárás-
nak: a különböző kórokat terjesztő le-
gyek irtása számottevő megelőző mód-
szer. Már Clusius említi az 1601-ben
megjelent Fungorum in Pannoniis obs.
brevis Históriában, hogy a légygom-
bát Frankfurtban árulják légyvesztő
gyanánt a parasztasszonyok. 1684-ben
is tudnak Magyarországon a például
Becskereki Váradi Szabó György által
veres gombának emlegetett légyölő
galócáról, mint légyölésre használt
gombáról. Egész messze az ausztráliai
őslakóknál is használatos egy gomba-
féle a legyek elűzésére, az viszont nem
galóca. 12
Napjainkban a magyar nyelvterület
majdnem egészén ismeretes, ha nem is
használatos már a gyakran épp légy-
gombának nevezett Amanita muscaria
tányérba téve (egészben vagy felvagdal-
va), cukrozva vagy sem, tejjel, vízzel
vagy mézzel. Moldván és a Székelyföldön
kívül inkább csak nevében él légyölésre
való használatának emléke, noha van
Amanita muscaria. Málnási András rajza
66
adat ismeretéről például Vas és Zemplén
megyéből is. Csíkban és Háromszéken
megkülönböztetnek barna (valószínű-
leg: Amanita regalis) és piros (Amanda
muscaria) légygombát. Ennek alapján
feltételezhető, hogy a barna galócának
és - ami kevésbé valószínű - a párducga-
lócának is van légyölő hatása.
A reneszánszkori etnomikológiai jel-
legű közlések csak a népi nevekkel, a
gyógyítással és a népi táplálkozással
kapcsolatosak, ismeretekre s hiedelmek-
re egyaránt utalnak. A jelenkori etnomi-
kológia sokrétű megközelítéssel próbál-
kozik, sokkal több témát, kérdést érint,
tanulmányoz . 13
Jegyzetek
1 Zsigmond 2009b.
2 Lévi-Strauss 1973: 264.
3 Wasson 1957.
4 Heim-Wasson 1958.
5 Kicsi 1993, megjelent 2005-ben.
6 Kicsi 2009.
7 Burucs 1988: 91.
Istvánffi 1900: 75-76.
Istvánffi 1900: 75-76.
Gregor 1973: 34.
Ahol nem utalok forrásra, saját gyűjtésről
van szó.
Kalotás 1996: 282.
Zsigmond 2009a., Dugan 2011
A sepsikőröspataki gombakirály
Lehet valaki úgy is fenség, egyféle ki-
rály, hogy bizony hiányzik hozzá a jó
helyre való beleszületés, a nagy vagyon, a
birodalom, sőt még az alattvalók is? Le-
het, ha van benne bizonyos hozzáértés,
ügyesség, amelyre temérdek gyakorlat
során tett szert. Ha boldogul, sőt kitű-
nik egy általában veszélyesnek tartott
birodalomban, az erdő-mezőében, a va-
donéban. Népünk - főleg a Székelyföl-
dön, Moldvában, de például Beregben is
- azt a személyt nevezi gombakirálynak,
aki valamely helységben kiemelkedik
mint jó gombaismerő, kiváló gomba-
szedő. Tudunk olyanról is, hogy más-
képp is hívhatják az ilyen embert. Az
udvarhelyszéki Szentegyházán főgom-
bász, gombás király név illeti. 1 Mező-
ségi adatközlőt idézek: Nagyapám volt
a gombáknak az apja. Sokat járt, jól is-
merte a gombákat (HE, Botháza).
A magyarok közt többnyire férfiak a
gombakirályok. Ritka az nagyon, hogy
valaki közülük nő legyen, s ráadásul ci-
gány származású is. A romák viszonylag
sokat gombásznak, de általában kevés
gombafajt ismernek.
A sepsikőröspataki Pakulár Bertának,
Berti nének melléknevévé lett a gombás.
A faluban mindenki ismeri és elismeri őt
ebben a minőségében. A továbbiakban
hol idézve, hol parafrazálva, bemutatom
ennek a nemzetközi viszonylatban is je-
lentékeny amatőr gombásznak az életpá-
Pakulár Berti né, a gombakirály
lyáját. Mindenekelőtt egy 1999. október
10-i beszélgetés alapján.
2011-ben töltötte be 72. évét. Cigány
származású, de csak a magyar nyel-
vet beszéli. Két éves korában történt,
hogy apja, aki cipőcsináló volt, meg-
halt (nem tudja, hogy hol dolgozott),
a nagy aszály idején. Anyja 65 évesen
halt meg. Szülei sokáig Brassóban dol-
goztak, a traktorgyárban. Gidófalváig
gyalog mentek, onnan pedig vonattal
tovább. Tizenheten voltak testvérek,
de a felnőttkort csak öten élték meg.
Az anya halálát követően a nagyobbik
testvér, Teréz rendezte a családot. Berti,
a gombás valamennyire tud írni és ol-
vasni. Nyolcévesen kezdte az iskolát
Sepsikőröspatakon. Hat osztályt vég-
zett, a hetediket csak félig járta ki.
69
A Hegyben lakó király háza és családja
„Még kicsi gyermek vótam, mikó kezd-
tem az erdőket mászni. Másokkal együtt
gombásztam, peccset, málnát, epret, szed-
ret szedtünk. Az erdőpásztorok olcsón
vették, Szentgyörgyön drágábban adtuk
el. Kezdtünk felnőni, ide-oda mezei mun-
kákra mentünk. Volt kapálás, répaszedés,
pityókaszedés.
Nagyobbik testvérem rendezett, Te-
réz, a tavaly balt meg Keresztváron, oda
ment volt férbez. A jó meséskönyvet na-
gyon szerettem olvasni, most egy sincs
nekem, mind elvitték. Leányom nem
tud olvasni, a betűköt ismeri, de nem
tudja összeolvasni őköt.
Huszonöt évesen mentem csak férbez.
Férjem Józsi volt, az apja volt nevezve
a Hegyen Titónak, a gyermek Titoka
Józsinak. Sokat másztam az erdőt, le-
gyen mivel fenntartani a gyermekeket.
Málnát, szedert, gombát szedtem főleg.
Régebb több volt a vágott. Fát is kellett
venni, nem csak élelmet, ruhát.”
Gyermekeiről a következőket mondta:
„Laci a nagyobbik fiam, nincs most
megházasodva, öt gyermeke lett, egy
meghalt, 22 éve külön van. Gáteres
volt egy ideig, elbocsátották, Árkoson
kőmívesként dolgozik, napszámos-
ként.
Erzsi leányomnak a férje Isvány, ő a
doktornak dolgozza a földet. Isvány az
egyik fiuk, az apja nevére lett keresztel-
ve, Mónika a leányuk, me annak a nap-
ján született.
Józsi fiam gáteres. Két gyermeke
meghalt, él Csacsika, aki Csabának van
beírva, az anyja nevezte így. Józsi fehér-
népe ravasz. Isznak, verekednek össze,
az ablakokat mind verik bé, küssebb ab-
laktányér kéne.”
Megélhetéséről is vallott.
„Miket dógoztam? Vótam pityóka-
szedni, legyen télire. Két helyre járok ide
a faluba takarítani, gyomlálni, kapálni.
Szoktam csinálni mikulásvesszőt. Bron-
zot veszünk fehérbe, sárgába, s diluántot,
s rügyes nyírfát. Van amelyik a nyikor-
gató nyavalyával csinálja. Tavaly mind
ellopták a városiak az Orkőről. Vagy
200 darab ágat. A tavaly megbüntettek
többet a katonaság mellett, akik ágat
szedtek, nyírágat.
Télire tett el befőttet a gazdám ne-
kem is. Nálajn kevés van a szekrényben.
Mindent szednek ki.
Rég nem kaptunk szociális segélyt.
10 évet nem éltünk együtt az uramma,
azé nem adják utána a nyugdíjat. Én
nem kapok nyugdíjat. Legelősző a Lázár
Mihályná vótam utcaseprő (Sepsiszent-
györgyön) öt évet, utána Brassóba két évet.
Otthagytam, miko férhez mentem. Akkor
volt jobb világ amiko az uram élt, jól kere-
sett. Tejeskocsiva sokszo jártam a Vadasra
gombáér. Mire a kocsi jött le, én má jól
megrakodtam. Mind többen szedtek gom-
bát a falubó. Én most má kevesebbet. Lá-
bam fáj, rehomás. 50 000 lej egy inyekció.
Minden hónapba ötöt kéne kapjak.”
Munkának tartja a gombászást Ber-
tiné, általában sokat kell járni a gomba
70
után, nem ritka, hogy 10-15 kilométer-
re is elmennek a gombászók, mégpedig
gyakran hegyen-völgyön, árkon-bokron
át. Igaz, hogy sok jó helyet ismer, de eze-
ket meg kellett találni, s ezek nem min-
den évben váltják be a hozzájuk fűzött
reményeket, így szükségessé válik he-
lyettük, illetve mellettük újabbak felku-
tatása is. Többnyire félreesőnek tekintett
területen, a mezőn ritkábban, főleg az
erdőn szedik a gombát, olyan helyeken,
ahol különféle valós és vélt veszélyekkel
kell számolniuk.
„Medvével találkoztam egysze, a Kál-
noki-patakba, kiijjel. A két bocsával
láttam meg, rongyos vót, me vetkezett.
Kiátom:
Ügyelj, meneküljünk, me itt megöl!
Hagytam kast, gombát s futottunk.
Özet s vaddisznyót is láttam. Vadnak
mások is akik ilyesmiket láttak, meg-
ijedtek s futottak. Nem tudok róla, hogy
itt állat valakit is bántott volna.
Most Magyarországra sokat nem en-
gednek, megpecsételődtek, s most még
több a gombászó. Akik eladásra szedik,
mind a Hegybe valók. Egy ideje nem en-
gedik, hogy a gombát bévigyük a város-
ba. Pungába kiraktuk kilósba s vittük
azé. A leányomat még nem fogták e. Vót
úgy vagy húsz kilót is vitt. Régebb jár-
tam a piacra, de mióta nem szabad s fáj
a lábam, azóta csak a faluba adom el a
gombát s mást is, peccset, a szív ellen
használt sarognya virágját, s teának jó
áfonyalapit. Miko vót pénzem, vettem
Brassóba kilóra napraforgómagot, s azt
árultam otthon.
A falu gombakirályának nem jutott
irigylésre méltó sors. Nagy szó az is,
hogy sokra tartják gombatudományát,
megbíznak benne. A kis faházat, ame-
lyikben lakik, a falu hegybe kapaszko-
dó, cigányok lakta részén, a Hegyen,
férje építette. Van villanya, ez is valami,
mert sokaknak nincs a szomszédságban.
Öregségére is gondoskodnia kell megél-
hetéséről, s ebben egyre kevésbé segíti a
sok járkálást meg mászást igénylő gom-
bászás. No de azért ő mindig is Paku-
lár Bertiné, a gombás marad falustársai
szemében. Méltán, mert nem akárhogy
érti a tisztességes kenyérkeresésnek ezt
a formáját. A továbbiakban ezt néhány
adattal támasztom alá.
A mikofil, kiváltképp gombakedvelő
lengyeleknél a falusi lakosság középará-
nyosán 24 gombanevet ismer, a két szél-
ső határ a 8 és a 60. 2
Nos, sepsiszéki gombakirályunk hat-
vannál is több gombáról tud, pontosab-
ban: 70 -et azonosít biztosan, többnyire
külön néven is nevezve őket, noha az
is előfordul, hogy például a júdásfüle-
gombát jól felismeri, de nevét nem tudja.
Több esetben pedig, noha pontos a név
szerinti azonosítás, megbízható, azon-
ban az illető faj világosan nem különül
el másoktól. így piroshátú galambgom-
bának ismeri adatközlőnk a Russula
vescát vagy a Russula emeticát, viszont
a R. emetica, R. lepida, R. rosea és R.
vesca közt nem biztos, hogy különbséget
tud tenni. Gond nem származik belőle,
mert tudja, hogy a csípős galamb nem
jó, s hogy melyik galambgomba s melyik
nem, azt felismeri.
Egyik érdekessége gombakirályunk
és faluja gombaismeretének egy általá-
ban kevéssé ismert gombafaj számon-
tartása. Kőröspatakon és a szomszé-
dos Középajtán is közismertnek számít
a harmatgomba , tudományos nevén
Melanoleuca subalpina vagy evenosa.
71
Berti né gombászni indul
Jónak tartják és fogyasztják. Ugyan-
ezt a gombafajt Gyergyóban magyar-
aljának (mogyoróaljának) nevezik. A
magyar nyelvterületen általában nem
tartják számon. Valószínű Gyimesben,
Csíkban is tudnak róla valamilyen más
néven (amelynek azonosítása még nem
történt meg).
Nála jobban senki sem ismeri a falu-
ban a különféle gombák lelőhelyeit. Csa-
ládtagokkal vagy egyedül csikkajozik,
suskázik vagy épp róukászik , medvészik,
mindig vigyázva, hogy a jó hely lehe-
tőleg titok maradjon, bár jól tudja, ez
szinte lehetetlen a népes roma eredetű
közösségben, amelynek tagja, s melyben
gyakori érdem kilesni, ellesni dolgokat.
Természetesen mind a négy említett te-
vékenység a gombászásra vonatkozik,
úgy, hogy az épp keresett gomba helyi
nevére utal ( csikkaj : májusi pereszke
- Calocybe gambosa, suska : kucsma-
gombafajok - Ptychoverpa bohemica,
Morchella elata, róukagomba-. sárga ró-
kagomba - Cantharellus cibarius, med-
vegomba-. ízletes vagy nyári vargánya
- Boletus edulis, illetve reticulatus). Ha
teheti kassal (kosárral) kutatja át a tere-
pet (máskor meg csupán acskó - zacskó,
szatyor - van nála), meg gombászóbottal
ha a legnehezebbikét végzi a föld feletti
gombák után való kutakodásnak, azaz
suskázik. A legnehezebben fellelhetők
közé tartoznak a kucsmagombák.
Főleg, ha azok még nem, vagy alig
bújtak ki az avar alól. Könnyű ággal a
kezükben, érzéssel és alaposan át szok-
ták vizsgálni szakértőik a suskás helye-
ket. Van úgy, hogy valaki egyet sem lát
meg belőlük egy bizonyos helyen, más
pedig onnan akár meg is szedi vele kosa-
rát. Még nehezebbé teheti dolgunkat, ha
más akadályt is le kell küzdenünk.
„Szent György-nap előtt minden
bét esztendőbe királyválasztás van a
kígyókná. A fiam oda ment egysze sus-
kagombájé. Körülvették, alig menekült
meg.
A kígyó fejm van afféle sárga kereszt,
két csokorféle, s rajta arany van. Ha
zsebkendőt dobnak rá, azt mondják, le-
hagyja az aranyat.
Bé ke csombolyítani zsebkendőve, s
akkó leejti a fejérő az aranyat, másképp
nem, ha megölik, akkó se. Mondják, van
olyan kígyó is, hogy két feje van, ilyenbő
lesz a sárkány; szárnya is lesz.
Amelyik kígyót hét évig nem látja
meg senki, annak lesz hét feje s az megy
fe. Erre mondják, hogy viharkó lehet
látni. Hallottam egy úgy megcsapta a
traktort, majd fedőit. A cserébe nálunk
látták, két méter volt legalább.”
72
A piacra is meg otthoni finomságnak
is keresett kucsmagombához jó szem és
szimat kell, még ha kiváló helyismerő is
az ember. Nem ritka, hogy jelet tesznek,
például fára, ágra aggatott rongydara-
bot a lelőhelyre. Ha valaki már ural egy
helyet, nem illik éppen oda menni. Az
azonban előfordul, hogy egymást közt
megtárgyalnak egyet-mást az erdőt-me-
zőt járó és benne olvasni tudó, az alig
észrevehető gombát ugyancsak meglátó,
megérző szakik, mert bizony sose tud-
nak eleget, mindig van amit eltanulni
mástól. Sepsikőröspataki gombászónk
olykor messzire elmegy gombáért, még
ha esetleg üres kézzel kell is visszatérnie.
Szerencséjét is ki kell érdemelnie ugye-
bár az embernek: és ezúttal a szerencsé-
nek, amely a szabadban, a kevésbé szeny-
nyezett természetben van, kézzelfogható
jelképe a gomba. A növénytársulások
ismerete rávezethet a gombászóhelyek
megtalálására: ezt a gombászás népi
szakértői (specialistái) jól tudják, és él-
nek e tudásukkal Kőröspatakon is. A
jó gombász ismeretlen helyen is tudja,
hogy hol és melyik gombafajt érdemes
keresni. A hagyományos gombaismeret
ugyancsak kialakítja a maga szaknyelv-
ét, néhány kifejezésről szóltam már, a
továbbiakban kitérek arra, hogy a gom-
ba részeit hogy nevezik Kőröspatakon.
Főleg a gombakirályok bánnak ügyesen
e fogalmakkal. A gombának a követke-
ző részeit különböztetik meg: kalap más
néven süveg, suska, teteje-, a tönköt szár-
nak vagy lábnak mondják, s rajta lehet:
karika, gyűrű, gallér; a gomba lemezeit
hasítéknak, récének emlegetik; a kalap-
bőrt a gomba „hajának” mondják, amit
olykor le szoktak hántani. A látványon
kívül a szagra, az illatra, a tapintásra,
Suskázás közben
az ízre is odafigyel, s figyelmezteti az ér-
dekelteket a király, mert óvatosnak kell
lenni, sok gombának megvan ugyanis
a mása, a bolond párja. A jó fül nem a
gombák hangjához kell persze, de példá-
ul ahhoz, hogy idejében észrevegyük a
vetélytársat, főképp ha az (akár ember,
akár állat) veszélyes lehet ránk nézve.
A gomba piaci árusítása szinte kizá-
rólag női munkának számít a faluban.
Megszerzése úgymond a nagyobb dolog.
Az eladás az már csak eladás, pedig az
áhított pénzre cserélést jelenti. Ámde
ilyenkor a szorult helyzet is kitereget-
tetik. A kofaság nem dicsőség nálunk.
Ráadásul időigényes. Meg a királyhoz
nagyon nem illik, de rá-rászorul, noha
többnyire házalni szokott vadon termő
árujával. Van Berti nének a faluban is
gazda ja - egy idő óta alulírott is annak
számít az erdőn, a mezőn, gombás vo-
natkozásban -, akinek segít a ház körül,
kerti és mezei munkák végzésében, ő az
első vevő, illetve megajándékozott. A
viszonzás úgymond járja. Gyakran nem
73
pénzzel fizetnek, hanem azzal, mi szin-
tén szükséges: élelemmel, ruhával.
A gomba esetében kivételesen fontos,
hogy a vevő bízzon az eladóban. Kirá-
lyunk mesélte, hogy őt egyszer egy asz-
szony meg akarta győzni, hogy hozzon
neki bolondgombát, mert meg akarja
mérgezni az urát. Ő azonban megtagad-
ta, mert az jó hírnevét rontaná, folt esne
gombászói becsületén, hisz őt sokan is-
merik.
Máskülönben az erdészetnek, nagy-
bani kereskedőknek és falustársaknak
is adnak el gombát. Az erdészetnek nem
szívesen, mert olcsón veszi. Másféle
számításból, például az erdész befolyá-
solása végett mégis gyűjtenek a begyűj-
tő központ számára is. „Róukagombát,
medvegombát, fehér és kék pésztérgét,
gebegombát” szedtek az erdészetnek.
Újabban egy olasz vállalkozó kezdte
venni itt is a gombát, de csak a rókát és
a vargányát.
A gombatermesztés egyszerűbb mód-
jairól tudnak a faluban. Pakulár Berta
nem csupán szed, kicsiben termeszt is
csiperkét a háza körül, csiperketönköket
téve a trágyázandó, öntözendő földbe.
Számon tartja, hogy melyik évszakban
melyik gomba hogyan követi a másikat.
Szívesen ismer meg új fajokat (rokonok,
piac, erdészet, barátok és mások révén).
Tisztában van az eltevési, tartósítási
eljárásokkal (szárítás, savanyítás, lesó-
zás, befőzés, fagyasztás) és a sózás meg a
fagyasztás kivételével alkalmazza is eze-
ket.
Hasogatást, szeletelést követően cér-
nára felfűzve szárítja a medvegombát
(Boletus edulis, Boletus reticulatus), a
szegfűgombát (Marasmius oreades), a
sárga rókagombát, a csiperkét (csak az
apróját) és a májusi pereszkét. Savanyú-
ságnak tesz el például gyűrűs tuskógom-
bát, lila pereszkét, csoportos pereszkét,
laskagombát. Rendelésre olyan gom-
bát is szed, amilyet ő maga nem eszik
meg, ilyen a szöszkegombá nak neve-
zett Lactarius torminosus. Mostanában
gyakran orvosságra valóért gombászik,
reumájára írt jelentő gombát nem ismer,
olyat azonban igen, amelyik sebre, vágás-
ra jó. A lóposzt (Lycoperdon perlatum,
Bovista plumbea) ajánlja ez esetben, he-
lyesen. S minden nem ismert gombára
rámondja a tanácsot kérőknek, hogy az
bolondgomba, ne egyék meg, s ezt is jól
teszi. Nem véletlen, hogy szívesen kérnek
tőle tanácsot, ha gombáról van szó.
A gombakirály előtti kalapemelés gya-
nánt alább közöljük a Pakulár Berta által
ismert gombák népi és tudományos nevét.
Megfigyelhetjük, hogy a faluban mások
által nem ismert gombanevek jórészt
mennyire szemléletesek, találóak; valla-
nak arról, hogy kiötlőjük milyen irigy-
lésre méltó biztonsággal és rendszerezői
ügyességgel jár el.
I. (név nélkül), Auricularia auricula-judae
2-4. békagomba, Coprinus micaceus, C.
atramentarius, C. comatus
5. bikkfatopló, Fomes fomentarius
6. borsgomba, Amanita rubescens
7. borsikagomba, Russula foetens
8-10. cseperke, Agaricus campestris, A.
arvensis, A. bisporus, ...
II. csutakgomba, Armillaria mellea
12. csutaklaskagomba, Pluteus cervinus
13-15. csürkeláb, Ramaria flava, R.
botrytis, R. formosa, ...
16-18. erdei csiperke, Agaricus augustus,
A. silvicola, A. silvaticus
74
19. farkasrókagomba, Hydnum repandum
20-21. fehér csiperke, (Leucoagaricus
leucothites), ? Amanita verna és (vagy)
? A. phalloides
22. fehér pettyes borsgomba, Amanita
pantherina
23. fehér toplóu, Piptoporus betulinus
24. feketegomba, Craterellus cornucopi-
oides
25. fenyőpeszterge, Tricholoma terreum
26. födi lasa, Clitocybe nebularis
27. fűgomba, Marasmius oreades
28. fűzfatopló, Phellinus igniarius
29. galambhátú, Russula vesca, ...
30. galambgomba, Russula xerampelina,
31. harmatgomba, Melanoleuca subalpina
32. kékhátú (gomba), Russula cyano-
xantha
33. kék peszterge, Lepista nuda
34. kenyérgomba, Lactarius volemus
35. keserű(gomba), Lactarius piperatus
36. laskagomba, Pleurotus ostreatus
37. légygomba, Amanita muscaria
38. lófaszgomba, Phallus impudicus
39-44. lóposz(ogó), Lycoperdon perla-
tum, L. pyriforme, Bovista plumbea,
Langermannia, gigantea, Calvatia ut-
riformis
45-49. medvegomba, Boletus edulis, B.
reticulatus, B. pinicola, Suillus granu-
latus, S. luteus stb.
50. őszi csikkalj, Lepista panaeola
51-53. piroshátú (galambgomba), Rus-
sula emetica, R. lepida, R. rosea
54. piszpiric, Polyporus squamosus
55-56. rókagomba, Cantharellus cibari-
us, C. pallens, ...
57. rossz suskagomba, Gyromitra escu-
lenta.
58. rossz székfűgomba, Inocybe rimosa
(például)
59 — 60. róuzsagomba, Lactarius delici-
osus, L. deterrimus
61. sárga laskagomba, Laetiporus sul-
phureus
62. sárguló csiperke, Agaricus xantho-
derma
63-65. suskagomba, Morchella elata,
Morchella esculenta, Ptychoverpa
bohemica
66. szilvaalj(gomba), Entoloma clype-
atum
67. szösz(i)kegomba, Lactarius tormi-
nosus
68. tavaszi csikkalj, Calocybe gambosa
69. tinórgomba, Lactarius vellereus
70. tőkealjgomba, Hypholoma fasciculare
71-72. ülügomba, Macrolepiota procera,
M. rhacodes
73. ződhátú (galambgomba), Russula vi-
rescens
Jól felszerelt csomakó'rösi gombász
75
A gyűjtögetés gombakirályunknál fog-
lalkozásszámba megy, bár más alkalmi
munkát is végez . 3
A sepsikőröspataki Pakulár Berti né-
ninél nagyobb tudású falusi „műked-
velő” gombászról nem olvastam, nem
hallottam eddig. Ő is olyan, mint pél-
dául baranyai társa, ki állította, hogy
„mög tudtam taláni a gombát, ha po-
kolba vöt is ”. 4 Előfordul, hogy becsülik
a gombakirályt, de talán gyakoribb az,
hogy lenézik, mert szegény. Baranyai,
zengővárkonyi gombakirály (ugyancsak
nő) nyilatkozott ekképp: „A faluban so-
kat csufolódtak rajtam, gombakirálynak
mondtak .” 5
Jegyzetek
1 Bartha 2010. 4 Nyilassy 1951b: 15.
2 Gregor 1973: 5. 5 Nyilassy 1951c: 28.
3 Zsigmond 2001g
A sárga rókagomba (Cantbarellus cibarius Fr)
a magyar néphagyományban 1
Cantharellus cibarius
Mindenféle rókagomba ehető, de az
egyik legismertebb és legkedveltebb ehe-
tő gombánk a sárga rókagomba. Főbb
jellemzői: sárga színe, kitölcséresedő
alakja, s az, hogy - mivel termőrétege re-
dős - nincsenek valódi lemezei. Júniustól
októberig terem lombhullató és tűlevelű
erdőkben egyaránt.
Erdélyben a sárga rókagombán kí-
vül tudunk róla, 2 hogy olykor leszedik a
bársonyos rókagombát (C. friesii), vala-
mint a sötétedőhúsú rókagombát is (C.
melanoxeros, lásd pl. Rimóczi 2000: 25),
de ez ritkán, kivételesen fordul elő (valószí-
nűleg máshol is, összetévesztés következté-
ben). Újabb adatunk, hogy van népi neve
az ibolyás rókagombának (Cantharellus
amethysteus) is: őszi róka (gomb á)nak
hívják Borszéken, Gyergyóban. A magyar
nyelvterületen csak a Székelyföldön ismert
ennek a gombának a népi elnevezése. 3
A Felvidéken, a Szuha völgyében
mondják: „...mikor felmelegszik a föld,
akkor üti fel magát”, „boszorkányfolyá-
sokban” terem (Zsupos 1987). Ugyan-
csak a Felvidéken, a Csermosnya völgyé-
ben úgy mondják „csütrökben terem”.
Általában úgy tartják (gombásköny-
vek szoktak rá figyelmeztetni), hogy a
világító tölcsérgombával téveszthető
össze, nem így jár el a nép, népünk. Ná-
lunk inkább más gombafajjal keverik.
Ismeretes, hogy FIáromszéken a róka-
gombára utaló neve van annak, amivel
leggyakrabban - tapasztalatom szerint
is - összetévesztik. Farkas rókagombán
Sepsikőröspatakon (Sepsiszék), szőrös
rókán Torján (Kézdiszék), őszi rókán
Borszéken (Gyergyó) és őszi nyulicán
( Őrség ) sárga gerebent értenek (Flyd-
num repandum). A felföldi, kishonti
Felsőráson, valamint a kárpátaljai Be-
regszászon s környékén a rozsdasárga
tölcsérgombát (Lepista inversa) nevezik
rókagombának.
Népi nevei közül is a legelterjedtebbek
közé tartoznak a tudományos névre em-
lékeztető következő nevek: rókagomba ,
sárgagomba, illetve a nyúlgomba és a
nyulica, melyek főleg dunántúli elneve-
zések, valamint a csirke- és tyúkgomba
s változataik, amelyek főképp felföldiek.
77
íme vidékenként milyen névvel illetik a
Cantbarellus cibariust :
rókagomba, róukagomba (Alsó-Fehér,
Aranyosszék, Bánság, Barcaság, Gyi-
mes, Kárpátalja, Mezőség, Moldva,
Székelyföld, Szilágyság),
csirkegomba (Bódvamente, Kárpátalja,
Máramaros, Zemplén),
nyúlgomba, nyulgomba (Balatonmellék,
Baranya, Zselicség), nyúgomba (Gö-
csej)
sárgagomba (Baranya, Kalotaszeg, Mo-
kányság, Moldva - sáriggomba -,
Szatmár, Szilágyság, Torockó),
nyulica (Őrség, Vas megye),
nyulicska (Vas megye)
tölcsérgomba (Ormánság),
csibecsöpörke (Szlavónia, ott: csöpörke
‘gomba’)
tyúkgomba (Kárpátalja),
tyúkcsa (Felföld, Kishont),
tyúksegg (Felföld, Gímes)
csibegomba (Felföld, Ipolymente)
tőcsérgomba (Felföld, Nyitra vidéke,
Alsóbodok, Bábindal)
pécskagomba, pícskagomba (Nyitra vi-
déke)
róskagomba (Orbaiszék),
rókica (Felesik)
vajas gomba (Szepesség) 4 .
Kalotaszegen a csirkegombára 6 adat
(Gyerőmonostor, Kalotaszentkirály, Ná-
das, Nyárszó, Tűre, Zsobok), a rókagom-
bára 4 adat (Bánffyhunyad, Jákótelke,
Magyarbikal, Valkó), a zsidógombára
1 adat (Kiskapus) került elő, 15 esetben
- több esetben az előbb említett ponto-
kon is - a sárgagomba nevet adták meg
az adatközlők. Ezek nyilván nem faji,
csak nemzetség-szintű népi nevek (bár a
sárga rókagomba gyakorisága, illetve a
társfajok ritkasága miatt indokolt a C.
cibariusra vonatkoztatni). A sárgagom-
ba név bukkant fel tükörfordításban öt
esetben a Cantharellusra románul, nyolc
további román elnevezés mellett. 5 Meg-
jegyzendő, hogy eddig egyik recens népi
névre sem került elő történeti adat az Er-
délyi magyar szótörténeti tár adatbázisá-
ból, 6 illetőleg a tár köteteiből.
A név lelőhelyének pontos megjelölése
nélkül, de tudunk a nyulagomba névről
is. 7 A rókagomba nagyobb, tömöttebb,
húsos példányainak külön neve is van a
felsőháromszéki Esztelneken: anyarókad'
Más nyelvi népi nevek: henc röling,
ro. gálbiori (Bánság), urecbivt§e (Bán-
ság, Háromszék, Szászföld), gálbánufi
(Mócvidék), gálbeoare (Bukovina), ure-
cbi§a babéi (Prahova megye), ruszin
zsovtyáké ‘sárga gomba’, ukrán lászács-
ká ’rókácskák’ (Máramaros), szlovák
kurcata (Zemplén, Répáshuta), sváb
Tricbterscbwam (Vókány, Baranya). El-
vétve használják magyarok is szlovákos
kurátka nevét Zoborvidéken. Alsófe-
hérben urétyos gomba romános neve is
előfordul.
Történeti anyag: Niivl gomba , azaz
nyúlgomba , 9 rókagomba, sárga vargá-
nya, 10 Rántzosgomba , n Rántzos Sárga
Gomba, 12 vargányagomb a . 13
A jellegzetesebb magyar népi elneve-
zéseket térképre is rávittem, melyet mel-
lékelek.
Sokra tartja a sárga rókagombát a
népi konyha már csak azért is, mert ál-
talában nem kukacosodik. Noha van
kártevője, az többnyire csak a nyomát,
járatait hagyja benne.
Többféleképp készítik meg. Veress
Magda klasszikus elkészítési módjaként
a tejfölös gombapaprikást jelöli meg. 14
78
A sárga rókagomba (Cantfiarellus cibarius)
jellegzetes magyar népi nevei a Kárpát -medencében
nyglici
n j“M ly
ü^iptdbt
■irfjyumlu líiLiyiimha.
luti jüirihi
lúLiyiimhi
n&kifTHnIn
lúkífüiBái
Háromszék: rókagomba levesnek: Ösz-
sze ke hasogatni a megmosott gombát.
Főzni. Belé babérlapi, tárkony jár s pap-
rikás rántássá (paprika, liszt, zsír, víz) és
tojássá ke feereszteni. Sózni, ahogy tet-
szik (Sepsikőröspatak).
Aranyosszéken a fasírtot és a tokányt
is ajánlják: főzni ke sós vízbe rókát,
megőrölni s hússá vegyesen nagyon fi-
nom (FA, Várfalva). Olajat, hagymát
meg kell dinsztelni, petrezselyemződet s
belé a megmosott gombát, aztán jó pici
lisztet s tejet adni hozzá (MGI, Csegez).
Felvidék: Kedvenc ételem a tyúkesa
hagymás zsírba megsütve, s rizsával,
uborkával (MA, Felsőrás). A Csermos-
nya-völgyben először megfőzik, majd
leszűrik és tojással, tejfellel vagy hagy-
mászsírban megsütik. Az aszalt csirke-
gombából készült leves igen finom . 15
Medvesalján sütik tojással és főzik leves-
nek is . 16
A Mezőségen úgy tartják, hogy leg-
jobb a sárgagomba paprikásnak vagy
zsírba, hagymává (MV, Kidé).
Barcaság: Az aprócskákat csorbába
teszem, zöldségesen csinálom. A na-
gyobbakat tokánynak, tejfölösen (JI,
Krizba). Főleg tokánynak készítjük meg.
Tojással, kevés liszttel, hagymával (CsE,
Apáca).
Tudunk róla, hogy a pásztorok túró-
val töltve parázson pirítják . 17 Nagy elő-
nye, hogy jól aszalható, mert a kukacok
ritkán pusztítják. Az aszalt rókagombát
télen káposztalevesbe és krumplilevesbe
79
teszik . 18 Ilyenkor az elkészítés előtt két
óráig vízben áztatják. Szárazon és besóz-
va is el lehet tenni. Szárazon, mint ízesí-
tő, mártásokba, sültek mellé adható.
Tartósításával sokfele és másféleképp
is próbálkoznak. Régebb főleg sózták,
újabban főképp megfőzve fagyasztóban
(mélyhűtőben) tárolják (só nélküli főzést
követően), és előfordul az is, hogy sava-
nyúságnak teszik el, illetve szárítják, s
porát használják fel később főleg gom-
bás ételek ízesítéséhez. Például a felvi-
déki Lőkösön: Mind az uborkát, esszük
savanyúságnak a csirkét, s fűszernek
tesszük a porát levesbe (CsJ).
A sárga rókagombát májbetegségek
gyógyítására ajánlották Aranyosszéken.
A várfalvi Jobbágy Miklós szerint máj-
nak kell, hogy használjon, élesebb.
Szólásmondás is kapcsolódik hozzá,
több is: ma született, mint a rókagomba
(Csíkszentmihály, Felesik, ’a tudatlanra
mondják, le akarják csúfolni’) kiduvad
mind a rókagomba (Vargyas, Erdővi-
dék). Tréfáról, viccről is tudunk, mely
rókagombát említ . 19
Németországban a rókagombák (Eier-
schwamm ’tojásgomba’) minden faja vé-
dett, mert noha még nem ritka, de visz-
szaszorulóban van , 20 sajnos nálunk is,
noha egyelőre védelemre talán még nem
szorul.
A Kárpát-medence magyarsága számá-
ra jelenleg ez a legismertebb erdei gomba,
hozzá hasonló ismertsége csak a keserű-
gombának volt, de az övé visszaesett az
utóbbi időben, legalábbis bizonyos vidé-
keken. A másik rendkívül ismert erdei
gombánk, az ízletes vargánya, mely egyre
népszerűbbé válik, de néhol kevéssé is-
mert, s régebb nem is szedték. Székelyföl-
dön a róka és a keserű minden kétséget
kizáróan ma is legnépszerűbb erdei gom-
báink.
Jegyzetek
1 Lásd még Zsigmond 2007c.
2 A László Kálmán Gombászegyesület által
szervezett túrákon tapasztaltak alapján.
3 Zsigmond 2009: 119.
4 Istvánffi 1909: 444.
5 Péntek és Szabó 1985.
6 http://www.iif.hu/db/emsz/
7 Gregor 1973: 41.
8 Sántha 2003: 135.
9 Clusius 1601: 220.
10 Benkő 1783.
11 Benkő 1780: 83.
12 Benkő 1783: 1.431.
13 Diószegi-Fazekas 1807: 579.
14 Veress 1982: 100.
15 Márkus 1941.
16 Zsupos 1985.
17 Istvánffi 1909: 444.
18 Istvánffi 1909: 444.
19 Lásd még jelen könyv vargányás fejezetét.
20 Knoop 1999: 55.
80
A szarvasgomba
(főképp Tuber sp., Elaphomyces spp.,
Choiromyces sp.)
a magyar néphagyományban
A Kárpát-medencében az utóbbi évti-
zedekben végzett terepmunka során csak
közvetve találkoztunk szarvasgombák
népi elnevezésével, az általános az, hogy
nem tudnak a föld alatti gombákról csak
kivételesen, akkor is többnyire az újab-
ban terjedő szarvasgombászatnak tulaj-
doníthatóan.
Valószínű, hogy az arab terfez szó-
ból származtatható több nyelvben a
szarvasgomba elnevezése (olasz tartufo,
tartuffoli, trifolo, triffolo, triffola, francia
truffe, angol truffle, spanyol trufa, német
Trüffel, orosz trifel stb.). A szarvasgom-
ba magyar elnevezése valószínűleg - írja
Hollós László 1 - a latin Fungus cervinus
szó szerinti fordítása. Ezt a gombát már
az ókorban is ismerték. A Kr. e. 372 és
287 között élt Theophrasztosz „cranion”
néven említi. A XVIII. században Lin-
nénél Lycoperdon cervinumként jelenik
meg, mások pedig Elaphomycesnak ne-
vezték (elaphosz = szarvas). A nemzetség
tudományos nevének, a Tuberusnak az
eredete homályba vész, és szinte megma-
gyarázhatatlan.
Hollós László szerint a „tuber” szó a
földi daganatot jelentő tumores terrae,
tubera terrae kifejezésből származik.
Ugyanakkor valószínűleg a XIV. szá-
zad végén lejegyzett magyar nyelvemlé-
künkben „Thuber taplowt” találunk,
vagyis a szótár a szarvasgombát tapló-
nak mondja. 2
Hollós László (1859-1940)
A XVI. századból való első olyan
adatunk, mely esetében valószínűleg
egy bizonyos szarvasgomba neveként
fordul elő ma is használt kifejezésünk,
a fehér szarvasgombára használták
Trencsén vidékén: Trencsén / Trencín
region: szarwas gomba, Choiromyces
meandriformis. 3
A magyar népnyelv elsősorban más
gombára, a korallgombák több fajára
használta, használja a „szarvasgomba”
elnevezést, mert ezek formája nagyon
emlékeztet a szarvas agancsára. Már
Clusius e névvel utal a Dunántúlon ek-
képp nevezett Ramaria fajra: Szarwas
gomba, Ramaria botrytis. 4
81
Szarvasgombát talál a kutya Kommandón is.
Kép: ifj. Zoltán Sándor
Valóban föld alatti gombára utal vi-
szont a név majd két évszázaddal később
Benkő Józsefnél: Szarvasgomba (ro. Burete
Cerbilor), Elaphomyces granulatus. 5
Adataink vannak valódi szarvasgom-
bák neveiről az 1807-ben megjelent
Magyar Füvész Könyvben drága Pöfe-
teg - Lycoperdon tuber pörközepü
Pöfeteg - Lycoperdon cervinum. 6 , Az
irodalomban még előfordulnak: trifola
vagy trufola , trifla, helyenként pedig
gangomba, szarvaska, 7 sőt kis és nagy
kutyaorrgomba, Balsamia sp., 8 de nem
tudni, hogy pontosan hol voltak haszná-
latosak.
Területhez is köthetők a következő
későbbi keltezésűek:
Dunántúl, Veszprém: földi kenyér, Tu-
ber aestivum, 9 Bakony és vidéke: földepe,
Elaphomyces reticulatus. 10
Pontosan helyhez nem köthető ugyan-
csak dunántúli, somogyi adatok: földi
kenyér, Tuber aestivum; 11 földi krumpli,
Tuber aestivum. 12
Pontosabban adatolt más dunántúli
neveink is ismeretesek. Baranya: malac-
gomba, ? Tuber sp., 13 Tolna, Kárász: disz-
nógomba, Choiromyces meandriformis.
Palócföld, Jászó: disznópölc, Tuber
sp. A hozzáfűzött magyarázat segít a faj
Á szarvasgomba (Tuber spp.)
jdicgzetes magyar nipi nevei a Kárpit-mcdcnofbeii
i v •
tt|4| tenyér itimnpl.h
mdipv
il i unét; m tUr hg 1 1 m
‘X.
v
82
azonosításában: fekete színű, árokszélen
van, a disznók túrják ki, késő őszig elő-
jön. 14
Székelyföld: szarvasgomba, (Choiro-
myces meandriformis). 15
Trencsén / Trenín vidéke: szarwas gom-
ba, Choiromyces meandriformis. 16
Felföld, Nyitra: földepe, Elaphomyces
reticulatus. Nyitra vármegyében bélgilisz-
ták ellen földepét zsírtalan káposztában
főznek és ezt itatják meg a beteggel. 17
Erdély, Székelyföld: Szarvasgomba
(ro. Burete Cserbilor), Elaphomyces gra-
nulatus, 18 valamint: Perisora (peri§ora,
peri§oará), Elaphomyces granulatus. 19
Valószínűleg Európa az araboktól
tanulta meg a föld alatt élő gombák él-
vezetét, alighanem a ma Terfeziaként
ismert nemzetség gombái azok, amelye-
ket római lakomákra szállítottak Afri-
kából. Már az ókorból tudunk az ehető
gombák megbecsüléséről. A császár-
galócáról például Martialis- epigram-
ma is szól. 20 A szarvasgomba (Tuber,
Terfezia, Elaphomyces) élelemként volt
ismert, úgy is, mint aphrodisiacum. A
szarvasgombászok védőszentje Szent
Antal, kinek olyan ábrázolása is van a
középkorban, amelyen disznó és szar-
vasgomba ugyancsak látható mellet-
te. 21 Nem számottevő a szarvasgombák
(Tuber) felhasználása a népi táplálkozás-
ban, s ennek a múltban alig maradt fenn
nyoma. Arról viszont tudunk, hogy szed-
ték magyar nyelvterületen is megélhetési
forrásként, jövedelem-kiegészítésként.
Hogy a magyarországi főurak is
kedvelték, s védték őt az illetéktelenek-
től, arról régi forrás tudósít: egy 1588.
esztendei urberiális iratból megtudjuk,
hogy a Trencsén vármegyei aprócska
szlovák falu, Kiskubra (későbbi neve:
Fehér szarvasgomba
Csákháza) mellett van egy bükkös erdő,
ahol szarvasgomba terem. „Ez határba
szarvasgomba vagyon sok, ezt is az bíró
őrzi, hogy senki ne kapálja [vagyis ne
szüretelje], hanem csak az mikor az úr
parancholja.” 22
Erdély szintén jelentős hagyományok-
kal büszkélkedhet a szarvasgombászatot
illetően 1787-ben megjelent munkájá-
ban K. Mátyus István már szól arról,
hogy nálunk a Csíki- és a Gyergyói-
havasokban bőven terem. Ugyanő írt
egy egyszerű elkészítési módjáról is - a
leírásból kivehetően - a fehér szarvas-
gombának: „A lakósok tüzes pará’sa
alatt megsütve, vagy eleven szeneken
meg-fonnyasztva, nyersen kiváltképen
való kedves tsemegének tartják.” 23 Em-
líti azt is, hogy tudnak az emberek a
gomba a nemi ingert serkentő és agyser-
kentő hatásáról („A’ Spiritusokat élesz-
teni és a’ Venust segíteni mondatik.”).
Az 1820-ban végzett Cziráky-féle ösz-
szeírás, amely főleg azt térképezte fel,
hogy mivel foglalkoznak, miből élnek
a székelyföldi emberek, sűrűn emlí-
ti, hogy a gombászás, s azon belül a
szarvasgombászás fontos az ottaniak-
nak jövedelmük kiegészítése végett, fő-
leg Csíkban. Orbán Balázs nagy művé-
83
ben (a Székelyföld leírásában) utal arra
Csíkszentmihály kapcsán, hogy ott - a
XIX. században - nagy mennyiségben
szedik és főleg örmény kereskedők ré-
vén értékesítik is a székelyek a talált
szarvasgombát. Nem jelzi, hogy melyik
faját, valószínűleg a fehér szarvasgom-
bát (Choiromyces meandriformis).
A szarvasgombák közül magyar sza-
kácskönyvi említése legelőbb a nyári
szarvasgombának van, megtörténik ez
már a XVI. században, névtelen szerző
által. 24
A jezsuita Lippai János aki a bátyja,
Lippai György esztergomi érsek által
európai hírűvé tett pozsonyi érseki kert
egyik első igazi kutató szakembere és
egyben leírója volt az 1660-as években
megjelent Posoni kert című munkájában
a nyári szarvasgomba tartósításáról ér-
tekezik.
„A szarvasgombát is sokáig eltartha-
tod, ha elsőbben jó erőss borban megfő-
zöd, soót, borsot, szekfűet tészesz hoz-
zá: vedd ki azután a tűztől, és a borbúi
is, tedd egy edénben, tégy soót, borsot,
szekfűt, laurus-levelet köziben, tölcs bor
eczetet reá, född jól bé, és mikor élni
akarsz véle, mosd ki a sóbúi, és készíchd
el a mint akarod.” 25
Érdekes, hogy XIX. század végi és
XX. század eleji adatunk is megerő-
síti az Orbán Balázs által jelzetteket,
s mégis jelenleg Csíkszentmihály és a
szomszédos Csíkszépvíz lakossága nem
is emlékszik már arra, hogy valamikor
nem is olyan régen mi volt egyik legfon-
tosabb megélhetési forrása, még azon
is csodálkoznak, hogy létezik gomba
a föld alatt is. 26 Több esetben vidéken-
ként más és más gomba ismert, illetve
számít centrálisnak. A máshol esetleg
ismert fajok közül egyáltalán nem is-
merik például Háromszéken a szar-
vasgombát, 27 császárgalócát (Amanita
caesarea). Ez utóbbiak népi nevének
itteni előfordulásáról nem tudok. Elég
kevesen ismerik itt a máshol oly nép-
szerű rizikét (Lactarius deliciosus stb.).
Több gombát ismernek másként is, mint
táplálékot (például a taplót, pöfeteget),
de a gombák táplálékként való ismerete
az elsődleges, a fontosabb.
A szarvasgombát őzek, szarvasok,
vaddisznók, mókusok szeretik, eszik, de
nem csupán a vadállatok, tudjuk, hogy
a disznók, kecskék és a juhok is keresik,
eszik. 28
Hagyományosan és ma is leggyakrab-
ban kutyát (s napjainkban egyre ritkáb-
ban) disznót idomítanak szarvasgomba
keresésére, de az oroszoknak medvé-
vel való próbálkozásról ugyancsak tu-
dunk. 29
Orbán Balázs ekképp ír a csíkszent-
mihályiak szarvasgombászásáról: „Szt.-
Mihály határán terem, s néha igen nagy
mennyiségben a szarvasgomba, a franczi-
áknak ezen annyira becsült, s oly drágán
árult fűszere, az inyenczek előtt annyira
ismeretes truffe (Tuber Cervinum). Ezen
gombafaj a föld felülete alatt több hüvelyk-
nyire terem, a szt-mihályiak betanított
sertések segélyével ássák ki, s nagy olcsón
eladják az örményeknek, kik azzal terje-
delmes kereskedést űznek. Faja ép oly jó,
mint a Perigorinak, de eltételi módját nem
tudják.” 30
Hankó Vilmos írja: „Csik-Szent-Mi-
hály határában sok szarvasgomba terem.
A szarvasgombát sertésekkel keresik a
szentmihályiak. A gombavadász székely
bottal s egy zsákkal indul meg; zsebében
kevés makk vagy kukoricza. A sertés
84
kedvvel követi, szimatol, keres, míg egy
helyt túrni kezd. Mikor a gombát kiás-
ta, a jól betanított állat megáll s gazdá-
jára néz, ki nehány szem makkal vagy
kukoriczával jutalmazza fáradtságát és
kiszedi a gombafészket.” 31
Kecskével is keresték a szarvasgom-
bát, ha ritkán is. 32
Tudunk szarvasgombáknak a ma-
gyar népi gyógyításban való felhaszná-
lásáról is.
Elaphomyces asperulus
Hollós máramarosi adatot közöl gyó-
gyászati felhasználásról: porát vízben
bevéve szívbaj ellen használják. 33 Előfor-
dulhat, hogy a szívgombával tévesztik
össze, s ezért.
Elaphomyces gramilatus
Hollós László nem térve ki forrásaira,
sem arra, hogy mely vidékre vonatkozik
közlése szól e gombának a felhasználá-
sáról, leírva, hogy azon orvosszerek közt
használják, melyek szerelemre ingerel-
nek. 34 E célra édes borban itták a szá-
rított gombaport. Hozzáteszi még Hol-
lós, hogy árpalével vagy asszonyi tejjel s
borssal fogyasztva elősegíti a tej bőségét.
És mint füstölő szer elégetve, elhárítja a
méhnek fájdalmait. Kitér arra is, hogy
a románok megfőzve, levét fogfájásra
használják. 35
Elaphomyces muricatus
Sztancsek József kéziratos gyűjtése
(1909) tartalmaz utalást arra, hogy a
Felvidéken, Nyitra vármegyében bél-
giliszták ellen földepét zsírtalan ká-
posztában főznek, és ezt itatják meg a
beteggel. 36 Valószínűleg a Hollós Lász-
ló által a Bakonyban földepének emle-
getett Elaphomyces reticulatusról van
szó ez esetben is. 37 Hollós László Mára-
marosban jegyezte le, hogy ezt a nem
ehető szarvasgombát szívbaj ellen hasz-
nálják, mégpedig úgy, hogy megszárít-
ják, porrá őrlik és porát vízzel veszik
be. 38 Hollós az Elaphomyces reticulatust
és variegatust külön fajként tartotta
számon, ezeket a mikológia jelenleg E.
muricatusként tartja nyilván.
Hysterangium fragile
Rahón (Máramarosban) a nép pá-
linkába téve főleg szívdobogás (szapora
szívverés, tachicardia) ellen issza a töré-
keny gyökeres-álpöfeteget. 39
Tubersp., Tvtber aestivum, nyári szar-
vasgomba
Hollós László ír róla, hogy a Bakony-
ban pálinkában orvosszerül használják
vérhas ellen, meg a tehénnek is adják vé-
res húgy esetében. 40
Nyári szarvasgomba
Kép: Bagi István
Tudunk szarvasgomba festésre való
felhasználásáról is. Az Elaphomyces cer-
vinus spóraporát a XIX. század végén
alkalmasnak találták szemöldökfestésre
Romániában. 41
Nem csupán a gombászoknak általá-
ban van védőszentjük (kettő is: Kozma és
Damján), de a szarvasgomba híveinek is:
Szent Antal. Ennek az alapja az, hogy a
85
szentet legtöbbször bottal és sertésekkel
ábrázolják, melyek igen alkalmas eszköz-
nek tűnnek a szarvasgombászáshoz. De
Szent Antal többet foglalkozott egy má-
sik gombafajjal, az anyarozzsal (Calviceps
Purpurea), illetve az általa okozott járvány-
szerű mérgezés (Szent Antal tüze) gyógyítá-
sával. A mérgezésből eredő bőrbántalma-
kat disznózsírral kezelte, tehát bizonyára
átértékelendő a lábainál turkáló sertések
szerepe. A botján pedig egy kis csengő volt,
amit járvány idején az hordott, aki elkapta
a kórt, és aki betegeket ápolt. Vigasztalód-
hatnak viszont a szarvasgombászok azzal,
hogy a szent huszonöt éves korában aszké-
taéletbe kezdett a sivatagban, és ott való-
színűleg megkóstolta a terféziát is. Talán
a Bibliából sem hiányzik a szarvasgomba,
az ottani „dudáim” szó előfordulhat, hogy
rá utal . 42
Jegyzetek
1 Hollós 1911: 113.
2 Besztercei szójegyzék, lásd még Hollós 1911:
107.
3 1588-ból, lásd még Hollós 1911: 112,
Mátyus 1787: 483-484.
4 Clusius 1601, Bohus 1983: 60-69.
5 Benkő 1780: 83, 1783: 11.431.
6 Hollós 1911: 114.
7 Hollós 1911: 115.
8 Pallas 11: 126.
9 Hollós: 1899: 146.
10 Hollós 1911: 178.
11 Hollós 1911: 115.
12 Hollós 1911: 115.
13 Nyilassy 1951b.
14 Zsigmond 2009a: 131.
15 Hankó 1896: 255-256.
16 1588-ból, lásd még Hollós 1911: 112,
Mátyus 1787: 483-484.
17 Sztancsek 1909: 103, lásd még Hollós: 1899:
146.
18 Benkő 1780: 83, 1783: 11.431.
19 Hollós 1911: 77.
20 Veress 1982: 153.
21 Bagi-Fekete 2007: 19.
22 Hollós 1911: 109.
23 Mátyus 1787: 484.
24 Hollós 1911: 172.
25 Lásd még: http://www.mn.mno.hu/portal
/583280 (2010. októberében)
26 Orbán 1869: 73.
27 Orbán 1869: 73.
28 Hollós 1911: 64.
29 Hollós 1911: 174-175.
30 Orbán 1869: 73.
31 Hankó 1896: 255-256.
32 Szlavónia, Bánság, Hollós 1911: 38.
33 Hollós 1911: 178.
34 Hollós 1911: 177.
35 Hollós 1911: 77.
36 Sztancsek 1909: 103.
37 Hollós 1911: 178.
38 Hollós 1911: 178.
39 Hollós 1911: 111.
40 Hollós 1911: 37.
41 Istvánffi 1899: 51.
42 Hollós 1911: 118-119.
86
Az ízletes vargánya
(Boletus edulis) és más vargányák
(Boletus spp.) a magyar
néphagyományban
Vargányászás
A gombák királya a vargánya, ezen-
kívül a nyulica a fő (HSTK, Szalafő)
- mondták az Őrségben. Egy lengyel
népmese szerint is e gombánk a gombák
királya.
Főleg a szláv népek (például a hor-
vátok is, kiktől a „vargánya” elnevezés
származtatható nyelvünkben) a var-
gányát, mindenekelőtt az ízletesét, a
Boletus edulist tartják a gombának, a
többi csak hozzá hasonló (valamiben,
valamennyire). A magyar nyelvterüle-
ten - Kétvölgyön - élő vendek például
a gomba szavukkal csakis a vargányá-
ra utalnak, ahogy például a románok a
gombát jelentő szót („ciupercá”) csiper-
ke és (Nagyszeben környékén) vargánya
jelentésben is használják . 1 A magyarok
is sokra tartják a vargányát, általában,
de van olyan népcsoportunk, amely
bizony óvakodik tőle, de legalábbis
csak nemrég megismertnek mondja,
és eleinte bolondgombának tartotta (a
székelység, legalábbis részben). Újab-
ban - néhol régóta - a Székelyföldön
is nagyvad a gombavadász szemében,
a gombák közt ő a medve. A kitünte-
tettség jele az, hogy valamelyik gomba-
faj gyűjtését, keresését, szedését külön
szóval, kifejezéssel jelölik. így beszél-
nek Sepsiszéken például suskázásről
(Ftycboverpa spp., Morcbella spp.),
rókászásról (Cantharellus cibarius), ta-
vaszi és őszi csikkaj ozásról (Calocybe
gambosa, illetve Lepista panaeola),
csiperkészésről (Agaricus spp.), s - rit-
kán bár - medvészésről (Boletus edulis,
Boletus reticulatus) is, ez utóbbi jelöli
az ízletes meg a nyári vargánya szedését
errefelé.
A moldvai magyaroknál is kitünte-
tett gomba az ott több helyen hilibnek
nevezett vargánya. Van gombászásüdő.
Szoktunk bercsogászni (Ptychoverpa
spp., Morcbella spp.), bilibészni (Bole-
Egy dalnoki medve (ízletes vargánya )
87
tus edulis, Boletus reticulatus), csiper-
készni. Gombászni akkor mondjuk,
mikor különfélét szedünk. (DA, Klé-
zse, Moldva)
Muravidéken a jó gombászót - gyak-
ran - egyszerűen jó var gány ászó nak ne-
vezik, mert ott a gomba (bizonyára sze-
repet játszott, játszik ebben a szlovén, a
horvát hatás) mindenekelőtt a vargányát
jelenti, ez számít a legbecsültebbnek,
noha nem tekinthető ritkának vagy ne-
Nyári vargánya (Boletus reticulatus)
hezen fellelhetőnek, mint például a nyári
vagy téli szarvasgomba.
Majd mindegyik vargánya és tinóru
ehető, de a legismertebb és a legkedvel-
tebb kétségtelenül az ízletes vargánya,
melyet gyakran ugyanazon névvel illet-
nek, mint közeli rokonát, a nyári vargá-
nyát. Főbb jellemzői: barna színe, csak
felső részén hálózatos hasasodó tönkje,
bőrszerű bőr domború majd ellaposodó
kalapján, színtartó fehér húsa, előbb fe-
hér, majd zöldesedő csöves termőteste,
közepes vagy nagy termete. Nyáron és
ősszel terem lombhullató és főleg tűleve-
lű erdőkben.
A magyar nyelvterület nagyobbik ré-
szén csak az ízletes vargányát s közeli
rokonát - a nyári vargányát (Boletus
reticulatus) - ismerik és szedik. Kisebb
mértékben, de viszonylag gyakran szá-
mon tartják bizonyos vidékeken: a ki-
rályvargányát (Boletus regius), a barna
tinórut (Boletus badius), a szemcsésnyelű
tinórut (Suillus granulatus), a piros kala-
pú érdestinórukat (Leccinum quercinum,
Leccinum rufum). A bronzos vargányát
(Boletus aereus) és a vörösbarna vargá-
nyát (Boletus pinopbilus) néhol bizonyá-
ra ízletes vargányának tekintik, leszedik,
eszik (például a Székelységben) .
A magyarság közismert (centrális)
gombáinak sorában természetesen ott
találjuk a vargányát is: sárga rókagomba
(Cantbarellus cibarius), fehértejű és zöl-
dülőtejű keserűgomba (Lactarius pipe-
ratus, Lactarius pergamenus), mezei csi-
perke (Agaricus campestris, A. arvensis,
A. bisporus), tapló (Fomes fomentarius
stb.), kékhátú galambgomba (Russula
cyanoxantba), ízletes vargánya (Boletus
edulis), kucsmagomba (Ptycboverpa
bobemica, Morcbella esculenta stb.), me-
zei szegfűgomba (Marasmius oreades),
pöfeteg (Langermannia gigantea, Cal-
vatia utriformis, Bovista plumbea, Ly-
coperdon perlatum), kései laskagomba
(Pleurotus ostreatus), nagy őzlábgomba
(Macrolepiota procera).
Az előbbi felsorolás nagyjából megfe-
lel az ismertségi fok szerinti sorrendnek,
mely vidékenként jelentősen különbözik
a Kárpát-medencében.
88
Névhasználat, hagyományok
A sokféle vargányának, tinómnak
népi nevekkel való megkülönböztetése
is előfordul a gombakedvelőbb s gombá-
ban gazdag vidékeken. Jelen tanulmány
végén közlöm a vonatkozó magyar népi
gombaneveket. Alapos tanulmányt írt
Kicsi Sándor András (2005) néhány népi
gombanevünkről, s ebben külön kitér a
vargánya elnevezéseire.
Nem részletezem, hogy milyen népi
elnevezései ismeretesek a többi vargá-
nyának, tinórunak, de azért fontosnak
tartom, hogy néhányukra kitérjek.
Általában úgy tartják, hogy színváltó
húsú és gyakran mérgezőnek tekintett
rokonaival téveszthető össze. Történe-
ti vonatkozású névmagyarázata van az
egyik - nem feltétlenül mérgező -, de
kétségtelenül kékülő húsú rokonának, a
német gombának:
Változtatja a színét, megkékül. Nem
eszik. A világháború idején valami né-
metek, akik erre húzódtak meg valahol,
ők bizony ették. S mind rosszul is lettek,
ment a hasuk, hánytak. Azóta hívják itt
Alapos főzést követően ehető gomba a céklati-
nóru (Boletus erythopus). Kép: Pál-Fám Ferenc
némethiripnek ezt a gombát. (Szí, Nagy-
ponk, Gyergyó)
Az ízletes vargánya népi nevei közül
is a legelterjedtebbek közé tartoznak
a következő nevek és alakváltozataik:
vargánya (valószínűleg délszláv, hor-
vát eredetű szó), szépé (talán a francia
cépe- re megy vissza), medvegomba (bel-
ső fejlődésű, Háromszéken és Csíkban
használatos), hirib (szláv eredetű szó,
olykor román közvetítéssel is bekerül-
hetett nyelvünkbe), tinóri, pitonka (bal-
káni eredetű szóból, valószínűleg román
közvetítéssel kölcsönöztük), mátégomba
(belső fejlődésű, Nyárádmente).
A népi nevek jórészt nem faji, csak
nemzetség-szintűek (bár leggyakrabban
az ízletes vargányára, illetve a nyári var-
gányára vonatkoztatják őket, a Boletus
edulisra és a Boletus reticulatusra). 96
népi nevéről tudunk az ízletes vargányá-
nak az eddigi gyűjtések alapján, ezek
közt 85 különböző névvel és 11 alakvál-
tozattal számolhatunk.
A népi gombanevek általában találó-
ak, érzékletesek (Ahol nem utalok for-
rásra, saját gyűjtésről van szó). Ismere-
tük segít bennünket jobban megismerni
az elnevezetteket. Szerencsére a magyar
hivatalos, tudományos gombanévanyag
jó része népi eredetre megy vissza, nem
vagy nem egészen művi. Ez a helyzet a
vargányák esetében is.
Az előfordulás, a termés idejére utal
búzavargánya, hajdinavargánya, vető-
vargánya, sarjúgomba, vetési vargánya
és feltételezhetően mátégomba neve.
Szent Máté apostol napja, szeptember
89
21., az utóbbi név utalhat arra, hogy ez a
gomba főleg szeptemberben szedhető.
A medvegomba (Háromszék, Csík),
mátégomba (Máté a medve - egyik- szé-
kelyföldi megnevezése, főleg Nyárád-
mentén), tinóorra (Palócföld), kenyér-
gomba (Bánság), vastaglábú(gomba)
(Palócföld, Bódva mente), tönkösgomba
(Partium, Bihar), vastagszárú tinóri
(Kárpátalja, Máramaros), nevek mind a
gomba alakjára utalnak.
A gomba színére utaló nevek is elég
gyakoriak Dunántúlon, Felföldön, Kár-
pátalján: barna pesze, barna tinó, bar-
na vargánya, fehér gomba, fehér aszaló,
fekete hiriba, feketehátú tinóri, sárga
pesze stb.
A termőhelyre vonatkozik több más
elnevezése a vargányának: bikgomba
(Gömör), bikhilib (Moldva), fenyősi var-
gánya (Őrség), fenyőszepe (Bódva men-
te), nyírfaszepe (Palócföld), tölgy faszepe
(Palócföld), tölgyfatinóru (Ung-vidék).
Jellegzetes és elterjedt tartósítási
módja a vargányának a szárítás, erre
utal Zobor-vidéki népi elnevezése: asza-
lósomba). Ebben tükröződik annak tu-
data is, hogy ez az a gomba, amely talán
a legjobban megőrzi ízét szárítás után,
sőt aromája még erősödik is.
Az árusításra, a forgalmazókra utaló
nevek lehetnek a következők: német-
gomba, németgomba, örménygomba
(Székelyföld, Csík), lengyel gomba (?).
Nem gyakori, de több helyt is előfor-
duló a „bába” - hiedelemlényre utaló -
szót tartalmazó népi neve a vargányának:
bábagomba (Boletus spp., Háromszék),
bábasegg (Boletus edulis, Háromszék),
bábaseggegomba, (? Leccinum scabrum,
Kárpátalja), bábaseggű (? Leccinum gri-
seum, ? Leccinum scabrum, Kárpátalja).
A gomba értékelésére, megbecsülé-
sére utaló elnevezéseknek tudhatok be
az ilyenek: igazgomba, igazi gomba,
királyné(gomba), úrigomba, magyar-
gomba.
Kevés a vargánya esetében a más fa-
jokkal közös név, de azért van ilyen, pél-
dául a tinótorty a kétszergyűrűs tölcsér-
gombának is népi neve a Székelyföldön
(Sóvidéken, illetve Gyimesben, Gyer-
gyóban), sőt Homoródalmáson (Udvar-
helyszék) a pöfeteget nevezik így.
Elsősorban háromszéki jellegzetes-
ségnek számít medvegomba elnevezése. 2
Vargánya neve a Dunántúl 3 s az Alföld
tájegységeire jellemző, a Felföldön (Pa-
lócföldön, Kárpátalján) a szépé, pesze,
cepe a gyakoribb népi megnevezései az
ízletes vargányának, a Mezőségen és
Székelyföld főleg nyugatibb részein a
hirib, hirip és változatai az elterjedtek.
Hirip(gomba) elnevezése Mátyus István-
tól (1787) adatolható, majd hirip (1808),
hiriba (1838), hiribe (1897) és más válto-
zatokban fordul elő.
A megkülönböztetett figyelem, meg-
becsülés jele, hogy bizonyos életkorú,
nagyságú, sőt meghatározott időben ter-
mő vargányáknak néhol magyar nyelvte-
rületen is külön elnevezéseik vannak. Az
Őrségben totyolá nak nevezik az elörege-
dett példányokat s vargánya anyjának a
szezon kezdetén termő nagyobb példá-
nyokat. Szalafőn jegyeztem le, hogy a
termésidő elején megjelenő nagyobb var-
gánya neve „anyavargánya, azé me attó
lesz a többi, gondolják.”
Valószínű több gombanevünk eseté-
ben történt olyan változás, amelyről nem
tudunk, ezért is jó jelezni, hogyha sikerül
nyomon követni egy név alakulását, akár
feltételesen, mert nem mehetünk bizo-
90
Az ízletes vargánya (Boletus edulis)
jellegzetes magyar népi nevei a Kárpát’ med cncébcn
ttMlHpwfcii
rarxtnii
h irányi
hiíihil pmíá I,
hiríl'tTí'Wí*) H
LAlkftifúöSlu
T«l|fcíl
illlll
'frs4ny<
hnibe
' ájgia>a
h íEia^Í il
1E
nyosra a kővargánya név esetében példá-
ul, mely valószínű a németből (Steinpilz)
tükörfordítással került nyelvünkbe, leg-
alábbis a Bakonyban, hol annak - már-
mint az ízletesnek, Boletus edulis - már
volt neve, ezért egy hasonló fajra kezdték
használni a kővargánya szót.
A jellegzetesebb magyar népi elneve-
zéseket térképre is rávittem, melyet mel-
lékeltünk.
Helyneveink közt is szép számmal
vannak „vargányásak”. 4
Vargánya határnevünk szláv eredetű
szó, gombafaj megnevezése. 5
Vargányás a Somogy megyei Risnya-
besenyőn erdőnév. 6 Homokszentgyör-
gyön ugyancsak Somogybán a Nagy-er-
dő része. 7 A zalai Márokföldön dombos
erdő, Máhomfán pedig szántó neve. 8
Vargányás-lap. Erdő Háromfa hatá-
rában (Somogy m.). 9
Vargányás-tető. Erdő Oltáré határá-
ban (Zala m.). 10
Vargányás alla: szántó (Kerkateskánd,
Zala m.). u
Vargányás-lapi-kut. Kút Háromfa
határában. 12
Vargánya tanya. Erdészház, tábor
neve a Komló vidéki Zobákpusztán (Ba-
ranya m.). 13
Vargánya utca. Utca a Pest megyei
Szentendrén. 14 [Hilib. háromszéki falu
(Kovászna m.) neve nem valószínű,
hogy összefügg a hilib népi gombanév-
vel - amely a vargánáyra vonatkozik -,
inkább személynévvel, illetve fanévvel
hozható összefüggésbe.
Hirip. Helység Szatmár megyében.
Nevének magyarázata a Hilibéhez ha-
sonló (Erdélyben elterjedt népi neve a
vargányának: hirib, birip).
A legtöbb helynevünk (11,8 különbö-
ző név) a vargányához (Boletus edulis és
91
B. reticulatus, ízletes és nyári vargánya)
kapcsolódik. A több objektumra utaló
helynevek között is van „vargányás”:
Gombás (15), Gomba (10), Vargányás
(4), Taplós (3), Csiperkés (2).
A legtöbb helynevünk (11, 8 külön-
böző név) tehát egy a Székelyföldön elő
sem forduló gombanévhez, a vargányá-
hoz ( Boletus edulis és B. reticulatus ,
ízletes és nyári vargánya) kapcsolódik.
A Székelységben más elnevezései ismer-
tek: medvegomba, birib, németgom-
ba, örménygomba, mátégomba stb.).
Csak Aranyosszéken fordul elő, hogy
vargányának emlegessék, ott is csak
szórványosan.
Hiedelmek, ismeretek
Ősidőktől napjainkig - a középkori a
gombától való nyugat-európai elfordu-
lástól eltekintve - folyamatosan adatol-
ható a gomba hagyományos megbecsü-
lése mikofil közegben. Ezt csak aláhúzza
a tény, hogy mindmáig sokfelé a magya-
rok is jelzik a helyet, ahol ehető gomba
található (megfaragják a kérget, botot
támasztanak a fának, ronggyal stb.). Kü-
lönlegesebb jelzésnek vehetjük azt, ami-
kor más gomba jelenlétével megjelöltnek
tartanak egy bizonyos területet mint jó
gombatermőt. Nálunk - elsősorban az
Őrségben meg Kárpátalján, s részben a
Palócföldön - ez a helyzet a vargánya
Szépé és szepemutató (Boletus edulis és
Clitopilus prunulus).
esetében. Az őrségiek varganya elejé-
nek , a Vas megyeiek varganya anyjának,
a göcsejiek vargánya anyjának mond-
ják a kajsza lisztgombát (Clitopilus
prunulus), 15 a felvidékiek egy része pe-
dig szép emut atónak, az indoklás pedig
hasonló: ott ahol terem vargányának, il-
letve szépének (Boletus edulis) is lennie
kell, ezt jelzi (a megfigyelés mikológiai-
lag is figyelemreméltó).
Tudunk róla, hogy Baranyában a légy-
ölő galócát (Amanita muscaria ) is tart-
ják vargányajelzőnek: ..dátjuk a piros-
pöttyöst, akkó má örülünk és mondjuk,
hogy na lesz sok őszi vargánya ... oan
közel bújtak ki, talán meg is mérgezhet-
te a másikat. 16 De a pöfeteggel való ösz-
szekapcsolásáról is tudunk az Őrségben:
Mikó megjelenik az udvaron a lúposz,
lehet menni vargányát szedni (Szalafő,
Őrség). Ugyanitt mondják, hogy: Mikor
a hold telik, akkor van a legtöbb vargá-
nya, ahogy a hold fogy, úgy múlik el a
vargánya. Teliholdkor van a legtöbb,
úgy tapasztaltam.
Ahogy népi neveink közt a keserűgom-
ba esetében a disznókeserű jelezte a nem
ehető hasonlót (a pelyhes keserűgombát,
92
a Lactarius vellereust), úgy jelzi például
Gömörben a disznószepe a nem jó szépét
(amely színváltó), persze azért az is elő-
fordul, hogy eszik, szedik a színváltó
rokont, mint például a Barcaságban az
olábgombá nak nevezettet (JI, Krizba).
A jó vargányás helyet „rokonságon
belül se árulják el” mondták az Őrség-
ben, s azt is, hogy: ha meglássák, nem
nő meg a gomba, azé, me nem hagyják,
leszedik. Főleg ha vargányáról, netán épp
hajdinavargányáról (az ősz eleji Boletus
edulisről) van szó.
A bő gombatermésből jósolhatnak is.
Kárpátalján például jó kukoricatermésre
következtetnek abból, hogy sok a tinóri
Vargánya’ abban az évben. Técsőn így
mondták: Sok tinórigomba, jó kukori-
catermés. Mást állítanak Dunántúlon:
sok a vargánya, nagy hó lesz. (Kapuvár,
Győr-Sopron m.). 17
Különösképp szerencsésnek számít az,
aki vargányát talál. Erre utalnak mondá-
sok, hiedelmek főleg a magyar nyelvterü-
let nyugati és északi részéről. Például: Ki
a maga hugyába megmosdik, megtalálja
a vargányát. (Nagylengyel, Zala megye) 18
Péter veti a gombát, szokták mon-
dani, mert akkortól van tinóru. (HM,
Mogyoróska, Zempléni-hegység) A var-
gánya kivételes fontosságát húzza alá ez
a regula, mely máshol is ismert, de nem
mindig ezzel a gombafajjal hozták ösz-
szefüggésbe (olykor általában a gombára
értik).
Vas megyei adatunk, „receptünk” is
van arra, hogyan lehet vargányát találni:
Balogunyomi társamtól hallottam, hogy
ha eltört őzlábat látsz, elmész a törés
irányába, s 5-10 méteren belül biztos
lesz vargánya (RS, Szombathely).
A tévhit is előfordul tinórufélékkel kap-
csolatban: a rossz gomba vágásra meg-
feketedik (Gelence, Székelyföld), megké-
kül, nem lehet megenni. (Szalafő, Őrség)
Általánosan elterjedt a különféle né-
peknél, így nálunk is a mérgező gom-
bának tekinteni a színváltó húsúakat.
A színváltó tinóruk s más vargányák
közül azért többet fogyasztanak, ismer-
nek, de csak azokon a vidékeken, hol
viszonylag jónak mondható, átlagfelet-
tinek a népi gombaismeret. Kivétel a
Székelyföld, hol általánosnak mondható
a színváltó gombáktól való óvakodás. A
Dunántúlon, a Felföldön, Kárpátalján
többnyire élnek néhány színváltó ehető
gombával is.
Gyógyítás, karbantartás
A gyógyításra való felhasználás több
ehető gomba esetében is szokás, tudunk
legismertebb vargányánk dunántúli fel-
használásáról.
Zala megyéből van arra adatunk,
hogy az ott hajdina- vagy vetővargá-
nyának nevezett ízletes vargányát az
öregek hazaviszik orvosságnak is, ha
a disznó beteg, ha gyomorrontása van,
vagy nem eszik, s akkor megfőzik sa-
vanyú fokhagymás levesnek az egész
(főleg vén) vargányát és azt öntik neki.
Állítják, hogy az jó gyomrot csinál. Az
embernek is javallják, ha berúg s aztán
93
másnapos, de az embereknek nem a vén Farkasfán a csikóvergányá t (a vergá-
vargányát készítik meg. 19 nyának az ellenkező párgya, egyféle
Különleges felhasználásáról is tu- érdestinóru, Leccimtm sp.) használták
dunk egyféle vargánya esetében. Dömö- a fatengelyes szekerek agyának zsírozá-
tör Sándor (1952: 4) tudósít róla, hogy sára, kenésére.
Vargánya és népköltészet, népművészet
Szólásmondásaink, gazdareguláink
közül több is emlegeti a vargányát, né-
pünk kitünteti ezzel ezt a finomságot.
Persze nem mindenhol. Jellemző, hogy
szóláshasonlatunk, mely az idős pél-
dány kinézeteiére utal, dunántúli (fony-
nyadt, mint a vargánya , Dunántúl). 20
Egy másik viszont moldvai: Hosszú-
lábú mind a bilib, buccas, ezt inkább
a lányokra mondják (‘combos’). (DA,
Klézse, Moldva)
A már említett jeles naphoz (Péter, il-
letve Péter - Pál veti a gombát) fűződő
regula pedig Felföldről (szlovákiai s uk-
rajnai részekről is) és Moldvából került
elő, de csak zempléni változata esetén
fordul elő, hogy megnevezik benne tinó-
ru néven a vargányát.
Találós kérdésünk -melyet nem tár-
gyal Kicsi Sándor nemrég (2008-ban)
megjelent tanulmánya- pedig a kárpátal-
jai Beregújfaluban jegyezte le alulírott: 21
Barna koma egy lábon áll. Mi a?
Olyan találós kérdésről is tudunk, amely
általában tulajdonképpen nem vargányás,
de a lejegyzésében félreérthetetlen a vargá-
nyára való utalás, mégpedig oly módon,
hogy az egyértelműen jelzi, hogy kiötlőik
számára mi is jelenti a gombát: „Mi a, a’
mi se nem virágzik, se nem magzik, még is
terem? - Vargánya = gomba.” 22
Kanyargó járás. Könyvillusztráció.
Lajta-Molnár 1929: 18.
Több felé (Mosonban, Bács-Bodrog-
ban, Matyóföldön), de főképp Palócföl-
dön ismert gyermekdal szintén említi
nem csupán a gombát, de a vargánya
ottani népi nevét is, a szépét. íme első
szakasza egyik énekes-táncos népi gyer-
mekjátékunknak (Bogács, Borsod me-
gye, lejegyezték 1959-ben):
Haja, baja, jól lakom orcát,
Körű’ vettem két szépé gombát
A gombának bárom féle pontját
A legénynek két oldalbordáját. 23
Ez utóbbi esetben Lázár Katalinnak
tartozom hálával az útbaigazításért.
Tréfa vicc is született tárgyalt gom-
bánkhoz kapcsolódó:
- Ebbe a nedves lakásba költözzek be,
ahol a falon penészgombák tenyésznek ?
94
Vargányás párna Diótörő és sótartó
- méltatlankodik a lakást kereső fiatal-
ember.
- Rongyos másfél millióért mit akar a
falra ? Rókagombát vagy vargányát ? 24
Kászoni tréfás történet a következő,
mely azt hangsúlyozza, hogy a medve és
a medvegomba (Vargánya’) egyaránt gya-
kori erre, s ez félreértéshez is vezethet:
- Két öregemberre történt. Az egyik
dadogós volt. Az mondta:
- Né me-me-medve...
A másik erre eszalatt, ahogy tudott.
- ...go-go-gombacska - folytatta a
másik . 25
Kézimunkázott abrosz, párna, falvédő
volt, s lehet most is van úrgombás és vargá-
nyás, állították az őrségi Szalafőn, hogy mi-
ért, könnyen jött a válasz: legszebb gomba a
hajdinavargánya. Hasonlóképp nyilatkoz-
tak például a kárpátaljai Beregújfaluban is,
hol hozzáfűzték, hogy gyakori volt arrafelé
a gombák törpékkel szerepeltetése.
Használati tárgyaink közt vargányás
edény, sótartó, diótörő ugyancsak ismert.
Szokások étele, szokásos elkészítési módozatok
Egyik ünnepi ételünk a tojásleves, ame-
lyikbe egy kis vargányát, apróra vágottat
teszünk. Olan hús nincs, amelikkel elcse-
rélném. (Őrség ) 26
Böjti, ünnepnapi ételként szintén élnek
olykor - s főleg bizonyos vidékeken - a
gombával. A Nyitra környéki falvakban vi-
szont a bablevesbe száraz szilvát és gombát
is tettek karácsonykor. Lédecen gombale-
vest készítettek meg mákos pupácskát . 27
Baranyában, Pécsváralján jegyezték le a
következőket: ...régen hétfőn volt a hús-
talan nap, akkor vittük Pécsre a gombát
és igen sikerünk volt vele. 2S Medvesalján
elmaradhatalan böjtkor, de főleg kará-
csony böjtjén a szepés káposzta . 29
A karácsonyon és a böjtön kívül a farsang
a másik szokás, amely alkalmával a vargá-
nya is szerepelhet. Ezt valószínűsíti a követ-
kező őrségi adatunk: Farsangba szoktak fel-
öltözni gombának, leginkább pöttyösnek . 30
Sokfelé említették azt a szokást, hogy
gombás étellel várják haza a ritkán látott
gyermekeiket s családjukat a szülők.
95
Aszalt gomba vargánya formájú edényben.
Kenyérrel, rizzsel, hússal, puliszkával,
galuskával, laska(tésztával) eszik a var-
gányát is, mint általában a gombát.
Nyersen nem fogyasztják. Levesnek
elég gyakran szokták megkészíteni a var-
gányát; sütik is. Többnyire tokánynak,
(tejfölös) paprikásnak, zakuszkába, tölt-
ve, tojásrántottával, tojásban kirántva,
pörköltnek, vadmártással és ritkán sava-
nyúságnak készítik meg ezt a gombát is
(ritkán, de előfordul fasírthoz, kolbász-
hoz való elkészítése is), leggyakrabban
talán tokánynak, paprikásnak és sütve,
íme néhány tájegység egy-két receptje:
Vargányaleves, bele a vargányán kívül
krumplit teszünk, lehet tésztát is. Tejfö-
lösen paprikásnak is nagyon jó. Rántjuk
a nagyokat, rizzsel esszük. Pörköltnek,
fasírtnak, töltött húsnak is készítjük.
(Őrség) 31
Töltött káposztába szoktak hús he-
lyett gombát is tenni, legjobb a tinórka.
(Bernecebaráti, Hont) 32
A polcot hagymás zsírban sütjük, az-
tán teszünk rá savanyú tejfölt, pici lisz-
tet. Nokedlivel esszük. (Felvidék) 33
A savanyúkáposztát odatesszük főni,
bele főleg tölgyfagombát és füstölt húst
vagy kolbászt, egy babérlevélt. Külön
megfőzzük az árpakását, a gerslit, evő-
kanálnyit, bele az előbbieket, mikor
felrottyan. A kását leszűrve használjuk.
Külön készül a rántás: csipet paprikát,
zsírt, kanálnyi lisztet s hideg vizet ösz-
szef őzünk, pici paradicsomot, kis borsot
teszünk a levesbe. Mikor a hús, gomba
megfőtt, az egészet összetöltjük, össze-
főzzük (Kárpátalja). 34
Gombasalátához gombát, legjobb
szépét abárolni 2 kilót, 5 kiló káposz-
tát, 1 kiló murkót (: murkó 'sárgarépa’),
1 kiló hagymát, 1 kiló zöldpaprikát, 1
liter olajat, fél liter ecetet, sót, borsot,
babérlevélt. Ezeket összesütjük, utána
forrón üvegekbe, dunszba tesszük, ha
kihűlt, kész (Kárpátalja). 35
A varganya a legszebb. Le ke hámoz-
ni, törzsét is használják. A megszárított
pitonka is jó például levesbe, ízet ad. A
pörgöltbe pár perc áztatás után kell be-
lédobni. (Aranyosszék) 36
A hiribét, mint a rántott húst úgy ké-
szítettem meg. (JKM, Kidé, Mezőség)
A hilibet süssük ki olajba, s fokhagymá-
ba mártva esszük. (CT, Bahána, Moldva)
A megmosott vargányát megreszeljük
az almareszelőn és úgy készítjük el, mint
a húst, csak több tojással és petrezselyem-
mel (...) fasírozottnak. (Zengővárkony,
Baranya, Nyilassy 1951: 31)
A királynégombát eszik, kiszedik
a zöld részét, megsütik túróvá (EA,
Csíkborzsova, Csík).
A vargánya alsó sötétjét lehámozzák,
vízbe áztatódik, buzgó vízbe főzik, s így
teszik rántani, zsírba, hagymává (PK,
Nyárádszentimre, Marosszék).
A darált hiribába rizskása, olaj, hagy-
ma, bors, paprika kel, s ezt káposztala-
puba vagy zöldpaprikába beletettem
(CsT, Szilágynagyfalu, Szilágyság).
96
Tejfölös vargánya, hagymává meg-
fonnyasztjuk, paprikát, s mikor kész
tejfölei teszünk bele. (BI, Hosszúfalu,
Muravidék)
A kicsi, pici vargányákat szokták eten-
ni ecetbe, ahogy az uborkát. (TF, Völgyi-
falu, Muravidék)
Tartósítása társadalmi helyzet szerint
különféleképp történik. A legelterjedtebb
ennek a gombának a szárítása, valószí-
nűleg nem csupán nálunk, de világszer-
te. A szárítás, aszalás módozatai tájegy-
ségenként különbözhetnek is, jóllehet lé-
nyegében hasonlóak. Az őrségi eljárásról
idézek egy szalafői és egy őriszentpéteri
gombászt: Rostán szárítják a vargányát,
van kerete, állványokra kirakják, alul s
felül is levegőzik (HSTK). Keretre szú-
nyoghálót feszítnek ki drótokkal vagy
átfúrt söprűnyelekre tesznek szárítórá-
csot, de toboztartó cserénybe is van aki
szárít vargányát (ÁT).
A savanyítást, szinte csak az ún. elő-
kelők végzik falun, városon általánosabb.
A szárítást, sózást már a szegényebbek is
gyakorolják, de ők a tárolási, tartósítási
módtól függetlenül is többnyire jóval ke-
vesebbet tárolnak a tehetősebbeknél, akik
kevésbé élnek egyik napról a másikra.
A vargányaevés gyakorisága a magyar-
ságnál különböző tájegységenként. Más
népekéhez viszonyítva átlagosnak tekint-
hető az alföldi régiókban, valamivel átlag
fölöttinek domb- és hegyvidéki területe-
ken. A vargányaétel fontossága jelentő-
sebbnek mutatkozik a magyar nyelvterület
nyugati, északi és délnyugati és északke-
leti részein. Ebbe az is beletartozik, hogy
Háromszék egyes falvaiban nagyon sze-
dik és eszik (például Sepsikőröspatakon,
Gelencén, Kommandón), de alig, inkább
egyáltalán más falvaiban ugyanazon táj-
egységnek (például Albisban, Dálnokon),
és az is, hogy például a Bácskában több-
nyire csak hírből ismerik vagy egyáltalán,
de a nem messzi Muravidéken nagyon
odavannak érte, mindenki szedné, enné.
Sem a japánoknál, sem a kínaiaknál
nincs a legáltalánosabban fogyasztott
gombák közt számontartva, az Ameri-
kai Egyesült Államokban viszont igen,
valószínűleg európai mikofil hatásra, de
számolnunk kell azzal is, hogy egyelőre
keveset tudunk az amerikai indián ősla-
kók gombaismeretéről. Külön érdekes-
ség, hogy míg a spanyolországi spanyo-
lok számára centrális gomba a Boletus
edulis, a mexikóiaknál már nem az . 37
Összefoglalás
Az ízletes, nyári és más vargányának
ugyancsak megvan helye, szerepe a nép-
költészetben, a népi konyhában, a népi
gyógyításban (ember és állat esetében
egyaránt), fűződnek hozzá ismeretek,
hiedelmek . 38 Népi nevei közül vargánya,
szépé, medvegomba, hirib, tinóru, asza-
ló, pitonka a legelterjedtebbek. Azon ke-
vés gombafaj közé tartozik a vargánya,
mely népdalban, szólásmondásban, talá-
lós kérdésben is szerepel.
A Kárpát-medence magyarsága szá-
mára jelenleg ez az egyik legismertebb
erdei gomba, hozzá hasonló ismertsége
97
csak a sárga rókagombának van, és csak
a keserűgombának volt (de visszaesett
az utóbbi időben, legalábbis bizonyos
vidékeken). Az ízletes vargánya egyre
népszerűbbé válik, de néhol kevéssé is-
mert, s régebb nem is szedték. Egyetlen
olyan gombafaj, amely felkutatásához
bizonyos vidékeken (Nyugat-Dunántúl,
Kárpátalja) egy másik gombafaj felisme-
rését, segítségét ajánlják, s ez a vargányát
(szépét) jelző gomba a kajsza lisztgomba
(Clitopilus prunuhis).
Gyakran készítik meg a vargányát
ünnepi és böjti ételnek. Különlegesebb
felhasználási módjai is voltak, például
öreg példányait használták kerékzsíro-
záshoz.
A vargányák, tinóruk ( Boletus nem-
zetség) magyar népi nevei
Történeti anyag
Dunántúli pontosan helyhez nem kötött
népi gombanevek:
Baba varganya, Boletus luridiformis 39
Sarga Varganya, Leccinum nigrescens 40
varga annya, Boletus aereus ? 41
Varganya, Xerocomus subtomentosus,
Leccinum rufum 42
Székelyföldi pontosan helyhez nem kö-
tött népi gombanevek:
Fái Gomba, Boletus subsquamosus 43
Fözö Gomba, Boletus subsquamosus 44
hilipgomba, Boletus edulis, Boletus spp. 45
hiripgomba, Boletus spp. 46
lengyel gomba, Boletus edulis, Boletus
spp. Istvánffy Boletus bulbosusként
tünteti fel 47
Medvegomba (ro. Minetárke urszászke),
Suillus bovinus 48
németgomba, Boletus edulis 49
Tinógomba, Suillus bovinus 50
Tinótorty, ? 51
Megjegyzés : 52 Beythe és Clusius az
1583 előtt végzett terepmunkájuk ide-
jén nem figyeltek fel a vargányára, így
ez a név hiányzik a Stirpium nomencla-
tor pannonicus (Németújvár 1583) első
kiadásából. Bekerült viszont a Nomen-
clatornak a Cvittinger Dávid által gon-
dozott 3. kiadásába, mégpedig több vál-
tozatban is: 53
Fungus arguillaris inquinatus : sárga
varganya, Wilde Pilze
Fungus boletus viridis noxius: varganya,
Krátzpilz
Fungus sylvestris albus caule coeruleo :
fejér varganya
és hangalakilag részben itt is számon
kellene talán tartani a Fungus ruber
rugatust, a vörös vargáncst, nyilván
két további megjegyzéssel:
1. Ezek területileg egyelőre nem, vagy
nehezen beazonosítható adatok és -
bár a Beythe és Clusius Nomencla-
torjában szerepelnek - nincs közük
az eredeti terepi gyűjtéshez;
2. A magyar nevek mikotaxonómiai
azonosítása nem ennek a tanul-
mánynak a feladata.
Jelenkori anyag
Boletus edulis (* = idős példány, ** = fia-
tal példány, *** = nagy példány):
aszaló (gomba), ászállógombá (Zobor-
vidék)
bábagomba (Orbaiszék, Gelence / Gömör,
Csermosnya völgye),
bábas (Gömör, Csermosnya völgye)
98
bábasegg (Kézdiszék, Martonos, Ozs-
dola / Orbaiszék, Gelence),
bábaska (Gömör, Csermosnya völgye)
bánbás (Rozsnyó)
barna pesze (Heves, Mátra vidéke)
barna tinó (Kárpátalja)
barna vargánya (Heves, Mátra vidéke)
bighélib (Moldva, Csík),
bikgomba (Gömör, Gömörpéterfalva)
bikhilib (Moldva)
búzavargánya? (Őrség, Szalafő),
cepe (gomba) (Barkóság /Borsod, Felső-
tárkány /Heves, Mátra vidéke)
csergomba (Gömör, Gömörpéterfalva)
dubák (Kisalföld, Martos / Palócföld,
Szepsi)
fehér aszaló (Kárpátalja, Visk),
fehér gomba, fejír gomba (Kárpátalja)
fehér pesze** (Palócföld, Heves, Mátra
vidéke)
fehér tinóri (Kárpátalja, Péterfalva),
fehér vargánya (Balatonmellék / Őrség)
fekete hiriba (Szilágyság, Szilágysomlyó),
fekete vargánya (Baranya, Bükkös /?Bala-
tonmellék),
feketehátú tinóri (Kárpátalja, Beregúj-
falu),
fenyősi vargánya (Őrség, Szalafő),
fenyőszepe (Bódva mente),
futó tinóorra* (Palócföld, Kishont)
hajdinavargánya (Őrség, Szalafő, Őri-
szentpéter/ Vas m./ Muravidék),
hilib (Moldva, Bahána, Gorzafalva, Pusz-
tina),
hirib (Felesik, Csíkszentmihály / Gyergyó,
Borszék / Gyimes / Mezőség/ Udvar-
helyszék),
hiriba (Mezőség, Magyarszovát / Felesik,
Csíkszentmihály / Szatmár)
hiriba(gomba) (Felesik, Csíkszentmihály
/ Kővár vidéke, Kohó/ Szatmár, Cé-
gény/ Szilágyság, Szilágysomlyó),
hiribe (Bánság, Igazfalva / Mezőség,
Kidé)
hiribegomba (Kalotaszeg, Magyarvista),
hiribgomba (Udvarhelyszék, Zetevár-
alja),
hiribi (Kolozs m., Szászfenes),
hirip (Felesik, Csíkrákos / Gyergyó,
Borszék, Szárhegy / Homoródmente /
Gyimes),
hiripgomba (Gyergyó, Gyergyószentmik-
lós / Nyárádmente, Fintaháza)
igazi gomba (Heves, Mátraalmás, Párád,
Recsk)
igazi pesze (Heves, Mátra vidéke)
kenyérgomba ( Bánság- Mokányság, Bu-
nyaszekszárd),
királyné(gomba) (Felesik, Csíkborzsova
/ Bánság, Végvár),
kompért (Zobor-vidék)
magyargomba (Heves, Mátraalmás, Párád)
mátégomba (Nyárádmente, Deményháza,
Vármező, Jobbágytelke, Székelyhódos/
Sóvidék, Szováta)
medvegomba (Alcsík, Csíkszentmárton
/ Barcaság, Négyfalu/ Felesik, Csík-
szentmihály/Kászon/ Kézdiszék/ Mold-
va, Bahána / Orbaiszék/ Sepsiszék/
Szászföld, Zernyest),
medvesegg (Sepsiszék, Gidófalva / Erdő-
vidék, Magyarhermány),
medvetalp (Kis-Küküllő mente, Gyula-
kuta)
mijók (Kalotaszeg) 54 ,
németgomba (Felesik, Csíkrákos, Madé-
falva),
nyírfaszepe? (Palócföld, Áj)
örménygomba (Marosszék, Szolokma),
őszi hirip (Gyergyó, Szárhegy),
őszi hilib (Moldva)
őszi hirip (Gyergyó, Gyergyószárhegy)
őszi pesze (Heves, Mátra vidéke)
őszi pitonka (Kővár vidéke, Kohó),
99
őszi tinóra (Palócföld, Kishont)
őszi tinóri (Kárpátalja, Muzsaly),
őszi vargánya (Őrség)
pece(gomba) (Heves, Eger és vidéke /)
pencelgomba (Gömör)
pencer (Gömör, Murány völgye)
pesze (Heves, Mátraszentimre)
pitonka (Nagybánya vidéke, Koltó, Nagy-
bánya / Aranyosszék, Csegez, Várfalva)
polc (Palócföld, Debrőd, Jászó)
sárga pesze :: " (Heves, Mátra vidéke)
sarjúgomba (Palócföld)
szalonnagomba (Csík, Csíkdánfalva)
szelíd vargányo (Felső-Szigetköz)
szépé (Kárpátalja, Beregszász, Gút / Gö-
mör, Gömörpéterfalva / Heves, Mátra
vidéke),
tehéngomba (Mokányság, Verespatak),
tehenpíra* (Őrség)
tinó(gomba) (Kárpátalja, Beregújfalu),
tinóorra (Palócföld, Kishont)
tinóra (Barkóság/ Zemplén, Nagyhuta
/ Gömör / Heves, Szarvaskő / Ipoly
mente / Kárpátalja)
tinori (Gyergyó, Borszék),
tinóri (Bihar, Nagyvárad/ Kárpátalja,
Beregszász, Tekeháza),
tinórigomba (Kárpátalja, Técső /
Kézdiszék, Csomortán, Esztelnek),
tinórká (Ipoly mente)
tinóru (Alsó-Fehér, Magyarlapád/ Palóc-
föld, Körtvélyes /Zemplén, Mogyo-
róska /Gömör)
tinórugomba (Zemplén, Mogyoróska/ Bör-
zsönyvidék /Borsod, Sály /Gömör,
Szuha völgye / Ung-vidék),
tinótorty (Sóvidék, Korond, Parajd/ Szász-
föld, Zernyest / Udvarhelyszék, Zetevár-
alja),
totyola* (Őrség, Őriszentpéter, Szalafő),
tőgyfagomba, ill. tölgyfagomba (Kárpát-
alja, Kisdobrony, Nagydobrony, Rát),
tölgyfaszepe (Palócföld, Szepsi)
tölgyfatinóru (Ung-vidék)
tönkösgomba (Partium, Bihar)
urigomba (Zselic), úrigomba (Kézdiszék,
Csernáton, Martonos, Bereck /Gömör,
Csermonya völgye /Heves),
varganya (Aranyosszék, Várfalva,), var-
gánya (Szlavónia), vargánya (Baranya,
Darány / Keszthelyi-hegység, Gyenes-
diás / Ormánság / Somogy, Kőröshegy/
Vas m ./ Zemplén, Mogyoróska/ Zse-
lic), várgányá (Szlavónia, Haraszti),
várgányá (Heves, Mátraszentimre /
Őrség),
vargánya (Vas m.), vorgánya (Heves, Mát-
raszentimre)
vargánya pesze (Heves, Mátra vidéke),
vastaglábú (Palócföld, Körtvélyes / Bód-
va mente),
vastagszárú tinóri (Máramaros, Kárpát-
alja, Técső),
vetési vargánya (Bakony vidéke, Szentgál)
vetővargánya (Dunántúl, Zala)
zápáki (Bihar, Mezőbikács)
A magyar nyelvterület más nyelvein a Bo-
letus edulis :
hinc (német nyelvjárás): pülöszling
mánta (német nyelvjárás): polc
szász (német nyelvjárás):
Steinpilz - Höltövény, Királyföld, Bruit,
Hiaristhirip - Beszterce vidéke S5
cipszer: gribook
ruszin: bilij hrib
szlovák: dubák, grib, hrib, cervenák
vend (szlovén nyelvjárás): grbájn ’gomba ’ 56
román: hrib -Bánság, hiribá, pitarcá -
Kalotaszeg 57
ukrán: tovsztokorinik (, vastaglábú’) -
Máramaros, dubovi - Bereg (Kárpát-
alja)
100
Más vargányafélék magyar népi nevei:
Boletus aereus-.
feketehátú tinóri? (Kárpátalja)
fekete vargánya? (Dunántúl)
kővargánya (a Bakony vidéke)
Boletus bovinus:
tehenvargánya (Őrség)
Boletus impolitus :
tinórká (Ipoly mente)
Boletus luridus:
disznókágombá (Ipoly mente)
veres vargányagomba (Heves, Mátra
vidéke)
Boletus luridiformis:
Baba varganya (Dunántúl, 1601)
Boletus pinopbilus :
feketehátú tinóri? (Kárpátalja)
fenyősi vargánya (Őrség)
luccos vargánya (Őrség)
luccosi vargánya (Őrség)
szépé (Kárpátalja)
Boletus piperatus:
(borsikavargánya) (Baranya)
Boletus regius :
bikkaszaló? (Zobor-vidék)
fenyűalja-gomba (Szászföld)
huszárgomba (Kárpátalja)
királygomba (Zobor-vidék, Pest m.)
piros vargánya (Veszprém)
rózsapesze (Heves, Mátra vidéke)
sárga szépé ? (Izsnyéte, Kárpátalja)
vajgomba (Zemplén, Mogyoróska)
Boletus reticulatus :
aratási vargánya (Bakony vidéke, Szent-
gál)
bábagomba (Orbaiszék, Gelence),
bábasegg (Orbaiszék, Gelence, Mar-
tonos),
búzavargánya (Baranya, Bükkös/ Őr-
ség, Szalafő, Őriszentpéter),
fehér hiriba (Szilágyság, Szilágysom-
lyó), fehér pitonka (Kővár vidéke,
Kohó),
fehér pitonka (Partium, Bányavidék és
Kővár)
fehér vargánya (Dunántúl, Vas m.)
hiriba (Felesik, Csíkszentmihály /
Szatmár, Cégény),
hiribegomba (Kalotaszeg, Magyarvis-
ta), medvegomba
(Háromszék/ Szászföld, Zernyest),
igazigomba (Heves, Párád)
magyargomba (Heves, Párád)
medvesegg (Sepsiszék, Gidófalva),
májusi hilib (Moldva)
májusi szépé (Kárpátalja)
mijók (Kalotaszeg) 58 ,
nyári hirip (Gyergyó, Szárhegy),
nyári tinóra (Palócföld, Kishont)
nyári vargánya (Vas m.)
örménygomba (Marosszék, Szolokma),
pudlicska? (Kárpátalja)
pünkösdi tinóri (Kárpátalja, Técső,
Visk),
pünkösdi vargánya (Muravidék)
rozsérővargánya (Őrség, Őriszentpéter),
rozsvargánya (Őrség, Őriszentpéter,
Szalafő),
szépé (Kárpátalja, Beregszász),
tavaszi vargánya (Keszthelyi-hegy-
ség, Gyenesdiás/ Kőszegi-hegység,
Velem),
tinóri (Bihar, Nagyvárad/ Kárpátalja,
Beregszász),
tinótorty (Sóvidék, Korond, Parajd),
tőgyfagomba (Kárpátalja, Kisdob-
rony)
101
Boletus satanas :
zsiduagomba? (Őrség)
Boletus sp.
cserehilib (Kárpátalja)
cservenyákgomba (Zempléni-hegység) 59
fekete vargánya (Balatonmellék)
disznógomba, ? (Kalotaszeg)
hilib (Moldva)
kukoricavargánya (Muravidék)
Boletus spp.:
bábaseggű (Ipoly mente)
hilib (Moldva)
hirib (Marosszék / Mezőség)
hiriba (Szilágyság)
hiribe (Mezőség)
medvegomba (Székelyföld, Háromszék)
vargánya (Dunántúl / Muravidék /
Őrség)
pitonka (Partium, Bányavidék és Kő-
vár, Kalotaszeg, Aranyosszék)
A vargányára utaló gombafaj népi nevei:
Clitopilus prunulus:
szepejelző (Kárpátalja)
szepemutató (Kárpátalja)
vargánya eleje (Őrség)
varga annya? (Dunántúl, Vas m.,
Clusius 1601)
Jegyzetek
1 Drágulescu 1992: 132, 2002: 16.
2 Lásd még Benkő 1783, Zsigmond 2007a.
3 Már Clusius jelezte innen 1601-ben.
4 Lásd még Zsigmond 2007b.
5 Lásd még Szemerényi 1982: 398.
6 Papp-Végh 1974: 729.
7 Papp-Végh 1974.: 762.
8 Papp-Végh 1964: 315, 381.
9 Papp-Végh 1974. 746.
10 Papp-Végh 1964. 449.
11 Papp-Végh 1964. 393.
12 Somogy m., Papp-Végh 1974. 746.
13 www.varganyatanya.hu
14 http://www.ingatlandiszkont.hu/PHphm
5afimf9b4q47o&V=Szentendre
15 Tóth 1983: 142.
16 Nyilassy 1951: 43.
17 Szendrey 1922: 664.
18 Szendrey 1922: 664.
19 Hulesch 1955: 21.
20 Kicsi 2005.
21 Punykó Mária kolléga helyismeretének
köszönhetően.
22 Mészöly 1929: 60.
23 Népművészeti Intézet, MNGyJ magn. AP
7798-a.
24 Elmondta miután valahol olvasta vagy
hallotta FT Homoródszentpálon, 2004
decemberében.
25 BL, Kászonújfalu.
26 HSTK, Szalafő.
27 MN VII.1990: 245.
28 Nyilassy 1951a: 47.
29 Zsupos 1985: 34.
30 HSTK, Szalafő.
31 HSTK, Szalafő.
32 Erdélyi 1953: 45.
33 SzEMS, Debrőd, Abaúj-Torna.
34 MSzM, Nagydobrony.
35 AI, Kétgút.
36 FA, Várfalva.
37 Kicsi 2005: 350.
38 Lásd még: Zsigmond 2009: 75-83.
39 Clusius 1601, Bohus 1983: 60-69.
40 Clusius 1601, Bohus 1983: 60-69.
41 Clusius 1601, Bohus 1983: 60-69.
102
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
Clusius 1601, Bohus 1983: 60-69.
Benkő 1783: 432.
Benkő 1783: 432.
Csíkborzsova, Cziráky 1820.
Gyergyóújfalu, Cziráky 1820.
Istvánffy 1909: 438.
Benkő 1780: 83, Benkő 1783: 11.431.
Madéfalva, Csík, Cziráky 1820.
Benkő 1780: 84.
Moesz 1929: 548.
52 Szabó T. Attila közlése alapján.
53 Cvittinger 1711 in Szabó és mts. 1992:
51.
54 Péntek-Szabó 1985.
55 Krauss 1943.
56 Csaba 1945: 71.
57 Lásd még Péntek-Szabó 1985.
58 Moesz 1908, Gregor 1973: 39.
59 Péntek- Szabó 1985.
60 ÚMTL: 805.
A galócák (Amanitaceae)
a magyar néphagyományban
Terepmunkát 1992 őszétől az egész
Kárpát-medencében és környékén (leg-
inkább Erdélyben) végeztem, végzek. 1 A
többi adatot kizárólag a szakirodalom-
ból vettem. Függelékben közlöm a kor-
puszt (adattárat), az adatközlők jegyzé-
két és a könyvészetet.
A magyarban a galóca lehet hal is,
gomba is. Kétségtelen, hogy többen tud-
nak a gombáról, mint a halról, noha a
halfajról elnevezett helységnevünk van
(Galócás), a gombafajról elnevezett pe-
dig nincs. 2 Ez azért is van, mert a galó-
ca elnevezést önmagában nem szoktuk
használni, többnyire csak jelzős szó-
szerkezet részeként élünk vele, hogyha
valamilyen gombára vonatkoztatjuk.
Másfelől galócáinknak nagyrészt olyan
népi nevük van, amelyik nem tartalmaz-
za a bizonytalan eredetű „galóca” szót.
Legnépszerűbb galócánk kétségtelenül
Légyölő galócák sündisznókkal
a főleg „bolondgombának” mondott
légyölő galóca (Amanita muscaria), más
szóval a mesegomba , a sámángomba, a
légygomba.
A magyar néphagyomány viszonylag
kevés galócát tart számon. 3 A viszonylag
kevés az ismert galócák számához képest
kevés, de nem biztos, hogy sok más nép
galócaismerete jobb lenne a magyarsá-
génál. További kutatások, több összeha-
sonlítási lehetőség esetén mondhatunk
ennél többet. Például a románoknak hét-
féle galócára van népi nevük. 4 Magyar
népi névről kilenc galócafaj esetében
tudunk. Közülük több jutott a követke-
zőknek: légyölő galóca, a császárgalóca,
a piruló galóca, a barna galóca és keve-
sebb a párducgalócának, a kétféle gyil-
kos galócának, a szürke galócának meg
a szürke selyemgombának.
Utóbbiakról nagyon kevés adat áll
rendelkezésre és az azonosítás csak fel-
tételes, csupán leírás alapján történt. Két
népi galócanévhez nem tudunk egyelő-
re gombafajt társítani (sárig pulinyica
(Moldva), ragályos galonca (Heves m.).
Kivételesen fordul elő, hogy külön
számon tartják, s nem csupán a többivel
együtt bolondgombának mondják a gyil-
kos galócát. A légyölő, a császár- meg a
piruló galóca több vidéken centrális, ál-
talánosan ismert.
A légyölő galóca annyira a bolond-
gomba, a mérgező jelképét testesíti meg,
105
hogy gyakran, sokfelé a „gyilkos galó-
ca” elnevezés alatt is ezt a gombafajt
értik. Szépnek és veszélyesnek tartják
minálunk a légy gomb ónak is nevezett
Amanita muscariát, gyönyörűnek és íz-
letesnek a nevében már a rómaiak által
is megtisztelt Amanita caesareát, az úr-
gombát. Ez utóbbinak királygomba, sár-
gagomba elnevezése ugyancsak ismeretes
a magyar nyelvterületen. A román népi
nevek közt a legismertebbek közé tartoz-
nak azok, melyek jelentése: ’úrigomba’,
illetve ’királygomba ’. 5 A Vogézekben az
Amanita caesarea francia népi nevének
jelentése ’gombák királya ’. 6
A népi terminológia a galócák eseté-
ben is különböző jellegzetességekre utal.
A termőhelyre, a megjelenés idejére nem
(egyik érdekessége, különlegessége ez a
galócaneveknek!), annál inkább ezek
legfeltűnőbb jegyeire: a színre és az alaki
sajátosságra (császárgalóca: tojásgomba,
sárgagomba ; piruló galóca: borsgomba,
pirula, piruló, borsbátú gomba, őzgom-
ba, őzláb (ú) gomba, szarvasgomba, veres
pulinyica; gyilkos és fehér gyilkos galóca:
mérges galóca, fehér csiperke - gyanús,
hogy utóbbi esetében inkább tarlógom-
bára (Leucoagaricus leucothites) gondol-
hatnak, de az biztos, hogy gyakrabban
a Leucoagaricus leucothitest és nem a
gyilkos galóca valamelyik változatát
nevezik fehér csiperkének légyölő ga-
lóca: pöttyösgomba, pöttyös úrgomba,
veresgomba; párducgalóca: fehér pety-
tyes borsgomba, ? barna légygomba-,
barna galóca: barna légygomba (való-
színűleg); szürke galóca: szürke őzlábú-,
szürke selyemgomba: ? csúszógomba
- itt a csúszó jelentése ’kígyó’. Az szin-
tén gyakori, hogy a gomba felhasználá-
sára, étkezés szerinti besorolására utal a
név: úrigomba, úrgomba, királygomba,
császárgomba (császárgalóca); király-
gomba (piruló galóca), bogárgomba,
bogárvesztügomba, gébergomba, légy-
gomba, légyölőü gáloncá, légyölő gomba,
betyárgomba, bolondgomba, bolon-
dító(gomba), bolondosgomba, bukfenc-
gomba, mérges galóca, méreggomba,
táncgomba, vackorgomba, vadgomba,
gyilkos galóca, anyósgomba (légyölő
galóca); légygomba, bolondgomba (pár-
ducgalóca); bolondgomba, sátángomba,
mérges galóca, hóhérgomba, (gyilkos
galóca és egészen ritkán fehér gyilkos
galóca); csúszógomba neve a szürke
selyemgombának és kígyógomba neve
a légyölő galócának ide is sorolható,
ugyanis a név használói számára a csú-
szó mindenekelőtt mérgeskígyót jelent,
így utal arra, hogy nem tartják ehető-
nek ezt a feltételesen ehető gombát, sőt
bolondgombának nézik; a piruló galó-
cának nincs ebbe a csoportba sorolható
neve (attól eltekintünk, hogy akik nem
ismerik többnyire bolondgombának
mondják). Részben a felhasználásra utal
a mesegomba (Amanita muscaria) elne-
vezés, arra, hogy gyakran látni képét
meséskönyvekben.
Előfordulhat, hogy egyszerűen a tréfa
kedvéért adtak némely gombának a gya-
koribb névhez hasonlító elferdített ne-
vet. Valószínűleg ez a borosgomba ese-
te (a borsgomba változataként). Olyan
galócanevünk is van, amely (feltételez-
hetően) arra utal, hogy hol ismerik job-
ban az illető gombát, hova valósiaktól
tudnak róla. A beregszászi gombát be-
regszászi vagy beregszásziak tehették
ismertté Tiszapéterfalván. Olyan is van,
hogy nem határozható meg pontosan a
névadási indíték, esetleg sejthető: galó-
106
Amanita rubescens. Kép: Pál-Fám Ferenc
ca (lehet valamiben hasonlít az azonos
nevű halhoz?!), varjúgomba (nem ehető,
kártevő, mint a varjú), bagoly gomba,
darugomba (esetleg valamiben hasonlít
az említett madarakra), szamócagom-
ba, pulinyica, szárgomba (?), tulikán (?),
gyurigomba, péterpetii (gomba), sampi-
nyon.
Kivételesen bár, de a magyar népi eti-
mológia galócaelnevezésekről is szól. Az
egyszerűbb esetek azok, amikor az alak-
ra, felhasználásra, hasonlóságra utalást
húzzák alá, erősítik meg. Ilyen például a
légyölő galóca gébergomba nevének ma-
gyarázata. Ritkább, talán érdekesebb is a
történeti vonatkozású szófejtés, amilyen
a császárgomba esete (Kárpátalján Má-
ria Teréziával hozzák összefüggésbe). 7
Általában a népi terminológia nem
nevezi meg a galócák nemzetségét, ki-
vétel azért akad: galonca (Heves m.),
illetve ritkán élnek a köznyelvi „galóca”
szóval is. Fontos különbséget tenni az
ismert gombák tudományos, illetve népi
neve között. A népi nevet gyakran több-
féle gombára is értik. A galócák esetében
ilyenek a bolondgomba, légygomba, sá-
tángomba elnevezések. Az is előfordul,
hogy más-más vidéken teljesen külön-
böző gombafajokat illetnek azonos név-
vel. Például úrigombának nem csupán a
császárgalócát nevezik, hanem a sárga
korallgombát is a Székelyföldön, a Bar-
caságban, meg az ízletes vargányát pél-
dául Kézdiszéken. Megtévesztő a gom-
banevek alapján számolni, hogy ki hány
gombát ismer. Egyfelől egy név több
gombafélét jelölhet, másfelől egyazon
gombának, gombacsoportnak gyakran
több neve is van.
A galócák esetében csak néhány kivé-
tel van ebben a tekintetben (ezek is csak
feltételesen), a következők általában csak
egyetlen és csak rájuk vonatkozó nevet vi-
selnek: a szürke selyemgomba (Amanita
vaginata), a barna galóca (Amanita regalis,
amennyiben - és ez valószínű - a név nem
vonatkozik az Amanita pantherinára is)
és a szürke galóca (Amanita excelsa).
Utóbbi esetében ugyancsak Kárpátalján
előfordul, hogy csúszógombán Phallus
impudicust értenek.
A felhasznált szakirodalom és főleg ku-
tatásaim alapján a magyarság (nem szá-
mítva a feltételesen sem azonosítottakat!)
9 galócafélét nevez meg 66 néven. Leg-
több népi neve - nem számoljuk az ejtés-
változatokat - az Amanita muscariának
van (19 kimondottan rá vonatkozó név
és 13 általában mérgező gombát jelentő
név = 32), csökkenő sorrendben követik
az Amanita rubescens (26), az Amanita
caesarea (6), az Amanita pantherina (4),
az Amanita phalloides olykor együtt
az Amanita vernával (6), az Amanita
regalis (3), az Amanita excelsa (1) és az
Amanita vaginata (1).
A legnépszerűbb az ehetők közül a csá-
szárgalóca, a mérgezők közül pedig a légy-
ölő galóca az, amely magyar tudományos
nevének a használata gyakoribb, mint a
többié, mert ismertebb, „mediatizáltabb”,
107
Amanita caesarea, császárgalóca
Kép: Pál-Fám Ferenc
s nem utolsósorban, mert találónak, a népi
névtől alig eltérőnek érezték, érzik.
Egyetemesen emberinek tekinthető az,
hogy a gomba főleg a szaporaság képzetét
idézi. A magyaroknál nincs olyan, hogy
a gomba vagy egy bizonyos gomba egy-
értelműen jelképe lenne valaminek. Mint
például a mikofób („gombagyűlölő”) szá-
szoknál, kiknél a légyölő galóca szeren-
csejelkép. Rajzát az újévi jókívánságokhoz
mellékelik . 8 Nálunk karácsonyfadíszként
fordul elő többfele is.
A legkülönbözőbb területeken fordult
elő a gombák és az égi jelenségek, illetve
a gombák s az ég lakói vagy a szellemek
összekapcsolása (keletkezése a menny-
dörgésből, istenek köpéséből, székletéből
Légyölős karácsonyi égó'
stb.). A légyölő galócából, amely talán a
szórnának, a hindu istenek nedűjének is
alapanyaga hallucinációt előidéző italt
készítenek a sámán típusú kultúrákban
(amilyen valószínű a mienk is volt egy-
kor ). 9 Az Irtisz melletti osztják sámán
három vagy hét gombát (légyölő galócát)
eszik meg. Alszik egyet, majd felébred,
s beszél a szellemekkel . 10 Nálunk ma-
gyaroknál - ha közvetetten is - szintén
kapcsolható az istenség fogalomköréhez
a gomba, elsősorban azért, mert a ke-
reszténység felvétele előtt őseink szintén
élhettek vele mint a természetfelettivel
való kapcsolatteremtés elősegítőjével . 11
A gombának gyakorlati hasznával ösz-
szefüggő jelentései a meghatározók. Esz-
tétikai értékelése is az előbbi nézőpont-
októl függően történik. Akik számára
megélhetés kérdése is a gomba, a szép-
séget sem tudják a hasznosság nagyobb
fokú figyelembe vétele nélkül megítélni.
A művészek, a meséskönyvek gombajel-
képét, a légyölő galócát tudtommal sen-
ki sem tartja a legszebbnek, noha díszítő
motívumként gyakran viszontláthatjuk
a magyar falvédőkön és varrottasokon . 12
Nemrég Aranyosszéken, a bányavidéki
Kohón, Háromszéken láttam ilyen falvé-
dőt, kézimunka eredményét . 13 Különféle
Galócás tűpárna Marosvásárhelyről
taplóterítőn
108
Légygombás hímzett húsvéti abrosz
régebbi és újabb játékok esetében szintén
előjön rajza, alakja, képe (például az asz-
tali biliárd esetében a császárgalócára
emlékeztet az akadályként az asztalra ke-
rülő - általában fából készült - gomba).
Asztalterítőkön is előszeretettel fel-
használják e bolondító, de szép gomba
képét. Érdekes, hogy Gyimesben a sajt-
készítők légyölő galócát festésre ugyan-
csak használják, szépítik vele, sárgítják
a sajtot. 14 Különféle használati tárgya-
kat készítenek tájainkon, amelyek vagy
légyölö galóca kinézetelűek (sótartó,
csésze, más edény) vagy pedig rajtuk van
gombánk ábrázolása valamiképpen (fo-
gas, lámpa, tűpárna, üdvözletek stb.).
A galócák közül - a két ehető - a csá-
szárgalóca (Amanita caesarea) meg a
Légyölős erdélyi falvédő a Székely Nemzeti
Múzeum kiállításán 2008-ban.
piruló galóca (Amanita rubescens) szá-
mít szépnek a magyar nyelvterület egyes
részein. Előbbi például az Őrségben,
a Szilágyságban, utóbbi Háromszéken
meg Kárpátalján, ahol többnyire közis-
merteknek tekinthetők.
A galócák funkcióit, jelentéseit ösz-
szegzem a továbbiakban.
1. étel (fűszer; ínyencség) 2. méreg, 3.
áru (pénzforrás), 4. nyersanyag (festék 15 )
készítéséhez; 5. díszítőmotívum, 16 6. ki-
vételesen, újabban: bódító szer, 7. gyógy-
szer, 8. tisztító, fertőtlenítő, rovarirtó, 9.
trágya (a föld, a talaj feljavítására, Mold-
va, Klézse).
Adataink az ehető gombáknak (csá-
szárgomba, szarvasgomba) élelemként
való megbecsüléséről már az ókorból
vannak. A rómaiak „Boletus” néven is-
merték. Martialis epigrammája akkori
mondást rögzít: ezüstöt, aranyat nyugod-
tan bízhatsz a szolgákra, de császárgom-
bát nem. 17 A rómaiak kedvelt gombája
volt, a császárok gombája. 18 Természete-
sen azóta is sokféle nép tartja különlege-
sen finomnak, értékesnek. A mikológiát a
Dunántúlon magyar segítséggel megala-
pozó Clusius azt írta róla, hogy „Magyar
neve Vr gomba, a magyarok legkedvesebb
gombája.” 19
Gombás ételek a 2008-as évbúcsúztatón.
109
Gombás tárgyak konyhai polcokon
Csupán a magyar nyelvterület észak-
keleti részéről van adatunk arra, hogy
böjti, ünnepnapi ételként élnek a gombá-
val. A Nyitra környéki falvakban viszont
a bablevesbe száraz szilvát és gombát is
tettek karácsonykor. Lédecen gombale-
vest készítettek meg mákos pupácskát. 20
Böjti ételként a magyarságnál máshol
nem ismeretes a gomba. A románok több
ünnepet ülnek meg, több böjtöt is tarta-
nak, talán azért is náluk számon tartott
böjti étel a gomba. 21 A böjti gombale-
vesbe legszívesebben ízletes vargányát
vagy császárgalócát tennének például a
mogyoróskaiak (Zempléni-hegyvidék) .
Általában nehéz ételnek tartanak
minden gombát: ez valójában túlzás. A
császárgomba például viszonylag köny-
nyű étel. 22
Nyersen nem fogyasztanak egyetlen
galócát sem. Főképp leveshez használ-
ják a császárgalócát, 23 többnyire sütve
eszik a piruló galócát, de tokánynak,
paprikásnak és tojással is megkészítik.
Nyomatékosításául annak, hogy a ma-
gyarságnál hagyománya van az úrgom-
bából való leveskészítésnek egy XVI.
Légyölő galócás kirakós játék Jpuzzle)
századbeli történetet és egy receptet idé-
zek Clusius tollából.
A történet: „Emlékszem, hogy 1584-
ben, mikor szüret táján Batthyány Boldi-
zsár vendége voltam, (mert ő évente két-
szer -háromszor kocsit küldött utánnam
Bécsbe) Nemet-Wywari erős felleg-
várában, - mikor ép asztalnál ülénk s
ebédelénk - egy tál levében úszó Vrgombát
hoznak elibénk, - én ki gombával alig
élek, nem tudván, hogy a sáfrányszínű fo-
lyadék a gombának leve volna, franciául
kérdést intéztem a házigazdához aziránt.
Ő kedvesen nevetett s az asztalnál ülő
magyar urakhoz fordulva közli velük az
esetet, hogy mint megjárd Clusius Vram
az imént mert azt hitte, hogy sáfránytól
sárga a leves!” 24
A galócák tartósításáról alig van ada-
tunk. Tudunk róla, hogy Kárpátalján,
Muzsalyon aszalták a császárgalócát,
amelyet aztán főleg levesbe tettek. 25 A
másik néhol étkezésre használt galócát,
a piruló galócát általában csak frissen
elkészítve fogyasztják. Kivételnek szá-
mít a következő barcasági recept: Sa-
vanyúságot csinálok belőle, ba kicsike,
110
Lőgyölős iránytű
tokánynak, prézlibe s tojássá, ha nagy.
Volt úgy , mondom mejek péterpötűér.
S egy Péter nevű falubéli szokta monda-
ni nekem: - Ne menj, me a szára nálam
van! (JI, Krizba)
Közismert hiedelem magyaroknál, ro-
mánoknál, s másoknál is, hogy amit a
csiga szeret, megkezd, az jó gomba; to-
vábbá azt tartják, hogy a színváltó húsú
gombák nem jók: de ez utóbbi kifogá-
solható vélekedéseket a megkérdezettek
egyike sem veszi készpénznek. És ez első-
sorban a gyilkos galóca meg a párducga-
lóca esetében nagy szerencse. Egy tréfás,
de biztos és általánosan érvényes felisme-
rési módja a mérgező gombáknak mégis
van. Az a bolottdgomba, amelyik áll az
erdő szélin, s veri a földhöz a kalapját! -
hallottam többektől Sepsikőröspatakon.
A gombamérgezések közt általában
nem tesznek különbséget tájainkon, más-
hol sem. Galócamérgezés esetén is több-
nyire édes tejet és hánytatást ajánlanak
a kórházba szállítás előtt a betegnek.
Helyesen. Arról azért tudunk, hogy bo-
londító hatást tulajdonítanak a légyölő
galócának. Ezt például egy felcsíki és
egy gyimesi történet is alátámasztja. 26 Ez
utóbbit Kallós Zoltán balladakutatótól
hallottam 1994-ben: Két öreg megbo-
londult a gombától, s egyet táncoltak
tőle, s közben mondogatták, hogy: -
Ripszom, ripszom. Ha jól emlékszem ezt
a középloki Finánc Erzsi mesélte nekem.
A továbbiakban a galócáknak a népi
gyógyításban betöltött szerepét vizsgálom.
A magyar népi gyógyászattal foglal-
kozó könyvek egyáltalán nem vagy alig
térnek ki a gombára. 27 Pedig figyelemre
méltó hagyománya lehetett a gombával
gyógyításnak a magyarságnál is.
A magyarral rokon, a sámánizmusban
jelenleg is hívő népekhez hasonlóan sá-
mán hitű őseink valószínűleg ugyancsak
éltek a gombával a gyógyítás érdekében.
Az orvosláshoz igényelt révült állapot
előidézése végett bizonyára használták a
bolondgombának, légygombának neve-
zett Amanita muscariát. 28
A gombák régóta használatosak a
gyógyszerészeiben. 29 A XIX. század vé-
gén egy orvos érdekes kísérletet tett: ol-
csó borpótlóként a (kis mennyiségekben
adagolt) légyölő galócát ajánlotta. 30
Röviden szólok arról, hogy régen
mire használták a galócákat a népi or-
voslásban. Miután a jelenlegi helyzetet
vázolom, összegezek, utalva hiedelmek
és tudás összefonódottságára (kölcsön-
hatására ez esetben), valamint néhány
adatra a szomszédos meg távolabbi né-
pek köréből.
A muszkarin nevű hallucinogén anya-
got tartalmazó légyölő galócából (Ama-
nita muscaria), mely talán a szórnának is
alapanyaga, hallucinációt előidéző italt
készítenek ott, ahol él a sámánizmus. Ed-
digi adataink alapján a magyar nyelvterü-
leten egyetlen gombát, a „bolondgomba”
légyölő galócát sem használják - legalább-
111
is hagyományosan - hallucinogénként, ré-
vület, bódultság előidézésére. 31 Bizonyára
nem kizárólag a Székelyföldön, ahonnan
adatunk származik, és bizonyos, hogy
nem a hagyományos értelemben számít
ez népi felhasználásnak (például a Kisal-
földön is). 32 Valószínűleg német hatásra
folyamodtak a légyölő galócához főleg
fiatal meg középkorú emberek Erdély-
ben is, éppenséggel nem hagyományos,
nem népi, hanem kivételes, művészeti és
tömegjellegű megnyilvánulás alkalmával,
az ún. performance gyakorlása idején a
Szent Anna-tó mellett (legalábbis elsősor-
ban). Hasonlóképp élnek ezek a tudtunk-
kal nem nagy számot képviselő légyölő
galócát fogyasztók a gombával, mintha
kábítószerrel tennék. Több helyen vi-
szont légyölőként használatos. 33 A vikin-
gek „berserk” (fokozottabb harciasságot
előidéző) állapot előidézése végett éltek
mérgező gombával is, ez lehetett akár a
légyölő galóca is. 34 Tudunk arról, hogy
a népi gyógyászatban vizelethajtó szer-
ként és ödéma (vizenyő) ellen ugyancsak
alkalmazták. 35 Erről a magyarság eseté-
ben nincs tudomásunk. A földet viszont
próbálják gyógyítani, pontosabban ter-
mőbbé tenni úgy, hogy légyülő galócával
trágyázzák (Moldva, Klézse).
A légyölés is tekinthető gyógyeljá-
rásnak, ugyanis a különböző kórokat
terjesztő legyek irtása számottevő meg-
előző módszer. Már Clusius említi az
1601-ben megjelent Fungorum in Pan-
noniis obs. brevis Históriában, hogy a
légygombát Frankfurtban árulják légy-
vesztő gyanánt a parasztasszonyok. 36
1684-ben is tudnak Magyarországon
a például Becskereki Váradi Szabó
György által veres gombának emlege-
tett légyölő galócáról, mint légyölésre
használt gombáról. 37 Egész messze az
ausztráliai őslakóknál is használatos
egy gombaféle a legyek elűzésére, az
viszont nem galóca. 38
Napjainkban a magyar nyelvterület
majdnem egészén ismeretes, ha nem is
használatos már a gyakran épp légy-
gombának nevezett Amanita muscaria
tányérba téve (egészben vagy felvagdal-
va), cukrozva vagy sem, tejjel, vízzel vagy
mézzel. 39 Moldván és a Székelyföldön kí-
vül inkább csak nevében él légyölésre való
használatának emléke, noha van adat
ismeretéről például Vas és Zemplén me-
gyéből is. Csíkban és Háromszéken meg-
különböztetnek barna (Amanita regalis
és/vagy Amanita pantherina) és piros
(Amanita muscaria) légygombát. 40 En-
nek alapján feltételezhető, hogy a barna
galócának és - ami kevésbé valószínű - a
párducgalócának is van légyölő hatása.
Majdhogy általánosan ismertnek te-
kinthető az Amanita muscaria használa-
ta a kórok légyöléssel való megelőzésére.
Kivételesen, az Őrségben az is előfordul,
hogy másféle rovar irtására tartották,
tartják jónak e gombát. 41
Természetes, hogy a nagygombák sze-
repéről a népi gyógyításban más népek
is tudnak. Hogy mennyit, mit; általában
adós még a válasszal a tudomány. A légy-
ölő galóca légyirtásra használatáról nem
tudnak a például a távoli osztjákok 42 vi-
szont igen a franciák 43 és a Kárpát-me-
dencében egymás mellett élő románok, 44
szászok, 45 magyarok.
Régebb néha túlbecsülték a magyarság
gombaismeretét, s Clusius Codexe, leírá-
sa alapján Magyarországot a gombaevés
egyik központjának tartották. 46 Nem
meghatározó, de nem is elhanyagolható
a magyar faluban a gomba, a gombászás
112
szerepe. A gombák közt hasonló a hely- a magyar, román, német és finnugor,
zete minálunk a galócáknak. török, szláv és más galócanevek, illetve
A jövőbeni feladatokat illetően a ga- etnomikológiai vonatkozások megisme-
lócák népi neveinek (a hivatalos és a rését, leltározását, a teljesebb (például
tudományos névhez társítottan) össze- kérdőíves) sokrétűbb, szakszerűbb gyűj-
gyűjtését, a történeti anyag rendezését, tést emelem ki.
Adattár
A galócák magyar népi nevei
A felkiáltójel azt jelzi, hogy valószí-
nűleg pontos, de nem biztos az azonosí-
tás, a kérdőjel a népi név előtt pedig azt,
hogy bizonytalan az azonosítás.
Amanita
Amanita sp ._gáloncá (Heves m.)
Amanita sp., Nt. isárig pulinyica
(Moldva), ragályos gáloncá (Heves m.)
A. caesarea, császárgalóca; Nt. csá-
szárgomba (Bánság, Kárpátalja, Moldva),
királygomba (Ipoly mente, Ormánság),
kirágomba (Pest m.) valószínűleg itt is e
gombára értik) sárgagomba (Zala), tojás-
gomba (Baranya, Kárpátalja, Mátra vidéke,
Ormánság, Szilágyság, Vas megye), úrgom-
ba (Őrség, Vas megye, Zala megye), rég: Vr
gomba (Dunántúl, Clusius 1601), urigomba
(Kárpátalja), úrigomba (Aranyosszék, Vas
megye, Zempléni-hegység). Nr.
1. Nincs ruszin neve a tojásgombá-
nak. (Tiszapéterfalva, UJ)
2. Mi nem szedjük, nem esszük a tojás-
gombát, a magyarok igen. (Tekeháza, MJ)
3. Azt mondják azé császárgomba,
me Mária Terézia császárnőnek kedven-
ce volt. (Técső, BI)
4. Azt mondják, a legfinomabb. Nem
ettem, csak szedtem rég a pornói erdő-
ben. (Ják, MGy)
5. Levesbe a legjobb az úrigomba.
(Pornóapáti, KA)
6. Levesnek nagyon finom. Odate-
szem a gombát, bezöldségelem. Rég
nem kóstoltuk. Most ritka. Régebb más-
képp volt. - Eredj, lányom hozz egy kis
úrigombát! - mondták, s mindjárt talál-
tunk. (Mogyoróska, KGyE)
7. A gébergomba az úrgomba mása.
Nem tanácsos fölvenni az úrgombát, míg
ki nem kel. Sajnos kevés van belőle, pe-
dig ez a legjobb levesnek. (Szalafő, HK)
8. Aszaltuk a tinórit, a nyárfagombát
( csúnya fekete így), a bokrosgombát (rá-
gós olyankor) és az urigombát. (Nagy-
muzsaly, NJ)
9. Itt félnek az urigombától. így hív-
ták ruszinul is. (Nagymuzsaly, NJ)
10. A legszebb az úrgomba. (Szalafő)
11. A gombát megpucoljuk, mikor
forrik a víz, beletesszük a zöldséggel
Légyölő galóca. Kép: Pál-Fám Ferenc
113
együtt. Vékony kockára vágjuk a ka-
ralábét, sárgarépát, petrezselymet, vö-
röshagymát. Mikor megfőtt, gyenge
rántást teszünk bele ( olajba vagy zsírba
egy kanálnyi lisztet, addig kevergetünk,
amíg világos színűre pirul). Aztán piros
paprikát teszek bele, s felöntöm hideg
vízzel. Külön felforralom, úgy teszem
a levesbe. Gombából csak a szépeket
szokták betölteni, a többit apróra vágva
teszik bele. (Mogyoróska, KGyE)
A. muscaria, légyölő galóca; Nt. bo-
gárgomba (Őrség, Szigetköz), bogár-
vesztügomba (Vas m.) ! borsógomba
(Moldva), galóca (Nyárádmente), géber-
gomba (Őrség), gyilkos galóca (Homo-
ród mente, Felvidék stb.), kígyógomba
(Moldva), legygomba (Csík), légygomba
(Bánság, Csík, Gyergyó, Háromszék,
Kászon, Mátra vidéke, Sóvidék, Ud-
varhelyszék), légyölő (Nyikó mente,
Benkő 1780:83), légyölőü galoncá (He-
ves m.) légyölő gomba (Homoród men-
te, Kárpátalja, Nyikó mente, Szigetköz,
Vas megye), mérges galóca (Homoród
mente, Felvidék), mesegomba (Zemp-
léni-hegység stb.), pettygomba (Csík),
pettyesgomba (Csík), piros légygomba
(Gyergyó), pöttyösgomba (Őrség), pöty-
työs úrgomba (Őrség), táncgomba (Csík,
- és részben csak: Háromszék), Iveres
gomba (Hoffman 1989).
Más nyelven: sz. Gaftisch (Höltövény),
né. és sz. Fliegenpilz, ro. Burete prostesc
(Élőpatak, Magyarvalkó).
A. muscaria, légyölő galóca és más
mérgező gomba; Nt. anyósgomba (Kár-
pátalja), betyárgomba (Homoródke-
ményfalva), bolondgomba (általános a
magyar nyelvterületen), ! bolondító és
bolondítógomba (Krizba, Barcaság),
Ibolondosgomba (Zala m.), bukfenc-
gomba (Vas megye), cigángomba (Mold-
va), étőgomba (Moldva), vackorgomba
(Háromszék), vadgomba (Barcaság,
Bánság), varjúgomba (Bánság), rég: mé-
reggomba (Székelyföld, Benkő 1780:83).
Megjegyzem, hogy a mérgező gom-
bára használt elnevezések azért kerültek
ide, mert azokat elsősorban a légyölő ga-
lócára gondolva használják.
Nr. Megcukrozva használják, hasz-
nálták légyölésre (általános).
12. A légygombát kicsi tányérba tet-
tük bele, tejet öntöttünk rá, kicsi cukor-
ra beszórtuk, és a legyek mentek rá, s
megdögöltek tőle. (Korond, MJ)
13. A légygombára ecetet, cukrot tet-
tek régebb. A legyek rászálltak, megdö-
göltek. (Zetelaka, JM)
14. Van aki használta a légygombát
légyölésre. (Gyergyószárhegy, GF)
15. A legygombát tányérba tették,
amelyikbe tejet es töltöttek. S akko a
legyek rámentek, s megdögöltek. (Csík-
szentmárton, BJ)
16. Van barna (Amanita regalis, ? A.
pantherina) és piros (Amanita muscaria)
légygomba. Használtuk legyek ellen.
Tányérba tőtöttünk tejet, legyek reá-
szálltak, s megdögöltek. (Borszék, TSzJ)
17. A légygombát (Amanita muscaria
és Amanita regalis, ? A. pantherina) fel-
vagdalva tányérba tették, vizet rá, s jó
volt légyölésre. Lehet most is használ-
ják. (Csíkszentmihály, UH)
18. A cukros vízbe tett légygomba
(Amanita muscaria és Amanita regalis)
jó legyek ellen. (Csíkszentmihály, ASzV)
19. A legyek ellen tányérba teszik a légy-
gombát, s rá tejet, cukrot. (Borszék, SM)
20. A tányérba a légygombára cukrot
tesznek, s jó légyirtónak. (Kászonújfalu,
BE)
114
21. A légygombára egy tányérba tejet
és cukrot vagy mézet tesznek. Attó meg-
dögölnek a legyek. (Csíkborzsova, EA)
22. A légygombát cukrozták a legyek
ellen. (Gyimesközéplok, MB)
23. Van egy piros, fehér pettyes bolond-
gomba, azt légyölő gombának mondják.
(Homoródszentpál, GJ)
24. Egy házaspárral történt. Táncoltak
bolondul a táncgombától, bolondgombától.
Úgy (19)32-33-ban történt itt a faluban. A
légygombától volt ez. (Csíkborzsova, EA)
25. A szászok úgy tartják, szerencsét
hoz, s rajzolják újévkor a jókívánságok
mellé (Höltövény, UD).
26. A piros tetejű rossz gombákra
mondjuk, hogy vackorgomba. (Sepsikő-
röspatak, DM)
7. A gébergomba az úrgomba mása.
Nem tanácsos fölvenni az úrgombát, míg
ki nem kel. Sajnos kevés van belőle, pe-
dig ez a legjobb levesnek. (Szalafő, HK)
27. Úgy gondolom, azé nevezték így,
me avval irtották ezt a csótányféle boga-
rat. (Szalafő, TS)
28. Tejet öntöttek, cukrot szórtak rá.
Elpusztította a legyeket. (Velem, MFSM)
29. Emlékszem, egy öreg néninek
volt egy üvege, karimás, vízzel odatet-
te a légyölőt. Cukrot is rakott rá. Bo-
londgombaként ismerik a legtöbben.
Szép nagyon, de a szép tinóm gombának
nincs párja. (Mogyoróska, KGyE)
30. A faluban ismerik a Tegnap a
Gyimesben jártam, / Bolondgombát
vacsoráztam... kezdetű népdalt. Eladot-
tam énekelni Csíkszentdomokoson is.
(Elomoródszentpál, FT)
31. Gébergombát szoktak varrni té-
rítőre, díszpárnára. Régebb tejet tettek
a gébergombára, s a legyek rámentek,
odavesztek. (Szalafő, HSTK)
32. A bogárgomba tojásbul kel, fe-
hér pöttyök világospiros kalapján. A
legyek elhullanak tőle. A bogárgom-
bát megsütik a platnin és forgácsra
vagy papírdarabra teszik, aztán tejet
csöppentenek rá, hogy rámenjenek a
bogarak ('legyek’). Macska vagy más
állat is felfordulhat tőle. (Dömötör
1952: 4)
33. BE ette például és más szentgyör-
gyiek az Annart alkalmával a Szent An-
na-tónál. Megszárították, porrá törték,
s pipába tették, szívták. Úgy négy éve
történt (1999-ben) huszonévesekkel.
(Sepsiszentgyörgy, SZ)
37. Édesapám a kertbe hányta bé a kí-
gyógombát, trágyának. (Klézse, DA)
38. Régebb fogták vele a legyeket.
(Debrőd, SzMS)
39. A légyölőt is lehet enni. (Jászó, BS)
40. Valamikor régen még a légyölő
galócából is laktunk jól, akkor épp más
ennivaló nem volt. Többször is kifőz-
ték előtte, különlegesen készítették el.
(Bereck, RJ)
A. pantherina, párducgalóca; Nt. Ifehér
pettyes borsgomba (Háromszék), légy-
gomba (Csík, Háromszék), ? barna légy-
Párducgalóca, Amanita pantherina.
Kép: Pál-Fám Ferenc
115
gomba (Gyergyó). Nr. Nagyon mérges. A
többség csak bolondgombának emlegeti.
34. A fehér pettyes borsgomba vagy
légygomba megcukrozva jó a legyektő.
(Sepsikőröspatak, MK)
A. phalloides, gyilkos galóca, A. ver-
na,_fehér gyilkos galóca; Nt. ? fehér csi-
perke (Háromszék), ! békagomba (Tat-
rang, Barcaság) bolondgomba (Három-
Amanita phalloides. Kép: Pál-Fám Ferenc
szék), hóhérgomba (Moldva), mérges
galóca (Felvidék, Körtvélyes), sátángom-
ba (Sóvidék). A többség egyszerűen csak
bolondgombának nevezi ezeket.
A. regalis, barna galóca; Nt. '.bar-
na légygomba (Gyergyó), légygomba
(Csík, Háromszék). Nr. Nagyon mér-
Amanita regalis. Kép: Pál-Fám Ferenc
ges. A többség csak bolondgombának
emlegeti.
16. Van barna (Amanita regalis) és pi-
ros (Amanita muscaria) légygomba. Hasz-
náltuk legyek ellen. Tányérba tötöttünk
tejet, legyek reászálltak, s megdögöltek.
(Borszék, TSzJ)
17. A légy gombát felvagdalva tányérba
tették, vizet rá, s jó volt légyölésre. Lehet
most is használják. (Csíkszentmihály,
UH)
18. A cukros vízbe tett légygomba
(Amanita muscaria és Amanita rega-
lis) jó legyek ellen. (Csíkszentmihály,
ASzV)
23. A legyek ellen tányérba teszik a légy-
gombát, s rá tejet, cukrot. (Borszék, SM)
A. rubescens, piruló galóca; Nt. rég:
bagoly gomba (Clusius 1601), bagógom-
ba, bagolygomba (Dunántúl - bagó ’ba-
goly’-, Zoborvidék), bagugomba (Mura-
vidék), beregszászi gomba (Kárpátalja,
Tiszapéterfalva), borsgomba (Háromszék),
borosgomba (Moldva, Háromszék), bor-
sosgomba (Háromszék, Moldva), bors-
hátú gomba (Háromszék), ? császárgomba
(Felvidék, Jászó), darugomba (Szilágyság,
Bihar), gyurigomba (Kis-Küküllő mente,
Marosszék), királygomba (Kétgút, Kár-
pátalja), őzgomba (Kárpátalja), őzláb
(Kárpátalja), őzlábgomba (Kárpátalja),
őzlábú (gomba) (Kárpátalja), őzlábu (Ba-
ranya m.), péterpötü, péterpötügomba
(Krizba, Barcaság), piros pulinyica (Mold-
va), pirosszárú (gomba) (Nyárádmente),
pulipirula (Vas megye), piruló , (Bara-
nya m.), pulinyica (Moldva), sampinyon
(Kárpátalja), szamócagomba (Medve-
salja, Palócföld), szárgomba (Szászföld),
szarvasgomba (Kárpátalja), tulikán (Mo-
kányság, Erdélyi-szigethegység), veres
116
Amanita excelsa . Kép: Pál-Fám Ferenc
pulinyica (Moldva), ro. Bor§gombá (Há-
romszék).
34. Sütjük, mintáz őzlábat. Nem tesz-
szük el télire. Piros szokott lenni alul
(Sepsikőröspatak, PB). A borosgomba
nevet néhány gyermektől, fiataltól hal-
lottam Kőröspatakon.
35. Sokan szedik, eszik, de a piacon
nem árusítható. (Szombathely, KJ)
Amanita vaginata . Kép: Pál-Fám Ferenc
36. Széplakon a cigányság rendsze-
resen házal a darugombával. (Berettyó-
széplak, BMB)
Amanita excelsa, szürke galóca. Egyet-
len adat van ismeretéről, csak leírás alap-
ján valószínűsített az azonosítása. Nt.
szürke őzlábú (Kárpátalja, KOI)
A. vaginata, szürke selyemgomba; Nt.
! csúszógomba (Kárpátalja)
Jegyzetek
1 Az Erdély szó jelentése itt ‘a Magyaror-
szágtól Romániához csatolt részek’.
2 Galócás falu a jelenlegi Hargita megyében.
5 Kalmár-Makara-Rimóczi 1995-ben
megjelent Gombászkönyve 23 galócafé-
léről tesz említést.
4 Drágulescu 2010b: 224.
5 Reinheimer Rípeanu 1981: 589.
6 Rohand 1967: 136.
7 A 3.
8 Zsigmond 1997: 78.
9 Wasson 1971, 1986.
10 Eliade 1988: 183.
11 Diószegi 1967, Voigt 1975, Vértes 1990,
Grynaeus 1996:171.
12 Sántha 2000: 2.
13 Lásd még pl. Keszeg 1991: 203.
14 Pálfalvi Pál etnobotanikus szóbeli közlése.
15 Jaccottet 1973: 21, Pálfalvi Páltól szerez-
tem tudomást arról, hogy a Gyimesben a
légyölő galócát használják a sajt sárgítá-
sára..
16 Sinkó 1980. 11.
17 Maggiulli 1977: 36-59.
18 Veress 1982: 153.
19 Istvánffi 1900.
20 Tátrai 1990b: 245.
21 Drágulescu 1981.
22 Kalmár-Makara 1976.
23 A 5, 6, 7, 11.
24 Istvánffi 1900: 75-76. Ld. a receptet a Du-
nántúl - Székelyföld. A reneszánsz etnomi-
kológiája, az etnomikológia reneszánsza
című fejezetben
117
25 A 8.
26 A 24.
27 Hoppál 1990, Oláh 1986, Vasas 1985,
Makay-Kis 1988, Danter 1994 ...
28 Diószegi 1967, Eliade 1988, Voigt 1975,
Vértes 1990.
29 Lásd még Jaccottet 1973: 21.
30 Samorini 1996.
31 Egy kivétel erősíti a szabályt, ugyanis nem
éppen népi, s főképp nem hagyományos,
de külföldi minta alapján - valószínűleg
német hatásra - átvett és kivételesen al-
kalmazott eljárás, mely során légyölő ga-
lócát használnak bódítószerként ismert
Háromszékről. Lásd még A 33.
32 Kovács 1987: 39.
33 A 14 stb.
34 Devereux 1970: 14.
35 Vetter 1993: 946.
36 Istvánffi 1900.40.
37 Hoffmann 1989: 431, K 1404.
38 Lepp 2003, Kalotás 1996.
39 A 12-23, 28,29,31, 38, ...
40 A 16-18, 23. 34.
41 A 27.
42 Saar 1991 b.
43 Rolland 1967. 139.
44 Drágulescu 1992: 131, 1995: 158.
45 Zsigmond 1994. 44.
46 Lásd pl. Dr. Krébecz 1988.
A csiperkefélék (Agaricaceae)
a magyar néphagyományban
Agaricits campestris. Kép: Zsigmond László
A csiperkék közül legismertebb a ker-
ti, mezei vagy réti csiperke (Agaricus
campestris), illetve termesztett válto-
zatai. A mezei kalapja fehéres, okker;
felülete selymes- szálas vagy barna pik-
kelyes. Lemezei fiatalon rózsaszínűek,
majd húsvörösek, végül feketésbarnák
lesznek. Vékony gallérja múlékony, bocs-
kora nincs. Májustól novemberig, füves
helyeken növő, gyakori, ehető faj. Köze-
pes vagy nagy termetű, egyenként vagy
többedmagával terem, gyakran tömege-
sen. A kalap 10 cm-es átmérőt is elérhet.
Először félgömb alakú, de hamarosan
kiterül és szinte lapos lesz. Jellemző ma-
gassága 3-7 cm. A tönk átmérője legfel-
jebb 3 cm, felső harmadában található a
hártyás, lelógó gallér. A hús fehér, vágás-
ra gyengén vörösödik.
Elsősorban a középhegységi réteket és
legelőket kedveli, mégpedig különösen
azokat, amelyeket legelő állatok trágyáz-
nak. A mezei csiperke mindig csoporto-
san (néha boszorkánykörben) jelenik
meg, júliustól októberig (szerencsésebb
években akár áprilistól decemberig), kü-
lönösen a száraz időszakot követő eső-
zések után.
A mezei csiperke (Agaricus campestris,
családja AgaricaceaeJ gyakori, régebbi el-
nevezései a kerti csiperke (Psalliota cam-
pestrisj és réti csiperke (Agaricus campes-
trisj. Többnyire a következőket nevezik a
magyarok csiperkének a gyakorlatban:
Agaricus campestris, A. arvensis, A. bi-
sporus, A. macrosporus.
A gombafonalak - például a csiperke
esetében - a fű gyökérzeténél hatéko-
nyabban veszik fel a vizet és a benne ol-
dott tápsókat, és azt a fű gyökérzetébe
juttatják. „Az ilyen fű dúsabb, zöldebb,
erőteljesebb növekedésű. A gomba vi-
szont számára felhasználható tápanya-
gokat kap a növénytől, és így a termőtest-
kezdemények kialakulását is elősegíti ez
a kapcsolat. A termőtestek mindig ott
jelennek meg, ahol a legfrissebb, legerő-
sebb a micélium, és ez a hely a kör alakú
telep széle. Ezért láthatjuk körök mentén
elhelyezkedni a termőtesteket.” 1
Termesztenek is csiperkét a ház körül,
csiperketönköket téve a trágyázandó, ön-
tözendő földbe. Például Háromszékről
119
Agaricus macrosporus
(Sepsikőröspatak stb.) és Udvarhelyszékről
(Homoródszentpál stb.) kerültek elő ilyen
adataink. Néhány kárpátaljai népi név is
utal arra, hogy a csiperke szereti a trágyá-
zott helyeket: szargomba (Beregújfalu), ló-
szargomba (Técső).
Carolus Clusius és Beythe István szó-
jegyzékében a csiperke cböpörke néven
szerepel (1584). A szó alakváltozatai kö-
zül 1600 körűitől ismeretes a cseperke
és csiperke is. Benkő József tsiperke,
tsöpörke (1783), Mátyus István tseperke
néven említi (1787).
Népi elnevezései: csiperke (ez a leg-
gyakoribb a Székelységben), csiperke,
csipirke, csüpörke, csuporka, csuperka
(mind Kalotaszegen), csapirka (Gyer-
gyóban), cseperke (gomba) (Kézdiszék),
cseperü(gomba) (Nyárádmente), esi -
pörke (Nyikó mente), fehér gomba
(Bácska, Csongrád m.), gomba (Bán-
ság), harmatgomba (Bánság, Bunya-
szekszárd), picsirti gomba (Nyírség),
sampion (Szeged és vidéke, Csongrád
m. stb.), sampinyon (Bácska), veres
gomba (Debrecen), vörösbelü gomba
(Kecskemét), vörös gomba (Drávaszög),
picirke, pecérke, legelőgomba (Kárpát-
alja) stb.
A mezei csiperke {Agaricus eampesirís)
jellegzetes magyar nép] nevei a Kárpát- medenceben
nipsrbii pwifrí)
iHJKlfeí
fi
t v' : ’
120
Az igényesebb népi taxonómiák is
megkülönböztetnek különböző válto-
zatokat. Például a Homoród mentén
(Udvarhelyszéken) csiperkefélék megne-
vezésére használják a csiperke, sarjúcsi-
perke és a tövesgomba neveket egyaránt,
Dunántúlon, Veszprémben lócsiperkét
(Agaricus arvensis) meg vastagszárú csi-
perkét (Agaricus campestris) is megkü-
lönböztetnek . 2 Kárpátalján ismeretes a
különbségtevés a vadon termő és a ter-
mesztett csiperke között elnevezésben is:
vadpecérke, pecérke (Nagydobrony).
Vannak olyan vidékek, hol ’gomba’
jelentésben használják a leggyakrabban
csiperkére utaló szót, a délvidéki Szla-
vóniában minden gomba „ csöpörke ”,
sokfele az Alföldön pedig a csiperke „a
gomba”, mást nem is nagyon ismernek
rajta kívül (Itt a gomba szó jelöli a csi-
perkét.). Itt kell említést tennünk arról,
hogy sampionnak nevezése szintén egy-
szerűen a „gomba” jelentésű szóval való
megnevezését jelenti (alapja a francia
„champignon” szó, mely gombát jelent,
a termesztett változat ugyanis főleg Fran-
ciaországból jutott el sokfele, hozzánk
is, legalábbis egykoron). Olyan esettel
is találkoztam, hogy egy gombavizsgáló
latin névként tálalta nekem a sampiont ,
s annyiban nem tévedett, hogy újlatin
nyelvből, a franciából került hozzánk a
szó. Egyetlen gombafélénk a csiperke,
mely esetében több gomba jelentésű ide-
gen szót is használunk megnevezésére: a
pecérke, picsirti stb. különféle szláv csi-
perkére vonatkozó szó változatai a ma-
gyarban.
A kitüntetettség jele az, amikor va-
lamelyik gombafaj gyűjtését, keresé-
sét, szedését külön szóval, kifejezéssel
emlegetik, így beszélnek Sepsiszéken
csiperkészésr'ól (Agaricus spp.) is, de rit-
kán bár medvészésről (Boletus edulis,
Boletus reticulatus) is, például a suskázá-
son (Ptychoverpa spp., Morchella spp.),
rókászáson (Cantharellus cibarius), ta-
vaszi és őszi csikkajozáson (Calocybe
gambosa, illetve Lepista panaeola) kí-
vül.
Több más gombafaj esetében is hasz-
nálatos a csiperke szó valamilyen for-
mában: Bácska: őzlábcsiperke, (Leuco-
agaricus leucothites), Háromszék: fehér
csiperke (Leucoagaricus leucothites),
Balatonmellék: fehér csiperke (Leucoa-
garicus leucothites) és piros csiperkének
mondják az „igazit”, mert ugyanerre
csiperke gyakran a mezei szegfűgomba
neve.
Az erdei csiperke név (és változatai: er-
dei cseperke, csiperke, csipirka, csipirke,
csiporka, csüpörke, fenyőaljú csiperke)
legtöbb erdőben termő csiperkefajra
való alkalmazása eddig a Székelyföldről
való, például a következő fajokat értik
alatta: Agaricus augustus, A. silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius, A. silvicola.
A csiperkék erdei fajainak nevei máshol:
erdei csepörke (Muravidék), erdei csiper-
ke (Szombathely vidéke), erdei csipörke
(Barcaság), erdei pacsirta (Szilágyság),
Agaricus silvaticus. Kép: Hodobay Mária
121
erdei picirke, erdőpecérke (Bereg, Kár-
pátalja), erdei picsirti (Máramaros, Kár-
pátalja), sampion (Szombathely vidéke,
Mátra vidéke), sampi(ny)on (Gömör,
általánosságban a csiperke neve).
Legismertebb gombáinkkal fordulhat
elő csak az, hogy a fajon belül is megkü-
lönböztető nevet adjanak, például, mert
ősszel terem: sarjúcsiperke, Agaricus
sp. ? Nr. Ősszel terem , kisebb a nyáriná.
Legelőn, kosaras helyeken van, ahol jár
a juh. (GA, Homoródmente)
Ugyanitt nem azonosított, de valószí-
nűleg csiperkeféle neve a tövesgomba, (?
Agaricus sp.) Azt mondják róla, hogy:
Hasonlít a csiperkéhez, nyáron van,
a legelőn. Recéje halványabb, mint a
csiperkéjé. Vastag, húsos, rövid lábú, hé-
ját megbántsák. Nincs gyűrűje. Jól isme-
rik Szentpálon s Almáson is. (GA, GJ)
Kivételes adattal szolgál Benedek
H. Erika a moldvai Csíkból: csiperke,
Agaricus campestris, nem tartják ehető-
nek. 3
A legtöbb helynevünk (11, 8 különbö-
ző név) a vargányához (Boletus edulis és
B. reticulatus, ízletes és nyári vargánya)
kapcsolódik, de külön nevek jutnak a
csiperkének is (Agaricus campestris, me-
zei csiperke - 4, 2 különböző név, 2-2
ejtésváltozat). Csiperkésdomb lemhényi
dűlőnév, amelynek (ugyancsak történeti
adat alapján) Csüpörkésdomb alakvál-
tozata is fennmaradt. 4
A több objektumra utaló helynevek
között is van a mezei csiperkére utaló
elnevezés: Csiperkés (3, egyik az udvar-
helyszéki Csehétfalván, a másik kettő
a háromszéki Lemhényből és Telek-
ről adatolt). Két gombás helynév eseté-
ben tudunk ejtésváltozatok meglétéről
Bőség
(Cseperkés, Csüperkés, Csiperkés, illetve
Csiperkésdomb és Csüpörkésdomb).
Cseperka, Csiperke, Cseperke régi
magyar női név, 5 mely valamikor a leg-
gyakoribbak közé is tartozott ráadásul. 6
Kínában úgy tartották csak akkor
nő csiperke, ha béke honol; e gomba az
uralkodó helyes gondolkodásának, az
égi megbízatás teljesítésének jelképe. 7
A csiperke már a rómaiaknál is nagy
megbecsülésnek örvendett, sőt Horatius a
gombák legjobbikának nevezte. 1894-ben
a párizsi Pasteur intézetben sikerült steril
gombacsírát előállítani, így Franciaország
volt az első, amely ellátta az európai ter-
mesztőket szaporítóanyaggal. A franciák
joggal nevezhetik a csiperkét nemzeti gom-
bájuknak. A termesztett csiperkéből éven-
te kb. 300 000 tonna fölötti mennyiséget
állítanak elő. Ez a mennyiség magáért
beszél, ami a gomba közkedveltségét mu-
tatja. A csiperkegombát különféle tápta-
lajokon termesztik. A termesztésnek több
fázisa van, ezek betartásával tudjuk csak
termőre fordítani a beoltott táptalajun-
kat. Hogyan is történik mindez? A recept
a következő: az oltóanyagot, ami tulaj-
donképpen gombafonadék, hozzákever-
jük a megfelelően előkészített táptalajhoz.
Ekkor a gombaszövedék - megfelelő hő-
122
mérséklet és nedvesség mellett - áthálózza
a táptalajt. Miután a gombaszövedék ele-
gendő tápanyagot gyűjtött, a micéliumot
termőre fordítják a táptalaj felszínének
kőporral, tőzeggel, kerti földdel, vagy me-
legágyi földdel való takarásával. Ezután a
nedvesség és hő, fény szabályozása mellett
kezd el teremni a csiperke.
A gombavilág Herkulese az útszéli csi-
perke: növekedés közben elképesztő erőt
tud kifejteni. Az angliai Basingstoke vá-
rosában a főutcán egy bizonyos helyen
többször is újra kellett rakni a burkola-
tot, amit egy csiperketelep évről évre ki-
mozdított a helyéről.
Több legendás történet szól a növeke-
dése közben kifejtett erejéről . 8
A mezei csiperke szintén előszeretettel
fogyasztott, számos rokona közül ki-
emelhető erdei párja, a lomberdei csiper-
ke (Agaricus haemorrhoidarius), amely
sík- és hegyvidéki lombos erdőkben el-
terjedt, nyáron és kora ősszel terem.
Gyakrabban a Leucoagaricus leucot-
hitest és nem a gyilkos galóca valamelyik
változatát nevezik fehér csiperkének . 9
A széles körben fogyasztott termesz-
tett csiperkefajok ( Agaricus bisporus stb.)
népszerűsége miatt is a legelfogadottabb,
még a legkevésbé gombakedvelő vidéke-
Agaricus bisporus
ken is a gyűjtött és kereskedelemben is
nagy tételben piacra kerülő gombafajok
közé tartozik, bizonyos értelemben a leg-
tipikusabb ehető gomba.
Az erdőkben szegény vidékeken a legis-
mertebb gomba, s akár nyersen is fogyaszt-
ható. Tudják, hogy a csiperkének más
gombákhoz hasonlóan (májusi pereszke,
rókagomba, kucsmagomba) a tönkjét sem
kell eldobni, az is jó az ételbe.
Óriáscsiperke, Agaricus augustus
Sütve és főve egyaránt kitűnő, szárí-
tásra is alkalmas . 10
Az utóbbi időben szakmai körökben is
elterjedt az a vélemény, hogy néhány csi-
perkefajban megnőtt a nehézfémek (pl.
ólom, kadmium) mennyisége. Néhány
közülük sokkal nagyobb mértékben ké-
pes nyomelemeket és nehézfémeket tá-
rolni, mint a növények. A fogyasztható
csiperkefajoktól azonban ennek ellenére
sem kell tartani, de lehetőleg forgalmas
utak közelében étkezésre ne gyűjtsünk
gombát.
Szinte minden gombás étel elkészítésé-
re alkalmas, legfinomabb azonban talán
egyszerűen megsütve.
A régi elkészítési módozatok egyikét
a XVIII- században ekképp jegyezték le:
123
„...fejér lábakon, fellyül szép fejér, sima,
alatt setét veres levelű kalapjok lészen,
melyeket letisztítván, így vízben meg-
vonatván, és jól kimosván vízben vagy
húslében felforralván vajban megránt-
va és megfűszerszámozva igen kedves,
jól tápláló, és nemző magot szaporító
tsemegének tartanak. ” n íme néhány a
sokféle népi csiperkés recept közül:
1. Sóba is tették e a gombát, a csiper-
két.( SP, Kidé)
2. A csiperkét rég csak sóztuk, s rá a
plattenre, úgy ettük. (HE, Botháza)
3. Gombakolbász: A csiperkének csak
a kalapját ledarálom, legalább tíz kilót,
mélyhűtőbe teszem, nyersen. Fleicá húst
is, zsírt is veszek, ledarálok öt kiló húst,
négy -öt fej fokhagyma, bors, paprika
is kell bele. Előétel delikátesz. (MMI,
Csegez)
4. A csipirkét sütöm, őrölöm, az őrölt
gombát szoktam hagymatokányba ten-
ni, s teszek paradicsompasztát is bele, s
puliszkával esszük. (AGSzV, Csíkszent-
mihály)
5. A kályhán süssük meg, esszük
ordává s túróvá. (SV, Gyimesbükk)
6. Általában tejfölös paprikásnak ké-
szítik meg, lisztes eresztékkel. (Szí, Nagy-
ponk, Gyergyó)
7. Szoktam a csiperkét tojásba ránt-
va, prézlisen is készíteni. (SM, Borszék,
Gyergyó)
A csiperkének a népi gyógyításban
való felhasználása szintén ismert né-
pünknél.
A dunántúli Cserszegtomajon a fulla-
dásos fehérgombát áztat pálinkájába. 12
Válinál a hurutos vízbe felfőzött pe-
cerkegomba (Agaricus vagy Psalliota
campestris) levét issza. 13
Ismert még a sárguló csiperke (Agari-
cus xanthoderma) fej gombásodása elle-
ni felhasználása Mátészalkán. 14
Általában nehéz ételnek tartanak min-
den gombát: ez valójában túlzás. 15 Vi-
szonylag könnyű ételnek számít a csiperke.
Nehéz például: a sárga rókagomba. Az ál-
talában előzetesen nem forrázott gombák
közé tartozik például a kucsmagomba, őz-
láb, galambgomba mellett a csiperke is.
Árusítható és kimondottan keresett
gomba volta ellenére a jelenlegi romániai
törvények működésképtelensége miatt a
piacokon csak feketén, illetve a piacok
mellett, esetleg házalva árulják. A ter-
mesztett csiperke azonban Romániában
is gond nélkül árusítható.
Legismertebb Mezőségen a csiperke,
aláhúzza ezt egy kalapféle itteni elneve-
zése is: csiperkekalap. 16 A magyar nyelv-
terület legnagyobb részén, ha gombára
gondolnak az emberek, elsősorban a (réti
vagy termesztett) csiperke jut eszükbe.
Tréfák, anekdoták, találós kérdések
ugyancsak kapcsolódnak a csiperkéhez.
- Ebbe a nedves lakásba költözzek be,
ahol penészgombák tenyésznek a falon?!
- Hát mit gondolt? - kérdi a háziúr ér-
dekeit képviselő házmester. - A rongyos
kétezerért sampinyongomba kéne? 17
A találós kérdések közül több kétség-
telenül hozzá kapcsolódik, ez is ismert-
ségét húzza alá.
Fehér egyház egy lábon áll mi ez?
(Kolozs megye) 18
Fejér egyház égy lábonn áll. (Gyergyó) 19
Fejéregyház félábon áll. (Mezőség) 20
Hófehér vár, / Egylábon áll. (Bihar) 21
Kerek mint a malom, fehér mind a
hattyú? (Szeged vidéke) 22
Székelyföldön közismert a rendőr
gombának nevezése, kevésbé ismert, de
124
ugyancsak megvan az, hogy a közleke-
dési rendőrt, a fehér sapkást csiperké-
nek titulálják.
Összegezésképp elmondhatjuk, hogy
a csiperkék, s főleg a mezei csiperke meg
a termesztett azon kívül, hogy a legti-
pikusabb gombának tekinthető általá-
ban és nálunk magyaroknál is, egyike
a legnépszerűbbeknek, gazdag a hozzá
kapcsolódó néphagyomány az egész
magyar nyelvterületen. Elnevezései na-
gyobb tájegységek esetében azonosak
csupán, a legegységesebben közismert
gomba a csiperke, síkvidéken és hegyvi-
déken egyaránt ismerik, szedik, eszik az
Agaricus silvicola. Kép: Pál-Fám Ferenc
egész magyar nyelvterületen, csak a sza-
bályt erősítő kivétel az, hogy van ahol
nem tartják ehetőnek.
Jegyzetek
1 Rimóczi 2001: 8.
2 Hollós 1899: 145.
3 Benedek H.: 1997: 160.
4 Bogáts 1929: 64.
5 1228-ból írásban is fennmaradt.
6 Hajdú 2003: 352.
7 Chevalier-Gheerbrant 1991: 205.
8 Veress 1982: 45.
9 Zsigmond 2009a.
10 Utóbbi esetben elővigyázatosnak kell len-
ni, mert még a légköri nedvességet is köny-
nyen magába szívja.
11 Mátyus 1787: 477.
12 Szendrey 1922-63: 664.
13 Szendrey 1922-63: 664.
14 Farkas 1988: 189.
15 Kalmár-Makara 1976.
16 Kocsis 1988: 102,103.
17 Szentes 1997: 50 / a lejegyzés ideje: 1867-
1899.
18 Magyar Nyelvőr XVIII. évf. 1899: 527.
gy.: Scherer Lajos.
19 Borszék, Ditró, Remete, Szárhegy:
Gyergyó / Magyar Nyelvőr XXII. évf.
1903: 532. gy.: Molnár Antónia.
20 Magyarózd, Horváth 1980: 354.
21 Fábián 1999: 112.
22 Kálmány 1882: 160.
125
A mezei szegfűgomba
(Marasmius oreades)
Marasmius oreades
Meglepő módon nem találunk a me-
zei szegfűgombáról semmit Clusiusnál
(1601), de már Benkő József (1783) és
Mátyus István említi (1787), majd Simái
Kristóf kéziratos szakácskönyvében
(1795-1799) is szerepel. Ugyancsak fur-
csa, hogy az 1820-beli (Cziráky-féle) szé-
kelyföldi felmérés arról, hogy miből él a
székely ember, viszonylag gyakran emle-
geti név szerint is a gyakrabban szedett
gombafajokat, azonban a mezei szegfű-
gomba nincs közöttük.
Mátyus István így ismerteti: „A mezei
szegfűgomba nagyon ízletes, a kalapját
és a tönk felső harmadát használjuk. A
piacokra általában nagy mennyiségben
hozzák. Mivel könnyen vegyülhet közé
mérgező gombapárja, ajánlatos beható-
an megismerkedni vele.” 1
Veress Magda így ír róla: „tudós tisz-
telői a mitológiai oreádokról, a hegyi
tündérekről nevezték el, és amely nevet
Szegfűgombás boszorkánykor
erényei miatt méltán megérdemli.” 2 Sok-
ra becsülik az egész világon, városi pia-
cokon is gyakori: érdemes megismerni. A
nagy tételben gyűjtött és eladott gomba-
fajok között ez a legkisebb termetű.
Nagyon kell vigyáznunk, hogy össze
ne tévesszük a hozzá hasonlító döggom-
bákkal. trágyagombákkal, de legveszé-
lyesebb összetévesztése a kerti susulyká-
val, illetve a parlagi tölcsérgombával.
Apró termetű, világosbarna, rozsda-
barna színű, rendszerint seregesen terem,
boszorkánykörökben füves helyeken ta-
vasztól késő őszig. Kalapja 2-4 cm, kez-
detben felülete sima, aztán lehet bordás,
hullámos is, fehéres húsa elég vékony s
rugalmas, erős, fűszeres illatú (erre utal
egyik népi neve is: szagosgomba). Tönkje
erősen szívós, rostos, nehezen elszakítha-
tó, 4-8 cm magas, 0,4-0, 5 cm vastag.
Nálunk magyaroknál sokféle népi ki-
fejezés alakult ki a gomba körben, gyű-
127
rűben való termésének jelölésére, ezek
közt a legismertebbek a boszorkánygyű-
rű, boszorkánykor. Ritkább a boszor-
kányfolyás. Gombát is neveztek el arról,
hogy körben terem, ilyen elnevezései a
mezei szegfűgombának a következők:
lóbúgygomba (Palócföld), ökörhúgy-
gomba (Orbaiszék, Zágon), táncgomba
(Gyimes, Kászon, Moldva), bóragomba
(Barcaság). Hasonlóképp a körben ter-
mésre utalnak a következő szavak: ökör-
búgyosan, várban, kerítésbe stb. Ezúttal
- mert a boszorkánnyal rokon hiedelem-
lényekre utalnak - egy még hasonlóbbat
illik kiemelnem: ördögtáncba terem,
táncba, gombatáncba, bórába terem
mondták, mondják Csíkban, Gyimesben,
Moldvában például. Gyimesben még egy
hasonlattal találkoztam ebben a vonat-
kozásban: Mintha kaszavágást csinál-
nánk, úgy nő. (Gyimesbükk, SJ)
Népi nevei : 3 szegfűgomba, (legálta-
lánosabb, valószínű mert az irodalmi-
hoz hasonló, azzal majdnem azonos
elnevezése), fűgomba (további elég ál-
talános megnevezése), csibegomba, csi-
biske(gomba), csirkegomba (Dunántúl,
Alföld, Szilágyság,), barmatgomÜba
(Felföld, Kárpátalja, Kalotaszeg, Me-
zőség).
Különlegesebb, ritkább nevei közül is
említek néhányat: csipkegomba, pipere-
gomba (Bánság), gyűszűgomba, rét-
gomba (Szigetköz), csipigomba, csibiske
(Kisalföld, Martos), borsikagomba
(Kecskemét), borsocska (Ipoly mente),
petrezselyemgomba (Matyóföld), saláta
gomba (Bereg), csipetke (Szeged vidé-
ke), piperegomba (Bánság), szögfigom-
ba az Ormánságban, legelőgomba, pe-
reszÜlengomba az orbaiszéki Gelencén,
szagosgomba, táncosgomba (Gömör,
Csermosnya völgye), kerti gomba (Sep-
siszék). csirkeláb (Deményháza, Nyá-
rádmente), füvike, legelőgomba, pe-
reszlengomba (pereszlen „apró, kicsi”),
péterkegomba (mind a négy Háromszé-
ken), bóragomba (Brassó környékén),
picirigomba (Kalotaszegen). Vannak
olyan népi nevek, melyek még abban a
faluban is alig használatosak, amelyben
előfordulásuk jelezzük, ilyen például a
kerti gomba név, mert a gyakoribb itt a
fűgomba megnevezés, valószínűleg idő-
vel feledésbe merül majd (Háromszék,
Sepsikőröspatak).
Megemlítem néhány román népi nevét
is: ciuperci de iarbá (Kézdiszék), bureti
de rouá (Mezőség), burep de bora, de
iarbá (Szászföld), ciupercá de rouá (Bán-
ság, Buziásfürdő), burep de prun (Alsó-
Fehér 4 ). Kárpátalján lejegyzett ruszinnak
mondott nevei: luhovi opénki, potyácská
rusztij.
A szegfűgomba elnevezés több ma-
gyar tájegységben más gombát jelöl, a
korallgombákat (Ramaria spp.) példá-
ul Székelyföld közepén, Udvarhelyszék
nagy részén. Fegalább ilyen érdekes,
hogy egyes helyeken, így a Délvidéken,
épp csiperkének (csöbörjének) nevezik a
mezei szegfűgombát (Ormánság), hason-
lóképp a Kisalföldön, Szigetközben és
Csongrádban is. (Például Hódmezővá-
sárhely környékén csipörkének, csöpör-
kének nevezik). Csirkegomba, tikgom-
ba, tyúkgomba (tikgomba), pipigomba,
csibegomba, csibelábú vagy csirkelábút
gomba elnevezéssel bizonyos vidékeken
nem a sárga rókagombát illetik (ez a gya-
koribb), hanem éppenséggel a Marasmius
oreadest (Őrség, Vas, Veszprém és Zala
megye, Zselic, Balatonmellék). Kivételes
tyúkgombaként való megnevezése Szé-
128
A mezei szegJTi^ümtsa t Maras.cn ius oresdes)
jellegzetes magyar népi nevei a Kárpát-medcncébcni
v ■
_k. ‘
lí
'V
tHhD-. Ikil^íi 1-,
“** _
^ÜXTiun,^ W rlM*)mh*í **^^=*4
>— — i
Li.ilxtH.od4 Íi«í;ilíi|f..n,hj
HUfnk.fQKhia
(<M|illL|j».l>l>J
IC nvi
t!
kelyföldön, csak a Homoród mentén for-
dul elő (Keményfalván).
A harmatgomba elnevezés népi név-
ként sosem utal mikológiái értelemben
vett harmatgombára (Strophariaceae),
de másféle gombára is használatos példá-
ul a Székelyföldön (Sepsiszék, Erdővidék
néhány falujában) lágypereszkefajnak
ugyancsak neve (Melanoleuca subalpina
v. strictipes).
Különösképp jelzi a szegfűgomba meg-
becsültségét az, hogy kisebb és nagyobb
példányait különböző nevekkel illetik. Ez
a helyzet a kisalföldi Martoson példá-
ul, hol a kisebb példányokra használják
a csibiske, csiperkegomba, csipigomba
neveket, a nagyobbakra pedig a szeg-
fűgomba nevet. Hasonlóképp a szintén
közismert csiperkéhez a szegfűgomba
esetében tudunk erdei fajának, változatá-
nak számontartásáról (erdei tyúkgomba ,
Szombathely vidéke).
Kitűnő íze és illata miatt sokféle-
képpen hasznosítják. Frissen szedve,
fűszeres aromája igen jól érvényesül
levesben, de másféle gombás ételnek is
kedvelt (paprikásnak, sültek mellé kö-
rítésnek, egymagában vagy galuskával,
tésztával, rizzsel). Tölteléknek is kivá-
ló: húsokba, sós süteményekbe, sós pa-
lacsintába, de paradicsomot, sőt kucs-
magombát is tölthetünk vele, hiszen
legelső terméshulláma a kucsmagom-
bával egy időben jelentkezik. Leggyak-
rabban talán tokánynak, paprikásnak
készítik meg tájainkon. Több vidéken
is ő a kedvenc.
Különösen gombás levesnek megké-
szítve ajánlja Veress Magda . 5 Udvar-
helyszéki, homoródszentpáli, homoród-
almási receptet ajánlok én ezúttal.
Levest szoktam készíteni fűgombáva.
Megmossuk, megforrázzuk a gombát.
Hagymát apróra vágva teszünk a forró
129
zsírba. Miko kicsit megfonny adott, belé
a gombát, feltöltjük vízzel, aztán rántást
teszünk belé (zsírba lisztet, aztán hideg
vízzel feleresztjük), tojást elhabarunk
lisztté s tejje, de csak a végén, hogy ne
főjjön e. ízesítjük babérlevélle, ecette,
sóvá (van aki borsot is tesz belé). (GJ)
íme néhány mezőségi megkészítési
módja:
A harmatgombát szárisztani szokták,
jó paprikásnak. (SP, Kidé)
Paprikásnak, töltött káposztának ké-
szítjük meg például a harmatgombát.
(BE, Magyarszovát)
Úgy ették, vagdalták meg, hagymát
belé s tojást. (SBM,Vizantea Má_násti-
reascá)
A legtöbb gomba jó tokánynak, így
a harmatgomba (Marasmius oreades),
a rókagomba (Cantharellus cibarius), a
kakastaréjú (Ramaria flava), a csupérka
(Agaricus campestris): állítják. A csu-
pérkát (Agaricus campestris) s a harmat-
gombát úgy csinálam, hogy teszek a
zsírba petrezselymet, hagymát, paprikát
(fűszert, por formájában), s felfőzöm
vízzé, s miko kész, feltöltöm téfelle.
(NKI, Botháza)
Jegyzetek
1 Mátyus 1787: 478. 4 Drágulescu 2010b: 231.
2 Veress 1982: 57. 5 Veress 1982: 56.
3 Többnyire saját gyűjtés alapján, Zsig- 6 1997-ben legalábbis,
mond 2009a.
Szegfűgomba szárítva
Szárítva is értékes, szívós tönkjét (szá-
rát) esetenként nem használják, legfel-
jebb csak aszalva, gombapornak. Gyor-
sabban és egyenletesebben szárad, mint
a többi gomba. Szárításának igényesebb
módja, ha cérnára fűzzük fel az ép példá-
nyokat. Feláztatva eredeti alakját vissza-
nyeri. Szárítják, ha nem is sokan a szeg-
fűgombát: A harmatgombát szárisztani
szokták. (SP, Kidé, Mezőség)
A magyarság (centrális) gombái közé
tartozik a magyar nyelvterület egészén
a mezei szegfúgomba, még kistáj sincs,
hol ne ismernék, van azonban néhány
helység, hol ismeretlennek számít, ilyen
a kárpátaljai Izsnyéte, 6 ahol amúgy sok-
féle gombát ismernek, szednek, esznek.
130
A kucsmagombák
(Morchella spp., Ptychoverpa spp.)
a székely néphagyományban
Cseh kucsmagombák
Csíkban jegyeztem le, hogy ez az a
gombafaj, amelyiket a legjobban szereti
a fejérnép. Legalábbis az ottani találós
kérdés, mondás szerint. Vajon miért?! A
magyarázatot neve, többé-kevésbé rejtett
jelképisége, jelentése adja meg.
Az etnomikológia, a népi gomba-
ismeret centrálisaknak nevezi a legis-
mertebbnek tekinthető gombákat, pe-
rifériálisaknak a kevésbé ismerteket. A
Székelyföldön ismertség szempontjából
kvázicentrálisaknak mondhatók a tavasz
ezen gombahírnökei, a kucsmagombák.
Tudnak e gombafajtáról e tájegységek
majdnem minden falujában. De több
helyen nem ismerik és főleg nem szedik
a kucsmagombát. Ebben közrejátszik
az is, hogy nem oly gyakori és nem oly
tömeges előfordulása, mint például a ró-
kagombáé. Van úgy, hogy egyik faluban
közismert, a szomszédban pedig nem,
vagy alig tudnak róla. így van ez példá-
ul Sepsikőröspatak és Fotos esetében.
Több esetben ezt jelölik meg kedvenc
gombaként, és nem csupán a nők. Nem
véletlen, hogy régi adataink vannak ar-
ról, hogy a jobbágyok, illetve a szolgák
vagy más beszolgáltatással tartozók ka-
rácsonykor szárított kucsmagombát vit-
tek ajándékba földesuruknak. Viszony-
lag későbbi több ilyen adatot tartalmaz
a Cziráky-féle összeírás 1820-ból, ebben
jelzik, hogy szinte mindenhol ennek a
gombának a szárítmányával - általában
két singnyivel - jelentkeztek uruknál
karácsonytájt a szolgálattevők.
A latinul Morchella és Verpa nevű
gombák a mi kucsmagombáink. Kétség-
telenül a legízletesebbek közé tartoznak
mindazok számára, akik megismerték
őket. Nagy előnyük, hogy nincs mérge-
ző közöttük. A hozzájuk valamennyire
hasonlító papsapkagombáktól jól meg-
különbözteti őket az, hogy a kettévágott
gombakalap egyetlen üreget alkot, ama-
zok meg többüregűek. A Gyromitra meg
Helvella fajok vidékünkön kifejezetten
perifériálisak. Van azért olyan falu, ahol
(például Kommandón, Ojtozban) a re-
dős, vörösbarna és óriás papsapkagom-
bát is kucsmagombának, ehetőnek tart-
ják, és annak ellenére, hogy a szakiro-
dalom mérgezőnek tartja e fajt, nem tu-
dunk általa itt okozott mérgezésről. Az
egyik magyarázat valószínűleg az, hogy
kis mennyiséget fogyasztanak belőle.
131
Gyromitra fastigiata Morchella
esculenták között
Kucsmagombáink régebbi elnevezései
más kucsmagombafajok, a papsapka-
fajok Helvellaceae család], sőt az erdei
szömörcsög (Phallus impudicus) meg-
nevezéseivel keverednek. Valószínűleg a
Melius Péter említette szömörcsökgomba
a kucsmagombára vonatkozik (1578).
Carolus Clusius és Beythe István szó-
jegyzékeiben zömürcbök , szemercbyek
neveken szerepel (1584). Benkő József-
nél nevei: süveg gomba , fekete gomba,
szömörtsök (1778, 1783). Mátyus István
süveggomba néven említi (1787). Kucs-
magomba elnevezése csak a XVIII. szá-
zad végén jelenik meg, akkortól azonban
gyakori. 1 Népszerűségét mindmáig meg-
őrizte a magyarság körében.
A népi gombanevek általában talá-
lóak, érzékletesek. Ismeretük segít ben-
nünket jobban megismerni az elnevezet-
teket. Szerencsére a magyar hivatalos,
tudományos gombanévanyag jó része
népi eredetre megy vissza, nem vagy
nem egészen művi. Ez a helyzet a kucs-
magombák esetében is.
Az előfordulás idejére utal szengyörgy-
gomba neve (Csík, Kászon). Valóban a
Székelységben Szent György-nap tájára
tehető megjelenése.
A faszkagomba (Felesik), faszkógomba
(a leggyakrabban használt Csíkban, Gyer-
gyóban, Gyimesben), cigányfaszú gomba
(Udvarhelyszék), péterfaszú gomba (Há-
romszék), sapkagomba (Csík), suska-
gomba (Háromszék), süveggomba (Csík,
Gyergyó, Háromszék, Udvarhelyszék),
kucsmagomba (általános), kalapgom-
ba (Csík, Gyimes) nevek mind a gomba
alakjára utalnak. Ehhez még hozzátehet-
jük azt, hogy a Péter, Jancsi nevek a ma-
gyar nyelvterület nagy részén a hím nemi
szervre is utalhatnak. Eufémizmusként
hat a székelyes csángóknál (Bahána) elő-
forduló szentpéteri gomba neve. Valószí-
nűleg a szomszédos Gorzafalván használt
péterkegomba változataként, szentesíté-
seként.
A termés idejére és a gomba alak-
jára egyaránt utaló népi nevünk is van
Gyergyóból: őszi trottyosgomba.
Nyúlánk vagy hegyes kucsmagomba
(Morchella conica v. elata)
Zeteváraljáról (udvarhelyszék) ismert
feketegomba neve egyik-másik fajának
sötétes színére utal. Valószínű ott gya-
kori a nyúlánk kucsmagomba vagy (és)
az ízletes kucsmagomba feketés, szürkés
színű változata.
A termőhelyre vonatkozik egyik há-
romszéki feltételezett elnevezése a kucs-
132
magombának: a Háromszék-szerte több-
nyire egy Albatrellus-féle (Polyporus-féle)
gombára használt karapégésgomba név.
Bereckben például kétségtelenül a kucs-
magombának egyik neve. Előfordulhat vi-
szont, hogy valamikor csak a zsemlegom-
bafélének volt a neve, s mióta az nincs,
nem merik kedvéért égetni az avart, azóta
alkalmazzák a kucsmagombákra. Ebben
megerősít az, hogy például Dálnokban
többektől kaptam a Polyporusra meg a
Morchellára, Verpára is leírást akkor,
amikor a barapégés felől érdeklődtem.
Tud róla a szakirodalom, hogy bizo-
nyos kucsmagombák valóban kedvelik
a valamikor felégetett, hamvas, égetéses
helyeket. Máskülönben háromszéki jel-
legzetességnek számít említett - biztos
azonosításra váró - tavaszvégi gombánk
neve, ismerete.
A Kárpát-medencében máshol előfor-
duló magyar népi nevei: barázdásgomba
(Zala megye) bercsog és bercsoggomba
(Moldva), bircsog s bircsoggomba (Mold-
va), csipke keresők (Moldva), csömör-
gomba (Ipoly mente), csucsuléta (Bar-
caság), csücsülécgomba (Hétfalu), fehér
bercsog (Moldva), fekete bercsog (Mold-
va), guesmagomba (Felső-Szigetköz),
kalapgomba (Felső-Szigetköz), kalap-
sömörcsög (Felső-Szigetköz), morzsa-
gomba (Hajdúság) 2 , nyárfagomba (Ko-
lozs megye), péterkegomba s péterke
(Moldva), péterpetügomba (Moldva),
pulykagomba (? Szilágyság), püspök-
gomba (Őrség), sombercsog (Moldva),
sömörcög (Balatonmellék), subagomba
(Felső-Szigetköz), susujka, illetve susuj-
kagomba (Zempléni-hegység), süveges-
gomba (Palócföld), szemö(r)csegomba
(Tolna megye), szen(t)györgy gomba (Al-
föld), szen(t)györgyi gomba (Moldva),
szengyörgyke (Ormánság), szentpéteri
gomba (Moldva), szömörcse (Mátra vi-
déke), szömörce (Ormánság), szömör-
csög s szőmörcsöggomba (Zala megye),
szömörcsökgomba (Ormánság), szömör-
csök ( Baranya, Őrség, Vas megye, Zselic),
Az egész magyar nyelvterületen a kucs-
magombák leggyakrabban használt ne-
vei: kucsmagomba , szentgyörgygomba,
szömörcsög.
Cseh kucsmagomba,
Ptychoverpa bohemica
A népi konyha megbecsült nyersanya-
ga a kucsmagomba. Erről tanúskodnak
receptes könyveink , 3 de több egyszerű
és nagyszerű a terepmunka során fa-
lun lejegyzett suskás étel bemutatása is.
Tudtommal főleg tokánynak és tojással
készítik meg az egész magyar nyelvte-
Töltött kucsmagomba
133
rületen. Valószínűleg ez az a gombánk,
amelyet a ki nem terült csiperkén és őz-
lábon kívül leggyakrabban készítenek
el megtöltve tájainkon. Ízelítőül három
sepsikőröspataki receptet közlünk és egy
csíkszentmihályit.
Gombás tokány
Hagymát zsírba pergelek, paprikát
belé s aztán a gombát. Nyáron árdét,
gogonélt is a hagyma közé vágok.
(PB)
Suska tojássá
A tojást a suskára reá szoktam ütni
miko megsült a hagymás zsírba. A suska
szárát is karikákra fe ke vágni s azt is
meg ke készíteni. (PB)
Suska paprikásnak
Olajba vagy zsírba bele kell dinsztelni
két fej hagymát.
A megpucolt suskagombát összeap-
rítva adjuk hozzá ahhoz. Az egészbe
aztán babérlevelet teszünk, beszórjuk
paprikás liszttel, s feeresztjük tejjel, tej-
föllel. (MK)
Megpucolom a faszkógombát, elha-
sogatom, hagymát párolok, külön kását
dinsztelek, az egészet leőrölöm, kisebb
gombadarabok, szárak is kerülnek bele,
s ezze megtöltöm a szép nagy gombákat,
s beleteszem őket a sütőbe, s tejfelt is te-
szek rá. (AGSzV, Csíkszentmihály)
A világpiacon is a legkeresettebb
ehető gombák egyike a kucsmagomba.
Tartósításának legelterjedtebb módja a
szárítás.
Nem olyan könnyű megtalálni, mint
tartósítani a kucsmagombákat. Főleg,
ha azok még nem, vagy alig bújtak ki
az avar alól. Könnyű ággal a kezük-
ben, érzéssel és alaposan át szokták
vizsgálni szakértőik a suskás helyeket.
Van úgy, hogy valaki egyet sem lát
meg belőlük egy bizonyos helyen, más
pedig onnan akár meg is szedi vele ko-
sarát.
Azon kevés gombáink egyike a kucs-
magomba, melynek szedését külön szó-
val is illetik egyes helyeken, így például
Sepsikőröspatakon suskázásnak mond-
ják, suskázni menésnek a kucsmagom-
baszedést.
Falucsúfolóink között több olyan van,
amely egy-egy falu népét gombásnak ne-
vezi. Tulajdonképpen ez már alig, vagy
egyáltalán nem számít jelenleg csúfolás-
nak, és természetesen azzal függ össze,
hogy a helybeliek foglalkozásai, fogla-
latosságai közül gyakran emelnek ki eb-
ben a műfajban egyet, melyet általában
- ha nem is most - valóban gyakoroltak
az ottaniak.
Egyetlen falucsúfolóról tudunk eddig,
mely a gombafajra is utal: faszkók nak
mondták régebb (lehet, hogy olykor ma
is) a csíkszeredaiak a zsögödieket, akik
csúcsidényben nemegyszer hoztak kucs-
magombát a szeredai piacra (az említett
szó a kucsmagomba helybeli népi elne-
vezése).
Kevés olyan gombánk van, amely hi-
ntés tojásainkon is szerepel, sokszor ne-
héz is fajhoz kötni a mintát. Több gyimesi
tojásminta gombás, egy közülük (egy
gyimesbükki) pedig éppenséggel kucs-
magombás. Tudomásom szerint őriznek,
őriztek ilyen gombás húsvéti tojásokat a
sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Mú-
zeumban és a gyergyószárhegyi Lázár
kastélyban.
134
Faszkós és ördögbordás húsvéti tojás
Gyimesből
Kucsmagombás mintájú gyimesi tojás
Szárhegyen. Kép: Bányai Éva
A tréfás találós kérdésen kívül más
is ismert napjainkban kucsmagombával
kapcsolatosan.
A webről jegyzem ide a következő diá-
koknak tulajdonított aranyköpést: Nyá-
ron nő a kalapos gomba, télen nő a kucs-
magomba . 4
Az alábbi viccet Marosvásárhelyen
hallottam nemrég, de az egyik változatát
(benne kucsmagomba helyett az ugyan-
csak vitathatatlanul férfiasnak számító
szömörcsög szerepelt) évekkel ezelőtt
Budapesten hallottam:
Egy idős hölgy rengeteg szömörcsö-
göt talál az erdőben:
- Mit küszködtem, hogy férjhez men-
jek, s itt szabadon terem...
A kucsmagomba népszerűségét jelzi
a következő valószínűleg nem csupán a
webről lejegyezhető mondás, valószínű-
leg újabb keletű szóláshasonlat: Felrúg-
lak, mint erdőkerülő a kucsmagombát\ s
Még változatával is találkozhatunk a
neten: Felrúglak, mint kerülő a kucsma-
gombátl 6
Összegezésképp megállapíthatjuk, hogy
a kucsmagomba egyike legismertebb, leg-
becsültebb gombáinknak, kitüntetett hely
illeti meg a magyar és azon belül a székely
néphagyományban is.
Jegyzetek
Gregor 1973: 34.
Balmazújváros, Moesz 1944: 114
Többek közt Lexáné Regéczi Márta Gom-
baételek című kötete.
http://galaxya.forumgeeks.net/thread/289/
hu/humor/irodalom/vicc/humoros_dol-
gok/39 (2011. január)
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/ol-
vas/eroszakos-cselekmenyek (2008. május)
http://image.hotdog.hu/_data/members
1/797/190797/doksi/dkwjhpuquj.txt (2008.
január)
135
A keserűgomba
(Lactarius piperatus, Lactarius pergamenus)
a magyar néphagyományban
Én nem eszek csak keserűgombát. A
sárga gombát is megenném, de az olyan,
mint a szivacs. Van olyan ember, nem
törődik, csak gomba legyen. Me éhes, s
ke egyen. A torockói Király János (1915)
véleményét bizonyára sokan osztják a
magyar nyelvterületen, annak középső
meg déli részeit kivéve. Délvidéken, Bara-
nyában nem valami hízelgő vélekedésről
is tudunk: „A keserűgombát csak akkor
szoktuk enni, ha más nincsen, kosárba
szödöm.” 1 Megnéztem néhány gombás-
könyvet, határozót, s nem egyformán
vélekednek róla. Egy francia meg egy
német gombáskönyv nem is tünteti fel
ehetőnek, egy japán és finn feltételesen
ehetőnek tartja, egy norvég ehetetlennek
jelzi, egy szerb s román pedig ehetőnek
tartja, persze a magyar gombáskönyvek
is ehetőnek, illetve feltételesen ehető-
nek tüntetik fel, 2 azonban jelentős kü-
lönbségekkel az értékelést illetően. így
Kalmár-Makara-Rimóczi könyve azt
írja, hogy „íze miatt csekély értékű”, 3
ellenben Veress Magda vélekedése más,
mondhatni erdélyiesebb, szerinte ez az a
gomba, amely kedvéért az összes többi-
ről lemondana. 4
Nem indokolatlan a keserűgombát
hungarikumnak tekinteni, ugyanis se-
hol máshol - főképp Európában -, nincs
olyan becsülete, mint a magyarságnál
(még tőlünk keletre sem). Erdély, a Szé-
kelyföld pedig a legnagyobb tájegységek,
Lactarius piperatus. Kép: Pál-Fám Ferenc
amelyek magyarjai egyértelműen kedve-
lik, eszik.
Több gombáskönyv tartja ehetetlen-
nek vagy nem ehetőnek, olyanokról is
tudunk melyek egyenesen mérgezőnek
vélik. A magyar nyelvterület hagyo-
mányőrzőbb vidékein azonban közked-
velt centrális gomba a keserűgomba.
Erdélyben, Kárpátalján s az Őrségben
van értékelik leginkább. Az Őrségben az
utóbbi időben kevésbé. Elszaporodóban
van a következő vélekedés: A keserű-
gombát nem eszem, van aki igen a falu-
ba, mi nem. (IVZM, Öriszentpéter)
Neve is magyar névadással jött lét-
re régi magyar szóból. Nyelvészeti
szempontból szintén érdekes kérdés a
keserűgombáé, jelen írás viszont első-
sorban a néphagyományban játszott
szerepét igyekszik megragadni 5 . Jelen-
tőségéhez nem férhet kétség: legismer-
137
A keserdgom ba (Lactarius pi peratus és L. pergamenül)
jeliegzctes magyar népi aevti a Kiípdt-medeacében
kfwrí
Lraiúpumka
tetcfú^íú
iíKniRíníkj
ti.-püijumhi
Lt>cf jju'éihi
tnínlíúrrihj
¥t
kcKrVtenn&i
Innútob
!?■ r>.
KTÍlpínÍM
tebb ehetőnek tartott gombáink egyi-
ke, neve a legegyértelműbb, legáltalá-
nosabban használt magyar gombanév-
nek számít a magyar nyelvterületen (a
Kárpát-medencében). Nincs más olyan
gombánk, mely közismert bár, mégis
alig nevezzék másképp tájegységeink
zömében. Ezt bizonyítja a mellékelt
térkép is.
Népi neveinek száma csupán 4-5, a
keserűgombától eltérő elnevezések pe-
dig egy kétségbe vonható kivétellel ide-
gen nyelvi átvételek, tükrözik azt, hogy
az illető magyar tájszólást beszélők mi-
lyen erős idegen nyelvi hatásnak voltak,
vannak kitéve. A Függelékben melléke-
lem a keserűgomba, valamint a pelyhes
keserűgomba népi neveinek jegyzékét,
amely főképp saját gyűjtésem alapján
állt össze.
Külön ki kell térnünk a keserűgom-
ba kapcsán arra, hogy ismertségének,
kedveltségének jele az is, hogy szinte
minden magyar tájegységben ismert a
vele összetéveszthető gomba, a pelyhes
keserűgomba (Lactarius vellereus) is,
melyet csak kevés helyen tartanak ehe-
tőnek, s fogyasztanak. A különbségre
mindenhol felhívják a figyelmet, elkü-
lönítik más megnevezéssel is (nem úgy a
zöldülő tejű keserűgombától (Lactarius
pergamenus), melyet általában épp úgy
fogyasztanak, jónak tartanak, mint a
fehértejűt (Lactarius piperatus).
Aranyosszék
A tinógomba recéje ritka, nem eszik.
(FM, Várfalva)
Balatonmellék
Becebegyen hallottam, hogy pörkölt-
nek ajánlották a keserűgombát. Előbb
sós és petrezselymes vízbe meg kell
főzni, mondták. (Kalauz József közlése
1998. aug. 7-én)
138
Barcaság, Hétfalu
A tinórgomba kicsit csíp, de eszik. (KI,
Négyfalu)
Csík
A porcgombának gyérebb a bordáza-
ta. (NM, Csíkszentmárton)
Gyimes
A porcogógomba a keserűnek társa,
nem eszik. (AFE, Gyimesközéplok)
Kászon
A porcgomba ehető, de íztelen (BL,
Kászonújfalu)
Háromszék
A keserűhöz hasonlít, de vissza-
konkorodik a kalapja a lóporcogónak,
acintos (’kemény’), nem mérges az se, de
nem jó. (BE, Bélafalva)
Kárpátalja
A disznókeserű nem olyan jó, mint
a keserűgomba, ki kell főzni, ne legyen
olyan keserű. (NJ, Nagydobrony)
Sóvidék
A disznógombának nagyobb a recéje,
mind a keserűnek. (FM, Parajd,)
Szilágyság
A keserűgomba teje lehet zöldülő és
fejér is, a disznógomba récéi ritkábbak.
(CsT, Szilágynagyfalu)
Zempléni-hegység vidéke
A keserűgombához a gripák hason-
lít, de az nem jó, rossz íze van. (KGyE,
Mogyoróska)
Ha gombánk funkcióit nézzük, ak-
kor is arra következtethetünk, hogy
alig van más ehető gombánk, amelynek
annyi szerepet, tulajdonságot tulajdonít
népünk, mint neki, a keserűnek, ahogy
sokfele - röviden - ugyancsak nevezni
szokás. íme eddigi kutatásaim alapján,
mely szerepkörben fordul elő a keserű-
gomba:
Lactarius vellereus
1. étel (fűszer; ínyencség) 2. áru (pénz-
forrás) 3. (tej)oltószer 6 4. gyógyszer.
Négy funkció betöltésében játszik fon-
tosabb szerepet tehát a keserűgomba.
Ételként való felhasználása valószí-
nűleg elterjedtebb lehetett régen a ma-
gyarságnál, jelenleg ugyanis a legarcha-
ikusabbnak tekinthető vidékeken és táji
csoportoknál általános csak ételként való
megkészítése és a kedvencek közé való
sorolása, azaz a moldvai magyaroknál, a
székelyeknél és egész Erdélyben, valamint
Kárpátalján és az Őrségben. Kászonban
arra figyelmeztetnek, hogy a keserűgom-
bára nem isznak vizet, mert gyomorégést
idéz elő (BL, Kászonújfalu). Több helyen
is ajánlanak megoldást arra, hogy kevés-
bé keserű, csak kellően keserű legyen a
keserűgomba. A Barnaságban: Az öre-
gebb jobb, puhább, a szárát csak sütés
után vágják le, akkor nem olyan keserű,
leggyakrabban kékbátúva együtt sütik.
(CsE, Apáca). A dunántúli, balatonmelléki
Szentgálon mást javalltak: A keserűgom-
bát először „ki kő küjesztenyi” (’főzni’),
akkor a keserűsége elmegy. 7
Leggyakoribb és legközismertebb el-
készítési módja a következő:
Túróvá, sütve ette apám. (Udvar-
helyszék) 8
139
K. Mátyus István 1787-ben a követ-
kezőket írta felhasználásáról, s azóta a
helyzet lényegében mit sem változott:
a mezei parasztok is, belől sóval jól
meghintve, vagy sajttal, aprított sza-
lonnával a karimáját megtöltve eleven
szénnel megfonnyasztják, és mikor ott
jól meglevesült, a lábát elvetvén, me-
legen úgy szokták megenni. Az elébb-
kelő emberek pedig előre vízzel jól
megvonatván és kimosván, húslévben
megfőzve, vagy téjfelben megrántva és
megfűszerszámozva botsátják a magok
asztalokra: mely szerint sokak előtt
kedves ételnek tartatik. A Muszkák tél-
re is egész hordókkal sózzák bé magok
számára; és a Nagyböjtön által, kivált a
szegénység, nagyobbára evvel táplálgat-
ja magát.” 9
íme még néhány recept különböző táj-
egységekből:
Aranyosszék
Leveszik a keserűgomba recéjit, aztán
zsírba megsütik. (FM, Várfalva)
Balatonmellék
Leforrázták, így veszített a keserűségé-
ből, aztán sütötték. (SzS, Gyenesdiás)
Baranya
Levakarjuk külsejét, belsejét, meg-
forraljuk, megsütjük zsírba, megszórjuk
fokhagymával. (OA, Bükkös)
A keserűgombát megpucójuk, hideg
vízbe tesszük, s készíccsük a forrót is s
avval leforrázzuk. Abba kicsavarjuk,
bele megint hideg vízbe, ebből kicsa-
varjuk és beledobjuk a forró zsírba és
leboriccsuk. Ha kész megsózzuk. 10
Barcaság, Hétfalu
A keserűgombát az erdőn szénen sü-
tötték meg, szalonnával s túróval. (KI,
Négyfalu)
Csík
Erre alig használják. Hagynak egy cen-
tit a szárából, a tej kicsücsörödik, nem
olyan keserű. (ASzV, Csíkszentmihály)
Gyimes
A keserű szárábó le ke vágni, mikó
sül aztán, a keserűsége kijön. Ordát só-
zunk, s azt tesszük a keserű köré, úgy
esszük. (AFE1, Gyimesközéplok)
Háromszék
A keserűgombát megfőzöm ecce, az-
tán zsírba, túróvá megsütöm. (BE, Bé-
lafalva)
Hont
...a keserű gombát még tejjel léhet jól
elkészíteni, de sütve azé jobb ám, olyan
mint a sült csirkehús. (...) megfőztük, ki-
csavartuk a keserűt és utána hagymás
zsírra tettük rá. 11
A keserűgombát tűzön (jó) megsütni
az erdőbe, nem szabad mingyán levágni
az ajját, mert abba megy a keserűsége. 12
Kalotaszeg
Sózva, túróvá sütjük a keserűgombát
(csípősgombát). (Szí, Magyarvista)
Kászon
Túróval, sütve eszik a keserűgombát.
Minden gombát, ha evőgomba, szárastó
sütünk meg, de a szárát nem esszük meg.
(BL, Kászonújfalu)
Kárpátalja
Szokták a platón sütni, csak úgy, a
gilisztát hajtja az emberekbő. (BRJ,
Técső)
Mezőség
A keserűgombát sütik túróvá. (Kidé,
SP) A keserűt kisüssük. Minden gombát,
eztet is, előtte megfőzzük jól. (NKI, Kidé)
Moldva
Főzik s fokhagymába mártva belé,
sózzák s eszik. Sok termik. (SBM, Vi-
zantea Mánástireascá, Vráncsa m.)
140
Ormánság
A keserűgombát nagy lábosba meg-
sütötték zsírba, sózták, úgy ették, más-
ként nem. (TIDAI, Kémes)
Őrség
A keserűgombát nagyon szeretem.
Kifőzik, vöröshagymás paprikás olajba
megsütik, bele lisztet, kis sót, jó, csak
nehéz étel. (KJ, Őriszentpéter)
Udvarhelyszék
Almáson túróvá sütik meg, szénen, a
keserűt. (GJ, Homoródszentpál)
Szoktuk télire lesózva és olajba kese-
rűt, (NG, Homoródszentpál)
A keserűgombát főleg sózva, túróvá
sütjük, de tojásba, prézlibe is rántjuk.
(GMKJ, Siménfalva)
Zempléni-hegység vidéke
A keserűgombát egészbe szoktuk meg-
sütni, s hagymát vágunk közé, deliká-
tot is szórunk rá. A szomszéd hagymás
zsírba süti meg, felvágva, így minden
gomba jó, pörköltszerűen. Megsütöm a
gombát hagymás zsírban, meg a lecsót, s
összekeverem. Legjobb fele arányban. A
lecsóba beleteszek vöröshagymát, papri-
kát, lefedem, bele a paradicsomot. Úgy
jó, ha egy kis erős paprikát s delikátot
teszünk bele. (KGyE, Mogyoróska)
A keserűgomba valószínűleg régóta,
hogy áru is, de a magyarok viszonylag
ritkán kereskednek vele, a cigányok a
leggyakrabban. Az előbbieket aláhúzan-
dó idézek a továbbiakban a XIX. század
elejéről származó adatokat:
„...szentgyörgy-gomba, nyíri szö-
szös-, pisztitic-, lasa-, hirip- és keserű-
gombák, melyekből lehet pénzt szerzeni
...” (Gyergyóalfalu ) 13
„Szentgyörgy-, keserű-, fenyőalja-, pisz-
tiric-, lasa-, szarvasgombák, de mű azok-
kal nem szoktunk kereskedni, s annál-
fogva pénzt se tudunk azokból keresni”
(Várdotfalva, Felesik ) 14
A keserűgomba oltóanyagként való fel-
használásról Gunda Béla azt írta, hogy a
Székelyföldön általánosnak tekinthető a
magyar pásztorok körében, adatai első-
sorban a Gyimesből és a Hargita-hegység-
ből valók. A csíki, gyimesi pásztorokról
írja, hogy a friss gombát összetörik, vizet
öntenek hozzá, s a vízben jól szétmorzsol-
ják a gombát, majd a levet leszűrik, s az
ilyen lé juhtejoltáshoz igen jól használha-
tó. Szentegyházasfaluban pedig a székely
juhász a keserűgombát csípős, érett túró-
val összekeveri, vizet önt rá s a keveréket
egy hétig állni hagyja, majd ezzel a lével
oltja a juhtejet. Kászonban jegyeztem le
magam is mindezt megerősítő adalékot,
azt, hogy használták tejet oltani a kese-
rűgombát, az ótóba tesznek most is (BL,
Kászonújfalu). Szól Gunda arról is, hogy
erdélyi románoknál is tapasztalta hason-
ló felhasználását e gombának, de nem
például a kárpáti ukránoknál meg szlo-
vákoknál . 15
Ami a népi gyógyítást illeti, felhasz-
nálása e célra nem általánosan elter-
jedt. Csak a máramarosi Técsőn (Kár-
pátalja) jegyeztem le gilisztahajtó ként
(bélférgesség ellen) való felhasználását
embereknél. Fogyasztását sütve ajánl-
ják. (BI, Técső) Székelyföldi, csoma-
kőrösi (Orbai-szék) adatunk van arra,
hogy ott a keserű gomba szárát kankó
(tripper) ellen használták. (AI, Csoma-
kőrös) Selmecbányán megaszalva or-
vosságnak elteszik és szükség esetén a
dagadt testrészekre rakják . 16
A gyergyói Heveder nevű tanyatelepü-
lésen állatok hasmenésének a gyógyítá-
sára használják . 17
141
Tudunk róla, hogy Háromszéken el-
lenjavallják a juhoknak és a teheneknek,
mert úgy tartják, hogy csökkenti a tejho-
zamot, és ezért amikor terem a keserű,
olyankor nem hajtják az erdőbe a tehe-
neket s a juhokat. 18
A keserűgombát megillető hely nép-
költészetünkben szintén kivételesnek
mondható, valószínűleg kevés az olyan
népköltészet, amelyben ilyen súllyal for-
dulna elő ez a gombafaj. Ezt erősíti meg
az 1705 tájáról származó Csínom Palkó,
Csínom Jankó című közismert kuruc
dalban való előfordulása is: 19
Sok cikornyás német urat
Rabságba hajtottunk,
Sok kalapot mezőségen
Összve is tapodtunk.
(...)
Fut az tokos, tüzes madzag
Kihull az kezéből,
Őszi keserű-gombája
Kidől a fejéből
Az sem mellékes, hogy tudomásunk
szerint szólásmondásainkban valamely
(megnevezett) gombafajra csak öt gomba-
csoport esetében van utalás a mi esetünk-
ben, s ezek egyike a keserűgomba (a má-
sik négy: taplógombák, sárga rókagomba,
vargánya, pöfeteg). Eddig két olyan szó-
lásmondásunkról tudunk, amelyben sze-
repel a keserűgomba: Úgy áll a kalapja,
mint a keserűgomba (’furcsán, szokatla-
nul’), 20 olyan, mint a keserűgomba ('ki-
ment a formájából - a kalap -’) 21 mond-
juk, mondtuk.
Következésképp egyik legrégebbről
és legjobban ismert, egyik legfonto-
sabb gombánk a keserűgomba, párját
ritkítja a hozzá fűződő magyar népha-
gyomány.
A keserűgomba (Lactarius piperatus, L. pergamenus)
és a pelyhes keserűgomba magyar népi nevei
Keserűgomba (Lactarius piperatus)
- keserűgomba, keserű (keserő): Alsó-
Fehér, Aranyosszék, Balatonmellék,
Bánság, Bányavidék, Baranya, Barca-
ság, Csík, Felvidék, 22 Gyergyó, Gyi-
mes, Háromszék, Homoródmente,
Kalotaszeg, Kárpátalja, Kászon, Mára-
maros, Marosszék, Mezőség, Moldva,
Nyikó mente, Palócföld, Ormánság,
Őrség, Sóvidék, Szászföld, Szatmár
m., Szilágyság, Szombathely vidéke,
Tolna, Udvarhelyszék, Zselicség (köse-
rűgomba),
- csípősgomba: Kővár vidéke, Gyimes,
Kalotaszeg, Mezőség
- tejesgomba: Bánság, Moldva, Kőszeg
vidéke (Velem),
- szöszke: ?! Moldva,
- zsidógomba: Felvidék (Murány völgye) 23
L. pergamenus is
- keserűgomba: Háromszék
- csípősgomba: Bányavidék, Gyimes,
Kalotaszeg, Mezőség
- tejesgomba: Mokányság, Kőszeg vidé-
ke (Velem)
- szöszke: ? Moldva
- zsidógomba (?) Felvidék (Murány
völgye) 24
L. pergamenus is
- keserűgomba: Háromszék
csak L. pergamenus -
142
Pelyhes keserűgomba
Lactarius vellereus
ság / tinórgomba: Barcaság, Három-
szék, / tinórugomba: Homoródmente.
disznógomba: Csík, Kis-Küküllő mente
(disznyógomba), Sóvidék, Szilágyság,
Udvarhelyszék/ disznókeserűgomba,
disznókeserű: Kalotaszeg, Kárpátal-
ja / disznótinóri: Bihar, / döggomba:
Háromszék (Gelence), / gripák: Zemp-
lén vidéke (szlovákból?), herécs vagy
herencs: Dunántúl , 25 Gömör, 26 / őszi
keserű (Moldva - Klézse-), őzgomba
(Homoródmente), pócgomba: Csík, /
porcgomba: Csík, Orbaiszék (Gelence),
Kászon, / porcogó, porcogógomba:
Csík, Gyimes, Háromszék/ tinógom-
ba: Aranyosszék, Háromszék, Barca-
Román népi nevek:
burep iup: Mokányság, burete láptos
(Előpatak/Válcele és Kézdimartonos, Há-
romszék), burete usturos (Hídvég, Három-
szék), iut;ari (Bukovina),
Ukrán népi nevek
hircsécja (’keserűgomba’ Kárpátalja),
bilják (’fehér’, Máramaros),
Német népi nevek
Hinc nevek
mülisvámé - Szombathely vidéke,
Jegyzetek
1 Nyilassy 1951c: 12.
2 Courtecuisse-Duhem 2000: 398, Garn-
weidner 1986: 158, Gulden-Jenssen-
Stordal 1995: 223, Komiyama-Yamada
2001: 188, Kosonen 1993: 79, Marti
2001: 103, Eliade-Toma 1977: 292.
3 Kalmár-Makara-Rimóczi 1995: 87.
4 Veress 1982: 124.
5 Lásd Kicsi 2004c.
6 Gunda 1979.
7 Vajkai 1959a.
8 GD, Homoródszentpál.
9 Mátyus 1787: 482.
10 Nyilassy 1951c: 35.
11 Bernecebaráti, Erdélyi 1953: 8.
12 Bernecebaráti, Erdélyi 1953: 37.
13 Cziráky 1820: 37.
14 Cziráky 1820:118.
15 Gunda 1966: 162-3.
16 Istvánffi 1909: 441.
17 Köllő 2000: 79.
18 MM sepsiszentgyörgyi erdőmérnök köz-
lése. Bükszád, 2000. május 20-án.
19 Martinkó 1983: 37,48.
20 O. Nagy 1999: 240.
21 O. Nagy 1999: 355.
22 Lásd még: Gömör, Ujváry 1991: 39,
Zsupos 1987: 38.
23 Zsupos 1987: 38.
24 Zsupos 1987: 38.
25 Gregorl973: 9-10.
26 Csermosnya völgye, Ujváry 1991: 39.
143
A pisztricgomba (Polyporus squamosus)
a magyar néphagyományban
Carolus Clusius 1601-ben megjelent
művében Peztritz néven már említi du-
nántúli népi névként. Fái Gomba, Főző
Gomba, Fisztritz Gomba és Tőke Gom-
ba székelyföldi népi neveit Benkő József
jegyezte le. 1
Veress Magda így ír róla: „...régóta
kedvelt étel és „nagyvad”-számba menő
zsákmánya a gombagyűjtőknek. 2 Ugyan-
akkor elsősorban rettegett farontó az er-
dészek, kertészek szemében.
Fontosabb ismertetőjegyeit az alábbi-
akban foglaljuk össze.
Általában lombhullató fákon vagy
azok kidőlt vagy kivágott tuskóján te-
rem, sokszor emeletesen. Kör-, ovális
vagy vese alakú. Kedvencei közé tar-
toznak a diófa, a juhar, de lucosban is
előfordul. 3 Rövid nyélszerű feketés tövű
tönkkel kapcsolódik a fához, taplósze-
rűen. 1-4 cm-es vastagságú kalapjának
a színe fehéres, sárgás krémszín barnás
pikkelyekkel, felülete körkörösen elren-
dezett. Akár 50-60 cm-es átmérőjűre is
megnőhet, alul sárgás színű a pár milli-
méteres likacsos, tönkre lefutó pórusos
rész, melyet csakúgy, mint könnyen le-
hántható „bőrét” ajánlatos lehúzni meg-
tisztításakor. Fehéres húsa a fiatal gom-
bának sajtszerű és kellemesen lisztszagú,
az idősé szívós, bőrszerű. Spórái fehér
színűek, elliptikusak vagy hengeresek.
Áprilistól októberig nyúlik termésideje,
a Székelyföldön többnyire május és júni-
Polyporus squamosus.
us jelenti a csúcsidényt. Összetéveszthe-
tő más tág pórusú Polyporus-fajokkal,
de mérgező gombával nem.
A háromszéki magashegyi telepü-
lésen, Kommandón immár emberem-
lékezet óta, hogy szokás összeállni le-
gényeknek, férfiaknak s többnyire cso-
portosan és nagy mennyiségben szedik
a bükkösökből (élő és holt fáról egy-
aránt) a piszpirice t, s főleg savanyúság-
nak teszik el. Közkedveltnek számít a
faluban, s persze tudják, hogy jól meg
kell főzni, s csak az a felhasználan-
dó, amelyik még friss, fiatal, könnyen
megy belé a kés. Gyakran a helyszínen
(ahogy a kései laskagomba esetében is)
rögtönöznek megfelelő eszközt a fáról
való leverésére, ha magasan termett.
Élezett karót készítenek, a fejsze nem
hiányozhat, ha piszpiricésznek.
Mai népi nevei (többnyire saját gyűj-
tés alapján): 4 bagolygomba (Alföld,
145
Kommandói pisztricleverés.
Kép: ifj. Zoltán Sándor
Csongrád m.), bagúgomba (Kisalföld,
Felső-Szigetköz), diófacsöpörke (Szla-
vónia), di(j)ófagomba (Csík, Felső-Sziget-
köz, Háromszék, Ipoly mente), födi géva
(Balatonmellék), huhugomba (Mátra vi-
déke), jaszka (Kalotaszeg), leveles gomba
(PBalatonmellék), peszterice (Veszprém),
pesztrec(gomba) (Sóvidék), petricgomba
(Ormánság), picpiric (Kis-Küküllő men-
te), piszl (Mátra vidéke), piszpiri(c), (Sep-
siszék), piszpiric( gomba) (Háromszék,
Nyárád mente, Nyikó mente, Barcaság),
piszpirisz (Sepsiszék), pisztiric(gomba)
(Csík, Háromszék, Homoród mente,
Moldva, Nyárád mente, Sóvidék), pisz-
ric (Moldva), pisztiricagomba (Bara-
nya), pisztiri gomba (Homoród mente),
pisztirici (Nyárádmente), rükösgomba,
(Sepsiszék), szilfagomba (Tolna m., Kár-
pátalja), tarkagomba (Kárpátalja, Má-
ramaros, Moldva, Somogy), tapló (Kalo-
taszeg), pisztric(gomba) (Csík, Gyergyó,
Moldva, Sepsiszék), ubugomba, (Mát-
ra vidéke). Megemlítem néhány román
népi nevét is: burep pástrávi (Dofteana,
Moldva), pástráv (Berzunc, Moldva).
Máramarosi (felsőrónai) ukrán neve:
pisztrjáká.
Beszédes, a gomba tulajdonságaira uta-
ló nevek a fentiek, a többség tarka, pikke-
lyes voltára, kinézésére utal, több név pe-
dig a fára, amelyiken terem (dió, szil).
Sokfele úgy tartják - s nem csupán
Moldvában (például Háromszéken is) -,
hogy: Bé ke szúrni botot neki s késsé le-
vágni, me ba kézzé, akko hamar vénül
meg (Bákó megye). 5
Különleges íze miatt finom ételfélesé-
geket lehet belőle készíteni, elsősorban
rántott szeletként s vadas mártásnak
ajánlja Veress Magda. 6
Mátyus István a következő receptet
adta közre több mint 200 évvel ezelőtt: 7
„...vízben meg-vontatva, azután sza-
lonnával, sült tojásfejérivel ’s petre’se-
lyem-levéllel egybe-aprítva, hús-lévben jól
meg-főzve, és borral meghint-ve, a’ levi-
vel együtt, hús forma édes ízekért, az Úri
Rendek-is kedves faL-étkeknek tartják.”
Homoród menti, háromszéki és bar-
casági elkészítését is ajánljuk:
A pisztric konyhai előkészítése
146
Miko fiatal tokánynak jó. A zsírba
hagymát vágunk, aztán a forró zsírba tesz-
szük a megpucolt gombát. Van aki már-
tássá eszi, általába tesznek paprikát is belé
a són kívül*
Mi legtöbbszö ecetes vízbe tesszük el,
borssá és sóvá, vékonyra s hosszúkásán
felszeletelve, ahogy a laska ez is nagyon
jó savanyúság . 9
hasírtat csinálok belőle . 10
A kalotaszegi Damoson „bőrt feste-
nek a levével ”. 11 Hasonló felhasználá-
sa ismeretes Csíkban is, azt is tudjuk,
hogy az itteni szűcsök Udvarhelyszékről
és Háromszékről szerezték be a diófa-
gombát . 11 A háromszéki Arapatakon
ugyancsak festettek vele . 13
1 Benkő 1783: 432.
2 Veress 1982: 58.
3 Pál-Fám 2006: 11.
4 Zsigmond 2009a.
5 NM, Gajdár.
6 Veress 1982: 60.
7 Mátyus 1787: 480.
Jegyzetek
8 Geréd Jula, Homoródszentpál, 1912-ben
született Homoródalmáson.
9 ZsZ, Kommandó.
10 JI, Krizba.
11 Péntek-Szabó 1985: 308.
12 Miklóssy 1978: 95.
13 Szabó-Péntek 1976: 133.
147
A tövisaljagomba (Entoloma clypeatum)
a magyar néphagyományban
Mátyus István 1787-ben mindjárt a
császárgalóca és a csiperke után ismer-
teti: „Ez után való kedvességet érdemlett
majd mindenütt édes leves húsával és
kedves szagjával a Tövisaly-gomba (...)
Terem ez a verőfényes száraz erdők és
berkek szélein a tövis-fák alatt.” 1
Veress Magda így ír róla: „Ma jóval
kevesebbre becsülik, mint akár Mátyus,
akár - kétszáz évvel korábban - Clusius
idejében: könnyen összetéveszthetőnek
tartják. Mégis dimbes-dombos, kökény-
és galagonyabokros tájaink, kiskertes,
szilvafás, libalegelős falvaink kedves ta-
vaszi gombája; nagyanyáink ezt hozták
estefelé a kötényükben, amikor meg-
tértek a gyomlálásból-kapálásból, s ez
Entoloma clypeatum
kerül ugyanúgy most is kert végéből,
sövény mellől, árokpartról a család elé
friss ételnek a vacsoraasztalra. Olykor
városi piacokon is felbukkan: érdemes
megismerni.” 2
Nagyon kell vigyáznunk, hogy ösz-
sze ne tévesszük a hozzá hasonlító
nagy döggombával (Entoloma lividum),
amely súlyos mérgezést okozhat vagy az
ugyancsak mérgező zöldes döggombával
(Entoloma vernum).
Fontosabb ismertetőjegyei: füves-bok-
ros helyeken terem, kedveli a vad rózsa-
félék közelségét, elsősorban áprilistól jú-
niusig jön elő. Kalapja 4-10 cm, selymes
fényű, szürkés, sugarasan szálas, gyak-
ran hullámos, fehéres húsa elég vékony
s lisztszagú. Tönkje nem kemény, szálas-
rostos, 4-12 cm magas, 1-2 cm vastag,
gyakran görbe s felfelé vékonyodó.
Népi nevei (többnyire saját gyűjtés
alapján): 3 csipkegomba (ritkábban Mold-
vában), Ikecskekapor (Gyimes), koarz
(Alsó-Fehér), magyarógomba (Klézse,
Moldva), májusigomba (PIpoly men-
te), nyálkagomba (Szeged vidéke), pi-
rosbajú májusigomba (Mátra vidéke),
Iszagosgomba (Felvidék), 4 szilafagomba
(Moldva), szilfagomba (Torockó vidéke,
Gömör, s mindkét vidéken szilvafára ér-
tik a „szilt”), szilvafaalja (Vas m.), szil-
vaalj(a)gomba (Kézdiszék, Sepsiszék,
Marosszék), szilvafaaljú (Kis-Küküllő
mente, Abaúj-Torna), szilvafagomba (Kéz-
149
diszék, Kalotaszeg, Moldva, PNagybá-
nya vidéke, Orbaiszék), szilvafájagomba
(Csermosnya völgye, Gömör), szilvagom-
ba (Kézdiszék, Moldva, Udvarhelyszék,
Kishont, Nyitra vidéke), tövisalja (Zemp-
lén, PFelvidék), 5 tövisaljagomba (Kárpát-
alja), tövisaljú (Szilágyság), tövisgomba
(Mezőség, Nyitra vidéke, Szilágyság,),
töviskalj (Zemplén), töviskealj (Abaúj-
Torna), tövis(ke)gomba (Szilágyság),
tüskegomba (Balatonmellék), tüsökalja
(Baranya, Ormánság), tüvisgomba (Me-
zőség), tüvisbajú gomba (Kalotaszeg).
Megemlítem néhány román népi nevét is:
burete de párliturá (Sepsiszék).
Különösen tojásos gombának megké-
szítve ajánlja Veress Magda:
„Kockára vágott hagymát üvegesre
párolunk, beledobjuk a megfelelően elő-
készített gombát, enyhén megsózzuk, és
fedő alatt 8-10 percig főzzük (ha szüksé-
ges, kevés vizet is adunk hozzá). Végül le-
vesszük a tűzről, tetszés szerinti mennyi-
ségű tojást ütünk rá, sót, borsát adunk
hozzá, egyenletesen összekavarjuk, s ka-
vargatás mellett nem túl keményre süt-
jük. Forró pirítóson is tálalhatjuk.” 6
Mátyus István a következő receptet
adta közre több mint 200 évvel ezelőtt:
„A szakátsok ezeket a kényes gombá-
kat, kényesen így szokták megkészíteni:
friss korokban száraiktól és motskoktól
megtisztítva, és jól kimosva, elébb bor-
ral, egressel, etzettel, hagymával, só-
val, fűszerszámokkal, narantsal, tzit-
rommal és jó szagú füvekkel, vagy la-
urus levéllel együtt megfőzik, azután
a lévből is keveset töltvén reá, mint
legfőbb tsemege ételt úgy adják fel. Ná-
lunk rövedebben hús-lévben megfőzve,
téj-fellel megöntve, és sóval, fű-szerszá-
mokkal meghintve, s így is kevéssé főve
viszik asztalra. Többire mindazonáltal
tsirkék és egyéb húsok mellé készítik.
Ugyan ezen végre, tzérnákba felfűzve
meg is szárasztják...” 7
íme néhány talán az előbbieknél is
hagyományosabb, az előbbieket részben
ismétlő, de mostanában lejegyzett meg-
készítési mód:
Moldva
Jó megfőve s megrántva tojássá. (KV,
Berzunc)
Háromszék
Jó tokánynak. (ME, Kézdialbis)
Nyikó mente (Udvarhelyszék)
A gombák nagy részét, az itt szilva-
gombának nevezett tövisalját is készítik
a következőképpen:
A gombát megpucolva, szeletelve pá-
roljuk. Pirítjuk a hagymát, vízzé fetölt-
jük, bele az előkészített párolt gombát.
Külön lisztté habarcsot készítünk, azt, s
a tejfölét csak mikor kész, akkor tesszük
bele. Pityókapirével ettük vagy pulisz-
kával. (NMII, Siménfalva)
Egyre kevésbé közismert a magyar
nyelvterületen a tövisaljagomba, így pél-
dául a Mezőségen még centrálisnak szá-
míthatott, de jelenleg csak az erdővel is
rendelkező falvakban sorolhatjuk az is-
mert, de perifériálisnak számító gomba-
fajok közé.
A Székelyföldön elsősorban a szilva-
fához kapcsolják, s gyakorta valóban
körülötte is terem általában a megszo-
kott helyeken, olykor többet, máskor
kevesebbet az időjárástól is függően.
Érdekes, hogy sem Clusius, sem Benkő
nem jelzi ismeretét, noha Clusiusnál
(1601) előfordul a „Tuwis alya gomba”
név, de más faj megnevezésére hasz-
nálva. Más furcsaság, hogy például a
sepsiszéki Kőröspatakon inkább a ci-
150
gány származásúak ismerik, akik álta- zott tudást, azután is, hogy az itt több-
iában kevesebb fajt tartanak számon, ségi székelyeknél kihalóban a hagyo-
mint a székelyek. Lehet, hogy ez esetben mány (ismerete, használata), mely egyre
is ők őrzik tovább ezt a hagyományo- inkább a múlté.
1 Mátyus 1787: 478.
2 Veress 1982: 70.
3 Zsigmond 2009a.
4 Bódva mente, Varga 1993.
Jegyzetek
5 Bódva mente, Varga 1993.
6 Veress 1982: 252.
7 Mátyus 1787: 478-9.
151
A májusi pereszke (Calocybe gambosa)
a magyar néphagyományban
Calocybe gambosa
Kevés alapos felmérés készült arról,
hogy melyik gombát tartja egyik vagy
másik nép a legízletesebbnek. Francia-
országban az 1947-ben végzett közvé-
lemény-kutatás győztese a földfeletti
nagygombák kategóriájában a májusi
pereszke lett, természetesen nem alap-
talanul. 1 Valóban egyik legértékesebb,
legkiadósabb gombánk, jól tárolható
és jó tulajdonságait nagyrészt szárítást
követően is megőrzi. Gyógyászati szem-
pontból ugyancsak figyelemre méltó: a
legújabb kutatások antibiotikus hatását
igazolják, valószínű fontos szerep jut a
neki a jövőben a cukorbetegek étrendjé-
ben, főleg ha termesztése megoldódik. A
hagyományos kínai gyógyászat a gyo-
morra és a bélcsatornára tartja gyógyító
hatásúnak a májusi pereszkét. 2
Középtermetű gomba, egyenként vagy
seregesen terem. Kalapja 5-8 cm átmérő-
jű, fehéres, krémes színű, húsos-vaskos,
a fiatal példányok széle begöngyölt, ka-
lapbőre nem húzható le (legfeljebb kissé
a széleken). Lemezei sűrűn állók, szí-
nük - miként a tönké is - a kalapéhoz
hasonló. A gyakran görbe tönk kemény,
zömök, 3-7 cm magas, 1-3 cm vastag.
Fiúsa fehéres, krémszínű, lisztszagú. Áp-
rilis végétől júniusig terem többnyire bo-
szorkánykörökben, mindenekelőtt füves
helyeken, cserjésekben, erdőszélen. 3
Sokféleképp megkészítik, tartósítják.
Jó mindenféle gombás ételnek (tájainkon
leggyakrabban hagymás zsírban sütik ki
és tojást ütnek rá), kár, hogy nem árusít-
ható, pedig ráadásul alig téveszthető ösz-
sze más gombával (valamennyire a nagy
Készül a májusi pereszkés tokány a Szent
György-napi főzőversenyen Sepsiszentgyörgyön
153
döggombához hasonlít, de ez utóbbi ter-
mésideje későbbi). A barcasági Krizbán
a következőt ajánlják:
Tokánynak készítem vagy sütve: belete-
szem az olajos tepsibe, sózom és kész. (JI)
Sepsikőröspatakon a májusi peresz-
kével kapcsolatos szakszót is lejegyez-
hettem, amikor a helybéli gombakirály-
lyal (Pakulár Berti nénivel) szedtük azt,
jó nagy területet bejárva, főleg galago-
nya- meg csipkerózsabokrok szomszéd-
ságát, legelőket átvizsgálva, hajolgatva
fürkésztünk a nem akármilyen csemege
után: azaz csikkaj óztunk. A csikkajozás
a gomba csipkealj, csikkaj, tavaszi
csikkaj nevéből lett. Számon tartják
azt is, hogy csoportosan, gyakran bo-
szorkánykörökben terem: Kerítésbe nő,
ahogy kaszálnak. ( PK, Gyimesfelsőlok).
Jó szagja van, bórába lesz. (SM,Vizantea
Mánástireascá)
Májusi pereszkés kör
Népi nevei szinte mind a termés helyé-
re - vagy arra is - utalnak:
bokoraljú (Udvarhelyszék), bukoralja
(Borsod, a Bükk vidéke), 4 csikkalj (Há-
romszék), csipkealj (Háromszék), csip-
kealjgomba (Háromszék), csipkegomba
(Moldva), galagonyagomba (Zemplén), 5
magyarógomba[ Moldva), szi(l)vagomba
(Vas, Zemplén), szilvafaaljú gomba (Ud-
varhelyszék, Szilágyság), szilvafaalla
(Őrség), szilvafacsöpörke (Szlavónia),
szilvafagéva (Somogy), szilvafagomba
(Háromszék, Őrség, Szilágyság, Kárpát-
alja, Heves, Zemplén), szilvagomba (Csík,
Háromszék, Nyikómente, Szilágyság,
Kárpátalja), sziv(a)alla (Muraköz), tava-
szi csikkalj (Háromszék), tövisalj (Csík),
tövisalja, (? Homoródmente), tövisaljú
[gomba) (Aranyosszék, Nyárádmente,
Nyikómente, Homoródmente, Kalota-
szeg), tövisgomba (Kalotaszeg), tövösalj
(Csík), tűsgomba (Torockó vidéke), tüs-
kegomba (Baranya, Vas), tüvisalja (Ara-
nyosszék). Több esetben vonatkozik a név
előfordulásának idejére: májóka (Nyitra
vidéke), májusgomba (Ipoly mente), má-
jusi gomba (Gömör, Ipoly mente, Mát-
ra vidéke, Veszprém, Vas, Szigetköz),
szen(t)györgygomba (Csík, Kolozs m.,
Baranya, Balatonmellék, Barkóság, Or-
mánság, Vas, Szepesség), szen(t)győr-
gyigomba (Szigetköz), tavaszgomba (?
Aranyosszék), tavaszi pisztiric (Csík).
Találkozunk más jellemzőjére utaló név-
vel is: lisztgomba (Csongrád m.), szagos-
gomba (Gömör). Nehéz megállapítani,
hogy mire utal a következő népi név
Gyimesből: pitricgomba. Előfordulhat,
hogy egyszerű átvétele egy máshol más
gombára vonatkoztatott névnek. Csak
a nemzetségre utaló név is előfordul
népi névként a Barkóságban: pereszke . 6
Veszprémből jegyzett tinorgomba neve
valószínűleg elírás. 7
Mokánysági román neve: prunárei
(Verespatak), szászföldi és moldvai: bureji
de prun (Zernyest, Rádáutá), háromszéki:
burete de maradná (Élőpatak). Kárpát-
aljai ukrán neve: szlivovéci (Beregújfalu),
ruszin neve: szlivjánki (Tekeháza).
154
Jegyzetek
1 Veress 1982: 54-55.
2 Lelley 1999: 55.
3 Kalmár-Makara-Rimóczi 1995: 168.
4 Bakó 1949.
5 Bődi 1981.
6 Paládi Kovács 1982: 33.
7 Hollós: 1899: 146.
„A világon sehol máshol, csak Korondon csinálják.”
A bükkfatapló és a nyírfatapló
a magyar néphagyományban
Bevezetés
A nem ehetőnek tekintett gombák kö-
zül a magyarság számára minden kétséget
kizáróan a legismertebb a bükkfatapló
(Fomes fomentarius). Valószínűleg nem
egyedi esetről van szó, hiszen vérzéscsil-
lapításra meg tűzgyújtásra való felhasz-
nálása világszerte elterjedtnek mondható.
A nyírfatapló (Piptoporus betulinus) is
eléggé közismertnek számít; ezt az általá-
ban ehetetlennek tekintett gombát fiata-
lon ínség esetén ették is, s bizonyára nem
csupán nálunk. Az viszont magyar jelleg-
zetességnek tekinthető, hogy dísztárgyak
készítéséhez nyersanyagként használják
fel, a világon sehonnan nem találtunk a
székelyföldihez hasonló etnomikológiai
felhasználásra adatokat. Nem csupán
az említett taplógombákat ismeri a nép-
hagyomány, mostani együtt tárgya-
lásuk mégis indokolt, mert egy joggal
hungarikumnak számító - pontosabban
székely (köröndi) - népi mesterség, nép-
művészeti ág számára ez a kettő számít
nyersanyagnak, általában a bükkfatapló,
kivételesen azonban a nyírfatapló is.
Nem indokolatlan akár életmentő
taplókról beszélni, és az emberiség áldá-
saként emlegetni főképp a bükkfataplót,
legalább ennyire jogos azonban a tap-
lógombákról úgy beszélni, mint a fák
„vámpírjairól ”. 1 Élősködő gombák tap-
lóink (Polyporacae), fonalaik szétterjed-
Korond látképe a központból
157
Bükkfataplós fa. Kép: Kakas Zoltán
nek a fa sejtjei közt és sokszor behálóz-
zák az egész fatörzs anyagát, megemész-
tik a fa anyagait, és ennek következtében
a fa egyre több része elhal, végül akár az
egész fa kiszárad. (A fagombák és a fa el-
lentmondásos viszonyára, egyes taplók-
nak a fa életét meghosszabbító szerepére
viszont ritkábban történik utalás .) 2
A hegyvidéki bükkfaerdőkben nagy
kárt okozó bükkfatapló ősidők óta hasz-
nálatos tűz csiholására - talán a parázs-
tapló ( Phellinus igniarius) mellett -, vér-
zéscsillapításra, különféle az embernek
tetsző s hasznára levő tárgy készítésére.
Ellentmondásos lény, mint például az
ember. Fontossága viszont kétségtelen.
Elsősorban azért, mert egyik építőköve a
Természetnek. Nem mellékes, hogy több
taplóféle ízletes, sőt gyógyhatású táp-
láléka az őt ismerő, becsülő embernek
(például a kései laskagomba, Pleurotus
ostreatus).
Nevek
Sokat elárulnak a taplóról helyi elne-
vezéseik. A nyírfatapló t sok más fán ter-
mő taplóhoz hasonlóan ugyancsak hív-
ják egyszerűen tapló(gombá) nak, top-
ló(gombá) nak, s persze nyírfatapló nak,
nyírfatoplónak is. Van azonban sajátos
kinézésére utaló népi neve is: fehér top-
lóu (Sepsiszék).
Felsorolom a továbbiakban a bükk-
fatapló azon népi neveit, amelyeket
terepmunkám során jegyezhettem le
szerte a Kárpát-medencében (előfordu-
lásuk gyakoriságának hozzávetőleges
sorrendjében). 3
Általánosan elterjedtek: tapló, topló,
taplógomba, toplógomba, fagomba, top-
lóu, toplóugomba, taplóugomba. bükk-
fagomba, bikkfatopló, bikkfatapló, bükk-
fatapló, bükkfafehér. Más: csirj (Kár-
pátalja), zsidóbőr, zsidóbür (Alföld,
Székelyföld, Bakony rég, és főleg a tűz-
csiholáshoz előkészített taplót nevezték
így 4 ), rétapló (Székelyföld ), 5 petyeve s
pötye (Dunántúl ). 6 A zsidóbőr elnevezés
valószínűleg onnan ered, hogy házaló
zsidó kereskedők árulták, de bizonyára
sok tapló került a magyarokhoz szlo-
vák és román árusoktól is, talán ezért
nevezik a románokat a Szilágyságban
taplósoknak . 7 A bükkfafehér elnevezés
csak azon bükkfataplókra vonatkoztat-
ják Korondon, melyek világosabb szí-
nűek s inkább elnyúlt formájúak. Ezek
kevésbé jól nyúlnak általában, mint az
ún. rendes topló, főleg díszítéshez hasz-
nálják fel őket, például gyakran készül
gyopár belőlük, a színük épp megfelelő
ugyanis.
158
A bükkfafehér felül, a többi alul
fülled a jászolbat i
Amennyiben jó a meghatározás, va-
lószínűleg egy a többitől elütő neve is
van (volt) a bükkfataplónak (füstölésre
használják, jelzi a forrás, ez erre vall) a
Mezőségen: kisasszony gomba A
Kérdés, hogy ezek közül a nevek kö-
zül miért nem utal egy sem a „taplóbőr”
ama tulajdonságára, hogy nem bírja a
vizet: például a taplósapkát esőben fejen
felejtve, az szétázik, deformálódik.
Van olyan neve is a feldolgozott bükk-
fataplónak, amelyet a kérdésben tájéko-
zatlan turisták adtak neki (szarvasbőr,
őzbőr: mert olyanszerű, kellemes, bárso-
nyos tapintású és színű) és olyan is, ame-
lyet a furfangos helybéliek eszeltek ki
vendégeik megtréfálására, szórakoztató
célzattal, ilyen a rikkantyúbőr elnevezés.
Ha a mit sem sejtő vendéget netán az is
érdekelné, hogy mi az a rikkantyú, arra
is megkapja a magyarázatot az áruikkal
„a Holdon is jelenlévő” korondiaktól 9 : A
rikkantyú rejtőzködő életmódot folytató
kicsi barna állat a Kárpátokban. A bőré-
ből készült sapka, ha reggel 4-től 5 óráig
használják, jót tesz a férfiasságnak. (MB,
Korond) Ugyancsak találó köröndi neve
a feldolgozott Fomes fomentariusnak a
bükkfabársony.
A tapló, taplón (r. iascá, m. jászka )
mint népi név többjelentésű (poliszemikus)
is lehet: elsősorban a bizonytalan gom-
baismerettel rendelkező közösségekben
etnomikológiailag többértelmű gyűjtő-
névként is értelmezhető és értelmezendő,
így például Péntek János és Szabó Attila
a pisztricgomba (Polyporus squamosus)
népi neveként jegyezte fel Bikáiban, Gye-
rőmonostoron. Kiskapuson, Mérán és
Damoson; 10 ez utóbbi ponton annak jelzé-
sével, hogy „bőrt festenek a levével”.
Felhasználás
Tűzgyújtás
Valószínűleg egyik legősibb, ritkán
bár, de ma is előforduló felhasználása a
bükkfataplónak az, amikor tüzet csihol-
nak segítségével. Például Korondon ezt
napjainkban is megteszik (például MV),
sőt ún. tűzkiütő -felszerelést is készítenek
ott, részben ugyancsak bükkfataplóból.
Legtöbbször - s talán legtovább - a
pásztoremberek tették alkalmassá a
bükkfataplót (és más taplót is) arra,
hogy a kova (békasó) meg acél segítsé-
gével kiütött szikrától hamar meggyűl-
jön, és soká égjen. Egy sepsikőröspataki
juhászt idézek:
Bikkfának cipóforma kitornyosodása
ez. Teteje kérges, kemény, barna. A főd-
be likat ástam, bele a toplót, bő hammat
reá. Ott ült, vizet töltöttünk reá, s úgy
egy hét múlva, tudtuk kilúgozódott, ak-
ko kivettük, szárítottuk egy deszkán, a
159
Tűzkiiitő-f elszerelés Koronáról
(tapló, acél, kova és dohányos acskó)
napon. Megkopoltuk, amiko megszá-
radt, olyan lett, mint a vata a toplórész
rajta. Vót kova, acél.
Csípett egy keveset a toplóból az em-
ber, rátette a kőre, a kovára, acélla meg-
üttiik, meggyűlt a topló. Ezelőtt a sziva-
rat avva gyújtották. Az oláhoknak azé a
nagy dészíj [bőröv], ott nem ázik, amit
oda betettek. (DJ)
Az is jelzi, hogy a falusi ember nagy
gondot fordított taplójára, hogy annak
az illatosítására szintén gondoltak. Pél-
dául somkóró (Melilotus officinalis) vi-
rágját használták erre a célra. 11
A tapló, amelyet aztán tűzgyújtásra
vagy másra használtak fel, illetve keres-
kedtek vele, például a XIX. század elején
kelendő áru volt például a Székelyföl-
dön. 12
Ifjabb Szabó T. Attila hívta fel a fi-
gyelmünket, hogy az Erdélyi Magyar
Szótörténeti Tár első négy kötetének
E-kivonatában a világhálón egyetlen
XVIII. századi adat található a taplóra:
mint bizonyítékot (corpus delicti) emlí-
tik egy erdőgyújtogatási ügyben: elvága-
tás címszó alatt a szótár 3. kötetének 62.
lapján (1. értelmezés) 1745-ből a követ-
Tüzcsiholás bicska acéljával, békasóval
s taplóval Korondon. Kép: Bakó Mihály
kezőt (mai magyar helyesíráshoz közelít-
ve átírt szövegrészben): ... minekutánna
a sententia execu(ti)oba ment, és orra el
vágattatott, kertek alatt és ganéj dom-
bok mellett lappangott, és hogy addig el
nem mégyen a Városról, mig orra elvá-
gatásáért boszút nem áll, sok helyeken
fenyegetődzótt mellj fenyegetődzésére
újabban incaptivaltatvan feles tapló is
találtatott nála, az honnat bizonjoson
concludalom, hogj orra el vágatását
égetéssel gyujtogatassal kívánta még
voszszullani ... meg kívánom hogy ér-
deme szerint bűntetődgyék. 13 Ez az
adat szerepel a Szótörténeti Tár 12. kö-
tetében a „tapló” címszó alatt is, de itt
az első adat 1581-ből már a „füstölgő
tapló”-ról mint jelképről példabeszéd-
ként szól. 1648-ból ismét, mint gyújto-
gatási eszközt idézi a „kovát, taplót”,
majd egy 1667-ből való fogarasi adat a
termék kereskedelmi értékét jelzi, ami-
kor leltári összeírásban rögzíti, hogy
a minden bizonnyal ágyúkhoz „szak-
álas sárkányába/n/ való tapló/t/ egy
tonnával...”. Ehhez társul ugyancsak
Fogarasból egy másik, 1665-ben ágyúk-
ról, tarackokról készült felsorolásban a
„taplóvas” is, egy hordóval!
160
A XVIII. századból (1740) jelentke-
zik - tudomásunk szerint - először a
„tapló” helynévként is a Szilágy megyei
Egrespatak határában. 14 Érdekes volna
ellenőrizni ennek a helynévnek jelenkori
meglétét, ideértve a taplók gyakoriságát
is a vidéken.
A „tapló” XVIII. századi jelentőségét
mi sem jelzi jobban annál, hogy ebben
az időben a „tapló” szó jelentéstartalma
már átvitt - tenyészhely, melegágy (focar,
loc murdar; Brennpunkt) - értelemben is
felbukkan, a jelentést latinul is magyará-
zó „Fomentum” szó társaságában: „...
experientia mutattya, hogj az efféle Sze-
metes lyukak taplói és Fomentuma az
afféle nyavalyáknak. 15 Figyelemre méltó,
hogy a „Fomentum” (gén. n.) melegí-
tő, tápláló szerszám értelemben, illetve
a „fomentáció” (g. f.) melegítő, táplá-
ló orvosság értelemben, avagy mint a
„fomes, fomitis” (generis masc.) tapló,
topló magyar névvel már Szenczi Mol-
nár Albert 1604-ben Nürnbergben ki-
adott Dictionariumának első kiadásában
is felbukkan. 16 Talán azt sem érdektelen
itt megjegyezni, hogy a szótár 1621-es
kiadásában - amelyben Szenczi Molnár
a tapló görög nevét is feltüntette - egy
Horatius-idézetet is beiktatott: „Frigida
curarum fomenta relinquare posset” azaz
hevenyészett fordításban: „A tapló képes
a hideglelést megszüntetni, gyógyítani” .
Gyógyítás
Tudomásunk van róla, hogy a Ba-
konyban 17 és Sóvidéken élnek, éltek a
taplókkal mint vérzéscsillapítókkal.
A bükkfatopló puha részit régebb
kötszernek is használták, jó sebre. (MJ,
Kinyújtott, száradó bükkfatapló-szeletek.
Kép: Bakó Mihály
Korond) Fájin a vágásra a topló. (TUS,
Korond)
A bükkfatapló sebtapaszként szolgál
olykor ma is a Székelyföldön. A távo-
labbi franciák, észak-amerikai indiánok
pedig a magyarokhoz meg osztjákokhoz
hasonlóan ugyancsak élnek vérzéscsilla-
pítóként a bükkfataplóval. 18 A nyírfatap-
ló szeleteinek hemosztatikus célra való
felhasználásáról is tudunk Angliában,
ugyanott a vele készített szénnek fertő-
zésellenes, fertőtlenítő hatást is tulajdo-
nítottak egyes - Surrey tartománybeli
- falvakban. A tudósok máskülönben
antibiotikus jellegű savat vontak ki be-
lőle. 19
A Fomes fomentarius fejfájás, izzad-
ság, sőt aranyér elleni felhasználásáról a
mai magyar népi gyógyászatban köröndi
adatok tanúskodnak.
„Volt olyan, aki azt mondta:
- Tanító úr, szégyellem elmondani.
Saját pisimmel mostam három hétig a
végbélnyílásomat. Borsónyi sebek vol-
tak rajta. Tökéletesen meggyógyultam.
A sapkából visszamaradt finomabb tap-
lót egy rossz fazékba kell betenni, és
egyet belőle meggyújtani. S erre az eny-
he taplófüstre kell ráülni. Legalább két
161
Mátbé Béla és neje munkája
hétig csináljuk esténként. A füst is gyó-
gyít. Ezt először Tót Misinek az édesap-
ja mondta nekem. Én is kipróbáltam.”
(SzL, Korond)
„A taplósapkát fejben viselni is egész-
ség. Én nagyon fejfájós voltam régebb.
Ha nyárba felteszem a taplósapkát, a fe-
jem nem fáj.” (SzL, Korond)
„A taplósapka a fejizzadságot felszív-
ja.” (LUS, MV, SzL, Korond)
A Felvidéken, Nyitrában tudunk róla,
hogy taplófőzetet ittak gyomorgörcs el-
len és azt tartották, hogy a szélütött em-
ber orra alá (tehát agyvérzés esetén) jó
égő taplót tartani . 20
Ugyancsak ifjabb Szabó T. Attila je-
lezte, hogy Erdélyben a taplóval való
gyógyítás immár legalább hat évszázada
ismert. Ez Váradi Lencsés Györgynek -
sajnos egyetlen - XVI. századi adatával
igazolható, aki azt ajánlja „gyomor bö-
fögése” ellen, hogy „Egy nehezék taplót,
agaricomot egyél meg ”. 11
Füstölés
A Vajdaságban ismert a Fomes fomen-
tarius igénybevétele a rovarok (például
szúnyogok) elleni füstöléskor . 22 A Szé-
kelyföldön a méhek füstöléséhez napja-
inkban is gyakran használják.
A biikkfatopló sokáig ég a füstölőben.
Füstölnek vele, mikor kiveszik a mézet,
tavasszal, mikor megnézik, van-e elég
ennivalójuk a méheknek, mikor megpu-
colják a kaptár fenekit.
A füstölés a méheket csillapítsa, ne
szúrjanak annyira. Az atkákat - olyan
tetüszerüek - is pusztítsa, ami a fiasítást
öli meg. Nyolc napra kel ki az atka, a
méh csak huszonegy napra. (PL, Sepsi-
kőröspatak)
A méhészek füstölésre használják a
taplót. A méhkaptár kezelésével, amikor
a méheket ellenőrzik, mézet vesznek el,
a fiasítást, az anyaméheket vizsgálják.
Akkor ez a legfinomabb, legkönnyebb,
mert ebből kevés kell, s kellemes. (SzL,
Korond)
A mezőségi Magyarszováton csak ak-
kor folyamodnak a szárított lógané hoz,
ha nincs tapló, a bükkfataplót nagyon
jónak tartják füstöléshez, jól nyugtassa
a méheket, mondja KS.
Minálunk nyírfataplóval való füstö-
lésről nincs adat, de máshonnan igen . 23
Különféle más alkalmazások
A bükkfatapló fogyasztásáról táplá-
lékként csak kivételesnek számító eset-
ként tudunk , 24 a nyírfataplóéról viszont
igen, persze csak az egész fiatal példá-
nyokat ették, s inkább csak éhínség ide-
jén.
Dísz- és használati tárgyak készítésé-
hez egyaránt él népünk mindkét tárgyalt
taplófélével. Nem részletezzük mester-
ségszerű, népművészeti feldolgozásukat,
erre a toplászás ismertetésekor kerül sor.
Világszerte elterjedt, hogy szerepük van
a díszítésben. Elég, ha csak a virágtar-
tónak kiképzett taplókra, a virágrende-
zésben, az ikebanában való jelenlétükre
gondolunk. Eddig a magyar nyelvterüle-
162
Virágtartó taplós fa Dálnokon
ten Aranyosszéken láttam csak taplóból
készített fali, éjjeli lámpát (bükkfatap-
lóból is készíthetik, biztosítottak, úgy
ahogy virágtartót is. A ház körüli díszek
közt is fellehetők, példa erre a mellékelt
kép egy dálnoki (Háromszék) udvar tap-
lós fájáról és köröndi taplóvirágtartóról.
Előfordult, hogy a nagyobb taplógom-
bát lábakkal ellátva széknek használ-
ták . 25 Konkrétan a bükkfataplót például
ukrán vadászok . 26
Tudunk róla, hogy festékanyag elő-
állításához is igénybe vették Kalotasze-
gen: A taplóval tüzet gyújtottunk, de ha
kifőztük, otthon a lenével festettük az
orsókat. Attul ojan rózsaszínű lett, nem
lehetett lekaparni . 27 Már említettük,
hogy bőrt is festettek levével az ugyan-
csak kalotaszegi Damoson.
Táblatörlőként is használtak taplót
(valószínűleg elsősorban bükkfataplót) a
rászorulók Moldvában 28 és Göcsejben . 29
Tudunk róla, hogy Baranyában svábok,
illetve sváb származásúak rajzoltak ki-
szárított taplóra, többnyire Adám és
Évát (Hetvehelyen, mondta két vókányi
adatközlőm).
Nemrég kis monográfiája is jelent
meg a bükkfataplónak Franciaország-
ban. Ebben a könyvecskében, amely
egyúttal kiállítás-vezetőül is szolgált,
azt is összefoglalják a szerzők, hogy mi
mindenre használták, használják a vilá-
gon a Fomes fomentariust, ezt a lomb-
hullató fákon (főképp bükkön) élőskö-
dő (ritkán korhadéklakó) patkószerű
gombát . 30 Az általam nem említett fel-
használási módok (a taplófeldolgozás-
nál érintettek kivételével) a következők:
kanóchoz , 31 orvosi kiégetéshez , 32 mele-
gítőnek (hőtartóként), borogatáshoz , 33
fog szárításához, nedvtelenítéséhez és
tyúkszem ellen , 34 más (eddig nem emlí-
tett) kórok leküzdéséhez (máj-, idegbaj,
rák, asztma stb .), 35 illatosításra , 36 do-
hányzáshoz 37 stb.
Bükkfataplóhoz kapcsolódó hiedel-
mekről is szól az említett tanulmány.
Említi például, hogy Szibériában (a
chantiknál) ismert felhasználása a rossz
szellemek elűzéséhez, egyféle megtisztí-
táshoz temetéskor . 38 Az ugyancsak ázsi-
ai ujgurok kán ősatyjukat éppenséggel
e gombától származtatják egyik eredet-
mondájukban . 39
Nemrég Biharban jegyeztem le nagy-
váradi adatközlőtől (TI), hogy bükkfa-
tapló-szeletkét is használnak a vidéken a
pisztrángászok csaliként.
Nyírfa- és bükkfatapló is lehetett az
a fagomba, melyet többek közt céltáb-
laként használtak észak-amerikai indi-
ánok . 40
A nyírfatapló különleges felhasználá-
si módja volt meg Skóciában: pajzsukat
163
tömték ki vele. 41 Angliában gyakran a
borotválkozáshoz, fenéshez használt
„bőrhöz” is igénybe vették, nem véletlen,
hogy „razor strop fungusnak” mondták
e gombát, a svájci órások a fenésnél szin-
tén alkalmazták. 42
Japánban az ajnók, ha valamilyen jár-
vány van, vagy rossz szellemek vannak
jelen, a helyzeten úgy segítenek, hogy
bükkfataplót gyújtanak, s égni hagyják
egész éjjel. 43 Gombák hasonló rituális
felhasználásról tudunk az apacs indiá-
nok körében is. 44
Toplászás
A bükkfataplót és a nyírfataplót hasz-
nálják fel a sóvidéki Korondon különféle
használati meg dísztárgyak készítésére
az ottani toplászok.
95 • • •
Régebben az öregek a bikkfatoplót pi-
patüzre használták.
Mostanság a fiatalok más egyébre
használják.
Táskát, sapkát és sok mindent készí-
tenek belőle.
Elviszik és a fürdőkön jó pénzért
majd eladják,
Mer a világon máshol sehol csak
Korondon csinálják.”
Köröndi toplászdalt idéztem (énekel-
te 1997-ben - az akkor 55 éves - Máthé
Árpád).
Szlovákiában, Csehországban, Türingi-
ában, Ausztriában, Bajorországban, Stájer-
országban is foglalkoztak taplógyűjtéssel,
felhasználással. 45 Főképp hajóépítéshez
tömítésnek, valamint tűzgyújtóként meg
vérzéscsillapítóként vették igénybe a tap-
Molnos András maga készítette
taplósapkájával
lógombát. 46 Korond érdeme, hogy a tap-
lófelhasználást a népi mesterség szintjére
emelte. Adataink alapján itt az 1870-es
évek óta honosodott meg ez a többeknek
megélhetést biztosító foglalatosság.
A taplósapkára (chipiudeiascá, Schwamm-
kappe) az Erdélyi Magyar Szótörténeti
Tárban az első okleveles adat 1754-ből
való (tehát Csaplovics eddig legkoráb-
binak tartott 1829-es adatánál 75 évvel
korábban) bukkan fel egy főúri leltárban
(!) Báró Radak Lőrinc úrnak „nyerges
szerszámai” között egy arannyal varrott
szederjes verítékfogó , egy fehér selyem-
mel varott sapka és egy viseletes bagaria
társaságában. 47
Erdélyi taplósapkáról tehát már 1754-
ből is van adatunk, de azt nem tudjuk,
hol készült és azt sem, hogy készítőjének
foglalkozása volt-e a toplászat. 48 Az ed-
dig első magyarországi adatként ismert
utalás a toplászatra - 1829-ből - csak a
sapkakészítést említi, valamint a tapló-
gyűjtést „gályadugászat” céljára. 49 Ilyen
értelemben a taplászat nem kapcsolódik
egyetlen vidékhez, például a Bakony vi-
164
A sepsiszentgyörgyi toplászati kiállításon a
2010-es gombanap résztvevői
dékén is készítettek tűzgyújtót és kala-
pot bükkfataplóból, a taplógyűjtéssel ott
régebb főleg németek foglalkoztak, s azt
is tudjuk, hogy egykor szatyrot, sapkát,
kézitáskafélét csináltak belőle. 50 Már
1879-ben említik az erdélyi taplászatot,
amely ekkor főleg taplóbegyűjtést je-
lent. 51 1884-ből van adatunk arra (egy
tudósítás), hogy ulmi taplógyáros érdek-
lődik az erdélyi tapló iránt Kolozsvárt,
s hogy például Sepsibükszádon foglal-
koznak taplógyűjtéssel, s Csíkszeredái és
székelyudvarhelyi leányiskolások pedig
taplómunkák előállításával. 52 Orbán Ba-
lázs is Korondot emlegeti a taplógomba-
feldolgozás központjaként, de szól meg-
létéről Farkaslakán, Székelyudvarhelyen
és Csíksomlyón. 53 1885-ből való az adat,
hogy „ . . .taplómunkát leginkább Krizbán
szoktak készíteni”. 54 Még 1991-ben is
azt írják, hogy a toplászok leginkább
korondiak és parajdiak. 55 Akkor már
csak Korondról ideiglenesen Paraj dra
került emberek voltak a parajdiaknak te-
kintett toplászok. Idővel csak Korondon
maradt meg a toplászás, de megmaradt,
noha jelenleg kihalófélben lévőnek szá-
0 . Ö
A toplászati kiállítás részlete
Sátoraljaújhelyen, 2008-ban
mit. A taplógyűjtés a gyógyszertárak, il-
letve a hajóipar számára rég megszűnt.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti
Múzeum őrzi a világ első olyan kiállítási
anyagát (elsősorban alulírott és köröndi
toplászok adománya), amely a gombá-
ból, elsősorban a bükkfataplóból készí-
tett tárgyakat, és azok előállítását mutat-
ja be, azaz a toplászatot. Természetesen
olyan kiállítást viszont többet rendeztek
már, amelyiken taplótárgyakat mások
mellett ugyancsak bemutattak (például
az 1885-ös országos kiállításon 56 ), s bár
ezek felhívták magukra nem egyszer a fi-
gyelmet (még világkiállításon is!), sokáig
mégsem került sor csak ezeknek a be-
mutatására. Levélből tudjuk, hogy már
1901-ben taplótárgyat ajánlott fel a mú-
zeumőrnek a múzeumalapító Csereyné
Zathureczky Emília. Az első kifejezetten
toplászati kiállítás az említett sepsiszent-
györgyi anyag kolozsvári bemutatása
volt 1999. november 10-én a Kriza János
Néprajzi Társaság székházában.
Legendás hírű alakjai vannak a top-
lászatnak: az első (köröndi) taplógyűjtő-
165
Készül a Bancza-rúd
ként számon tartott boszorkányos Bancza
Pali; a mesterség országos, sőt világhír-
névnek örvendő művészei Filep János és
Gál Sámuel (néhol Gál Samuként emle-
getik 57 ) Koronáról, valamint a farkaslaki
Felméri nővérek és mások. 58
Bancza Paliról például a következőket
mondják Korondon (István Lajos szavait
idézve):
- Bancza Pali bá ahol megbált az er-
dőn, egy pálcával húzott egy kört, s azt
a pálcát felszúrta, s olyan varázsigét tu-
dott ő, amitől a boszorkányok féltek,
nem tudtak bejutni a körbe. Meg is jár-
ta egyszer, hogy hát hét piros csizmás
fehérnép ott táncolt a kör körül, éne-
kelték, hogy nem kapsz taplót, Bancza
Pali, de aztán csak elmentek, mert nem
tudtak hozzáférni Pali bához. Pali bárói
fenn van maradva a mai napig is, hogy
a toplászok, amelyik zsákot hordozzák
magukkal, gyűjtik bele a taplót, úgy
hívják, hogy Bancza-zsák.
Szívvel, lélekkel, hozzáértéssel dolgoz-
za fel több mint száz személy a bükkfa-
taplót (Fomes fomentarius) és a nyírfa-
taplót (Piptoporus betulinus) ebben a
mindenekelőtt fazekasságáról híres falu-
ban. Pontos felmérés készült pályamun-
ka részeként István Lajos és Szőcs Lajos
által 1997-ben, ekkor 76 köröndi toplász
dolgozott ebben a mesterségben 190 be-
segítővei, és közülük 28-nak fő jövedelmi
forrása volt a toplászat. 2007 novemberé-
ben már csak 20 családban foglalkoznak
toplászattal, és ez a mesterség már egyi-
kük számára sem jelenti a fő jövedelmi
forrást, noha a 76 mesterből 57 ma is él. 59
A toplászat hanyatlásának napjainkban
több oka is van, ezek közül a következő-
ket emelem ki: kevésbé kifizetődő, mint
például a fazekasság, nehéz és kézügyes-
séget igénylő munka, melyet viszonylag
kevés fiatal sajátít el, s nehéz, egyre nehe-
zebb beszerezni a nyersanyagot.
A toplászszerszámok nagy része szin-
tén a toplászok munkája, találékonyságra
vall az, ahogy szerszámaikat mindegyre
tökéletesítik, sőt olykor találmányról is
A csitkón Lőrincz Sándor. Kakas Zoltán
felvétele
166
beszélhetünk, mely szabadalmazására
bizonyára nem gondoltak. Találmány-
félék a toplógyalu (a márciuskák készí-
téséhez használt nyírfatapló szeletelését
végzik vele) és a csitkó (szamár, lófejes
faragószék) például. Utóbbiról így nyi-
latkozik a Ravasz Lajos által 1937-ben
készített lófejes faragószék továbbfejlesz-
tője, készítője (AUS):
- Ezt a csitkót azért találtam ki, mert
erősen összegörbülve kellett dolgozni,
a térdre gumit használtak. Mások még
mindig így csinálják a faluban. Azért ta-
láltam ki ezt a toplófaragó széket- kicsit
diszkusos vagyok -, mert kényelmesebb,
könnyebb, biztosabban tudom fogni a
toplót s a kést, nem öli a karomat se, s a
derekamat se.
Az eddig nem említett szerszámok
közül nagyobb hozzáértést kíván a fából
készített, faragott lapiminták (levélmin-
ták) megmunkálása. A toplászolló vagy
cigányolló többnyire megvásárolt fontos
A 90 éves Máthé Vince taplót farag.
Kakas Zoltán felvétele
szerszám, újabban már nem csupán a cigá-
nyoktól szerzik be, de üzletből is például
a levélszélek kivágásához használt recés
ollót. Szintén szerszámai a toplásznak a
következők: lapinyomó ( levélnyomtató ,
Máthé Árpád szerint főleg körtefából ké-
szítették), nyomtatópad, faragókés (rég:
szelőkés 60 ), vágó (lapivágó), gombverő,
sapkacsutak (sapkatőke), (fa)bot (po-
tyoló, rég: sulyok, butykó, 61 botoló 62 ),
valamint a már említett Bancza-zsák, a
toplászbalta s a Bancza-rúd (karó, koszt,
mellyel a taplót leverik a fáról, ha maga-
san van). Ha nem is éppen szerszám, de
a toplászfelszereléshez tartozik a (térdvé-
dő) gumi, mert csitkó ja csak kevés em-
bernek van. Ugyancsak toplászkellékek
még: enyv, enyvtartó, kötő (kötél), (kés)
fenőkő, reszelő, éltisztító (sokszor nem
külön szerszám, a fejsze nyele is betölt-
heti szerepét), kartonpapír, papundekli,
selyem táskabéleléshez s a füllesztéshez
használt tárolók (veder, hordó stb.). Né-
A kézzel való nyújtást segíti a fabot.
Kép: Bakó Mihály
167
Máthé Árpád nyírfa kérgestaplót gyalul.
Kakas Zoltán felvétele
mely kellékeit a marcisor- meg egérkészí-
tésnek később tárgyalom.
A taplótárgyakra kerülő díszítőmo-
tívumok többnyire a toplászok - s el-
sősorban a feleségek - ízlése szerint ké-
szülnek, ezek variálása, kombinálása s
főleg, hogy mennyire díszítik a tárgyat,
ez utóbbi már nagyobb mértékben függ
a vásárlóktól. A minták (többnyire levél-
minták, lapiminták) nevei is beszédesek,
kiötlőik forrásaira, természetközelségére
utalnak: tulipán, fenyőfa, búzakalász-
ok, nagy cserelapi, tulipántos cserelapi,
füzfalapi, táskahuzat mintája, kádár-
virág, ördögborda-lapi, régi kerek lapi,
csillagos karika, kicsi cserelapi, cserela-
pi, tölgyfalapi, rózsás nagy lapi, Simó
Márton névjegye, Molnos István neve,
születésének éve és a minta faragásának
éve, táskaszél mintája, napraforgós szil-
falapi, aprócakkonyos lapi, napraforgó,
recés lapi, virágos cserelapi, gyöngyvirá-
gos almalevél, harangvirágos lapi, szőlő-
lapi, tövisrózsa, szederlapi, sapkarózsa,
tövislapi, táskarózsa.
A toplászás főbb mozzanatai a követ-
kezők: I. Gyűjtés. A tapló levágása, le-
szedése a fákról, begyűjtése az erdőről, a
hegyekből. II. Feldolgozás. 1. Füllesztés
Kosárban a füllesztett gomba.
Kép: Bakó Mihály
2. Faragás (taplóhántás, ritkán gyalulás)
3. Nyújtás 4. Vágás, szeletelés 5. Vasalás,
préselés, nyomtatás 6. Ragasztás, díszí-
tés (sapkánál szegés) 7. Szárítás 8. Cso-
magolás, raktározás III. Árusítás. Több
esetben része a munkafolyamatoknak a
feldolgozást, árusítást megkönnyítő vá-
logatás, csoportosítás. Főleg füllesztés és
csomagolás előtt, a nyújtást, a szeletelést
követően.
A taplógyűjtést régebb főleg csak gya-
logosan végezték, ma sokszor kocsival
közelítik meg a gyűjtés helyét. A többi
segédeszköz régi, hagyományos: fejsze,
Bancza-rúd, Bancza-zsák. A Kárpátok
bükköseiben újabban folyó modern er-
dőgazdálkodás nem kedvez a taplókép-
ződésnek. A taplószedők által gyak-
rabban felkeresett helyek (A Kárpátok
romániai gerince végig, úgy 1000-1500
m magasságban): Laposnya (Régenen
felül), Leánykamező, Szováta, Maros
mente, Görgényi-havasok, Kereszt-hegy,
Hargita, Piatra-Neam^ környéke, Bor-
szék, Tölgyes, Bélbor, Székpatak, Holló
(Borszék mellett), Besztercei-havasok,
Burgó és környéke, Üvegcsűr, Isten szé-
ke, Cserna völgye, Petrozsény és környé-
ke, Zsil völgye, Kovászna, Kommandó,
168
Szeszina völgye, Kicsi és Nagy Ciba,
Sikaszó, Libán, Ivó, Berecki-havasok,
Csíki- és Gyergyói-havasok, Boros me-
zeje, Bolygó (utóbbiak Varság mellett),
Gutin, Máramarosi-havasok, Torockói-
havasok, Páring, Retyezát, Vulkán.
A füllesztésről Lőrincz (Utász) Sándor
- aki elsősorban asztalos - a következő-
ket mondta:
A nyírfatapló szeletelve, formálva
és vágóval
Felhasználás előtt kell áztatni, for-
ró vízbe szoktuk tenni. Én csináltam
olyant, hogy egy ilyen fél hordóba alul
két csutakot tettem, egy rácsot, s akkor
vizet töltöttem a rácsig, a taplót rárak-
tam a rácsra, tüzet gyújtottam alája, így
meggőzölődött. Ez a legtökéletesebb,
mert akkor még szebb lesz a taplónak a
színe. A füllesztés előre történik, ahogy
leszedtük, utána két hétig le kell takar-
ni egy zsákkal vagy pokróccal, s amikor
megfüllik, akkor kell megszárítani . ”
A faragás elsősorban az előkészített
tapló kemény kérgének eltávolítását
jelenti faragókésnek nevezett sarlósze-
rű eszközzel, melynek azonban nincs
hegye és élesebb a sarlónál. Érteni kell
a faragást. Tudni kell, hogy a bükkfa-
taplónak növéseit különböztetik meg a
Míílégyszárító taplóból.
Kép: Roussel, Bertrand
mesterek, tavaszi, nyári és őszi folyás-
ról, növésről beszélnek, s úgy tartják,
hogy ezek szerint kell a kemény kéreg-
től megszabadított még egy bogban lévő
taplót lefejteni, szétvágni, hogy minél
nagyobb (falvédőnek, kalapnak is jó)
darabokhoz lehessen jutni. A nyírfatap-
ló esetében a faragásnak, taplóhántás-
nak kisebb a szerepe, azt inkább csak
gyalulják: vékony szeletekre, hogy majd
márciuskákhoz s például táskák díszíté-
séhez használhassák fel. Újításnak szá-
mít egy sajátos gyalu megalkotása, mely
kimondottan a nyírfatapló szeletelésé-
hez használatos. 1997-ben nyilatkozta
Lőrincz Sándor, hogy az első taplógya-
lut 1980-ban ő készítette, s azóta hár-
mat is eladott belőle.
A nyújtás a kemény réteg alatti rugal-
mas, nyúlékony, bársonyos anyagszeletek
megmunkálását jelenti. Érezni kell a tap-
lót, szokták mondani, mert fontos csak
addig nyújtani a levágott taplószeleteket,
amíg azok el nem szakadnak, túlságosan
el nem vékonyodnak. A további feldolgo-
zás számára alkalmas nyersanyag e folya-
mat során készül el. Olykor a kinyújtott,
megfelelő méretre vágott tapló már áru,
nem is dolgoznak többet vele (például, ha
169
Minták taplószeletekre nyomtatása
vasalóval. Kép: Bakó Mihály
Máthé Franciska ragaszt a taplóból készült
agyartartóra. Kép: Bakó Mihály
ékszerek tartójaként, műlégyszárítóként
veszik őket igénybe a továbbiakban). A
nyújtás kézzel történik, s a kezet a potyo-
ló, a fabot segíti, mellyel ütögetik a tap-
lót, hogy jobban nyúljék.
Vágáskor, szeleteléskor nyeri el a tap-
lódarab a neki szánt méretet. A vágás,
szeletelés a feldolgozásra előkészített tap-
lóval történik, s annak megfelelően, hogy
mit akarnak készíteni az adott anyagból,
aszerint változik a méret és a forma. Kü-
lönféle ollókat használnak erre a célra
(cigányolló, recés olló), főleg a nők dol-
gának számít.
A vasalás, préselés, nyomtatás során
minta kerül a taplószeletre. Inkább régen
használtak fazekasmunkát igénylő cse-
répnyomtatókat. A XX. század második
fele óta a mintát általában fába faragják
bele. Ráteszik a taplószeletet a nyomtató-
padra vagy a levélnyomtatóra s vasalóval
rányomják azt, így belenyomódik a kivá-
lasztott minta. Például a térítőkre kerülő
levelek ekkor készülnek el, és esetükben
megint vágás következik: ollóval vágják
körbe őket, szinte csak asszonyok, lá-
nyok. Olykor a vágás és mintázás együtt
jár, például a vágók, verők használata-
kor elsősorban különféle virágszirmokat
gyártanak a márciuskákhoz és sapka-
valamint táskadísznek. Tehát a vágás,
vésés eredménye már kész minta, díszí-
tőelem.
Következhet a ragasztás, enyvezés, ösz-
szeillesztés: a minták rákerülnek a nekik
szánt helyre.
Jöhet immár a szárítás, a tárolás szel-
lős, száraz helyen, majd a csomagolás,
amennyiben nagyobb mennyiség szállítá-
sa esedékes, mert a helyben árusított tap-
lómunkákat nem szokták csomagolni.
A különböző műveletek elvégzésében,
anyaghasználatban, kivitelezési módoza-
tokban nem ritka az újítás, s annak több-
nyire tökéletesített formában való átvé-
tele. Minderről a továbbiakban többször
is említést teszek, tettem (faragás, fül-
lesztés, ragasztás, gyalulás esetében pél-
dául), ezúttal a sapka szegésének beveze-
téséről szólok. Ezt Gál Samu vezette be,
honosította meg, előtte csak körülvágták
a sapkát . 63
Akár a gyűjtés, akár a feldolgozás,
akár az árusítás történhet közvetlenül
vagy közvetve (bedolgozó révén). Mind-
három tevékenységre szakosodtak a fa-
170
luban. Vannak olyanok, akik csak egyik
fajta munkafolyamatot végzik. Igazi
toplásznak a taplófaragó, illetve a mun-
ka mindhárom vagy legalább első két
részét maga végző számít. A szakosodás
nemek szerint is megtörténik: a nyers-
anyag begyűjtése, a faragás, a gyalulás,
a szerszámkészítés kifejezetten férfimun-
kának számít, a többi munka végezhető
asszonyok s a nagyobb gyermekek által
is, de a levelek, virágszirmok kivágása,
a térítők, sapkák stb. díszítése, valamint
a márciuskák összeállítása, a ragasztás,
csomagolás általában főképp női mun-
kának számít a toplász családokban.
Igazi toplász, mégpedig a falu legidő-
sebb toplásza Máthé Vince, aki még a
híres Bancza Palit is személyesen ismer-
te. Taplófaragás közben beszélgettem el
vele és nagyobbik fiával (Vencellel) arról,
hogy milyen a toplászélet, milyen volt a
rangidős toplász sorsa. 64
- Három esztendőt szolgáltam Szé-
kelyvarságba. Kilencesztendős korom-
ba elvittek. Édesapám az első háborúba
meghalt volt, ő volt az első aki meghalt a
háborúba a faluból, még 14-be. Vízimal-
ma volt, posztóványolója, a mindennapi
kitelt. Maradtunk haton testvérek, gyer-
mekek. A legkisebb karonúlő volt, mikor
Kalap (Máthé Ignác).
meghalt édesapám, a nagyobbik, miko a
gúnyáját hazaküldték, hogy meghalt, el-
ment nanyójához, addig siratta apánkat,
hogy beléhalt, lehetett 14-16 éves. A
nagyobbik leánytestvérem ement Pestre
szolgálni, később Nagyszebenbe szógált,
hozzáment egy vasutasfőnökhöz, tífuszt
kapott, s ő is meghalt. 37-be akkora ár-
víz jött, vagy 4 méter magas vót, majd
mindent evitt. Malomkövet s ami ma-
radt mind elosztottuk aztán.
- Mióta toplászik Vince bácsi?
- O, hát mit mondjak, hát hogy
akkorrára fejlődtünk, gyermekkorom
óta. Elvittek toplászni az öregek. Az er-
dőre elvittek magukkal. Volt egy öreg,
úgy hítták, hogy Szemes Pali, nem tud-
ta, hogy én is megyek. Ott helybe kifa-
ragtuk a toplót, künn az erdőn. Sokat
toplásztunk aztán a kincstári erdőkbe,
Szászrégen körül. Addig szedtük, farag-
tuk a toplót, amíg egy zsák meg nem
telt mindenkinek. Csináltunk kalibát.
Fát vágtunk, csáklyaszerüséget. Össze-
raktuk a nagy fákat kereken, forgáccsá
béraktuk a likakat, közepén jó tűz vót,
olyan meleg vót benne mind egy házba.
Olcsó fekete kávét, cikóriát főztünk.
Réggé egy darabka szalonnát megper-
geltünk. Délkó vót valami hús, pulisz-
kát is főztünk. Késő össze mentünk
inkább toplászni, mikó a többi munka
engedte.
- Mikor gyermek volt, kik voltak a hí-
res toplászok?
- A leghíresebbet úgy hítták. hogy
Bancza Pali. Aki legelőbb a toplót farag-
ni kezdte, úgy hítták, hogy Bancza Pali.
Nagy maszlag ember volt, nagy masz-
lag posztó öltözetbe járt. A havason te-
lelt. Gergely Sándor erdőpásztorná, aki
szentmihályi volt. Vadászni is járt, vót
171
neki olyan káfis puskája oda csatlako-
zott Bancza, elég volt neki, hogy adjanak
enni. Ott halt vót meg Hidegaszó terüle-
tén, az erdőn, ott van a sírja a csemete-
kertbe. Aki toplászott aztán mondták, s
mondják most is, hogy né, evette Bancza
mester ségit, csúfolkodtak így a módo-
sabb emberre aki toplászni kezdett. Ré-
gebb többen foglalkoztak toplóva, most
a fiatalabbak kereskedelemme foglal-
koznak inkább.
A postamestert is ismertem. So-
vány képű ember volt. Bancza hordta
neki a toplót. Olcsón vette meg tőle a
toplót. Nem foglalkoztak akko még se a
kifaragássa, se a kidolgozássá. Ez a Filep
se dolgozta fe, Gál Samu már igen.
A postamester az gyíítötte és gyűjtet-
te a taplót, alakította, nyújtotta a toplót,
de akkor még sapkát nem csinált senki.
Kefetartó (Máthé Béla és Franciska
műhelyéből)
Arra kellett, hogy sebkötözni, érti-é ? A
háborúba s ide-oda, a kórházakba azt
használták akkor. Első osztályú, me
nem gennyesedik meg a test, nem fertő-
ződik a seb, egykettőre begyógyul.
Aztán felfigyeltek reá, hogy mennyire
nyúlik, s kezdtek csinálni sapkát, kefe-
tartót s ilyesmit. Sokan csatlakoztak a
toplászokhoz, me biza, aki rászorult, s
keze volt hozza az mind megtanulta.
- Nemcsak a toplóval dolgozik Vince
bácsi?
- Nem. Az erdőn faragtuk a talpfá-
nak valót. Vótak ilyen cégek, zsidók
vállalták fel a munkát, ők fizették, a
zsidók. ’ 62 -be aztán ez megszűnt. Az
istálóra a zsendelyt is mind mi csinál-
tuk. Meg is tudnánk mutatni a fiammal,
Véneivel, csak most nincs meg a szer-
szám hozzá. Pálpatakán van aki csinálja
most is. Gyermekkoromba szolgáltam a
Varságba. Minden este legalább ötszáz
darabot ki kellett hornyolni a hornyo-
lóval. Lopni nem mentünk, de valamit
örökké kitaláltunk, érti, mive lehet meg-
élni. Vótam határpásztor is, marhákká s
juhokka is vótam, majorsággá is vótam.
Kilenc esztendős vótam, a vizet messzirő
kellett hordani a marháknak. Visszake-
rültem Koronára aztán megtanultam, s
kezdtem hajtani a toplászatot. Bátyám
tanulta meg előbb a toplászatot, aztán
én is belejöttem. Az asszonyok is úgy
tanultak egymástó, érzés kell hozzá, s
ízlés. Csináltattunk a cigánnyá vágókat,
legyen mindenféle mintára. Főleg kefe-
tartót, futót, sapkát csináltunk. Övét is,
s táskát háromfélét. Kefetartót is két-
háromfélét csináltunk. Volt nagy fajta
egykarú s egy küssebb, s volt két karú
is. Újságtartót, gyufatartótr, fésütartót
is készítettünk.
172
Szentmihályba vótam major, olyan
rossz idő is vót, hogy hat kerek hétig a
napot nem láttuk az égen, mikor hat hét
kitelt csak akkor láttuk meg a napot.
Hideg eső vót, a juhok döglöttek meg a
mezőbe.
Kankós pácákka is foglalkozok nyáron.
Cserépnyomtatássa is foglalkoztunk
egy ideig már a demokráciába, készí-
tettünk mindenféle dolgot, kecskét, ku-
tyát, őzet, olyan giccs dolgok voltak.
Nyolc esztendőt az aragonitgyárnál
vótam, 5-től. Megnősültem közben.
A gyár megszűnt. Közbe vesebajt kap-
tam, jártam a kórházakat is, de közbe
toplásztam is, kellett a megélhetésé.
Mentem a kollektívbe is, a bányába is
aztán. A földeket elvették 62-be, már-
cius ötödikén. Két borjús tehenem vót,
s az egyiket evették, kifizették ahogy
akarták. A szekeremet ehúzták, adtak
1500 lejt azért, de sokka többet ért.
Egysze a nagyobb gazdákat fogták be
a kollektívbe, s aztán a szegényebbeket
kényszerítették, aki nem állt, vót úgy,
hogy megpallották, ha nem egyéb, mind
a lovat. A toplót nem hagytuk akko se, a
nyár nem sikerült úgy, ahogy ke, a topló
nagy segítség vót ennek a köröndi nép-
nek, érti-e?
- A toplászok milyen mintákat hasz-
nálnak, van azoknak is nevük?
- Sablonokat használnak, papírra le-
rajzolják, aztán kifaragják a fába. Nem
mindenki tud modelleket vágni. Árpi
fiam erre a legalkalmasabb, nagy türel-
me van ehhez s jó keze. Főleg cserelapit,
szilfalapit, szőlőlapit, herelapit, fűzfala-
pit szoktak faragni. Egyik asszony szeb-
ben kirakja a mintát mind a másik. Ki-
lencven százalékban mindenki magának
rakja ki a mintát. A modelleket lenézik,
Koronái taplóminták
(Erdy Lea rajzai az eredetiek alapján )
hasonlítsák egyik a másikához. Minden
fajta dísz ki van verve. Valaki úgy talál-
ják szép lapít rakott ki, ellopják, tudja,
a másik is kezdi csinálni aztán, ha lehet
még jobban.
- Hogy készítették az övét?
- Rózsát tettek egyik végire. Cserela-
pit, szilfalapit tettek az övre. Belsejibe
lámpabél került, vászonba vonták. Több
méretbe csinálták régebb, most ttem is
csinálnak már övét.
- Az egereket mire használták?
- Nem nagy érték, de ördöngölnek
velek. A fiatalság ugye egyik a másikán
kacagnak, nincs azon semmi különös,
ijesztgetik vele a leányokat. Van aki ki is
tűzi a mejjibe. Kacagnak egyet rajta.
- Hol volt a legnagyobb sikere a topló -
áruval?
173
Falvédő és öv (Mátbé Árpád és neje kézimunkája)
-Egyszeementemvót, első unokatest-
vérem vót, akivé egysze ementem. Hár-
man ementiink ki Pestre. Megérkeztünk
a Keleti állomásba, szétnéztünk ott az
ócskapiacon, aztán Pestrő bémentünk
vót Bácskába. Egy helyen a vendéglőbe
tettük a bőröndünket, pakoltunk a ke-
zünkbe amennyi árut lehetett. Megyünk
az utcán, egy nagy irodaházba bemen-
tem. Bementem az emeleten. Bényitok
egy nagy ajtón. Ülnek az asztalnál asz-
szonyok, férfiak. Mondom: - Tessék
parancsolni, szép székely kézimunka!
Odajöttek s a kezembő mindent kivet-
tek. Megyek le, mondom öcsémnek, né
mindent megvettek. Aztán jó vásárt re-
pesztettünk Pesten is.
A szép székely kézimunkának egyelő-
re csupán a nyersanyagát készíti elő Vin-
ce bácsi és fia, Vencel. A kemény kérget
faragják le a sarlóhoz hasonlító taplófa-
ragó késsel.
- A toplóba olyan gáz van, fölmele-
gedik erősen - magyarázza a mester.
- A tehénjászolba is szokták bétenni,
bémelegedik erősen, magába kifúl.
Nyáron vót szedve ez, amive most dol-
gozunk.
Egyelőre még munkálkodnak tovább-
ra is, nagy hozzáértéssel gyakorolják ezt
a világon sehol másutt, csak Korondon
honos népi mesterséget, a népi iparmű-
vészet eme egyedülálló ágát, válfaját.
Egyelőre, mondom, mert a fiatalok kö-
zül kevesen folytatják apáiknak ezt a
valóban nehéz, nem kis kézügyességet
igénylő foglalkozását. Egyrészt lehet,
hogy ezért, másrészt meg azért, mert
nem túl pénzes szakma ez, például a
fazekasság már jobban jövedelmez.
Máthé Árpád erről így vélekedik:
- Az a baj, még vagyunk egy páran, s
aztán füstölünk ki, s a fiatalok nem fog-
ják folytatni. Meghaltak, meghalnak az
öreg toplászok.
- Úgy néz ki, hogy nem fogják folytat-
ni a fiatalok?
- Itt egyszer úgy.
174
Női kalap (Máthé Árpád)
A legnehezebb dolognak tartják a tap-
lókalap készítését, ezt állítja Máthé Ár-
pád is, kit méltán lehet mesternek, top-
lászművésznek nevezni:
- Azt egy darab toplóból készítjük, nem
lehet rajta a hibákat eldugni, mint a sap-
kán, táskán, térítőn. És ahhoz több tap-
ló kell, jó nagy karimát kell hagyni neki.
Ahhoz szinte még egy ekkora tapló kéne,
mint ehhez a kisebb sapkához. (Közben
mutatta a sapka készítését. Miután meg-
volt a füllesztés, faragás, potyolás - agya-
bugyálás -, nyújtás, azután fűzi hozzá a
következőket:) Ez így, ahogy van, tevődik
ki a napra, hogy száradjon meg. Mikor
levevődik, így marad, nem rogyik össze.
Azután megfeketedik, szegődik be, tevő-
dik egy fonás, s akkor jön rá a dísz. Özet,
aki akar, s szoktunk tenni szarkatollat,
rózsalevelet, ki hogy szereti. Ez egy recés
csillag, ennek azt mondják, hogy szegfű.
Itt van a gombverő, ezt az egyet nem én
csináltam, ez gyári. Ezzel a recés ollóval a
sapkának a szélét vágják, de lehet a levelet
is. Itt az őzike és itt a sapkalevél megint.
Rárakjuk a sapkára, s forró vasalóval rá-
préseljük. Ezeket mind én faragtam.
A sapkakészítésről szólva feltétle-
nül utalnunk kell arra, hogy a sapká-
ról elmaradhatatlan a simléder vagy
Fácántollas taplósapka ( Máthé Béla)
sirmi ('ellenző’). A simléderezés során
ollóval kivágják a simlédert, kartonnal
összedolgozzák, felerősítik, majd forró
vasalóval levasalják. Felerősítés után
körülnyírják a simlédert és vele együtt
beszegik a sapkát.
Jelentős mennyiségű taplóárut ad-
nak el ma is, noha egyre nehezebb a
nyersanyag beszerzése és egyre keve-
sebb a toplász. A taplóáru-választék
nem nagyobb, mint régen. Ma már
ritkán, illetve aligha készítenek övét,
újságtartót, papucsot, párnát, labdát,
mellényt, makkos melldíszt, dohányos
zacskót, gyufatartót, ablakpárnát, tám-
latakarót, kötőkosárkát például . 65 A
szokásos kínálat: kalap, sapka (ez utób-
biakat kínálják úgy, hogy: télen fütt,
nyáron hütt), terítő (kerek és ovális, az
utóbbit hívják futó nak), táska, tűpár-
na {tőpárna), egér, kép, marcisor, ke-
fetartó, falvédő. Ritkábban készítenek
taplóképeket, ékszerészek vagy főleg
külföldi üzletemberek számára egysze-
rű taplószeleteket. Ilyen taplószeleteket
használnak fel szemüvegtörlésre, a
nyugat-európai horgászok pedig piszt-
rángászáskor, ezzel törülik a vízből ki-
húzott műlegyet . 66 Az szintén előfordul
(Korondon), hogy taplóval vonnak be
175
Taplónyakkendő (Mátbé Béla)
falitükröt. Nyakkendőt, hűtőmágnest,
tükör-, agyar-, valamint prémtartót is
készítenek bükkfataplóból.
A taplómunkák árusításának fon-
tosabb helyei Romániában: Korond,
Szováta, Gyilkos-tó, Borszék, Tusnád-
fürdő, Brassó-Pojána, Sinaia, Predeal,
Herkulesfürdő, Félixfürdő, Slánic Mol-
dova, Govora, Buziás, Nagyszeben -
Koronái üzlet taplós része.
Kép: Bakó Mihály
Melldísz (Mátbé Árpád)
Dumbráva (Dumbrava Sibiu), Vízakna,
Bazna, Fekete-tenger partja. Magyaror-
szágon: Balaton (Balatonfüred, Tihany),
Budapest (a piac Kőbányán, Budavár,
...), Esztergom.
A továbbiakban részletesebben kité-
rek a taplóból készített játékokra meg a
marcisorkészítésre.
Márciuska szavunk a romániai magyar-
ság alkotta, honosította meg. A román-
ból kölcsönöztük. Az eredeti „markor”
előbb marcisorként honosodott meg régi-
ónk nyelvében.
A márp§or román népi neve március
hónapnak, illetve a piros-fehér sodort zsi-
nórnak, amely lényege az azonos nevű
ajándéktárgynak. A fehér a telet, a piros
a tavaszt jelképezi. 67
Ma - a 2000-es évek elején - minde-
nekelőtt az apró kis kézműves, háziipari
termékre vonatkozik márciuska sza-
vunk. A Balkán-félszigeten nem csupán
a románok, de a bolgárok is ajándékoz-
zák (főleg a fiúk, férfiak a lányoknak,
asszonyoknak) március elsején, a hagyo-
mányos mezőgazdasági év első napján, a
tavasz egyik ünnepén. A megajándéko-
zott mellére tűzve viseli egy-két napig.
A XIX. században általában a szülők
176
ajándékozták a gyermekeknek (nemre
való különbség nélkül) március elsejének
reggelén, napfelkelte előtt. Eleinte kézre
kötve hordták, később került a mellre s
a nyakra. Néprajzi tájegységtől függően
többnyire gyümölcsfára (de csipkerózsá-
ra is például) aggatták a tavasz valame-
lyik ünnepén (Mácinici - március 9. -,
Florii -virágvasárnap -, Pa§te - húsvét
-, Arminden - egyféle májusfaállítás -).
Úgy hitték, hogy a márciuskák viselőit
nem égeti meg a nyári nap, egészségesek
lesznek, szépek, mint a virágok, kedve-
sek, gazdagok, szerencsések, a betegség
s az igézés elkerüli őket.
A magyarság általában nem vette át a
szokást, noha vegyesen lakott vidékeken
előfordul, hogy magyar is visel (kap és
ad) márciuskát, tükröződik ebben a má-
sik tisztelete, megbecsülése. Nem lényeg-
telen, hogy a maga módján a magyarok
is hozzájárultak, hozzájárulnak a Baba
Dochiához is kapcsolt ünnep kellékei-
nek az előteremtéséhez. Igaz, számuk-
ra ez mindenekelőtt kereseti lehetőség.
Régóta készítenek elsősorban Korondon
márciuskákat. A továbbiakban csak - a
talán legkelendőbbekre - a taplógombá-
ból készülőkre térek ki.
1920 után, a román világ beköszö-
nése óta készítenek Korondon taplóból
márciuskát. Itt marcisornak nevezik.
Úgy tartják, hogy mindenki csinálta
itt a marcisort régebb. Igazi családi vál-
lalkozást jelentettek az előkészületek. A
férfiak begyűjtötték a nyersanyagot, a
nyírfataplót, és felhasították azt vékony
darabokra, főleg egy kimondottan ezt a
célt szolgáló gyalu segítségével, majd vá-
gókkal kivágták a kis leveleket, szirmo-
kat. Az asszonyok és a leányok besegítet-
tek egyes levelek ollóval való kivágásába,
a festésbe; a ragasztást, a zsinórkészítést,
a márciuska összeállítását, csomagolását
pedig többnyire csak maguk végzik.
A toplászok a márciuskák előállításá-
hoz szinte csak nyírfataplót (Piptoporus
betulinus) használnak, az általuk leggyak-
rabban használt bükkfataplónak (Fomes
fomentarius) a márciuska-készítésben alig
van szerepe, csak kivételesen élnek vele,
például megrendelésre.
Márciuskák ynírfa- és bükkfataplóból
a Székely Nemzeti Múzeumban
A nyírfataplót - amelyikről tudják a
Székelyföldön, hogy a szarvasok s őzek
eszik - a közeli erdők nyírfáiról szedik
le, mégpedig ősszel. Jól megszárítják,
keményre, hogy kopogjon, azért, hogy
könnyebben lehessen gyalulni, hasítani.
A szép fehér papírvékonyságú szelete-
ket üzletből vásárolt festékkel (például
rodaminnal) színezik. A leggyakrabban
használt színek: piros a szirmoknak,
zöld a leveleknek, használják még főleg
a kéket, lilát, sárgát. Persze fehéren is
hagynak meg a nyersanyagból.
A megfelelőképp felszeletelt, esetleg
megfestett taplót különböző méretű és
szélű, mintájú vágókkal darabolják to-
vább. Az így nyert kész virágszirmokat,
leveleket aztán főleg az asszonyok rakják,
177
kötik össze; elkészítik, megsodorják az
összefogott fehér meg piros zsinórt, ott-
hon a selyemcérnát, ha nem sikerült azt
az üzletből készen beszerezni, és aztán az
egészet a kartonhoz vagy műanyaghoz
(például felvagdosott mozifilmszalag-
hoz, röntgenpapírhoz) kapcsolják, illetve
ragasztják üzleti (aracet) vagy házi enyv-
vel, melyet fehér liszttel szoktak kever-
ni. A marcisor akkor lesz csak kész, ha
akasztótüwe 1 (biztosítótűvel) is ellátják
és be is csomagolják (például nejlonta-
sakba). A tűt kartonra, műanyagra vagy
bőrdarabkára erősítik. Szükséges, mert
ezzel tűzik fel leginkább kabátra, ruhára
melldíszként. Lényege a marcisornak a
snúr, mondják a toplászok, anélkül nem
veszik meg a márciuskát. A piros-fehér
zsinórnak hófehér bojtja is kell legyen.
A márciuskákkal való foglalatosko-
dás ideje elsősorban a tél.
Az értékesítéshez szükség volt és van
iparengedély kiváltására, adó fizetésére.
Régebb több adót kértek. A mezőgaz-
dasági termelőszövetkezet, a téesz bo-
csátott ki engedélyt a márciuskák eladói
számára, bizonyos összegért persze. Fő-
leg cigányok (itteniek és mások is, olyan
kereskedőfélék vásárolták fel az árut
a toplászoktól, s adták azt tovább. De
Máthé Sándorné Deák Magdolna
márciuskát készít
szinte mindenki megpróbálkozott maga
is a marcisorok eladásával az ország
román többségű városainak piacain. A
március elseje előtti két napon árultak a
legtöbbet.
Máthé Árpád legtöbbször Turnu Se-
verinre, Galacra járt. Molnos András
főleg Bukarestbe, a Progres piacra. Jár-
tak Craiovára, Bukarest minden piacára
(1 Mai, Titán, Giurgiu, Co§buc, Mata-
che stb., legkevésbé a központban levő
Amzeire engedték be őket), Bradra, Szat-
márnémetibe például. Szebenbe, Fogaras-
ra, Marosvásárhelyre inkább 1989 után
kezdtek menni. Régebb nagyobb mennyi-
séget készítettek és árultak marcisorból.
Már február 20-án el szoktak menni,
március 1-én este pedig indultak haza.
Ládákba vitték az árut, legkevesebb öt-
hatezer márciuskát egy-egy család, de
volt úgy, hogy akár tizenöt-húszezret is.
A legtöbbet a piros és lila virágokból vet-
tek a vásárlók.
Taplógombából a következő virágok
készültek Korondon: ibolya, rózsa, bog-
lár, hóvirág, viola, kádárvirág. Min-
dig jobban fogyott a taplóból készült
marcisor, mint a műanyagból fabrikált.
Többen megjegyezték, azért mert az
szebb is. Általában bizony nem a ma-
guk, hanem a vásárlók ízlése szerint
gyártották portékáikat. Olykor beval-
lották, ők sok cifra marcisorért nem ad-
nának pénzt, dehát úgy kell csinálniuk,
hogy a vevőknek tetsszék.
Gyakran taplóegeret is vittek maguk-
kal a korondiak, el is adták mindig, a
gyermekeknek nagyon tetszett a bárso-
nyos tapintású, ugyancsak feltűzhető já-
tékállatka.
A taplógomba-feldolgozás mesterei já-
tékszert tehát ugyancsak készítenek a ma-
178
A taplóegerekkel a fonóban ördöngöltek
guk sajátos nyersanyagából. Egér (féreg)
és labda is készül Fomes fomentariusból,
azaz bükkfataplóból (toplóból).
Nagyobb gyermekek, a nagyleányok
és nagylegények játékának kelléke az
egér. Régen főként a mára divatjamúlt
fonóban használták elég gyakran. Jelen-
leg bálban, táncos mulatságokon veszik
igénybe olykor a legények, ijesztgetik
vele a lányokat. Megpróbálják az egeret
a lány kebelébe ejteni, dobni. A játékos
ijesztgetések e válfaja mást is céloz. Se-
gíthet közelebb férkőzni a kiszemelt le-
ányhoz. Ugyanis a tűvel ellátott egeret
a legény igyekszik kiemelni, kisegíteni
onnan, ahova juttatta, a kebel, a szív
közeléből. Lassan, tapintatosan, hogy
meg ne sértse a lányt, de azért foglal-
kozhasson vele minél tovább. Ha a leány
az egeret a színlelt vagy valódi ijedtséget
meg a derülést követően mellébe tűzi, az
már egyféle sikernek számít, jele annak,
hogy nem zárkózik el a játékból ijesztge-
tő legény közeledésétől, folytatódhat az
ismerkedés.
Nem csupán háziipari eszközös ügyes-
ségi játék, kézműves játék a toplóegér-
rel való ördöngölés - ahogy Koron-
don mondják, így hallottam például
(a 97 évesen elhunyt) Máthé Vince
toplászmestertől -, hanem egyféle pár-
választó társasjáték, tréfás játszadozás
is egyben. 68 Érdekes lenne megtudni,
hogy a szolnoki múzeumba került to-
bozegeret használták-e a taplóegérhez
hasonlóan. 69
Az egérkészítés a toplász számára több-
nyire játszi munkát jelent. Áruként nem
sokat adnak érte, de azért elég sok egeret
szoktak készíteni. Lehetőség nyílik így a
taplóhulladék hasznos felhasználására,
érvényesülhet a törekvés, hogy semmi ne
menjen kárba.
Máthé Vince (Korond rangidős toplá-
sza) és leánya, Julianna magyarázták el
az egérkészítés több csínját-bínját. Az
egér testének külső fele maradék kidol-
gozott taplóból készül, a belső fele pe-
dig a patakmederből hozott agyagból,
palából. Ez ki van égetve. Van forma,
kinyomják az egeret palából, s toplót
húznak reá. Kecskeszőrből vagy em-
beri hajból készítik a bajuszt. Enyvvel
ragasztják rá. A megszárított palát a sü-
tőben, a lerben égetik ki. Mintegy két-
három napig tart a kiégetés. A forma
gipszből készül ugyancsak Korondon.
Gumiból, autógumiból készül a farok.
Megvasalt sárga rongyot vagy taplót
tesznek, ragasztanak az egér alsó részé-
re. Míg nyers a pala, beleszúrják a gom-
bostűt. Mikor készen van teljesen az
egér, akkor hajlítják meg a tőt. Vékony,
hegyezett gyufaszálra kent dukó festék-
kel pontozzák a szemeket, így történik
a leszemezés. Az enyvet házilag liszttel,
vízzel szaporítják.
Ugyancsak bükkfataplóból fabrikált
játékszer a toplólabda. Ez az egértől
eltérően csak gombából készül, illet-
ve inkább készült. Jó ideje nem készít
egyik toplász sem taplólabdát eladásra.
179
Anyagpocsékolásnak tartják, nem kifi-
zetődőnek.
Egy zágoni asszony beszélt nekem
arról 1992-ben, hogy nagyapja egyszer
taplólabdát ajándékozott neki. Koron-
don több toplászt megkérdeztem, ké-
szítenek-e, készítettek-e ilyen labdát. A
válasz általában nemleges volt. A legöre-
gebb toplász, Máthé Vince bácsi viszont
emlékezett még arra, hogy valamikor,
még a rongylabda idején, igenis készült
Korondon toplólabda, de azóta sem.
Azaz kivételesen igen, számomra készí-
tett ugyanis néhányat Molnos András
mester. Ki is próbáltattam unokáival.
Jól el lehet játszadozni a rokonszenves
gombalabdával, ugrik is, fogása pedig
kimondottan kellemes. Ideje mégis le-
járt, mert abból az anyagból, amelyből
labda készülhetne, inkább mást farag-
nak, a gumilabdák, műanyag- s bőrlab-
dák kiszorították a - jobb híján egykor
még használt - rongylabdához hasonló-
an a taplólabdát is. Napjainkban érde-
kes ritkaság, múzeumi tárgy csupán e
gombából készült, bársonyos tapintású
játékszer. 70
Molnos András által készített toplólabda
Taplóból készült játékszer és csecsebe-
cse (labda, egér és márciuska) egyaránt
kapcsolódnak szokásokhoz. A játékok
a szórakozás ünnepi alkalmaihoz (az
egér főleg a fonóhoz), a kis melldíszek, a
rossztól óvó tárgyak (a márciuskák) pe-
dig évkezdő ünnephez járulnak hozzá, a
maguk sajátos módján teszik színesebbé
románok és magyarok hagyományokban
gyökerező világát.
Ez a világon egyedülálló népi mester-
ség, a köröndi toplászat más nép, a ro-
mánság hagyományainak az ápolásához
is hozzájárul a márciuskák készítésével.
Kölcsönösen előnyös együttműködés
teremtődött meg ekképp, amely főképp
eredményessége meg a mássághoz való
előremutató, pozitív viszonyulása révén
példaként említhető.
A taplóáru vevői nem csupán romá-
niaiak és magyarországiak. Sok kül-
földi vásárol a (főleg a Felszegen lakó)
toplászoktól. Például Németországba,
Franciaországba, Amerikába, Japán-
ba, Svájcba, Törökországba is eljutott a
köröndi tapló. Az 1895-i világkiállításon
nagy sikere volt Filep János postames-
ternek, akihez a toplászat nagyarányú
elterjesztése fűződik; portékáját Párizs-
ban, Fondonban is vették. Tudunk róla,
hogy már az 1862-es világkiállításon
volt taplóból készült sapka és ruhane-
mű. 71 A taplótermékek Európai Uniós
nyilvántartásáról, ilyen termékek ország-
határon kívüli, „hivatalos” kiállításáról
- saját kiállítási kezdeményezéseinken
túl - nincs jelenkori adatunk.
Flíres régebbi taplótermék-vásárlók:
Stefánia trónörökösnő, József főherceg.
A toplászok ízlését dicséri, hogy dí-
szítőmotívumaik többnyire egyszerűek,
180
Taplótárgyak
szépek, hagyományosak. Van olyan is
azonban, hogy a taplótermék elsősor-
ban nem a hagyomány és az öröklődő
minták alapján készül, s bizony giccset
állítanak elő. Egyrészt ez a helyzet a mi-
nőség dolgában a márciuskák esetében,
másrészt a márciuska-készítés is hagyo-
mányt szolgál: a szomszédos románság
egyik ősi szokásának kellékével szolgál.
A nyersanyag mibenléte még sajátosabbá
teszi ezt a kölcsönösen előnyös magyar-
román együttműködést.
Továbbá a taplónak a szűkebb érte-
lemben vett népköltészetben való meg-
létéről, eléggé jelentékenynek mondható
szerepéről szólok.
Régi (XVIII. századi) bakonyalji me-
nyegzői versben ugyancsak előfordul a
fontosnak tekintett tapló : 72
Én pedig taplóval fogok kedveskedni
Melyet vény cserfárul erdőn szoktam
szenni
Atzél és tűz kövét táskábul ki venni
Vő Legény Uramnak eleibe tenni.
Találós kérdésünk szép számmal kapcso-
lódik a taplóhoz. Csak a sóvidéki Kibédről
négy ilyen ismeretes . 73 Hadd idézzem őket:
Melyik ló terem az erdőn? / Melyik ló fog
Dohányos zacskó (Máthé Árpád)
tüzet? / Melyik ló tartja a legtovább a tü-
zet? / Melyik ló füstöl? Egy bihari még a
toplászatra is utal: Fán nő, s ha jól megve-
rik, / Lesz belőle sapka, táska . 74
Sóvidéki, Sóváradon lejegyzett s bi-
zonyára sokfele ismert mondóka is kap-
csolódik a taplóhoz és a tűzcsiholáshoz:
„Acél, kova, tapló /Üsd ki fiam, Palkó !” 75
Ung-vidéken arra a kérdésre, hogy mi
való, mi szükséges a pipásnak, a hagyo-
mány szerint azt kell felelni, hogy: „Acél,
kova, tapló, / pipa, dohány, acskó .” 76
A taplógomba a magyar szólásokban
is előfordul elég gyakran:
- főzi a taplót ‘tűnődik, töpreng’;
- fülében van (már) a tapló ’már gon-
dolkozik azon, mire eredeti szándéka el-
lenére rá akarták venni’;
- nem ér (nem adnék érte) egy ütet tap-
lót (sem) 'semmit se ér’;
- száraz, mint a tapló 'száraz és ízet-
len v. ehetetlen; rideg, érzéketlen’;
- taplós a füled? ’nem hallod?’;
- taplót a fülébe, dugót a seggibe 'ala-
posan el van intézve, ki van készítve’ 77 ;
- taplót tesz (dug) valakinek a fülébe
'nagyon felkelti az érdeklődését valami,
valaki iránt’.
Ehhez a szólásunkhoz kapcsolódva
közlök egy első világháborús igaztör-
181
Futó, azaz hosszúkás terítő (Máthé Árpád)
ténetet (emberek és tehenek fogságból
való csellel meneküléséről), amely akár
a szólás eredetmagyarázó mondája is
lehetne, ha nem lenne annál későbbi
keletkezésű:
„Később mesélte el nagyapám, hogy
mint vadászember még dédnagyapám
idejében, aki szintén szenvedélyes va-
dász volt, megtanulta a farkasüvöltést,
és azzal csalták tőrbe a farkasokat.
Tudva, hogy a nem vadászemberek fél-
nek a farkasokkal való találkozástól,
Taplótáska (Máthé Árpád)
megbeszélte két rokon hajcsártársával,
akik szintén ismerték a farkasüvöltés
utánzását, hogy az este beállta után,
amikor a csordát összeterelik, a kísérő
őrök tüzet tesznek és vacsorázni kezde-
nek, indul az akció. A beavatott hajcsá-
rok készítsenek kézügybe kovakövet,
szikracsiholó acélt és taplót. Mikor
nagyapám elkezdi az üvöltést, gyújtsák
meg a taplódarabkákat, dugják fel né-
hány öregebb állat fülébe, és utána ők
is kezdjék el a farkasüvöltést. Az őrök
elkezdtek keresztet vetni és vaktában
lövöldözni. Az állatok fájdalmukban
bőgtek, szétszaladtak az ordibáló haj-
csárokkal együtt, és pillanatok alatt
minden eltűnt az éjszakában.” 7 *;
- (tüzes) taplót tesz (dug) valakinek a
fülébe 'készteti, hogy töprengjen azon,
mire rá akarja venni, erős érdeklődést
kelt benne valami iránt’;
- tűzmentes, mint a Manódli taplója
’nem gyullad meg, nem ég el’ 79 ;
Szabadtéri játék is kapcsolódik a tap-
lóhoz:
Tüzes taplót hordozok, hordozok,
Aki tudja, meg ne mondja,
Merre van a gyalogútja.
(Vajkai 1987: 113)
182
Népdalaink közül több is tartalmaz
taplóra való utalást. Kettő ismert eddig
számomra ezek közül, az egyik alföldi, a
másik székelyföldi.
A Hajdúságban jegyezték le a követ-
kezőt: 80
Be van az én szűröm ujja kötve,
Kisangyalom ne kaparász benne.
Az egyikben acél, kova, tapló,
A másikban százforintos bankó.
Végül közreadom a toplászatról szó-
ló köröndi népdal, nóta teljes szövegét.
Ezzel kapcsolatban azt is tudjuk, hogy
több helybéli verselte meg a toplásza-
tot. Legismertebb közülük Farkas Gás-
párné Vincéit Piroska köröndi borbély-
mester volt, kinek 1971-ből származó
versezetéből több részlet megmaradt a
később letisztuló immár közösségi vál-
tozatban:
Itt Korondon Bancza Pali volt a leg-
első toplász,
De azóta sok víz lefolyt a köröndi pa-
takon,
Me sok Bancza-ivadék született itt
Korondon.
Szép élet a toplászélet, ba az eső nem
esik,
Mert a toplásznak a toplóra reá is kell
szenvedni.
Régebben az öregek a bikkfatoplót pi-
patűzre használták.
Mostanság a fiatalok más egyébre
használják.
Táskát, sapkát és sok mindent készí-
tenek belőle.
Elviszik és a fürdőkön jó pénzért
majd eladják,
Mer a világon máshol sehol csak Ko-
rondon csinálják.
Jegyzetek
1 Kalmár 1968: 101, 44-45.
2 vö. pl. Attenborough D,., 1995, The
priváté Life of Plants. BBC Books, Lon-
don 211-214.
3 Zsigmond 1994.
4 Hermán 1914: 677, 685, Radványi 1912:
706, Vajkai 1959a: 23.
5 Radványi 1912: 701.
6 Gunda 1982: 206.
7 Gunda 2001: 32.
8 ÚMT III.: 362.
9 Zsigmond 1997: 169.
10 Péntek-Szabó 1985: 308.
11 Gunda 2001: 32.
12 Cziráky 1820: 19, 46, 69.(Alcsík), 55
(Gyergyó).
13 Forrás: Torda; TJk II. 95. cf. http:// www.
iif. hu/db/emsz (2006. szept.)
14 Szabó T. 2002: 46-47.
15 KvLt 1/225. gub. = Kolozsvári Levéltár,
Guberniumi iratcsomók.
16 Az utóbbi csak „tapló, toplo” formában a
magyar-latin részben.
17 Kalmár 1982: 146-7.
18 Seignolle 1980: 359, Thoen 1982: 294-5,
Saar 1991: 177.
19 Thoen 1982: 295.
20 Sztancsek 1909: 102, 110.
21 Forrás: Szabó & Biró 2000, Ars Medica Ele-
ctronica,Budapest-Kolozsvár-Szombathely
-Veszprém. Kézirat címe: Lencsés György
(1530-1593), Ars Medica - Egész orvos-
183
ságról való könyv, Gyulafehérvár. Keresés:
AMED Adatbázis, BTE Gramma (3. CD-le-
mez), Ars Medica Electronica 2006.06.13.
14:19:33. Keresett szavak: taplót; Kereső-
sor: tapl*, topl*; Rekordok száma, amelyek-
ben ezek a szavak előfordulnak: 1.
Részletes adatok: Kötet címe: EMBE-
RI TESTNEK BETEGSÉGIRŐL VALÓ
ORVOSSÁGOK; Fejezetcím: [Gyomor,
máj, lép, belek]; Magyar alfejezet: Az
gyomorról; Magyar témacím: Gyomor-
nak bántásiról; Magyar betegségnév:
Gyomornak böfögéséről; Latin beteg-
ségnév: Pneumatosis, Ructus; Szélcím:
Orvosságok; Receptszám: *1338; Kötet-
szám és lapszám: I. 136b.
22 Kovács 1982: 75.
23 Thoen 1982: 310.
24 Gunda 1979: 291.
25 Gunda 2001: 31 — 32, Roussel et al. 2002:
36.
26 Thoen 1982: 310.
27 Vasas 1993: 109.
28 Például Gorzafalván 1941 és 1945 között.
29 Saját gyűjtés és Gunda 1990: 178.
30 Roussel et al. 2002.
31 Roussel et al. 2002: 22.
32 Roussel et al. 2002: 23-24.
33 Roussel et al. 2002: 30.
34 Roussel et al. 2002: 30-31.
35 Roussel et al. 2002: 31.
36 Roussel et al. 2002: 36.
37 Roussel et al. 2002: 35.
38 Roussel et al. 2002: 36-37.
39 Roussel et al. 2002.
40 Lévi-Strauss 1973: 276.
41 Thoen 1982: 310.
42 Thoen 1982: 303-4.
43 Yokohamára utal Thoen 1982: 312.
44 Lévi-Strauss 1973: 277.
45 Ferenczi 1961: 100, Mautner & Geramb
1932: 33-35.
Csaplovics 1829: 107, Tófalvi 1993: 26.
Szabó T. 2005: 915.
Szabó T. 2005: 915.
Csaplovics 1829: 107.
Herkely 1941: 55-56, Vajkai 1959a: 23,
Vajkai 1959b: 24, Pesovár 1951: 2, 5.
Kozma 1879: 264.
Székely Nemzet 1884, Jakab 1896.
Radványi 1912: 710, Sassi Nagy 1904.
Orbán 1873: 419, Székely Nemzet 1885.
Barabás 1991: 153.
Székely Nemzet 1885. május.
Ferenczi 1961: 109.
Székely Nemzet 1894, Lakatos Jánosnéról
pedig lásd Jakab 1896.
Szőcs 1997: 51. és István-Szőcs 2008: 69-76.
Ferenczi 1961: 101.
Radványi 1912: 703.
Ferenczi 1961: 101.
Ferenczi 1961: 109.
1999. november 22-én délelőtt.
Utóbbi három említése: Jakab 1896.
Roussel et al. 2002: 34.
Ghinoiu 1997: 119-120.
Lásd még: Dankó 1996:51, Gazda 1980:
465 stb.
Gulyás 1996:103.
Zsigmond 1994: 29.
Roussel et al. 2002: 32.
Gunda 1990: 178.
Ráduly 1990: 236.
Fábián 1999: 111.
Kádár 1999: 490.
Bődi 1991: 167.
Maksa, Eláromszék, KZ közlése - Ez sa-
ját gyűjtés, a többi esetében lásd: O. Nagy
1999.
Bende 2002: 18.
görög boltos volt, a háza égett, de taplója
benne még nem - Szeged vidéke, Gunda
1990: 178.
H. Fekete 1958: 466.
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
184
A pecsétviaszgomba
(Ganoderma lucidum)
Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)
Erről a gombánkról nem véletlenül jut
sokfelé az emberek eszébe: tündér, szép-
asszony például, hogy csak a román meg
a magyar népi nevek által említett hiede-
lemlényekre utaljak. Szép, fénylő (mintha
belakkozták volna). Sok ember számára
kanalat idéző formája a névadók szerint
úgy tűnik igényt tart a nem akármilyen
névre. Az sem véletlen, hogy ezt a gombát
szerte a világon virágdíszítményekben is
alkalmazzák.
Máskülönben alakja vesére is emlé-
keztethet. Kalapjának (3-40 cm) színe
barnásvörös, kezdetben sárgás, narancs-
sárga, az idősebb példányoké feketés ár-
nyalatú is lehet.
Alján akár centiméternyi hosszúságú
fehéres (később esetleg barnás) csöves ré-
teg található. Tönkje mindig oldalsó ál-
lású, 3-20 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag,
a kalaphoz hasonló, de általában bíboros
színű. Húsa szálas, kemény, fás; fehéres
vagy okkeres.
Síkságon és hegyvidéken elég gyakran
előforduló gombafaj. Májustól októbe-
rig, főleg tölgyek gyökerein, tuskóin, tö-
vében terem, de más lombos fákon, sőt
fenyőféléken is előfordulhat.
Ehetetlennek számít. Teát azonban
készíthetünk belőle. Gyógyhatású gom-
ba, melyet főleg Ázsiában (Kínában,
Japánban például) nagy mennyiségben
termesztenek is.
A magyar népi gyógyítás is számon
tartja a pecsétviaszgombát. Széken a
szép asszony kalánnal kellett egyen-igyon
egypár napig az, akinek félre volt menve
a szája a szépasszonyok miatt. Ez a meg-
keményedett, kanálhoz hasonló fagom-
ba, valószínűleg a pecsétviaszgomba,
Ganoderma lucidum. Kocsis Rózsi ál-
lítja, hogy nagyon hatásos volt e gomba
gutaütés esetében is, főleg az asszonyok
lettek jól tőle, amennyiben vele kana-
lazták az ételt. 1 Apahidai románoknál
tudunk a Ganoderma lucidum (lingura
milostivirii) gombáról való vízivás fehér-
folyás (fluor albis vagy leukorrhea) elleni
ajánlásáról. 2 Egy román monda egyene-
sen Szűz Máriával hozza összefüggésbe,
ki állítólag kanálként használta volt. 3
Nem kizárt a szépasszony kalánya
meg a szépasszonygomba azonossága.
Ez utóbbit a disznó szívfogása ellen ja-
vallottnak tünteti fel Vajkai Aurél. 4
185
Ganoderma lucidum. Kép: Zágoni Imola
Ismert a Dunántúlon porának a fel-
használása (a júdásfüle gombáéval együtt)
kóros daganat esetében. 5
Több mint 2000 éve Kínában úgy
vélték, hogy az élet meghosszabbítását,
a halhatatlanság elérését segítheti elő a
belőle készült életelixír, kínai nevének
jelentése: a halhatatlanság növénye, má-
gikus növény. Japán elnevezése egy ré-
szének jelentése pedig: isteni gyógyfű. 6 A
hagyományos kínai természetgyógyászat
a leghatásosabb erősítőnek tartja, rákos
betegeknek is javallják. Alkalmazták a
krónikus sárgaság, a vesegyulladás, a
magas vérnyomás, az ízületi gyulladá-
sok, az álmatlanság, a bronchitis, aszt-
ma és gyomorbántalmak kezelésére. Ta-
lizmánként is tisztelik Keleten (megóvja
az embereket és házaikat a szerencsét-
lenségtől).
A pecsétviaszgombával több ázsiai
kutatóhelyen, klinikán végeztek kísér-
leteket különböző betegségekkel kap-
csolatban, de a nyugati orvostudomány
többnyire nem veszi figyelembe az ott
elért eredményeket, noha azok egyértel-
műen megerősítik gyógyhatásának meg-
létét.
Főleg újévi és farsangi szokás az álarc
használata, kevésbé ismert viszont, hogy
gombából is készítenek ilyesmit. Nepál-
ban a pecsétviaszgombát (Ganoderma
lucidum) is felhasználták erre a célra. A
Székelyföldön elég gyakorinak számító
gombát az utóbbi időben kezdték szedni
- rendelésre - gyógyászati célokra.
1 Kocsis 1988: 103, 138-9.
2 Kós 2000: 366.
3 Drágulescu 2010a: 358.
Jegyzetek
4 Vajkai 1943: 66.
5 Kalauz József közlése
6 Lelley 1999: 83.
186
A júdásfülegomba
(Auricularia auricula-judae) 1
júdásfülegomba. Kép: Pál-Fám Ferenc
Termőteste: kezdetben csésze alakú,
de hamar lefelé néző fül alakú lesz, 2,5-
5— (10) cm. Felszíne molyhos, bársonyos,
színe sötétbarna vagy feketésbarna, lehet
ráncos is, széle szabályos.
Termőrétege sima, esetleg egy-két
ránccal, „vénával”, barnásfeketés. Húsa:
vékony, alul és felül kocsonyás, középen
merev, porcos. Élő és holt lombos fák
ágain, tuskóján terem egész évben.
Más fajjal nem téveszthető össze
Egész Európában elterjedt ehető faj
a júdásfülegomba, mégis alig ismert.
Kevés magyar meg más népi neve is ezt
húzza alá.
Népi elnevezései nálunk: barát fül(e)
(Udvarhelyszék, PCsíkborzsova), bodza-
fagomba (Balatonmellék), dréle (Moldva),
fafülű (gomba) (Baranya), (f)fülgomba
(Szeged vidéke), fekete drélegomba (Mold-
va), ? kagylógomba (Csík, Borzsova),
nyuszifül (Baranya, Darány), szamárfül
(Baranya, Darány), zsidófüle (Bakony vi-
déke). Régebbi székelyföldi adatunk róla:
Bozzafagomba, (ro. Burete de szók). 2
Általam lejegyzett román neve: ure-
cbea babéi ’bába, öregasszony füle’
(Moldva, Dofteana).
Z. C. Pan£u említi román drela, dreble,
valamint burete de soc ‘bodzagomba’ ne-
veit, 3 E. Eliade és M. Torna urechea Iudei
néven is említi, 4 a csehben a bezovka ‘bod-
zagomba’(hez ‘bodza’) és usicka ‘fülecske’
(ucho, usi ‘fül’), a spanyolban oreja ‘fül’, az
olaszban orecchietta ‘fülecske’ a neve, az
angoloknál pedig Jew’s ear ’zsidófül’. 5
Egy flamand gombász (Bárt Buyck)
a flamandban, hollandban (Judasoor),
franciában (oreille de Judas), németben
(Judasobr) is júdásfülének mondott gom-
ba mondái, bibliai alakkal való kapcso-
latáról tudósított nemrég a Mycologia-
europea (nemzetközi internetes francia
nyelvű gombászegyesület) révén. Állító-
lag Júdás levágott volt egyik füléből mi-
előtt felakasztotta magát egy bodzafára.
Tudunk az Auricularia auricula-judae,
a júdásfüle gomba szemfájás elleni hasz-
nálatáról. A bodzafagombát bokráról
leszedik, meleg vízben áztatják és a be-
teg szemre kötik. 6 Gunda Béla írja, hogy
Szentegyházasfalu magyar pásztorai szerint
a nagy fatuskók tövében nő az apró, feke-
te „ barátfüle ” (Auricularia Judae) gomba.
Ezt összeszedik, vízzel leöntik. A gomba a
vízben áll egy hétig, s az ilyen lével oltják
a juhtejet. 7 Sőt Szombathely vidékén hal-
187
lottak róla, hogy porát a pecsétviaszgom-
ba porával együtt jónak tartják daganatos
megbetegedések, tumorok kezelésére. 8
Régi adatunk is van gyógyszerként
való felhasználására. Például Újhegyi Ist-
vánnak Apafi Anna számára írt, a XX.
század közepén elkallódott Orvosságos
könyvé ben (1677): „Borzafán az mely
gomba terem, szedd meg, vesd meleg
vízben, azután vedd ki, s az szemefájó
embernek kösd az vak szemére”. 9
Végül néhány receptet ajánlok e kü-
lönleges, nem mindenkinek kedvére való
(porcogós, kissé rágós), de mindenképp
ehető s valószínűleg gyógyhatású gomba
elkészítéséhez.
Dravecz Tibor Különös gombák, kü-
lönleges ételek című munkájából (kéz-
irat) idézek: 10
„A begyűjtött gombát feldolgozás előtt
még egyszer vizsgáljuk át, majd megfe-
lelően daraboljuk fel, mossuk meg. Ezt -
a legtöbb gombafajtól eltérően - szárítás
előtt is megmoshatjuk!
Gyorsan szárad. Szárítmánya a vizet
igen gyorsan felveszi. (...) jól porítható.
A kínai konyha jellegzetes gombája
felhőfülgomba néven. Ehhez hasonló
a fafülgomba /Auricularia polytricha/.
Mindkét fajt termesztik és főként szárít-
va hozzák forgalomba. Az előzőt inkább
a kevergetve sütött ételekhez használják
állagjavítóként és amiatt, hogy jól magá-
ba szívja más ízesítők zamatait. Az utób-
bit inkább levesekhez használják fel.
Megemlítendő e gomba gyógyhatása
is: gyulladáscsökkentő tulajdonsága van.
Marhahúsragu júdásfülegombával /
Portisch... Pilzesuchen/
Elozzávalók: 4 szelet marhafiié, 15-
20 db. Nagyobb júdásfülegomba, 100
g sertészsír vagy főzőolaj, 4 evőkanál
marhahúsleves /vagy leveskocka/, 250 g
zöldborsó, továbbá bors és só.
A megtisztított gombát 5-6 percig eny-
hén sós vízben előfőzzük, majd lehűtjük.
A hússzeleteket csíkokra vágjuk, sózzuk,
borsozzuk, lisztbe forgatjuk, majd forró
zsiradékon gyorsan barnára sütjük, köz-
ben a levest hozzáadjuk. A gombát lecse-
pegtetés után a húshoz adjuk és lassú tű-
zön kb. 30 percig együtt pároljuk, végül
hozzáadjuk a félig főtt zöldborsót a leve
nélkül és rövid idő alatt készre pároljuk.
Rizzsel, petrezselymes burgonyával vagy
zsemlegombóccal tálaljuk.
(...)
Vöröshagymás júdásfülesaláta
Az alaposan megtisztított és csíkokra
vágott gombát enyhén sós vízben előfőz-
zük, majd hideg vízben lehűtjük, lecsepeg-
tetjük. Karikára vágott vöröshagymával
összekeverjük a gombát, majd ecettel, só-
val, cukorral, törött borssal készített lével
megöntözzük, óvatosan összekeverjük.
Néhány csepp olívaolajjal megöntözzük.
Jól lehűtve húsételekhez vagy tojásrántot-
tához salátaként fogyasztjuk.
Tojásos júdásfülegomba
Kitűnő gombás tojásrántottát is ké-
szíthetünk az említett gombából. A gom-
bát ajánlatos kicsit előfőzni, majd lecse-
pegtetés után felhasználni, mert a nyers
gomba a forró zsiradékban »szabályo-
san felrobban«, mivel a gomba sejtfalai
a sejten belül keletkező vízgőz hatására
hirtelen repednek fel! Egyébként az elké-
szítés módja a szokásos.”
188
Jegyzetek
1 Zsigmond 2003a.
2 Benkő 1780: 83.
3 Panju 1906: 34.
4 Eliade-Toma 1977: 160.
5 Kicsi 1995: 355-361.
6 Vajkai 1941: 240.
7 Gunda 1967: 163.
8 Kalauz József közlése.
9 Hoffmann 1989. 319.
10 Dravecz 2000: 2-4.
A fenyőpereszke (Tricholoma terreum)
a magyar néphagyományban
Fenyőpereszke. Sugásfürdő, 2010. dec.
A fenyőpereszke vagy rákízű peresz-
ke nálunk szeptembertől akár december
közepéig is terem, kizárólag fenyő kö-
zelében. Nagy mennyiségben szedhető
apró és közepes termetű ízletes ehető
gomba. Gyakran kúpos, szürkés, feketés
vagy piszkosbarna színű a kalapja, mely
mikor szétterül ki meg is repedezhet, be-
hasadozhat, felülete szálas, esetleg fino-
man pikkelyes. Lemezei felkanyarodók,
elég ritkán állnak, szürkések, fehéresek.
Tönkje karcsú, fehéres szürkés, egyenle-
tes vastagságú, 3-6 cm magas és 0,8-1, 5
cm vastag
Húsa a kalapban törékeny, fehéres,
szürkés. íze s szaga nem jellegzetes.
Összetéveszthető a mérgező párducpe-
reszkével, mely nagyobb termetű, vasko-
sabb és nagyon ritka Erdélyben. Nem ki-
zárt, hogy több esetben ugyancsak ehető
rokonával tévesztik össze, a sárguló pe-
reszkével (Tricholoma argyraceum) vagy
a rózsáslemezű pereszkével (Tricholoma
orirubens).
A következő helyekről kerültek elő
eddig népi nevei (amely vidéken ismere-
te nem általános feltüntetjük a helység
nevét): Baranya, Darány: fenyőalja, fe-
nyőpereszke, Háromszék, Sepsikőrös-
patak: fenyőpeszterge, Ipoly mente, :
fenyvesgomba. Őrség: bogomba, sze-
génygomba (ez a neve sárguló változa-
tának is!), Mátra vidéke: erdei gejva,
földi gejva, földi gévagombad Csupán
feltételezett - biztosra nem azonosított
népi neve a sóvidéki Parajdon: fenyő-
alja, Szombathely és környékén neve:
szürke pereszke (ugyanez a neve itt a
szürke tölcsérpereszkének, Clitocybe
nebularisnak is). Csakis a rózsáslemezű
pereszke népi neveiként lejegyzettek a
következők: vörösgomba (Kecskemét), 2
tüskegomba (Veszprém, Szekszárd). 3
A magyarságnál - s ez eléggé általá-
nosnak feltételezhető más népeknél is -
valószínűleg csak az utóbbi időben kez-
dett a nép körében is egyre ismertebbé
válni. Népi nevei viszonylag új keletűek-
nek tekinthetők, bár nem kizárt, hogy
például az Őrségben régóta népszerű
és fogyasztott gomba (sárguló változa-
ta is, a sárguló pereszke, Tricholoma
argyraceum), ez egyetlen tájegységünk,
hol a fenyőpereszke a centrális (általá-
nosan ismert és kedvelt) gombák közé
tartozik.
191
Szárításáról csak az Őrségből van Sokféleképp megkészíthető kitűnő
adatunk , 4 ugyanitt főleg pörköltbe, to- gomba, az érdekelteknek számos re-
kányba, paprikásba teszik, de tojással is ceptet ajánl Gombáskönyvé ben Veress
meg szokták készíteni. Magda . 5
Jegyzetek
1 Moesz 1944. 4 Kardos 1943: 18.
2 Hollós: 1899: 146. 5 Veress 1982: 190.
3 Hollós: 1899: 146., Hollós 1933: 15.
A téli fülőke (Flammulina velutipes)
a magyar néphagyományban
Téli fülőke. Illyefalva, fenn a fán, 2011. jan.l.
Ha egy gombáról elmondható az, hogy
kifejezetten téli gomba, hát a téli fülőke
valóban az. Jó évtizede szokásommá lett,
hogy gombászom egyet - a gomba ugyebár
szerencsejelkép - január elsején. Többnyi-
re nem térek meg üres kézzel: legtöbbször
a téli fülőkéből kerül ki az ételre való, ez
a kisebb termetű nagygombánk szeptem-
bertől áprilisig, tehát egész télen át terem,
ha nem nagy a fagy, s ha igen, akkor miu-
tán a nagy hideg felenged tovább nő.
Annak ellenére, hogy hasonlít kissé
hozzá a mérgező sárga kénvirággomba
(Hypholoma fasciculare), tulajdonkép-
pen semmilyen más gombával nem té-
veszthető össze.
Kevés magyar népi nevéről tud egy-
előre a szakirodalom. 1 Ahol ismerik, ott
is általában csak kevesen. A Székelyföl-
dön ugyancsak kivételesnek mondható
számon tartása. Kisasszonygomba és ta-
lán tőkealj elnevezései csak egy faluból
kerültek elő eddig (Sepsibükszád). Azt
is hozzátették, hogy elsősorban tojással
szokták enni.
Más népi nevei: faji csepörke (Felső-
Szigetköz), fás csepörke (Felső-Sziget-
köz), téli fülőke (Bakony vidéke), téli
gomba (Szeged vidéke), tuskógomba
(Ipoly mente)..
Jó étkezési, sőt gyógyhatású gomba.
Feltűnően halszagú. Apró termetű, cso-
portosan termő, kerekded 2-6 cm-es kis-
sé ragadós kalapjának a közepe sárgás,
vöröses színű. Lemezei sűrűek, krémszí-
nűek, tönkhöz nőttek. Tönkje 4-10 cm
magas, 0,3-0, 8 cm vékony, csövesedő,
felül sárga, középen vörösbarna, alul
pedig bársonyosan barnásfekete. Élős-
ködő, illetve korhadéklakó gomba. Fe-
nyőfán ritkábban fordul elő, főleg lomb-
hullató fák (akác, nyárfa, gyümölcsfák
stb.) törzsén, kivágott tönkjén lelhetünk
rá. Könnyen termeszthető, ugyanis el-
halt tönkökön is tenyészik. Halszaga
főzés hatására eltűnik, jó ízű, de nyál-
kássága miatt nem ajánlatos tokánynak,
paprikásnak megkészíteni, annál inkább
tojással, majonézzel. Levesnek is finom.
Lelley János A gombák gyógyító ereje
című könyvében megemlíti, hogy ha nem
is annyira, mint a bokrosgomba (Grifola
frondosa) vagy a shii-take (Lentinus
edodes), de kétségtelenül daganatos
megbetegedések ellen is eredményesen
felhasználható. 2
193
Téli fülőke. Illyefalva, lenn a fa tövénél,
2011. jan.l.
Japánban nagy mennyiségben termesz-
tik, például rizskorpával dúsított fűrész-
poron. Távol-Keleten rákellenes hatása
miatt állítják elő a világ többi részéhez
képest szokatlanul nagy mennyiségben.
A téli fülőkét a korábban ekcémás tü-
netek kezelésére, reumás eredetű szívbe-
tegség ellen alkalmazták. Az újabb vizs-
gálatok megállapították - írja dr. Vetter
János Gyógyító gombák című tanulmá-
nyában 1993-ban -, hogy vérrögoldó
hatása is van. 3 Jakucs Erzsébet Gyógyí-
tó gombáink című írásában megemlíti
koleszterinszintet csökkentő hatásán
kívül, hogy az érrendszeri betegségek
gyógyításában alkalmazzák véralvadás-
gátló hatását, és azt, hogy használják
érpótló műtéteknél is, ugyanis gátolja a
vérrögök képződését. 4
Jegyzetek
1 Zsigmond 2009a
2 Lelley 1999: 81.
3 Vetter 1993: 946.
4 Jakucs 1996: 549.
A szürke pohárgomba (Cyathus olla)
a magyar néphagyományban
Cyathus olla. Szépmező, 2008. dec.
Az egyetlen gomba, mely magyar népi
nevében az „Isten”, sőt a „Jézus” szó is
benne van, tulajdonképpen még akkor is
az égiekkel hozzák kapcsolatba, hogyha
nevét nem tudják, mert általában jósol-
nak belőle. Az egész magyar nyelvterü-
leten ismert, noha közismertnek távolról
sem mondható.
Általában többedmagával fordul elő
korhadó fán vagy a talajon. Egész év-
ben terem. Külseje kissé molyhos, bel-
seje sima, fényes, szürkésbarna. Az 1-2
cm nagyságú pohárkák mintha apró
pöfetegek lennének felnyílás előtt, azu-
tán pedig mintha magokat (valójában
3-6 darab fehér, fehéres korongszerű
glebatestecskék azok) tartalmazó kis
süvegeket látnánk. A „magocskák” ki-
lövődnek vagy kiperegnek a szabadba,
s így biztosítják a szaporodást. Ehetőség
szempontjából nem jön számításba, már
csak kis mérete miatt sem. 1
Népi nevei alakjára, valamint a Fenn-
valóval feltételezett kapcsolatára, illetve
valamilyen edényre, tartóeszközre, mér-
cére utalnak: Istenke vékája (Maksa,
Kézdiszék), Isten kosara , Isten kosár-
kája (Gyimes 2 ), Isten pohárkája (Ma-
gyarkapud, Alsó-Fehér), Isten vékája
(Sepsibesenyő, Sepsiszék), jézuskenyér-
gomba (Nyárádmente), Józsiéra tőcsérkéje
(Izsnyéte, Bereg vm.), véka (Csernáton,
Kézdiszék). 3
Arról is tudunk, hogy név nélkül
ugyancsak ismeretes, jósolnak belőle
(Kisdobrony, Bereg vm.).
Fontosságát jelzi az is, hogy nem akár-
mit, hanem a következő, az éppen várt
termést jósolják meg belőle. A részletek
inkább a gabonatermésre utalnak s arra,
hogy legalábbis nem oly rég még fontos-
nak tartottak az idősebbek átörökíteni
azt, mit e kis gombácskával kapcsolat-
ban nekik is meséltek régebb. Például az
alább következőket.
Kicsi, gyűszűnyi. Ha tele van: jó ter-
més lesz. Szürkésbarna gomba. Tavasz-
szal és nyáron van. Én a szántón láttam.
(AMKE, Maksa, Kézdiszék)
Kevés termést jelent, ba kevés van
benne, kevés a véka, mondják. Szür-
ke színű gomba a mezőn. { BJ, Izsnyéte,
Munkácsi j.)
Aratni voltunk a mezőn, pihentünk,
pontosan dél volt. Anyám azt mondta,
nézd meg fiam, mennyi sok apró gomba
195
van a fődön, ez azt jelenti, hogyha bő
ősz lesz, bő világ, akkor nézd meg, hogy
mennyi szem van benne, teli van vagy
üres. Elég jól teli volt, háromnegyediglen
voltak az egészek, aszonta elég jó termés
lesz. Úgy hívták a gombát, hogy véka
(GJ, Csernáton, Kézdiszékj
Ha teli van, jó termés lesz. (US, Kis-
dobrony, Bereg vm.)
Jegyzetek
1 Kalmár-Makara-Rimóczi 1995: 237.
2 Pálfalvi Pál közlése.
3 Zsigmond 2009a.
A ráncos tintagomba (Coprinus atramentarius)
a magyar néphagyományban
Ráncos tintagomba
A ráncos tintagombáról viszonylag
keveset mond a magyar néphagyomány,
általában csak úgy tartják számon, mint
tintagombát, nem különböztetve meg őt
rokonaitól, sőt olykor például a trágya-
gombáktól sem.
Népi nevei leggyakrabban termőhelyé-
re utalnak ( ganégomba , ganyégomba),
máskor alakjára ( kucsmagomba ), szí-
nére (feketedő bolondgomba ), nedves-
ségkedvelő és a tartós nedvességet jelző
(esőgomba, karmatgomba, békagomba ),
illetve cseppfolyós ( tintagomba ) voltára.
Kivételes esetnek mondható harangozó-
gomba elnevezése a sóvidéki Korondon,
hol eredetmagyarázó történetet is kap-
csolnak hozzá.
A tintagombát itt harangozógombá-
nak hívják. Mikor a gyárat építették itt,
a korhadó fából nőttek ki. Fábián József,
az apja harangozó volt, ő kezdte szedni,
enni. Aztán, hogy a mellékneve Haran-
gozó, róla a gomba neve. (IL, Korond)
Legtöbb népi nevét a Székelyföldön
jegyezhettük le eddig a tintagombának,
ide értve a ráncos tintagombát is: bé-
kagomba (Homoród mente, Kézdiszék,
Sepsiszék), esőgomba (PGyimes , 1 Du-
nántúl), fövenygomba (Marosszék), ga-
nyégomba (Csík, Kászon, Orbaiszék,
Udvarhelyszék), harangozógomba (Só-
vidék), tintagomba (Gyergyó, Őrség,
Sepsiszék, Sóvidék). Kivételesen előfor-
dul, hogy a máshol Háromszéken kucs-
magombát megnevező szókapcsolat
néhol (Magyarhermányban) tintagom-
bára vonatkozzék: péterfaszú gomba.
Csak máshonnan előkerült elnevezé-
sek: cigánygomba, cigánypicsa (Kalo-
taszeg), feketedő bolondgomba (Bala-
tonmellék), ganégomba (Alsó-Fehér),
ganéjgomba, ganajgomba (Őrség), har-
matgomba (Moldva), kucsmagomba
(Baranya), szargomba (Torockó vidéke,
más nem ismert gombára is mondják).
Mezőségi román neve: pizda jigáncii
(Botháza ). 2
Az időjárástól a gombatermés is na-
gyon függ, mondják. Magyar közmon-
dás is utal erre, mégpedig olyan, amely
a tintagombák időjósló szerepét emeli
ki: Eső után nő a gomba. A szólásha-
sonlat talán még ismertebb: nő, mint eső
után a gomba. A Székelyföldön például
Sepsikőröspatakon úgy hiszik, hogy a
tintagombák („békagombák”) a tartós
esős időt jelzik. Mikor előjön, esős idő
197
lesz (PR, Sepsikőröspatak). A szomszé-
dos Barcaságban hasonlóképp véleked-
nek: Ha megjelent, mondják: - Na, jő az
eső. S három napra rá jő is. (JI, Krizba)
Jól gondolják, jól figyelték meg, hogy
rövid élettartamúak a tintagombák.
A harmatgomba telik el hamar. (BKP,
Klézse) Azt viszont általában rosszul
tudják, hogy nem ehető. Nem jó, az út
szélén, kertekbe is szokott lenni (Paku-
lár Berta, Sepsikőröspatak). Pedig jó, de
tudni kell vele bánni, frissen kell megké-
szíteni, alkoholt nem ajánlatos fogyasz-
tani a megevését követően 24-48 óráig.
A tintagombák közül rokona a gyap-
jas tintagomba (Coprinus comatus) kivé-
telesen nem okoz mérgezést akkor sem,
ha szeszes italt fogyasztunk a megevését
követő órákban.
Nincs egyetlen olyan adatunk, amely
a ráncos tintagomba hallucinogén jelle-
gére utalna. Tulajdonképpen a legtöbb
esetben gombáskönyveink sem említik
megkérdőjelezhető hallucinogén jelle-
gét. Persze arra azért ki szoktak térni,
hogy alkohollal együtt fogyasztva gom-
bánk a kellemetlen részegség tüneteit
váltja ki. Koprin tartalma váltja ki ezt
az ún. antabus-hatást. Ez egy-két órá-
val azután szokott jelentkezni, hogy
Gyapjas tintagomba
valaki a gomba fogyasztásával egyide-
jűleg szeszes italt ivott. Következménye
az arc elvörösödése, mely aztán kékes,
lilás színbe megy át, átterjed a test fe-
lületének jelentős részére. Ugyanekkor
felgyorsuló pulzus, forróságérzet, szom-
júságérzet, bágyadtság és beszédzavar
is előáll, s utóbbiak valóban a halluci-
nogén anyagok kiváltotta állapotra, az
érzékcsalódást okozó mérgezésre emlé-
keztetnek. 3
Tudunk róla, hogy azon jellegzetes-
ségét is felhasználják, hogy nem csupán
hamar elcseppfolyosódik, de meg is fe-
ketedik. Arapatakon festésre használ-
ták, mondták kézimunkázó asszonyok,
feketére színeztek vele.
Jegyzetek
1 Itt mindenekelőtt a gyapjas tintagomba
népi neve (például Kósteleken csak ezé.
2 Lásd még Zsigmond 2009a.
3 Lásd még Kalmár et al 1995, Veress
1982.
198
A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)
a magyar néphagyományban
Sárga gévagomba
Elmesélem a továbbiakban hol, ho-
gyan és honnan vadásztam először erdei
csirkére kissé angolosan fejezve ki ma-
gam (chicken of the woods = sárga géva-
gomba, Laetiporus sulphureus).
Betfalvát, Tompa László szülőfaluját,
alig hagyta el a vonat, s az egyik útszé-
li, patakparti fűzfán érdekes látvány-
ra figyeltem fel. Szép sárga, változatos
méretű levelek virítottak egy fa törzsén.
Gomba volt az persze, de nem tudtam,
hogy miféle.
Otthon utánanéztem Veress Magda
kincses gombáskönyvében. ízletes s leg-
alábbis egy dolog miatt kétségtelenül
csodálatos, rendkívüli gombára ismer-
tem rá benne. Megtudtam, hogy sárga
gévagomba (Laetiporus sulphureus) a
fán élősködő zsákmányjelölt neve. Meg-
esett hát a felderítés és az azonosítás is
gombavadász jómagam részéről, hátra
volt még az elejtés megejtése.
Két lyukas órát rendelt ki számomra
a sors másnap Székelykeresztúron az ár-
vaházban (akkor még ott tanítottam),
kitűnő alkalmat a betfalvi gombászati
kiruccanásra. Gyalog mentem, a sínek
között eregéltem a biztonság kedvéért,
bármilyen kellemetlen volt ez. Veszélyes-
nek nem volt veszélyes, ugyanis ritkán
járt arra vonat (a székely gőzös, amelyik-
ről a fáma szerint halászni is lehetett, s
még az is megtörtént vele, hogy ő állt
meg a sorompónál, átengedve maga előtt
egy szekeret, hadd lássa a világ, tudd ám
udvarias lenni!).
Tudtam már, hogy a gombák felépí-
tése mennyire hasonlít (például sejtje-
iké) az izgő-mozgó állatokéhoz, s hogy
képesek is mozgásra, de nem épp any-
nyira, hogy én ugyanott már ne találjam
meg őket, ahol a tegnap voltak. Inkább
tarthattam volna attól, hogy nem lesz
szerencsém, más valaki megelőz engem,
előbb leszedi ezt a gombát, amelyik tár-
sai többségétől eltérően nem megy össze
a sütést, főzést követően, ugyanakkora
marad, mint nyers állapotában. No de
szerencsés voltam, kevesen ismerték,
199
Sárga gévagomba közelről
ismerik a, fűzfatüdőt. Megszedtem be-
lőle jó nagy zacskónyit. Vihettem vol-
na magammal többet is ölemben, s egy
másik átlátszó zacskóban. Nem tettem,
mert még nem voltam volt eléggé biztos
a dolgomban, s kissé féltem a falu szájá-
tól is. Elképzeltem, mint fogják monda-
ni előttem, mellettem, mögöttem: - Né
mennyi bolondgombát cipel a tanár úr!
Biztos hiányzik egy kereke szegénynek,
hogy ezért ide gyalogolt Keresztúrról!
Lehet, hogy mondták is, de nem hallot-
tam. Másnap pedig fel se vettem volna,
mert bizonyos lettem benne: először éle-
temben sárga gévagombát, gilvát (egyik
legrégebbi személynevünk is a Gilva!)
szedtem, s odahaza ki is próbáltuk (pa-
nírozva, levesnek, majonézesen és sava-
nyúságnak): egészen jónak találtuk, bár
nem épp annyira ízletesnek, mint a má-
sik máshol szintén gilvá nak nevezettet, a
kései laskagombát.
A gévagombatelep megpillantását
követő harmadik napon visszatértem
Betfalvára, s a fapusztító ínyencség meg-
maradt fiatal példányait ezúttal kerékpá-
ron és büszkén szállítottam Keresztúrra.
Ráadásul a mintegy húsz kilónyiból jó
néhányat kollégáimnak ajándékoztam.
Végső soron magam is ajándékba kap-
tam a gombát; valamitől, valakitől...
Régóta gyógyerőt is tulajdonítanak e
farontó, vörös korhadást okozó gomba-
fajnak. Szent Hildegárd apátnő (1100-
1178) korában például reuma és epilep-
szia kezelésében használták. 1 A mi népi
gyógyászatunk is élt, él vele. Bánvölgyén
(a Bükk vidéke, Borsod) a ló egerére pi-
rított fűzfagombát kötnek. 2 Felcsíkban
azt állítják, hogy a gévagomba vagy fűz-
fagomba jó gyomorbetegeknek. Megké-
szítés előtt megpucolom, forrázom 15-
20 percig. (GM, Csíkborzsova)
Ez utóbbi esetben ételként ajánl-
ják. Az említett adaton kívül csak egy
gyergyóiról tudok még: Borzonton a ló
kehessége ellen javallják, hogy megszá-
rított fűzfagombát kell az orra alá füs-
tölni. 3
Népi nevei: akácfagomba (Márama-
ros), botlófagomba (Szigetköz), cseresz-
nyegilva (Baranya), fűzfagéva (Somogy),
ficfagomba vagy fűzfagomba (Bereg,
Csík, Gyimes, Ung, Szlavónia, Dráva-
szög, Kisalföld, Szigetköz, Tolna), ? fül-
gomba (Szigetköz), fűzfatüdő (Alföld,
Tolna), fúzgomba (Klézse, Moldva),
géva(gomba) (Csík, Baranya), gilva-
gomba (Ormánság), nyúlfiilgomba (Me-
zőség), sárga fagomba (Háromszék), sár-
ga las(k)agomba (Háromszék, Moldva).
Kovászna megyében a hídvégi románok
- akik még a magyaroknál is kevésbé
ismerik máskülönben - burete unguresc
‘magyar gomba’néven tartják számon,
a magyarázat szerint, mert magyar mu-
tatta meg nekik. Legrégebbi adatunk a
Laetiporus sulphureus magyar népi ne-
véről (Vas megyéből, a Dunántúlról)
Clusiustól számazik: Fiz fa gomba.
200
íme néhány hagyományosnak tekint-
hető elkészítési mód:
Barcaság
Vékony szeletekre szoktam vágni s ki-
rántom. (CsE, Apáca)
Vág és Garam köze
Kirántva esszük, mint a húst, előtte
főzzük. (JK, Martos)
Viszonylag kevéssé, de helyenként jól
ismert gombánk tehát a sárga gévagomba,
évente nagy mennyiséget lehet megszedni
belőle. Jó tudni, hogy ha megkészítés előtt
meg nem főzzük, s levét el nem öntjük, ke-
sernyés íze lesz, de ha igen, nem véletlen,
hogy sokaknak ízlik, és azért is szerethet-
jük, mert a többi gombától eltérően alig
veszt állagából a főzést követően.
Jegyzetek
1 Veress 1982: 8.
2 Szendrey 1922-63: 664.
3 Kölló 2000: 52
A fehércsokros álpereszke
(Lyophyllum connatum)
a magyar néphagyományban
Fehércsokros álpereszke
Fehér csoportos pereszkének 1 meg fe-
hércsokros álpereszkének 2 szintén nevezi
a szakirodalom. Előbbi ehetőnek írja le,
utóbbi pedig mérgezőnek. Nem szokat-
lan ez, bár furcsának furcsa. Más népek
gombáskönyveiben is különbözőek a
vélemények. így egy amerikai gombás-
könyv mérgezőnek tünteti fel, 3 egy ro-
mán pedig ehetőnek. 4
Csoportosan, ősszel (már augusz-
tusban is megjelenhet), lombhullató és
fenyőerdőben egyaránt termő, a hegy-
vidéki ösvények, nedves helyek mentét
kedvelő, illatos, fehér, többnyire kis és
közepes méretű gomba. Kalapja (5-10
cm) eleinte félgömbölyű, majd szabály-
talanul hullámos, aláhajló kalapszéllel,
fénytelen, sima, végül kiterül. A felszínén
levő hamvas bevonat letörlésekor szürke
foltok keletkeznek. Lemezei kezdetben
fehérek, majd sárgás árnyalatúak, keske-
nyek, elég sűrűn állnak. Tönkjei (magas-
ságuk 4-10 cm, vastagságuk 1-2 cm) a
talajon bokorszerűen összenőttek, felső
részükön lisztszerű szemcsék vannak, le-
felé csupaszok, elkeskenyedők, belsejük
eleinte telt, később csaknem üreges és
kissé felfújt. Spóraszíne fehér. Jellegzetes
a hús (főleg a lemezek) kékes-lilás elszí-
neződése vas-szulfát hatására. A többi
fehér színű pereszkénél változatlanul
zöld színű marad a reagens. Illatát pél-
dául a keltikééhez hasonlítják.
A fehércsokros pereszkét a magyar
nyelvterületen csak a Székelyföldön is-
meri a néphagyomány, a románoknál
sincs népi neve eddigi adataink alapján.
2003-ban a Mycologia Europea nemzet-
közi gombásztársaság élénken vitatta,
hogy ehető-e ez a tájainkon elég gyakori
és kiadós pereszkeféle. Azt a következte-
tést vonták le, hogy tapasztaltak jót is,
rosszat is vele kapcsolatban, egyeseknek
ízlik, másoknak nem, közvetlen mérge-
ző hatást nem vált ki, egyesek szerint
huzamosabb fogyasztást követően sem,
mások viszont állítják, hogy hosszabb
időn át való fogyasztása megárthat, tar-
talmaz olyan anyagot, amely felhalmo-
zódva rákkeltőként ismert (konnitin).
Mások attól is óvnak, hogy általában
utak, ösvények mentén terem és így in-
kább ki van téve a szennyeződésnek,
nehézfémek is kerülhetnek bele. No de
olyanok is vannak, akik régóta élnek e
gombánkkal, és semmi panaszuk rá, kö-
203
zéjük tartozik a híres francia mikológus,
Marcel Bon is. Ez utóbbiak körét bőví-
ti a székelyföldi magyarságnak az a ré-
sze, amelyik hagyományosan eszi ezt a
gombafélét, sőt télire is el szokták tenni
(savanyúságnak) például a háromszéki
Kommandón és Zágonban.
Népi nevei Háromszéken: födi laska,
födi las(k)a. Csíkban: őszi lasa, lasa-
pisztiric, Gyergyóban pedig (Borszéken)
talán harmatgomba, nyikoréc (?), illetve
jéggomba (Szárhegy). Egyetlen moldvai
magyar faluból került elő eddig a három-
székivel egyező népi neve: födi laska.
A magyar nyelvterület nagy részén te-
hát nem ismerik a fehércsokros álperesz-
két, mely kétségtelenül a Székelyföldön a
legnépszerűbb.
Jegyzetek
1 Veress 1982: 191.
2 Rimóczi 1995: 46
3 Laessoe-Lincoff 1998: 42.
4 Sálágeanu 1985: 188.
A gyilkos galóca (Amanita phalloides ) 1
a magyar néphagyományban
Amanita phalloides. Kép: Pál-Fám Ferenc
Sok jó származhat a gombából, illetve
vele kapcsolatosan. De sok rossz is... Tő-
lünk is függ az, hogy melyikből jut több
nekünk. Mert valóban minket terhel a
„gorombaság”, mert valóban jó minden
gomba - valamire. Azonban tudnunk
kell viszonyulni a gombák csodálatos
világához, ismernünk kell azt, és olykor
óvnunk is a Nagy Takarító kisebb-na-
gyobb egyedeit, akár a mérgeseket, bo-
londosakat is. Mind a gomba, mind az
ember láncszem a Természet körforgásá-
ban, és nem mindegy, hogy a láncreakció
hogyan megy végbe.
Igen, könnyít a gombát letaposni (ma-
gyar közmondás), könnyű támadni, le-
gyűrni azt, aki nem tudja kellőképp védeni
magát. Könnyű elintézni a gombaárusítás,
a gombamérgezés ügyét azzal, hogy nem
számolunk vele. Megtiltjuk az árusítást,
pedig az munkalehetőséget, megélhetést
is jelenthetne; nem érvényesítjük a gomba-
törvényt, nem szervezzük meg a gomba-
mérgezések elkerülését, pedig többe kerül
a megmérgezettek kezelése, többet ér az
elveszített élet, mint a megfelelő óvintéz-
kedés. A tudatlanság, a felelőtlenség öl.
Altudományos nézeteket népszerűsítünk,
téves elképzeléseket karolunk fel, ahelyett,
hogy gombaismereti tanfolyamokat, szak-
képzést indítsunk be, s kötelezővé tegyük
a piaci gombaátvizsgálást, csakúgy, mint
Európa majd minden más országában.
Évente június és november között szo-
morú híreket olvashatunk a napilapok-
ban a gyilkos galóca okozta mérgezések-
ről, nem is ritkán családi tragédiákról.
Az orvostudomány a mai napig sem ren-
delkezik egyértelmű és hatékony gyógy-
móddal a gomba mérge ellen, pedig a
halálozási arány nem kicsi. Az egyetlen
biztonságos módszer a megelőzés, azaz
a mérgezés elkerülése. Ez pedig csak
úgy lehetséges, ha a gombát megismer-
jük. Manapság ekképp is emlegetik az
Amanita phalloidest: a gombák mumu-
sa, a goromba gomba.
A gyilkos galóca (nagyon ritkán eset-
leg a fehér gyilkos galócáé is) magyar
népi nevei: békagomba (Barcaság), far-
kasgomba (Szigetköz), fehér csiperke (?
Háromszék), bolondgomba (általánosan
205
elterjedt), bókérgomba (Moldva), mérges
galóca (Palócföld), sátángomba (Sóvidék).
A többség az egész magyar nyelvterületen
egyszerűen csak bolondgombának nevezi
a mérgező gombákat ( betyárgomba , bo-
londgomba, bolondosgomba, bukfenc-
gomba, cigángomba, étőgomba, mérges
galóca, méreggomba, vackorgomba, vad-
gomba, anyósgomba, sátángomba).
Egyetlen hivatalos (tudományos) név
népi előfordulását rögzítettem a galócák
esetében, a legnépszerűbbét (légyölő ga-
lóca). Bizonyára azért gyakoribb e galó-
ca magyar tudományos nevének a hasz-
nálata, mint a többié, mert ismertebb,
„mediatizáltabb”, s nem utolsósorban,
mert találónak, a népi névtől alig eltérő-
nek érezték, érzik. Sajnos gyakran ezt a
gombát tekintik a legmérgezőbbnek, ösz-
szetévesztik a gyilkos galócával, és nem
azért mert hasonlítanak egymásra, de
mert rosszul jegyezték meg, hogy melyik
a gyilkos galóca, s lehet ok a félretájé-
koztatás is.
A mérgező galócák között vannak
olyanok, amelyek jól megsütve, megfőz-
ve ehetőek, sőt kifejezetten ízletesek. A
piruló galóca ilyen, csak frissen elké-
szítve fogyasztják.
Többnyire sütve eszik, de tokánynak,
paprikásnak és tojással is megkészítik.
Ez az egyetlen feltételesen ehető galó-
ca, amely fogyasztása a magyarságnál
- legalábbis egyes helyeken, így a Szé-
kelyföldön - jelentősnek mondható, a
selyemgombákat általában nem eszik,
mérgezőeknek tartják, amennyiben egy-
általán tudnak róluk.
Közismert hiedelem magyaroknál, ro-
mánoknál s másoknál is, hogy amit a
csiga szeret, megkezd, az jó gomba. To-
vábbá azt tartják, hogy a színváltó húsú
gombák nem jók. Ez utóbbi kifogásolha-
tó vélekedéseket szerencsére a megkérde-
zettek általában nem veszik készpénznek.
És ez elsősorban a gyilkos galóca meg a
párducgalóca esetében nagy szerencse.
Egy tréfás, de biztos és általánosan ér-
vényes felismerési módja a mérgező gom-
báknak mégis van. Az a bolondgomba,
amelyik áll az erdő szélin, s veri a föld-
höz a kalapjátl - hallottam többektől
Sepsikőröspatakon.
Olyanok is vannak, akik a nagyon
megfőzött gombáról azt tartják, hogy
az, ha „mérges” is volt, ehetővé vált. íme
elrettentő példának egy a világhálóról
(oda pedig folyóiratból került!), címe:
Biztonságos gombaevés : 2
„Ha szereti a gombát, de nem biztos
benne, hogy mind ehető-e, elkészítésük
előtt tegye a gombákat egy hideg vízzel
teli edénybe, és tegyen bele egy pucolt
hagymát. A vizet forralja fel. Ha a hagy-
ma szép fehér marad, a gomba nem mér-
gező, de ha elszíneződik, szürke vagy
fekete lesz, ez már figyelmeztetés. Ezt a
gombát semmiképp se fogyasszák el.” Az
ilyen rossz tanács egyenesen büntetendő
kéne legyen, mert nagyon veszélyes.
A gyilkos galóca kalapja különféle
zöld (olajzöld, sárgászöld, zöldes, néha
csaknem fehéres), gyakran benőtten szá-
las, selymesen fénylő, de akár barnás
vagy teljesen fehér példányai is lehetnek.
Figyeljük meg, hogy a kalapbőre sugara-
san selymes szálas, mert finom vonalak
húzódnak rajta a kalap széle felé. Félig
húzható le, alatta néha halovány zöld
csíkok láthatók a kalaphúson.
Lemezei mindig hófehérek, a színű-
ket nyomásra, törésre nem változtatják.
Tönkjén fehér, finom márványozott min-
ta látható.
206
Fehér gallérja van és a gumós tövén
bő, elálló szélű, fehér bocskora. Sajnos,
a bocskorra nem mindig figyelnek fel az
amatőr gombászok, mert a gomba lesze-
désekor levágják a gombát, nem emelik
ki tövestül. Pedig a bocskor fontos meg-
határozó jegye a gyilkos galócának. A
gallért lerághatják a csigák, de akkor
is marad nyoma a tönkön. Húsa fehér.
Nincs igazán markáns illata, szaga.
Mérete változatos, található belőle alig
tíz centi magas apróság és hatalmas, majd-
nem tenyérnyi kalapátmérőjű óriás is.
Nyári és őszi gomba, júniustól novem-
berig terem, fákkal él együtt gyökérkap-
csolatban. Gyakorinak mondható, felénk
majdnem mindenfele előfordul, leginkább
lomberdőkben, tölgy, nyír, bükk, de néha
fenyőfák alatt is.
A gyilkos galóca hasonlít más galó-
cákhoz, de összetéveszthető néhány ehe-
tő gombával is. Fiatal és fehérebb példá-
nyai különösen az erdőszéli csiperkéhez
hasonlítanak. De a csiperkének rózsa-
színűből megfeketedő lemezei vannak,
bocskora nincsen. A tarlógomba tönkje a
kalapból csuklósán kifordítható, bocsko-
ra nincsen. A zöld galambgombának és
a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk,
sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgá-
szöld pereszke lemezei és tönkje sárgás, a
zöld galambgombák húsa pedig pattan-
va törik. A fiatal, burokba zárt gomba
esetleg a bimbós pöfeteggel és a mezei
csiperke fiataljaival is összetéveszthető.
Az átmetszett gombán természetesen a
tévedés azonnal szembeötlik. A ki nem
fejlett gomba burokban van, tojás formá-
jú, kettévágva látható benne a kalap és
a tönk.
Hasonlít hozzá a nyersen mérgező cit-
romgalóca, amelynek kalapja ugyancsak
halványzöldes, zöldessárga színű, de
pettyes, tönkje tövén pedig bocskor nem
marad, csak a gumó felső szélén van meg
a nyoma, mint körbefutó párkány, ránc
vagy perem. Nem sokban hasonlít hoz-
zá, de a felületesen gombászó akár a va-
ras galambgombával is összetévesztheti.
Olyan is előfordulhat, hogy valaki egy
nagyobb, barna kalapszínű példányát
nagy őzlábgombának véli.
Gyilkos galóca, Rétyi Nyír, 2009. szept.
Az Amanita phalloides (gyilkos galó-
ca) és néhány rokon fajának (A. phallo-
ides var. verna, A. virosa) egyetlen ter-
mőteste egy négytagú család számára
elegendő halálos dózist tartalmaz.
Halálosan mérgező! A gomba elfo-
gyasztása után 8-48 óra múlva csilla-
píthatatlan hányás kezdődik, majd át-
meneti javulás után a mérgezett néhány
napon belül máj- és veseelégtelenség kö-
vetkeztében meghalhat.
1953 nyarán Magyarországon több
mint száz ember halt meg gombamérge-
zésben. Az ezt követő években szigorí-
tották a gombaárusítás feltételeit, meg-
szervezték a piaci gombaellenőrzést. A
felvilágosító munkának, az orvosi ismere-
tek fejlődésének és a speciális toxikológiai
kórházi osztályok létrehozásának köszön -
207
hetően lényegesen csökkent a tragikus ki-
menetelű mérgezések száma. Napjainkra
a mérgezések forrása a sajátszedésű gom-
ba, az ezzel kapcsolatos könnyelműség és
tudatlanság.
Ugyancsak az anyaországban, de ná-
lunk is, a halálos kimenetelű mérgezé-
sek több mint 90%-át a gyilkos galóca
okozza, ezért ezt a gombát mindenkinek
ismernie kéne.
Ugyanolyan súlyosan mérgező a telje-
sen fehér színű fehér gyilkos galóca. A
gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca
falloid típusú mérgezést okoz. A mérge-
zést két csoportra osztható toxinok okoz-
zák: a fallotoxinok és az amatoxinok. Ez
utóbbiak felelősek a súlyos emberi mér-
gezésért. Egy-egy gyilkos galócában 12
mg amatoxin található. Egy ember életét
mindössze 0,25 mg amatoxin is képes
kioltani. Nem létezik olyan konyhatech-
nológiai művelet, ami közömbösítené
ezt a halálos mérget. A lappangási idő
hosszú, a mérgezési tünetek jóval az el-
fogyasztást követően mutatkoznak. Az
első stádiumban hasi görcsök, csillapít-
hatatlan hányás, hasmenés jelentkezik.
A beteg a nagy mennyiségű folyadék- és
sóveszteségtől könnyen kiszáradhat. Ela
a mérgezett ezt az első fázist túlélte, ak-
kor 12 napos jóllét után mutatkoznak a
májártalom jelei, amit az amatoxin oko-
zott. Sárgaság, májtáji fájdalom alakul
ki, majd a májelégtelenség, vese és szív-
szövődmények okozzák, okozhatják a
beteg halálát.
Az Amanita phalloides var. verna
(fehér, vagy ragadós galóca) a gyilkos
galócához nagyon hasonló, teljesen hó-
fehér, valamivel kisebb termetű, hegye-
sebb kalapú, enyhén ragadós felszínű.
Melegkedvelő faj, szelídgesztenyésekben,
tölgyesekben, kora nyártól őszig terem.
Nálunk csak helyenként gyakori. Szintén
halálosan mérgező!
Az A. virosa (hegyeskalapú galóca) fő-
leg észak-európai elterjedésű, és ott hegy-
vidéki lucosokban terem. Minkét utóbb
említett galóca amatoxin-koncentrációja
a gyilkos galócáéhoz hasonlóan magas.
Amatoxin-tartalmú fajokat találtak
még a Galerina, Lepiota, Pholiotina és
Conocybe genuszban. E fajok toxinkon-
centrációja alacsonyabb, ugyanakkor
csekélyebb nagyságuk és ritkaságuk mi-
att kevésbé veszélyesek. A Galerina nem-
zetség egyik gyakoribb magyarországi
képviselője a fenyő tőkegomba (Galerina
marginata), apró termetű, barna spórás,
főleg korhadó fenyőfán előforduló faj.
A kis termetű őzlábgombák között
számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt
írtak le. Ilyenek például a húsbarnás (Le-
piota brunneoincarnata), a vörhenyes (L.
Helvella) vagy a rózsás (L. Subincarnata)
őzlábgombák. Ezek az apró őzlábgombák
nehezen határozhatók, ajánlatos ezért va-
lamennyit, de különösen a vöröses, bar-
nás vagy lilás képviselőiket elkerülni! (A
szakirodalomban főleg Franciaországban
és Olaszországban írtak le ilyen mérgezé-
si eseteket.)
A gyógyulás esélye nagymértékben a
felszívódott toxin mennyiségétől függ. Az
első szimptómák megjelenésétől kezdve
azonnali, energikus beavatkozás szük-
séges. Az alkalmazott terápia: a toxin
eltávolítása a béltraktusból és a vérből,
a májsejtek toxinfelvételének gátlása, a
szervezet víz- és elektrolit-háztartásának
helyreállítása. Az erőteljes orvosi beavat-
kozásnak köszönhetően napjainkban a
letalitás 10-15%-ra csökkent. Súlyos
esetben az utolsó lehetőség a májátültetés
208
marad, amelyet az elmúlt években több-
ször is alkalmaztak.
Általánosságban elmondható, hogy
annál súlyosabb mérgezésre lehet szá-
mítani, minél hosszabb volt az ételfo-
gyasztás és a tünetek jelentkezése kö-
zött eltelt idő.
Már egyetlen gomba képes végezni
több emberrel. Mérgei nem bomlanak le
hő hatására. Különösen veszélyessé teszi,
hogy a mérgek lassan fejtik ki hatásukat,
és mire a mérgezés tünetei jelentkeznek,
addigra már súlyosan károsodhatott a
máj, vese, szív. Orvosi segítség nélkül,
4-6 nap alatt áll be a halál a fájdalmas
haldoklás legvégén. Kórházi kezeléssel is
maradhatnak nyomai a mérgezésnek, pél-
dául elhal az egyik vese, vagy a májnak
csak egy része marad működőképes, vagy
a szívritmus lesz szabálytalan, hamarább
kifullad az ember terhelés hatására.
Ahogy dr. Jakucs Erzsébet írta a Ter-
mészet Világában, nem elijeszteni kell
az embereket a gombáktól, hanem fel-
hívni a figyelmet a valódi veszélyekre. 3
Az igazi gyilkos nem a galóca, hanem
a tudatlanság. Valódi áttörést a mérge-
zések elleni küzdelemben csak türelmes
és jól szervezett felvilágosító munkával
lehet elérni. Már az általános iskolá-
ban tanítani kellene a gyermekeket arra
a néhány alapvető szabályra, amelyek
betartásával a gombamérgezés bizto-
san elkerülhető anélkül, hogy le kellene
mondani a gombának mint értékes és
ízletes tápláléknak a fogyasztásáról. A
vadon élő gombák megismerése, gyűjté-
se a természet szeretetére és a környezeti
érzékenységre nevelésnek is kiváló esz-
köze, de ezen felül egészséges, kellemes
és hasznos időtöltés.
Végezetül, hadd tréfálkozzunk egyet
gyilkos galócásan. Kérdésem az, hogy ki
az abszolút rendőr. A válasz pedig: az,
aki letartóztatja a lopótököt és a gyilkos
galócát...
Jegyzetek
1 Zsigmond 2008b.
2 http://www.ujszo.com/clanok.asp?
vyd=20030118&cl=47467 (2003. február).
3 Jakucs 1999: 394.
209
Világraszóló székelyföldi,
háromszéki érdekesség: a harapégésgomba
Bevezetés
Gelencei harapégtegomba
(Polyporus sp.) Kép: ifj. Sántha Tibor
Aligha van még egy olyan gomba, ame-
lyet ennyire csak egy bizonyos vidéken is-
merjenek, ott ráadásul nagyon. Aligha van
még egy gomba, amelyet nevéből kiindul-
va annyi gombafélének tartottak volna,
mint ezt a harapta utaló elnevezéssel je-
lölt gombafajt. Aligha tudnék jobb példát
mondani a harapégés eseténél arra, hogy
mennyire alapos, körültekintő kutatást
kíván meg egy gomba azonosítása. Alig-
ha van még egy olyan föld feletti gomba,
amelyért oly nagy áldozatot hoztak volna
kedvelői, mint ezért a háromszéki ínyenc-
ségért (Talán a szarvasgombáért sem tet-
tek ennyit, noha fizetni bizonyára többet
fizettek érte.) Aligha mondhatnánk jobb
példát arra, hogy nem szabad lebecsülni
a népi természetismeretet, mint ennek a
gombának az esetét a mikológiával.
Elnevezés. Az azonosítás nehézségei
A következő gombanevekre gondoltak
eddig említői a harapégésgomba s név-
változatai kapcsán: fakó zsemlegomba,
ízletes kucsmagomba, meghatározatlan
likacsosgomba.
Először Istvánffi Gyula közölte a
harapégésgomba nevet , 1 másoktól szer-
zett tudomást róla, feltételezése szerint
ezt Háromszéken (Sepsiszentgyörgyön)
a fakó zsemlegombára vonatkoztatták.
Veress Magda valószínűleg rá hivat-
kozva említi később hasonlóképp ezt a
gombát, megjegyezve, hogy nem szá-
mít sokak által ismertnek a vidéken . 2
Hozzáteszi: „Érdemes lenne felderíte-
ni, hogy ennek mi az oka: az-e, hogy a
vele kapcsolatos étkezési hagyományok
feledésbe merültek, vagy pedig az, hogy
maga a faj ritkult meg tájainkon.” Nos
a faj elég gyakran előfordul tájainkon
(hegyvidéken), viszont szinte bizonyos-
ra vehető, hogy étkezési hagyományai
ki sem alakultak például Háromszéken,
ellentétben a valódi barapégésgombáv al,
211
amely azonban nem azonos a fakó zsem-
legombával.
László Kálmán is megjegyezte, hogy
nem értékesítik a brassói, sepsiszent-
györgyi piacokon . 3 Valóban nem isme-
rik, nem ismerték a fakó zsemlegom-
ba (Polyporus v. Albatrellus v. Scutiger
ovinus) elnevezéseként a barapégésgom-
bá t, s majdnem biztos, hogy sosem
volt ez így. Az sem csoda viszont, hogy
Istvánffi segítsége nem határozta meg
pontosan, mert minden valószínűség
szerint egy, a mikológia számára mind-
eddig ismeretlen faj népi nevéről van
szó. Illetve arról is, amennyiben hitelt
érdemlő közlések tudósítanak napja-
inkban is háromszéki hasonló elneve-
zéséről az ízletes kucsmagombának,
amely ugyancsak kedveli az égetett
cserjés erdők talaját . 4
A barapégés-, barapégte- vagy barap-
égőgombára csak Háromszékről volt,
van adatunk . 5
Ritka, hogy egy gombáról, amely rá-
adásul Háromszék több falujában köz-
ismertnek és közkedveltnek mondha-
tó, máshol semmilyen néven ne legyen
ismert. Természetesen ez a Polyporus
sp. még meg nem határozott fajra érvé-
nyes, ami pedig az elnevezést illeti, az
mindenképp sajátosan és kimondottan
e vidékre jellemző csupán. Előfordulhat
- Siller Irén közlése -, hogy nem egé-
szen új faj, csupán változata a Polyporus
meridionalénak, amely olaszországi elő-
fordulásáról van adat.
A barapégésgomba ismertsége, megbe-
csülése és elterjedése Háromszéken.
Háromszéken kívül sehonnan nincs
adatunk a barapégésgomba előfordulá-
sáról. A még pontosan nem azonosított,
a fakó zsemlegombához hasonló méretű
és formájú likacsosgomba valószínű rég-
óta ismert a vidéken és az itteniek köré-
ben (azokban a falvakban, hol ismerik)
közkedvelt, az egyik legízletesebb gom-
baként tartják számon.
Maga a név is háromszéki székely táj-
szó. A harap nem más, mint leégett cserjés,
bokros terület, főleg erdőrész, tehetnénk
hozzá . 6 Termőhelyéről kapta tehát nevét a
gomba, amelyről csak az utóbbi években
derült ki, hogy bizony mikológusaink ed-
dig nem ismerték, azonosítása folyamat-
ban van . 7 Mármint a gelencei barapégte
A barapégés(gomba) egyik termőhelye.
Kép: ifj. Sántha Tibor
212
gombáé, mert a barapégés, harapégő le-
het, hogy csak erre is vonatkozott vagy
csak az ízletes kucsmagombára Három-
szék más falvaiban.
Nagyra tartották és tartják a harap-
égésgombát, annyira, hogy bizony még
falvak is áldozatai lettek a gomba előcsa-
logatásáért gyújtott erdőtüzeknek, ezért
is intézkedtek (és épp) Háromszéken már
a XVII. században arról, hogy „...erdő-
kön harapot égetni szabad ne legyen...” 8
A Székely Nép a következőket írta 1909.
június 15-i számában:
Gelencén nagyon szerethetik az úgy-
nevezett „harap-égte gombát”. Ugyanis
folyó hó 7-én Jancsó József cserés erde-
jét gyújtotta meg ismeretlen tettes, hol
mintegy 8-10 hold terjedelemben az
alom és fiatal tölgycsemete elégett. A
tűz terjedését sikerült az eső segítségével
megakadályozni.
Ma is tiltják az erdőben, erdő közelé-
ben való égetést, s e tiltásoknak tudható
be jórészt, hogy ma már kevésbé ismert
maga a harapégésgomba is, mint volt ré-
gebb, például a XX. század első felében,
amikor a vidéken szép számmal voltak
magánerdők és közbirtokosságiak, ame-
lyekben a kisebb, biztonságos égetés
gyakrabban előfordult.
A nagy változást a negyvenes évek,
az államosítás jelentette. Attól kezdve
csak kevés helyen és ritkán merték elő-
segíteni az emberek a barapégésgom-
ba termését. A szájhagyomány szerint
közvetlenül az államosítást követően
volt a legtöbb harapégésgomba- termés
Dálnokon, mert sok volt akkor a
gyújtogatás: ba már erdeink elvették,
legalább barapégésgombánk legyen,
mondták.
Nagyon megszigorították az erdők
felügyeletét, a tűzokozók büntetését.
Jelenleg csupán Gelencén és Zágonban
tudunk arról, hogy szedik a különle-
ges, titokzatos finomságot. Tudomá-
sunk szerint Háromszéken elsősorban
Gelencén terem (főképp május elején
és június végén), és az itteniek nagyra
becsült eledele. Piacokon nem lehet ta-
lálkozni vele. Nagy a kereslet iránta,
ezt persze általában nem tudják kielé-
gíteni a szedők, akik közt nagy a ver-
sengés.
Az ínyencség
Ezt a fakó zsemlegombához hason-
ló méretű és formájú, de kifejezetten
égetett cserjés, fás (főleg tölgyes) he-
lyeken termő gombafinomságot a csir-
kehúsnál is ízletesebbnek tartják. A
harapégésgombát ínyencségnek tartják
mindenhol, ahol fogyasztják. Lényegé-
ben négyféle elkészítési módját ismerik
Háromszéken. Tokánynak, paprikás-
nak, vadasnak és savanyúságnak meg-
készítve eszik. Szárát is felhasználják.
Mindeddig minden otthoni termeszté-
sére irányuló próbálkozás csődöt mon-
dott. A recepteket nem részletezem,
megteszik ezt az adatközlők, kiknek
(és ifj., valamint id. Sántha Tibornak)
köszönetét mondok ezúton is.
213
Adattár
Orbaiszék
1. Rég óta szedik és eszik itt Gelencén
a barapégte gombát. Még nagyanyám
is úgy tudta az ő nagyszüleitől. Mindig
került valaki, aki felgyújtson egy kis er-
dőrészt, cserebulit, hogy legyen ebből
a finom gombából, ba nincs tűz, ilyen
harapégés, gomba sincs. Persze eső is
kell neki. Van úgy, hogy vederrel vi-
szünk fel vizet, s locsoljuk a tuskókat.
Próbáltam otthon is hátba megterem, de
sose sikerült.
Három-négyféleképp szokták megké-
szíteni a harapégtét. Savanyóságnak le
kell forrázni vízzel, mikor lehűl, ahogy
az ugorkát, olyan ecetes vizet öntnek rá.
Belé csombort, kaprot és szemes borsot.
Ez a legfinomabb gomba. Tokánynak
egy hagymát, kettőt oda teszünk, mikor
kicsit megdunsztolódott, bele a tisztí-
tott, felaprított gombát. Kicsi tejfölös,
tojásos eresztéket is lehet tenni belé.
Eresztékkel, vadasan, babérlevéllel is fi-
nom. Paprikát is teszünk bele. Pujiszkát
főzök hozzá. Savanykásan, kicsi ecettel
szeretem a legjobban. Elmondta 2004-
ben a 70 éves gelencei Fehér Zsigmond
László.
2. Nem lesz, csak ha gyújtnak. Úgy
hasad, mint a rókagomba. A szárát is
eszik. Legfnomabb a barapégte vadas-
nak feleresztve, babérlevéllel. Előtte
sós vízbe lobbantják. Zsírba hagymát
sütnek tokánynak, tesznek bele papri-
kát, borsot, sót. Puliszkával vagy friss
kenyérrel kitűnő eledel. Mi a vadasba
murkot, tejfölét nem teszünk. Elmond-
ta 2004-ben az 55 éves gelencei Kocsis
József.
3. Az alábbi adatokat kérésemre ifj.
Sántha Tibor jegyezte le 2004 január-
jában, a harapégte-gomba elkészítési
módjairól szólnak, adatközlői Sánthá-
né Fejér Anna és Fehér László voltak.
Harapégtegomba hagymáson, rántva,
paprikásnak
A szalonnát apróra megvágjuk, be-
leteszünk ízlés szerint 1-2 hagymát
(tojás nagyságút), teszünk hozzá egy
kis paprikát, egy kis vízzel felöntjük,
az előkészített gombát kicsavarjuk
a víztől és hozzátesszük a többihez.
Addig főzzük, amíg megfő a gomba,
amíg elfő a leve.
4. Vadas mártással, eresztékkel
Ugyanúgy járnak el, mint az előbbi-
nél... aztán egy tojással egy feleresztést
( mártás ) csinálunk, két babérlevelet be-
leteszünk, ízlés szerint feleresztjük s egy
nagyon kicsi ecetet hozzáteszünk. Ez a
vadas ereszték.
5. Harapégtegomba-savanyúság
Megtisztítjuk a gombát, felszeleteljük,
fövő vízzel leforrázzuk, leöntjük, leszűr-
jük, s akkor csinálunk neki egy savanyú
anyagot, mint az ugorkaeltevésnél. Sa-
vanyú anyag: víz, ecet, kapor, csombor,
szemes bors, só, 1-2 szál torma. A sava-
nyú anyaggal felöntjük a gombát, hogy
lepje el. Öt literhez egy konzerváló port
teszünk.
6. Fehér László megjegyezte, hogy a
harapégtegombát szárítani nem lehet,
sütni nem szokás.
214
7. A legjobb gomba a barapégte. Fő-
leg csere tuskóján nő, ba kicsit megégett,
de fűzfán, nyárfán, bikfán is van, de rit-
kábban. Ezt is lehet megkészíteni, mint
a prézlis búst. Málnaszedéskor is szed-
tünk belőle régebb. Elmondta 2004-ben
a 76 éves gelencei Fehér Sándor.
8. Csak régebb, gyermekkoromban
szedtük a barapégést. Nem volt recéje,
olyan szürkés, sárgás. Áprilistól júniusig
lehetett szedni. Elmondta 2002-ben a 75
éves csomakőrösi Antal Imre.
Kézdiszék
9. Az erdők államosítása után mind-
járt majd az egész dálnoki erdőt feléget-
ték. Legalább a barapégésből legyen ré-
szük nekik is. Hát akkor volt utoljára sok
harapégésgomba a faluban. Nemcsak
nálunk, de máshol is voltak akkorjában
ilyen „véletleti” erdőtüzek.
A harapégő gomba csak akkor van, ba
az erdő elég, Kisebb a csiperkénél, héját
lebántották, nem volt éppen olyan fehér.
Tavasz végén, nyár elején termett. Volt aki
csak a gombáért égette az erdőt. Elmondta
2001-ben a 82 éves dálnoki Kicsi Sándor.
10. Alakja, színe is, mint a suska. Ki-
sebb. Barna, szürkés. Sima a teteje. Olyas-
mi, mint a gebe. ’46-ba vót utojár. Kalap-
ja, mint a gebének. Szára kemény. Abból
is esznek meg. Tokánynak, hagymával
ettük. Recéje lenne, nem emlékszem. El-
mondta 1993-ban a 81 éves dálnoki Szász
Imre, aki képről a Morchella esculenta s
Ptychoverpa bohemicában ismerte fel a
harapégésgombát.
Harapégés rég nincs. Csak helyen-
ként, csokrosan növő gomba. Szürkés a
kalapja, repedezett, ráncos. Úgy róka-
gomba nagyságú, szára is szürkés, ritkák
a récéi, nyáron eső után van, ha beázik
a hamvas talaj. Elmondta 1993-ban a 93
éves dálnoki Szász Miklós nyugalmazott
erdész.
11. A harapégésgomba, harapégésű
gomba más neve kucsmagomba, suska-
gomba. Májusba s június elején nő.
Szándékosan égetnek helyeket az erdő-
ben, hogy több legyen. Csapott a teteje,
világosbarna a színe, lyukacsos a kalap-
ja. Elmondta 1994-ben a 68 éves berecki
Fóris Ferenc.
A harapégésgomba az a péterke, ahogy
Ojtozba s Gorzafalván hívják. Elmondta
2003-ban a 73 éves berecki Rózsa József.
Sepsiszék.
12. Ahol az erdő levágva, felnő a fű,
lapi, ág, s az meggyűl, az a harapégés.
Ilyen helyen van harapégésgomba. In-
kább régebb volt. Főleg tokánynak, le-
vesnek ettük. Finom. Elmondta 1993-
ban a 81 éves sepsiszentkirályi Bartha
István, kinél jobb gombaismerőt akkor
nem tudtak mondani a falubeliek.
Gelencei harapégtegomba (Polyporus sp.)
Kép: ifj. Sántha Tibor
215
13. A harmincas (1930) évek köze-
pén erdőtűz volt a Várhegy oldalán,
az Aszalván pataka felőli oldalon (...)
harapégésgombát szedtem én is, és
ahogy vélekedik ez a Veres Péter, többen
is jártak oda harapégésgombát szedni.
Német Gyurinéval és két leánya, négyen
mentünk. (...) Fehér teteje volt, vékony
szára. Nálunk az ilyen gombákat mind
tokánynak készítették meg. Nem emlék-
szem az ízére, hogy akkor milyen volt.
Elmondta a csomortáni Kosztándiné Fü-
löp Irén Sepsiszentgyörgyön 2006. szep-
tember 29-én.
Jegyzetek
1 Istvánffi 1899: 157-159.
2 Veress 1982: 156.
3 László 1976: 216.
4 Lásd Zsigmond 1997, A10, All, Montar-
nal 1980: 148.
5 Lásd még pl. Sántha 1983: 84-85., Sántha
2002.
6 ÚMTII. 851.
7 Sántha 2002: 11.
8 TESZ II.: 56. és Tagányi 1896: I. 617.
A szívgomba
a magyar népi gyógyításban
Odvas keltike, Corydalis cava.
Kép: Petrovits Győző
Szűgombák tenyérben.
Kép: Kakas Zoltán
A Corydalis cava* odvas keltike, illet-
ve a Corydalis solida, ujjas keltike - szív-
gomba, szagomba - olyan virágos nö-
vény, amely gumóját moldvai és székely-
földi magyar felhasználói egyértelműen
gombának tartják, noha tudják, hogy
a szagomba burjánbó lesz. Valószínű,
hogy csupán e két faj neve a szagomba.
Pázmány Dénes növényhatározójában
azt írja , 1 hogy e két faj hasonló helyeken,
többnyire együtt terem. Abban egyezik
a háromszéki, udvarhelyszéki 2 meg a
moldvai magyar néphit, hogy egyik faja
inkább a nőknek, a másik inkább a fér-
fiaknak való orvosság, csupán az elkü-
lönítés mikéntje különböző (Moldvában
a virág színe és - miképp Háromszéken,
Udvarhelyszéken - a gumó üreges vagy
tömör volta alapján jártak el).
Az azonosításban a botanikához ná-
lam jobban értő segítőtársaim voltak:
Pálfalvi Pál, Puskás Attila és Kakas Zol-
tán. Máskülönben nem csupán növénnyel
fordul elő népünknél, hogy gombának
nevezi, a fordítottja ugyancsak ismert.
Gombát neveznek el növénynek például
az anyarozs esetében. Nem kell ezen cso-
dálkoznunk, mintegy kétezer éve tudjuk,
hogy a gombát növénynek tekinti az em-
beriség, beleértve a tudósokat is. Jólle-
het például Linné már megkérdőjelezte a
gombák növény voltát, csak a múlt szá-
zad (a XX.) óta tény - elsősorban a tudo-
mányban -, hogy a gomba nem növény,
nem állat, hanem az előbbiekhez hason-
lóan külön élőlényként kezelendő.
Az elnevezéseket illetően is érdekes a
szívgomba esete, kitér erre egy tárca is,
mely a Székely Nemzetben jelent meg . 3
Magyar és latin tudományos neve is vál-
tozott az idők folyamán. A népi neveket
illetően általában kevesebb a koronkénti
217
változás, de nagyobb a változatosság terü-
letenként. Gyergyóbanszzhgotwfónak, szü-
gombá nak, vadsziklidának nevezik, 4 a me-
zőségi Vajdakamaráson bárányvirágnak
mondják az ujjas keltikét. 5 Nem kizárt,
hogy román hatásra, népi etimológiával
jött létre ez a név. Constantin Drágulescu
Nagyszeben környékéről említi a brebenel
(de munte), illetve breben román népi
nevet. 6 A keltikének (Corydalis) tudunk
még a következő népi neveiről is: ka-
kasbandikó, kakasláb, kakassarok, ka-
kasvirág, kecskeláb, lehelkürtje, likasír,
talpasmuhar, üreggyökér. 7 Furcsamód
a taláb legyakoribbnak tekinthető népi
nevéről nem tud a Növénynevek encik-
lopédiája. 8 Már Plinius emlegeti, mint
oly növényt, mely tisztítja az elhomá-
lyosult szemet, ha bekenik vele. 9 Len-
csés György mérgező voltát írta le 1570
tájáról való orvosbotanikai művében.
Melius Péternél földfüsti néven fordul
elő 1578-ban. 10 A román etnobotanikai
szótár közöl egy XIX. századi magyar
népi nevet, amelyet máshol nem talál-
tam a szakirodalomban: Szentgyörgy
virága. 11 Szabó Attila a Melius-könyv-
höz írt jegyzeteiben a kerek almájú
farkasalma, hüvelykés földfüsti, ka-
kastaré neveket is feltünteti az eddig
említetteken kívül. 12 Szent György-
búza (?) nevét a dunántúli Gyermelyen
jegyezték le. 13
Amint leggyakrabban használt neve
is jelzi, elsősorban a népi gyógyításban
juttatja szóhoz a magyar néphagyomány
a szívgombát, 14 no de az sem mellékes,
hogy díszként is előfordul. Kiskertbe
való áttelepítése Moldvában (például
Gorzafalva község Zöldlonka nevű fa-
lujában) és a Gyergyói-medencében egy-
aránt ismert. 15
Szagomba zöldlonkai kertben.
Kép: Kakas Zoltán
Moldvában ismeri, használja legin-
kább a magyarság, igazi kultusza van a
szíígombá nak az ottani magyarság kö-
rében. Mindezt sok-sok adat támasztja
alá, melyek közül csupán szemelgetek a
továbbiakban.
Kék virágocskájú a férfijé, az asszo-
nyé fejér. Kiássák a fődbő, kiásnak tizet,
megkapnak egyet (Go5).
Héját levéve megtörik, egy pohár víz-
be tartják úgy fél órát, aztán kiskanál-
lal kavargatják, pálinkáspohárba teszik,
feltöltik vízzel, és naponta háromszor
isszák. Reggel étel előtt, délben meg este:
étel után. Nem véletlenül kell háromszor
bevenni ezt a csodaszert, érvényesül a
Előkészített sziltől való uruság.
Kép: Kakas Zoltán
218
bűvös számok (ezúttal a hármas) szim-
bolikája. Fontosnak ítélik, hogy aztán
reá kell feküdni a szívre, így hat igazán
ez a szívnek jó orvosság. 16
A szűgomba burjánbó lesz. Nem min-
denütt ménén. A Sárosába van. Legré-
gebb - még édesanyámmá - a Veresmart
alatt szedtük. Szüvitől jó uruság. Májba
(‘májusba’) terem, erdőbe, fenyősbe s
bikkesbe. Miko a szengyörgyi saláta vi-
Szügombát ásnak a Sárosában.
Kép: Kakas Zoltán
rágzik, akkor ez is, a szengyörgyvirág.
Síkos a lapija. Kék virágocskájú a férfijé,
az asszonyé fejér. Kiássák a fődbő, kiás-
nak tizet, megkapnak egyet. A múltkor
egy nagy kasornyáva hoztak Dzselikáék
(’Gelicáék’).
Héját leveszik, megtörik borstörőbe,
egy pohár vízbe tárcsák. Fél órába, az-
tán kalánkáva összekeverik, pálinkáspo-
hárba teszik, feltöltik vízzé, s megisszák
étel előtt réggé, délbe s este étel után.
S reáfeküsznek a szívhez. A szüvitől jó
uruság a szűgomba. Lapija, mind a ha-
rangvirágé.
Tesvéremhez sokan mennek haza.
Márginábó, Bahánábó. Valamicskét ad-
nak érte, lisztet, pénzt. (Go5)
íme mit mond a testvér:
A kályha tetejin szárítottam. Nyer-
sen megvagdaltam, megmostam elő-
re, megbántottam a feteke héjátó. A
nagyobbacskának jó üressége van. A
pilula sokat nem használ, ez igen. Le-
őröltem a borsörlőve, s csijáltam meg
teának. A két-három esztendős a likas
gombacska, de nem válogatunk, tör-
jük meg mindet. Amiko azt megissza
az ember, pálinkát nem iszik akkor
nap. Két-három órát is hagyják a víz-
be, aztán isszák meg. Az oláhok nem
ismerik, oláhul bureji de inimá a neve.
Rekecsinbe is adtuk el. Olyan drága
uruság ez, csak nem tudják a népek,
hogy megvegyék. (Go3)
Mondhatni az egész moldvai magyar-
ság körében ismert és nagyrabecsült a
szűgomba. Például Klézsén, Lujzikala-
gorban és Pusztinán.
Klézsén hasonlóképp élnek vele, mint
Gorzafalván. Az eltérés főleg abban van,
hogy általában nem őrölik meg a gumót,
s nem csupán vízzel, de pálinkával is isz-
szák, illetve inkább eszik.
Rekecsinbe van szűgomba, fehér virá-
gú embereknek, kék asszonyoknak való.
Jó, miko sér a szüved. (K14)
Szűgomba itt nincs, csak Alsórekecsi -
nen idécskébb az erdő szélibe.
Mossuk, felfűzzük cérnára, száriccs -
uk. Lehet pálinkává s tiszta vízzé enni.
Pálinkába épen teszik, godán pálinká-
ba, amelik kétsze van megfőzve. A fe-
hér virágú keményebb, nem romlik el
a pityókája mind a kék virágúnak, a
kéké hama apad el, telik el. Telihold-
ra kell gyűteni a szűgombát, hogy ne
romojan e. Leányom, melik Gjorgénba
(Gyergyószentmiklóson) van, sért a szü-
ve, túrta a nyálát. Az orvos amit adott,
nem használt. Ez használt, azóta nem
219
Domokos Ilonka néni szárított szívgomba-fű-
zérrel, Gorzafalva, 2004. Kép: Zágoni Imola
sér (‘fáj’) a szíve, vette bé a pityókát - fe-
let vagy egészet - vízzé. Megcserkáltam,
egyformán basznál a fehér s a kék. Va-
gyon veres virágú is. (Kl2)
Lujzikalagori adatközlőm a szíígombá t
megtörte, felfűzte cérnára majd szentelt-
vízbe tette, naponta háromszor itta. -
Szén Dzsördzs előtt dzsüjtik - mondta.
Pusztinán az eddigiektől eltérően ar-
ról hallottak, hogy a szíígombá t borba
áztatták és a levet itták. Ugyancsak in-
nen jelzik, hogy a szívgomba árt, ha a
kelleténél többet fogyasztanak belőle.
A szügombát, hallottam, 12-14 na-
pig tartották borba, s a levit innák meg
benvaló hibának. (Pu3) A szügombát or-
vosságnak béveszik egészbe, szüfájásra.
Én nem ismerem. (Pu6) Szügomba,
úgy mondják annak, olyan mind a fok-
hagyma, csak külön áll. Kiásod a tövit
kapacskával, akármivel, botval is ki le-
het veni. Elteszed most tavasszal, meg-
szárad, s használad. (Pu9)
Háromszor napjába egy szemet, ket-
tőt. Veszel egy kicsi nádvizet hozzája,
me erős keserű, azonna efacsarja a
szájadat. Lehet tenni vízbe is, csinálsz
egyféle csájt belőle, szirupot, ahogy
mondják, s abbó iszogatol kicsi borjú
pohárkáva, sokat nem lehet me akkor
ront, me megállítja akkor a szüvedet,
meg es gyógyíccsa, de meg es tudja állí-
tani. Csak a szűre jó. (10)
Csíkból van arra adat, hogy a gyógy-
uláshoz kilenc darab szügombát kell be-
venni. 17
Végül a moldvai magyarok kapcsán
még egyetlen adatot említek, azt, hogy
ismeretére a bukovinai magyarok köré-
ből is van - szűkszavú - jelzésünk. 18
Háromszéken is híre van a szűgom-
hdnak:
A szűgombának nagy gyógyereje volt.
Orbán Ferenc háza véginél nőtt, mond-
ják, mintha élő lett volna, olyan volt.
Például a Kosa Ferenc nevű vásárhelyi
mézeskalácsos attól gyógyult meg. (Bél)
Nem kell tehát csodálkoznunk azon,
ha régebbi újságban, a Székely Nem-
zetben, tárca főhőseként találkozunk
a szűgombáv al. 19 Már a múlt század
elején kihalófélben lévő szónak tartja
az újságíró (valószínűleg Barátosi Bibó
József rejtőzik az álnév mögött), fő-
képp zágoni, papolci és barátosi öreg-
asszonyoktól hallotta emlegetni. Pontos
megfigyelésre vall, hogy papolci ember
nyomán jelzi: „Kétféle, az egyik likas
belü, a fejérnépnek való, a másik tömött
belü, e férfiúnak való orvosság. A kinek
a szive fáj, egy szügombát porrátörve
vízbe vagy pálinkába igyék bé s meg-
könnyebbül tőle. Jó orvosság, próbálták
sokan.”
Borivó hivatkozik Borbás Vincére, ki
azt írja a keltikékről, hogy „Több faja
officinalis. Többnyire gumójuk van,
220
Szírított urnság tarisnyában.
Kép: Kakas Zoltán
Oláh- és Moldvaország népe burgonya-
módjára elkészítve eszi.” C. Drágulescu
szerint a románok inkább Moldvában és
Havasalföldön használják szalepként, 20
illetve savanykás levesben (csorbában). 21
Csíkban még többet hallani jelenleg
a szügombá ról, mint Háromszéken: A
szívgombát tejbe kell tenni, s jó a szív-
re, májra, epére (Bo3). Ezúttal nem a
bal (női) és a jobb (férfi) jelképes jelen-
tése szerint járnak el, amint azt Mold-
vában tették. Csíkszentdomokoson a
szívgomba három napig vízben ázta-
tott levét szíverősítő hatásáért asztma
ellen isszák. Savanyútejjel összefőzve
szívreboma ellen használják. 22
Udvarhelyszéken Szentegyházáról ismert
szívbetegségek esetében való felhasználása
(lila férfiaknak, fehér a nőknek), 23 de másra
is használják e vidéken. Székely varságban
gyermek ijedtsége ellen javallják (ónvízbe
téve itatják) a tévesen szarvasgombának
vélt gumót. 24 Gyergyóból és Gyimesből is
adatolt a szívgomba ismerete. 25
Mit mond a szívgombáról a mai or-
vostudomány, a mai természetgyógy-
ászat? Nem kívánok erre kimerítő vá-
laszt adni, csak két könyvre hivatkozom,
egyik a gyógynövényismeretről szól,
említi a Corydalis cavát, a másik Maria
Treben napjainkban nagyon elterjedt és
használt Egészség Isten patikájából című
munkája, amely nem említi. Ráczék más-
különben azt emelik ki, hogy erős hatá-
sú alkaloidtartalmának fő összetevője a
bulbokapnin, s ritkán, de használják ké-
szítményeit Parkinson-kór esetén. 26
Összefoglalásképpen elmondhatjuk,
hogy a szívgomba elsősorban a ma-
gyar nyelvterület keleti részén ismert és
nagyrabecsült, Legnyugatibb adatunk rá
Kalotaszegről van. 27 Keleten is legtöbbre
a legkeletibb és legarchaikusabb közös-
ség tartja a szíígombá t, a moldvai ma-
gyarok.
Jegyzetek
1 Pázmány 1983: 79.
2 Frendl 2002: 181.
3 Borivó 1902.
4 Rab 2001: 140.
5 Szabó-Péntek 1976: 176.
6 Drágulescu 1995: 60., 2010a: 90-91., b:
27, 98, lásd még Borza 1968: 52.
' Csapody-Priszter 1966: 99., Rácz 2010:
401-402.
8 Rácz 2010: 401-402.
9 Rácz 2010: 402.
10 Melius 1978: 326, 440.
11 Borza 1968: 52.
12 Melius 1978: 440.
13 Kiss Székely 2003.
14 Lásd még Bosnyák 1973: 296, Zsigmond
1999: 82.
15 Rab 2001: 140.
221
16 L. még szívfájásra: Bosnyák 1973.
17 Benedek H. 1997: 156.
18 Grynaeus-Szabó 2002: 220.
19 Borivó 1902.
20 'gumóból nyert lisztszerű tápláló anyag’
21 Drágulescu 2010a: 90.
22 Pálfalvi 1999: 32-33.
23 Bartha 2010.
24 Mészáros 1998: 419, 461, 462
25 Lásd még Rab 2001: 130, 140.
26 Rácz és tsai 1984: 137.
27 Csak említi: Péntek-Szabó 1985: 223.
Nem említik például: Antall 1975, Danter
1994, Hoppál 1990, Makay-Kiss 1988,
Oláh 1986, Vajkai 1943.
Más a Székelységben használt gombák
rövid leírása , 1 elnevezéseik itt és máshol, valamint
rövid leírások népi gombás ételekről 2
Russula cyanoxantha
Russula cyanoxantha, kékhátú galamb-
gomba, kékbátú, kékhátú galamb (gomba)
(általánosan használt a magyar nyelvterület
nagy részén), galambgomba (általánosan
használt a magyar nyelvterület nagy részén
főleg erre és a Russula virescensre), galamb-
fífor (Csík), galambbátú (Háromszék, erre
és a Russula virescensre), kékgomba (Ho-
moródmente), ződbátú (Nyárádmente),
ződbátú, zöldbátú (Udvarhelyszéken a
Russula virescensre is használják).
Más népi nevei: galambhátú (í>a.vcaság,
Kalotaszeg), galambica (Balatonmellék,
Baranya, Őrség), galambka (Bereg, Kár-
pátalja), galambocska (Lészped, Mold-
va), nyáralla (Őrség), Keek galambicza
(Dunántúl, Clusius 1601), kék galamb-
gomba (Csermosnya völgye, Gömör),
kékese (Gömör, Kishont), kíkhátu ( csu -
perka) (Kalotaszeg), kékbátú galambica
(Muravidék), kenyérgomba (Mezőség),
mónárgomba (Körtvélyes, Abaúj-Torna,
más galambgombára is értik), pláka-
gomba (Ipoly mente), vonyicagomba
(Szilágysomlyó).
Változatos színű, ibolyászöld, ibolyás-
kék, olívzöld, rózsáslila.
Gallérja, bocskora nincs, húsa kemény,
pattanva törik. Júniustól októberig lomb-
és fenyőerdőben gyakori, ehető faj.
A galambgombát megmosom, sózom,
túrót teszek bele és aztán olajba kisü-
töm. (TM, Borszék)
Russula virescens, varashátú galamb-
gomba, zöldbátú, zöldhátú galamb(gom-
ba), galambgomba (általánosan használt
a magyar nyelvterület nagy részén), kék-
bátú (gomba) (Udvarhelyszéken a Rus-
sula cyanoxanthára is használják, kevés
helyen, de Háromszéken is), túrósbátú
Russula virescens. Kép: Pál-Fám Ferenc
223
(Kézdimartonos), túrótőtő (Demény-
háza, Nyárádmente).
Más népi nevei: galambbátú (Barcaság,
Kalotaszeg), galambica (Balatonmellék,
Baranya, Őrség), gelicegomba (Bereg,
Kárpátalja), galambka (Bereg, Kárpát-
alja), galambocska (Lészped, Moldva),
Galambicza, Waras galambicza (Dunán-
túl, Clusius 1601), (Csermosnya völgye,
Gömör), (Gömör, Kishont), (Kalotaszeg),
(Muravidék), kenyérgomba (Mezőség),
(Ipoly mente), molnárgomba (Csermos-
nya völgye, Gömör), mónárgomba (Kört-
vélyes, Abaúj-Torna, más galambgombára
is értik), varacskos galambica (Őrség),
varashátugomba (Kalotaszeg), vonyica-
gomba (Szilágysomlyó).
Kalapja zöldes, táblaszerű mezőkre
repedezik fel. Júliustól októberig lomb-
és fenyőerdőben nem ritka, ehető faj.
Összetéveszthető a bocskoros, galléros
gyilkos galócával.
Levesnek is jó a galambgomba. A
megpucolt, felszeletelt, megforrázott és
sózott gombát paprikás zsírral párolom,
aztán felöntöjn vízzel. Habarást készí-
tek egy kicsi tejjel, liszttel, tejföllel, ap-
róra vágott tárkonyt teszek belé, s apró
galuskákat. A végén ecettel savanyí-
tom, pici cukrot is ajánlatos tenni belé.
(GKM, Gyergyószárhegy)
Vögyös tokányba tesszük. Tepsibe süt-
jük, mind a két felit pirosra. (JI, Krizba,
Barcaság)
Macrolepiota procera, nagy őzláb-
gomba, őzláb (általánosan használt a
magyar nyelvterület nagy részén), ernyő-
Macrolepiota procera. Kép: Pál-Fám Ferenc
gomba (Borszék), fenyőalj (gomba) (Sep-
sikőröspatak, elég ritkán használt név),
gyűrűsgomba (Szentegyháza, Udvarhely-
szék), 3 kalapgomba (Zágon), lófaszú gom-
ba (Gidófalva, Sepsiszék), őzlábú (gom-
ba) (Nyárádmente, Homoródmente, ill.
Magyarhermány, Erdővidék és Kányád,
Udvarhelyszék), őzgomba (Csíkrákos),
iilügomba (Háromszék), ülübát (Gelence),
kígyókalap (Borszék).
Más népi nevei: állásgomba (Szeged
vidéke), bagógomba (Dunántúl), bagoly-
gomba (Nagybereg, Kárpátalja), dob-
verő (Őrség, Szombathely vidéke, a ki
nem nyílt kalapúra mondják), Erzsébet
királyné (Izsnyéte, Kárpátalja, használ-
ják a piruló őzlábra is), Ewz láb (Du-
nántúl, Clusius 1601), (es) ernyő gomb a
(Máramaros, Ipoly mente, Zemplén,
Szombathely és Kőszeg vidéke, Muravi-
dék, ill. Izsnyéte, Kárpátalja), gólyagom-
ba (Izsnyéte, Kárpátalja), gyűrűsgomba
(Mezőkeszú, Mezőség), kégyógomba
(Berzunc, Gajdár, Moldva), kígyókalapja
(Torockószentgyörgy), kisasszonyigom-
ba (Visk, Kárpátalja), kortélgomba,
kurtélgomba (Forrófalva, Pusztina, Mold-
va), kucsmásgomba (Gorzafalva, Mold-
va), lófaszgomba (Krizba, Barcaság),
224
nánigomba (Kolozsvár vidéke), nyá-
ri sampinyon (Mátra vidéke, régeb-
bi Moesz-adat), nyúltérde, nyúltérgyé
(Bernecebaráti, Pest m.), őzlábú gomba
(Baranya), parazolgomba (Mátra vidé-
ke, régebbi Moesz-adat), parazógomba
(Nyitra vidéke), pulykagomba (Bihar,
Szilágyság), szarvasgomba (Barka, Gö-
mör), szeplősgomba (Bánság), üliigomba
(Csík, Klézse: Moldva).
10-30 cm átmérőjű kalapja fiatalon
dobverő alakú, majd kiterül; barna, szá-
las pikkelyekkel díszített, közepe púpos.
Tönkje 15-30 cm hosszú, a kalapból
csuklósán kifordítható; gyűrűje elmoz-
dítható. Májustól novemberig, lomb- és
fenyőerdőben, s réten növő, gyakori,
ehető faj.
Kisütve az őzláb a legfinomabb. A
hámlást letakarítom róla, az alsó részét
sózom. Forgatom lisztbe, tojásba, préz-
libe. A tojásba teszek apróra vágott fok-
hagymát. (AGSzV, Csíkszentmihály)
A fiatalt savanyúságnak teszem el, a
fejecskéket sós vízbe főzöm, aztán te-
szek bele cukrot, ecetet, babérlevelet.
A nagyot prézlisen, tojással esszük. (JI,
Krizba)
Macrolepiota rhacodes, piruló őz-
lábgomba, őzláb(gomba) (általánosan,
de ritkán használt erre az őzlábra vonat-
koztatva a magyar nyelvterületen nagy
részén, elég kevesen ismerik), fenyő-
alj(gomba) (Sepsikőröspatak, elég ritkán
használt név), üliigomba (Háromszék).
Más népi nevei: kígyókalap (Krizba, Bar-
caság). bagolygomba (Nagybereg, Kárpát-
Macrolepiota rhacodes
alja), kortélgomba, kurtélgomba (Pusztina,
Moldva).
Kalapja dobverő vagy félgömb alakú,
majd esernyőszerűen kiterül, felülete szá-
las, pikkelyekkel díszített. Lemezei sé-
rülésre vörösödnek. Tönkje 10-20 cm,
gyűrűje elmozdítható, úgy, mint a vidé-
ken szintén gyakori, de nem piruló nagy
őzlábgombáé. Májustól novemberig főleg
fenyőerdőben találkozhatunk vele.
Lactarius deliciosus, ízletes rizike,
fenyőalj(a) (Csík, Gyergyó, Háromszék,
Kászon), fenyalja (Gyergyó), fenyőgomba
(Sepsiszék, Udvarhelyszék), riskó (gomba)
(Gyimes, Felsőháromszék), róuzsagomba
(Sepsikőröspatak).
Lactarius deliciosus
225
Más népi nevei: búrfagomba (Nógrád),
feny(ő)alla (Őrség, Muravidék), fenyőalja
(Barcaság, Szászföld), fenyőaljú (Barca-
ság), fenyőgomba (Kiskunság, Kishont),
fenyőriskó (Bahána, Moldva), Ipaprencs
(Lészped, Moldva), riskó(gomba) (Gorza-
falva, Pusztina, Moldva), rizike (Baranya,
Veszprém, Barkóság, Zemplén, Gömör,
Mátra vidéke), sinórgomba (Klézse,
Moldva).
Kalapja narancsvörös, narancssárga,
sérülésre zöldesen foltosodó. Felülete kör-
körösen zónázott, csupasz. Húsa naran-
csos színű, megvágva narancsszínű tejned-
vet ereszt, ami idővel megzöldül. Kéttűs
fenyők alatt növő, ehető gombafaj.
Megpucolom, megfőzöm a fenyőalját.
A sós, cukros ecetet ráöntem, tárkony-
nyal finom savanyúság. (GKM, Gyer-
gyószárhegy)
Lactarius deterrimus, lucfenyvesi ri-
zike, fenyőalj(a) (Csík, Gyergyó, Há-
romszék, Kászon, Udvarhelyszék), riskó
(Felsőháromszék), őszike, őzikegomba
(Gelence, Háromszék), vérgomba (Ge-
lence, Háromszék), vérejáró (Gelence,
Háromszék),
Lactarius deterrimus
Más népi nevei: fenyőalja (Vas), fe-
ny(ő)alla (Őrség, Muravidék), fenyőaljú
(Barcaság), riskó (gomba) (Gorzafalva,
Pusztina, Moldva), rizike (Palócföld), si-
nórgomba (Klézse).
Kalapja narancsvörös színű, zölden
foltosodó, felülete körkörösen zónázott.
Tönkje és lemezei kalapszínűek; húsa
pattanva törik; megvágva sárgarépaszí-
nű tejnedvet ereszt, mely aztán borvörös
színűre változik. Augusztustól novem-
berig fiatal lucosokban növő, gyakori,
ehető faj.
Télire rakjuk e savanyúságnak, nem
főzik, ecet, só, cukor kerül belé. (PFA,
Csinód, Úzvölgy)
Ramaria botrytis és flava, sárga és
rózsáságú korallgomba , 4 csirkegomba
(Sepsiszentgyörgy), csürkegomba (Sep-
sikőröspatak), csirkeláb (Gyergyó, Há-
romszék), csürkeláb (Aranyosszék, Nyá-
rádmente, Sepsiszék), csirkelábú (gomba)
(Nyárádmente), ecsetgomba (Gyergyó),
fosatógomba (Kommandó, Háromszék),
gyomorgomba (Háromszék), kakastaraj
(Csík), kakastaré(j) (Csík, Kászon, Gyi-
mes, Kézdiszék, Homoródmente), par-
laggomba (Udvarhelyszék, régebbi adat)
pirelábú (gomba) (Szolokma, Kis-Kükül-
lő mente), seprőgomba (Úzvölgy, Csík),
seprűgomba (Csík, Gyimes, Erdővidék,
Sepsiszék), seprűláb (Sepsiszék), szakáll-
gomba (Gyergyó), szarvasgomba (Erdő-
vidék, régebbi adat), szegfűgomba (Ud-
varhelyszék, Erdővidék, Sóvidék, Homo-
ródmente), szegfű virággomba (Gyergyó,
régebbi adat), szegfűgomba (Nyikómente),
tyúkláb (Csík), úrigomba (Háromszék,
226
Homoródmente), úriróka (Kézdiszék),
úriróska (Gelence, Háromszék).
Más népi nevei: báránygomba (Zemp-
lén), bokoralla (Vas m.), citrusgomba
(Kalotaszeg), csibeláb (Zobor-vidék),
csíkgomba (Medvesalja), csirkegomba
(Bánság), csürkegomba (Moldva), csirke-
láb (Szilágyság, Barcaság), ecsetgomba
(Palócföld, Gömör), fésügomba (Győrvár,
Vas m.), furkógomba (Magyarókereke,
Kalotaszeg), kakastaré(j) (Kalotaszeg,
Mezőség, Moldva), kakastaréjú (Mező-
ség), karfiolgomba (Bánság), kecskegomba
(Szepesség, régebbi adat), kecskeszák(áll)
(Mátra vidéke), korallgomba (Bakony
vidéke), laskagomba (Torockó vidéke,
Kalotaszeg és Kolozs m.,), macskakö-
röm (Palócföld), Mátyás király gombája
(Bihar), medvefarokgomba (Szepesség,
régebbi adat), petrezselyemgomba (Mát-
ra és Bükk vidéke, Moldva), seprőgom-
ba (Kárpátalja, Kishont), seprűgomba
(Barcaság, Moldva, Bányavidék és Kővár
vidéke), Iszarvasagancsgomba (Zselic),
szarvasgomba (Dunántúl - itt 1601-ből:
Szarwas gomba -, Muravidék, Palócföld,
Zemplén, Nógrád, Mátra vidéke, Ipoly
mente, Kárpátalja, Máramaros, Bihar),
szegfűgomba (Bánság, Mezőség, Kalo-
taszeg, Szászföld, a Bükk vidéke, Zemplén,
Kishont), szökfűgomba (Zselic), ? tüske-
gomba (Kalotaszeg), úr(i)gomba (Barca-
ság, Zemplén), úriróka (Barcaság).
Ramaria botrytis, rózsáságú korall-
gomba
Kifejezetten e fajra vonatkozó népi ne-
vek: csíkgomba (Gömör), mogyorófaalla
(Őriszentpéter, Őrség), rózsás szarvas-
gomba (Bükkös, Baranya), úrigomba
(Háromszék, régebbi adat), piros petre-
zselyemgomba (Mátra vidéke).
Ramaria botrytis
Főként savanyú talajú lomberdőben
terem júniustól októberig. Fiatalon ehe-
tő, az idős példányok ágvégeit vágjuk le.
Az általában rövid, vastag ágak vége ró-
zsás, vöröses, többcsúcsú, idővel kifaku-
ló. Tönkszerű alja fehéres, vaskos.
Ramaria flava, sárga korallgomba
Kifejezetten e fajra vonatkozó népi
nevek: lasagomba (Háromszék, régebbi
adat), lasagomba (Murokország), kis-
asszonygomba (Brassó, Szászföld, ré-
gebbi adat), úriróka (Nyárádmente).
Lomberdőben júniustól októberig te-
rem, fiatalon ehető, az idős példányok
ág végeit vágjuk le.
Az ágak egyöntetűen sárgásak, idővel
kifakulók. Tönkszerű alja fehéres, vaskos.
Ramaria flava
227
Hagymát dunsztolok s bele a megtisz-
tított gombár, és savanyúmártássa eresz-
tem fe, csak ecet, víz, só kerül még belé.
(PCÉ, Csinód, Úz-völgye)
Clitocybe nebularis, szürke tölcsér-
gomba, fehér árpaalj (Borszék, Gyer-
gyó), fehér peszterge, födi lasa (Sepsikő-
röspatak), szürke lasa (Csíkszentmihály),
Clitocybe nebularis
szürke pereszke, szürke peszterge (Sepsi-
kőröspatak), őszi lasa (Csíkszentmihály),
őszi pisztiric (Csíkborzsova), őszi piiric
(Borszék, Gyergyó).
Más népi nevei: cigányszekér (Krizba,
Barcaság), Ifehér nyikoréc (Pusztina,
Moldva), gelvagomba (Szombathely vi-
déke), ördögszekér (Krizba, Barcaság),
őszi szenygyőrgomba, szentgyörgy gomba
(Szentgál, Balatonmellék), szürke gomba
(Balatonmellék; Beregújfalu, Kárpát-
alja), szürke perecke (Őrség; Kétgút,
Kárpátalja), szürke pereszke (Baranya,
Őrség, Szombathely vidéke; Makkos-
hotyka, Zemplén), szürke tölcsérgomba
(Apáca, Barcaság).
Fiatalon domború, majd ellaposodó
szürke színű kalapja van, Lemezei fe-
héresek, krémsárgák, a kalap húsáról
könnyen leválaszthatók. Tönkje bunkó
alakú, gallérja, bocskora nincs. Fűszeres
szagú és ízű. Szeptembertől novemberig,
lomb- és fenyőerdőkben fellelhető gyako-
ri faj. Ehető, de fogyasztás előtt érdemes
leforrázni. Egyeseknek megárthat, aller-
giát okozhat. Általában azt ajánlják tája-
inkon, hogy más gombákkal vegyítve, il-
letve például a lila pereszkéhez hasonlóan
készítsük meg.
Armillaria mellea, gyűrűs tuskógom-
ba, bikgyébe (Ojtoz, FIáromszék), cso-
portgomba (Gelence, FIáromszék), csu-
takgomba (Kászon, Gyimes, Háromszék,
Csíkszentmárton), csutakgyébe (Ojtoz,
Háromszék), csutaklasa ('Csíkszentmár-
ton)„ csutkógomba (Rigmány, Nyárád-
mente), fenyőgyébe (Ojtoz, Háromszék),
gebe(gomba), gébe(gomba) (Háromszék,
Nyárádmente, Udvarhelyszék), gége-
gomba (Esztelnek, Kézdiszék), gyűlés-
gomba (Csík, Gyergyó, Háromszék, Ara-
nyosszék), lapigyébe (Ojtoz, Háromszék),
mihálykagomba (Zágon, Háromszék),
tőkegomba (Gelence, Háromszék).
Más népi nevei: apenyki (Visk, Kár-
pátalja), bokrosgomba (Kárpátalja),
Armillaria mellea
228
bokros puttinka (Izsnyéte, Kárpátalja),
csukorgyébe (Gorzafalva, Moldva), csu-
takgomba(Lészped,Mo\dva),csutakgyébe
(Gorzafalva, Moldva), csutkógomba (Szi-
lágyság), csupros(gomba) (Barkóság,
a Bükk vidéke), egyes bokros (Kétgút,
Kárpátalja), eggyes(gomba) (Bélapát-
falva, a Bükk vidéke; Szarvaskő, Mátra
vidéke), egyes puttinka (Izsnyéte, Kár-
pátalja), erdíszgomba (Felső-Szigetköz),
gebe(gomba) (Bánság, Barcaság, Alsó-
Fehér, Kalotaszeg, Mezőség, Mokányság,
Máramaros, Nagybánya vidéke), klamfacs
(Muraköz), (lapi)gyébe (Moldva), gyö-
kérgomba (Técső, Kárpátalja), jegenyefa-
gomba (Tolna, vonatkozik az Armillaria
tabescensre is), királyputy pinka (Nagy-
dobrony, Kárpátalja), kovácsgomba (Ba-
ranya), miháligomba (Felső-Szigetköz),
mihálkagomba (Ipoly mente), mihály-
kagomba (Nyitra vidéke), nyári gyébe
(Gorzafalva, Moldva), openyki (Tekehá-
za, Kárpátalja), ópentis (Bogdánfalva,
Moldva), opintyi (Pusztina, Moldva),
opintyik (Lujzikalagor,Lészped, Moldva),
opintyála (Külsőrekecsin, Csík, Klézse,
Moldva), őszi potypinka (Palócföld), őszi
gomba (Békés m.), pityur (Murány völ-
gye, Gömör), plopujgomba (Mezőség),
potypinka (Zemplén, Gömör, Palócföld),
pupénka (Visk, Kárpátalja), putypinka
(Ung, Kárpátalja), szemmihálgomba
(Felső -Szigetköz), szentmihály gomba
(Miskolc, ill. Kőszeg vidéke), tőkealja
(Mátra vidéke), tőkegomba (a Bükk és
a Mátra vidéke), tölgyfagomba (Bihar),
tölgyfán ir ággomb a (Csermosnya völgye,
Gömör), törcsöske (Nyitragerencsér) tör-
zsökgomba (Őrség, Szombathely és Szat-
már vidéke; Máramaros, Kárpátalja,
Muravidék), tusakgomba (Zala), tuskó-
gomba (Baranya, Bakony vidéke, Bala-
tonmellék, Ormánság, Gömör, Kishont),
vásznatka (Mátra vidéke).
Kalapja sárgásbarna, rozsdabarna, szá-
las pikkelyekkel fedett; lemezei rozsdabar-
nán foltosodnak. Tönkjén fehéres, vagy
sárgás gallér található, alatta szálas felüle-
tű. Szeptembertől novemberig, lomberdő-
ben, csoportosan fatuskón, vagy egyesével
talajon növő, gyakori faj. Nyersen mérge-
ző, 20 percig főzni vagy sütni kell.
Zakuszkát csinálunk belőle. Általános
adag: 5 kilú gomba, 2 liter olaj, 5 kiló hagy-
ma, 2 gogos, 2 paradicsom, szemes bors,
babérlevél. (PCÉ, Kászonjakabfalva)
Meg szoktam zubbantani bikar-
bonás vízzel, mert volt úgy, hogy
megpirisznyődött (’nyálkás, penészes
lett’). (CsE, Apáca)
Lactarius volemus, kenyérgomba (Álta-
lában ez a neve a magyar nyelvterületen,
de előfordul például Csíkban galamb-
gombafélék e névvel nevezése.), alma-
gomba (Sepsikőröspatak, nem általános),
? fenyő alj gomb a neve (Varság, Udvar-
helyszék), tejgomba (Borszék, Gyergyó).
Lactarius volemus
229
Más népi nevei: kenyérbé(l) gomba
(Keszthely és környéke, régebbi adat),
kienyérgomba, (Muravidék), könyér-
gomba (Zselic, Somogy), tejezsgomba
(Őrség).
Sárgásbarna, narancsbarna, rozsda-
barna színű kalapja van; lemezei krém-
színűek, barnán foltosodnak. Megtörve
bőséges, fehér tejnedvet ereszt, mely szá-
radva megbámul. Gyengén heringszagú,
íze kissé fanyar. Júliustól októberig, sa-
vanyú talajú lomb- és fenyőerdőben nő.
Ehető, de nem ízletes. Tájainkon hagyo-
mányosan nyersen eszik, kisebb mennyi-
ségben. Göcsejből még arra is van jelzés,
hogy kenyérrel ették.
Lepista panaeolus, márványos peresz-
ke, csíkgomba -ritkán használt név-, őszi
csikkalj, őszi csipkealj (Sepsikőröspatak),
lőszi pisztiric (Gyimesbükk).
Más népi nevei: márványpereszke
(Darány, Baranya), őszigomba (Magyar-
valkó, Kalotaszeg).
Szürkés, barnás a kalapja, széle gyak-
ran begöngyölt, koncentrikusan márvá-
nyosan foltos, röviden bordás is lehet. A
Lepista panaeolus
fehéres lemezek foggal nőnek a tönkhöz,
kissé lefutók. Általában csoportosan,
összenőve terem legelőkön, réteken, ka-
szálókon boszorkánykörökben, szeptem-
bertől novemberig. Sajátos ízű és liszt-
szagra emlékeztető ehető gomba.
Lycoperdon perlatum, bimbós pöfe-
teg, farkasfing (PSzékelyföld), finggom-
ba (Gyergyó), lófing (Aranyosszék, Csík,
Gyergyó, Gyimes, Marosszék), lópoc
(Homoródmente), lópocogó (Sepsiszék,
Kézdiszék),/ópoco£(Erdővidék,Sepsiszék),
lópocor (Erdővidék), lóporc(ogó) (Gelence,
Orbaiszék), lóposz(ogó) (Háromszék,
Kászon), lópotty (Nyikó mente), lópurc
(Orbaiszék), lópusz (Sepsiszék), lótrotty
(Homoródmente), lúdorda(Csík, Gyergyó),
méhszédítő (?), peheteg (Udvarhelyszék),
Lycoperdon perlatum
poc (Homoródmente), posszantó (Sep-
siszék), puffancs (Gyergyó), puhatag
(Csík, Gyergyó, Gyimes), purcigomba (Or-
baiszék), szemapasztó (Sóvidék), tinó-
torty (Homoródmente), tinótrotty (Ho-
moródmente), vakító (Gyergyó), üszöge
(Sepsiszék).
Más népi nevei: agnő-posz (?), bá-
bafng-gomba (?, 1676-ból az adat),
230
banyaposz (Balatonmellék), banyaposz-
szogató (Somogy), banyapusz (Or-
mánság), banyaposszogató (Ormánság,
Zselic), bikacsök (Zemplén), bikafing
(Bihar), biidögő (Felső-Szigetköz), ci-
pógomba (Szeged és vidéke, régi adat),
diszn(y)óposz (Moldva), döggomba (Fel-
ső-Szigetköz), durrasztó (Rát, Ungi
járás, Kárpátalja), fingógomba (Fel-
ső-Szigetköz), füstölő (gomba) (Ipoly
mente), gugásgomba (Felső-Sziget-
köz), kenyérgomba (Szeged és vidéke,
régi adat), lófngató (Flunyad m.), ló-
fng(gomba) (Barcaság, Bánság, Alsó-
Fehér, Bihar, Kalotaszeg, Mezőség,
Szilágyság, Máramaros, Bányavidék
és Kővár vidéke, Moldva), (ló)pesz
(Moldva), lóposz(ogó) (Moldva, mura-
vidék), lúdpos (Kőszeg vidéke), lúdposz
(Őrség), lúfing (Máramaros, Kárpát-
alja), ördögpipa (Kárpátalja), pez-
dec (Muravidék), picsafüstje (Palóc-
föld), porgomba (Barcaság, Moldva),
posz(gomba) (Baranya, Bakony vidé-
ke, Felső-Szigetköz, Tolna), pöfeke
(Bácska), pöfeteg(gomba) (Baranya,
Kiskunság, Ipoly mente, Matyóföld,
Nógrád, Ung), pöbeteg (Zobor-vidék),
pösszösgomba (Felső-Szigetköz), puf-
fancs (Bánság, Gömör, Zemplén, Kis-
hont, Nyitra vidéke), puffasztó (Vas),
pufi gomba (Máramaros, Kárpátalja),
pubács (Szlavónia), puhacsa (Szlavó-
nia), pukkancs (Vas), pukkantógomba
(Beregi járás), pukkantyú (Moldva),
pukkasztó (Beregi, Ungi és Munkácsi
járás), püfeteg (Palócföld), püffeteg-
gomba (Szeged és vidéke, régi adat),
sajtgomba (Palócföld), szivacsos (Bács-
ka), tökgomba (Felső-Szigetköz), va-
kítógomba (Kárpátalja), vinasszon-
pocca (Sopron és vidéke), vinasszom-
possz (Balatonmellék, régi adat), vín-
asszonpossz (Vas), vínasszonypunna
(Komárom m.).
Általában más pöfetegfélékre is hasz-
nálják e neveket.
Lomb- és fenyőerdők talaján általában
seregesen terem júniustól októberig, fiata-
lon ehető, amíg a belseje fehér. 3-8 cm. Kül-
ső burka letörölhető rövid fehéres tüskék-
ből áll, a belső burkán mintázat látható.
Nem mindenki eszi, mi igen egy ide-
je. Prézlisen, mint a búst, s múzsáéval
('fokhagymás lével’). (JI, Krizba)
Lycoperdon pyriforme, körtepöfeteg,
lóposz(ogó) (Sepsiszék), lúdorda, lófing,
puhatag (Csík).
Más népi neve: vadlófing (Kalotaszeg).
Általában más pöfetegfélékre is használ-
ják az előbbi neveket, kivétel esetleg épp
a vadlófing név.
Korhadt lomb- és fenyőfa anyagán te-
rem júniustól novemberig. Szívós húsú,
de fiatalon ehető, amíg a belseje fehér.
Alján fehéres micéliumzsinór látható.
2-5 cm.
Lycoperdon pyriforme
231
Lepista nuda Lepista saeva
Lepista nuda, lila pereszice, árpaalja
(Gyergyószárhegy), kék árpaalj (Bor-
szék, Gyergyó), kék lasa (Gyergyó), kék
peszterge, kék pereszke, kék peszterke
(Sepsikőröspatak), lila árpaalj (Borszék,
Gyergyó), lila cseperke (Gelence, Há-
romszék), lila gomba (Nyárádmente),
lila perec (Murokország), lila perecke
(Csík, Nyárádmente).
Más népi nevei: erdei lila (Baranya),
bogomba (Nagymuzsaly, Bereg), kék-
lábú (Ormánság), (kék) nyikoréc (Pusz-
tina, Moldva), kék pereszki (Bereg), lila-
gomba (Csongrád m., Vas m., Bereg), lila
perecke (Őrség, Mátra vidéke, Munkácsi
járás), lila pereszk (Ipoly mente), lila
pereszteg (Felső-Szigetköz), őszi pereszke
(Torockó, és három pereszkefajra is értik
Bakonybélen), őszi szentgyörgygomba
(három pereszkefajra is értik Bakony-
bélen), lila tetejű (Bereg), tintagomba
(Felső-Szigetköz).
Kalapja, tönkje és lemezei ibolyásbar-
nák. Szeptembertől decemberig, lomb-
és fenyőerdőkben, sokszor folyásokban
növő, gyakori, ehető faj.
Lepistasaevavagypersonata,lilatönkű
pereszke, téntásszárú (Sepsiszentkirály),
őszi lasa (Csíkszentmárton).
Más népi nevei: gyémántpereszke
(Szentgál, Bakony vidéke), kéklábú gom-
ba (Felső-Szigetköz), kékszárú (csöpör-
ke) (Szlavónia), lilagomba (Algyő, Sze-
ged vidéke, a lila pereszkére is értik),
lilalábú pereszke (Felső-Szigetköz), lila
perecke (Martos, Kisalföld; Mátraszent-
imrén a lila pereszkére is értik), lilaszá-
rú (Ormánság), lilaszárú pereszke (Fel-
ső-Szigetköz), őszi pereszke, őszi szent-
györgygomba (három pereszkefajra is
értik Bakonybélen).
Kalapja barnás, lemezei világos bőr-
színűek, tönkje vastag, ibolyáslila. Ok-
tóbertől decemberig, réteken, legelőkön
növő, gyakori, ehető faj. Sokszor töme-
gesen terem, boszorkánykörökben.
Phallus impudicus, erdei szömörcsög,
büdösgomba (Kászon, Háromszék), bü-
dös süveges gomba (?, régi adat), faszgom-
ba (Háromszék), faszkó(gomba) (Gyergyó,
Úzvölgy), lófaszgomba (Háromszék, Ma-
232
Phallus impudicus
rosszék, Udvarhelyszék), poroncsolatgomba
(Sóvidék), szömörcsőggomba (Sóvidék).
Más népi nevei: büdös bolondgomba
(Nagybánya vidéke), büdösgomba (Ipoly
mente, Moldva, Muravidék), büdöske
(Ipoly mente), csúszógomba, csuszógom-
ba (Kárpátalja), döggomba (Őrség, Palóc-
föld), kígyógomba (Szilágyság, Kőszeg
és Szombathely vidéke), kucsmagomba
(Szombathely vidéke), lófaszgomba (Bán-
ság, Bakony vidéke), sömörcsgomba (Fel-
ső-Szigetköz), szentannagomba (Mátra
vidéke), szömörcseg (Felső-Szigetköz), ször-
csöggomba (Felső-Szigetköz).
Az általában boszorkánytojásnak
mondott fiatal gombának más népi neve
is van: kígyótojás (Szentgál, Bakony vi-
déke), zsíra a fődnek (Bahána, Moldva).
Fiatal termőteste tojás alakú zárt bu-
rokban van, amely középső rétege vas-
tag, zöldes színű, kocsonyás állagú.
Ebből a még szagtalan úgynevezett bo-
szorkánytojásból néhány óra alatt kifej-
lődik gombatest. A hegyes 3-5 centimé-
ter széles kalap, mely szürkésszöld színű,
és hamar elnyálkásodva erős dögszagot
áraszt. Tönkje fehér, hengeres, 30 cm
hosszúra is megnyúlhat. Kora nyártól
késő őszig terem lomb- vagy fenyőerdő-
ben egyaránt. A boszorkánytojás és a ki-
fejlett példányból a tönk ehető, forrázás
után szagát elveszti. Például ecetes sava-
nyúságnak, salátába téve fogyasztható.
A néphagyomány gyógyerőt tulajdonít
neki.
Craterellus cornucopioides, sötét
trombitagomba, ? barát fül (Bikafalva, Ud-
varhelyszék), feketegomba (Sepsikőröspa-
tak), baláltrombita (Esztelnek és Sepsikő-
röspatak, FIáromszék).
Más népi nevei: fekete fűszergomba
(Darány, Baranya), feketegomba (Őrség,
Vas), fekete tölcsérgomba (Zemplén), fe-
kete trombitagomba (Darány, Baranya),
fűszergomba (Baranya, Vas), tölcsér-
gomba (Őrség), trombitagomba (Szent-
gál, Bakony vidéke; Flosszúfalu, Mura-
vidék).
Termőteste tölcsér vagy trombita for-
májú, végig üreges, szürkésbarna, feke-
Graterellus cornucopioides.
Kép: Pál-Fám Ferenc
233
Craterellus cornucopioides.
Kép: Pál-Fám Ferenc
tés színű. Termőrétege kívül található;
Sima, majd gyengén ráncos, szürke szí-
nű. Ehető, szárítva kiváló fűszergomba.
Melanoleuca subalpina (evenosa, stric-
TIPES), FEHÉR (HEGYALJAI) LÁGY(CSUPASZ)PE-
RESZKE,
harmatgomba (Sepsikőröspatak), ma-
gyaróalj (Nagyponk, Gyergyó).
A Székelyföldön kívül eddig nem ke-
rült elő népi neve.
Júniustól termő olykor csavaros tönkű
nyári gomba. 3-10 cm-es és púposán kite-
rülő a kalapja, fehéres, a húsa szintén, púp-
ja barnás. Ritka, kímélendő, ehető gomba.
Melanoleuca subalpina
Leucoagaricus leucothites, tarló- őz-
lábgomba (fehér tarlógomba), tollógomba,
(Csíkszentmárton, Csíkszentmihály), fe-
hér csiperke (Kézdialbis, Sepsibükszád,
Háromszék), őszike, őszigomba (Sepsi-
szentkirály).
Más népi nevei: fehér csiperke (Keszt-
hely és környéke, Zala), őzlábcsiperke
(Moholgunaras, Bácska), tallógomba
(Felső-Szigetköz, Kárpátalja), tarlógomba
Leucoagaricus leucothites
(Szentgál, Bakony vidéke; Ipolybél, Ipoly
mente), torrógomba (Krizba, Barcaság).
Kalapja fehér, domború, száraz fel-
színű. Tönkjén múlékony, vékony gallér
található. Utak szélén, parkokban, ker-
tekben, tisztásokon nő. Ehető, de össze-
téveszthető a halálosan mérgező gyilkos
galóca kifakult példányaival!
íme egy ajánlat elkészítését illetően:
Puha a húsa. Tokányba teszem. (JI,
Krizba)
Cantharellus amethysteus, ibolyás
rókagomba, őszi róka(gomba) (Borszék,
Gyergyó).
A Székelyföldön kívül eddig nem ke-
rült elő népi neve.
234
Cantharellus ametbysteus
Lucfenyvesben ősszel növő, elég ritka
faj, de ahol van belőle, ott rendszeresen
és számottevő mennyiségben terem. Vi-
lágos sárga, lilás árnyalatú, idősebb kor-
ban kifakulhat, termőrétege mélyen a
tönkre lefutó, eres, ráncos. Kalapja kon-
centrikusan ibolyásszürkén pikkelyes.
Gyümölcsszagú jó ehető gomba.
Megfőzöm a rókát, ledarálom, tojást,
borsot, hagymát beleőrölve megtőtöm a
káposztát, a paprikát. (KB, Borszék)
Boletus regius, királytinóru, ? király-
né (Csík).
Más népi nevei: Ibikkaszaló (Nyitra
vidéke), fenyűalja-gomba (Szászföld,
Boletus regius. Kép: Pál-Fám Ferenc
régi adat), királygomba (Nyitra vidé-
ke, Bernecebaráti, Pest m.), bikkaszaló?
(Zobor-vidék), huszárgomba (Kárpát-
alja), piros vargánya (Veszprém), ró-
zsapesze (Heves, Mátra vidéke), Isárga
szépé (Izsnyéte, Kárpátalja), ? vajgomba
(Zemplén, Mogyoróska).
Vöröses kalapja sárga foltos; csöves
termőrétege fiatalon szűk pórusú, sárga,
majd olívszínű. Tönkjén sárga hálózat
látható; húsa sárga, nem színeződő. Jú-
niustól októberig, melegkedvelő lomb-
erdőben növő, nem túl gyakori, finom,
ehető gomba.
Hydnum repandum, sárga gerebengom-
ba, csirkegomba, csürkegomba (Gidófalva
és Étfalva, Sepsiszék), farkasrókagomba
Hydnum repandum. Kép: Pál-Fám Ferenc
(Sepsikőröspatak), őszi (gomba) (Bor-
szék, Gyergyó), szőrös róka (Torja, Kéz-
diszék).
Más népi nevei: gerebengomba (Vas),
jéggomba (Őrség), őszi nyulica (Őrség,
Vas), szőrös nyulica (Vas).
Sárgásfehér, krémszínű vagy okker-
sárgás kalapja van; termőréteg sűrű,
235
törékeny, sárgásfehér tüskékből áll. Júli-
ustól októberig, savanyú talajú lomb- és
fenyőerdőben nő. Ehető, például a róka-
gombához hasonlóan ajánlatos megké-
szíteni; fiatalon jóízű, az idősebb példá-
nyok kesernyések.
Hericium erinaceum, közönséges sün-
gomba, cérnagomba (Udvarhelyszék, ré-
gebbi adat).
Hericium erinaceum
A Székelyföldön kívül eddig nem ke-
rült elő népi neve.
Termőteste 15-25 cm széles, pamacs-
szerű; a felületét borító termőréteg hosz-
szú, lelógó tüskékből áll, amelyek egy
közös tőből nőnek ki; fehéresek, krém-
színűek. Idős, legyengült lombos fák tör-
zsén, repedéseiben vagy tövében fordul
elő, elsősorban bükkön. Ehető, de ritka,
védendő faj.
AlBATRELLUS VAGY ScUTIGER OVINUS,
fakó zsemlegomba, ? őszi hirib (Bor-
szék), zsemle(gomba) (Kommandó, Elá-
romszék), csak újabban kezdték megis-
merni néhányan).
Albatrellus vagy Scutiger ovinus
Kalapszerű része hullámos, fehér
vagy krémszínű, féloldalasán növő rövid
a tönkje. Pórusos, fehéres termőrétege,
húsa fiatalon puha, fehéres. Lucosokban,
lucelegyes erdőkben terem nyártól késő
őszig. Viszonylag ritka ehető gomba.
Lactarius torminosus, nyírfa-szőr-
gomba, ífehér fenyőalja (Csíkszentmi-
hály), nyíri szöszösgomba (Gyergyóalfalu),
nyíri riskó (Gorzafalva, Moldva), ?n’s-
kagomba (Sepsikőröspatak), szőrgomba
(Udvarhelyszék, régebbi adat), szőrösgom-
ba (Sóvidék), szőrös riskó (Pusztina, Mold-
va) szösz(i)ke(gomba) (Sepsikőröspatak,
Sepsibesenyő).
Lactarius torminosus. Kép: Pál-Fám Ferenc
236
Más népi nevei: zsinigor (gomba) (Klé-
zse, Moldva).
Kalapja domború, bemélyedő közép-
pel s begöngyölt széllel, narancsbarna
koncentrikus zónákkal, széle felé suga-
rasan szőrös. Fehér csípős tejű, fehér,
kemény húsú, mindenféle nyíres vegyes
erdőben előfordul nyártól őszig. Tönkje
sima, hengeres, húsrózsaszínes. Általá-
ban nem tartják ehetőnek, de ahonnan
a népi neve, ott egyesek igen.
Russula foetens, büdös galambgomba,
borsikagomba (Sepsikőröspatak, ehető-
nek tartják, de ritkán élnek vele; Gelen-
ce, Orbaiszék), bors(os)gomba (Gelence,
Orbaiszék, kevesek szerint)
Más népi nevei: Ibékagomba (Tat-
rang, Barcaság), borsos gomba (Dunán-
túl, régi - 1601 -beli - adat).
Kalapja sárgásbarna, nyálkás felü-
letű, fésűsen bordás. Lemezei sárgá-
sak, idővel rozsdafoltosak. Gallértalan,
bocskortalan fehéres tönkje emeletesen
üreges. Húsa csípős ízű, avasolaj-szagú,
kemény. Júliustól októberig lomb- és
fenyőerdőben egyaránt gyakori, nem
Russula foetens. Kép: Zágoni Imola
mérgező faj. Általában étkezésre alkal-
matlannak tartják.
Gyromitra esculenta, redős papsap-
kagomba, Ifilgomba, fülgomba (Csík-
szentmárton, Gyergyócsomafalva, Gyimes;
Felsőháromszéken a vörösbarna papsap-
kára - Gyromitra fastigiata - is használt
név ez, Zeteváralja, Udvarhelyszék),
fülesgomba (Sepsikőröspatakon a vörös-
barna papsapkára - Gyromitra fastigiata
Gyromitra esculenta
- is használt név ez), rossz suskagomba
(Sepsikőröspatak, a vörösbarna papsap-
kára - Gyromitra fastigiata - is használt
név ez), (őszi) trottyosgomba (Borszék,
Gyergyó).
Más népi nevei: Ifülgomba (Klézse,
Moldva), Ipiros bercsog (Klézse, Mold-
va), szömörcsög (Szentgál, Bakony vi-
déke; Őriszentpéter, Őrség), urisapka
(Csík, Moldva).
Barnás szabálytalan kalapja agyve-
lőszerűen tekervényes, ráncos. Belse-
jében több üreg van. Tavaszi gomba,
mely azért akár ősszel is előjöhet. Ha-
lálos mérgezést is okozhat, ha nagyobb
mennyiségben fogyasztják.
237
Leggyakrabban rizzsé paprikásnak
szoktam készíteni a trottyosgombát.
Eszik, finom. (TM, Borszék)
Gyromitra infula, csúcsos papsapka-
GOMBA VAGY PÜSPÖKSÜVEGGOMBA, Ifülgom-
ba (Borszék, Gyergyó; Gyimes), füles-
gomba (Sepsikőröspatakon a vörösbarna
papsapkára - Gyromitra fastigiata- is
Gyromitra infula
használt név ez). A Székelyföldön kívül
eddig nem került elő népi neve.
Barnás szabálytalan kalapja agyve-
lőszerűen tekervényes, ráncos, gyakran
többcsúcsú. Őszi gomba, mely fenyőer-
dőben fatuskókon vagy mellettük, főleg
égésnyomokon terem. Étkezési értéke vi-
tatott, ritka faj.
GyMNOPUS V. COLLYBIA FUSIPES, ÁRVÉGŰ
fülőke, tőkegomba (Kovászna, Orbai-
szék).
Más népi neve: Icsopros gomba (Bala-
tonmellék).
Júniustól októberig terem lomberdő-
ben fák tövén, gyökerein, faanyagon,
Gymnopus v. Collybia fusipes.
Kép: Pál-Fám Ferenc
többnyire csoportosan. Tönkje árszerű-
en gyökerező, gyakran csavarodott. A
kalap vörösesbarna, higrofán, lemezei
ritkán állók, felkanyarodók, eleinte fe-
hérek, végül hússzínűek, rozsdafoltosak
lesznek. Ehető, az anyaországban a pia-
con is árusítható, de az idősebb szívós,
rostos példányok megárthatnak.
SuiLLUS GRANULATUS, SZEMCSÉSNYELÜ
fenyőtinóru, nyálas hiribi (Csík), vaj-
gomba (Sepsibesenyő).
Más népi neve: fenyőalja, fenyőgomba
(Balatonmellék, Vas), fenyőpesze (Mátra
Suillus granulatus. Kép: Pál-Fám Ferenc
238
vidéke), fenyőtinóra (Zemplén), Ifenyő-
vargánya (Baranya), jéjcsár (Máramaros,
Felsőróna, az ukránból jön), németbirib
(Barcaságon a barna gyűrűstinórunak is
ez a neve), taknyos vargánya (Veszprém),
vajgomba (Kishont) vajaspölc, vajgom-
ba (Abaúj-Torna), vajszepe (Medvesalja),
vajvargánya (Baranya).
2-10 cm átmérőjű kalapja domború,
majd ellaposodik; sárga, okker, barnás-
sárga, vörösesbarna színű; nyálkás, raga-
dós, bőre könnyen lehúzható. Csöves ré-
szén a pórusok szűkek, idővel kitágulnak;
nedves időben tejszerű cseppeket választ
ki. A tönk csúcsán fiatalon fehéressárgás,
idővel megbámuló szemcsék, korpák
láthatók. Húsa nem színváltó; kissé gyü-
mölcsillatú. Májustól novemberig, kéttűs
fenyők alatt növő faj. Ehető, de a kalap
bőrét húzzuk le.
POLYPORUS UMBELLATUS, TÜSKEGOMBA,
püspökgomba (Háromszék).
Más népi nevei: bárányfej (Palócföld),
bárányfejgomba (Kishont), báránygom-
ba (Zemplén), magyaróalla (Muravidék),
kovácsgomba (Zengővárkony, Baranya),
? szarvasgomba (Kárpátalja).
Polyporus umbellatus. Kép: Szilvásy Edit
Vastag tőből több elágazó, fehéres
színű szár ered, melyeknek csúcsán 1-6
cm átmérőjű kalapocskák találhatók.
Júniustól októberig fordul elő; lomb-
erdőben, fa tövében vagy tuskóján. Fi-
atalon ehető, immunrendszert erősítő
hatása van.
Általában a korallgombákhoz hason-
lóan szokták megkészíteni.
Sparassis crispa, fodros káposztagomba,
? petrezselyemgomba (Borszék, Gyergyó,
nagyon kevesen ismerik).
Más népi nevei: káposztagomba (Szent-
gál, Balatonmellék: biztosra ismerik, bár
csak néhányan; Velem, Kőszeg vidéke: két-
séges az azonosítás), szarvasgomba (Szom-
bathely vidéke).
Fehéres, sárgásbarnás levélszerűen el-
laposodó, fodros, kanyargós sokágú,
bokorszerű gomba, általában 10-40 cm
átmérőjű. Fehéres húsú, fiatalon ehető,
idős példányai kesernyések lehetnek.
Főként kéttűs fenyők tuskóján, tövénél
lelhetünk rá, augusztustól októberig.
Kevéssé ismert és nem számít gyakori-
nak a Székelyföldön.
Sparassis crispa.
239
Clitocybe gibba, sereges tölcsérgom-
ba }lasa (Gyergyószárhegy).
Más népi nevei: Ibarmatgomba (Két-
gút, Kárpátalja), Irókagomba (Ormán-
ság, Kárpátalja), tőcsérgomba (Izsnyéte,
Kárpátalja), Itölcsérgomba (Szalafő,
Őrség).
Lomb- és fenyőerdőben terem általá-
ban novembertől decemberig. Fiatalon
ehető, öregen szívós lehet a húsa. Aro-
Clitocybe gibba
más illatú. Jellegzetesen púpos a tölcsé-
res kalap közepe.
Clitocybe geotropa }tőcsérgomba (Bor-
szék, Gyergyó).
Más népi nevei: tölcsérgomba , tőcsér-
gomba (Bernecebaráti, Ipoly mente, ta-
lán a gyűrűs tuskógombára - Armillaria
mellea - is értik e neveket).
5-30 cm-es kalapja fiatalon domború,
közepén egy jellegzetes púppal, majd ella-
posodik, tölcséressé válik, de a közepén
a púp megmarad. A kalap színe fehéres-
sárga, bőrszínű, felülete selymes, matt.
Húsa édeskés, gyümölcsillatú. Szeptem-
Clitocybe geotropa
bértől decemberig találkozhatunk vele
tisztásokon, bokrosokban vagy világos
lomberdőben. Fűszeres ízű inkább csak
fiatalon ehető gomba.
Chroogomphus rutilus, vöröses nyál-
kásgomba, borsógomba (Kézdialmás). A
Székelyföldön kívül eddig nem került elő
népi neve.
Kalapja 4-10 cm átmérőjű, kúpos,
domború, majd ellaposodik, de közepén
púpos marad. Színe rézvörös, narancs-
barnás, nedvesen tapadós, szárazon fény-
lő. Lemezei mélyen lefutók, ritkán állók,
Chroogomphus rutilus
240
narancsos színűek, majd bíborbarnák, mely később elszakad és egy szálas gal-
végül feketésbarnák lesznek. A fiatal lérzóna alakul ki. Júliustól decemberig,
gombáknál a kalap szélét pókhálósze- kéttűs fenyők alatt növő, gyakori, ehető
rű részleges burok köti össze a tönkkel, gomba.
Jegyzetek
Az ismertetések nagyjából az ismertségi
fok sorrendjében követik egymást a to-
vábbiakban.
Lásd főleg a hivatkozások, források vé-
gett: Zsigmond 2009a.
Bartha 2010.
Általában a Ramaria flava, sárga korall-
gomba is ugyanazon a néven szerepel a
magyar nyelvterületen, így van ez a Szé-
kelyföldön is.
Függelék
A székelyföldi gombanevek
tájegységenkénti jegyzéke
A zárójel azt jelzi, hogy valószínűleg pon-
tos, de nem biztos az azonosítás, a kérdőjel
a név előtt pedig azt, hogy bizonytalan az
azonosítás. Mindez vonatkozik saját gyűj-
tésemre, mások esetében szinte csak gombá-
szok (mint Hollós, Szemere) kivételével lehet
biztosra menni. Mások adatainál csak ritkán
használom az említett jeleket. Nr. = néprajzi
adalék (Csak azt vettem ide be, mi a gomba
felismerését segíti, illetve a nevet magyaráz-
za), T. = történeti adat, m. = megye, vm. =
vármegye, h. = hinc, n. = német, ro. = román,
ru. = ruszin, sz = szász, szk. = szlovák, u. =
ukrán.
ARANYOSSZÉK
Aranyospolyán / Poiana-Turda
csiperke, Agaricus campestris
lófing, Lycoperdon, Bovista
szegffígomba, Marasmius oreades
Nr. Nem ismerik az erdei gombákat.
Aranyosgyéres / Cámpia Turzii
galambgomba, Russula spp.
Csegez / Pietroasa
bolondgomba, 'mérgező gomba’
csiperke, Agaricus spp.
csürkeláb, Ramaria flava és
R. botrytis
kékhátú, Russula cyanoxantha
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
medvetalp, ?
nyírfagomba, ?
piroshátú, Russula sp. (R. rosea)
pitonka, Boletus edulis, B. spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegffígomba, Marasmius oreades
tapló, Phellinus, Fomes, Polyporus
spp.
tövisajjú, Calocybe gambosa
Harasztos / Cálára§i-Turda
csiperke, Agaricus campestris
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
szegfűgomba, Marasmius
oreades
Várfalva / Moldovenesti
csiperke, Agaricus campestris, ...
csürkeláb, Ramaria spp.
fagomba, Lentinus, Polyporus spp.
galambhátú, Russula vesca,
Russula ?
gebegomba, Armillaria mellea
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
őzláb, Macrolepiota procera
pitonka, Boletus edulis
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
tapló, Phellinus, Fomes, Polyporus
spp.
tinógomba, Lactarius vellereus
tüvisalja, Calocybe gambosa
úrigomba, Amanita caesarea
varganya, Boletus edulis
243
CSÍKSZÉK
Csatószeg / Cetá|uia
Cziráky 1820:
bikkfatapló, (Fomes fomentarius)
fenyőfatapló, (Fomitopsis pinicola)
Csíkborzsova / Bárzava
barátfül, PAuricularia sp.
bükkfagomba, PFomes fomentarius
csiporka, Agaricus campestris, Agaricus
silvaticus, Agaricus haemorrhoidarius,
csokros szengyörgygomba, PCalocybe
gambosa
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
fűzfagomba, Laetiporus sulphureus
galambgomba, Russula, főleg:
R. vesca, R. integra, R. cyanoxantha,
R. virescens
gévagomba, Laetiporus sulphureus
hirip, Boletus spp.
kagylógomba, ? Helvella ? Auricularia sp.
kakastaréj, kakastaraj, Ramaria flava
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus,
L. pergamenus
királynégomba, Boletus edulis
kövér galambgomba, ? Russula sp.
lasagomba, ?
lasapisztiric, (Lyophyllum connatum)
légygomba, Amanita muscaria
lila pereszke, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
lúdorda, Lycoperdon, Bovista spp.
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őszi pisztiric, ? Clitocybe nebularis
őzláb, Macrolepiota procera
pisztiric, ?
porcogó, porcogógomba, Lactarius
piperatus
puhatag, Lycoperdon spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, ?
szengyörgygomba, Morchella,
Ptychoverpa
szívgomba, ? Corydalis solida és
Corydalis cava
táncgomba, Amanita muscaria
tavaszi pisztiric, Calocybe gambosa
tinótorty, ?
topló, Polyporus spp.
úrigomba, ? Suillus granulatus
Cziráky 1820:
galambgomba,
hilipgomba,
keserűgomba,
lasagomba,
szarvasgomba,
szentgyörgygomba
Csíkdánfalva /
Antal 2003:
csapirka, Agaricus campestris, Agaricus
spp.
fenyőalja, Lactarius deterrimus,
L. deliciosus
hirip, Boletus edulis
kakastaréj, Ramaria flava, R. botrytis
kenyérgomba, ?
keserúgomba, Lactarius piperatus
medvegomba, Boletus edulis
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
puhatag, Bovista, Lycoperdon spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szalonnagomba, Boletus edulis
szarvasgomba, ?
szegfűgomba, Marasmius oreades
Csíkmadaras / Mádára§-Ciuc
bükkfagomba, Pleurotus ostreatus
csiperka, Agaricus campestris
faszkagomba, Morchella
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
kakastaréj, Ramaria flava
kékhátú, Russula spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus
244
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasa(gomba), ? Melanoleuca subalpina ?
légygomba, Amanita muscaria
? medvegomba, Boletus edulis
szegfűgomba, Marasmius oreades
Csíkrákos /Racu
csipirka, csopirka, csiperke, Agaricus
spp.
disznógomba, ? tinóruféle
fagomba, Polyporus, Lentinus spp.
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deterrimus
galambgomba, Russula spp.
hirip, Boletus spp.
kakastaréj, Ramaria spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus, ?
Russula sp.
lasagomba, ? Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lófinggomba, Lycoperdon spp.
medvegomba, Boletus spp.
(mezei) szegfűgomba, Marasmius oreades
németgomba, Boletus spp.
ökörnyelv, ? Sarcodon imbricatus
őzgomba, Macrolepiota procera
pettyesgomba, pettygomba, Amanita
muscaria
pisztricgomba, ? Polyporus squamosus
piros gomba, Amanita muscaria
puhatag, Lycoperdon spp.
riskógomba, Lactarius deterrimus
rókica, Cantharellus cibarius
sapkagomba, Morchella spp.
seprűgomba, Ramaria spp.
süveggomba, Morchella spp.
szengyörgygomba, (?) Calocybe gambosa
tapló, Polyporus, Lentinus spp.
Itejgomba, Lactarius piperatus
tőcsérgomba, tölcsérgomba, ?
Csíkszentmárton / Sánmartin
(benne Csekefalva)
csiperke(gomba), Agaricus campestris
csutakgomba, Armillaria mellea
csutaklasa, Armillaria mellea
erdei csiperke, Agaricus silvicola, A.
silvaticus, Agaricus haemorrhoidarius,
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
fiigomba, ? Gyromitra esculenta
fűgomba, Marasmius oreades
fűzfagomba, Laetiporus sulphureus
galambgomba, Russula vesca,
R. cyanoxantha, R. virescens, ...
ganyégomba, Coprinus, Panaeolus spp.
gébegomba, Armillaria mellea
harmatgomba, Coprinus, Panaeolus
kalapgomba, Morchella spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
kicsi őzlábgomba, ? Macrolepiota
cristata, ? L. helveola
lasa(gomba), Pleurotus ostreatus
legygomba, Amanita muscaria
lófinggomba, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
nyári lasa, ? Melanoleuca subalpina
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őszi lasa, ? Lepista saeva Nr. Húsz éve isme-
rik erre az őszi lasát. Olyan lilás. (NM)
Sűrű, tömött a labodája az őszi lasának
( a tarlóba terem, a mezőn). (NMII)
őzláb, Macrolepiota procera
péterfaszú gomba, Morchella spp.
pisztiric, Polyporus squamosus
pócgomba, Lactarius vellereus
porcgomba, Lactarius vellereus
puhatag, Lycoperdon, Bovista spp.
seprűgomba, Ramaria spp.
szarvasnyelv, Sarcodon imbricatus
szarvasgomba, Sarcodon imbricatus
szegfűgomba, Marasmius oreades
szengyörgygomba, szöngyörgygomba,
Morchella, Ptychoverpa spp.
szilvagomba, Calocybe gambosa
tollógomba, ? Leucoagaricus leucothites
? Macrolepiota excoriata ? Agrocybe
praecox
245
topló(gomba), Polyporus, Lentinus spp.
úrigomba, ? Suillus granulatus
Csíkszentmihály / Miháileni (Felesik)
csipirke, Agaricus campestris
disznógomba, Lactarius vellereus
erdei csipirke, Agaricus silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius,
faszkógomba, Morchella spp.
fehér fenyőalja, (Lactarius torminosus)
fenyőalja, Lactarius deliciosus
fífor, Russula spp.
galambgomba, Russula spp.
gébé, Armillaria mellea
hirib(a), Boletus edulis
kakastaréj, Ramaria flava
kékhátú, Russula spp.
kenyérgomba, ? R. lepida, ?
R. alutacea, ? R. aurea
keserűgomba, Lactarius piperatus
királyné, ? Boletus luridus, Xerocomus
chrysenteron, Boletus regius
ködigomba, ? Russula rosea ?
R. emetica, ? R. paludosa, ?
R. xerampelina
légygomba, Amanita muscaria,
(Amanita regalis), ? A. pantherina
lila perecke, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
madárgomba, ? Russula puellaris
medvegomba, Boletus edulis
nyálas hiribi, ? Suillus granulatus
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őszi lasa, Clitocybe nebularis
őzláb, Macrolepiota procera
papírgomba, PRussula sp.
pisztiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szarvasgomba, (Choiromyces
meandriformis) T. Hankó 1896:
255-256)
szegfűgomba, Marasmius oreades
szürke lasa, ? Clitocybe nebularis
tinótorty, ? Catathelasma sp.
tollógomba, ? Leucoagaricus leucothites?
toplógomba, Fomes, Polyporus spp.
tövösalj, Calocybe gambosa
Csíkszenttamás / Tome§ti
faszkógomba, Morchella spp.
galambfífor, Russula spp.
kakastaréj, Ramaria spp.
poszpál, Langermannia gigantea, ?
Calvatia utriformis
süveggomba, Morchella spp.
tyúkláb, Ramaria spp.
Egerszék, Csinód /
bükkfalasa, Pleurotus ostreatus Nr.
Szedik mikor rügyezik a fa, áprilisbe-
májusba. (PFA)
csutakgomba, Armillaria mellea
faszkó(gomba), Phallus impudicus.
fenyőalja, Lactarius deterrimus,
Lactarius deliciosus
födi lasa, ? Nr. Vastag, húsos, sárgás,
gasadozik a teteje. Tavasszal terem
kaszálókon. (PCÉ)
fűlasa, ? Nr. Május-júniustól van.
galambgomba, Russula spp.
hirib, Leccinum spp., Xerocomus spp. Nr.
A vékonyszám medvét hívjuk hiribnek.
Amelyik színét megveszti ('változtatja’),
nem eheted meg. (PFA)
keserű(gomba), Lactarius piperatus
légygomba, Amanita muscaria
lófing(gomba), Lycoperdon spp.
medvegomba, Boletus edulis, B.
reticulatus
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őzlábgomba, Macrolepiota procera
porcgomba, Lactarius vellereus
róka(gomba), Cantharellus cibarius
sapkagomba, Morchella spp.
seprőgomba, Ramaria spp. Főleg
R. flava
szöngyörgygomba, Morchella spp. Főleg
Morchella elata van erre. Nr. Elsó'sorba
égetéses helyen, fennyősbe, málnavészes
közt májusba terem. (PFA)
246
táncgomba, Marasmius oreades Nr. Kör-
be mejen. (PFA)
tinótorty, ? Catathelasma imperiale Nr.
Gombatáncba nő tavassza s nyár de-
rekán, recés, sárgás a teteje. (PFA)
veresbélű (gomba), Agaricus campestris,
A. spp.
Göröcsfalva / Satu nou
Cziráky 1820:
csürkegomba,
süveggomba,
szarvasgomba
Madéfalva / Siculeni
németgomba, Boletus edulis
puhatag, Lycoperdon, Bovista
spp.
seprűgomba, Ramaria spp.
Szépvíz / Frumoasa
Cziráky 1820:
fenyőaljagomba, (Lactarius deterrimus,
L. deliciosus)
keserűgomba, (Lactarius
piperatus)
szarvasgomba, ?
szentgyörgygomba, ?
Pontosan helyhez nem kötött
csíki gombanevek
almafagomba, ? (Miklóssy 1978: 94)
diófagomba, (Polyporus squamosus)
(Miklóssy 1978: 95)
szilvafagomba, ? (Miklóssy 1978: 98)
ERDŐVIDÉK
Felsőrákos
csiperke, Agaricus spp.
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula spp.
kékhátú, Russula spp.
lasagomba, Pleurotus ostreatus
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
medvegomba, Boletus reticulatus,
B. edulis
őzláb(gomba), Macrolepiota
procera
piciri, Agaricus spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
seprűgomba, Ramaria flava
Középajta
fűgomba, Marasmius oreades
kenyérgomba, Lactarius volemus
lóposz. Lycoperdon spp., Bovista
plumbea, Calvatia spp.
medvegomba, Boletus spp. Nr. Régebb
nem szedtük. A románoktól tudjuk.
(BR)
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
péterfaszú gomba, Ptychoverpa bohemica
piciri, Agaricus spp.
róka(gomba), Cantharellus
cibarius
szarvasgomba, Tuber spp. Nagyon keve-
sen ismerik, s csak újabban.
Magyarhermány
csiperke(gomba), Agaricus spp.
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula spp.
gebe(gomba), Armillaria mellea Nr.
Kevesen ismerik.
kékhátú, Russula cyanoxantha, Russula
virescens
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus,
Pleurotus pulmonarius
légyölőgomba, Amanita muscaria
lópocor, Lycoperdon spp., Bovista,
Calvatia spp.
medvegomba, Boletus edulis, B.
reticulatus
őzlábú gomba, Macrolepiota procera Nr.
Régebb nem ismerték, nem ették.
247
péterfaszú gomba, Coprinus spp.
(Coprinus atramentarius stb.)
pisztiric(gomba), Polyporus squamosus
róka(gomba), Cantharellus
cibarius
szarvasgomba, Tuber spp. Nr.
Csak újabban hallottak róla,
jártak erre is keresők kutyával.
szegfűgomba, Ramaria flava
tinógomba, Lactarius vellereus
Olasztelek
Nagy 1936:
szarvasgomba, Ramaria
Székelyszáldobos
csiperke, Agaricus spp.
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula spp. Nr.
Piros színűt nem szednek,
nem esznek.
gebegomba, Armillaria mellea Nr.
Régebb nem ismerték a faluban.
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus,
L. pergamenus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lópocok, Lycoperdon spp., Bovista
plumbea, Calvatia spp.
medve(gomba), Boletus edulis, B.
reticulatus
őzlábgomba, Macrolepiota procera
péterfaszúgomba, Morchella sp. vagy (és)
Ptychoverpa sp. Nr. Nagyon kevesen
tudnak róla.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Ramaria flava
GYERGYÓ
Borszék
árpaalj, Lepista nuda
barna légygomba, (Amanita regalis),? A.
pantherina
bükkfagomba, Pleurotus ostreatus
csapirka, csepirke, Agaricus campestris
(Moesz 1929: 553)
csipirka, csiperka, Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria spp.
ecsetgomba, Ramaria flava
erdei csipirka, Agaricus silvicola, A.
silvaticus, Agaricus haemorrhoidarius
ernyőgomba, Macrolepiota procera
fagomba, Polyporus, Lentinus spp.
faszkógomba, Morchella spp.
fehér árpaalj, ? Clitocybe nebularis
fehér lasa, Pleurotus ostreatus
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
fenyűgomba, Lactarius deliciosus
(Moesz 1929: 552)
finggomba, Lycoperdon,
Bovista spp.
fűgomba, Marasmius oreades ?
fülgomba, ? Gyromitra infula
galambgomba, Russula spp.
gebe, Armillaria mellea
harmatgomba, Lyophyllum
connatum
hirib, Boletus spp.
hirip, Boletus spp.
kék árpaalj, Lepista nuda
kékhátú gomba, Russula cyanoxantha
(Moesz 1929: 553)
kígyókalap, Macrolepiota rhacodes Nr.
Vörösödik. (El)
kinyérgomba, egyféle Russula ?
keserűgomba, Lactarius
piperatus
királygomba, Leccinum rufum ?
lasagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lila árpaalj, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
német hirib, ? Xerocomus spp. ?
Leccinum spp.
nikorica, Lyophyllum connatum ?
nyikoréc, Lyophyllum connatum
nyikulica, Lyophyllum connatum ?
248
őszi hirib, Scutiger ovinus
őszi róka(gomba), Hydnum repandum
őszi róka(gomba), Cantharellus
amethysteus
őszi trottyosgomba, Morchella spp., ?
Gyromitra spp.
őzgomba, Sarcodon imbricatus
Lásd még Moesz 1929: 552.
őzláb, Macrolepiota procera
petrezselyemgomba, ? Sparassis crispa
piros légygomba, Amanita muscaria
pisztiric, pisztric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
sapkagomba, Morchella spp.
süveggomba, Morchella spp.
szakállgomba, Ramaria Hava
szarvasgomba, Sarcodon imbricatus
szarvasgomba, Amanita rubescens
(Moesz 1929: 551)
szegfű virággomba, Ramaria flava
(Moesz 1929: 552)
szürke lasa, Pleurotus ostreatus
tejgomba, Lactarius volemus
tinori, Boletus spp.
tintagomba, Coprinus spp.
topló, Fomes fomentarius, Polyporus,
Lentinus
tőcsérgomba, ? Clitocybe geotropa
trottyosgomba, ? Gyromitra
esculenta
Ditró / Ditráu
Cziráky 1820:
szentgyörgy-gomba, (Morchella vagy (és)
Ptychoverpa sp.) Nr., T. Az udvarnak,
Lázár grófnak szoktak adni „karácson
tájban” „két singnyi szárazon felfű-
zött szentgyörgy-gombát”.
Gyergyóalfalu / Joseni
Cziráky 1820:
hirip(gomba), Boletus spp.
keserűgomba, (Lactarius
piperatus)
lasagomba, ?
nyíri szöszösgomba, PLactarius
torminosus
pisztiricgomba, (Polyporus squamosus)
szentgyörgygomba, ?
Gyergyócsomafalva / Ciumani
csapirka, Agaricus spp.
csirkeláb, Ramaria spp.
csitkóhirip, ? Boletus vagy Leccinum
vagy Xerocomus sp.
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deliciosus, Lactarius
deterrimus
fülgomba, ? Gyromitra esculenta
gebe, Armillaria mellea
hirip, Boletus spp.
kék lasa, ? Lepista nuda v. Pleurotus
ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
magyaralja, Melanoleuca subalpina
Nr. Fehér az egész, vékony a szára,
füves helyen terem tavasszal, főleg
májusban.
marhanyelv, Sarcodon imbricatus
némethirip, ? Boletus calopus vagy
satanas, Boletus, Leccinum,
Xerocomus spp.
nyíri hirip, ?
őzláb, Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
szekfűgomba, Marasmius oreades
tölcsérgomba, ?
Cziráky 1820:
szarvasgomba,
szentgyörgygomba,
Gyergyószárhegy / Lázarea
árpaalja, Lepista nuda
csapirka, Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria flava
fagomba, Lentinus, Polyporus,...
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
fűgomba, Marasmius oreades
249
galambgomba, Russula vesca,
R. virescens, R. cyanoxantha, ...?
hirip, Boletus spp.
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasa, ? Clitocybe gibba?
laskagomba, Pleurotus
ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lúdorda, Lycoperdon, Bovista
német hirip, Boletus spp.?
nyári hirip, Boletus reticulatus
őszi hirip, Boletus edulis
őzgomba, Sarcodon imbricatus
őzláb(gomba), Macrolepiota
procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
sapkagomba, Morchella spp.
topló, Fomes, Polyporus spp., ...
Cziráky 1820:
süveggomba, (Ptychoverpa, Morchella)
szentgyörgygomba, (Ptychoverpa,
Morchella)
Gyergyószentmiklós / Gheorgheni
hiripgomba, Boletus edulis
(Tarisznyás 1994: 231).
Gyergyóújfalu / Suseni
Cziráky 1820:
forgyosgomba, ?
hiripgomba, Boletus spp.
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, ?
nyíri szöszösgomba, ? Lactarius
torminosus
pisztiricgomba, ?
süveggomba, (Morchella sp.)
szarvasgomba, ?
szentgyörgygomba, (Calocybe gambosa)
Maroshévíz, Toplica / Toplija
lasagomba, Melanoleuca subalpina
(László Kálmán szóbeli közlése, aki
Macalikra hivatkozik)
Nagyponk (Gyergyóújfalu / Suseni melletti
tanyatelepülés)
bikfalasa, Pleurotus ostreatus
csürkeláb, Ramaria flava
faszkógomba, Morchella, Ptychoverpa
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
gebe, Armillaria mellea
hirib, Boletus edulis, B. reticulatus
kenyérgomba, ? Russula delica
légygomba, Amanita muscaria
lisztes fenyő, (Lactarius torminosus)
magyaralja, Melanoleuca subalpina
marhanyelv, Sarcodon imbricatus
német hirip, ? Suillus spp., ? Boletus spp.
Nr. Változtatja a színét, megkékül.
Nem eszik. A világháború idején vala-
mi németek, akik erre húzódtak meg
valahol, ők bizony ették. S mind rosz-
szul is lettek, ment a hasuk, hánytak.
Azóta hívják itt némethiripnek ezt a
gombát. (Szí)
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
süveggomba, Morchella, Ptychoverpa spp.
vakító, Bovista, Lycoperdon, Calvatia spp.
Tölgyes / Tulghes
ecsetgomba, Ramaria flava
légygomba, Amanita muscaria
Heveder (tanya Vasláb / Vo§lobeni mellett)
csípősgomba, Lactarius piperatus (Köllő
2000: 79)
Pontosan helyhez nem kötött
gyergyói népi gombanevek
(Rab 2001: 214):
anyagabona, Claviseps sp.
csapirka, Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria spp.
faszkógomba, Phallus impudicus
fenyajja, Lactarius deliciosus
fűgomba, Marasmius oreades
250
gabonaanya, Claviceps sp.
ganyégomba, Coprinus spp.
kékhátú galambgomba, Russula
cyanoxantha
hirip, Boletus edulis
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lófing, Lycoperdon spp. spórával telten
lúdorda, Lycoperdon spp.
német hirip, Boletus sp.?
marhanyelv, Sarcodon sp.
őzláb, Macrolepiota procera
piroshátú galambgomba, Russula
alutacea
rókagomba, Cantharellus cibarius
szarvasgomba, Tuber spp.
szegfűgomba, Marasmius oreades
topló, Fomes, Polyporus spp.
változó hirip, Boletus luridus?
GYIMES
Gyimesbükk / Ghime§ Fáget
bükkfagomba, Pleurotus ostreatus
bükkfatopló, Fomes fomentarius
csiperke, Agaricus campestris
csípősgomba, Lactarius piperatus
faszkógomba, Morchella spp. Nr. Töltik
sós ordává a faszkót, édesanyám úgy
csinálta. (BZ)
galambgomba, Russula vesca,
R. cyanoxantha, R. virescens
gébé, gebe, Armillaria mellea
hirip, hirib Boletus edulis
kakastaréj, Ramaria spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus
laskagomba, ? Lyophyllum connatum
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
őszi pisztiric, ? Lepista panaeola Nr.
A kaszálókon terem ősszel.
őzgomba, Sarcodon imbricatus
őzláb(gomba), Macrolepiota procera Nr.
Az őzlábat most se eszi mindenki a
faluban.
őznyelv, Sarcodon imbricatus
puffancs, Lycoperdon spp. Nr.
Régebb nem, most eszik.
riskó(gomba), Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
rókagomba, Cantharellus cibarius Nr.
A rókagomba meggyérült mostanában.
seprűgomba, Ramaria spp.
szegfűgomba, Marasmius oreades Nr.
Mintha kaszavágást csinálnánk,
úgy nő.
szengyörgygomba, Morchella,
Ptychoverpa spp.
tinótorty, Cathatelasma imperiale Nr.
Fenyősbe a széleken van inkább,
nagyra megnő, színe sárgás.
topló, Fomes fomentarius, Phellinus
igniarius, Polyporus, Lentinus spp.
Nr. BZ készített szegett taplóból
(Fomitopsis pinicola) virágtartót és
gyufatartót is. Háza falán voltak 2011
augusztusában.
Gyimesfelsőlok / Lunca de Sus
csutakgomba, ? Armillaria mellea
faszkógomba, Morchella spp.
fenyőalja, Lactarius deliciosus, L.
deterrimus
galambgomba, Russula spp.
hirib, Boletus edulis, B. reticulatus, B.
pinicola
kalapgomba, Morchella spp.
kecskekapor, (Entoloma
clypeatum)
keserű, Lactarius piperatus
lasagomba, ?
őzláb, Macrolepiota procera
pitricgomba, Calocybe gambosa Nr.
Kerítésbe nő, ahogy kaszálnak.
Gyimesközéplok / Lunca de Jós
békalasa, ? Melanoleuca subalpina
bükkfagomba, Pleurotus ostreatus
csiperke, Agaricus campestris, A. silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius, . . .
251
csutakgomba, ? Armillaria mellea
esőgomba, ? Coprinus comatus Nr.
Tavasszal az első, táncba terem.
fagomba, Polyporus, Trames, Phellinus
spp., ...
faszkógomba, Morchella Nr. Nincs bor-
dája. Ahol égetések vannak,
és rothadt gallyak körül van.
ficfagomba, ? Laetiporus
sulphureus
fülgomba, ? Gyromitra spp.
galambgomba, Russula spp.
hirib, Boletus spp.
kakastaréj, Ramaria spp.
kecskekapor(gomba), ? Entoloma
clypeatum
kenyergomba, ? piros színű Russula sp.
keserű(gomba), Lactarius piperatus
királynégomba, ?
lasagomba, (Melanoleuca subalpina) Nr.
Sütni szokták, erős erős illata van.
légygomba, Amanita muscaria
madárgomba, ? Russula sp.
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őszi pitric, ? Lepista v. Clitocybe
nebularis
őzláb, Macrolepiota procera
pitricgomba, (Calocybe gambosa)
porcogógomba, Lactarius vellereus
puhatag, Lycoperdon, Bovista
riskó(gomba), Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
rókagomba, Cantharellus cibarius
seprűgomba, Ramaria spp.
tinótorty, Catathelasma imperiale
Hasonlóképp tessék beszerkeszteni, mint a
többit, ez későbbi kiegészítés!
Kóstelek /Co§nea
bükkfagomba, Pleurotus ostreatus
csiperkegomba, Agaricus arvensis és
más hasonló erdei csiperkék Nr.
Mezőn, fűben termőt nem tartanak
számon. Szénen süssük, túróvá, sós
ordává rajta.
esőgomba, Coprinus comatus Nr. Szedik,
eszik fiatalon.
étőgomba, 'mérgező’
faszkógomba, Morchella spp. Nr.
Meglobbasszuk, megvágva zsírba belé,
tojást reé s puliszkává esszük.
feketegomba, Pleurotus ostreatus Nr.
A feketés színű változat neve, szedik,
eszik.
ficfagomba, Laetiporus sulphureus Nr.
A kehes lót evve felfüstölöd. Az or-
rához, hogy szívja fel. Amelyik meg-
bírja, megmarad, meggyógyul. Vót
próbálva.
galambgomba, Russula virescens,
Russula cyanoxantha és más Russula
sp.
gyébegomba, Armillaria mellea
kakastaréj, Ramaria spp. Nr. Szedik,
eszik.
légygomba, Amanita muscaria
lópuruc, Lycoperdon spp., Bovista spp. Nr.
A mezőn, fűben termő piifetegre hasz-
nálják a szót. Újabban eszik.
medvegomba, Boletus edulis, B.
reticulatus
őzláb, Macrolepiota procera Nr. Csak az
utóbbi évtizedek óta ismerik, szedik,
eszik.
pimpógomba, (Lycoperdon perlatum, L.
pyriforme) Nr. Nem eszik.
riskó, Lactarius deterrimus Nr. Fiittőn
süssük.
rókagomba, Cantharellus cibarius
táncgomba, Marasmius oreades Nr.
Szedik, eszik, közkedvelt.
tejesgomba, ? Lactarius vellereus Nr.
Fehér, tejet enged, étőgomba, nem jó
enni.
tinótorty, Catathelasma imperiale Nr.
Csinálunk fasírtot belőle.
A kecskekaporgombát itt nem ismerik,
de az így nevezett magas másfél méte-
res szárú, fehér virágú növényt igen.
252
Más pontosan helyhez nem kötött
gyimesi adatok:
Isten kosara, Cyathus olla (Pálfalvi Pál
közlése, gyűjtése)
sapkagomba, Morchella, Ptychoverpa
(ÚMT IV.: 817)
KÁSZON (CSÍK)
Kászonjakabfalva /
bükkfalasa, Pleurotus ostreatus
csutakgomba, Armillaria mellea
faszkó(gomba), Phallus impudicus.
fenyőalja, Lactarius deterrimus,
Lactarius deliciosus
födi lasa, ? Nr. Vastag, húsos, sárgás,
gasadozik a teteje. Tavasszal terem
kaszálókon. (PCÉ)
fűlasa, ? Nr. Május-júniustól van.
galambgomba, Russula spp.
hirib, Suillus luteus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
légygomba, Amanita muscaria
lóposzogó, Lycoperdon spp.
medvegomba, Boletus edulis, B.
reticulatus
ökörnyelv, Sarcodon imbricatus
őzlábgomba, Macrolepiota procera
porcgomba, Lactarius vellereus
róka(gomba), Cantharellus cibarius
sapkagomba, Morchella spp.
seprőgomba, Ramaria spp. Főleg R. flava
szöngyörgygomba, Morchella spp. Főleg
Morchella elata van erre.
táncgomba, Marasmius oreades
tinótorty, ? Catathelasma imperiale
veresbélű (gomba), Agaricus campestris,
A. spp.
Kászonújfalu / Casinu Nou
büdösgomba, Phallus impudicus
bükkfalasa, Pleurotus ostreatus
csiperke, Agaricus campestris
csutakgomba, ?
erdei csiperke, Agaricus silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius,
fenyőalja, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
födi lasa, ?
galambgomba, Russula cyanoxantha, R,
virescens, ....?
ganyégomba, Coprinus atramentarius
gebegomba, Armillaria mellea
kakastaréj, Ramaria spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
légygomba, Amanita muscaria
lóposz, Lycoperdon, Bovista spp.
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
őzláb, Macrolepiota procera
porcgomba, Lactarius vellereus
szengyörgygomba, Morchella spp
úri medve, Leccinum scabrum
HÁROMSZÉK
Felső-fehér, Székföld
Árapatak / Araci (Felsőfehér vm., ma
Kovászna megye)
bikfatopló, (Fomes fomentarius) (Szabó-
Péntek 1976: 210)
bolondgomba, Amanita muscaria
borosgomba, ? Macrolepiota procera
(Szabó-Péntek 1976: 210)
cserefatopló, ? (Szabó-Péntek 1976: 210)
csiperke, Agaricus campestris (Szabó-
Péntek 1976: 210)
diófagomba, (Polyporus squamosus)
(Szabó-Péntek 1976: 133)
fűgomba, Marasmius oreades (Szabó-
Péntek 1976: 210)
galambhátu, Russula cyanoxantha
(Szabó-Péntek 1976: 210)
ganyégomba, Coprinus comatus, ...
jegenyetopló, ? (Szabó-Péntek 1976: 210)
kékhátú, Russula virescens
(Szabó-Péntek 1976: 210)
kenyérgomba, Lactarius volemus (Szabó-
Péntek 1976: 210)
keserűgomba, Lactarius pergamenus
(Szabó-Péntek 1976: 210)
253
laskagomba, Pleurotus ostreatus (Szabó-
Péntek 1976: 210)
lóposzogó, Lycoperdon Nr. Porát sebre
teszik. Puffogtatják. (Szabó-Péntek
1976: 210)
medvesegg, Leccinum griseum (Szabó-
Péntek 1976: 210)
rókagomba, Cantharellus cibarius
(Szabó-Péntek 1976: 210)
szekfűgomba, Marasmius oreades
(Szabó-Péntek 1976: 210)
tinógomba, ? mérges (
Szabó-Péntek 1976: 210)
Sepsibükszád / Bicsad
borsgomba, Amanita rubescens
büdösgomba, Phallus impudicus
csiperke, Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria spp
fehér csiperke, Leucoagaricus leucothites
fenyőalj, Lactarius deliciosus
faszkógomba, Morchella, Ptychoverpa
spp
fűgomba, Marasmius oreades
galambgomba, Russula cyanoxantha, R.
virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus
kisasszonygomba, Flammulina velutipes
kucsmagomba, Morchella, Ptychoverpa
spp
laskagomba, Pleurotus ostreatus,
Pleurotus pulmonarius
légyölő gomba, Amanita muscaria
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp Nr.
Van aki eszi, mi nem.
medvegomba, Boletus spp
őzlábgomba, Macrolepiota procera
péterfaszúgomba, Morchella, Ptycho-
verpa spp (főleg P. bohemica s M.
elata) Nr. Ez a gyakoribb neve.
pisztiric, Polyporus squamosus
posszantó, Lycoperdon, Bovista spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szentgyörgygomba, Morchella,
Ptychoverpa spp.
szilvafagomba, Calocybe gambosa
? tőkealj, Flammulina velutipes
KÉZDISZÉK
Bélafalva / Belani
békagomba, Coprinus spp.
bükkfagomba, Fomes fomentarius
csiperke, Agaricus campestris
fenyőalj, Lactarius deliciosus
galambgomba, Russula cyanoxantha, R.
virescens, ...
lasagomba, ? Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lópocogó, Lycoperdon, Bovista spp.
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
medvegomba, Boletus edulis
őzlábgomba, Macrolepiota procera
porcogó(gomba), (Lactarius vellereus)
riskógomba, Lactarius deliciosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
szűgomba, Corydalis solida, Corydalis
cava
Bereck / Bre{cu
gyomorgomba, Ramaria spp.
harapégés(gomba), (Morchella sp.)
Nr. A barapégésgomba az a péterke
Gorzafalván. (RJ)
szilvafaajjú, Calocybe gambosa
úrigomba, Boletus edulis
Csernáton / Cérnát
faszgomba, Phallus impudicus
födi lasa, ? Polyporus umbellatus
medvegomba, Boletus edulis
úrigomba, Boletus edulis
véka, (Cyathus olla)
Csomortán / Lutoasa
csiperke, Agaricus campestris
galambgomba, Russula spp.
254
harapégésgomba, Polyporus sp.
kenyérgomba, (Lactarius volemus)
keserűgomba, Lactarius piperatus
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
őzlábgomba, Macrolepiota procera
pöfeteg, Lycoperdon, Bovista spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
tinórigomba, Boletus edulis
úriróka, Ramaria flava
Dálnok / Dalnic
borsgomba, Amanita rubescens
csiperke, cseperke, Agaricus campestris
galambhátú, Russula spp.
gebegomba, Armillaria mellea
gilvagomba, ? Nr. Csak rég tudtak róla.
harapégőgomba, Polyporus sp.
kékhátú, Russula cyanoxantha, R.
virescens
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus, L.
pergamenus
kucsmagomba, Morchella spp.
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus, Suillus, Leccinum
spp.
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
susulykagomba, ?
süveggomba, Morchella spp.
szegfűgomba, Marasmius oreades
szilvafagomba, Entoloma clypeatum
tinógomba, Lactarius vellereus
tinórgomba, Lactarius vellereus
úrigomba, Ramaria flava
Esztelnek / Estelnic
borsgomba, Amanita rubescens
cseperke(gomba), Agaricus campestris
csirkeláb(gomba), Ramaria spp.
galambgomba, Russula spp.
gebegomba, Armillaria mellea
haláltrombita, Craterellus cornucopioides
harmatgomba, ?
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
őzláb, Macrolepiota procera
péterkegomba, (Marasmius oreades)
porcogógomba, (Lactarius vellereus)
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
szilvagomba, ?
szöszkegomba, ?
úrigomba, Ramaria spp.
Gazda 1980:457:
cseperke, Agaricus campestris,
A. bitorquis, A. bisporus
csirkeláb, Ramaria flava
galambgomba, Russula virescens,
R. cyanoxantha
gégegomba, Armillaria mellea
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
medvegomba, Boletus edulis
őzlábgomba, Macrolepiota procera
riskógomba, Lactarius deliciosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szekfűgomba, Marasmius oreades
szilvagomba, (?!) Entoloma clypeatum
úrigomba, Boletus edulis
Haraly / Harale
gyűlésgomba, Armillaria mellea
Kézdialbis / Albi§
csipérke(gomba), Agaricus campestris
fehér csiperke, Leucoagaricus leucothites
galambhátú (gomba), ? Russula vesca, ?
R. alutacea, ...
gebegomba, Armillaria mellea
kékhátú (gomba), Russula cyanoxantha,
R. virescens
255
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
péterfaszú gomba, Morchella spp.
piszpiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
süveggomba, Morchella spp.
szegfűgomba, Marasmius oreades
szilvafaaljgomba, ? Entoloma clypeatum
tinógomba, Lactarius vellereus
úrigomba, Ramaria flava
Kézdialmás /Mereni
Rancz 2007:
borsógomba, Chroogomphus rutilus
harapégésgomba, 1. Az aljnövényzet
leégetése után termő gombák gyűj-
tőneve, 2. Valamennyi ehető gomba
gyűjtőneve
harmatgomba, 1. Leucoagaricus
leucothites, 2. Igen rövid életű gom-
baféle
kakastaré(j), Ramaria flava
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lófinggomba, Bovista plumbea,
Langermannia gigantea
lópocogó, Bovista plumbea,
Langermannia gigantea
medvegomba, Boletus reticulatus
pisztiric, Polyporus squamosus
riskó, Lactarius deterrimus
topló, (Lentinus, Fomes,
Polyporus spp.)
Kézdimartonos / Mártánu§
bábasegg, Boletus edulis
cseperke, csiperke, Agaricus spp.
csirkeláb, Ramaria spp.
fülgomba, ? Gyromitra esculenta
gebegomba, Armillaria mellea
kéhátú, Russula spp. (főleg R.
cyanoxantha)
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus, L.
pergamenus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lóposzogó, Lycoperdon spp.
medvegomba, Boletus spp.
őzláb, Macrolepiota procera
pisztric, Polyporus squamosus
riskó, Lactarius deterrimus
túróshátú, Russula virescens
úrigomba, Boletus edulis
Maksa / Moac§a
Istenke vékája, Cyathus olla
Ojtoz / Oituz
bikgyébe, Armillaria mellea
csiperke, Agaricus campestris
csutakgyébe, Armillaria mellea
erdei csiperke, Agaricus silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius,
feketehátú laska(gomba), Pleurotus
ostreatus
fenyőgyébe, Armillaria mellea
födi las(k)a, Lyophyllum connatum
fülgomba, Gyromitra fastigiata,
Gyromitra spp. Nr. Eszik, régóta.
galambgomba, Russula virescens,
R. cyanoxantha
keserű, Lactarius piperatus, L.
pergamenus
kenyérgomba, Lactarius volemus
lapigyébe, Armillaria mellea (hamarabb
megjelenő)
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
nyári laska(gomba), Pleurotus
pulmonarius
nyári riskó, Lactarius deterrimus
nyíri riskó,? Lactarius torminosus
őszi laska(gomba), Pleurotus ostreatus
őzláb, Macrolepiota procera
péterke(gomba), Morchella spp,
Ptychoverpa sp.
256
pettyesgomba, Amanita muscaria
pettyes kígyógomba, Amanita muscaria
pisztiric(gomba), Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
szilvagomba, Calocybe gambosa
NR.: A piruló őzlábat nem eszik,
a piruló galócát sem.
Torja / Turia
fűlgomba, ? Nr. Barna színű, fül alakú
gombafaj. (Nemes-Gálffy-Márton
1974: 69)
szőrös róka, Hydnum repandum
ORBAISZÉK
Csomakőrös / Chiuru§
harapégés(gomba), Polyporus sp.
keserűgomba, Lactarius piperatus
Gelence / Ghelinta
(Sántha 2003)
bábagomba, Boletus edulis, B. aereus,
B. reticulatus
bábasegg, Boletus edulis, B. aereus,
B. reticulatus
bikkfagomba, Pleurotus pulmonarius,
Pleurotus ostreatus
bikkfatopló, bikkfatapló, Fomes
fomentarius
borsgomba, borsosgomba, Amanita
rubescens (ált.)
borsgomba, borsosgomba, Russula
foetens (néhányan)
borsikagomba, Russula foetens
cseperke, csiperke, Agaricus campestris,
A. silvicola, A. arvensis
csirkeláb, csürkeláb, Ramaria flava,
R. botrytis, R. formosa
csoportgomba, Armillaria mellea
csutakgomba, Armillaria mellea
döggomba, Lactarius vellereus
fűgomba, Marasmius oreades
fülgomba, ? Otidea onotica, ? Aleuria
aurantia
fűzfatapló, fiszfatapló, ? Laetiporus
sulphureus
fenyőalja, fenyőaljagomba,
fenyőaljgomba, Lactarius deterrimus,
? Russula rosea
fődilaska, Lyophyllum connatum ?
Lyophyllum decastes, ? Pluteus
cervinus
galambhátú, Russula spp.
ganyégomba, Coprinus spp.
gébegomba, gebegomba, Armillaria mellea
gégegomba, Armillaria mellea
gyűlésgomba, Armillaria mellea
harapégtegomba, harapégésgomba,
Polyporus ?
házigomba, Serpula lacrymans
kékhátú, Russula cyanoxantha
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus,
L. pergamenus
laskagomba, Pleurotus pulmonarius,
Pleurotus ostreatus
legelőgomba, Marasmius oreades
légygomba, Amanita muscaria
lila cseperke, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon spp.
lóporc, Lycoperdon spp.
lóporcogó, Lycoperdon spp.
lóposzogó, Lycoperdon spp.
lópurc, Lycoperdon spp.
medvegomba, Boletus edulis,
B. aereus, B. reticulatus
nyíralja, nyírajjagomba, Lactarius
torminosus
őszike, Lactarius deterrimus
őzikegomba, Lactarius deterrimus
őzláb, őzlábgomba, Macrolepiota procera
pereszlengomba, Marasmius oreades
piros galambgomba, PLactarius
deterrimus, Russula rosea
pisztiricgomba, piszpiricgomba,
Polyporus squamosus
porcgomba, Lactarius vellereus
257
riskógomba, Lactarius deterrimus
rókagomba, róskagomba, Cantharellus
cibarius
suskagomba, Morchella , Coprinus spp.
szekfűgomba, Marasmius oreades
szemerkegomba, ? (szemerke=luc)
szilvaaljgomba, Entoloma clypeatum, E.
saepium
szőrgomba, Lactarius torminosus
tinórragomba, tinórgomba, tinórugom-
ba, Leccinum
topló, toplógomba, Fomes, Trametes,
Piptoporus, Polyporus
tőkegomba, Armillaria mellea
úriróska, Ramaria flava, R. botrytis, R.
formosa
ülügomba, Macrolepiota procera
ülühát, Macrolepiota procera
vérgomba, Lactarius deterrimus
vérejáró, Lactarius deterrimus
Kommandó / Comandáu
borshátú gomba, Amanita rubescens
csiperke, Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria spp.
fosatógomba, Ramaria flava
födi laska, Lyophyllum connatum,
Clitopilus prunulus
fülgomba, ? Gyromitra esculenta?
galambgomba, Russula spp.
gébe(n)gomba, Armillaria mellea
gyomorgomba, Ramaria flava
fokhagymagomba, Marasmius alliaceus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lóposzogó, Lycoperdon, Bovista spp.
lópurc, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
őzláb, Macrolepiota procera
piszpiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
suskagomba, Morchella spp.
szegfűgomba, Marasmius oreades
szultángomba, Cathatelasma imperiale
Nr. Újabban kezdték megismerni, és
ez a neve terjed.
úrigomba, Ramaria spp.
zsemle(gomba), Scutiger v. Albatrellus
ovinus Nr. Újabban kezdték megismer-
ni, és ez a neve terjed.
Kovászna
tőkegomba, Collybia fusipes
Ozsdola / Ojdula
bábasegg, Boletus edulis
purcigomba, Lycoperdon, Bovista spp.
táncgomba, ’mérgező’
Zágon / Zagon
födi lasa, ? Lyophyllum connatum
gebegomba, Armillaria mellea
gyűlésgomba, Armillaria mellea
harmatgomba, ? Melanoleuca
subalpina
kalapgomba, Macrolepiota procera
mihálykagomba, Armillaria mellea
nyári lasa, ? Pleurotus pulmonarius, ?
Lyophyllum connatum
ökörhúgygomba, Marasmius
oreades
szegfűgomba, Marasmius oreades
szilvafagomba, ? Calocybe gambosa v.
Entoloma clypeatum
SEPSISZÉK
Étfalva / Zoltán
csiperke(gomba), Agaricus
campestris
csürkegomba, Hydnum repandum
fűgomba, Marasmius oreades
kékhátú (gomba), Russula cyanoxantha
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lópocok, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
piszpiric, Polyporus squamosus
róukagomba, Cantharellus cibarius
szilvagomba, Calocybe gambosa
Gidófalva / Ghidfaláu
csirkegomba, Hydnum repandum
lófaszú gomba, Macrolepiota procera
medvesegg, Boletus edulis
258
Káinok / Calnic
borsgomba, Amanita rubescens
csipérke(gomba), Agaricus campestris
csirkeláb, Ramaria flava
kékhátú, Russula cyanoxantha, R.
virescens
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius volemus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lóposz, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis
őzláb, Macrolepiota procera
pisztiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
süveggomba, Morchella spp.
Málnás / Malna§ és Oltszem / Ölteni
püspökgomba, Polyporus umbellatus
Nr. Általában ugyanazon neveket használ-
ják, mint Sepsiszentgyörgyön.
Sepsibesenyő / Pádureni
csiperke, Agaricus campestris
fűgomba, Marasmius oreades
gebegomba, Armillaria mellea
Isten vékája, Cyathus olla
kékhátú, Russula cyanoxantha
kenyérgomba, Lactarius volemus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
őzláb, Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
szöszkegomba, Lactarius
torminosus
vajgomba, ? Suillus granulatus? (Zoltán
Sándor sepsiszentgyörgyi gombász
közlése)
Sepsikőröspatak / Valea Cri§ului
almagomba, Lactarius volemus
békagomba, Coprinus spp.
bükkfatapló (bikkfatopló), Fomes
fomentarius
borosgomba, Amanita rubescens
borsgomba, Amanita rubescens
borsikagomba, Russula foetens
cseperke, Agaricus campestris,
A. arvensis, A. bisporus, ...
csíkgomba, Lepista panaeola
csikkalj, Calocybe gambosa, Lepista
panaeola
csiperke(gomba), Agaricus spp.
csipkealj, Calocybe gambosa, Lepista
panaeola
csirkeláb, csürkeláb, Ramaria spp.
csutakgomba, Armillaria mellea
csutaklaskagomba, Pluteus cervinus
csürkegomba, Ramaria spp.
erdei csiperke, Agaricus augustus,
A. silvicola, A. silvaticus, Agaricus
haemorrhoidarius
fagomba, Lentinus spp.
farkasrókagomba, Hydnum repandum
fehér csiperke, (Amanita verna),
(A. phalloides), (Leucoagaricus
leucothites)
fehér pereszke, fehér peszterke, Clitocybe
nebularis
fehér pettyes borsgomba, Amanita
pantherina
fehér toplóu, Piptoporus betulinus
feketegomba, Craterellus cornucopioides
fenyőalj(gomba), Macrolepiota procera,
Macrolepiota rhacodes
fenyőgomba, Lactarius deliciosus,
L. deterrimus
fenyőpeszterge, Tricholoma terreum
födi lasa (földi laskagomba), Clitocybe
nebularis
fűgomba, Marasmius oreades
fülesgomba, (Gyromitra fastigata), ? G.
infula, ...
fűzfatopló, Phellinus igniarius
galambgomba, Russula spp.
galambhátú, Russula spp.
gebe, gebegomba, Armillaria mellea
haláltrombita, Craterellus cornucopioides
harapégés(gomba), ?
harmatgomba, Melanoleuca subalpina
259
kakastaréj, Ramaria spp.
kékhátú, kékhátú gomba, Russula
cyanoxantha
kék pereszke, kék peszterge, kék
peszterke, Lepista nuda
kenyérgomba, Lactarius volemus
kerti gomba, Marasmius oreades
keserű, keserűgomba, Lactarius piperatus
királygomba, Macrolepiota procera
kucsmagomba, Morchella, Ptychoverpa,
Gyromitra esculenta
laskagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria,
(A. regalis), ? A. pantherina
lila peszterge, Lepista nuda
lófaszgomba, Phallus impudicus
lópocogó, Lycoperdon, Bovista spp.
lóposz(ogó), Lycoperdon, Bovista spp.
lópusz, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus, Leccinum, Suillus
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus, B. pinicola, ...
őszi csikkalj, Lepista panaeola
őzláb(gomba), Macrolepiota procera, L.
rhacodes
péterfaszú gomba, Morchella,
Ptychoverpa spp.
piros galambgomba, Russula emetica, R.
fragilis, R. lepida, R. rosea
piroshátú (galambgomba), Russula
emetica, R. fragilis, R. lepida,
R. rosea
piszpiri(c), piszpirisz, Polyporus
squamosus
pisztiric, Polyporus squamosus
riskagomba, ? Lactarius torminosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
rossz suskagomba, Gyromitra esculenta.
rossz székfűgomba, Inocybe rimosa
róuzsagomba, Lactarius deliciosus, L.
deterrimus
sárga fagomba, Laetiporus sulphureus
sárga laskagomba, Laetiporus sulphureus
sárguló csiperke, Agaricus xanthoderma
seprűgomba, Ramaria spp.
seprűláb, Ramaria spp.
suskagomba, Morchella, Ptychoverpa
spp.
süveggomba, Morchella, Ptychoverpa
spp.
székfűgomba, Marasmius oreades
szilvaalj(gomba), Entoloma clypeatum
szilvafagomba, Entoloma clypeatum
szösz(i)kegomba, Lactarius torminosus
szürke peszterge, szürke peszterke,
Clitocybe nebularis
tavaszi csikkalj, Calocybe gambosa
tinó(r)gomba, Lactarius vellereus
tinórugomba, Lactarius vellereus
topló, Polyporales, Trametes, Phellinus spp.
tőkealjgomba, Hypholoma fasciculare
tövisgomba, Calocybe gambosa
tövisaljgomba, Calocybe gambosa
ülügomba, Macrolepiota procera,
M. rhacodes (ülü ’ölyv’)
üszöge, Lycoperdon, Bovista, Calvatia spp.
vackorgomba, például Amanita muscaria
és más mérgező gombák
ződhátú (galambgomba), Russula
virescens
ződhátú gomba, Russula virescens
Sepsiszentgyörgy / Sf. Gheorghe
csiperke, Agaricus campestris, Agaricus
bisporus
fenyőalja (gomba), Lactarius deliciosus,
L. semisanguifluus
fűgomba, Marasmius oreades
gebegomba, Armillaria mellea
Isten vékája, Cyathus olla
kékhátú, Russula cyanoxantha
kenyérgomba, Lactarius volemus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
őzláb, Macrolepiota procera
pisztric(gomba), Polyporus squamosus
rizike(gomba), Lactarius deliciosus, L.
deterrimus, L. semisanguifluus
rókagomba, Cantharellus cibarius
260
László 1976:
borsgomba, Amanita rubescens
bükkfatapló, Fomes fomentarius
csiperke, Agaricus campestris,
A. bisporus
csirkegomba, Ramaria flava és
R. aurea
galambhátú gomba, Russula
cyanoxantha
kékhátú gomba, Russula virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus és
L. pergamenus
kucsmagomba, Morchella, Ptychoverpa
spp.
pisztric gomba, Polyporus squamosus
rizike(gomba), Lactarius deliciosus,
L. semisanguifluus
Sepsiszentkirály / Sáncraiu
csipkealjgomba, Calocybe gambosa
harapégésgomba, ? Polyporus sp,
őszike, (Macrolepiota excoriata),
(Leucoagaricus leucothites)
őszigomba, (Macrolepiota excoriata),
(Leucoagaricus leucothites)
rühösgomba, Polyporus squamosus
téntásszárú, Lepista saeva Nr. Egészen
új név, egy pásztortól hallottam, még
nem terjedt el használata.
Gazda 1970:
borsgomba, Amanita rubescens Nr.
Úgy 50 éve egy szentgyörgyi mérnök
hozta divatba.
csiperke, Agaricus spp.
csipkealjgomba, Calocybe gambosa
(tehát nem Polyporus ovinus!)
galambhátú, Russula spp.
kékhátú, Russula cyanoxantha
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, (Pleurotus ostreatus
és nem P. squamosus)
medvegomba, Boletus spp.
rókagomba, Cantharellus cibarius
suskagomba, Ptychoverpa
bohemica
Szacsva / Saciova
borsgomba, Amanita rubescens
csipérke(gomba), Agaricus campestris
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula cyanoxantha
gebegomba, Armillaria mellea
kékhátú, Russula virescens
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserű(gomba), Lactarius piperatus
laskagomba, Pleurotus ostreatus
lópocok, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis, Boletus
reticulatus
nyíralj, Russula sp. Nr. „Pirosas hátú
galambgomba"
őzláb, Macrolepiota procera
piszpirisz, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
suskagomba, Morchella spp.
szilvafagomba, Calocybe gambosa
tinógomba, Lactarius vellereus Nr.
A tinógomba nem jó, nagyobb a récé-
je, mint a keserűnek.
urigomba, Ramaria flava
Pontosan helyhez nem kötött
háromszéki adatok:
gyomorgomba, Ramaria botrytis (Moesz
1929: 552)
lasagomba, ? Ramaria flava (Moesz
1929: 552)
úrigomba, Ramaria botrytis (Moesz
1929: 552)
MAROSSZÉK
Gernyeszeg / Gorne§ti
fövenygomba, Coprinus atramentarius
Jobbágytelke / Sámbria?
cseperűgomba, Agaricus campestris
galambgomba, Russula spp.
kékhátú, (Russula cyanoxantha)
keserűgomba, Lactarius piperatus
261
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
mátégomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
őzlábgomba, Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
vereshátú, ? Russula spp.
zöldhátú, (Russula virescens)
Székelyhódos / Hodo§a
mátégomba, Boletus edulis
NYÁRÁDMENTE
Buzaháza / Gráu§orul
gyurigomba, Amanita rubescens
Deményháza / Dámieni
csirkeláb, (Marasmius oreades)
mátégomba, Boletus edulis
szilvafaaljgomba, Calocybe gambosa
tehénmáté, (Suillus sp.,
Xerocomus sp.)
tövisaljgomba, Entoloma
clypeatum
túrótőtő, Russula virescens
Fintaháza / Cinta (Murokország)
csiperke, Agaricus spp.
fűgomba, Marasmius oreades
hiribgomba, Boletus spp.
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, Ramaria flava
lila perec, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon spp.
őzláb, Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
Köszvényes-Remete / Eremitu
csiperke, Agaricus campestris
jézuskenyérgomba, Cyathus olla
keserű(gomba), Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
pisztirici, Polyporus squamosus
úriróka, Ramaria flava
ződhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
Nyárádszentimre / Eremieni
csengettyűgomba, Pluteus cervinus Nr.
Nagyon kevesen ismerik.
csirkelábú (gomba), Ramaria
csüpörke, Agaricus campestris
erdei csüpörke, Agaricus silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius, Agaricus
silvicola
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula spp.
galóca, Amanita muscaria
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
kenyérgomba, Lactarius volemus
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lila gomba, Lepista nuda
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
mezei csüpörke, Agaricus campestris
őzlábú (gomba), Macrolepiota procera
piszpiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Marasmius oreades
tapló, Fomes fomentarius, Polyporus spp.
tövisaljú (gomba), Calocybe gambosa
vargánya, Boletus edulis
Rigmány / Rigmani
csiperke, Agaricus campestris
csutkógomba, Armillaria mellea
galambgomba, Russula spp.
galambhátú, ? Russula alutacea, ?
R. vesca
gebegomba, Armillaria mellea
harmatgomba, Marasmius oreades
kékhátú, Russula cyanoxantha
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lila pereszke, Lepista nuda
őzlábú, Macrolepiota procera
piroshátú, ? Russula vesca
pisztiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szilvafaaljú, ? Entoloma clypeatum
szürke pereszke, ? Clitocybe nebularis
262
tövisaljú, ? Calocybe gambosa
? zöldhátú, Russula virescens
Vármező / Cámpul Cetájii
csiperke, Agaricus campestris
csürkeláb, Ramaria Hava
disznókeserű, Russula delica, (Lactarius
vellereus)
fenyőalja, barna színű fenyő alatt termő
Russula sp. (Russula mustelina)
fenyőalj gomba, barna színű fenyő alatt
termő Russula (Russula mustelina)
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, ? Russula alutacea, ?
R. vesca
gebe, Armillaria mellea
kékhátú, Russula cyanoxantha, Russula
virescens
keserű, Lactarius piperatus
lasa (nyári és őszi), Pleurotus
pulmonarius és Pl. ostreatus
lila perecke, Lepista nuda
lófaszgomba, Phallus impudicus
lófing(gomba), Lycoperdon, Bovista spp.
mátégomba, Boletus reticulatus,
B. edulis
őzláb, Macrolepiota procera
pisztiri, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
vadkeserű, Russula delica, (Lactarius
vellereus)
KIS-KÜKÜLLŐ MENTE
Erdőszentgyörgy / Sángeorgiu
de Pádure
pirosszárú (gomba), Amanita rubescens
Gyulakuta / Fántánele
medvetalp, Boletus edulis
Szolokma / Solocma
disznyógomba, Lactarius vellereus
fűgomba, Marasmius oreades
fülemülegomba, (Aleuria aurantia)
galambgomba, Russula spp.
galambhátú, Russula virescens
kékhátú, Russula cyanoxantha
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
örménygomba, Boletus edulis
őzláb, Macrolepiota procera
pirelábú gomba, Ramaria flava
picpiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szilvafaalj, ? Calocybe gambosa
SÓVIDÉK
Korond / Corund
bükkfafehér, egyféle Fomes fomentarius
bükkfatopló, Fomes fomentarius
csiperke, Agaricus campestris
disznógomba, Lactarius vellereus
fenyőalja, ? Lactarius deterrimus
fűgomba, Marasmius oreades
gebegomba, Armillaria mellea
harangozógomba, Coprinus
(C. atramentarius, C. micaceus,
C. comatus)
kékhátúgomba, Russula cyanoxantha, R.
virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasa(gomba), Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lófinggomba, Lycoperdon spp.
nyírfatopló, Piptoporus betulinus
őzlábgomba, Macrolepiota procera
pesztrecgomba, Polyporus squamosus
pisztiric, Polyporus squamosus
poroncsolatgomba, (Phallus impudicus)
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Ramaria (R. botrytis, R.
formosa, de elsősorban: R. flava)
szilvafagomba, ? Phellinus tuberculosus
szilvafatopló, ? Phellinus tuberculosus
tinótorty, Boletus edulis
topló, Fomes, Polyporus, Phellinus,
Piptoporus spp.
263
Pálpataka / Valea lui Pavel
szemapasztó, Lycoperdon, Bovista,
Calvatia spp. (Gub 1996: 81)
Parajd / Praid
csiperke, Agaricus campestris
disznógomba, Lactarius vellereus
fenyőalja, (Tricholoma terreum)
fűgomba, Marasmius oreades
kékhátúgomba, Russula vesca,
R. cyanoxantha,...
keserűgomba, Lactarius
piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
nyári lasagomba, ? Pleurotus sp.
őszi lasagomba, Pleurotus ostreatus
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
pisztiric, Polyporus squamosus
poroncsolatgomba, Phallus impudicus
(Gub 1994: 197)
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Ramaria flava, R. botryits, . . .
tinótorty, Boletus edulis
tintagomba, Coprinus spp.
Szakadát / Sácádat
sátángomba, Amanita phalloides (Gub
1996: 75.)
poroncsolatgomba, Phallus impudicus
(Gub 1994: 197)
Szováta / Sovata
mátégomba, (Leccinum rufum)
medvetalp, Boletus edulis
Gub 1994: 197:
poroncsolatgomba, Phallus impudicus
szömörcsöggomba, Phallus impudicus
Pontosan helyhez nem kötött
sóvidéki adatok:
Gub (szóbeli közlés 1994-ben):
szőrösgomba, Lactarius torminosus
UDVARHELYSZÉK
(HARGITA MEGYE RÉSZE)
Bikafalva / Táureni
barátfül, PCraterellus cornucopioides,
PAuricularia auricula-judae
bokoraljú, Calocybe gambosa
galambgomba, Russula spp.
kékhátú, Russula cyanoxantha
süveggomba, Morchella spp.
szegfűgomba, Ramaria flava
Kányád / IJlies
őzlábgomba, Macrolepiota procera (Gub
1993: 102)
őzlábúgomba, Macrolepiota procera
(Gub 1993: 102)
Patakfalva / Váleni
csiperke, Agaricus campestris
fűgomba, Marasmius oreades
hirib, Boletus edulis
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
őzláb, Macrolepiota procera
peheteg, Lycoperdon, Bovista
rókagomba, Cantharellus cibarius
szegfűgomba, Ramaria flava
tinótorty, ?
tövisalja, ? Calocybe gambosa
Székelyderzs / Dárjiu
csiperke, Agaricus campestris
fűgomba, Marasmius oreades
kékhátú (gomba), Russula cyanoxantha,
keserűgomba, Lactarius piperatus
őzláb, Macrolepiota procera
szegfűgomba, Ramaria flava
vadalmatopló, Phellinus igniarius (Gub
1993: 102).
vadalmafatopló, Phellinus igniarius (Gub
1993: 102)
264
Székelymuzsna / Mujna
peheteg, Lycoperdon spp. (Gub 1993:
102 )
Szentegyháza(sfalu) / Vláhija
barátfüle, Auricularia auricula-judae
(Gunda 1967: 163)
Bartha 2010:
gyűrűsgomba, Macrolepiota
procera
Varság / Vár§ag (Bárth 1998: 295)
cigánygomba, ?
csiperke, Agaricus spp.
fenyőaljgomba, Lactarius volemus
fűgomba, (Marasmius oreades)
gyomorgomba, ?
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, (Pleurotus ostreatus)
őzlábgomba, Macrolepiota procera
paliaggomba, ?
rókagomba, Cantharellus cibarius
Zeteváralja / Sub Cetate
cigányfaszú gomba, Morchella spp.
csipörke, Agaricus campestris
disznógomba, Lactarius vellereus
feketegomba, Morchella spp.
fülgomba, ? Gyromitra esculenta
ganyégomba, Coprinus, Panaeolus spp.
gebegomba, Armillaria mellea
gyomorgomba, ? Aleuria ?
hiribgomba, Boletus edulis, B. reticulatus
Nr. Ezelőtt tinótortynak mondták a
hiribgombát, régebb nem ették (JM).
hirip, Boletus edulis
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens, ?...
? kenyérgomba, ?
keserűgomba, Lactarius piperatus
lasagomba, Pleurotus ostreatus
légygomba, Amanita muscaria
lófing, Lycoperdon, Bovista spp.
őzlábgomba, Macrolepiota procera
rókagomba, Cantharellus cibarius
süveggomba, Morchella spp.
szegfűgomba, Ramaria flava
szilvafaaljú gomba, Calocybe gambosa
szöszösgomba, ?
tinótorty, Boletus edulis.
B. reticulatus
tinóru, Boletus edulis. B. reticulatus
tuskógomba, ? Laetiporus
sulphureus
HOMORÓD MENTE
Elomoródkeményfalva
betyár(gomba), ’bolondgomba’
csiperke, Agaricus campestris, Agaricus
spp.
disznyógomba, Lactarius vellereus
fűgomba, Marasmius oreades
kakastaré, Ramaria spp.
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
keserű(gomba), Lactarius piperatus
kucsmagomba, Morchella,
Ptychoverpa spp.
lasagomba, Pleurotus ostreatus
lótrotty, Lycoperdon, Bovista spp.
medvegomba, Boletus edulis,
B. reticulatus
őzláb(gomba), Macrolepiota procera
pisztiri, Polyporus squamosus
róka(gomba), Cantharellus cibarius
szengyörgygomba, Calocybe gambosa
tinótrotty, Lycoperdon, Bovista spp.
tövisajjú, Calocybe gambosa
tyúkgomba, Marasmius oreades
Elomoródszentpál / Sánpaul
(és részben Homoródalmás / Mere§ti)
békagomba, Coprinus spp. kivéve
a C. comatust. Nr. Nem jó enni.
csiperke, Agaricus spp. Nr. Több fajta
van: tavaszi, nyári, őszi.
Az erdeit nem tartják jónak.
Héját lehúzzák. Próbálkoztak ter-
mesztésével is.
265
fenyőaljú csiperke, Agaricus silvaticus,
Agaricus haemorrhoidarius, (A.
silvicola, A. lángéi, A. essettei)
fenyőgomba, (Lactarius deliciosus v.
deterrimus) Nr. Úgy tudják. Almáson
nem ismerték.
fűgomba, Marasmius oreades
galambgomba, Russula spp. Nr. Többféle
van. Esszük. A galambhátú barnás, a
kékhátú kékes,
a ződhátú ződes.
galambhátú gomba, Russula sp.
gébegomba, Armillaria mellea
gyilkos galóca, Amanita muscaria
hirib, Boletus edulis, B. reticulatus
hirip, Boletus spp. Nr. Nem ismerem,
csak tudok róla. Nem hallottam, hogy
eszik.
kakastaréj, Ramaria flava Lásd még:
úrigomba.
kékgomba, Russula spp. L. még: kékhátú.
kékhátú, Russula spp. Nr. Több fajta van.
kékhátú gomba, Russula spp. Nr. Almá-
son szedik, eszik. Itt Szentpálon nem.
kenyérgomba, Lactarius volemus Nr.
Nem mindenki ismeri, de többen
eszik, nyersen.
keserűgomba, Lactarius
piperatus
kucsmagomba, Morchella spp. és vagy
Ptychoverpa sp. Nr. Kevesen ismerik.
lasagomba ?, Nr. Völgyön, erdőbe terem,
nem fán.
laskagomba, Pleurotus ostreatus Nr.
Fán nő, ősz felé.
légyölő gomba, Amanita muscaria Nr.
Piros, fehér pettyes, bolondgomba.
lófaszgomba, Phallus impudicus Nr. Nem
foglalkozunk vele, de ismerjük.
lófing, Lycoperdon spp.
lópoc, Lycoperdon spp.
mérges galóca, Amanita muscaria
őzgomba, Lactarius vellereus Nr.
Gyérebb a recéje, mint a keserűnek.
Almáson nem hallottam róla.
őzláb, Macrolepiota procera Lásd még:
őzlábgomba.
őzlábgomba, Macrolepiota procera Nr.
A Forraié. Mi újabban ismerjük, nem
esszük. Amelyiken mozog a gyűrű,
az jó.
őzlábú gomba, Macrolepiota procera Nr.
Kétféle van. A nagy gyűrűs
a jó. Úgy húsz éve ismerjük csak.
piros gomba, (Russula rosea, R. emetica)
Nr. Nem szedjük, nem esszük.
pisztiri gomba, Polyporus squamosus Nr.
Miko fiatal tokánynak jó. Lásd még:
pisztiric.
pisztiric, Polyporus squamosus Nr.
Hallottuk jó, nem szedtük, nem ettük.
poc, Lycoperdon spp.
róukagomba, Cantharellus cibarius
sarjúcsiperke, Agaricus sp.? Nr. Ősszel
terem, kisebb a nyáriná. Legelőn,
kosaras helyeken van, ahol jár a juh.
(GA)
szegfűgomba, 1. Marasmius oreades 2.
Ramaria spp. Nr. Csukros. Almáson
van, itt nem hallottam róla. (GJ)
szügomba, Corydalis cava gumója Nr.
Szívbajok ellen szokták használni.
(Hollós 1911: 112)
tinórugomba, Lactarius vellereus Nr.
A keserűgombáva lehet összetéveszte-
ni, ez mérges.
tinótorty, Lycoperdon spp. Nr. Almáson
mondják így neki.
topló, ill. toplóu, Polyporus, Fomes spp.
L. még: fagomba Nr. Dísznek használ-
ták. Mondták jó sebre.
tövesgomba, ? Agaricus ? Nr. Hason-
lít a csiperkéhez, nyáron van, a
legelőn. Recéje halványabb, mint
a csiperkéjé. Vastag, húsos, rövid
lábú, héját megbántsák. Nincs gyű-
rűje. Jól ismerik Szentpálon s Almá-
son is. (GA)
tövisalja, PCalocybe gambosa L. még:
tövisaljú gomba
266
tövisaljú gomba, PCalocybe gambosa. Nr.
Legelőkön terem, bokrok mellett főleg.
Olyan mind a csiperke, fehéres kalapú.
úrigomba, Ramaria flava
ződhátú, Russula virescens Nr. A galamb-
gombákhoz tartozik. Gyakran szedjük
piacra a gombát, ezt is, mást is.
NYIKÓ MENTE
Siménfalva / §imone§ti
csipörkegomba, Agaricus camoestris
fűgomba, Marasmius oreades
galambhátú, Russula cyanoxantha, R.
virescens
kékhátú, Russula cyanoxantha,
R. virescens
keserűgomba, Lactarius piperatus
laskagomba, ? Pleurotus ostreatus
légyölő (gomba), Amanita muscaria
lópotty, Lycoperdon, Bovista spp.
piszpiric, Polyporus squamosus
rókagomba, Cantharellus cibarius
szilvagomba, ? Entoloma clypeatum
szögffigomba, ? Ramaria spp.
tövisajjú, ? Calocybe gambosa
Nem ismert az ismertebbek közül: őzláb-
gomba (Macrolepiota spp.).
Udvarhelyszéki pontosan helyhez nem kö-
tött népi gombanevek:
cérnagomba, Elericium erinaceum
(Moesz 1929: 552)
csirkelábgomba, Ramaria botrytis
(Moesz 1929: 552)
fenyőgomba, Lactarius deliciosus (Moesz
1929: 552)
parlaggomba, Ramaria botrytis (Moesz
1929: 552)
szegfügomba, Marasmius caryophylleus
(Moesz 1929: 552)
szilvaaljgomba, Clitocybe mellea (Moesz
1929: 552)
szőrgomba, Lactarius torminosus (Moesz
1929: 552)
tinórú gomba, ? Boletus bulbosus (Moesz
1929: 551)
tinóorrú gomba, ? Boletus bulbosus
(Moesz 1929: 551)
tinótorty, ? Boletus bulbosus (Moesz
1929: 551)
Székelyföldi pontosan helyhez nem
kötött népi gombanevek:
Bagoly-gomba, Coprinopsis atramentaria
(Benkő 1780: 83)
Bokros-gomba, Clavulina cristata (Benkő
1780: 84)
Bozzafagomba, Auricularia auricula-
judae) (ro. Burete de szók)
(Benkő 1780: 83)
Büdös süveges gomba, Phallus impudicus
(Benkő 1780: 84)
Fái Gomba, Boletus subsquamosus
(Benkő 1783: 432)
Fekete gomba, Morchella esculenta,
(Benkő 1780: 84)
Fekete por-gomba, ? (Benkő 1780: 84)
Fözö Gomba, Boletus subsquamosus
(Benkő 1783: 432)
Fűz fagomba, Trametes suaveolens
(Benkő 1780: 84)
galótza gomba, Lactifluus (Benkő 1780:
83)
Galambitza, ? (Benkő 1783: 431)
Ganéjgomba, Coprinopsis atramentaria
(Benkő 1780: 83)
Gévagomba, ? (Moesz 1929: 548)
Harapégés, ? (Moesz 1929: 548)
Harmatgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Kakastaréjúgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Ketske-gomba, Clavulina cristata (Benkő
1780: 84)
Kékhátugomba, Cortinarius violaceus
(Benkő 1780: 83)
Kényérgomba (ro. Burete dulcse), ?
Lactifluus (Benkő 1780: 83)
Keserű csehgomba, ? Agaricus (Benkő
1780: 83)
267
Keserű gomba (ro. Burete acre), Lactarius
piperatus (Benkő 1780: 83, Benkő
1783: 11.431)
Kis lentés gomba, Crucibulum laeve
(Benkő 1780: 84)
Köböl gomba, Crucibulum laeve (Benkő
1780: 84)
Légy-ölögomba, Amanita muscaria
(Benkő 1780: 83)
Medvefarokgomba, ? (Moesz 1929 : 548)
Medvegomba (ro. Minetárke urszászke),
Suillus bovinus (Benkő 1780: 83,
1783: 11.431)
Méreggomba, Amanita muscaria (Benkő
1780: 83)
Papsapka, ? (Moesz 1929: 548)
Parancsolatgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Peheteg, Lycoperdon: Bovista (Benkő
1780: 83)
Pétergomba, ? (Moesz 1929: 548)
Petresselyemgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Pisztritz Gomba, Boletus subsquamosus
(Benkő 1783: 432)
Pöffeteg, (ro. Besina káluluj) Lycoperdon:
Bovista (Benkő 1780: 84, 1783: 11.431)
Rántzosgomba, ? Agaricus: Cantharellus
(Benkő 1780: 83)
Rántzos Sárga Gomba, Agaricus:
Cantharellus (Benkő 1783: 1.431)
Rókagomba (ro. Burete galbine),
Agaricus: Cantharellus (Benkő 1780:
83, 1783: 11.431)
Sárga gomba, Agaricus: Cantharellus
(Benkő 1783: 431)
Sárga Vargánya (?), Agaricus:
Cantharellus (Benkő 1780: 83)
Selyemgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Süveggomba (ro. Csucsulécz), Morchella
esculenta (Benkő 1778: 126, 1780: 83,
1783: 11.431)
Szarvasgomba (ro. Burete Cserbilor),
Elaphomyces granulatus
(Benkő 1780: 83, 1783: 11.431)
Sz. Györgygomba, Morchella esculenta
(Benkő 1780: 83)
Szömörtsök gomba, Morchella esculenta
(Benkő 1780: 84)
Tapló gomba, Phellinus igniarius
(Benkő 1780: 83)
Tikgomba, ? (Moesz 1929: 548)
Tinógomba, Suillus bovinus
(Benkő 1780: 84)
Tinótorty, ? (Moesz 1929: 548)
Tiszafagomba (ro. Burete de Zád), Agaricus
(Benkő 1780: 83, 1783: 11.431)
Tőke Gomba, Boletus subsquamosus
(Benkő 1783: 432)
Tövisseshasugomba, Sarcodon
imbricatus (Benkő 1780: 84)
Tseperke gomba (ro. Burete de kimp),
Agaricus campestris (Benkő 1780: 83,
1783: 11.431)
Tsiperke Gomba, Agaricus campestris
(Benkő 1783: 431)
Tsöpörke Gomba, Agaricus campestris
(Benkő 1783: 431)
Urgomba, PTricholoma equestre
(Benkő 1780: 83)
268
A székelyföldi magyar
népi gombanevek jegyzéke
almafagomba 17, 247
almagomba 229, 259
anyagabona 250
ágas tapló 19
árpaalj 51, 228, 232, 248
árpaalja 232, 249
bábagomba 90, 98, 101, 257
bábasegg 90, 99, 101, 102, 256, 257, 258
bagolygomba 12, 116, 145, 224, 225
barátfül(e) 187
barna légygomba 106, 116, 248
békagomba 74, 116, 197, 205, 237, 254, 259, 265
békalasa 251
betyárgomba 106, 114, 206
bikfalasa 250
bikfatopló 253
bikgyébe 228, 256
bikkfatopló 74, 158, 164, 183, 257, 259
bimbós pöfeteg 207, 230
bokoraljú (gomba) 154, 264
bokrosgomba 19, 113, 193, 228
bolondgomba 27, 43, 48, 51, 74, 105-106,
107, 111, 114-116, 197, 205-206, 233,
243,253,265, 266
borosgomba 106, 116, 117, 253, 259
borsgomba 12, 48, 74, 75, 106, 115, 116,
254, 255, 256, 258, 260, 262
borshátú gomba 106, 116, 258
borsika(gomba) 74, 101, 128, 237, 257, 259
borsógomba 114, 240, 256
borsosgomba 116, 257
bozzafagomba 187, 267
büdös süvegesgomba 232
büdösgomba 50, 232, 233, 253, 254
bükkfafehér 158, 159, 263
bükkfagomba 158, 244, 248, 251, 252, 254
bükkfalasa 246, 253
bükkfatapló 11, 21, 26, 31, 40, 41, 47, 48, 49,
51, 57, 158, 159, 162, 163, 164, 165, 166,
169, 176, 177, 179, 259, 261, 278, 280
bükkfatopló 48, 161, 162, 251, 263
cérnagomba 236, 267
cigányfaszú gomba 132, 265
cigánygomba 265
csapirka 120, 244, 248, 249, 250
csengettyűgomba 262, 279, 280
cseperke(gomba) 34, 74, 120, 255, 256, 257,
259
cseperű(gomba) 120, 261
csepirke(gomba) 248
cserefatopló 253
cserefatopló 253
csíkgomba 227, 230, 259
csikkalj(gomba) 154, 259, 260
csiperka 244, 248
csipérke(gomba) 255, 259, 261
csiperke(gomba) 74, 119-125, 129, 134, 149,
215, 243, 245, 247, 248, 251, 252, 253,
254, 255, 256, 257, 258, 259, 260, 261,
262, 263, 264, 265, 277
csipirka 121, 245, 248
csipirke 120, 121, 124, 246
csipkealj (gomba) 154, 230, 259, 261
csiporka 121, 244
csipörke(gomba) 120, 121, 128, 265, 267
csípősgomba 140, 142, 250, 251
csirke(gomba) 12, 78, 79, 128, 226, 227,
235,258,260,261,262
csirkeláb(gomba) 8, 248, 249, 250, 254, 255,
256, 257, 258, 259, 262, 267
csirkelábú gomba 128, 262
csitkóhirip 249
269
csokros szengyörgygomba 15, 244
csopirka 245
csoportgomba 228, 257
csúcsos papsapkagomba 238
csutakgomba 74, 228, 229, 245, 246, 251,
252, 253, 257, 259
csutakgyébe 228, 229, 256
csutaklasa 228, 245
csutaklaska(gomba) 74, 259
csutkógomba 228, 229, 262
csüpörke 120, 121, 262
csürkegomba 12, 226, 227, 235, 247, 258, 259
csürkeláb 74, 226, 243, 250, 257, 259, 263
diófagomba 17, 147, 247, 253
disznógomba 82, 102, 139, 143, 245, 246,
263, 264, 265
disznókeserű 92, 139, 143, 263
disznyógomba 143, 263, 265
döggomba 127, 143, 149, 154, 231, 233, 257
ecsetgomba 226, 227, 248, 250
erdei csiperke 20, 74, 121, 123 , 245, 252,
253,256,259
erdei csipirke 246
erdei szömörcsög 232
ernyőgomba 224, 248
esőgomba 197, 252
fagomba 22, 49, 158, 163, 185, 243, 245,
248, 249, 251, 252, 259, 260, 266
farkasrókagomba 12, 75, 237, 259
faszgomba 50, 232, 254
faszka(gomba) 132, 244
faszkó(gomba) 16, 132, 134, 232, 244, 245,
246, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254
fehér árpaalj 228, 248
fehér csiperke 75, 106, 116, 121, 123, 205,
234, 254, 255, 259
fehér fenyőalja 15, 236, 246
fehér lasa 248
fehér pereszke 259
fehér pettyes borsgomba 48, 75, 115-116, 259
fehér pitonka 101
fehér tinori 99
fehér toplóu 75, 158, 259
fekete por-gomba 267
fekete tölcsérgomba 233
feketegomba 75, 132 , 233 , 252 , 259, 265
feketehátú laska(gomba) 256
feketehátú tinori 99
fenyalja 225
fenyőalja(gomba) 15, 141, 191, 226, 236,
238, 244, 245, 246, 247, 248, 249, 250,
251, 253, 257, 260, 263, 264
fenyőaljgomba 229, 257, 263, 265
fenyőaljú csiperke 121, 266
fenyőfatapló 244
fenyőgomba 225-226, 238, 259, 266, 267
fenyőgyébe 228, 256
fenyőpeszterge 75, 191, 259
fenyűgomba 248
ficfagomba 200, 252
fífor 246
fiigomba 237, 245
finggomba 14, 49, 230, 248
fiszfatapló 257
fokhagymagomba 258
forgyosgomba 250
fosatógomba 43, 51, 226, 258
födi lasa 14, 75, 204, 228 , 246, 253, 254,
258,259
fődilaska 204, 257
fövenygomba 197, 261
fözö gomba 98, 145, 267
fűgomba 75, 128, 129, 245, 247, 248, 249,
250, 253, 254, 257, 258, 259, 260, 261,
262,263,264,265, 266,267
fűlasa 246, 253
fülemúlegomba 263
fülesgomba 237, 238, 259
fülgomba 14, 200, 237, 238, 248, 259, 252,
256, 257, 258, 265
fűzfagomba 41, 49, 200, 244, 245
270
fűzfatapló 257
fűzfatopló 42, 75, 259
gabonaanya 251
galamb(gomba) 16, 19, 33, 35, 71, 75, 124, 207,
223-224, 237, 243, 244, 245, 246, 247, 248,
250, 251, 252, 253, 254, 255, 256, 258, 259,
260, 261, 262, 263, 264, 266, 267
galambfífor 246
galambhátú (gomba) 75, 223-224, 243, 247,
248, 253, 255, 257, 259, 261, 262, 263,
266,267
galambica 223-224
galótza gomba 267
ganégomba 197
ganéjgomba 197, 267
ganyégomba 17, 197, 245, 251, 253, 257, 265
gébe(gomba) 228, 245, 246, 251, 257, 258, 266
gebe (gomba) 74, 215, 228, 229, 243, 247,
248, 249, 250, 251, 253, 255, 256, 257,
258, 259, 260, 261, 262, 263, 265
gébengomba 258
gébergomba 106-107, 113, 114, 115
gégegomba 228, 255, 257
géva(gomba) 14, 20, 33, 41, 49, 146, 154,
191, 199-201,244,267
gilva(gomba) 33, 200, 255
gyilkos galóca 105-106, 111, 114, 116, 123,
205-209, 224, 234, 266
gyomorgomba 43, 51, 226, 254, 258, 261, 265
gyurigomba 12, 107, 116, 262
gyűlésgomba 228, 255, 257, 258
gyürüsgomba 224, 265
haláltrombita 233, 255, 259
harangozógomba 15, 197, 263
házigomba 257
hilib(gomba) 35, 53, 54, 87, 91, 94, 96, 99, 102
hiriba(gomba) 90, 96, 99, 101, 102, 246
hiribe(gomba) 90, 96, 99, 101, 102
hiribi 99
hirip(gomba) 90, 91, 98, 99, 141, 244, 245,
248, 249, 250, 251, 265, 266
harapégő(gomba) 8, 9, 212-213, 215, 255
harapégte(gomba) 8, 9, 60, 211, 212, 214-
215, 257
harapégés(gomba) 8, 9, 14, 21, 65, 133, 211-
216, 254, 255, 256, 257, 259, 261, 267
harmatgomba 9, 43, 71, 75, 120, 129-130,
197-198, 204, 234, 240, 245, 248, 255,
256,258,259, 262,267
hirib(gomba) 18, 43, 53, 56, 89, 90, 91, 92,
96, 97, 99, 101, 102, 236, 246, 248, 250,
251, 252, 253, 262, 264, 265, 266
Isten kosara 14, 195, 253
Isten vékája 195, 259, 260
Istenke vékája 14, 195, 256
jegenyetopló 253
jézuskenyérgomba 14, 262
kagylógomba 187, 244
kakastaraj 226, 244
kakastaré 218, 226, 227, 256, 265
kakastaréj 226, 227, 244, 245, 246, 251,
252,253,256,260,266
kakastaréjú (gomba) 130, 227, 267
kalapgomba 132, 133, 224, 245, 251, 258
kecskekapor(gomba) 149, 251, 252
kék árpaalj 232, 248
kék lasa 232, 249
kék pereszke 232, 260
kék peszterge 74,75, 232, 260
kék peszterke 232, 260
kékgomba 223, 266
kékhátú galamb(gomba) 20, 88, 223, 251
kékhátu(gomba) 267
kékhátú(gomba) 75, 139, 223, 243, 244,
246, 247, 248, 253, 255, 257, 258, 259,
260, 261, 262, 263, 264, 265, 266
kenyérgomba 20, 75, 90, 99, 223-224, 229,
231, 243, 244, 245, 246, 247, 250, 251,
271
253, 254, 255, 256, 257, 259, 260, 261,
262, 265, 266, 267
kenyergomba 252
kerti gomba 128, 260
Keserű csehgomba 267
keserű(gomba) 20, 31, 33, 35, 41, 49, 65, 75,
80, 88, 92, 98, 137-143, 220, 243, 244,
245, 246, 247, 248, 249, 250, 251, 252,
253, 254, 255, 256, 257, 259, 260, 261,
262, 263, 264, 265, 266, 267, 268
Ketske-gomba 267
kicsi őzlábgomba 245
kígyókalap(ja) 224, 225, 248
kinyérgomba 51, 248
királygomba 101, 106, 113, 116, 235, 248, 260
királyné(gomba) 18, 90, 96, 99, 224, 235,
244, 246, 252
kis lentés gomba 268
kisasszonygomba 159, 193, 227, 254
köböl gomba 268
ködgomba 19
ködigomba 19, 246
kövér galambgomba 244
kucsmagomba 9, 13-14, 15, 16, 20, 26, 27,
29, 30 34, 66, 72-73, 88, 123, 124, 129,
131-135, 197, 211, 212-213, 215, 233,
254,255,260, 261,265, 266
lapigyébe 228, 256
lasa(gomba) 10, 141, 204, 227, 240, 244,
245, 247, 248, 249, 250, 251, 252, 254,
255, 256, 261, 262, 263, 264, 265, 266
lasapisztiric 204, 244
laska(gomba) 13 , 20, 33, 34, 74, 75, 88, 145,
147, 158, 200, 227, 243, 250, 251, 254, 255,
256, 257, 258, 259, 260, 261, 262, 266, 267
legelőgomba 120, 128, 257
légygomba 17, 39, 47-48, 51, 66, 75, 105-
106, 107, 109, 111, 112, 114-116, 244,
245, 246, 248, 249, 250, 251, 252, 253,
254, 255, 257, 260, 263, 264, 265
legygomba 47, 114, 245
légyölő (gomba) 47, 48, 106, 114, 115, 247,
254, 266, 267
légyölő galóca 21, 24, 25, 27-28, 30, 31,
38-39, 47, 66, 92, 105-106, 107-109,
110, 111-112, 114, 115, 117, 118, 206
lila árpaalj 15, 232, 248
lila cseperke 232, 257
lila gomba 232, 262
lila perec 232, 262
lila perecke 232, 246, 263
lila pereszke 15, 74, 228, 232, 244, 262
lila peszterge 260
lisztes fenyő 250
lófaszgomba 42, 75, 224, 232, 233, 260, 263,
266
lófaszú gomba 224, 258
lófing(gomba) 14, 42, 49, 50, 230, 231, 244,
245, 246, 248, 251, 256, 257, 262, 263,
264,265,266
lópocogó 14, 230, 254, 256, 260
lópocok 14, 230, 248, 258, 261
lópocor 14, 230, 247
lóporc 14, 230, 257
lóporcogó 14, 139, 230, 257
lóposz 14, 74, 75, 230, 231, 247, 258, 260
lóposzogó 14, 41, 49, 50, 75, 230, 231, 253,
254, 255, 256, 257, 258, 260
lópotty 230, 267
lópurc 14, 230, 257, 258
lópusz 230, 260
lótrotty 14, 230, 265
lúdorda 14, 230, 231, 244, 250, 251
madárgomba 246, 252
magyaralja 72, 249, 250
marhanyelv 10, 249, 250, 251
mátégomba 15, 18, 56, 89-90, 92, 99, 262,
263,264
medve(gomba) 15, 18, 56, 72, 74, 75, 87, 89,
90, 92, 95, 97, 98, 99, 101, 102, 244, 245,
246, 247, 248, 252, 253, 254, 255, 256,
257, 258, 259, 260, 261, 265, 268
272
medvefarokgomba 227, 268
medvesegg 15, 99, 101, 254, 258
medvetalp 15, 99, 243, 263, 264
mezei csüpörke 262
mihálykagomba 28, 228-229, 258
nagy őzlábgomba 18, 20, 88, 207, 224, 225
német hirib 248
németgomba 15, 18, 56, 89, 90, 92, 98, 99,
245, 247
némethirip 89, 249, 250
nikorica 248
nyálas hiribi 238, 246
nyári lasa(gomba) 245, 258, 264
nyári laska(gomba) 256
ny ri riskó 256
nyikoréc 204, 228, 232, 248
nyikulica 248
nyírajjagomba 257
nyíralj 261
nyíralja(gomba) 257
nyírfagomba 243
nyírfa-szőrgomba 12, 236
nyírfatapló 11, 25, 26, 31, 41, 157-184
nyírfatopló 157-184, 263
nyíri hirip 249
nyíri riskó 236, 256
nyíri szöszösgomba 236, 249, 250
ökörhúgygomba 128, 258
ökörnyelv 10, 43, 244, 245, 246, 252, 253
örménygomba 15, 18, 56, 90, 92, 99, 101, 263
őszi csikkalj(gomba) 75, 230, 260
őszi hilib 99
őszi hirib 236, 249
őszi hirip 99, 250
őszi lasa(gomba) 204, 228, 232, 245, 246, 264
őszi laska(gomba) 256
őszi pisztiric 228, 230, 244, 251
őszi pitonka 99
őszi pitric 27, 252
őszi róka(gomba) 12, 77, 234, 249
őszi szentgyörgygomba 232
őszi tinóra 100
őszi tinóri 100
őszi trottyosgomba 132, 237, 249
őszigomba 230, 234, 261
őszike 226, 234, 257, 261
őzgomba 10, 106, 116, 143, 224, 245, 249,
250,251,2 66
őzikegomba 226, 257
őzláb(gomba) 12, 93, 106, 116-117, 124,
134, 208, 224-225, 243, 244, 245, 246,
247, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254,
255, 256, 257, 258, 259, 260, 261, 262,
263, 264, 265, 266, 267
őzlábcsiperke 121, 234
őzlábú (gomba) 116, 224-225, 247, 262, 264,
266
őznyelv 10, 251
paliaggomba 265
papírgomba 246
papsapka(gomba) 14, 131, 132, 268
parancsolatgomba 268
parázstapló 37, 42, 158
parlaggomba 226, 267
peheteg 42, 230, 264, 265, 268
pereszlengomba 128, 257
pesztrec(gomba) 146, 263
péterfaszú (gomba) 13, 132, 197, 245, 247,
248,254,256,260
pétergomba 268
péterkegomba 27, 128, 132-133, 255
petrezselyemgomba 19, 128, 239, 249
pettyes kígyógomba 257
pettyesgomba 114, 245, 257
pettygomba 114, 245
piciri(gomba) 128, 247
picpiric 146, 263
pirelábú (gomba) 226, 263
piros galamb(gomba) 16, 257, 260
piros légygomba 12, 114, 249
273
piros petrezselyemgomba 227
piroshátú (gomba) 243, 262
piroshátú galamb(gomba) 71, 75, 251, 260
pirosszárú (gomba) 12, 116, 263
piruló őzlábgomba 225
piszpiri 146, 260
piszpiric(gomba) 13, 75, 145, 146, 256, 257,
258,262,267
piszpirisz 146, 260, 261
pisztiri(gomba) 146, 263, 265, 266
pisztiric(gomba) 141, 146, 228, 244, 245,
246, 248, 249, 250, 254, 256, 257, 259,
260, 262,263, 264, 266
pisztiricagomba 146
pisztirici 146, 262
pisztric(gomba) 13, 145-147, 159, 245, 249,
256,260,261
pitonka 89, 96, 97, 100, 102, 243
pitric(gomba) 27, 154, 251, 252
poc 49, 230, 266
póc(gomba) 143, 245
porcgomba 139, 143, 245, 246, 253, 257
porcogó(gomba) 139, 143, 244, 252, 254, 255
poroncsolatgomba 42, 50, 233, 263, 264
poszpál 246
posszantó 14, 230, 254
pöfeteg 14, 20, 21, 30-31, 33, 35, 41-42, 46-47,
49-50, 82, 84, 88, 90, 92, 142, 195, 231, 255
puffancs 14, 230-231, 251
puhatag 49-50, 230-231, 244, 245, 247, 252
purcigomba 14, 230, 258
pünkösdi tinori 27, 101
püspökgomba 11, 15, 133, 239, 259
püspöksüveggomba 238
rántzos sárga gomba 78, 268
rántzosgomba 78, 268
redős papsapkagomba 13, 237
reszfuggomba 10, 43
riskagomba 236, 260
riskó(gomba) 225, 226, 245, 251, 252, 254,
255,256,258
rizike(gomba) 15, 84, 225, 226, 260, 261
róka(gomba) 20, 29, 33, 35, 39, 72, 74, 75,
77-80, 88, 95, 98, 123, 124, 128, 130,
131, 142, 214, 215, 234, 235, 236, 240,
243, 244, 246, 247, 248, 249, 250, 251,
252, 253, 254, 255, 256, 257, 258, 259,
260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268
rókica 78, 245
róskagomba 78, 258
rossz suska(gomba) 75, 237, 260
rossz székfűgomba 75, 260
róukagomba 72, 74, 78, 258, 266
róuzsagomba 75, 225, 260
rühösgomba 146, 261
sapkagomba 13, 132, 245, 246, 249, 250, 253
sárga fagomba 14, 200, 260
sárga gomba 78, 137, 268
sárga laskagomba 14, 75, 260
sárgagomba 77, 78, 79, 106, 113
sarjúcsiperke 121, 122, 266
sátángomba 106, 107, 116, 206, 264
selyemgomba 105, 106, 107, 117, 206, 268
seprőgomba 226, 227, 246, 253
seprűgomba 226, 227, 245, 247, 251, 252,
260
seprűláb 226, 260
sereges tölcsérgomba 240
suska(gomba) 13, 14, 72-73, 75, 132-134,
215,237,258,261
susulykagomba 255
süveggomba 13, 66, 132, 245, 246, 247, 249,
250, 255, 256, 259, 260, 264, 265, 268
szakállgomba 226, 249
szalonnagomba 100, 244
szarvasagancs gomba 227
szarvasgomba 10, 19, 40, 81-86, 88, 106, 109,
116, 141, 211, 221, 225, 226-227, 239, 244,
245, 246, 247, 248, 249, 250, 251, 268
szarvasnyelv 10, 245
szegfű virággomba 226, 249
274
szegfűgomba 8, 20, 74, 88, 121, 127-130, 226,
227, 243, 244, 245, 246, 248, 251, 254, 255,
256. 257. 258. 262. 263. 264. 265. 266. 267
szemapasztó 230, 264
szemerkegomba 258
szengyörgygomba 132, 244, 245, 246, 253, 265
szentgyörgygomba 26, 133, 228, 232, 244,
247, 249, 250, 254
szilvaalj (gomba) 75, 149, 258, 260, 267
szilvafaaljgomba 256, 262
szilvafaaljú 149, 154, 262, 265
szilvafagomba 17, 51, 149, 154, 247, 254,
255,258,260,261,263
szilvafatopló 263
szilvagomba 150-151, 154, 245, 255, 257,
258.267
szívgomba 11, 39-40, 48, 85, 217-222, 244
szögfűgomba 267
szömörcsög(gomba) 42, 43, 50, 132, 133,
135, 233, 237, 264
szömörcsök(gomba) 132, 133
szöngyörgygomba 245, 246, 253
szőrgomba 236, 258, 267
szőrös róka 12, 77, 235, 257
szőrösgomba 236, 264
szöszke 142
szöszkegomba 74, 255, 259
szöszösgomba 236, 249, 250, 265
szultángomba 10, 258
szűgomba 39-40, 46-48, 217-221, 254, 266
szürke lasa 228, 246, 249
szürke őzlábú 106, 117
szürke pereszke 228, 262
szürke peszterge 260
szürke peszterke 260
szürke tölcsérgomba 228
táncgomba 48, 51, 106, 114, 115, 128, 244,
247, 252, 253, 258
tapló(gomba) 16, 17, 20, 21, 28, 30, 31, 32,
33, 35, 37, 40, 49, 56, 81, 84, 88, 142,
146, 157-184, 243, 245, 251, 262, 268
tarló-őzlábgomba 234
tavaszi csikkalj (gomba) 75, 154, 260
tavaszi pisztiric 154, 244
tehénmáté 262
tejgomba 229, 245, 249
téntásszárú 232, 261
tikgomba 128, 268
tinógomba 98, 138, 143, 243, 248, 254, 255,
256, 261, 268
tinóorrú gomba 267
tinórgomba 75, 139, 143, 154, 255, 258
tinori(gomba) 33, 89, 90, 93, 100, 249
tinórigomba 33, 93, 100, 255
tinórragomba 258
tinórugomba 48, 100, 115, 143, 258, 260, 266
tinótorty 10, 15, 49, 90, 98, 100, 101, 230,
244, 246, 247, 251, 252, 253, 263, 264,
265, 266, 267, 268
tinótrotty 14, 230, 265
tintagomba 20, 197-198, 232, 249, 264
tiszafagomba 268
tollógomba 234, 245, 246
topló(gomba) 31, 48, 158, 159, 160, 161,
167, 171-175, 179, 183 , 244, 246, 249,
250, 251, 256, 258, 260, 263, 266
tőcsérgomba 78, 240, 245, 249
tőkealj (gomba) 75, 193, 229, 254, 260
tőkegomba 19, 208, 228-229, 238, 258
tölcsérgomba 19, 77, 78, 90, 127, 233, 240,
245, 249
tövesgomba 121, 122, 266
tövisalja(gomba) 20, 149-151, 154, 264, 266
tövisaljú (gomba) 150, 154, 262, 263, 266
tövisgomba 150, 154, 260
tövisseshasugomba 10, 268
tövösalj 154, 246
trottyosgomba 15, 132, 237-238, 249
túróshátú 256
túrótőtő 224, 262
tusakgomba 229
tuskógomba 20, 28, 74, 193, 228-229, 240, 265
tüvisalja 154, 243
275
tyúkgomba 77, 78, 128-129, 265
tyúkláb 226, 246
urgomba 65, 95, 106, 110, 113, 114, 115, 268
úri medve 253
urigomba 100, 113, 261
úrigomba 90, 100, 106, 107, 113, 226-227,
243, 244, 246, 254, 255, 256, 258, 261,
266, 267, 274
úriróka 227, 255, 262
úriróska 227, 258
ülügomba 75, 224, 225, 258, 260
ülühát 224, 258
üszöge 14, 230, 260
vackorgomba 106, 114, 115, 206, 260
vadalmafatopló 17, 264
vadalmatopló 17, 264
vadkeserű 263, 274
vajgomba 101, 235, 238-239, 259
vakító(gomba) 14, 42, 50, 230-231, 250
változó hirip 251
vargánya 15, 18, 20, 25, 27, 29, 33, 34, 35,
53, 55, 72, 74, 78, 87-103, 107, 110, 122,
142, 235, 239, 243, 262
varganya 96, 243
vastagszárú tinori 90
véka 14, 195-196,254
vérejáró 226, 258
veresbélű (gomba) 247, 253
vereshátú (gomba) 262
vérgomba 226, 258
vörösbarna papsapka(gomba) 14, 237, 238
ződhátú (galambgomba) 75, 223, 262, 266, 267
zödhátú (gomba) 223, 260, 262, 266, 267
zöldhátú (gomba) 223, 262, 263
zsemle(gomba) 133, 211-212, 213, 236, 258
A Székelyföldön ismert, népi névvel
rendelkező gombafajok jegyzéke
Agaricus arvensis Schaeff.:Fr.
erdőszéli csiperke
Agaricus augustus Fr.
óriás csiperke
Agaricus bisporus (J.Lge.)Imbach
kétspórás csiperke
Agaricus bitorquis (Quél.)Sacc.
ízletes csiperke
Agaricus campestris L.:Fr.
kerti csiperke
Agaricus haemorrhoidarius
lomberdei csiperke
Agaricus macrosporus (Moell.& J.Schff.jPilat
nagyspórás csiperke
Agaricus silvaticus Schaeff.:Fr.
fenyőerdei csiperke
Agaricus silvicola (Vitt.)Sacc.
karcsú csiperke
Agaricus xanthoderma Gén.
sárguló csiperke
Aleuria aurantia (Pers.:Fr.)Fckl.
narancsszínű csészegomba
Amanita caesarea (Scop.:Fr.)Pers.
császárgalóca
Amanita muscaria (L.)Pers.
légyölő galóca
Amanita pantherina (DC.:Fr.)Krombh.
párducgalóca
Amanita phalloides (Fr.)Link
gyilkos galóca
Amanita regalis (Fr.)R.Mre.
barna galóca
Amanita rubescens (Pers.:Fr.)Gray
piruló galóca
Armillaria mellea (Vahl.:Fr.)Kumm.
gyűrűs tuskógomba
Armillaria tabescens (Scop.:Fr.)Sing.
csupros tuskógomba
Auricularia auricula-judae (Bull. ex Fr.)Wettst.
júdásfülegomba
Boletus aereus Bull.:Fr.
bronzos vargánya
Boletus edulis Bull.:Fr.
ízletes vargánya
Boletus luridus Schaeff.:Fr.
változékony tinóru
Boletus pinophilus Pil.& Dermek
vörösbarna vargánya
Boletus regius Krbh.
Királyvargánya
Boletus reticulatus Schaeffer
nyári vargánya
Boletus satanas Lenz
sátántinóru
Bovista plumbea Pers.
szürke pöfeteg
Calocybe gambosa (Fr.)Donk
májusi pereszke
Calvatia utriformis (Bull.:Pers.)Jaap
pikkelyes pöfeteg
Cantharellus amethysteus
ibolyás rókagomba
Cantharellus cibarius Fr.
sárga rókagomba
Catathelasma imperiale (Quel.)Sing.
kétszergyűrűs tölcsérgomba
Choiromyces meandriformis Vitt.
fehér szarvasgomba
Clitocybe geotropa (Bull.:Fr.)Quél.
óriás tölcsérgomba
Clitocybe gibba (Pers.:Fr.)Kummer
sereges tölcsérgomba
Clitocybe nebularis (Batsch:Fr.)Kummer
szürke tölcsérgomba
Collybia fusipes (Bull.:Fr.)Quél.
árvégű fülőke
Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.)Fr.
ráncos tintagomba
Coprinus comatus (Muell.:Fr.)Pers.
gyapjas tintagomba
Coprinus micaceus (Bull.:Fr.)Fr.
kerti tintagomba
277
Craterellus cornucopioides (L.)Pers.
sötét trombitagomba
Cyathus olla Batsch:Pers.
szürkés pohárgomba
Entoloma clypeatum (L.:Fr.)Kummer
tövisaljagomba
Flammulina velutipes (Curt.:Fr.)Karst.
téli fülőke
Fomes fomentarius (F.:Fr.)Fr.
bükkfatapló
Chroogomphus rutilus (Schaeff.:Fr.)O.K. Miller.
vöröses nyálkásgomba
Gyromitra esculenta (Pers.)Fr.
redős papsapkagomba
Gyromitra fastigiata (Krombh.)Rehm
vörösbarna papsapkagomba
Gyromitra infula (Schaeff.ex Fr.JQuél.
csúcsos papsapkagomba
Hericium erinaceum
közönséges süngomba
Hydnum repandum F.:Fr.
sárga gerebengomba
Inocybe rimosa (Bull.:Fr.)Kummer
kerti susulyka
Factarius deliciosus (F.)S.F.Gray
ízletes rizike
Factarius deterrimus Gröger
lucfenyvesi rizike
Factarius pergamenus (Sw.:Fr.)Fr.
zöldülőtejű keserűgomba
Factarius piperatus (F.:Fr.)Gray (ss. Mos. 1983)
borsos keserűgomba
Factarius semisanguifluus Fleim & Lecl.
vörösödőtejű rizike
Factarius torminosus (Schaeff.:Fr.)Gray
nyírfa-szőrgomba
Factarius vellereus (Fr.)Fr.
pelyhes keserűgomba
Factarius volemus (Fr.)Fr.
kenyérgomba
Faetiporus sulphureus (Bull.:Fr.)Murr.
sárga gévagomba
Fangermannia gigantea (Batsch:Pers.)Rostkov.
óriáspöfeteg
Feccinum griseum (Quél.)Singer
sötét érdestinóru
Feccinum rufum (Schaeff.)Kreisel
vörös érdestinóru
Leccinum scabrum (Bull.:Fr.)Gray
barna érdestinóru
Leccinum versipelle (Fr.)Snell
kormostönkű érdestinóru
Lepista nuda (Bull.:Fr.)Cke.
lila pereszke
Fepista panaeola (Fr.)P.Karst.
márványos pereszke
Lepista saeva (Fr.:Fr.)Cke.
lilatönkű pereszke
Leucoagaricus leucothites (Vitt.)S.Wasser
tarlógomba
Lycoperdon perlatum Pers.:Pers.
bimbós pöfeteg
Lycoperdon pyriforme Schaeff.:Pers.
körtepöfeteg
Lyophyllum connatum (Schum.:Fr.)Singer
fehércsokros álpereszke
Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing.
nagy őzlábgomba
Macrolepiota rachodes (Vitt.)Singer
piruló őzlábgomba
Marasmius alliaceus (Jacq.: Fr.)Fr
sötéttönkű fokhagymagomba
Marasmius oreades (Bolt.:Fr.)Fr.
mezei szegfűgomba
Melanoleuca subalpina (Britz.)Brsky.& Stangl
Morchella conica var. Conica Pers.
hegyes kucsmagomba
Morchella elata var. Elata Fr.
nyúlánk kucsmagomba
Morchella esculenta (L.)Pers.
ízletes kucsmagomba
Otidea onotica (Pers.)Fckl.
nyúlfülgomba
Phallus impudicus L.:Pers.
erdei szömörcsög
278
Phellinus igniarius (L.:Fr.)Quél.
parázstapló
Phellinus tuberculosus (Baumg.)Niemelá
szilvatapló
Piptoporus betulinus (Bull.:Fr.)Karst
nyírfatapló
Pleurotus ostreatus (Jacq.:Fr.)Kummer
kései laskagomba
Pleurotus pulmonarius (Fr.)Quel.
nyári laskagomba
Pluteus cervinus (Schaeff.)Kummer
barna csengettyűgomba
Polyporus squamosus (Fiuds.)Fr.
pisztricgomba
Polyporus umbellatus Pers.:Fr.
tüskegomba
Psilocybe merdaria (Fr.)Ricken
trágyaharmatgomba
Psilocybe semilanceata (Fr.)Kumm.
hegyes trágyagomba
Ptychoverpa bohemica var. bohemica (Krombh.)
Boud.
cseh kucsmagomba
Ramaria aurea (Schaeff.)Quél.
narancsszínű korallgomba
Ramaria botrytis (Pers.:Fr.)Ricken
rózsás korallgomba
Ramaria flava (Schaeff.:Fr.)Quél.
sárga korallgomba
Ramaria formosa (Pers.:Fr.)Quél.
cifra korallgomba
Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr.
ízletes galambgomba
Russula cyanoxantha (Schaeff.)Fr.
kékhátú galambgomba
Russula delica Fr.
földtoló galambgomba
Russula emetica (Schaeff.)Pers.:Fr.
hánytató galambgomba
Russula foetens (Pers.:Fr.)Fr.
büdös galambgomba
Russula integra L.:Fr.
barnásvörös galambgomba
Russula mustelina Fr.
sárgásbarna galambgomba
Russula paludosa Britz.
lápi galambgomba
Russula rosea Pers.
piros galambgomba
Russula vesca Fr.
ráncostönkű galambgomba
Russula virescens (Schaeff.)Fr.
varas zöld galambgomba
Russula xerampelina (Schff.)Fr.
barnulóhúsú galambgomba
Sarcodon imbricatus (L.:Fr.)Karst.
cserepes gereben
Scutiger ovinus (Schaeff.:Fr.)Murr.
fakó zsemlegomba
Serpula lacrimans (Wulf.ap.Jacq.:Fr.)Schr.
könnyező házigomba
Sparassis crispa (Wulf.in Jacq.)Fr.
káposztagomba
Suillus bovinus (L.:Fr.)Kuntze
tehéntinóru
Suillus granulatus (L.:Fr.)Kuntze
szemcsésnyelű tinóru
Suillus luteus (L.:Fr.)Gray
barna gyűrűstinóru
Trametes suaveolens (L.) Fr.
ánizstapló
Trametes versicolor (L.:Fr.)Pilat
lepketapló
Tricholoma argyraceum (Bull.)Gill.
sárguló pereszke
Tricholoma orirubens Quél.
rózsáslemezű pereszke
Tricholoma terreum (Schaeff.:Fr.)Kummer
fenyőpereszke
Tuber aestivum Vitt.
nyári szarvasgomba
Xerocomus badius (Fr.)Kühner ex Gilb.
barnatinóru
Xerocomus subtomentosus (L.:Fr.)Quél.
molyhos tinóru
279
Akácpereszke
Armillaria rickenii Bohus
Ánizstapló
Trametes suaveolens (L.) Fr.
árvégű fülőke
Collybia fusipes (Bull.:Fr.)Quél.
barna csengettyűgomba
Pluteus cervinus (Schaeff.)Kummer
barna érdestinóru
Leccinum scabrum (Bull.:Fr.)Gray
barna galóca
Amanita regalis (Fr.)R.Mre.
barna gyűrűstinóru
Suillus luteus (L.:Fr.)Gray
barnásvörös galambgomba
Russula integra L.:Fr.
barnatinóru
Xerocomus badius (Fr.)Kühner ex Gilb.
barnulóhúsú galambgomba
Russula xerampelina (Schff.)Fr.
bimbós pöfeteg
Lycoperdon perlatum Pers.:Pers.
borsos keserűgomba
Lactarius piperatus (L.:Fr.)Gray (ss.Mos.1983)
bronzos vargánya
Boletus aereus Bull.:Fr.
büdös galambgomba
Russula foetens (Pers.:Fr.)Fr.
bükkfatapló
Fomes fomentarius (L.:Fr.)Fr.
cifra korallgomba
Ramaria formosa (Pers.:Fr.)Quél.
császárgalóca
Amanita caesarea (Scop.:Fr.)Pers.
cseh kucsmagomba
Ptychoverpa bohemica var. bohemica
(Krombh.)Boud.
cserepes gereben
Sarcodon imbricatus (L.:Fr.)Karst.
csúcsos papsapkagomba
Gyromitra infula (Schaeff.ex Fr.jQuél.
csupros tuskógomba
Armillaria tabescens (Scop.:Fr.)Sing.
erdei szömörcsög
Phallus impudicus L.:Pers.
erdőszéli csiperke
Agaricus arvensis Schaeff.:Fr.
fakó zsemlegomba
Scutiger ovinus (Schaeff.:Fr.)Murr.
farkastinóru
Boletus calopus Fr.
fehér galóca
Amanita verna(Bull.)Pers.
fehér szarvasgomba
Choiromyces meandriformis Vitt.
fehércsokros álpereszke
Lyophyllum connatum (Schum.:Fr.)Singer
fenyőerdei csiperke
Agaricus silvaticus Schaeff.:Fr.
fenyőpereszke
Tricholoma terreum (Schaeff.:Fr.)Kummer
földtoló galambgomba
Russula delica Fr.
gyapjas tintagomba
Coprinus comatus (Muell.:Fr.)Pers.
gyilkos galóca
Amanita phalloides (Fr.)Link
gyűrűs tuskógomba
Armillaria mellea (Vahl.:Fr.)Kumm.
hegyes kucsmagomba
Morchella conica var. conica Pers.
hegyes trágyagomba
Psilocybe semilanceata (Fr.)Kumm.
ízletes csiperke
Agaricus bitorquis (Quél.)Sacc.
ízletes galambgomba
Russula alutacea (Pers.:Fr.)Fr.
ízletes kucsmagomba
Morchella esculenta (L.)Pers.
ízletes rizike
Lactarius deliciosus (L.)S.F.Gray
ízletes vargánya
Boletus edulis Bull.:Fr.
júdásfülegomba
Auricularia auriculajudae (Bull. ex Fr.jWettst.
káposztagomba
Sparassis crispa (Wulf.in Jacq.jFr.
karcsú csiperke
Agaricus silvicola (Vitt.)Sacc.
280
kékhátú galambgomba
Russula cyanoxantha (Schaeff.)Fr.
kenyérgomba
Lactarius volemus (Fr.)Fr.
kerti csiperke
Agaricus campestris L.:Fr.
kerti susulyka
Inocybe rimosa (Bull.:Fr.)Kummer
kerti tintagomba
Coprinus micaceus (Bull.:Fr.)Fr.
kései laskagomba
Pleurotus ostreatus (Jacq.:Fr.)Kummer
kétspórás csiperke
Agaricus bisporus (J.Lge.)Irnbach
kétszergyűrűs tölcsérgomba
Catathelasma imperiale (Quel.)Sing.
királyvargánya
Boletus regius Krbh.
kormostönkű érdestinóru
Leccinum versipelle (Fr.)Snell
könnyező házigomba
Serpula lacrimans (Wulf.ap.Jacq.:Fr.)Schr.
körtepöfeteg
Lycoperdon pyriforme Schaeff.:Pers.
közönséges süngomba
Hericium erinaceum
lápi galambgomba
Russula paludosa Britz.
légyölő galóca
Amanita muscaria (L.)Pers.
lepketapló
Trametes versicolor (L.:Fr.)Pilat
lila pereszke
Lepista nuda (Bull.:Fr.)Cke.
lilatönkű pereszke
Lepista saeva (Fr.:Fr.)Cke.
lucfenyvesi rizike
Lactarius deterrimus Gröger
májusi pereszke
Calocybe gambosa (Fr.)Donk
márványos pereszke
Lepista panaeola (Fr.)P.Karst.
mezei szegfűgomba
Marasmius oreades (Bolt.:Fr.)Fr.
molyhos tinóru
Xerocomus subtomentosus (L.:Fr.)Quél.
nagy őzlábgomba
Macrolepiota procera (Scop.:Fr.)Sing.
nagyspórás csiperke
Agaricus macrosporus (Moell.& J.Schff. )Pilat
narancsszínű csészegomba
Aleuria aurantia (Pers.:Fr.)Fckl.
narancsszínű korallgomba
Ramaria aurea (Schaeff.)Quél.
nyári laskagomba
Pleurotus pulmonarius (Fr.)Quel.
nyári szarvasgomba
Tuber aestivum Vitt.
nyári vargánya
Boletus reticulatus Schaeffer
nyírfa-szőrgomba
Lactarius torminosus (Schaeff.:Fr.)Gray
nyírfatapló
Piptoporus betulinus (Bull.:Fr.)Karst
nyúlánk kucsmagomba
Morchella elata var. elata Fr.
nyúlfülgomba
Otidea onotica (Pers.)Fckl.
óriás csiperke
Agaricus augustus Fr.
óriás tölcsérgomba
Clitocybe geotropa (Bull.:Fr.)Quél.
óriáspöfeteg
Langermannia gigantea (Batsch:Pers.)Rostkov.
parázstapló
Phellinus igniarius (L.:Fr.)Quél.
párducgalóca
Amanita pantherina (DC.:Fr.)Krombh.
pelyhes keserűgomba
Lactarius vellereus (Fr.)Fr.
pikkelyes pöfeteg
Calvatia utriformis (Bull.:Pers.)Jaap
piros galambgomba
Russula rosea Pers.
piruló galóca
Amanita rubescens (Pers.:Fr.)Gray
piruló őzlábgomba
Macrolepiota rachodes (Vitt.)Singer
pisztricgomba
Polyporus squamosus (Lluds.)Fr.
281
ráncos tintagomba
Coprinus atramentarius (Bull.:Fr.)Fr.
ráncostönkű galambgomba
Russula vesca Fr.
redős papsapkagomba
Gyromitra esculenta (Pers.)Fr.
rózsás korallgomba
Ramaria botrytis (Pers.:Fr.)Ricken
rózsáslemezű pereszke
Tricholoma orirubens Quél.
sárga gerebengomba
Hydnum repandum L.:Fr.
sárga gévagomba
Laetiporus sulphureus (Bull.:Fr.)Murr.
sárga kénvirággomba
Hypholoma fasciculare (Huds.:Fr.)Kummer
sárga korallgomba
Ramaria flava (Schaeff.:Fr.)Quél.
sárga rókagomba
Cantharellus cibarius Fr.
sárgásbarna galambgomba
Russula mustelina Fr.
sárguló csiperke
Agaricus xanthoderma Gén.
sárguló pereszke
Tricholoma argyraceum (Bull.)Gill.
sátántinóru
Boletus satanas Lenz
sereges tölcsérgomba
Clitocybe gibba (Pers.:Fr.)I<ummer
sötét érdestinóru
Leccinum griseum (Quél.)Singer
sötét trombitagomba
Craterellus cornucopioides (L.)Pers.
sötéttönkű fokhagymagomba
Marasmius alliaceus (Jacq.: Fr.)Fr
szemcsésnyelű tinóru
Suillus granulatus (L.:Fr.)Kuntze
szilvatapló
Phellinus tuberculosus (Baumg.)Niemelá
szürke pöfeteg
Bovista plumbea Pers.
szürke tölcsérgomba
Clitocybe nebularis (Batsch:Fr.)Kummer
szürkés pohárgomba
Cyathus olla Batsch:Pers.
tarlógomba
Leucoagaricus leucothites (Vitt.)S.Wasser
tehéntinóru
Suillus bovinus (L.:Fr.)Kuntze
téli fülőke
Flammulina velutipes (Curt.:Fr.)Karst.
tölgyfa-érdestinóru
Leccinum quercinum (Pil.)Pil.
tövisaljagomba
Entoloma clypeatum (L.:Fr.)Kummer
trágyaharmatgomba
Psilocybe merdaria (Fr.)Ricken
tüskegomba
Polyporus umbellatus Pers.:Fr.
változékony tinóru
Boletus luridus Schaeff.:Fr.
varas zöld galambgomba
Russula virescens (Schaeff.)Fr.
vörös érdestinóru
Leccinum rufum (Schaeff.)Kreisel
vörösbarna papsapkagomba
Gyromitra fastigiata (Krombh.)Rehm
vörösbarna vargánya
Boletus pinophilus Pil.8c Dermek
vöröses nyálkásgomba
Chroogomphus rutilus (Schaeff.:Fr.)O.K.Miller
vörösödőtejű rizike
Lactarius semisanguifluus Heim & Lecl.
zöldülőtejű keserűgomba
Lactarius pergamenus (Sw.:Fr.)Fr.
Boletus subsquamosus L.
Melanoleuca subalpina (Britz.)Brsky.& Stangl
Tricholoma graveolens (Pers.) P. Kumm.
282
Székelyföldi és környékbeli
adatközlők vázlatos jegyzéke
ARANYOSSZÉK
Aranyospolyán
ZsI, 1939
Mártom Ida, 1921
SZÉKELYFÖLD (szűkebb értelemben)
CSÍK
Csíkborzsova
Erőss Ágnes, 1913
Erőss Antal, 1921
Aranyosgyéres
KL, erdőmérnök, 1959
Geréd Margit, 1919
Csíkmadaras
Csegez
Magyarosi Lőrinc, 1927
Magyarósiné Gábor Ilonka,
1928
Moldovanné Magyarosi Ibolyka,
1950
Balázs József, 1934
Csíkrákos
György Mihály
László István (Utász)
Péter Csilla, egy. Hallgató
Harasztos
Széli Sándor, 1910
Széli Sándor, 1936
Zsigmond Győző, 1931
Csíkszentmárton
Bajkó István, 1946
Bajkó Katalin, 1955
Bállá József, 1922
Nagy Mátyás, 1914
Várfalva
Fodor Andás, 1947, erdész
Fodor Miklós, 1920, gazda
Jobbágy Miklós, 1894
Nagy Mátyásné Imre Irén, 1919
Száva Antal, 1928, tanár
Csíkszentmihály
Antal Gáspár, 1950
BARCASÁG
Apáca
Csere Erzsébet, 1957
Csere György, 443 sz.
Oláh Anna, 1930
Antal Gáspárné Szögyör Veronika, 1952
Ugrón Attila, kovásznai születésű, 1930
Ugronné Imre Ilona, 1935
Csíkszenttamás
Bara Ferenc,
Hosszúfalu
Hochbauer Ferencné
Gáspár Sára, 1922
Hochbauer Gyula,
1950
Köpe Ilona, 1931
EGERSZÉK, CSÍNOD /EGHERSEC
(Uz-völgye)
Póráné Fodor Anna, 1948,
527. szám
Póráné Costi Éva, 1970, postás
(kászonjakabfalvi)
Krizba
Jakab Ilona, 1951
Zavicsa József, 1964
Madéfalva
egy ottani szabó
283
GYERGYÓ
Borszék
Elekes Ignác
Farkas Aladár
Kis Borbála, 1929
Kis János, 1954, a jelenlegi gombakirály
Tamás Mária, 1929, ditrói származású
Tamás Szóra József, 1912
Salamon Mária, a volt gombakirály
özvegye, 1917
Gyergyócsomafalva
Vaszi Lenke egyet, halig.
Gyergyószárhegy
Gurzó Ferencné Köllő Margit, 1922
Nagyponk
Szász Ignác, gyergyókilyénfalvi, 1930,
lejegyzés éve: 2002.
Tölgyes
Somorainé Sajgó Veronika, 1951
GYIMES
Gyimesbükk
Antal Mária, 1939
Bilibók Virág, 1935
Deáky András, 195(?)
Simon János, 1927
Simon Virág, 1935
Gyimesfelsőlok
Antal András, 1971
Blága Zoltán, 1952
Péter Károly, 1935
Gyimesközéplok
Antal Erzsébet, 1917
Both Márta, 1974
Mihók Borbála, 1928
Minus András, 1970
Nyáguly (Magyar) Kati, 1948
(Sötétpatak)
Kóstelek /Co§nea
Vaszi Mátyás, 1959
KÁSZON
Kászonújfalu
Barta László, 1933
Bartha Bernadetté, 1971
HÁROMSZÉK
Erdővidék
Középajta
Barabás Rozália, 1940
Magyarhermány
Virág András, 1936
Székelyszáldobos
Tókosné Demeter Zelma, 1949
FELSŐ-FEHÉR
Árapatak
Lőrinczi Etelka, 1927
Élőpatak
Brinzá Vergil
Scurtu Doru 1955
Scurtu Elisabeta 1909
Hídvég
Szabó János, erdőmunkás, román
anyanyelvű, anyja magyar
Sepsibükszád
Fadgyas Lujza, 1925
Neagu Antal
Rácz Pál, 1922
KÉZDISZÉK
Bélafalva
Bíró Erzsébet, 1919,
Orbán Lázár, 1905, pásztor, erdölő
munkás, híres bicskakészítő
284
Bereck
Fóris Ferenc, 1926, gazda
Kel Ödönné, 1933
Rózsa József, 1936
Csernáton
Gajdó József , 1955
Csomortán
Kosztándiné Fülöp Irén
Dálnok
Bangyán Ildikó, 1942,
Bangyán Sándor, 1944,
(maksai származású)
Bangyán Sándor, 1969
Dr. Kicsi Sándor, 1919, tanár
(régóta Bp.-en él)
Márton Éva, 1913
Márton László 1947, gazdálkodó
Márton László 1973, gazdálkodó
Márton Magdolna 1950,
Miklós István 1919
Miklós Mária 1924, (márkosfalvi
származású)
Szász Imre, 1912, gazda
Szász Miklós, 1900, erdész
Esztelnek
Cserei Piroska 1965, egyet,
hallgató
Kézdialbis
Mihály Erzsébet, 1920
Mihály István, 1916, (málnási
származású)
Kézdimartonos
Antalné Lupán Erzsébet, 1936 (1999)
Ciobanu Ion, 1928 (1999), juhász
Stratulat Frusina, 1933 (1999), nyug.
helybeli óvónő
Maksa
Ambrus Mihályné Kakas Erzsébet, 1923
Ojtoz
Boacá Fánica, 1955, gorzafalvi születésű
Sinkler Imre
ORBAISZÉK
Csomakőrös
Antal Imre, 1930
Kommandó
Fazakas Gyula, tanító
Korent Jenő, erdölő munkás
Székely Gábor, nyugdíjas
Zsögön Zoltán, 1959, gombakirály,
gazdálkodó (asztalos)
Ozsdola
Gergely Hanna, 1952
Zágon
Ütő Anna, 1947
SEPSISZÉK
Étfalva
Gáli Péter, 1940, gazdálkodó
Gidófalva
Tóth Lajos, tanár
Káinok
Bálint Gábor, 1912, földműves
Sepsibesenyő
Vargáné Már Erzsébet, 1926
Sepsikőröspatak
Asztalos Ferenc, 1932
Demeter József, 1901, juhász volt
Demeter Sándor, 1951, asztalos
Dima Miklós, 1964, nyugdíjas pásztor
Fejes Juliánná, 1903, (fotosi származású)
Mészely József, 1927-1986
Mészely Klára, 1930, (fotosi származású)
Pakulár Berta, 1939, gombakirály
Pinti Gizella, 1932
285
Pitlák István, 1944, (lakott
Mezőbikácson s Borszéken is)
Szántó József, 1905, uradalmi kertész volt
Téglás Mihály, 1937, (1960 óta jött el
Káinokról)
Páll Lajos, 1933, méhész, gazda
Pakulár István, 1971
Ütő Anna, 1947, zágoni származású
Sepsiszentgyörgy
Hirni Gábor
Szabó Viktor, 1950
Sepsiszentkirály
Bartha István, 1912, gazda
Bilibókné Bárók Rozália, 1946,
háztartásbeli
Szacsva
Fazakas Mihály, 1935, erdész,
vadőr, méhész
MAROSSZÉK
Gernyeszeg
Szabó Judit, 1942
Jobbágy telke
Szondáné Mezey Kinga
Székelyhódos
Jánosi Lajos
KIS-KÜKÜLLŐ MENTE
Szolokma
Jakab Péter
NYÁRÁDMENTE
Buzaháza
Kovács Enikő (közlése)
Fintaháza
Bordi András, 1945
Nyárádszentimre
Benedekfi Rózsa
Pálfi Károly, 1919
Deményháza
Erdélyi Pál
Köszvényes
Erdélyi Pál
Rigmány
Balogh Béla, 1956
Vármező
Lokodi Imre
Panari Ibolya
Tót Albert, Albi
Zöld László
SÓVIDÉK
Korond
Bertalan Margit (Tófalvi Bíró Ferenc
lánya) és Mihály
Demeter Márta (1917)
István Lajos (1920)
Lőrincz (Utász) Sándor (1955)
Máthé Árpád (1942-2011) és
családja
Máthé Béla (1952) és családja
Máthé Sándorné Deák Magdolna (1938)
Máthé Vince (1910-)
Molnos András (1933)
Molnos Juliánná (1945)
Szőcs Lajos (1938-2008)
Tófalvi (Bíró) Ferenc (1927)
Paraj d
Fülöp Margit, 1951
Fülöp Mihály, 1948, erdész
UDVARHELYSZÉK
Bikafalva
Tódor Ferenc, 1922
286
Patakfalva
Somorai János, 1944
Székelyderzs
Bartha Bálint, 1926
Zeteváralja
Demeter Sándor (19)
Jakab Mihály (1932)
Petra Teréz (1954)
Sánduly Lajos (1955)
Homoródkeményfalva
Gál Mózes, 1948
Kalányos Margit, 1989,
háztartásbeli, roma származású
Konc Domokos, 1939, juhász
Homoródszentpál
Forrai Tibor, tanár
Gábos Domokos, 1924,
pásztor
Geréd András, 1910,
gazdálkodó
Geréd Júlia, Jula, 1912, almási
születésű
Német Lajos, 1973
Néma Géza, 1960, roma származású
Néma József, 1949, roma
származású
Siménfalva
Gál Miklósné Kibédi Juliánná, 1910,
gazdasszony
Kibédi József, 1908, gazda, szabó
Marosi Imre, 1909, gazda, ács
TOROCKÓ VIDÉKE
Torockó
Király János, 1915
Kis Dénes
Torockószentgyörgy
Veres Rudolf
Pozsgi Gyula
MOLDVA
Bahána
Kozsokár András, 1933, gazda
Kozsokárné Józsa Anna, 1933,
Cojocaru Tereza, 1952
Berzunc
Kecskés Véron, 1944
Dofteana
Cambei Vasile, 1958
Forrófalva
Bulai András, 1937 (kántor)
Kákova Pál Antiné Margit, 1942
Gajdár
Furulyás Mária, 1937
Nagy Ilona (Máré Elena),
1945
Nagy Mihály, 1941
Gorzafalva
Andriska József (Generalu),
1949
Aszalós Vilma, 1938 (Zöldlonka)
Bálint Bori, 1908
Bálint Ciprian, 1949
Domokos Ilona, 1910 (Zöldlonka)
Grecu Valér, 1939
Kozsokár András, 1933
Szarkáné Bálint Gelicá, 1944
Osolo§ Romina Alexandra,
1994
Gyoszény
Calare György
Calare Ionica
Lukács Aurél, 1939
Pusca§u Maria,
Klézse
Bejan (Kukuri) Péter, 1933
Bejan (Kukuri) Katalin,
1932
Duma András, 1955
Kotyi Verőn, 1962
Szájka Erzsébet, 1932
287
Kelgyest
Chelaru Ágáta, 1933
Lészped
Fehér János, 1977
Muntyánné Bálint Lézsi, 1930
Lujzikalagor
Barbucné Bogdán Mária, 1962
Katáné Compó Teréz, 1950
Kosa Józsiné Gábor Mária,
1947
Pusztina
Bartha Ilona 1923,
Be(:a Elena 1946, („Magyarul Bece Ilona
a nevem”)
Bálintné Kicsi Mária, 1951 (292-es
házszám)
Casab Zoltán, 1969
Nyisztorné Casab Ilona, 1927
Nyisztor Tinka, 1957
Bartas Anti, 1955
Bartas Anna, 1956
Kovács Miklós (Feraru Neculai), 1960
Kis Ferenc (Chí§u Francisc), 1974
Muzsikás István (Scripcaru §tefan),
1927
Kaszab Antonné Száraz Borbál,
1927
Románvásár
Dumea, Elena, 1935
Szabófalva
Perka Mihály, 1938 (tanító)
Robu Dumitru, 1932 (darus, ezermester)
Vizantea Mánástireascá
§andru Neculai (Sándor Miklós a
magyar nevem), 1934, erdei munkás
volt 32 évig („dönteni”)
§andruné Bálint Mária
(1934, Garofán nőtt fel)
Irodalom
Albert László - Locsmándi Csaba -
Vasas Gizella
1995 Ismerjük fel a gombákat! Gabo, Bu-
dapest
Andrásfalvy Bertalan
1975 A Duna mente népének ártéri gaz-
dálkodása Tolna és Baranya megyében
az ármentesítés befejezéséig. In: Ta-
nulmányok Tolna megye történetéből.
Szerk. K. Balog János, Szekszárd
Antal Csilla
2003 Népi táplálkozás Csíkdánfalván.
Szakdolgozat, Bukaresti TE, Hungaro-
lógia Tanszék
Antall József - Buzinkay Géza (szerk. )
1975 Népi gyógyítás Magyarországon. Orvos-
történeti Közlemények, Supplementum 7-8.
Attenborough, Dávid
1995 The priváté Life ofPlants. BBC Books,
London
Bagi István - Fekete András Oszkár
2007 A szarvasgombász mesterség. Szerzői
kiadás, Budapest
Bagladi Orsolya
2009 A Codex Clusii és az etnomikológia.
Iskolakultiíra 2009/ 10: 101-108.
2010 A Clusius-kódex és a Fungorum in
Pannoniis magyar nyelvű vargánya- és
tinórunevei. Moeszia. 5-6: 76-79.
Bakó Ferenc
1949 Bükk hegység, Borsod. Kézirat. EA
(Etnológiai Adattár) 2135.
1951 Vegyes néprajzi gyűjtés. Kézirat. EA
2994.
Balázs János
1954 A magyar sámán réülete. Ethnogra-
phia LXV. évf. 3-4. sz. 416-440.
Bálint Sándor
1957 Szegedi Szótár. Akadémiai, Budapest
Balogh Lajos - Ördög Ferenc (szerk. )
1982 Veszprém megye földrajzi nevei. I.
Budapest
Balogh Lajos - Végh József (szerk. )
1982 Vas megye földrajzi nevei. Szombathely
2002 Pest megye földrajzi nevei. V. A
nagykátai járás. Piliscsaba
Barabás Jenő
1991 Az erdő egy székely falu életében
(Vargyas). In: A Duna menti népek
hagyományos műveltsége. Budapest, 153-
155.
Barsi Ernő
1996 Táplálkozás a bükkalji Sály község-
ben a hagyományos gazdálkodás idején.
In: A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve
XXXIII-XXXIV. , Miskolc, 647-667.
Bartha Éva
2010 Szentegyháza népi gombaismerete.
(Kézirat)
B(eythe) St(ephanus), Clusius Carolus,
1583 Stirpium nomenclator pannonicus.
Manlius, Németújvár. (1. még Szabó és
mts. 1992)
Beke Ödön
1935 Népies növényneveink történetéhez.
(Különlenyomat a Vasi Szemle II. évfo-
lyamából) 18-20.
Bende Jenő
2002 Zord idők sodrásában. Charta, Sepsi-
szentgyörgy
Benedek Elek
1989 Magyar mese- és mondavilág. III. Bu-
dapest
Benedek H. Erika
1997 Adalékok egy moldvai csángó falu
népi növényismeretéhez. In: A Kriza Já-
nos Néprajzi Társaság Évkönyve 5. sz.
Kolozsvár, 150-168.
Benkő József
1780 Phytologicon. Index I. Vegetabi-
lium. Fungi. Budáé. 83-84.
1783 Benkő füszéres nevezeti. Nomen-
clatura Botanica (Molnár János közlé-
se). Pozsony
289
Bernát László (összeá. )
1982 Magyar népmesekatalógus 3. A ma-
gyar legendamesék típusai. Budapest
Bogáts Dénes
1929 Háromszéki helynevek. 58-71. In:
Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múze-
um ötvenéves jubileumára. Sepsiszent-
györgy
Bondár Ferenc
1982 Sarkadkeresztúr néphite. FA 14.
Borivó (? Barátosi Bibó József)
1902 A „szűgomba”. Székely Nemzet, XX.
évf. , 51. sz. , április 5.
Borza, Alexandru
1968 Dictionar etnobotanic. Bucure§ti
Bosnyák Sándor
1973 Adalékok a moldvai csángók népi or-
voslásához. Orvostudományi Közlemé-
nyek 69-70. k. : 279-298.
Bódéi János
1943 Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdál-
kodásához. A Néprajzi Múzeum Értesí-
tője, XXXV. 2. sz. 70-73.
Bődi Erzsébet
1981 Növényi alapanyagú táplálékok. Nép-
rajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvi-
dékről. Szerk. Szabadfalvi József. Mis-
kolc, 147-160.
1985 A medvesaljai falvak táplálkozása. In
Gömör néprajza I.
1991 A természetes növénytakaró haszno-
sítása táplálkozás céljából az Ung vidé-
kén. In: Történelem, régészet, néprajz
Debrecen 163-172.
Böszörményi Géza
1906 A jánosfalvi nyelvjárás. Athenaeum, Bu-
dapest (Nyelvészeti Füzetek 29. )
Brillat-Savarin, Anthelme
1845 Pbysiologie du goüt. Paris
B.T.
1996 A soknevű szarvasgomba. Elet és Tu-
domány, 4: 126.
Bura László
1987 Szatmári szólások és közmondások. 40.
In: Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 35.
2004 Tövisháti helynevek. Magyar Névta-
ni Dolgozatok 189. Budapest
Burucs Kornélia
1988 Magyar ízek recepteskönyvekben. In:
Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk.
Glatz Ferenc, Budapest (91. )
Buturá, V.
1978 Etnográfia poporului román. Cluj
277-278.
1979 Enciclopedie de etnobotanicá romá-
neascá. Buc.
Chevalier, J. - Gheerbrant, A.
1991 Dictionnaire des symboles. Paris
Clusius, Carolus
1601 Fungorum in Pannoniis observatorum
brevis história et Codex Clusii. In: Ra-
riorum plantarum história. Antverpite:
Ex officina Plantiniana, apud Ioannem
Moretum, CCLXI-CCXCV.
1983 Fungorum in Pannoniis observatorum
Brevis História et Codex Clusii. Szerk.
Aumüller, Stephan - Jeanplong, József,
Akadémiai Kiadó, Budapest
Clusius, Carolus - Beythe István
1583 Stirpium Nomenclator Pannonicus.
In: Rariorum aliquot stirpium história.
Graz
Courtecuisse, Régis - Duhem, Bemard
2000 Guide des champignons de Francé et
d’Europe. Delachaux et Niestlé, Paris-
Lausanne
Czigány, L. G.
1980 The Use of Hallucinogens and the
Shamanistic Tradition of the Finno-Ug-
rian people. The Slavonic and East Eu-
ropean Review, Univ. of London, Vol.
58, Nr. 2. : 212-217.
Cziráky
1820 Cziráky-féle összeírás. Kézirat másola-
ta, Levéltár, Sepsiszentgyörgy, száma:
III/1874.
Csaba József
1945 Gombafélék gyűjtése és felhasználá-
sa a vendeknél. Ethnographia LVI. 1-4.
70-72.
290
Csaplovics, Johann
1829 Gemálde von Ungarn. II. Pest, 107-108.
Csapody Vera - Priszter Szaniszló
1966 Magyar növénynevek szótára. Me-
zőgazdasági, Budapest
Csergő Bálint
1995 Szemelvények Küküllőkeményfalva
népi növényismeretéből. In: A Kriza
János Néprajzi Társaság Évkönyve 3:
67-72.
Dankó Imre
1996 Kézműves játékok és modellálás. In:
Vesszőparipáink. A Kiss Áron Magyar
Játék Társaság Közleményei 3. Játék +
Rend + Szerek. Kecskemét-Budapest,
50-60.
Danter Izabella
1994 Népi gyógyítás a Kisalföld északi
részén. Komárom-Dunaszerdahely
Dávid Lajos - Metz József - Soltz László
1995 Bányavidéki túrák. Barangolások a
Gutin-hegységben. EMKE-füzetek 7-8.,
A Misztótfalusi Kis Miklós Közmű-
velődési Egyesület kiadása, Nagybánya
Diószegi Sámuel - Fazekas Mihály
1807 Magyar Füvész Könyv. Debrecen
Diószegi Vilmos
1967 A pogány magyarok hitvilága. Aka-
démiai, Budapest
Dömötör Sándor
1952a Dömötör Sándor gyűjtése. Farkasfa,
1952. május 22-26. Savaria Múzeum,
Szombathely, Néprajzi Osztály Kézirat-
tára, K-189. IV. 3-4., 15.
1952b Vegyes néprajzi gyűjtés. Kézirat. EA
2981.
1953 Vend népdalok és szokások. EA 4140
Drágulescu,Constantin
1995 Botanica populará in fara Fágá-
ra§ului. Ed. Constant, Sibiu
2010 a Dicjionar explicativ al fitonimelor
románe§ti. Editura Universitápi „Lucián
Blaga” din Sibiu
b Dicjionar de ftonime románe§ti. Editura
Universita£ii „Lucián Blaga” din Sibiu
Dravecz Tibor
2000 Különös gombák, különleges ételek.
Székesfehérvár (kézirat)
Dugan, Frank M.
2011 Conspectus of World Ethnomycology.
APS, St. Paul, Minnesota
Eliade, Eugénia - Torna, Mihai
1976 Ciuperci. Bucure§ti
Erdélyi Zoltán
1953 Bernecebaráti gyűjtés. Kézirat. Nép-
rajzi Múzeum EA 4208.
Erdoes, Richard - Ushte, Tahca
1993 De mémoire indienne. La vie d’un
Sioux, voyant et gnérisseur. Plon, Paris
(le éd. 1972)
Etfalvi falujegyzőkönyvek = Ef
1825 Sepsiszentgyörgyi Nemzeti Levéltár
F. 364, 4/18 verso
Fábián Imre (szerk. )
1999 Bihari találós mesék, találós kérdé-
sek, mesetalányok. Nagyvárad
Farkas Ferenc
1986 Szolnok megye földrajzi nevei. Szerk. :
Balogh Lajos és Ördög Ferenc. Jászberény
1994 Jász-Nagykun-Szolnok megye föld-
rajzinevei. Szerk. : Balogh Lajos és Ördög
Ferenc. Jászberény-Kunszentmárton
Farkas József
1988 Néprajzi írások Szatmárból. Folklór
és Etnográfia 39. Debrecen
H. Fekete Péter
1958 Taplókészítés csiholáshoz. Ethnogra-
phia LXIX. évf. 3. sz. 465-466.
Ferenczi Géza
1961 Taplófeldolgozás Korondon. Etbno-
graphia LXXII. évf. 1. sz. 100-111.
Ficsór et al.
2006 A Kárpát-medence autósatlasza. To-
pográf, Budapest
FNESz. = Kiss Lajos
1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára.
Budapest
Frendl Kata
2002 Népi növényismereti adatok a Szé-
kelyföldről. In : Test, lélek, természet.
291
Tanulmányok a népi orvoslás emléke-
iből. Szerk. : Barna Gábor és Kótyuk
Erzsébet, SzTE Néprajzi Tanszék, Buda-
pest-Szeged
Garnweider, Edmund
1986 Champignons. Náthán, Paris
Gartz, Jochen
1995 Psychotrope Pilze in Ozeanien.
Curare 18/1: 95-101.
Gáspár Gyula
1944 A köröndi taplósok. Búvár X/2: 61-
65.
Gazda Klára
1970 Adatok a sepsiszentkirályi gyűjtö-
gető gazdálkodáshoz. In Aluta 1970/1
421-428.
1980 Gyermekvilág Esztelneken. Bukarest
Ghinoiu, Ion
1997 Obiceiuri populare de peste an. Bu-
karest
Gregor Ferenc
1973 Magyar népi gombanevek. Budapest
In: Nyelvtudományi Értekezések 80. ,
Budapest
Greschik Viktor
1915a A szepesi flóra mint táplálék. Szepesi
Hírnök, május
1915b A szepesi flóra mint táplálék. Szepesi
Hírnök VIII. évf. 13. sz. :2.
Grynaeus Tamás - Szabó László Gy.
2002 A bukovinai hadikfalvi székelyek nö-
vényei (Növénynevek, növényismeret és
-felhasználás,/. In : A Kriza János Nép-
rajzi Társaság Évkönyve, 10 sz. Kolozs-
vár, 153-246.
Gub Jenő
1993 Adatok a Nagy-Homoród és a Nagy-
Küküllő közötti terület népi növényis-
meretéhez. Néprajzi Látóhatár 1993.
1 - 2 . 102 .
1994 A Sóvidéki népi növényismeret, (kézirat)
1994b Növényekkel kapcsolatos hiedelmek
és babonák a Sóvidéken.
Néprajzi Látóhatár, II. évf. ,3-4. , 193-
198.
1996 Erdő-mező növényei a Sóvidéken.
Korond
Gulden, Gro - Jenssen, Kolbjarn
Mohn - Stordal, Jens
1995 Norsk Lommesoppbok. Tiden Norsk,
Oslo
Gulyás Éva
1996 A folklorizmus és a népi gyermekjá-
tékok. In: Vesszőparipáink. A Kiss Áron
Magyar JátékTársaság Közleményei 3.
Játék + Rend + Szerek. Kecskemét-Bu-
dapest, 96-111.
Gunda Béla
1938 A gyűjtögető gazdálkodás emlé-
kei egy gerecsehegységi tót faluban.
Ethnographia XLIX. 213-214.
1939 A gyűjtögető gazdálkodás. Füzetek a
néprajzi adatgyűjtéshez I. sz. Budapest
1960 A gyűjtögető életmód emlékei a gyalui
havasokban. Műveltség és Hagyomány
I-II. 207-218.
1966 Ethnographia Carpathica. Budapest
1967 Tejoltó növények a Kárpátokban.
Ethnographia LXXVIII. évf. 2. sz. 161—
175.
1976 Néhány megjegyzés a szláv eredetű
magyar gombanevekhez. Ethnographia
LXXXVII. évf. 1-2. sz. 226-228.
1979 Gombászás. Magyar Néprajzi Lexi-
kon II. 291.
1982 Tapló. Magyar Néprajzi Lexikon V.
206.
1989 A mágikus jószágőrzés. In: A rosta-
forgató asszony. Múzsák, Budapest,
51-70.
1990 A természetes növénytakaró és az em-
ber. Különlenyomat az Egri Dobó István
Vármúzeum évkönyve AGRIA XXIV.
kötetéből
2001 A vadnövények gyűjtése. In: Magyar
Néprajz II. Budapest, 11-40. Gombák.
In: Magyar Néprajz. Gazdaság. II. k. ,
Budapest, 24-25. A tapló és felhaszná-
lási módjai. In: Magyar Néprajz. Gaz-
daság. II. k. , Budapest, 31-32.
292
Győrffy István
1935 Bokréta erdélyi növénynevekből, Sze-
gedi Füzetek, Acta Sectio Philologica
VIII. /a. , Szeged
Hajdú Mihály
1982 A Csepel-sziget helynevei. Akadémi-
ai, Budapest
2003 Általános és magyar névtan. Osiris,
Budapest
Halászná Zelnik Katalin (szerkesztő)
1992 Gelencei orvosló könyvecske. Kézirat
a XVIII. századból. , Lakitelek
Hankó Vilmos
1993 Székelyföld, (reprint) Budapest
(szarvasgombászatról 255-256. o. )
Heim, Roger
1963 Les champignons toxiques et
hallucinogénes. Paris
Heim, Roger - Wasson, Róbert Gordon.
1958 Les champignons hallucinogénes du
Mexique. Muséum national d’histoire
naturelle, Paris
Hennig, Brúnó - Kreisel, Hanns
1987 Taschenbitch fiir Filzfreunde. Jena
Herkely Károly
1941 Népi erdőgazdálkodás Veszprém vár-
megyében. Ethnographia LII. évf. 1. sz.
54-58.
Hermán Ottó
1914 Pásztorfüvészet. In: A magyar pászto-
rok nyelvkincse. 671-687.
Hints Miklós
1997 A Bodoki-hegység hét településének
család- és helynevei. Magyar Névtani
Dolgozatok, 151. ELTE Magyar Nyelvé-
szeti Tanszékcsoport Névkutató Munka-
közössége, Budapest
2000 Kászon jelenkori és történeti család-
és helynevei. Magyar Névtani Dolgo-
zatok, 169. ELTE Magyar Nyelvészeti
Tanszékcsoport Névkutató Munkakö-
zössége, Budapest
Hoffmann Gizella (szerk. )
1989 Medicusi és borbélyi mesterség. Régi
magyar ember- és állatorvosló könyvek
Radvánszky Béla gyűjtéséből (XVII-
XVIII. sz-i gyűjtemény). MTA Iroda-
lom-tudományi Intézete, Budapest
Hollós László
1899 Népies gombanevek. Természettudo-
mányi Közlöny, 355. füzet, Budapest
1911 Magyarország földalatti gombái,
szarvasgombaféléi. Kiadja a K. M. Ter-
mészettudományi Társulat, Budapest
1933 Szekszárd vidékének gombái. Mate-
matikai és Természettudományi Köz-
lemények vonatkozólag a hazai viszo-
nyokra 37/2: 1-215.
Hoppál Mihály
1990 Népi gyógyítás. Magyar Néprajz VII.
k. Budapest, 693-724.
http://boszorkany. ning. com/page/az-ev-
kereke-a (2008. szept. )
http://galaxya.forumgeeks.net/thread / 289/
hu/humor/irodalom/vicc/humoros_dol-
gok/39 (2011. január)
http://habolondneszeddle.blogspot. com/
search/label/kucsmagomba (2008. okt.)
http://image.hotdog.hu/_datamem
bersl/797/190797/doksi/dkwjhp uquj. txt
(2008. okt. )
http://www.iif.hu/db/emsz(2006. szept.)
http://www.ingatlandiszkont.hu/?i=phm5a
fimf9b4q47o&V=Szentendre (2009. okt.)
http://www.karpatinfo.net/artic lel5771.
html (2009. okt. )
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/ol-
vas/eroszakos-cselek menyek (2008. okt.)
http://www.kerttechnika.hu/index.hp?
page = cikk&page2 = cikk2&id = 97
(2009. okt. )
http://www. mn. mno. hu/portal/583280
(2010 októberében)
http://www.ujszo.com/clanok.asp?
vyd=20030118&cl=47467(2009.okt. )
http://www.utikalauz.hu/index.php?
p=folap&id=943 (2009. okt. )
Horváth István
1980 Magyarózdi torony alja. Magyar He-
likon, Budapest
293
Hulesch Béláné Kerecsényi Edit
1955 Népi erdőgazdálkodás. Bucsuta, Zala
megye. Néprajzi Múzeum EA 6075
István Lajos
1980 A köröndi hagyományos állattar-
tás köréből. Népismereti Dolgozatok,
Kriterion, 47-59.
1991 A köröndi taplászok mestersége.
Honismeret 1. sz. 75-79.
1994 Köröndi gyermekhangszerek. Kecs-
kemét
István Lajos - Szőcs Lajos
2008 Taplómegmunkálás Korondon. Har-
gita Megyei Hagyományőrző Forrásköz-
pont, Udvarhelyszék Kulturális Egyesü-
let, Székelyudvarhely
Istvánffi Gyula
1899 A magyar ehető és mérges gombák
könyve. Budapest
1900 A Clusius-Codex mykologiai mél-
tatása, adatokkal Clusius életrajzához.
Budapest
1909 Az ehető gombákról, in Természettudo-
mányi Közlöny XLI. k. 484 f. 433-449.
JaccottetJ.
1973 Les champignons dans la riature.
Neuchatel
Jakab Elek
1896 Lakatos Jánosné (nekrológ). Székely
Nemzet, XIV. évf. , ápr. 11. , 55. sz.
Jakucs Erzsébet
1996 Gyógyító gombáink. Természet Vi-
lága, 127. évf. 12. sz. 1996. december,
547-550.
1999 Mérges gombák - gombamérgezések.
Természet Világa. 130: 394-397.
Janitsek Jenő - Szőcs Lajos
2002 Siklód jelenkori és történeti hely- és
családnevei. Magyar Névtani Dolgoza-
tok 179. ELTE Magyar Nyelvészeti Tan-
székcsoport Névkutató Munkaközössé-
ge, Budapest
Jankus Gyula
1997 A településnevek történelmi változásai
Szlovákia mai területén. In: Az V. magyar
névtudományi konferencia előadásai. I. k.
Szerkesztette: B. Gergely Piroska és Hajdú
Mihály, Magyar Nyelvtudományi Társaság
és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudomá-
nyi Intézete, Budapest-Miskolc, 341-344.
Jeanplong József - Katona Imre
1983 Clusius in Westpannonien. Beziehun-
gen zu Boldizsár Batthyány und István
Beythe. In: Codex Clusii.
felképtár
1989 Hoppál Mihály - Jankovics Marcell
- Nagy András - Szemadám György
(szerk. ) Budapest 75.
Kálmán Béla
1937 Felsőőr-vidéki növénynevek Magyar
Nyelv 33, 345-348.
1989 A nevek világa. IV. átdolgozott kiadás,
Debrecen
Kálmány Lajos
1882 Szeged népe. II. k. Arad. 142,160.
Kalmár Zoltán
1968 A gombák csodálatos világa. Mező-
gazdasági Kiadó, Budapest
1982 A gombák világa. Budapest
Kalmár - Makara
1976 Ehető és mérges gombák. Budapest
Kalmár Zoltán - Makara György - Rimóczi
Imre
1995 Gombászkönyv. Mezőgazda, Budapest,
4. kiadás
Kalotás Árpád
1996 Aboriginal knowledge and use of
fungi. in: Fungi of Australia. Vol IB.
CSIRO: Melbourne, pp. 269-295.
Kardos László
1943 Az Őrség népi táplálkozása. Budapest
Kázmér Miklós
1993 Régi magyar családnevek szótára.
MNyT, Budapest
Keszeg Vilmos
1991 A folklór határán. Kriterion, Bukarest. 203.
2000 Aranyosszéki gyűjtés. Kézirat
Kicsi Sándor András
1995 Fülgomba. Magyar Nyelv XCI. évf. 3.
sz. , 355-361.
294
1997 Néhány adat gyógyító gombákról.
Kézirat (manuscrit).
1998 Vérzéscsillapító tapló és pöfeteg a ma-
gyar népi gyógyászatban. Kriza János
Néprajzi Társaság Évkönyve 6, Kolozs-
vár. 277-280.
2001 A májgomba népi elnevezéseiről. Ma-
gyar Nyelv 97/1: 85.
2002 A ‘gomba’ jelentésű szók a környező
cigány nyelvjárásokban. A Dunánál 1/6:
96-97.
2003 A légyölő galóca révületkeltő szerként
való felhasználásáról. Moeszia. Erdélyi
Gombász 1: 7-9.
2004 a. A Városliget gombáiról. - Szomory
szilveszteri vacsorája a Margitszigeten.
- Spenótház és Elizáit Palota. - Holmi
16/12: 1521-26. (1521-23, 1524-25,
1525-26)
b. Vérzéscsillapító gombák a magyar népi
gyógyászatban. ” Orvostörténeti Köz-
lemények 188-189, 155-160.
c. A keserűgomba népi elnevezéséről /
About the popular name of the Lactarius
piperatus Moeszia. Erdélyi Gombász
vol. 2. 71-83.
d. A vargánya. Kézirat.
2005 Néhány népi gombanevünkről. Magyar
Nyelv CL évf. 3. sz. , 336-351.
2009 Népi gombaismeret. Orpheusz, Budapest
Kiss Lajos
1968 Vargánya. Magyar Nyelv 64/4: 456.
Kocsis Rózsi
1988 Megszépült szegénység. Kriterion,
Bukarest, 103,138-139.
Kós Károly
2000 A Mezőség néprajza. 1-2. Mentor,
Marosvásárhely
Kótyuk István
1983 Népi növényismeret és növénytani szó-
kincs Ráton. In: Az Ungvári Hungaroló-
giai Intézet tudományos gyűjteménye.
Intermix, Ungvár-Budapest, 75-93.
Kiss Székely Zsolt - Kiss Székely Júlia
2003 Összehasonlító etnobotanikai jegyzetek.
Szőkefalvi (Erdély, Maros megye, Kis-
Küküllő mente) és gyermelyi (Komárom-
Esztergom megye) növényismeret, (kézirat)
Komiyama, Katsuji - Yamada, Tomoko
2001 Kinoko. Yama-Kei, Tokio, II. kiadás
Kosonen, Lasse
1996 Sata parasta ruokasientá. Werner
Södersröm, Porvoo-Helsinki-Juva
Kovács Antal
1987 „Járok-kelek gyöngyharmaton” Nö-
vény- és állatnevek a Felső-Szigetköz táj-
nyelvében. In: Mosonmagyaróvári Hely-
történeti Füzetek VI., Mosonmagyaróvár
Kovács Endre
1982 Doroszló hiedelemvilága. Újvidék.
(75, 279)
Kovácsné József Magda
1997 Diákragadványnevek a kolozsvári
Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. In:
Az V. magyar névtudományi konferen-
cia előadásai. I. k. Szerkesztette: B. Ger-
gely Piroska és Hajdú Mihály, Magyar
Nyelvtudományi Társaság és a Miskolci
Egyetem Bölcsészet-tudományi Intézete,
Budapest-Miskolc, 214-221.
Kozma Ferenc
1879 A Székelyföld közgazdasági és közműve-
lődési állapota. Franklin Társulat,
Köllő Tünde
2000 Gyógynövényismeret és népi gyógyí-
tás a Gyergyói-medence peremvidékén.
Szakdolgozat, Bukaresti Tudományegye-
tem, Hungarológia Tanszék
Krauss, Friedrich
1943 Nosnerlándische Pflanzennamen.
Fungi. Cári Csallner, Beszterce / Bistritz
Krébecz Jenő
1988 Gombaatlasz. Budapest
Kutalek, Ruth
1995 Ethnomykologie des Fliegenpilzes am
Beispiel Nordamerikas und Sibiriens.
Curare 18/1: 25-30.
Lackner Mónika
1990 Adatok Böde gyűjtögető gazdálkodá-
sához. In: Néprajzi Dolgozatok Bődéről.
295
Szerk. Hála József, Horváth Gyula. Szent-
endre. 54-66.
Laessoe, Thomas - Lincoff, Gary
1998 Muskrooms. DK Publishing, New York
Lammel Annamária - Nagy Ilona
1995 Parasztbiblia. Magyar népi biblikus
történetek. Osiris, Budapest, 192.
Laplantine, Francois
1978 La médecine populaire des campagnes
franqaises aujourd’hui. Paris
László Gábor
1957 A székelyföldi taplóművesség. FDN (A
Falvak Dolgozó Népe) 31. sz. 2. old.
László Kálmán
1976-77 A brassói és sepsiszentgyörgyi pi-
acon árusított gombák. Aluta,
Sepsiszentgyörgy 210-218.
Lelley, Jan
1999 A gombák gyógyító ereje. Budapest
Lencsés György
1570-93 Egész orvosságról való könyv
azaz Ars medica Kézirat. Teleki Téka,
Marosvásárhely
Lévi-Strauss, Claude
1973 Les champignons dans la cnlture. In:
Anthropologie structurale deux. Paris
263-279
Lexáné Regéczi Márta
1987 Gombaételek. Budapest
Liszka József (szerk. )
1994 Leléd hagyományos gazdálkodása a
XX. század első felében. Szlovákiai Ma-
gyar Néprajzi Társaság, Lilium Aurum,
Komárom-Dunaszerdahely
Maggiulli, Gigliola
1977 Nomenclatura micologica latina. Ge-
nova
Magyar Néprajz (MN)
1988 V. kötet, Népszokás. Főszerk. Vargyas
Lajos, Akadémiai, Budapest
1990 VI. kötet, Népzene, néptánc, népi já-
ték. Akadémiai, Budapest
1990 VII. kötet, Népszokás, néphit, népi
vallásosság. Főszerk. Dömötör Tekla.
Akadémiai, Budapest
2001 II. kötet, Gazdálkodás. Akadémiai,
Budapest
Magyar Néprajzi Lexikon (MNL)
1977 I. k. Budapest
1979 II. k. Budapest
Magyar Nyelv (MNy) Budapest
Magyar Nyelvőr (Nyr) Budapest
Magyar Tájszótár (MTsz) Budapest
Makay Béla - Kiss József
1988 Népi gyógyítások Szatmárban. Budapest
Márkus, Michal
1979 A Kárpát, medence etnobotanikai
problémái. Comm. Hist. Artis Med.
Suppl. 11-12: 113-123.
Marti, Milenko
2001 Nase gljive. Legenda, a ac
Martinkó András
1983 Értjük, vagy félreértjük a költő sza-
vát} RTV-Minerva, Budapest
Mattioli, Pietro Andrea
1554 Medici Senensis Commentarii, in Libros
sex Pedacii Dioscoridis Anazarbei, de
Matéria Medica, Adjectis quám plurimis
plantarum & animalium imaginibus,
eodem authore. Velence
Mátyus István
1787 A Gombákról. In: O és Uj Diaetetica.
Pozsony
Mautner K. , Geramb V.
1932 Steierisches Trachtenbnck. I. Graz.
Melius Péter
1978 Herbárium. Kriterion, Bukarest
Mészáros Ágnes
1998 Népi gyógyítás Székelyvarságon. In:
Havasalja havasa. Szerk. Bárth János,
Kecskemét: 391-468.
Mészöly Gedeon
1929 Folklór-adalékok Kresznerics Ferenc
kézirataiból. Ethnographia, XL. évf. : 60.
Miklóssy V. Vilmos
1978 Festőnövények a csíki háziiparban.
In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion,
91-100.
1980 Csíki népi sebtapaszok. In: Népismereti
Dolgozatok. Kriterion, 60-63.
296
Mitológiai enciklopédia
1988 I-II. Budapest 82-83.
Moesz Gusztáv
1908 Székely és csángó növénynevek. Ma-
gyar Nyelv IV. k. 1. szám 29-34.
1929 Gombák a Székelyföldről. In: Em-
lékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum
50 éves jubileumára II. Kolozsvár, 545-
554.
1944 A mátrai gombák mépies nevei. Bota-
nikai Közlemények, XLI. 109-114.
Nagy Imre
1936 A szarvasgomba székelyföldi előfor-
dulásáról. Székelység VI. évf. 5-6. : 42.
Székely udvarhely
O. Nagy Gábor
1999 Magyar szólások és közmondások. 8.
kiadás. Budapest
Nagy Molnár Miklós
1989 Adatok Imola gyűjtögető gazdálko-
dásához In: Gömör néprajza XXXIII.
Szerk. Ujváry Zoltán. Debrecen, 45-
47.
Nemes Zoltánná - Gálffy Mózes -
Márton Gyula
1974 Torjai szójegyzék. Sepsiszentgyörgy
Némethy Endre
1939 Sárhidai gyűjtés. Kézirat. EA 143.
Niedermüller Péter - Lázár Katalin
1990 Magyar népi játékok. In: Magyar
Néprajz VI. , Budapest, 529-647.
Nyáry Szabó László
2002 Az üvegfúvó falvak gombászata.
Mátraszentimre gombanevei és gom-
bászati szokásai, (kézirat)
Nyilassy Judit
1951a Gyűjtögetés. Kézirat. Néprajzi Mú-
zeum EA 2519.
1951b Gyűjtögető-gazdálkodás. Kézirat.
Néprajzi Múzeum EA 2518.
1951c Táplálkozás. Kézirat. Néprajzi Mú-
zeum EA 2361.
Orbán Balázs
1869 A Székelyföld leírása. II. k. Pest
1873 A Székelyföld leírása. VI. k. Pest
Oláh Andor
1986 „Újhold, új király!” A magyar népi
orvoslás életrajza. Gondolat, Budapest
Pál József - Újvári Edit (szerk. )
1997 Szimbólumtár. Balassi Kiadó, Bu-
dapest
Paládi Kovács Attila
1982 A Barkóság és népe. Hermán Ottó
Múzeum, Miskolc
Pálfalvi Pál
1992 Gombák. A Kriza János Néprajzi
Társaság Értesítője 1. sz. Kolozsvár,
20 - 22 .
1993 Gyimesi etnobotanikai gyűjtés (kézirat)
1999 Élővilág, természeti környezet. In:
Csíkszentdomokos. Szerk. Balázs Lajos,
Csíkszereda
2000 Gyimesi etnobotanikai gyűjtés
(kézirat)
Pál-Fám Ferenc
2006 Taplók a Székelyföldön. Moeszia. Er-
délyi Gombász 3. : 3-12.
Pallas Nagy Lexikona = Pallas
1893-7 I-XIV. k. Budapest
Panju, Z. C.
1906 Plantele cunoscute depoporul román.
Bucuresti
Papp László - Végh József (szerk. )
1964 Zala megye földrajzi nevei. Zala-
egerszeg
1974 Somogy megye földrajzi nevei. Aka-
démiai, Budapest
Párvu, Constantin - Godeanu, Stoica
1985 Cáláuzá in lumea plantelor §i ani-
malelor . Bucure§ti
Pázmány Dénes
1983 Növényhatározó. Dacia Könyvkiadó,
Bukarest
Pelle Béláné
1988 Heves megye földrajzi nevei. IV.
Szerk. : Balogh Lajos és Ördög Ferenc,
Budapest
Penckóferné Punykó Mária
1993 Tűzoltó nagymadár. Beregújfalusi
népmesék és mondák. Ungvár
297
Penavin Olga
2000 Szlavóniai (kórógyi) szótár. Nap (I. k. :
Újvidék 1967-1978), Budapest
Péntek János
1997 A növénynevek és a földrajzi nevek
viszonyáról. 427-430. In: Az V. magyar
névtudományi konferencia előadásai.
II. Szerkesztette: B. Gergely Piroska és
Hajdú Mihály, Budapest-Miskolc
Péntek János - Szabó T. Attila
1980 Egy háromszéki falu népi növényis-
merete. Etbnographia LXXXVII. 1-2.
sz. Budapest 203-225.
Péntek János - Szabó Attila
1985 Ember és növényvilág. Bukarest
Pereszlényi Mária
1952 Szentkirályszabadjai gyűjtés. Kézirat.
EA 1844.
Pesovár Ernő
1951 Bakonybél. Kézirat. Néprajzi Múze-
um, EA 2741.
Pesti János (szerk. )
1982 Baranya megye földrajzi nevei I— II.
Pécs
Pető Margit
1987 Kedves vendég, tiszteltessél, nálunk
megvendégeltessél. A matyó konyha.
Gondolat, Budapest
Pócs Éva
1989 Tündérek, démonok, boszorkányok.
Akadémiai Kiadó, Budapest
1980 A falu hiedelemvilágának összetevői. In:
Szemerkényi (szerk. ) Nógrádsipek, Buda-
pest, 269-358, 574-670.
Puskó Gábor
2003 Beje hagyományos gazdálkodása
a 20. század első felében. KAM, Tor-
naija
Rab János
2001 Népi növényismeret a Gyergyói-
medencében. Pallas-Akadémia, Csík-
szereda
Rácz Gábor - Rácz-Kotilla Erzsébet - Laza
Aristide
1984 Gyógynövényismeret. Ceres, Bukarest
Rácz János
2010 Növénynevek enciklopédiája. Tinta,
Budapest
Ráduly János
1990 Elold elejti Nap felkapja. Kibédi talá-
lós kérdések. Bukarest
Radványi Antal
A székelyföldi taplóipar. A “toplászat” mo-
nográfiája. Erdészeti Lapok LI. évf. 17.
füzet 700- 710.
Rapaics R.
1934 A kenyér és táplálékot szolgáltató nö-
vényeink története. Budapest
Rátsch, Christian
1995 áh kib lu’um -»Das Licht dér Erde«
Dér Fliegenpilz bei den Lakandonen und
in dér Neuen Welt. Curare 18/1: 67-93.
1995 Pilze, Schamanen und die Facetten
des Bewufitseins. Curare 18/1: 3-14.
Reinheimer Ripeanu, Sanda
1981 Denumirile románe§ti ale ciupercilor.
himba Romána, XXX. női. -dec. 585-
595.
Reizner János
1900 Szeged története IV. k. , Szeged
Rimóczi Imre
2001(?) A boszorkánygyűrű. Élővilág 7. ,
Budapest, 8-9.
Rollán, M. Garcia
1989 La consommation des champignons
en Espagne péninsulaire (milieu rural).
BSMF, t. 105, fasc. 3, Paris. 207-226.
Rolland, Eugéne
1967 Flóré populaire de la Francé ou His-
toire naturelle des plantes dans leurs
rapports avec la linguistique et le folk-
lóré. Törne X. , Paris (I. éd. : 1914)
Rosenbohm, Alexandra
1995 Zwischen Mythologie und Mykologie:
Dér Fliegenpilz als Heilmittel. Curare
18/1: 15-23.
Roussel B. - Rapior S. - Masson Ch. L. -
Boutié P.
2002 LAmadouvier. Grande et petite
histoire d’un champignon. Éd. : Soc.
298
D’Hort. et d’Hist. Nat. De 1’HérauIt,
Montpellier
Sálágeanu, Gheorghe - Sálágeanu, Ani§oara
1985 Determinator. Editura Ceres, Bucure§ti
Saar, Marét
1991a Ethnomycological data írom Siberia
and North-East Asia on the effect of
Amanita muscaria. In: Journal of
Ethnopharmacology 31, 157-173
1991b Fungi in khanty főik medicine. Jo-
urnal of Ethnopharmacology 31, 175-
179.
Samorini, Georgio
1996 Un singolare documento storico inerente
l’agarico muscario, Eleusis, 4: 3-16.
Sántha Tibor
2000 A Székelyföld nagygomba-világának
kutatása. ACTA-1999: 29-42.
2002 A gelencei harapégtegomba. Erdélyi
Nimród IV évf. , 3. sz. : 10-11.
2009 A Székelyföld nagy gombakutatásának
története. Mikológiái Közlemények vol. 48.
no. 2. p. : 155-184.
Sántha Tibor - id. Sántha Tibor
2003 Gelence népi gombaismerete (Három-
szék, Erdély). Mikológiái Közlemények
vol. 42. no. 1-2. p. : 123-142.
Sassi Nagy Lajos
1904 Beszámolás a szegedi karácsonyi szé-
kely bazárról. Székely Nemzet, XXII.
évf. , febr. 10. , 19. sz.
Schram Ferenc
1961 Összefüggésdek az úri és a népi kony-
ha között. Ethnographia LXXII. Évf. 2.
sz. : 266-277.
1970 Magyarországi boszorkányperek
1529-1768. 1. Budapest 454.
Schurr, Theodore G.
1995 Aboriginal Siberian Use of Amanita
muscaria in Shamanistic Practices.
Curare 18/1: 31-65.
Schwalm Edit
1989 A palócok táplálkozása ünnepeken és
hétköznapokon. In: Palócok III. , szerk.
Bakó Ferenc, Eger, 379-495.
Sebestyén Zsolt
2002 A Beregszászi járás 11 településének
helynevei. Magyar Névtani Dolgozatok
178. ELTE Magyar Nyelvészeti Tan-
székcsoport Névkutató Munkaközössé-
ge, Budapest
Sebők László
1990 Határokon túli magyar helységnév-
szótár. Arany Lapok, Budapest
Seignolle, Claude
1980 (I. kiadás 1973-ból) Le Folklóré de la
Provence. Paris
Sinkó Kalló Katalin
Szabó T. Attila (szerk. ), Szabó István,
Wolkinger Frantz (mts. ),
1992 A pannon etnobotanika kezdetei: Stir-
pium nomenclator pannonicus - S(tep-
hanus) Beythe (1583), Carolus Clusius
(1583/84) és Czvittinger Dávid (1711) ki-
adásában. Collecta Clusiana 2. , BioTár,
Nyugat-magyarországi Egyetemi Regi-
onális Szövetség, Berzsenyi Dániel Ta-
nárképző Főiskola, Szombathely, Grác,
Németújvár.
1980 Kalotaszegi nagy írásos. Kriterion,
Bukarest 11.
Szabó&Biró
2000 Ars Medica Electronica, Budapest-
Kolozsvár-Szombathely-Veszprém
Szabó László
1990 Népi természetismeret. In: Magyar
Néprajz VII. Budapest: 725-741 (736).
Szabó M. Attila - Szabó M. Erzsébet
1992. Erdélyi helységnévszótár. Kriterion,
Bukarest
Szabó T. Attila
1940 A kalotaszegi nagybirtokok jobbágy-
ságának szolgáltatása és adózása (1640—
90). Erdélyi Tudományos Füzetek, 114.
sz. (: 13), Kolozsvár
1976 A természettudományok és a néprajz
határán. In: Népismereti Dolgozatok
36-40.
2002 Erdélyi történeti helynévgyííjtése 3.
Szilágy megye. MNyT, Budapest
299
2004 Erdélyi történeti helynévgyűjtése 5.
Torda-Aranyos megye. MNyT, Buda-
pest
Szabó T. Attila, Kosa Ferenc, Fazakas E. ,
Zsemlyéi János és mts. , (szerk. )
2005 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. XII.
Szák-Táv. , Akadémiai Kiadó Budapest,
Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár
Szabó T. Attila - Szabó T. Ádám
1994 Erdélyi magyar történeti helynévmu-
tató. Magyar Névtani Dolgozatok 131.
Budapest
Szakály Ferenc
1989 Hollós László élete és munkássága.
Múzeumi füzetek, Szekszárd
Székely Nemzet
1884 Sz. n. Székely Nemzet, II. évf. , jún.
21 .
1885a Mit vásárolnak a székelyházban? Sz.
n. Székely Nemzet, III. évf. , máj. 28.,
81. sz.
1885b Az országos kiállításról. Sz. n. Szé-
kely Nemzet, III. évf. , júl. 26. , 114. sz.
1894 Iparkamarai közgyűlés. Sz. n. Székely
Nemzet, XII. évf. , nov. 17., 173. sz.
Székely Pál
1994 Hadad helynevei. Nyelv- és Iroda-
lomtudományi Közlemények XXXVIII
/ 2. sz.
Kolozsvár. 184-188.
Szemere László
2005 Föld alatti gombavilág. EMSzE 2. ki-
adás (I. k. 1970), Budapest
Szemerényi Oswald
1982. Hungarica I (NOS 1-17). 391-405.
Etudes Finno-Ougriennes XV. Budapest
Szendrey Zsigmond - Szendrey Ákos
1922-1963 (a gyűjtés ideje) Magyar néphit és
népszokás lexikon. In: EA 6186. (kézirat)
Szenes Imre
1997 Ferenc Jóskától - Antall Jóskáig.
Cascade, Budapest
Szolnoky Lajos
1951 Nagykapornaki gyűjtés. Kézirat. EA
2528.
Szőcs Lajos
1997 Taplómunkák az árcsói fazekasvá-
sárokon. In: A köröndi fazekasvásárok.
Árcsó, 1978-1997. Korond, 40-52.
Sztancsek József
1909 Frivigyei gyűjtés. Kézirat, Néprajzi
Múzeum EA 284
Tagányi Károly
1896-1908 Magyar erdészeti oklevéltár.
I— III. Budapest
Takács Lajos (dr. )
1951 Néprajzi gyűjtés. Kézirat. EA 3. 037.
Takáts Sándor
1932 A kertek termelésének feldolgozása
a XV. és XVII. században. Budapesti
Szemle, 204. k. (38, 40-41. )
Tálasi István
1977 Kiskunság. Gondolat, Budapest
Tankó Gyula
1994 Étkezési rend, étkezési szokások a
Gyimesekben. Hitel. Erdélyi Szemle 1.
sz. : 138-149.
Tankó Mária
2004 1001 gyimesvölgyi írott tojás. K. n.
Csíkszereda
Tarisznyás Márton
1978 A gyűjtögető gazdálkodás hagyo-
mányai Gyergyóban. In: Népismere-
ti Dolgozatok Kriterion, Bukarest,
25-33.
1994 Gyergyó történeti néprajza. Buda-
pest (I. kiadása 1982-ben jelent meg Bu-
karestben)
Tátrai Zsuzsánna
1990a Adalékok a Zobor. vidéki magyar
falvak vallásos hagyományaihoz. In: Fe-
jős Z. -Küllős
I. szerk. : Vallásosság és népi kultúra a hatá-
rainkon túl. Budapest, 257-278.
1990b Jeles napok - ünnepi szokások. In:
Magyar néprajz 7. k. 102-328.
TESz
1967-1976. A magyar nyelv történeti-eti-
mológiai szótára. I— III. Főszerkesztő:
Benkő Loránd. Budapest
300
Thoen, Dániel
1982 Usages et légendes liés aux polypores. Bull.
Trim. de la Société Mycologique de Francé
(BSMF) tome 98, fascicule 3: 289-318.
Timaffy László
1980 Szigetköz. Gondolat, Budapest
Tófalvi Zoltán
1993 Taplófeldolgozás a Sóvidéken. Haza-
néző 1. sz. 26-30.
Tóth Miklós
1983 A „vargánya anyja” - gomba a Göcsej-
ben. Mikológiái Közlemények 3. sz. : 142.
Toporov, V. Ny.
1988 Gombák. In: Mitológiai enciklopédia
I— II. Szerk. Sz. A. Tokarev, Budapest
1995 „On the Semiotics of Mythological
Conceptions about Mushrooms. ” Semi-
otica 53-54 (1985): 295-357.
Tóth Imre
1987 Ipoly menti palóc tájszótár. MNyTK
176. sz. Budapest
Treben, Maria
1990 Egészség Isten patikájából. Hunga
Print, Budapest
Újfalvi Sándor
1982 Az erdélyi régibb és közelebbi vadá-
szatok és vadak. Újfalvi Sándor öreg va-
dásztól Kolozsvárt 1854ik évben. (I. ki-
adása 1941-ben), Budapest
Új Magyar Tájszótár (ÚMT)
1979 I. k. Budapest
1988 II. k. Budapest
1992 III. k. Budapest
2002 IV. k. Budapest
Ujváry Zoltán
1991 Népi táplálkozás három gömöri völgy-
ben. Debrecen 35-46.
Vajkai Aurél
1941 A gyűjtögető gazdálkodás Cserszeg-
tomajon. Néprajzi Értesítő XXXIII.
231-258.
1943 Népi orvoslás a Borsavölgyében. Ko-
lozsvár.
1948 A magyar népi orvoslás kutatása. Kü-
lönnyomat a Magyar Népkutatás
Kézikönyvéből. Budapest, 14-15.
1959a Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza.
Akadémiai, Budapest
1959b A Bakony néprajza. Gondolat, Bu-
dapest
Varga Bernadett:
Gombák. In: Bódva menti dolgozatok.
Szerk. Bodnár Mónika, Utánpótlás 3.
A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság
kiadványa, 57-60.
Vargáné Tóth Lídia
1994a Népi táplálkozás a Kisalföld északi
részén. In: Paraszti élet a Duna két part-
ján II. (szerk. Körmendi Géza) Tatabá-
nya, 43-58.
1994b A termelés és fogyasztás összefüg-
gései a Csallóköz népi táplálkozásában.
Néprajzi Látóhatár III. évf. 3-4. sz. :
139-158.
Varjas Béla (közzéteszi)
1943 XVI. századi magyar orvosi könyv.
Sárkány Ny. , Kolozsvár
Várkonyi Judit (szerk. )
é. n. Bon appétit en Hongrie. H. n.
Vasas Samu
1985 Népi gyógyászat. Bukarest
1993 A kalotaszegi gyermek. Kráter-
Colirom, Budapest
Vasvári Zoltán
1993 Szokolya erdőgazdálkodása. In: Bör-
zsönyvidék, Szob. 166-178.
Végh József - Ördög Ferenc - Papp László
(szerk. )
1981 Tolna megye földrajzi nevei. Akadé-
miai, Budapest
Veress Magda
1982 Gombáskönyv. Kriterion, Bukarest
Vértes Edit
1978 Néhány azonosság és különbség az
obi-ugorok és a szamojádok hitvilá-
gában. Előmunkálatok a Magyarság
Néprajzához 3. sz. 378-385.
1990 Szibériai nyelvrokonaink hitvilága.
Budapest
301
Viga Gyula
2004 Tájak, ízek, ételek Borsod-Abaúj-
Zemplén megyében. Miskolc
Vetter János
1993 Gyógyító gombák. Gyógyszerészet.
37. 945-949.
Vita Zsigmond
1994 Tápláléknövények gyűjtögetése
Nagyenyed környékén. In: Népismereti
Dolgozatok, Bukarest, 44-45.
Vofkori László
2007. http://www.szekelykapuk.hu/cse
hetf. htm (2007. 05. 20. )
Voigt Vilmos
1975 A szibériai sámánizmus. Nyelvtudo-
mányi Közlemények 77. k. 1. sz. Buda-
pest, 207-214.
Wasson, R. Gordon
1968 Soma, Divine Musbroom of
Immortality, New York
Wasson, R. Gordon - Wasson, Valentina
Pavlovna
1957 Mushrooms, Russia and History,
I— II. , New York
Wasson, R. Gordon et al.
1971 Soma of the Aryans: An Ancient
Hallucinogén? Journal of Psychedelic
Drugs Vol. 3 (No. 2) - Spring 40-46.
1986 Persephone’s Quest : Entheogens and
the Origins of Religion. New Haven and
London
www.szineszkonyvtar.hu/... /f-j/gom baella.
htm (2009. okt. )
www. varganyatanya. hu
Xántus János
1972 A természet kalendáriuma. Bukarest
Zsigmond Győző
1993 Kérdőív a népi gombaismeret felméré-
séhez. In: A Kriza János Néprajzi Társa-
ság Értesítője 1. sz. 22-24.
1994-95 A gomba helye népi kultúránk-
ban. Egy falu (Sepsikőröspatak) etno-
mikológiai vizsgálata. In: Kriza János
Néprajzi Társaság évkönyve 2. sz. Ko-
lozsvár, 22-58.
1997 A gomba helye népi kultúránkban. Egy
falu (Sepsikőröspatak) etnomikológiai
vizsgálata. In: Néprajzi tanulmányok.
Editura Universitá^ii din Bucure§ti, Bu-
karest, 64-132.
1998 A gomba helyneveinkben. Névtani
Értesítő, Budapest, 100-103.
1999a Les champignons dans la médecine
populaire hongroise. Bull. Soc. mycol.
Fr. , Paris, 79-90.
1999b « Csak Korondon csinálják” A tap-
lógomba-feldogozás mesterségéről és
művészetéről. MESTERség és Művé-
szet, VI. évf. 4. sz. : 13-15.
2000 a. Magyar etnomikológia a XXL szá-
zad küszöbén. In: Paraszti múlt és jelen
az ezredfordulón. Szerk. Cseri Miklós
- Kosa László - Bereczki Ibolya, Szent-
endre, 281-290.
b. A bükkfatapló és a nyírfatapló népi fel-
használása . Erdélyi Nimród 2. évf. 6.
sz. 24-25.
2001 a. A téli fülőke. Erdélyi Nimród 3.
évf. 2. sz. 23.
b. Erdeink gombái. A kucsmagombák. Köz-
birtokossági Hírvivő 3: 11.
c. A májusi pereszke. Közbirtokossági Hír-
vivő 5: 16.
d. Special Transylvanian Toys and Games.
In: Play and Toys Today. 22nd World Play
Conference 06. 06. -08. 06. 2001 Univer-
sity of Erfurt, Germany, Erfurt (CD)
e. Galócák (Amanitaceae) a magyar nép-
hagyományban. Mikológiái Közlemé-
nyek. Clusiana Vol. 40. No. 1-2. : 123-
144.
f. (Gombás) Játékok és játékos szokások.
Korunk 10: 112-116.
g. Gomba és gombakirály. Holmi XIII.
No. 5. : 642-647.
h. A taplógomba-feldogozás mestersége és
művészete. Közbirtokossági Hírvivő, I.
évf. 10-11. sz. :17-20.
i. Sárga gévagomba. Erdélyi Nimród 3.
évf. 6. sz. 12-13.
302
2002 a. A taplógomba-feldolgozás mester-
sége és művészete szokások és játékok
szolgálatában. In: Népi mesterség, nép-
művészet. Me§te§ug §i arta populará.
Kiadta a Magyar Köztársaság Buka-
resti Kulturális Központja, Bukarest,
141-151.
b. A kései laskagomba. Gomba és hagyo-
mány. Erdélyi Nimród 4. évf. 1. sz. 18.
c. A lepketapló. Erdélyi Nimród 4. évf. 2.
sz. : 19.
d. Taplógombából készült játékszerek. Na-
pút IV. évf. 4. sz. : 49-50.
e. A sárga rókagomba a magyar néphagyo-
mányban. Erdélyi Nimród IV. évf. 5. sz.
: 12-13.
2003 a. A júdásfülegomba a néphagyomány-
ban. Erdélyi Nimród 4. évf. 1: 13.
b. The Amanitaceae in Hungárián főik
tradition. Moeszia. Erdélyi Gombász 1.
évf. 1. sz. : 55-68.
c. A májusi pereszke (Calocybe gambosa). .
Erdélyi Nimród, Székelyudvarhely, V. évf.
5. sz. : 18-19.
d. Bükkfataplóból készült játékszerek. In:
Kriza János Néprajzi Társaság Évköny-
ve Kolozsvár 157-160.
e. A regionális együttműködés lehetőségei
(Erdély - anyaország). Fekete Gyémánt
IV. évf. 4. sz. Budapest, 47-48.
f. A szívgomba a magyar népi gyógyításban.
Erdélyi Nimród 5. évf. 6. sz. : 18-19.
g. Gomba és új év. Romániai Magyar Szó,
dec. 27-28. , Színkép, B. old.
2004 a. Gomba és boszorkányság. In: Áldás
és átok, csoda és boszorkányság. Balassi
Kiadó, Budapest, 508-517.
b. A gomba a székely népi gyógyászatban.
In: Halmok és havasok. Kecskemét, 505-
522.
c. Világraszóló helyi érdekesség: egy há-
romszéki gombafaj - a harapégésgomba.
Erdélyi Nimród 6. évf. 4. sz. : 14-18.
d. A ráncos tintagomba. Erdélyi Nimród 6.
évf. 5. sz. : 20.
e. A fehércsokros pereszke (Lyophyllum con-
natum). Erdélyi Nimród 6. évf. 6. sz. : 27.
2005 a. A kései laskagomba (Pleurotus
ostreatus). Gomba és hagyomány. Erdé-
lyi Nimród 7. évf. 1. sz. 26-27.
b. A szívgomba a magyar népi gyógyítás-
ban. In: Növények a folklórban / Plante
in folclor. (könyv és cd) Kiadta a Ma-
gyar Köztársaság Bukaresti Kulturális
Központja, Bukarest, 219-237.
c. Mushrooms in Hungárián főik medicine.
Sánátatea Plantelor / Plánt’ s Health,
Bucure§ti, August, 32-44.
d. A keserűgomba (Lactarius piperatus,
Lactarius pergamenus). Erdélyi Nimród
7. évf. 4. sz. : 16-19.
e. Magyar népi gombaismeret Aranyos-
széken. Művelődés LVIII. évf. 10: 20-21.
2006 a. A tövisaljagomba (Entoloma clype-
atum) a magyar néphagyományban. Erdé-
lyi Nimród 8. évf. 3. sz. : 9.
b. A szürke pohárgomba (Cyathus olla)
a magyar néphagyományban. Erdélyi
Nimród 8. évf. 4. sz. : 21.
c. A bükkfatapló és a nyírfa kérgestapló a
magyar néphagyományban. Tinder poly-
pore and birch polypore in Hungárián
popular tradition. Moeszia. Erdélyi Gom-
bász III. évf. 3. : 36-61.
2007 a. Adalékok Háromszék etnomiko-
lógiájához. Háromszéki érdekesség: a harap-
égésgomba. In: Háromszékiek Háromszék-
ről. Szerk. Cziprián-Kovács Loránd és
Kozma Csaba. Státus Kiadó, Sepsiszent-
györgy-Csíkszereda, 273-282.
b. A gomba székelyföldi helyneveinkben.
In: ACTA SICULICA - 2007. Szerk.
Barti et Al., Kiadta a Székely Nemzeti
Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 751-754.
c. A sárga rókagomba (Cantharellus ciba-
rius Fr. ) a magyar néphagyományban /
The common chanterelle (Cantharellus
cibarius Fr. ) in Hungárián popular tradi-
tion. Moeszia. Erdélyi Gombász IV. évf.
3. : 36-40.
303
2008 a. A kucsmagombák a székely népha-
gyományban. Székelyföld. 12. évf. , 5:
97-105.
b. A gyilkos galóca. Erdélyi Nimród 10.
évf. 2. : 12-13.
c. A gomba mint étel a magyar néphagyo-
mányban. In: ACTA SICULICA - 2008.
Szerk. Barti et Al., Kiadta a Székely Nem-
zeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 653-670.
2009 a. Gomba és hagyomány. LKG-Pont
Kiadó, Sepsiszentgyörgy-Budapest
b. A reneszánsz etnomikológiája, az et-
nomikológia reneszánsza. In: A hagyo-
mány burkai. Kriza János Néprajzi Tár-
saság, Kolozsvár, 93-108.
2010 a. Spéciik transylvanian games and
toys. Alimori. Journal of Ethnology and
Anthropology, 2009 (published in 2010)
Vol. 1, nr. 2. : 67-74.
b. Az ízletes vargánya (Boletus edulis) és
más vargányák (Boletus spp. ) a magyar
néphagyományban. Moeszia. Erdélyi
Gombász 5. évf. 5-6. sz. : 54-63.
c. The meanings and functions of mush-
rooms as food in Hungárián főik tra-
dition. Acta Ethnographica Hungarica
55(1), pp. 115-138.
d. A gomba a magyar népszokásokban. In:
Olvasó. Tanulmányok a 60 esztendős
Barna Gábor tiszteletére. Gerhardus Ki-
adó, Szeged, 102-115.
Zsupos Zoltán
1985 Népi növényismeret a Medvesalján. In
Gömör néprajza I. , Debrecen
1987 Dél-Gömör gyűjtögető gazdálkodása.
In Gömör néprajza X. Debrecen
Helynévmutató
Áj 99
Ajnácskő 12
Albis Id. Kézdialbis
Alcsík 99, 183
Algyő 27, 232
Almás ld. Homoródalmás
Alsócsernáton 42
Alsórekecsin 219
Apáca 79, 139, 201, 228, 229, 283
Apahida 185
Árapatak 147, 198, 253, 284
Árkos 16, 31, 70
Bahána 21, 27, 96, 99, 132, 219, 226, 233, 287
Bakonybél 232, 298
Balatonfüred 176
Bánvölgye 41, 200
Barátos 40, 220
Barka 225
Barkóság 99, 100, 154, 226, 229, 284, 297
Batiz 54
Batizgombás 54
Bazna 176
Bécs 64, 65, 110
Bélafalva 40, 48, 139, 140, 254, 284
Bélapátfalva 229
Bélbor 168
Bereck 43, 51, 100, 115, 133, 169, 215, 254, 285
Bereg 10, 54, 69, 100, 122, 128, 195-196,
200, 223,224, 231,232
Beregszász 77, 100, 101, 106, 299
Beregújfalu 50, 94, 95, 99, 100, 120, 154,
228,297
Berettyószéplak 117
Bernecebaráti 96, 143, 225, 235, 240, 291
Berzunc 146, 150, 224, 287
Betfalva 199-200
Bikái ld. Magyarbikal
Bogács 94
Bogdánfalva 229
Borszék 12, 13, 47, 48, 49, 77, 99, 100, 114,
116, 124, 125, 168, 176, 204, 223, 224,
228, 229, 232, 234-235, 236, 237, 238,
239, 240, 248,284,286
Borzont 41, 200
Borzsova ld. Csíkborzsova
Botháza 69, 124, 130, 197
Brassó 7, 12, 69, 70-71, 128, 212, 227, 296
Brassó-Pojána 176
Budapest 32, 35, 52, 60, 135, 176, 183
Bükkös 99, 101, 140, 227
Bunyaszekszárd 99, 120
Buziás ld. Buziásfürdő
Buziásfürdő 128, 176
Cégény 99, 101
Csákháza 83
Csegez 79, 100, 124, 243, 283
Csehétfalva 54, 122
Csernáton 50, 100, 195-196, 254, 285
Cserszegtomaj 42, 124, 301
Csicsógombás 54
Csík (Klézse) 229, 237
Csík 7, 10, 12, 15, 16, 17, 39, 40, 42, 66, 72,
83, 89, 90, 99, 100, 103, 112, 114, 115, 116,
122, 128, 131, 132, 139, 140, 141, 142, 143,
146, 147, 154, 169, 187, 197, 200, 204, 220,
221, 223, 225, 226, 228, 229, 230, 231,
232, 235, 238, 244, 247, 253, 283, 296
Csíkborzsova 40, 47, 48, 49, 51, 96, 99, 102,
115, 187,200,228,244,283
Csíkdánfalva 100, 244, 289
Csíkmadaras 244, 283
Csíkrákos 51, 99, 224, 245, 283
Csíksomlyó 165
Csíkszentdomokos 40, 115, 221
Csíkszentmárton 47, 50, 51, 99, 114, 139,
228, 232, 234, 237, 245, 283
Csík-Szent-Mihály ld. Csíkszentmihály
Csíkszentmihály 19, 35, 47, 48, 84, 99, 101,
114, 116, 124, 134, 140, 225, 228, 234,
236,246,283
Csíkszenttamás 246, 283
305
Csíkszépvíz 84
Csíkszereda 16, 35, 134, 165, 297, 298, 300, 303
Csínod 42, 43, 50, 126, 128, 246, 283
Csomakőrös 41, 49, 75, 141, 215, 25 7, 285
Csomortán 100, 216, 254, 285
Dálnok 8, 9, 15, 31, 54, 87, 97, 133, 163,
213,215, 255,285, 316
Damos 147, 159, 163
Darány 100, 187, 191, 230, 233
Debrecen 64, 120, 290, 291, 294
Debrőd 100, 102, 115
Deményháza 99, 128, 224, 262, 286
Dofteana 146, 187, 287
Drávaszög 120, 200
Egrespatak 161
Élőpatak 29, 114, 143, 154, 284
Erdőszentgyörgy 12, 263
Eresztevény 54
Esztelnek 54, 78, 100, 228, 233, 255, 285, 292
Esztergom 17, 84, 176, 313, 316
Étfalva 12, 53, 235, 258, 285
Farkasfa 94, 291
Farkaslaka 165
Felesik 15, 19, 35, 41, 78, 99, 101, 111, 132,
141,200, 246
Félixfürdő 176
Felsőháromszék 54, 236
Felsőróna 146, 239
Felsőtárkány 99
Fenyőkút 43
Fintaháza 99, 262, 286
Fogaras 160, 178
Forrófalva 224, 287
Fotos 131, 285
Frankfurt 39, 64, 66, 112
Futásfalva 42
Gajdár 50, 147, 224, 287
Galócás 105, 117
Gelence 8, 9, 15, 60, 93, 97, 98, 99, 101, 128,
143, 211, 212, 213, 214, 215, 224, 226,
227, 228, 230, 232, 237, 257, 293, 299
Gidófalva 12, 69, 99, 101, 224, 234, 258, 285
Göcsej 21, 78, 92, 163, 230, 301, 314, 317
Gomba 53
Gombás (Hribivci) 54
Gombástanya 54
Gömörpéterfalva 99, 100
Gorzafalva 27, 48, 49, 99, 132, 184, 215, 218,
219, 220, 224, 226, 229, 236, 254, 287
Govora 176
Gyenesdiás 100, 101, 140
Gyergyó 10, 12, 13, 19, 40, 41, 42, 72, 77,
89, 90, 99, 100, 101, 114, 116, 120, 124,
125, 132, 141, 142, 146, 183, 197, 200,
204, 218, 221, 225, 226, 228, 229, 230,
232, 234, 235, 237, 238, 239, 240, 250,
284,295, 298,300
Gyergyóalfalu 141, 236, 240
Gyergyócsomafalva 237, 249, 284
Gyergyóholló 168
Gyergyókilyénfalva 284
Gyergyóremete 29
Gyergyószárhegy 17, 47, 50, 99, 114, 125,
134, 224, 226, 232, 240, 249, 284
Gyergyószentmiklós 99, 101, 219, 250
Gyergyóújfalu 103, 250
Gyermely 218
Gyerőmonostor 78, 159
Gyertyános 54
Gyimes 10, 14, 17, 19, 21, 27, 40, 41, 42, 43,
72, 78, 90, 99, 109, 111, 115, 117, 128, 132,
134, 135, 139, 140, 141, 142, 143, 149, 154,
195, 197, 200, 221, 225, 226, 228, 230,
237, 238, 251, 253, 284, 297, 300
Gyimesbükk 124, 128, 134, 251, 284
Gyimesfelsőlok 154, 251, 284
Gyimesközéplok 27, 47, 50, 115, 139, 141,
251, 284
Gyöngyös 53
Gyulakuta 99, 263
Haraszti 100
Háromfa 91
Háromszék 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15,
17, 18, 19, 27, 28, 31, 33, 35, 39, 40, 41,
306
42, 43, 53, 54, 60, 67, 77, 78, 79, 84, 89,
90, 91, 97, 101, 102, 108, 109, 112, 114,
115, 116, 117, 118, 121, 122, 128, 132,
133, 139, 140, 141, 142, 145, 146, 147,
150, 154, 163, 184, 191, 197, 200, 204,
205, 211, 212, 213, 217, 220, 221, 223,
224, 225, 226, 227, 228, 230, 232, 233,
234, 236, 239, 253, 261, 284, 290, 298,
299, 303, 316
Herkulesfürdő 176
Hetvehely 163
Heveder 41, 141, 250
Heves 53, 99, 100, 101, 105, 107, 113, 114,
154, 235
Hídvég 14, 143, 200, 284
Hilib 53, 54, 91
Hirip 91
Hódmezővásárhely 128
Holló ld. Gyergy óholló
Höltövény 100, 115, 124
Homokszentgyörgy 91
Homoródalmás 49, 90, 122, 129, 141, 147,
265,266,287
Homoródkeményfalva 114, 265, 287
Homoródmente 99, 114, 121, 122, 129, 142,
143, 146, 154, 197, 223, 224, 226, 227, 230
Homoródszentpál 47, 49, 51, 102, 114, 115,
120, 129, 141, 143, 147, 265, 287
Hosszúfalu 97, 233, 283
Igazfalva 99
Ipolybél 234
Ivó 169
Izsnyéte 33, 50, 101, 130, 195, 224, 229,
235, 240
Ják 113
Jákótelke 78
Jászapáti 53
Jászó 82, 100, 115, 116
Jobbágytelke 99, 261, 286
Kányád 224, 264
Kapuvár 25, 33, 93
Kárász 82
Kassa 25, 33
Kászon 19, 43, 51, 95, 99, 114, 128, 132,
139, 140, 141, 142, 143, 197, 225, 226,
228,230,232,253,284, 293
Kászonfürdő 54
Kászonjakabfalva 51, 54, 229, 253
Kászonújfalu 47, 102, 114, 139, 140, 141,
253.284
Kazsok 53
Kecskemét 120, 128, 191
Kémes 35, 141
Keresztúr ld. Székelykeresztúr
Keresztvár 70
Kerkateskánd 91
Keszthely 230, 234
Kétgút 102, 116, 228, 229, 240
Kétvölgy 87
Kézdialbis 15, 97, 150, 234, 255, 285
Kézdialmás 240, 256
Kézdimartonos 99, 100, 101, 143, 224, 256,
285
Kézdivásárhely 40, 48, 220
Kibéd 16, 181, 316
Kidé 79, 96, 99, 124, 130, 140
Kisdobrony 100, 101, 195-196
Kisgomba 53
Kishont 77, 78, 99, 100, 101, 150, 223, 224,
226, 227, 229, 231, 239
Kiskapus 78, 159
Kiskubra 83
Klézse 21, 35, 48, 51, 88, 94, 109, 112, 115,
143, 198, 200, 219, 225, 226, 229, 237,
287, 318
Kolozsvár 52, 64, 165, 183, 225
Kohó 50, 99, 100, 101, 108
Kommandó 10, 13, 14, 15, 43, 51, 82, 97,
131, 145, 146, 147, 168, 204, 226, 236,
258.285
Korond 11, 21, 26, 31, 40, 42, 43, 47, 48,
49, 50, 51, 56, 100, 101, 114, 157-184,
197, 263, 286, 291, 292, 294, 300, 302,
316, 318
Kóstelek 41, 198,252,284
Kőröshegy 100
Kőröspatak ld. Sepsikőröspatak
307
Körtvélyes 100, 116, 223, 224
Kőszeg 28, 142, 224, 229, 231, 233, 239
Kovászna 168, 238, 259, 238
Középajta 71, 247, 284
Krizba 12, 79, 93, 111, 114, 116, 147, 154,
165, 198, 224-225, 228, 231, 234, 283
Külsőrekecsin 229
Lécfalva 31
Lédec 26, 95, 110
Lemhény 54, 122
Lészped 223, 224, 226, 229, 288
Leyden 64
Libán 169
London 180, 183
Lujzikalagor 219, 220, 229, 288
Madéfalva 99, 103, 247, 283
Magyarbikal 78, 159
Magyarhermány 99, 224, 247, 284
Magyarkapud 195
Magyarlapád 100
Magyarszovát 41, 49, 99, 130, 162
Magyarvista 99, 101, 140
Máhomfa 91
Makkoshotyka 228
Maksa 14, 35, 184, 195, 256, 285
Málnás 11, 259, 285
Marcali 33, 53
Máriafalva 43
Márokföld 91
Marosgombás 54
Marosvásárhely 108, 135, 178
Martonos ld. Kézdimartonos
Martos 99, 128, 129, 201, 232
Mátészalka 124
Mátraalmás 99
Mátraszentimre 100, 232, 297
Méra 159
Mezőbikács 100, 286
Mezőkeszü 224
Mezőség 28, 41, 42, 46, 69, 78, 79, 90, 96,
99, 102, 124, 128, 130, 140, 142, 150,
159, 163, 197, 200, 218, 223, 224, 227,
229, 231,295
Mezőtelegdi (?) 18
Mogyoróska 24, 28, 48, 93, 100, 101, 110,
113-114, 115, 139, 141,235
Moholgunaras 234
Monor 53
Moson 94
Munkács 29, 33, 195, 231, 232
Muzsaly ld. Nagymuzsaly
Nagybánya 100, 150, 229, 233
Nagybereg 224, 225
Nagydobrony 100, 102, 121, 139, 229
Nagyenyed 14, 54
Nagygomba 53
Nagyhuta 100
Nagylengyel 93
Nagymuzsaly 33, 100, 110, 113, 232
Nagyszeben 87, 171, 176, 218
Nagyvárad 100, 101, 163
Négyfalu 99, 139, 140
Németújvár 64, 98, 289, 299
Nemet-Wywar ld. Németújvár
Nürnberg 161
Nyárádszentimre 96, 262, 286
Nyitragerencsér 229
Ojtoz 131, 215, 228, 256, 285
Olasztelek 248
Oltáré 91
Oltszem 11, 20, 259
Őriszentpéter 97, 99, 100, 101, 137, 141,
227, 237
Ótelek 8
Ozsdola 51, 99, 258, 285
Pálpataka 172, 264
Papolc 40, 220
Párád 99, 101
Parajd 100, 101, 139, 165, 191, 264, 286
Párizs 64, 122, 180
Pécs 26, 95
Pécsváralja 26, 95
Pest ld. Budapest
Péterfalva 33
Petrozsény 168
308
Pornóapáti 113
Pozsony 84
Predeal 176
Pusztina 17, 50, 99, 219, 220, 224, 225-226,
228,229, 232,236,288,316
Rádáuji 154
Rahó 85
Rát 100, 231
Recsk 99
Régen ld. Szászrégen
Rekecsin 219
Révfülöp 53
Risnyabesenyő 91
Rozsnyó (Barcarozsnyó?) 99
Sály 100, 289
Sarkadkeresztúr 41
Selmecbánya 41, 141
Sepsibesenyő 195, 236, 238, 259, 285
Sepsibükszád 42, 50, 165, 193, 234, 254, 284
Sepsikőröspatak 7, 9, 10, 12-13, 14, 16, 48,
49, 50, 60, 69-76, 77, 79, 97, 111, 115,
116, 117, 120, 128, 131, 134, 150, 154,
159, 162, 197-198, 206, 224, 225, 226,
228, 229, 230, 232, 233, 234, 235, 236,
237, 238, 259, 285, 302, 316
Sepsiszentgyörgy 7, 11, 17, 18, 21, 48, 52,
53, 62, 70, 115, 134, 143, 153, 165, 211,
212, 216, 226, 259, 260, 286, 290, 291,
296, 297, 303, 304, 316
Sepsiszentkirály 215, 232, 234, 261, 286, 292
Sikaszó 169
Siklód 54
Siklós 32, 35
Siménfalva 141, 150, 267, 287, 316
Sinaia 176
Slanic Moldova 176
Sóvárad 181
Sümeg 53
Szakadát 42, 264
Szalafő 26, 33, 48, 87, 90, 92, 93, 95, 97, 99,
100, 101, 102, 113, 115, 240
Szárhegy ld. Gyergyószárhegy
Szarvaskő 100, 229
Szászfenes 99
Szászrégen 168, 171
Szeged 17, 26, 27, 120, 124, 128, 149, 184,
187, 193, 224, 231, 232
Szék 49
Székelyhódos 99, 262, 286
Székelyszentmihály 171, 173
Székelyudvarhely 52, 60, 165
Székelyvarság 169, 171, 172, 221, 229, 265, 296
Székpatak 168
Szekszárd 191
Szentegyháza 69, 141, 187, 221, 224, 265, 289
Szentegyházasfalu ld. Szentegyháza
Szentendre 91, 102
Szentgál 100, 101, 139, 228, 232, 233, 234,
237, 239
Szentgyörgy ld. Sepsiszentgyörgy
Szentmihály ld. Székelyszentmihály
Szepsi 99, 100
Szépvíz ld. Csíkszépvíz
Szilágynagyfalu 96, 139
Szilágyság 12, 53, 78, 96, 99, 101, 102, 109,
113, 116, 121, 128, 133, 139, 142, 143,
150, 154, 158, 161, 225, 227, 229, 231,
233
Szilágysomlyó 99, 101, 223, 224
Szolokma 99, 101, 226, 263, 286
Szombathely 52, 93, 117, 121, 122, 129, 142,
143, 183, 187, 224, 228, 229, 233, 239
Szováta 53, 99, 168, 176, 264
Tatrang 116, 237
Técső 27, 33, 41, 49, 50, 93, 100, 101, 113,
120, 140, 141, 229
Tekeháza 100, 113, 154, 229
Telek 54, 122
Tihany 176
Tiszapéterfalva 106, 113, 116
Tölgyes 168, 250, 284
Torja 12, 54, 77, 235, 257, 297
Torockó 78, 137, 149, 154, 197, 227, 232, 287
Torockószentgyörgy 224, 287
Tusnádfürdő 176
309
Udvarhelyszék 8, 19, 40, 42, 54, 69, 90, 99,
100, 114, 120, 121, 122, 128, 129, 132,
139, 141, 142, 143, 147, 150, 154, 217,
221, 224, 225, 226, 228, 229, 230, 233,
236, 237, 264, 267, 286, 294
Ulm 165
Ung 200, 229, 231
Ung-vidék 90, 100, 181
Üvegcsűr 168
Vác 54
Vajdakamarás 218
Várfalva 50, 79, 100, 102, 138, 140, 243,
283
Vargyas 35
Vármező 30, 50, 99, 268, 286
Varság ld. Székelyvarság
Vásárhely ld. Kézdivásárhely
Végvár 8, 99
Velem 48, 101, 115, 142, 239
Verespatak 12, 21, 100, 154, 318
Veszprém 12, 52, 53, 60, 82, 101, 121, 128,
146, 154, 183, 191, 226, 235, 239
Visk 27, 33, 50, 99, 101, 224, 228, 229
Vizakna 176
Vizantea Mánástireasca 130, 140, 154, 288
Vókány 32, 78, 163
Völgyifalu 97
Zabola 17
Zágon 9, 27, 40, 128, 180, 204, 213, 220,
224, 228,258,285,286,289
Zengővárkony 11, 76, 96, 239
Zernyest 12, 99, 100, 101, 154
Zetelaka 114
Zeteváralja 47, 99, 100, 132, 237, 265, 287
Zobákpuszta 91
Zöldlonka 218, 287
Zsebe 100, 128, 133, 227, 230, 231
Zselicség 78, 142
Zsögöd 16, 134
Győző Zsigmond
Ciupercile in tradipa populará a secuilor
Aceastá carte este príma prezentare mo-
nograíicá a etnomicologiei unei regiuni et-
nografice, respectiv a Secuimii. Lucrarea de
faja este continuarea unui volum de studii
sintetice care a pus bazele etnomicologiei
maghiare. Domeniul §tiin$ific din care ni se
oferá o mostrá prin publicarea a unor rezul-
tate importante, datorate cercetárii, se ocupá
cu studiul relajiei dintre ciuperci §i cultura
umaná. Volumul conpne §i rezumate, sinteze
ín limba englezá §i románá. Drept ilustrajii
servesc cele aproximativ 150 de imagini (de-
sene) color §i alb-negre precum §i mai múlté
hár^i.
Autorul a beneficiat íntre 2004 §i 2007 de
bursa ”János Bolyai” a Academiei Maghia-
re de §tiin{e, fiind ajutat pe parcursul mai
multor ani §i de bursa Domus Hungarica ín
vederea realizárii proiectului sáu de cerceta-
re intitulat "Etnomicologia Bazinului carpa-
tic”, volumul de fa$á fiind in parte datorat
acestui sprijin.
In aceastá carte valorile etnografice §i
cele naturale sunt abordate intr-o manierá
aparte. Deoarece regiunea studiatá este Se-
cuimea, cercetarea legáturilor dintre lumea
ciupercilor §i cultura populará prezintá nu-
meroase aspecte interesante §i inedite.
In capitolele ce urmeazá autorul ne pre-
zintá informa^ii legate de trecutul §i pre-
zentul etnomicologiei maghiare §i secuie§ti,
despre rolul ciupercilor in datinile folclorice
din Bazinul carpatic, ín medicina populará
secuiascá, ín toponime §i despre rolul ciuper-
cilor ín alimenta^ie.
Dupá relatarea legatá de existen^a unor
a§a zí§i regi ai ciupercilor, autorul i§i conti-
nuá cercetárile cu privire la mai múlté du-
zini de spécii de macromicete §i a tradi^iilor
legate de ace§tia, astfel cititorul descoperá
pás cu pás ce anume presupune adunarea
ciupercilor, mai ales in Secuime. Sunt men-
jionate spécii precum trufele, gálbiorii sau
urechiu§ele (Cantharellus cibarius), mai múl-
té subspecii de hribi (Boletaceae), amanite,
ciuperci de cámp (Agaricaceae), zbárciogi
(Morchellaceae), buretele de rouá (Maras-
mius oreades), cele douá feluri de láptuci
(Lactarius pergamenus §i piperatus), buretele
pestri^ (Polyporus squamosus), buretele de
márárciná (Entoloma clypeatum), buretele
de mai (Calocybe gambosa), lingura zánelor
(Ganoderma lucidum), popenchi (Coprinus
atramentarius), urechea lui Iuda (Auricularia
auriclua-judae), ciuperca §oarecelui (Tri-
choloma terreum), ciuperca ulmului (Flam-
mulina velutipes), Cyathus olla, Laetiporus
sulphureus, Lyophyllum connatum, buretele
viperei (Amanita phalloides), Polyporus sp.,
iasca de fag (Fomes fomentarius) §i iasca de
mesteacán (Piptoporus betulinus), precum
sumar §i alté 36 de spécii de ciuperci cunos-
cute in Secuime. De asemenea este prezenta-
tá §i o spécié care este consideratá ciupercá
doar parsai, de cátre maghiarii din Secuime
§i din Moldova, fiind de fapt o plantá - este
vorba despre Corydalis cava §i Corydalis so-
lida - avánd numele de ciuperca ini?nii, care
ín zonele amintite este un remediu pret;uit al
bolilor cardiace.
Volumul oferá cititorilor amánunte intere-
sante despre mai múlté hungaricum- úri. De
exemplu, este menjionat inclusiv me§te§ugul
popular, arta prelucrárii diferitelor spécii de
311
iascá. Acest domeniu de activitate, utiliza-
rea populará a iascái de fag §i de mesteacán
care este considerat hungaricum §i siculicum
a devenit o ramurá a artizanatului, a artei
populare doar ín Corund, ínsá expozijia, re-
spectiv matériáiul care o prezintá, se aflá la
Sfántu Gheorghe, la Muzeul National Secu-
iesc (prin mijlocirea subsemnatului §i a iesca-
rilor din Corund).
Putem afla detalii inedite §i despre o spe-
cialitate localá demná de a fi cunoscutá pe
plán mondial, care are o importanjá deosebi-
tá atát din perspectiva micologicá, cát §i din
cea etnomicologicá. Este o spécié de Polypo-
rus a cáréi identificare precisá constituie una
din sarcinile viitoare ale micologilor, ínsá
acum o jumátate de secol in főstül comitat
Trei Scaune éra generál cunoscutá de popor.
Astázi doar cei in várstá o mai cunosc, cu
exceppa locuitorilor cátorva sate, unde fo-
losirea ei s-a pástrat páná astázi, fiind chiar
una din preferatele localnicilor.
Potrivit tradipei orale, la Dalnic cele mai
mari recolte de harapégésgomba (care in-
seamná in traducere aproximativá „ciuperca
focului de frunzi§ uscat”, n. t.) a fost imediat
dupá naponalizarea proprietápi priváté, pe
vremea comunismului, deoarece in perioada
respectivá incendierile erau dese: dacá ne-au
luat pádurile, mácar sá avem ciuperca numi-
tá harapégés, se spunea.
Reginele ciupercilor din Valea Cri§ului §i
din §imone§ti la rándul lor constituie ni§te
specialitás secuie§ti, deoarece doar ele au
origine pgáneascá pe teritoriul locuit de vor-
bitorii limbii maghiare, fiind pe deasupra §i
singurele „féméi” printre regii de ciuperci
majoritari. Totu§i am intálnit §i in altá parte
regine de ciuperci, de exemplu in sudul Slo-
vaciei §i pe valea ráului Ipoly (afluent al Du-
nárii in Slovacia §i Ungaria, n. t.).
In comunitáple secuie§ti se folosesc §i de-
numiri care nu apar nicáieri altundeva pentru
a face referire la mai múlté spécii de ciuperci ce
sunt aproape complet necunoscute de tradipa
populará din alté regiuni. Astfel de exemple
sunt expresiile kék árpaalj sau lila árpaalj (in
traducere aproximativá „ciuperca violet - sau
albastrá - ce cre§te la tulpina orzului”) ce se
referá la Lepista nuda, precum §i denumirea
de püspökgomba (in traducere aproximativá
„ciuperca episcop”) folositá pentru Polyporus
umbellatus. Numele de püspökgomba mai
este cunoscut doar in zóna Őrség (microregiu-
ne etnograficá in estül Austriei §i vestül Unga-
ria de astázi, n. t.) unde desemneazá zbárcio-
gul (Ptychoverpa bohemica, Morchella spp.).
In Secuime evitarea ciupercilor care i§i
schimbá culoarea poate fi considerat un obi-
cei generál ráspándit. In regiunea Dunántúl
(partea nord-vesticá a Ungariei), Felföld (par-
tea nordicá) §i Kárpátalja (zonele locuite de
maghiari in Ucraina, vecinátatea nord-esticá
a Ungariei) majoritatea populapei consumá
inclusiv ciuperci ce í§i schimbá culoarea.
O caracteristicá a regiunii secuie§ti este §i
faptul cá, asemenea altor denumiri, nici nu-
mele ciupercilor nu scapá de diminutivare, de
nume dezmierdátoare care sunt ráspándite in
zoná.
Probabil cá cele mai numeroase zicátori
ironice (de batjocurá) la adresa unor sate, co-
nexe cu ciupercile, au ie§it la ivealá tót aici.
Cele mai múlté cimilituri cu ciuperci s-au
gásit tót prin Secuime, culegerea din Chibed
a lui János Ráduly conpne nouá ghicitori cu
ciuperci §i patru cu iascá.
Poate cá zóna locuitá de secui este singura
regiune din toatá aria lingvisticá maghiará
unde cuvántul „ciupercá” are §i sensul de
„polipst”, fiindcá, dupá cum se vede, §i ei
sunt foarte prolifici pe meleagurile noastre,
numárul lor crescánd precum cél al ciuper-
cilor in pofida faptului cá in generál aici au
mai pujiná treabá decát in altá parte, sau cél
pujin nu au mai múlt de lucru comparativ cu
alté zone ale £árii. Celor care supraveghea-
zá circula^ia rutierá li se cuvine chiar §i un
nume aparte, ei sunt csiperkék (’ciuperci albe
de cámp, Agaricus spp.’).
Avem pu^ine zone unde ciupercile ajung
drept ornamente ale ouálor de Pa§ti. Sub-
312
semnatul are ín posesie nouá asemenea ouá
vopsite (muljumitá lui Csilla B. Szendrő, din
Esztergom - ora§ ín nordul Ungariei, n. t.), ín
maré parte provenind din zóna Ghime§ului,
dar unele dintre ele sunt originare din locali-
tatea Pustiana (Moldova), realizate de cean-
gái (plecaji cándva din Secuime).
Nicáieri nu avem a§a de múlté date re-
feritoare la vopsirea cu motive de ciuperci
precum in Jinutul secuiesc. Ciupercile nu se
folosesc doar pentru vopsirea ouálor, ci mai
ales pentru produse textilé §i din piele, dar
cunoa§tem alté situajii mai speciale de ase-
menea.
Subsemnatul are o eviden^á despre un to-
tál de 148 de toponime ungure§ti ce conjin
nume de ciuperci in Bazinul carpatic (98 fi-
ind diferite). Din acestea 17 sunt din Secuime
(11 dintre ele fiind diferite) iar majoritatea
acestora - 12 (9 fiind distincte) - se aflá in
Trei Scaune.
Se cuvine sá menjonám un nume popular
de ciupercá (ködgomba), un tip de denumire
conex cu un toponim care, conform cuno§tin-
£elor noastre, apare doar in Jinutul secuiesc.
De regula numele de plante §i cele geografice
se intálnesc cánd un loc anume este denumit
dupá o plantá. La fel se petrece §i in cazul
ciupercilor. Ca márturie stau toponimele „cu
ciuperci” ce formeazá o lista insemnatá. Ase-
menea plantelor, in generál ciupercá dá nu-
mele locului: Csiperkés - loc cu csiperke (un
fel de Agaricus), strada Vargánya (Boletus)
etc. Insá existá nu doar plantá, ci §i ciupercá
(ködgomba, Köd este numele pádurii) a cáréi
nume s-a formát potrivit unei reguli inver-
sate (ca in cazul plantei Daphne cneorum).
Aceastá ciupercá poartá a§adar numele locu-
lui in care cre§te.
Una dintre cele mai importante caracte-
ristici a cuno§tint;elor populare despre ciu-
perci in Secuime este faptul cá ea cuprinde
o paletá largá de varietáji §i existá múlté ele-
mente care nu se regásesc deloc in altá parte.
Dar avem §i exemple pentru situajia in care
- dupá cáte §tim -anumite ciuperci deocam-
datá nu au un nume popular in Secuime, ínsá
da in alté zone, de§i in pu^ine locuri §i in nu-
már restráns.
In totál aproximativ 130 de spécii au mai
múlt de 400 de denumiri populare, insá iden-
tificarea fiind incertá §i indoielnicá in mai
múlté cazuri, aceste cifre sunt doar estimati-
ve. Dintre acestea, pe meleagurile deluroase
§i montane din Secuime, unde pádurile sunt
la ele acasá, speciile centrale sunt urmátoa-
rele: 1. Cantharellus cibarius 2-3. Lactarius
piperatus, Lactarius pergamenus 4-5. Agari-
cus campestris, A. bisporus 6. Macrolepiota
procera) 7. Russula cyanoxantha 8. Russula
virescens, 9-10. Boletus edulis és B. reticula-
tus. 11. Marasmius oreades 12-15. Langer-
mannia gigantea, Calvatia utriformis, Bovis-
ta plumbea, Lycoperdon perlatum 16. iascá
(Fomes fomentarius etc.).
Cele periferice sunt mai pujin cunoscute,
dar printre cele mai importante din aceas-
tá categorie menjionám de exemplu speciile:
1-2. Ptychoverpa bohemica, Morchella elata
etc., 3. Pleurotus ostreatus, 4. Lactarius vole-
mus, 5. Armillaria mellea, 6-7. Ramaria flava
és R. botrytis, 8. Macrolepiota rhacodes, 9.
Calocybe gambosa, 10. Entoloma clypeatum,
11. Pleurotus ostreatus, 12. Laetiporus sulp-
hureus, 13-15. Coprinus atramentarius, C.
comatus, 16-17. Agaricus silvaticus, A. ha-
emorrhoidarius. Dintre acestea mai ales cele
menjionate primele sunt considerate centrale
inclusiv in unele zone din Secuime, in mai múl-
té localitáji din regiune.
Care sunt functpile §i semnifica£iile ciuper-
cilor in generál, respectiv in cultura populará
maghiará? Pe cele care se regásesc §i in tradi-
5ia populará maghiará (ín trecut sau in pre-
zent) le evidenpez cu litere groase (inclusiv
numárul lor de ordine), iar cele cincisprezece
functái care (cél pupn sub o anumitá forrná)
sunt prezente de asemenea §i in Secuime, le
evidenjiez:
1. aliment (condiment; delicatesd etc.);
2. otravd: pentru om san animale;
3. tnarfd (sursá de venituri);
313
4. materié primá (vopsea) obiecte orna-
mentale §i utile, bijuterii, pentru jucárii §i
instrumente de aprins focul;
5. pentru stins (laptele);
6. motiv ornamental;
7. símből de evocare a virilitapi (drept un
semn iconic), a nemuririi, a fertilitapi, a bel-
§ugului, al sufletului etc.;
8. medicament;
9. prezicerea vremii;
10. purificator, antiseptic, insecticid;
11. fumigend (ímpotriva albinelor §i a
fánfarilor);
12. kalucinogen, substan^a cu efect de drog;
13. parfüm;
14. semnalarea, vestirea cre§terii apelor,
inundajiei pentru pescari (ín acest scop de-a
lungul Dunárii se folose§te iascá aprinsá, de
exemplu ín localitatea Decs ín judejul Tolna
(ín Ungaria, n. t.);
15. lubrifiant;
16. §tergátor de tablá (Moldova, Bahána,
§i Göcsej);
17. pentru indepartarea animalelor, ias-
ca aprinsá legatá la váriul unui pár lung éra
folosit de pástori pentru a goni sálbáticiunile
(ursul, lupii) (de exemplul la Fehérmező, ín
zóna Ghime§ului);
18. ca temporizator al exploziei se folosea
inclusiv iascá de fag (la Ro§ia Montaná ín
mina de aur);
19. indicator al direcpei (ín Secuime);
20. ínlocuitor al gunoiului de grajd (pen-
tru fertilizarea solului, ín Moldova, Cleja);
21. matériái de astupat gáuri (ale podelei
de scánduri sau ale scutului);
22. talisman;
23. influenjare a spiritelor;
24. explicapa (cauza, originea) unor feno-
mene naturale;
25. afrodiziac;
26. un fel de zeitate, fiinjá cu puteri magice;
27. contraceptiv (astfel se foloseau de
exemplu ín Moldova). Menjionez cá nu de-
(inem date despre actualitatea funcpilor 15.
§i 25., iasca de fag spre exemplu la Corund
fiind consideratá - mai múlt in glumá - ca
stimulent al potensei masculine.
Antecedentul, inceputurile etnomicologi-
ei se leagá, sunt legate de aria lingvisticá ma-
ghiará, unde ea a luat fiin^á in timpul Rena§-
terii, iar etnomicologia moderná - cercetarea
complexá, multidisciplinará - ín prímül ránd
tót aici, ín Secuime cunoajte o rena§tere, re-
spectiv o dezvoltare ínsemnatá datoritá cáre-
ia in ultima vreme pe plán internaponal i se
dá o atenpe binemeritatá, specialá. 1
Anexa prezentului volum este de ase-
menea demná de atenpe, conpnánd urmá-
toarele:
Indicele denumirilor populare ungure§ti
ale ciupercilor din Secuime, pe regiuni, zone
etnografice; Lista speciilor de ciuperci cu-
noscute in Secuime care au denumiri popu-
lare; Indicele toponimelor §i al numelor de
regiuni etnografice; Indice al numelor §tiin-
{ifice ale ciupercilor; Bibliografie.
Autorul trateazá intr-un sens mai larg
al termenului cercetarea legáturilor din-
ire lumea ciupercilor cu cea umaná, decát,
spre exemplu, párintele disciplinei §tiinpfice
menjionate, R. G. Wasson. Subsemnatul a
realizat cercetári pe térén de naturá etnomi-
cologicá din 1980 §i a vizitat fiecare regiune
etnograficá maghiará mai importantá. Ast-
fel este ín másurá sá ne relateze despre rolul
ciupercilor studiate in via^a cotidianá §i ín
munca oamenilor, ín practicarea datinilor §i
obiceiurilor populare, utilizarea lor in me-
dicina populará, ín alimentape precum §i ín
folclor (basme, legende, doine, zicale, glume
etc.), ín cuno§tin{ele §i credinjele referitoare
la ciuperci etc.
1 Vezi de exemplu: Dugan 2011: 107, 121.
314
Győző Zsigmond
Mushrooms in the Szekler Főik Tradition
The present book is the first monographic
presentation of the főik mycology of a region
(Szeklerland). It is the continuation of a foun-
dation survey, of the first Hungárián ethno-
mycological volume of studies. The branch of
Science, intő which this volume initiates the
reader, and whose important research results
it presents, deals with the examination of the
relationship between mushrooms and cul-
ture. The volume alsó contains English and
Románián summaries. About 150 coloured
and black-and-white images (drawings) and
several maps, placed among the texts, serve
as illustrations.
Between 2004 and 2007 the author was
supported by the János Bolyai scholarship of
the Hungárián Scientific Academy and fór
several years by the Domus Hungarica in
accomplishing the research project entitled
Ethnomycology of the Carpathian basin; the
present volume can alsó be thanked to this
support.
A specific approach of ethnographic and
natural values is carried out in this volume.
By examining the relationship between mush-
rooms and főik culture, it discusses a great
number of interesting facts and phenomena,
especially as the examined region is Szekler-
land.
In the chapters of the volume the author
writes about the pást and present of Hungá-
rián and Szekler ethnomycology, about the
főik mycology of Szeklerland, about the roles
of mushrooms in Hungárián főik customs
from the Carpathian basin, in the Szekler
popular healing, in placename giving as well
as about mushroom as food. After reporting
on a mushroom king form Szeklerland, it
continues the exploration of the Szekler főik
mycology with the examination of several
dozens of mushroom species and the tradi-
tions related to them. The volume mentions
the Tuber spp., several kinds of Boletuses, the
Amanitaspp., the Agariceae, the Ptychover-
pa bohemica and Morchella esculenta etc.,
the Marasmius oreades, the Lactarius pipera-
tus and Lactarius pergamenus, the Polypo-
rus squamosus, the Entoloma clypeatum, the
Calocybe gambosa, the Ganoderma lucidum,
the Coprinus atramentarius, the Auricularia
auricula-judae, the Tricholoma terreum, the
Flammulina velutipes, the Cyathus olla, the
Laetiporus sulphureus, the Lyophyllum con-
natum, the Amanita phalloides, the harapé-
gésgomba (Polyporus sp.), the Fomes fomen-
tarius and the Piptoporus betulinus; besides,
it sketches out further thirty-six mushroom
species accounted fór in Szeklerland. The
volume alsó mentions a mushroom which
is regarded as a mushroom only with the
Hungarians from Szeklerland and Moldova;
otherwise, it is a plánt: this is the Coryda-
lis cava and solida, called szívgomba ‘heart
mushroom’, a medicine highly esteemed here,
used against heart diseases.
In several cases, the volume offers the
reader interesting details about Hungárián
specificities. Fór example, it alsó mentions
the főik craft, the branch of főik art Proces-
sing mushrooms, namely tindering. Tinde-
ring, the popular processing of the Fomes
fomentarius and the Piptoporus betulinus,
accounted fór as a Hungárián, Szekler speci-
ficity, has become a separate főik craft, a
315
separate branch of főik art only in Korond/
Corund from Sóvidék/Praid’s region; howe-
ver, the exhibition matériái presenting it can
be found in the Szekler National Museum
from Sepsiszentgyörgy/ Sfántu Gheorghe
(thanks to the people of Korond/ Corund
and to the undersigned).
The reader is presented details of a sensa-
tional local specificity, which is of exception-
al importance alsó from the viewpoints of
mycology and ethnography and is related to
a Polyporus sp., the identification of which is
still the task of Science, however, it was well-
known among the people from Háromszék/
Covasna county half a century ago; today
it is only known by the elderly, with the ex-
ception of the population of a few villages,
where it is still used and preferred.
According to the órai tradition, immedi-
ately after the taking of priváté goods intő
public ownership there was the greatest
growth of harapégésgomba in Dálnok/ Dal-
nic, since there were a lót of arsons then: if
our forests have been taken away, ive should
at least have harapégésgomba, they said.
The mushroom king from Sepsikőröspa-
tak / Valea Cri§ului and Siménfalva/ Simo-
néin is alsó a Szekler specificity, as they are
the only Gypsy mushroom kings among the
mushroom kings accounted fór in the Hun-
gárián language area, what is more, they
are women, since the majority of them are
mén. However, I alsó met women mushroom
kings in other places, fór example, in Sub-
Carpathia and along the Ipoly.
In Szekler communities names nőt oc-
curring anywhere else refer to several mush-
room species which are nőt known or hardly
known in főik tradition in other places. Such
are, fór instance, the names blue or violet
árpaalj referring to Lepista nuda and the
püspökgomba referring to Polyporus umbel-
latus. The only other region where the name
püspökgomba is known is the Őrség, where
it designates morels.
In Szeklerland the avoidance of colour-
changing mushrooms can be considered as
generál. In the Dunántúl, Felföld and Sub-
Carpathia people alsó consume somé colour-
changing edible mushrooms.
It is alsó characteristic of Szeklerland
that, similarly to other names, the names
of the mushrooms occur in diminutives and
nicknames that are customary here.
Probably the most village-mocking sa-
yings were alsó found in Szeklerland. The
most riddles with mushrooms were found
in Szeklerland; János Ráduly’s collection
from Kibéd/ Chibed contains nine riddles
with mushrooms and four with tinder mush-
rooms.
Szeklerland is perhaps the only region of
ours where the word “mushroom” alsó has
the meaning of ‘policeman’, as these occur
in great number here, their number is increa-
sing like that of the mushrooms, in spite of
the fact that they have less to do, or at least
nőt more to do than in other regions of the
country. The policemen guiding the traffic
have a special name, they are the csiperkék
‘agarics’.
We have few regions where Easter eggs
are decorated with mushrooms. The under-
signed possesses nine of such ones (thanks
to Csilla B. Szendrő Csilla from Esztergom);
they are mostly from Ghime§, bút there are
alsó a few made in Moldova - alsó by the
Csángós of Szekler origin, in Pusztina/ Pus-
tina - among them.
We dispose of so many data referring to
painting with mushrooms from no piacé
other than Szeklerland. Nőt only eggs are
painted here, bút especially textiles and
leather; other special cases alsó occur.
The undersigned accounts fór 148 (98
distinct) Hungárián placenames with mush-
rooms altogether in the Carpathian basin. 17
out of them (11 distinct) are from Szeklerland,
and the majority of them - 12 (9 distinct) -
are from Háromszék/ Covasna county.
316
We have to draw special attention to a
popular mushroom name, a name type rela-
ted to placemanes occurring, to our know-
ledge, only in Szeklerland. In generál, plánt
names and geographical names are related to
each other in a way that the piacé bears the
name of the plánt. This is alsó the case with
mushrooms, proven by a whole list of place-
names “with mushrooms”. As alsó in the
case of plants, in generál it is the mushroom
that gives the name of the piacé (Csiperkés,
Vargánya Street etc.). However, there is alsó
a mushroom, nőt only a plánt (Daphne cneo-
rum), whose name was formed following the
rule the other way round, namely that the
mushroom bears the name of its habitat.
One of the most important characteristics
of the popular mushroom knowledge from
Szeklerland is the colourfulness and variety;
in several cases we can meet here the presence
of what is totally absent in other regions. It
alsó occurs that certain mushrooms have nőt
had popular names (to our knowledge) with
the Szeklers so far, bút in other places they
have, though in rather restricted numbers
and places.
There are about 130 species altogether hav-
ing more than 400 popular names; in several
cases the Identification is uncertain, doubtful,
this is why the numbers are approximate. Out
of these, the Central ones in the hilly-moun-
tainous area, alsó with forests, of the region
of Szeklerland, are as follows: 1. Cantharellus
cibarius, 2-3. Lactarius piperatus, Lactarius
pergamenus, 4-5. Agaricus campestris, A.
Bisporus, 6. Macrolepiota procera, 7. Russula
cyanoxantha, 8. Russula virescens, 9-10. Bol-
etus edulis and B. Reticulatus, 11. Marasmius
oreades, 12-15. Langermannia gigantea, Cal-
vatia utriformis, Bovista plumbea, Lycoper-
don perlatum, 16. Fomes fomentarius etc.
The following, fór example, belong to the
peripheral, less known, bút more important
ones: 1-2. Ptychoverpa bohemica, Morchella
elata etc., 3. Pleurotus ostreatus, 4. Lactarius
volemus, 5. Armillaria mellea, 6-7. Ramaria
flava and R. botrytis, 8. Macrolepiota rha-
codes, 9. Calocybe gambosa, 10. Entoloma
clypeatum, 11. Pleurotus ostreatus, 12. La-
etiporus sulphureus, 13-15. Coprinus atra-
mentarius, C. comatus), 16-17. Agaricus sil-
vaticus, A. haemorrhoidarius. From the above
mentioned ones especially the first ones are
accounted fór as Central in somé regions alsó
with the Szeklers, in several localities of the
region.
As follows, I will give data referring to
the meanings and functions of mushrooms
in generál, and with the Hungarians respec-
tively. I highlight with bőid (the numbers of)
those present in the Hungárián főik tradition
(in the pást, in the present), and I alsó under-
line those (fifteen) which are alsó present in
Szeklerland (in somé way at least).
1. food (spice; delicacy etc.)
2. poison: fór people and animals
3. ware (source of money)
4. raw matériái (paint) fór making deco-
rations and useful objects, jewels, fór mak-
ing fire, and toys;
5. matériái fór curding (milk)
6. decorative motif
7. symbol: of male sexuality (as an iconic
sign), of immortality, of fertility, fecundity,
of the sóul etc.
8. medicine
9. weather forecast
10. used fór cleaning, disinfecting, used
as insecticide
11. fumigating (bees and mosquitos)
12. hallucinogén, used fór its narcotic
and dazing effect
13. perfume
14. flood mark of fishermen (they use
burning tinder fór this purpose along the
Danube, fór example, in Decs from Tolna
county)
15. lubricant
16. matériái used fór wiping the blackboard
(Bahána / Bahna, Moldova, and Göcsej)
317
17. The burning tinder, tied onto a long
stick, was used fór frightening away wild ani-
mals (bears, woolves) while tending the flock
(fór example, in Fehérmező from Ghime§)
18. alsó Fomes fomentarius was used as
timer fór explosions (fór example, in the
goldmine from Verespatak/Ro§ia Montaná)
19. mark of directions (Szeklerland)
20. manure (to improve the ground, the
soil, Klézse/ Cleja, Moldova)
21. fillér (of strip floor, shield)
22. talisman,
23. influencing ghosts,
24. explanation (reason, origin) of natural
phenomena,
25. aphrodisiacum,
26. a kind of deity, creature with magic
force
27. contraceptive (used fór this purpose,
fór example, in Moldova). I must note that
we have no data regarding the present oc-
currence of functions 15. and 25. In a funny
way, Fomes fomentarius is said to do good
fór virility in Korond/ Corund.
Ethnomycology itself, in its búd, was cre-
ated in the Hungárián language area during
the Renaissance, and the modern főik myco-
logy, pursued in its complexity alsó lives its
renaissance primarily here, in Szeklerland,
increasingly deserving the attention of the
world recently.
The appendix of the volume alsó deserves
attention; it contains the following: List by
regions of the mushroom names from Szek-
lerland / List of the Hungárián popular
mushroom names from Szeklerland / List of
the mushroom species known in Szeklerland,
having popular names / Index of placenames
and region names / Index of mushroom
names / Reference.
The author deals with the research of the
connections between the world of mush-
rooms - in the wider sense of the term - and
the humán, similarly to R. G. Wasson, the
father of the mentioned branch of Science.
The author has been carrying out ethno-
mycological field work since 1980 and has
visited each significant Hungárián ethno-
graphical area. He dwells on the roles of the
discussed mushrooms in everyday life, in
work, in practicing customs; on their utiliza-
tion in popular healing and cuisine as well
as on the főik poetry related to them (tales,
legends, főik songs, sayings, jokes, etc.), on
knowledge, beliefs, etc.
318
Descrierea CIP a Bibliotecii Natúrnak a Romániei
ZSIGMOND, GYŐZŐ
Népi gombászat a Székelyföldön / Zsigmond Győző. - Miercurea Ciuc :
Pallas-Akadémia, 2011
ISBN 978-973-665-326-1
635.8
Pallas-Akadémia Könyvkiadó - az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülésének tagja
www.pallasakademia.ro
A kiadásért felel: Tőzsér József,
a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója
Főszerkesztő: Kozma Mária
A könyvet szerkesztette: Sarány István
Borító, könyvtipográfia és nyomda:
Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda
www.gutenberg-art.ro
Felelős vezető: Tőzsér Fászló igazgató
Live Music
Archive
Librivox
Free Audio
Metropolitan Museum
Cleveland
Museum of Art
Internet
Arcade
Console Living Room
Open Library
American
Libraries
TV News
Understanding
9/11